Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-18 / 188. szám

/ /. /. /V / /■ A'

10 30 augusztus I H.

szerencsétlenség

Hajtsuk meg fejünket a/, emberi eg>iittér/és fájdalmával és részvétével. Pietroaia állomáson borzalmas vasúti szerencsétlenség történt s a halálos áldozatok száma máris több, mint tizenhárom, oly súlyosan megsebesül* tek társaságában, akik élet és halál között lebegnek. Megindító amikor váratlanul, a természeti törvény párán' vsa nélkül elpusztul ennyi élet és arra gondolhatunk, hogy a hatvan egynéhány sebesültből is ki tudja hány fogja állandó 'Szenvedéssel megsinyleni a kegyelmes menekülést. Mennyi fiatal legény és mennyi kedves országör ruhába öltözött gyermek! Mindegyik hivatva, hogy valószínűleg az élet nap- sugaras oldala felé meneteljen, legalább is az ifjú és gyermekkor gondtalan életében. Még az az elégtétel sincs meg, hogy műszaki vakmerósé- j-j günket kárhoztassuk, vagy gondatlan intézményt ültessünk a vádlottak padjára, vagy esetleg egyéni bűnbakot is találjunk. A vasút miiszakisága nélkül már nem lehetünk el. ez szervesen beletartozik életrendünkbe és nincs az a bármily sok lehető és bármily nagyméretű vasúti szerencsétlenség, amely arra késztetne, hogy többé ne vegyük igénybe. Hajó és repülőgépszerencsét- Ienség is elegendő számmal van, de a vakmerő ember nem húzódozik tőlük: a vizi járműre ősidők óta ráfanyalodott és lassanként a még szokatlan repülőgépet is beiktatja köznapi életének szolgálatába. Az ember nem ismer félelmet abban, hogy minden lehető mód meg ne gyorsítsa forgalmát és engedelmeskedjék a benne élő elpusztíthatatlan ös nomádnak. Intézményt se vonhatunk felelősségre. A vasút mindenütt a világon elsőrendűen igazgatott intézmény, amelyet a katonai és polgári fegyelem, pontosság, rend szellemének nagyszerű keveréke igazgat. Mégis óhatatlan a szerencsétlenség. Egy rossz váltó, egy tengelytörés, a forró napsütés valamely láthatatlan következménye és kész a szerencsétlenség. Nem ok nélkül van, hogy egyesek meggyőződése szerint a nyár valóságos gonosztevő, olykor titkos eszközökkel készíti elő a tömegszerencsét- lenségeí. Nyáron zúdulnak az emberre a háborúk és nyáron dúlnak legnagyobb hévvel. Nyáron vannak a nagy tüzesetek, a íömegragályok, balesetek, a vakmerőségek és kalandok. Nos, mintha most a magunk különleges keserűségéből az igaztalanul Ítélkezés tüskéjét vonná ki az egy idejű amerikai nagy vasúti szerencsétlenség, amely az Egyesült-Államok legfényesebb és leggondozottabb vonatiát döntötte folyóba és szakadákba, ahonnét eddig már 27 halálos áldozatot kiemeltek. Itt ugyan bűnös kezei) gyanítanak, mely az elhagyatott zord vidéken talált alkalmat, de nálunk semmi feltevés sincs még arra sem, hogy a vasúti személyzet valamely tagja gondatlanságot, vagy hibát követett volna el.

Valóban csak önmagában szemlélhetjük ezt a tragédiát és indulhatunk meg nyomasztó „eredméyein.“ Nincs más érzés és gondolat1, mint a fájdalomé és a veszteségé. És csak egy esetleges indulat lehetséges, amely szembeszáll a közömbös, keserű és csufo- lódó lélekkel — a cinizmussal —, mely szerint amikor a kinai—japán harctéren ezrek és ezrek pusztulnak el, amikor napirenden vannak gépkocsi, repülő és más szerencsétlenségek és fenyeget a háború réme, akkor egyszerűen tudomásul kell venni az ilyen pusztulást, amely elkerülhetetlen és amely nem akadályozhat meg benne, hogy tovább menjünk, végezve zavartalanul a nekünk kiszabott életet, igen, végelemzésében ez történik holnap és holnapután úgyis magától, figyelmeztetés nélkül, de ép oly természetes, hogy ma még egy néhány pillanatot szenteljünk az ily esetben ugyancsak érthető emberi lehangoltságnak. Ha egy=egy fényes temetés alkalmával országszerte a hallgatás pillanatát rendezik: megáll a munka és magába száll az ember, akkor szervezetlenül és önkénytelenül is az érzékeny ember rendezze meg ezt) a komor iinnepségü néhány pillanatot maga-magának. A halottaknak nincs részük benne, de az élőknek jólesik, ha találkoznak az em = beri együttérzés jeleivel és igy időről- időre némi benső feíemelkedettségge! léphetnek tovább. Nem oknélkiil történik, hogy az ily nagyméretű szerencsétlenséggel behatóan foglalkozik a sajtó. Nagy tudósítások jelennek meg, képfelvételeket közölnek, színes cikkeket Írnak, mert nagyon jól tudják,

