Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-18 / 188. szám

1939 augusztus 18. ■ iMiiMi ■■■ iwiii iMiiiiiimnii^iiTwriiiiTmrTi MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ A „Tribuna'\ a kormány kolozsvári fél- 'hivatalosa' „Ballépések küszöbecímmel vezércikket közöl, amelyet érdekességénél fogva teljes egészében közlünk: J Hányszor halljuk, — írja a „Tribuna“ ■— Int valamelyik közszolgádat menete iráni érdeklődünk, a tisztviselők siránko­zását: „Menne a munka, az emberek dol­goznak. A legtöbben tehetségesek és szor­galmasak, Magáitól értetődik, hogy mint minden irodában, vagy adminisztráció­nál, varaink hanyagok is. Minden jól menne, ha nem volna nekünk is egy kü­szöbünk, amelyen megbotlunk néha, „a mi kinövésünk", mint ahogy mondják egyes kollégáink más intézményeknél. E: rendszerint egy magasabbrendü tisztvi­selő, akinek kezén keresztül mennek a referátumok és akitől a megjegyzések jönnek, éppen agg ... mint a direktívák. Reléje ütközünk mind, akik becsületesen dolgozunk. Vagy egyes száraz formáiknak a rabja, vagy pedig lelkileg van elferdülve és örömét hői abban, hogy az egész vilá­got piszkálja, vagy .., mit is mondjak önnek?! „Hisz úgy hiszem, , ez már köz­ismert dolog nálunk.“ Es az illetőnek igaza van. 'Az ilyesmi közismert tény. Majdnem minden admi- nisztáeiónak megvan a maya kis vagy nagy „kinövése“. Lehet, hogy nemcsak a mi országunkban. Azért nem fáj a mi fejünk, hogy mi minden történhet más országokban, de szükségét látjuk annak, hogy minél ha­marabb megtisztítsuk az állami appará­tust és n közigazgatási az ilyen tisztvise­lőktől, kicsiktől, vagy nagyoktól, akik a közös szekér fékei és akik állandóan a ballépések küszöbét képezik, úgy a nio- dem tisztviselő számára, mint a nagy kö­zönség részére, amellyel érintkezésbe ke­rülnek. i Ki nem ismerné az ilyen fajtáikat? Ki ne ítélte volna cl ezekel, látván, hogyan viselkednek a szolgálatban alantasaikkal és a közönséggel?t Vannak emberek, akik ha bizonyos hi­vatali tisztséget elérnek, elvesztik józan Ítélőképességüket, különösen ha az a hi­vatal amit betöltenek, magasabb állást jelent. De ismertem példáinak okaid egy segédjegyzőt, egy „irnok“ ot, aki terrori­zálta a községi bírót és a jegyzőt és az emberek úgy őrizkedtek tőle, mint a pes­tistől és elkerülték messzire, habár dol­guk lett volna a községházán. ' Vannak kis tisztviselők is, akiket való­ban annak az intézménynek ,,kinövésé­nek“‘ lehet tekinteni, ahol dolgoznak. Adó- végrehajtók, perr.eptorok, iktatók, máso­lók, akik fennhéjázva viselkednek, szem­telenek és hisznek abban, hogy hatalmas hivatást töltenek be abban a hivatalban, ahol a mindennapi kenyerüket keresik meg. Van azonban olyan eset is, amikor igen gyakran egyes fotisztviselők visel­kednek ilyen furcsa módon. Bizonyára ismernek többékevésbé dyen példányo­kat. Ez az üt az. aki mindenáron impo­nálni akar. Ha valaki belép az irodájába, homloka összeráncolódik, elsőiéiül, ször­nyen el van foglalva és az aJárendéh be­lépése idán csak hosszú idő muba emeli fel szemöldökét. Magánzókkal beszél, át­néz az emberen, mintha az nem is lé­tezne, szórakozottan hallgatja, szemüve­gét igazítja és teszi magáit, hogy olvassa a bemutatott referátumot. Abban az eset­ben, ha ő nek[ is tudomása van az