Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)
1939-08-20 / 190. szám
ELLENZÉK 5 . VASÁRNAPI KRÓNIKA írja mArai Sándor Nyaralás A nyaralásban legszebb az a pillanat, rí mikor a poggyászt már viszik lefelé a^ hp- D csőn, a kámtoriiLljlu lakás már homályba d borult, a szőnyegek az asztalok rotejen, a Q gázt, a villanyr és a vizet elzártak szak' u avatott kezek s az utas megáll az előszobája ajtó elő'lt, utolsó pillantást ver a kai an dm .? san rendetlen otthonra s a felszabadujas :a és a reménykedés bizonytalan érzésvegyi'r jl leiével gondolja: „Lesz, ami lesz.“ Fáz a 3I lesz'ami-losz az alaphangja minden nyara" sí lásnak s már Alter von der Vogelweide ú így tanácsolta hires hatsoros versében: aki r; utaizini akar, keljen fe! korán, vigyen kevés q poggyászt az útra, haladjon lassan, de álL rl haragosan s felejtse otthon a gondokat. Az u uras megáll az előszobában, kezében a kul- 3 csők és az esőköpeny s amíg lezárja a la" d kásajto mülakatjáh titkos és lahataüan v vállvcnással gondolja: „Két nap múlva / Veronában leszek- Aztán lesz, ami lesz“- így jmdul ma mindenki útra; s ez az n alapérzés heves és indokolt. A vonat ohn b dúl, kezdődik a nagy kaland, az utas hâtri- rade? az üléseken, szórakozottan össze- H hajtja a reggeli, honi lapokat, mintha a hi- rck, melyeket regnap még olyan feszüli fr 3 gyelemmel és aprólékos aggályossággal be" t tíizörr, már nem érintenék olyan köz.el" o rőí. Most következik az a három vagy n mégy hél', mikor az utas és az elhagyott 0 otthon kapcsolala talán bensőségesebb és •ji 'titokzatosabb, mint veit az elmúlt esz" a te.ndő tizenegy hónapjában: amint halad a v vonat, tengerek mellett, hegyeken át, ide- Ş gén népek életformáin keresztül, az otthon 3 emléke csodá'-arosan megtisz'iuil, élernagy 2 sagen tuli méreteikben, dereng az idegenség 1 fénytörésén át. Már nem halljuk a lár a mát, mely idehaza megtölti életünket, a d köznapi harcok nagy zsivaját; álomban és a ébren látjuk az ismerős, elhagyón tájakat, na várost és az utcákat, megtisztítva min" Kdein időszerűből, örök és bonyolultam isme- vrős bizalmasságukban. És éjjel, az idegen í tó meMttr, hazai újság >nélkül is, vagy a í hegyek között, vagy a tenger partján, a«" Éra ébredünk, hogy szivdobbanás figyel' Vmezret: szivdobbanás, amely talán soha rnem voll ilyen heves és félreérthetetlen, i szivdobbainás, mely egyszerre üzenet és r válasz. Ez a szivdobbanás ezt 'kérdi: „Mi r történik otthon?“ És ezt feleli: „Akármi r történik, az én ügyem és végzetem.“ Még nem is olyan régen a nyaralás áz 1 élet banális, visszatérő kalandja volt: ma : Igazibb katand, mélyebb és veszélyesebb • tartalommal- A szó ismerősen cseng a bé- . ke mélyéiből, nyájas és ismerős csengéssel'; de ma kong benne valamilyen fenyegető és komoly alaphang Is. Elérkezik a nap, amikor el kei menni, merr hiába jószándék és erőfeszítés, a létek és a test lázadoznak: elérkezik a nap, mikor egyszerre nincs ér." télme munkádnak, melyet tegnap még feszültséggel tudtál megilölreni, nincs álmod és nincs nappalod s az orvo-s kihirdeti' a végső ítéletiét. Régebben telefonált ilyenkor az ember az utazási irodának. Ma, a döntő pillanatban, egyszerre érzed, hogy magánélet csak viszonylagosan van már a világon: a nagy elhatározás megtörtént, a poggyászokat lehordták a padlásra1, de este telefonál János és figyelmeztet Chamberlain, érdekes kijelentéseire az alsóház" ban. Az irtás idegesen fdteLi, hogy nem érdekli e pillanatokban Chamberlain. Mosr ■az érdekli, milyen messze van Vicenza a felsőolasz tavaktól s hol alszik meg az ember Trevi$óbam; de a telefon szói, az üteán ismerősök megálltainak, félrevonnak, mélyen szemedbe néznek, meghallgatják útitervedet $ barátságos együttérzés* sei mondják: „Egyáltalán nem lehetetlen, hogy a következő három hétben nem történik semmi, Danzigból tegnap békésebb hírek érkeztek, Tiencsinben már tárgyaljnak“. „Danzigból?