WP

Őfelségéről nagy elismerő cikket közöl egyik londoni lap

LONDON, augusztus 17. A „Bristol Evening“ ci mii lapban Jerin egyetemi tanár, aki a közelmúltban tanulmányozta Románia politikai és társadalmi élettét, hosszabb cikket irt Romániáról. Cikkében bámulattal emlékezik meg arról a titáni munkáról, amelyet őfelsége II. károly király a román nép színvonalának emelése érdekében kifejtett és amellyel úgy a politikai, mint a társadalmi életből kiküszöbölt minden politikai befolyást. Károly király — irja a lap — tele van bátorsággal és munkaszeretettel, hogy országát felvirágoztassa és népének gazdasági helyzetét javiti?«. Ebben a munkájában őfelségét készséggel támogatja a Caiinescu elnöklete alatt álló kormány, amely valóban a nemzeti egység kormánya. Cikkének végén Jerin professzor hangoztatja, hogy az angol—román összeköttetés minél szorsabb kell legyen, mert Romániának nagy gazdasági, katonai és politikai jelentősége van.

Magyar jaeár előadása Vălenii de Anniiéban Rebreanu iivius és Móricz /sigmomd regényeiről

KOLOZSVÁR, augusztus 15A Torga professzor Valonii de Munte-*! szabadegyetemén Pálffy Endre, a nagy* enyedi Bethlen-kollégium tanára tartott előadást, melynek keretében Rebreanu Li- vius és Móricz Zsigmond alkotó zsenije között vânt párhuzamot. Néhai dr. Bitay Árpád halála óra az előadó már másod iz" ben jeüeniik meg a román értelmiség szine- java előtt s tesz bizonyságot arról, hogy az erdélyi magyar kisebbség fiataljaii a tudományos munkából is ki akarják venni részüket.

Az előadó elsősorban hálás köszönetét fejezte ki Iorga professzornak a megtisztelő meghívásért, mellyel őt az egyetem állandó előadói sorába emelte, kívánva, hogy ez ‘is egy tépés legyen azon az utón, mely a kér egymásra utalt nép közeledését szolgálja.

Ennek az előadásnak — mondotta az előadó — alkalomszerüséget az kölcsönöz, hogy Ri'breanut ez évben választották az akadémia tagjai közé, másrészt pedig az is, hogy a Móricz Z$igmoi>d népszenetere, becsiileres demofil irói magatartása, mely- felelősségvállalás és egyben hitvallás, ma aktuálisabb kell hogy legyen, mint valaha.

Ha összehasonlítjuk a két írót — fejre* gette Pál ff y Endre — lehetetlen nem felfedeznünk a hasonlatosságot közöttük. Emi- nescu Mihályt és Madách Imrét az előadó mult nyári értekezletében a borúlátás, az emberi erőfeszítések céltalanságának ki* ábrándulr dalnokaiként ismertük meg. — Rebreanu és Móricz hiszlek az emberi erőkifejtés diadalában s miként Zamfi- re?cu, a román regényirodalom másik nagy művésze, ők is vallják, hogy a hittel és szeretettel végzett munka az egyén s a 'közösség boldogulását egyaránt szolgálják. Azonban van valami, ami az egyént alkotóerőinek kifejtésében megakadályozhatja, reá sorvasztó teherként nehezedhetik s ez mindkét Írónál majdnem egyforma körülmények, a regényhősök szinte azonos lelki berendezettsége mellett jelentkezik: a környezet. Megfelelő környezetben Ion vagy Túri Dara kitartása, munkaereje, intellektuális adottságai a közösség hasznára s önmaga emelkedésére szolgálnának, igy azonban mindez méltatlan, perzselő szenvedélyben robban ki a föld s az asszony iránt, Rebreanunál nagyobb időközökben, Móricznáí gyakrabban váltogatja egymást e két szenvedély, anélkül, hogy sodró erejéből azalatt a másik bármit 'is veszítene.