ügy­ről, — mintahogy nincs, —akkor elkép­zel egy megoldást. Semmi sem jó a refe­rátumban, mert neki más konklúziók kellenek. Szemeivel átsiklik a sorok kö­zött és az utolsó bekezdésnél megáll, az ügy csomót az asztalra dobja és kijelenti, hogy nem tanulmányozták azt. Ezután megleckézteti az alárendeltet, aki tisztes­séges referátumot készített, jól alátá­masztva. Visszadobja az ügycsomót, más referátumot kér, vagy visszatartja azzal, hogy ö fogja tanulmányozni. Az alárendelt végül arra eszmél, hogy a főnök már nem is beszél o referátumról, hanem az ö ma­gánéletével foglalkozik, valamint az iro­dáiban való magatartásával és a büntetés­sel, amit az alárendeltnek kellene adjon. A legtöbb dolog így akad meg. fi a fő­nök, a nagy gyakorlata ember, ő a gya­korlott az illető szolgálati ágban és senki se kísérelje meg azt, hogy cl ámítsa. vagy az orránál fogva vezesse. Ha szükség van BÉLÉN Z ÉK ü ggaboriafra behívott tisztviselődre é§ frafiisiüíi vonatkozó műm I BUCUREŞTI, augusztus 17. A tavaszi csapatösszevonások a! k a 1» mával a román kormány olyan törvényt hozott, amely biztosítja a behívóit fi» zetéses alkalmazottak jogait, meg» könnyítve ezáltal a behivottak otthon* maradt családjának megélhetését. Ez az igazságos törvény mentesíti a belii» vottakat' otthonhagyott családtagjaik eltartásának gondja alól, megadva ré­szükre a nehéz pillanatokban szüksé­ges lelki nyugalmat. (Annak ismertetésére, hogy milyen jogaik vannak a behivottaknak és rni= lyen kötelességek hárulnak a munka» adókra, néhány jelentős szakaszt! köz­lünk a törvény szövegéből. ;A törvény' 3. paragrafusa szerint azok a kereskedők és iparosok, akik válla­latuknál öt alkalmazottnál többet tar­tanak és ha vállalatukat továbbra is üzemben tartják, ha tisztviselőik és munkásaik több mint két évet töltőt» tek a vállalat szolgálatában és családos emberek, kötelesek alkalmazottaik szá­mára hadgyakorlatok idejére járó fize= lés felét kiutalni, amely az otthon ma­radt családok segélye gyanánt szolgál. A hadgyakorlatok befejezése után az összes magántisztviselőket, kereske­delmi alkalmazottakat és munkásokat régi jogaikkal kell felvenni szolgálati helyükre. A 4. paragrafus szerint a tartalékos tisztek nyugdiját és azoknak a magán- tisztviselőknek a fizetéséti, akik igény­be veszik a katonai zsoldot, valamint a köztisztviselők és munkások minden másnemű fizetését az illető haltóságok, vagy intézmények kötelesiek havonta befizetni a nemzetvédelmi miniszté­rium pénztárába. [ A nemzetvédelmi minisztérium köte­les mindenkinek pontosan kifizetni já­randóságát akkor is, ha az illető ható­ságok vagy intézmények nem fizették volna be a alkalmazottaik járandósá­gát a közpénztárakhoz. Hasonló esetekben a nemzetvédelmi minisztérium hivatalból megterhelheti az illetékes hatóságot vagy intézményt. A magánintézményekkel szemben a közjövedelmek behajtásáról szóló tör­vények szerint fognak eljárni. j Jelen törvény rendelkezései 1939 március 15=től számítva érvényesek. GÖBBELS DR. VELENCÉBEN Ä képünkön látható diszgondolában a mult héten Velencébe érkezett Göb- bels dr. német propagandaiigyi miniszter ül Dino Alfieri olasz propaganda­ügyi miniszter jobbján i j Meplepö döntést hozott a városi mérnökök tanácsa as ssi városház építésének ügyében A mérnöki