Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-27 / 196. szám

r L 1.1 V 7 / ' K

I() t íj a ii <i ii * s t ti * 2 7

■mw bnow&! i

Versenyszerkeszíés a Coiumbia-egyetem ujságirófakulíásán

NEWYORK, augusztus hó.

Amikor először hallottam a Columbiaegyetem újságíróiskólájáról, bevallom, kissé szkeptikusan mosolyogtam. Uj* ságiró akadémia? Minden valamire 'való újságíró tód ja, hogy az ujságirást nem lehet iskolában tanulni. Csak akkor estem kissé gondolkodóba, amikor meghallottam, hogy ez az amerikai újságíró akadémia nem olyan, mint az ismert európai ujságiróiskolák és hogy az amerikai újságírás néhány nagy parádés riportere a maga példájával bebizonyította, hogy a Columbia-egye* tem ujságiróiskolája valódi újságírókat produkál. I

Ugyan ki tudja például a lángvörös- haju, lányosarcu, világhírű utazó Hearst-riporterröl, H. R. Knickebo- ckerröl, hogy ezen az egyetemen tanul“ ta az ujságirómesterséget? Vagy az United Press külügyi szolgálatának főnőkéről, Joseph L. Jonesről? Vagy a legnagyobb politikai hetilap, a „limes Magazine“ külügyi szolgálatának főnökéről? A listát sokáig- folytathatnánk. Előttem az iskola dékánjának összeállítása, amelyből kiderül, hogy a legnagyobb amerikai lapok, revük, ügynökségek szerkesztőségében vezető állásban dolgoznak az iskola volt növen- nékei.

A DÉKÁN ÉS EGY KIS ELMÉLET I

Felkerestem Mr. Ackermant, aki huszonhat évvel ezelőtt, az iskola megalapításakor a beiratkozott első növendék volt és ma az iskola dékánja.

— A mi iskolánk — mondotta — ugyanazokkal a nehézségekkel küzdött, mint minden uj iskola. Amikor az amerikai újságírás és ujságkiadás kiváló alakja, Mr. Pulitzer elhatározta, hogy egymillió dollárt ad a megalapítására, eleinte úgy látszott, sohasem fogjuk felhasználni ezt a millió dollárt.

Az egyetemek tanári kara nagyon hűvösen fogadta a gondolatot, hogy valamelyik egyetem külön ujságirófakul- tást állítson fel. Ma már szinte minden nagyobb egyetemnek van ilyen fakultása, ha nem is valamennyi olyan praktikus szellemű, mint a miénk. A mi problémánk .kezdettől fogva az volt, hogy necsak elméleti (tehát történelmi, gazdasági, nyelvi, földrajzi stb.) ismereteket adjunk az induló újságírónak, hanem gyakorlati tréninget is.

Ma ott tartunk, hogy 00—65 tanítványunk, aki évenként ..kikerül az iskolából, már az év befejezése előtt dolgozhat és ha befejezi az évet, kész állás várja. Tanári karunk nagyrésze aktív és kitűnő újságírókból kerül ki. .Mire a növendék elvégzi az iskolát, már tudjuk, hogy az újságírói mesterség melyik ágazatához van tehetsége. Ha egyáltalán nincs tehetsége, már év közben más pályára tanácsoljuk.

Az amerikai ujságirómesterség sokkal speciálisabb, mint az európai. Nálunk más kvalitásokat kívánnak a riportertől, mást attól, aki a riporter munkáját átírja, tehát az íróasztal, a desk mellett dolgozik. Más adja a cikkek címeit, a hires „head line“-okat és másból lesz szerkesztő. De az uj’ságiró- mesterség sokféle uj iránya (a rádió- riporterség például) vagy a mellékvágányai (igy az Amerikában igen fontos és jólfizetett hirdetési szövegirás is)más és másféle tehetséget követel. Most pedig jöjjön velem. i

A „CITY ROOM“ AZ ISKOLÁBAN

Ackerman dékán levezet egy hatalmas terembe, amely pontosan olyan, mint az amerikai nagy lapok szerkesztőségének hires „City Room“-ja, ahol az ujságcsiinálás nagy munkája folyik.

Reggel kilenc óra. Kezdődik a verseny. Igenis, verseny, mert minden más

Még honyvnapi áron?

Móricz Zs. Életem regénye 145 lej, Karinthy: így irtok ti 79 lej, Huinyády: Jancsi és Juliska 59 lej, Ady összes versei kve 158 lej, Ady összes N-ovellái kve 158 lej. Kodolányi: József kve 145 lej, stb. Később drágább, sőt dupla ár. Most rendeljen, Lepagetól) Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen jegyzéket. •

City Room-ban egyetlen újság készül. Itt azonban két különböző „team“, két versengő legénység készít két különböző lapot, amely nem lát ugyan — legalább egyelőre — nyomdafestéket, de a délutáni órákban szerkesztőségi- leg „készen“ van és a fekete táblán, amely a terem falát disziti, be is van „tördelve“. Pontosan úgy, mintha nyomdába kiildenék.

A nagyterem hátsó asztalánál két ingujjra vetkőzött fiatalember, John és Jack ül, a két rivális főszerkesztő. Elég közel egymáshoz, hogy láthassák egymás mozdulatait. De elég távol, hogy ne hallják, mit csinál az egyik és a másik. John joviális arcú, lelkes fiatalember, kissé szélesek a mozdulatai. Konkurrense, Jack, abból a fajtából való, amelyet az amerikai zsargon „tough“-nak, vad fiúnak nevez. Kemények a vonásai, szűrös a tekintete a szemüvegen keresztül, keveset beszél J és keveset mozog. Jó amerikai szer- j kesztöhcz illően az asztalra rakott lá- j bakkal, karosszékében hátradőlve pi- i pázik.

j A terem félig üres. A riporterek már j elszéledtek, megbízatásuk után loholva a városban. Csak a „rewritemen“«ek, az „olvasó szerkesztők“ lézengenek az asztalok mellett és udvarolgatnak csinos kolléganőiknek.

Ebben az iskolában nem a jó modor és nem a szokásos iskolai fegyelem az irányadó. Itt már a szerkesztőség nagy izgalmai után és közben szokásos hanyag lustálkodás is privilégiuma a leendő újságírónak. De azért az egyik ujságiró-tanár praktikus megjegyzéssel egy kicsit „rendre“ inti a lustálko- dókat: ha meglátszik a túlsók lebzselés a szerkesztőségben, annak rendesen létszámcsökkentés a következménye!

Lassan megindul azonban a szerkesztőségi munka. A/ United Press és az Associated Pirss tickerei berregve mii ködnek és szórják a szerkesztő asztalára az öles telegraminoknt, A kiküldő tit riporterek jelentkeznek, ki telefonon, ki személyesen és hozzák Nagy nem hozzák a riportot.

Miért nem hozzák?

Az egyik jelenti: nem engedtek be a bíróságra. Igazolványt kértek.

A tanár: — Kedves Bob, sose lesz ujságiró abból, aki csak igazolvánnyal tud bejutni valahová. Igazolványt egyelőre nem adhatunk. De nem is kell. Az újságírónak éppen az a feladata, hogy bejusson oda, ahová nem akarják beengedni. Miért nem viccelti egy kicsit a bírósági szolgával. Vagy tett volna neki egy szivart...

— Nagyon goromba volt — feleli kissé bátortalanul Bob.

— Nem maga kezdte?

— Hát megmondtam neki én is a véleményemet.

— Na látja, itt a hiba. Fontos a jókedv. (iorombasággaI ritkán megy valamire az ember. Legközelebb ezt tartsa észben . . .

A másik kiküldött riporterrel más baj van. Egy politikai gyűlésre küldték és többszázoldalas kommünikével érkezik. Hogyan lehet ezt a rettenetes anyagot lapzártáig feldolgozni? félénken megpróbál egy kibúvót: ;

— A „sajtóember“ azt mondta, hogy a legfontosabb Neck Mimbo beszéde. Ez az egyetien érdekes, ami történt.

A tanár nem fogadja el ezt a meg« oldást:

— Ismeri a sajtófőnököt?

— Nem.

— Na látja. Honnan tudja, hogy nem Neck Mimbo fizetett embere? És hogy nem azért tartója Neck beszédét a legfontosabbnak? Mutassa a kommünikéket ... — és kezdődik a komoly, részletes kitanitás a gyors megítélésre. Mert bizony a legszebb mondat sem ér semmit, ha lapzárta után érkezik.

Most már gőzerővel dolgozik a terem. A riporterek gépelnek, a kéziratolvasók izzadó homlokkal húzzák, rövidítik, irják, szabdalják a kéziratokat. A szerkesztő a lapzártára félretett, cikkeket dobálja a nyomdaszerkesztő asztalára. Azután lázas igyekezette! rajzolja fel mindkét legénység

I öszer l\ esz (() je a fekete táblái a az '! » oldal beosztását.

Alice megszólal a csengő, készen van mindenki.

A NAPI MUNKA BÍRÁLATA

Az izzadó, ingujjra vetkőzött, füstölő, pipázó fiatalemberek, lányok az első padsorokban gyülekeznek. És megkezdődik a munka bírálata.

De nyílik az ajtó és lélegzetszakadva egy kockás kabátu, hóriborgas fin esik be rajta. 1

— Hozom a szenzációt! — lihegi. — Lemondott az államügyész.

Vérfagyasztó csend. A tanár mosolyogva megszólal:

— Kedves John, a szenzáció elkésett. Nem is kérdem, miért.

— Nagyon soká kellett várnom a

földalattira — feleli mentegetödzve Jolin. ,

— Na látja, igazam volt, hogy nem kérdeztem. Mert mégha a mentség sokkal, de sokkal alaposabb lett volna, akkor sem lehet a mentséggel az olvasott kárpótolni, amiért a szenzáció nem az újságba jutott bele, hanem csak a szerkesztő asztalára. Szerencsére a szenzációt megkaptuk a távirati irodáktól. Legközelebb ha késik a földalatti, menjen a telefonhoz...

Ezután a kis intermezzo után megkezdődik a vetélkedés a két konkurrens legénység, a „Columbia Hirharang“ és a „Pulitzer Harsona“ legénysége között: melyik lap lett jobb? Slágert és pletykát és „emberi érdekességet“, jól felhasznált és elejtett ötleteket, mindent összemérnek. A lényeg az, hogy az újságot el lehessen adni. Erre kell gondolnia a szerkesztőnek, amikor ösz- szeállitja a címlapot. Ha nincs szenzáció, csinálni kell. De a lapot ei kell adni. Ezt már diákkorában meg kell tanulnia az amerikai újságírónak.

És a szavazás szerint a „Hirharang“ eiadnatóbb újságot csinált, mint a „Harsona“. Ezért a mai pálma a „Hirharang“ legénységéé.

A dij pedig (ez a mai napra kirendelt főszerkesztőt érdekli) az, hogy a legközelebbi két hónapban nem kap kellemetlen riporteri megbízást.

De hogy túlságosan el ne bizza magát, a tanár fentartja magának a jogot, hogy ö Ítélje majd meg, mi a kellemetlen megbízás... A. L.

FORGÖSZINPAD

A LEGSZEBB AJÁNDÉKOT Hollandiában egy színésznő kapta, akinek nevével a/, utóbbi hónapokban többet foglalkoztak a rendőri és bírósági hírek kör zöü, mint a színházi rovatban. Sissy vám Bennekom abban a kitüntetésben részesült, hogy Vilma királynő teára meghívta. Ez a királyi tété á télé óriási feltűnést keltett Hollandiában. Sissy van Bemie- kom felpofozott egy urat. A villám ősre? szállt le éppen és a. tömegben valaki túlzott galantériával megszólította. A temperamentumos színésznő nyomban megadta a, csaManós feleletet. Nagy port vert fel az ügy. sorra nyilatkoztak feministák és színésznő kollégák, politikusok és művészek. családanyák és egyetemi tanárok. Az átférnek visszhangja támadt Angliában és Amerikában is, záróakkordja pedig a bíróságon hangzott el. A szőke Sissyt elítélték. Néhány holland forint volt a büntetés, pénzben semmiség, mégis felszisszentek azok, akik az ügynek ezt a „férfias“ elintézését tartották egyedül Helyesnek. Az Ítélet napján a rokonszenvezek elborították a színésznő lakását, a hódolók ajándékokkal kedveskedtek és egy utrechti gimniae-isla lány biztosította arról, hogy őt tekinti példaképnek az egész II. osztály. Akadtak egyesek, akik a per ujrafelvéte’-ét követelték, mások kegyelmi kérvényt nyújtottak be helyette a királynőhözHollandiában rend vaui, a pert nem lehetett megismételni és kegyelemosztásra sem volt mód, mert ilyent csak poétikai bűnösök kaphatnak. Ehelyett megérkezett az ország első asszonyának kitüntető meghívása és ezt úgy tekintik Hollandiában' mint a női szolidaritás királyi demonstráeóját. Az. aszf aftbety árnak kijáró pofon tehát a legfelsőbb helyről' legalizálva van — ha nem is a törvény, de a közvélemény előtt.