Rendkívül érdekes és újszerű volt előadónak az a meglátása, hogy Rebreanu és Móricz hősei ugyanabban a környező világban élnek és buknak el (Iont a Flo- rica: ura ásóval sújtja agyon, Túri Dani pedig ő maga lesz gyilkos a környezetokozta alacsony vágyak következményeképpen). mint a Rrătescu-VoinesM elbeszéléseinek főszereplői: jobbrahivatott, nagy erények letéteményesei összeütközésbe kerülnek a környezettel s bukásukat ez idézi elő. De miig Móricz Zsigmond Túrj Danija hatalmas, erőtől duzzadó

hogy az emberiség legnagyobb része nem mond le az ősi érzelmességröl és az ismeretlen barát iránti rokonszenv és bánatérzéséről, mely nemesit. Szükségünk van ily lelki tisztulásra, mint- ahogy szükség van a testi tisztálkodásra. Talán gyakorlati elem is elvegyül e ködös érzésekbe és szétfoíyó gondolatokba. Az, aki vasutat igazgat és vasutat szolgál, ilyenkor méginkább a rend és a foglalkozás felelősségének és lelkiismeretének tudatára ébred* Ez a

egyéniség, ki a belőle ga/.dgon buzogó energiát nem tudja méltóképpen felhasználni abban a szűk korlátok közé szorított társadalomban, mely őt is éppen annyira béklyóba szorítja, ni'int Iont a Pripas falu élete, addig Brătescu-Voinesti bőseinek fölénye nem ilyen intellektuális, hanem inkább erkölcsi természetű, kik az őket körülvevő és erkölcsös gondolkozást né'külöző társadalomban harc nélkül. mint szenvedő áldozatok hullnak el. Ezt a passzív magatartást mintegy példázni akarja a bősök végzete is: a Bră- tescu Voi nest i elbeszéléseinek főszemélyei megőrülnek, vagy más formában, de ellenállás nélkül esnek el az életküzdelemben. mig Móricz Zsigmonditól Túri Dani gyilkosságot követ el s a Rebreanu Ionját nyugtalan, szenvedélyhajszolta élet után sújtja ha^álrai a George ásója.

S az egész cselekmény, annak fel'épé- sétől a tragikus befejezésig, úgy Rebrear nunál, mint Móricz Zsigmonditól az olvasót annyira hatalmába ejti s oly lenyűgözve tar1 ja. hogy az megszűnik pusztán könyv, holt betű lenni, hanem az oVasó- nak élményévé, magánügyévé válik a cselekmény, a szereplők s azok tragikus vége egyaránt. Ennek oka talán az is, hogy a Ionban megrajzolt taniló család a Rebreanu családja.

De a legfontosabb érdeme mindkét regényírónak az, hogy a paraszti élet s a falusi ember szemléletét az igazságnak megfelelő módon változtatták nteg az iro' dalomban. Rebreanu megjelenéséig a bo- j jár származású román regényírók csak a távolságból látott operett-parasztot, a vasárnapi köntösben erényeiben gazdagon pihenő kirakatfalusit ábrázolták. Ilyenek1, hogy hirtelen másokat ne is említsünk, a Zamfirescu parasztjai (Toader, Micu), kik a jóság, becsületesség mintaképei s kik nemcsak önmagukért, hanem az egész falusi föld.müvesoszUílyért beszélnek. Rebreanu azonban már tüzetesebben ismeri a faint: meglátja a paraszt erénvei mellett annak hibáit is (kapzsiság, föld- éhség. féktelen nemiösztön) s feltárja a falu keresztmetszetét, amely nem egységes. hanem osztályokra tagolódott. Ugyanez a hatalmas érdeme van Móricznak is, ki Túri Danijával s annak környezetével a fahi való életét mutatta meg elfogulatlanul. ideábzálás nélkül.

A kiskarai paraszt — ép pan úgy, m!nt a pripasi — nyomorult, szegény körülmények között éli a maga életét s abban a tényben, hogy Rebreanu é$ Móricz egyaránt úgy mutatják be a regényeikben, szerelő parasztokat, mint akiknek más falusiakkal s főként városbeliekkel, peres ügyeket kivéve, kapcsolatuk nincs« többet kell látnunk, mint egyszerű véletlent; ez a két demofil Írónál a falu magárabagyatotr ságát jelképezi.

Majd a jellemzésekre térve, Pálffy Endre feltárta a Ion és Sárarany cselekményének rokonságát (zsellérfiuk ravaszsággal házasodnak össze nagygazda lányokkal, kiknek

nagyobb gond ki tudja hány lehetséges szerencsétlenséget hárít el a sok elháríthatatlan között. Ez is valami, ha vasúti ör még jobban vigyáz, mozdonyvezető köteles éberségét még inkább fokozza és a forgalmi tiszt határozott kézzel törli ki szeméből, határozott akarattal leikéből az álmosságot. Aztán, ugye, mibe is keriii, ha egy-egy sóhajjal, ha egy-egy gondolattal áldozunk az áldozatoknak és áldozunk a feiíődés áldozatának.

j éle!.:• szi-mn '.fIl«n icv/. inrcdiigencia, nevelés különbözősége folytán, Un és J’uri Da ni egyforma tragikus végzetet egy idegen

asszony okozza, háttérben a féltékeny szeretővel), a személyek 'dkiarcáuak hason lóságát (érzéki, szegénysorból felkerült, magasabb intelligenciájú, köunycmgyü- Iöilte férfiak, önfejű, tettüket megbánó, mártiréletct folytató asszonyok), a környezet hasonlóságával. Isiinek a rokonságnak oka abban az ősznteségben rejlik, amellyel Rebreanu és Móricz feltárják a falusi ember élbet ének árnyoldalait is, továbbá a falusi élet töké.eres ismerésében. Elmondhatjuk, hogy a román paraszt s falu igazi arcát eddig senki nem mutatta meg hjány- talanabbul, mint Rebreanu s ugyanez áll Móriczra is. A harmadik ok pedig az előadó szerint a 'két nép életmódjának, kiválóbb típusainak, természeti környezetének hasonlóságában rejlik. S ha e/. igy van, kötelességünk a két "agy író szemüvegén keresztül nézve a jelenségeket, mellettünk élő szomszédainkkal, tisztelve azok jó tulajdonságait s elnézve hibáidat, együttérzéssel dolgozni az emberiség s önmagunk boldogulására.

A két regényíró nyelvezetének méltatásánál az előadó többek közt azt fejtegetne, hogy úgy Rebreanunál, mint Móricz "ál észrevehető valami Zolái hatás, mert az elbeszélő forma álcázott lírát takar. Vonatkozik ez a megállapítás különösen a mezei munka művészies leírására s az apró sorstragédiák jellemzésére. A mindvégig rokonszenvvel hallgatott előadás a jelenlevő^ tapsai között ért véget.

DORIN. D.

ezec/:

hogy az angol királyi pár elölt láncolt egy fiatal aradi urilány. A Londonban óriási sikerrel szereplő Darmora tánccsoport legutóbb a londoni királyi udvarba kapott meghívást. ahol az európai hírű láinccsopori óriás tetszést aratott, úgy, hogy külön elismerőleveleket kaptak Mary anyakirálynőtől és a miniszterek nökségtől is. A tánccsoport egyik tehetséges tagja.- Braun-Aradi Zsuzsi 17 éves fiolái aradi láng. aki a Darmora-csoport- tal legközelebb Amerikába utazik;

hogy nagysikerű szabadtéri előadás volt Vajdahunyadon. ahol a Gül Baba került színre. Az előadásra nagyon sokan érkeztek a környékről is és a nagyszámú közönség lelkes tapsokkal köszönte meg a művészi élményt. A betanítás és rendezés nagy munkáját a lelkes helybeli református lelkész, Spörl Rudolf végezte, aki felesége és a nőszövetség férfi és női tagjainak segítségével hozta szilire a Gül Babát, amelynek címszerepét Réthely Ödön játszotta felejthetetlenül;

hogy Dorothy Lamour. a leghíresebb dzsungelfilmek gyönyörű sztárja, uj femjében, a St. Louis bhies-ban modern lányt játszik. A fűm érdekessége az. hogy zeneszerzője egyetlen a filmben szereplő gyönyörű dalával egymillió dollárt keresett;

hogy nagy cikket ir Lukács Pálról a londoni Film-World cimü szaklap. A lap a:t írja a magyar filmsztárról, hogy a szerelmes-színészi szerepkörről most a karakter-szerepkörre tér át és azt reméli, hogy végre ezekben a szerepekben maradéktalanul érvéiig re juttathatja színészi képességeit. Lukács Pál — írja a Film- World — jelenleg a negyvenes évek közepén jár, magyar származású és hollywoodi karrierje elölt híres budapesti színész volt. Remek figurájával és egész egyéniségével — magyar volta ellenére —• az angol gentleman tökéletes típusa,hogy az aradi színház e heti műsorán Jenei János darabja. a Kéknefelejts és Ábrahám Pál Júliája szerepelnek. Szombaton lesz a Sonja premierje és augusztus 22-én torijuk meg a színházban Felhő Ervin nagy szeretettel várt jubileumi estjét ;

hogy Stcyr hegyivasuti pályaudvarán egy ház építése közben a munkások 120 centiméter hosszú mammuthfoggyökeret lólábak. A jégkorszakban rengeteg mam- mulh élt ezen a vidéken;

Meghah; a 11.4 éves aggastyán. Iasiból jelentik: Podul lloa'i'éi községben meghalt Lobsche József 114 éves aggastyán. A ritka életkort elért aggastyán mindvégig jó egészségben volr és szellemi frisseségér is megőrizte halála pillanatáig.