tanács a városi mérnöki hivatal költséges első tervéi íeíie magáévá KOLOZSVÁR, augusztus 17­I A kolozsvárii városház felépítésének tér­ve állandóan az érdeklődés központjában álü. Közöltük, hogy bár az úgynevezett „polgári tanács“ már kijelölte a városház építésének helyét, mégis a kijelölt hely még nem végleges, miért ez a városrende­zési terv elfogadásától függ. Tudvalevőleg a város mérnöki hivatala nagyszabású pá­lyázatot hirdetett a városrendezési terv el­készítésére és miután a tervpályázat határ ideje csak október i-én jár le, addig a pa­lota felépítésének végleges helye fölött nem lehet határozni, mert lehet, hogy a pá­lyázatom résztvevő mérnökök az általános városrendészeti terv keretében, alkalma­sabb helyet jelölnek majd ki. Függetlenül azonban, ettől a terv-pályá­zattól a város műszaki hivatala állandóan foglalkozik a városház felépítésének kér­désével. Tegnapelőtt példáull a város mű­szaki bizottsága ült össze, hogy a városház- építési tervet megvitassa. Az értekezleten Pacala tábornok alpolgármester elnökölt és az értekezleten resztvettek Ciortea városi) főmérnök, Salvam Virgil mérnök, dr. La­katos mérnök, Suceava mérnök, a városi vízmüvek igazgatója, továbbá Moldovan Anton és Ujhríyi Ferenc építőmesterek. Az értekezletén Ciortea városi főmérnök ismertette a mérnöki hivatalnak a vá­rosház felépítésével kapcsolatos javasla­tát, továbbá a polgári tanács határoza­tát. A város mérnöki hivatala tudvale­■«—HBBM rá — és mindég szükségét érzi — rámu­tat arra, hogyan dolgozott ő ezzel vagy azzal a miniszterrel, államtitkárral, vagy prefektussal. 1 Az utóbbi időben igen gyakran meg­történik, hogy az alárendelt tisztviselőnek nagyobb szakmai felkészültsége van, mint a főnökének és jobban ismeri nála az uj törvénykezést és a miniszteri rendelkezé­seket. Ebben az esetben ,,a ballépések küszöbe“ még magasabbra emelkedik, még ingerlékenyebb és még veszélyesebb. Hogyha közelebbről vizsgáljuk mind­ezen tisztviselőket, akik sok esetben átlé­pik a felsőbb hatóságok rendelkezéseit, azoknak más értelmezést adnak, megálla­pít haliulhogy korlátolt emberek, gyen­gén képzettek, némi mesterségbeli rutin­juk van és beteges beszélőképességük. Ezek nem tűrnek maguk körül náluknál f ehőbb rendübb embert és szeszélyeik miatt szenved az egész intézmény, kése­delme skedik, a különböző ügyosztályok munkálataiban kavarodást okoznak és akadályozzák a közigazgatás jómenetelét. A munkás Románia és a megvalósítá­sok korszakában az ilyen „ballépési kü­szöböld‘ eltávolít ondók kegyelem nélkül. Bármilyen rutinjuk lehet, aminek révén nélkülözhetetlenné látszanának egy kivá­lóiban, mégis nem odavalók, mert ha ala­posan megvizsgáljuk ezeket a ballépést küszöböket, megállapíthatjuk, hegy rot­hadtak. 7 matlannak látszó - kezdet?' állapotban sem szabad elhanyagolnia Azonnali Goedecke féle Anusol vég** bélkup kezelés sok kínos fáj­dalomtól menti meg. vőleg a Bucurestiből meghívott építész* szakértők véleményével ellentétben azt javasolta, hogy a városházát ne a Ba-é ritiu'Utcában építsék fel, hanem jelen­legi helyén. A mérnöki hivatal kétféle megoldást ajánlott kivitelre. Az ,,A-megoldás“, mely szerint az uj városház a városház tulajdo­nát képező ingatlanokkal együtt az Uni- versitatea-utcába terjedne H, beleértve a