A

KÉTSZÁZÉVES JUBILEUMUKAT ülik a mannequknek. A világ egyik legrégibb újságjában, a ,.Gazeta Francéiban, az 1739. évi egyik számában a következő hir jelent meg: „A Rue Saint-Honoré legelőkelőbb szabócége Gt&vier udvari szállító

újabban a német hercegi udvarokhoz bábukat küld, amelyeket kreációival felöltöztet és amelyek után az ottani női szar bók a ruhákat lemásolják magas rendelőik számára. Ezeket a bábukat a hesseni választófejedelem udvarában manneki- neknek nevezik; németül Männekin emberkét jelent és ez a bábukra vonalko- zik;í.

Kétszáz évvel ezelőtt született a mannequin — vagy ahogyan a németek nevezték: Müimeküi —, abban az időben, amikor a versaiüesi udvar divatujdonsá- gai után epekedett minden uridáma a kontinensen. A gyorsposta gondosan csomagolt bábukat szállított a fejedelmi udvarokba és a mannequin helyettesítette a divatlapokat, fényképeket. Az élő rrianne- qülnek intézménye sokká1- későbbi keletű. A század elején kezdtek alkalmazni a nagy párisi szalonok csinos 'lányokat a ruhák bemutatására, a divatrevük szokása pedig közvetlenül a világháború előtt keletkezett. Az élő maunequinek uj értelmet adtak a di<va(propagandának. Ők tanították meg a hölgy közönséget ama, hogy a ruhát nemcsak felhúzni, hanem hordani is keü. Ez külön tudomány. Férfiember nehezen tudja, elképzelni, menynyi ügyesség kel'! a hosszú szoknya, vagy a mély decoltáge „viseléséhez“, de a nők erre már rájöttek és ezt fől'eg a manne * q űrieknek köszönhetik.

A párisi divatszalonok állandóan panaszkodnak, milyen nehéz megfelelő hölgyeket találni a ruhák bemutatására- Nem dég a jó alak, a bájos arcocska, hanem szinte a legfontosabb az elegáns, jó mozgás. Ehhez gyakorlat és némi ón- teU'gencia kell- A háború előtt a női társaságok gyakori témája volt az a kérdés, miért bomolnak úgy a férfiak a szülésznők után, miért keresik kegyeiket és miéri veszik őket feleségül, amikor annyi szép és kedves lányt találhatnának a ..polgári'4 társaságokban is. Ezt a kérdést azóta már eldöntötték A férfiaknak Imponál a színésznők fellépése, a sikk, amivel mozognak a világot jelentő deszkák és a köznapi élet színpadán.

A sport és a gyorsabb ütemü modern

tánc azóta a „polgári“ hölgyeket is megtanította járni és mozogná és a sikket ellesték a szalonok és a divatrevük man- nequinjeitől. Ezektől a modem próba- kisasszonyoktól, akiknek őse kétszáz évve! ezelőtt — mozdulatlan bábu volt.

FÉRJI-IEZMENT AZ ANGOL VÉN- LÁNYOK VEZÉRE, ezt a hart kapjuk Londonból. Miss Elen Hargreaves méltán nyerte el Nagy brit a írnia elsőszámú vénlánva címét, mert ő volt az első, aki felvetette a vénTányok állami támogatásának problémáját. Hargraeaves kisasz- szony állami nyugdijat követelt minden negyven évnél idősebb vénlány számára. Memoradumot nyújtott be a brit parlamenthez, a vénlányok jogaiért küzdő egyesületet alapit ott, agitált a sajtóban és gyűléseken, igyekezett megnyerni az eszmének politikusokat, egyházfejedelmeket, szociológusokat és amikor a mozgalom gúny és gáncs ellenére elterjedt, férjhez- menésével lepte meg ta világot.

Manchesterben volt az esküvő. A templomot zsúfolásig meg [öltötték a vénlány- egyesület tagjai. Az újdonsült férj a '^g' zin szónok la'tot tartott és megígérte, hogy feleségével együtt folytaltja a küzdelmet a vénlányok penziója érdekében. Nagy lelkesedéssel fogadók a megjelentek ezt a férfias kijelentést, nekünk azonban az a gyamunk, hogy a mozgalom éppen most kapott helyrehozhatatlan csorbát. Mert vájjon hajlandók lesznek-e a kaján poh tikusok a nemes mozgalom merié állani, minekutána éppen az elsőszámú vénlány bizonyította be, hogy — a hölgyek a korhatáron 'tói is férjhez tódnak menni?

LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, CIoj, Piaţa Unirii. I

I Hotei CORVIN Budapest |

Családi szálloda a város szivéből. VIII., Csokonay-utca 14. Nemzeti Színházi áh Újonnan berendezve, központi fűtés, hide* és mele? folyóvíz. Egyágyas szoba P. 3. Kétágyas szoba Pengő 5'—.