“ — kérdi rátört szájjal az utas. — „Tiencsinbcil“?... De én csak idemegyek a szomszédba.“ S egyszerre távlatokat lát, különbet, szedi tőt és me* rcdéliyesefcbér, mint láthat a Grossglock" ncr, vagy a Dolomitok hegycsúcsairól. Európát látja és a világot, melyhez hozz£ van. körözve törékeny és bizonytalan magánéletével s négy hét Velencében, vagy 0 lengyel Kárpátokban, vagy Svájcban, csakugyan végzetesen függvénye annak, amit Chamberlain mo-ndolt az alsóhátban. „Nerii“ — mondja János a telefonba —, „azr hiszem mégis utazhatsz.. Elemér tegnap érkezett Münchenből s «lég jó híreket hozott...“ Az uras hümrnög rosszul alszik. Aztán, egy nap, mégis elindul. Már nem is a tájakon át utazik, hanem a történelem ban. Minden emberi megmozdulás történelmi ma: erőkről függ, melyeket mozgatni vagy közömbösíteni nincs módunk többé. Óriások alusznak valahol a hegyek mögött, néha megmozdulnak és tüsszögnek egyet s az utas felriad a nyár révületéből, tájékozódik, mem tud meg semmit és vállat von,. Mert mégis utazik: mit is teher másít, abban a bölcs tájékozatlanságban, abban a süiket és tüilértlesült 'tudatlanságban,, amellyel telítve van minden magánélet ez években? Elutazik s mikor a vonat elhagyta az országhatárt, olyan erővel kezd hazagon* dolnii, mintha a gondolat még mindig cselekedet fennie. „Nyaralás“, a.szó elvesztette békés csengését; van benne valami illetlen és polgári, tehát divatjamúlt, mint minden, ami szerényen és mértéktartóan szépség volt az életben. Illetlen szó, csaknem frivol, mintha az ember valami, vagy valaki ellen nyaralna: ez a valami az emberi sors Európában, ez a valaki te meg én vagyunk, akik magánéletünk sorsát átadtuk az ismerét len hatalmaknak. Az emberek utaznak és hazagondolmak, múzeumokban járnak és hazagonclolnak, hegyek bérceiről pillantanak az idegem völgybe, tengerparton állanak és a végtelenbe méznek s műidén nappal, amely múlik s minden kilométerrel, amely messzebbre viszi őket hazulról; érzékenyebben és figyelmesebben gondolnak haza. Közben elmúlik a három vagy a négy hét, anaely „válságos“ volt S kezdődik újabb három és négy hét mely éppen cilyan válságos lesz mint voltak az előző hetek: a termést learatják, ami egyrészt rossz jel, másrészt mégis jó jel; az államférfiak maguk- is elutaznak nyaralni Európában, ami hasonlóan jó, de ugyanakkor nem egészen veszélytelen jel — („Lehet, hogy csak csalétek!“ — mondja egy pécsi ügyvéd a Didón a vízben, aggályosam, orrán a szemüvegével, kezében az olasz lappal, mely hitül adrá, hogy Bonnet, a francia külügyminiszter is megkezdte nyaralását és Blarirz'ba utazott) — s a -nyár el- tehk abban az előlegezett1 békében, abban a haladékos fegyverszünetben, abban a „•kétségtelenül enyhülő feszültségben“ és „tagadhatatlanul aggályt kelt-ő bonyodalomban“, ami ma az élet. Régebben elutaz- 1 tak nyaralni az. emberek s a veszélyek, melykre az utazási kézikönyvek és a tapasztaltabb utasok figyelmeztettek, valahol a moszkitócsipések, a gyomorrontás, a meghűlés és a vasúti zsebtolvajok szintjén mozogtak. A kaland, az utazás félelmes kalandja, nyájas volt, kispolgári. Ma van benne nioszkilq, de van benne Chamberlain is,. van • benne gyomorrontás, de van az is, hogy mit beszélnek az amgc! katonai szakértők Moszkvában a Szovjet katonai szakértőivel s a zsebtolvajoktól ni ár nem fél senki, mert az egészről van szó, nem az utas pénztárcájáról. így utazik, my arakul. De aztán mégis ehrtaziik s Tiencsinbetrr nem történt semmi s a termést behordták s mire hazaér, Chamberlain- már megint mondott valamj figyelemreméltót az alsó' házban s Danzigból is komolyabb hírek érkeznek. Sóhajt, vállat von, lerakja pogy- gyászait, kimegy az uszodába; szivében kétség és öröm, úgy érzi magát, mint aki megmenekült s kissé úgy, mint aki most érkezett el útja egyetlen, igazán 'kiszámíthatatlan. és veszélyes fordulatához, Hazaér a tengertől, amely végtelen s elmegy az uszodába, mely tizenhat méter széles és harminckét méter hosszú s mindössze két méter mély s meglepetéssel hallja, hogy a mult héten egy ur, aki nem utazolr nyaralni sehová, mert bizonytalannak látta a ■nemzetközi helyzetet, mégis belefulladt a kis medencébe. Erre a hírre megnyugszik, kimásik az uszoda vizéből, felöltözik, elmegy a hivatalba. Útközben a villamosún, újsággal a kezében, szórakozottan és reflexszer üen, ezt gon dója: „Lesz, ami lesz“. „Néhai Ady Endre irö ur család- fenntartó volt és Csúcsa községben - A csúcsai községi elől0 járóság csak a tartományi kormányzóság rendelkezésére állította ki Ady Endre illetőségi bizonyítványát, mert az 1919-es csúcsai harcokban a község irattára is megsemmisült KOLOZSVÁR, augusztus 19 Idő: déli 12 óra. Színhely: Hodor Victor dr. tartományi vezérthká-r előszobája. Ilyenkor kezdődnek a kihallgatások s a teremben panaszos felek, ügyvédek, jelentéstételre készülő s vaskos iratcsomókka-í felszerelt tisztviselők csopc-rtja várakozik. Érdemes ide beülni néhány percre annak, aki meg akarja ismerni az ország egyik legnagyobb tartományának életét, gondjait S azokat a kérdéseket, amelyek a tartomány vezetőségét és lakosságát foglalkoztatják, merő itt, ebben az előszobában futnak össze mindenünnen a szálak. Az ■egyik sarokban vidéki nyugdíjas küldöttség várakozik: állampolgársági ügyük rendezését sürgetik, mellettük egyik ipari céh emberei várják a bebocsárcatást. Gyakori látogatói ennek a szobának a Magyar Népközösség képviselői is, akiknek úgy Tataim dr. királyi helytartó, mint Hodor Victor dr. tartományi vezér titkár mindig szívesen áll rendelkezésére. A várakozók csoportjában most is irt találjuk Demeter Bélát, a Magyar Népközösség saj: ótfőadóját és gazdasági szakosztályának titkárát. — Naponta akad itt dolgom — mondja érdeklődésünkre — a folyamatban levő állampolgársági felvételek, a határmenti kitelepítések s hivatalnok-áthelyezések ügyei meglehetősen sok munkát adnak. Most történetesen Ady Endre számára kell illetőségi bizonyítványt szereznem , , . Tabéry Géza levele Egy levelet mutat, amelyet Tabéry Géza, a Nagyváradon élő kiváló erdélyi író intézett hozza. A levél' — amely egykor talán kortörténeti bizonyíték lesz — igy szól: Kedves Barátom! Nagy szívességre kérlek, nem a magam, hanem Adv Lajos név eben, aki, mint magad is tudod, súlyos beteg, jelenleg hazajött Erdélybe és Érszentkirályon fek- szik atyaf isaganáf. Ady Lajosnak szüksége volna a kővetkező szövegű községi bizonyítványra Csúcsáról: „Alulírott ducea község elöljárósága, hivatalosan bizonyítja, hogy néhai Ady Endre ivó ur 1915 év március hava óta 1918 október végéig . ; ,‘ v\.yjv * - r* * ti tv'jdfiWi községünkben lakott feleségével, Boncza Bertával együtt. Ez idő alatt, mivel köztudomás szerint ő volt a fsaládfenntartó, adó formájában hozzájárult a község térbeihez s ez alapon az akkor érvényes magyar törvények szerint illetőséget nyert“ A csúcsai jegyzőtől Ady Lajosék már kérték a számukra nagy fontossággal biró igazolvány kiadását, de a jegyző azt irta vissza nekik, hogy megfelelő adatok hijján nem tudja kiállítani a kért bizonyítványt. Arra kérnélek, hogy a Magyar Népközösség utján légy oly jó, illetékes helyen, talán a kolozsmegyei prefekturán, interveniálni valakinél, aki megértő ember, hogy Ady Lajos megkaphassa ezt az igazolást. Nem hiszem, hogy elzárkóznának éppen a román—magyar megértés oly kimondott nagyságát érintő kér“ désben egy köztudomásszerinti tény igazolásától, ha el is vesztek esetleg az iratok az 1919-es csúcsai harcok- ban. Csúcsán e ténynek köztudomásúnak kell lennie s ha a csúcsai jegyző felülről kapna utasítást a bizo“ nyitvánv kiállítására, úgy bizonyara ki is állítaná azt. , Szives válaszod vártában, maradok igaz hived: TABÉRY GÉZA. AZ IRODALOMTÖRTÉNET, MINT HIVATALOS BIZONYÍTÉK — Valóban eltűnt minden hiteles nyoma, annak, hogy . Ady Endre három éven át Csúcsán lakott'? — kérdeztük Demeter Bélát. — Csúcsán talán igen, de szükség esetén vám rá más bizonyúték: az irodalomtörténet, amely a költőnek nagykárolyi és zilahi diákéveitől haláláig minden lépését' számom, tar íja. Szükség esetén Révész Béla, Bölöni György, Tabéry Géza, Hatvány Lajos báró s a többi1 kutatók Ady.-könyr veivel fogok bizonyítani. — Elfogadják ezeket hiteles adatok gyanánt? — Valószínűleg. Az irodafőnök közben bejelem.ti Hodor dr. vezértitkárnak s irt megszakad a beszélgetés. Körülbelül megyedórár tart- a tárgyalás Hodor Victor dr. szobájában s már nyílik a zö-ldpárnás ajtó. — Nem volt szükség különösebb bizonyítékra — mondja Demeter Béla —, mert a vezértitkár ur is tudja, hogy Ady ebben az időben valóban Csúcsán élt. A csúcsai jegyzőnek már el is ment az utasítás, hogy adja ki a hivatalos bizonyítványt, amely tanúsítja, hogy „néhai Ady Endre író ur 1915—18. években illetőséggel bűt Csúcsán és családfenntartó volt • . .“ A Magyar Népközösség központi irodájához naponta tömegével futnak be ilyen- állampolgársági okmány iránti kérések s ez az ügy még az egyszerűbbek közé tartozik. Ady Endre liilletőségér könnyű bizonyítani, de annál nehezebb azokét a kisemberekét, akik százával fordulnak a Nép-közösséghez, hogy szerezzenek meg számukra egy-egy éleUhaláll kérdését jelentő iratot, amelyet az alantas hatóságok vonakodnak kiállítani. Legtöbbször azonban ez is sikerül. a proíehiorátu; «I bélyegeit POZSONY, augusztus 19. A cseh protektorátus nem régen kiadott postabélytgeit. váratlanul bevonták. Hir szerint a bevonásnak érdekes háttere van. Az 50 filléres bélyegeken ugyanis a tégi Csehszlovákia térképe látható, mig a háttérben Massaryk profilja rajzolódik ki, amint az égből letekint a karlsteini várra. A vár lábánál pedig Benes áll. Hasonló eset a világháború előtt fordult elő, miután Qbrcnovics Sándor szerb király meggyilkolása után a Karagyorgyevi- csek ural c m r a jü á s a kor az uj király arcképével ellátott bélyeget adtak ki, amelynek hátterében a meggyilkolt Obrenovics Sándor halotti maszkja voFi látható. Ég a szádi erdő. Râmnicul Va'ceaból jelein,tik: A sz eben megyei Szád község határában fevő állami erdőség ismeretlen okból kifolyólag kigyulladt- Az erdőigazgatóság a csendőrparancsnoksághoz fordult segítségért.