Kolozsvári Takarékpénztár és az Első Általános Biztosító Társaság és a Sebes- tyén-palota épületér is és a „B-megodlás“, amely szeriint a városház a Minorita­templom melletti rendházról a Kolozsvári Takarékpénztár tulajdonát képező házig terjedő területen épülne fel. A polgári ta­nács figyelembe véve azt a fontos körül­ményt, Ibogy az „A-megoldási terv“ a Ko­lozsvári Takarékpénztár, az Első Általá­nos Biztosító Társaság, valamint a Se- bestyén-örökösök tulajdonát képező érté­kes bérházak kisajátításával horribilis költ­ségbe kerülne, a „B-mego!dá$t terv“ mel­lett foglalt állást’, mert ez esetben a város-', ház felépítését jelentékenyen kevesebb költséggel lehetne rendezni. Ebben az eset­ben ugyanis csak â városházától a Kolozs-j vári Takarékpénztár épületéig felfelé, va­lamint) a városháza épüSetétől a Minorita- templomig terjedő épületeket kellene ki­sajátítani, ami az építési költségeket jelen­tékeny mértékben szállítanák le. Ciortiea főmérnök a városház épirési ügyének előadója, felolvasta a polgári ta­nács üléséről felvett jegyzőkönyvet s kér­te a bizottságot, hogy, döntsön a kér meg­oldási terv felett. Széleskörű vita in­dult. meg ezután a bizottsági tagok kö­zött. Alaposan megvitatták mindkét meg­oldás előnyeit és hátrányait, aztán a pol­gári tanács véleményétől ellentétben! úgy döntöttek, hogy az ,,A-megoldási“ tervet ajánlják fi vitelre. , », Külön véleményt jetentabt be Suceava mérnök, a városi vízmüvek igazgatója, aki kijelentette, hogy szabadságáról csak most tért vissza, nem voilt alkalma a kér tervvel részletesen és behatóan foglalkozni és azért addig nem is mondhat véleményt, amíg a mérnöki hivatal javaslatait nem tanulmá­nyozza. Ezután pedig írásban fogja meg­adni véleményét. A városház építése tehát állandóan szőnyegen van. Hogy hol fog felépülni, az még á polgári tanács és műszaki bizottság határozata utáni sem bizonyos, mért ebben a kérdésben csak a választás után. megala­kuló községi tanács dönthet majd végér­vényesen, A mérnöki értekezlet döntése nagy meglepetést keltett és â város pol­gársága érthető elégedertenséggeH értsük1 érről. A városház építése ügyében’ beér­kezett hozzászólások egyöntetűen; kihang­súlyozzák a terv kivihetetlenségét és igv biztosra vesszük, hogy ér. Bornemisa fő­polgármester nem teszi azt magáévá. i IDŐJÁRÁS. Bucurestiből jelentik: Sülyedő légnyomás, változó felhőzet és északi, északkeleti szél mellett fő­leg északon és keleten eső és a hő­mérséklet csökkenése várható. Bucu- restiben szerdán délben a hőmérsék* let 28 fok volt. ww»a«B»iuuiumL'»MUMiL»iMMiiii»nwiwriiii «ii iiuwiiumii 1 Az ilyen akadályok miatt nemcsak a polgári hatóságok szenvednek, hanem a katonaiak is. Hányszor nem lehet sürgő­sen megjavítani egy szervezetet egyes „ru- Unirozottak“ miatt, akik ilyen, vagy olyan rublikák következtében matemati­kai formulákká váltak, vagy olyanok miatt, akik azt akarják mutatni, hogy az ő akartuk nélkül nem lehet csinálni sem­mit. Sokan, vagy kevesen legyenek, ahányon vannak ilyenek, akik akadályozzák a közhivatalok jó ügymenetét, carantinba küldendők és onnan... a magánéletbe. Ezeket nem lehet beleilleszteni a román áriáin életének mai ritmusába és senki sem birja őket tovább elviselni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom