Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-13 / 184. szám

19 3 9 a úg us ziua 13. E L LEN/. £ K A tenger munkásai Egy nap a holland halászokkal Irta BENEDEK GYULA A half éle ételén- soha nem rajongtam; valahogy minidig 'komolytalan etelnek tat toriam $ hogyha még füstölt is voh,^vagy más orrcsavaró illattal rendelkezett, eppen mélységes megvetésemre tarthatott szamot. Angliai' 'tartózkodásom első heteiben, ami kor nem voltam hajlandó holmi -takar- mányszerii dolgokat is habozás nélkül megenni, kis nehezieléssel, gyakran sze­memre vetették, hogy a magyar ember előtt komoly ételként csak a sonka és Kol­bász jöhet számításba. Hollandiába kerül­ve, tisztám eszmei cél vezethetett tehat, amikor részkvéttem egy éjszakai haüasza' ton az Északi-tengeren. Egyik hajósgazda hivott meg két újságíró barátommal együtt, hogy legyünk egy napra vendége. 'Belefáradva egy esztendő viharos világ­nézeti harcába; esős-füstös Anglia, ^zajos Amszterdam után végtelen nyugodt érzés­sel tölti el az embert, ha fölemelkedik a^z őszinte, egyszerű ember eh egyszerű vila" gába s a majdnem primitiv környezetben olyanná lesz, amilyenek ezek az egyszerűi halászok. Bevásárlás az titra, háitójavifás, kötelek, láncok, szerszámok rendezése, I szóval hosszú előkészület urán d. u. 4 órakor kieveztünk a kikötőből- A hajó- számba menő motoros csónak csak úgy szelte, a tengert. Pár órai partmenti hajo" zás után megkezdődik az előkészület az eíső fogáshoz. Minden ember megszokott helyén áll. Mozgásba jönnek a csigák a hajón és a hatalmas árbocon. Elkapja a renger a hálót, mely százméreres drótkö­telekkel és láncokkal süllyed a tenger fe­nekére. Az emberek keményén- dolgoznak; a hajó teljes rohammal halad és huza ma" ga urán a hálót. Amikor a háló kiterült, egy óráig szabad mindenki, csak a kormá­nyos áU posztján, pipákból felhőket eresz­tenek a szélnek és megindul a kedélyes be­szélgetés- Ebben a szertartásban mindnyá* jan részt kell vennünk, ugyanígy az étke­zésnél is. Nagyon jószívű 'emberek, legna­gyobb sértés lenne, hogyha valamit wem fogadnánk el tőlük. így szent a barátság, folyik a móka s várjuk az első eredményt. Egy hatalmas méretű a r any "f ü 1 beváló s ' öreg néha tengerrengetőket- kacag. A ten­ger apró hullámokat vet, a hajó ringató­zik; szerencsés ember, álkit ilyen, viszo­nyokra is erős gyomorral áldott meg az Isten. Egyik barátunk igen válságos .álla­potban esett; pesszimizmusát még fokoz­ta a tenger végtelensége s a hajna* messzi- sége. Ezek a halászok azonban ringó ha­jón lalán még könnyebben mozognak, mint a szárazföldön. Megkezdődik a munka Amikor eltelik az óra, 'ismét a posztján áll minden ember. Megindulnak a gépek és csigák s húzzák a hálót fölfelé. Mindenki megfeszített izmokká* dolgozik.. Bámular •tos az összhang munkájukban. Soha nem liehet őtket haragosan látni; erre nincs is ok. Békességben élnek egymással; életükre az Isten visel gondot. Mindenki tudja szó nélkül a maga kötelességét. Az utolsó erőfeszítés után' kirerül a hajó fe­délzetén az első zsákmány. Lehet három métermázsa. Aztán ismét visszaengedik a hálót s a hajó huzza tovább maga után egy óráig. Ezután már nincs pihenés. A minden órában fogott zsákmányt ki kell válogatni. Mi apró, mintegy 10 cm. hosz- szu, . páncólinélküli rákra halászunk. Ha-' talmas rostát tart két ember s a zsákmány apraját a hajó mélyében levő medencébe rostálja, a többit visszafapárolja a tenger­be, így folytatódik a munka reggelig. Aszerint, hogy milyen halat akarnak fog­ni, a hajó különböző távolságra halad a parttól. i Mi, vendégek, csak a műkedvelők szere­pét játsszuk. Néha igyekszünk- segítem, ter­mészetesen nem nagy sikerrel; aztán ha az uj fogást felhúzták, bámul!va álijuk kö­rül ezt a zűrzavaros állatdombot. Leg­alább íj fajta ragadozó vagy ártatlan fi­cánkoló halar számlálunk meg, sokféle rá­kot, számtalan, kocsonyaszerü, elfolyó, csillag és más alakú félig növényi, félig állati lény terül el előütünk. Sirályok se­rege visit fejünk feleyt s levegőből kapják ■el az odadobott halakat. Az állat-rengeteg bámulatától aztán a tenger vonja el figyelmünket. Csodalatos a látvány, ami ilyenkor az ember szeme dé táruk A messzi parron a tenger hatalmas homokgátakat épített saját vesztére. Ma a szárazföld sokkal mélyebben fekszik, mint a viz szintje. Hosszam végig színes sátor- tenger lepi el a homokos portor; emberek ezrei zarándokolnak ide néhány nyugodt napol tölteni, mieuraszténiás és ideges vá­rosi embernek kellemes pihenő hely. Majd a falvak és sátortclepek is elvesznék a végtelenségben. Az Északi-tenger varázsa Nyugaton a lezuhanó nap vörösre csó­kolta a tengert, mint egy őrült ifjú sze­relmesét. A vörös esik hajónkig ér s meg­babonázza szemünket. Tovább halvány, majd .sötétzölddel ölelkezik s igy folyta­tódik a színek csodás szimfóniája a kék mindenféle árnyalatában, mig a sötétkék is belezuhan a tenger söréttitku mitholó- giájába. Úgy látszik, hogy tombol és a szinek orgiáját járja a természet; megszé­gyenít mindéin művészt, valamint fantá­ziát, hogy tleboruSva, alázattal valljuk be: iíyeint csak az Isten tud teremteni. Amint süllyed a vérvörös korong, a nagy művész a béke színével festi á’t a kacagó tengert. A homályos hátrér lassan közeledik s át­öleli a darabokra tört képet. Ilyenkor a szárazföldön azt mondja az ember, hogy beállt az este. Itt a tengerien azonban, nin­csen esţ, sem éj. Halak vetődnek és zu­hannak, csigák zörögnek, kötelek feszül­nek, emberek rohannak s valami ikellemé" s-em zengő sajátságos nyelven beszélgetnek; akik értik, azt mondják, hogy igen érde­kes nyelvezet. A világmindenség s egy sokdimenzióju végtelenség érzete nyűgözi le a lelket, majd a csend szimfóniája kö­vetkezek. Az uralkodó szín fehér és fekete. Fekete .a tenger, minit a haíorti lepel, de -nem kérségbeejtő, nem is bizonyta’ansá- ger keltő, inkább végtelen nyugodtságot kölcsönöz. A hajó siklik tovább s nyoma ban a vizsugarak, apró hullámok fehérek, mint a hó. Nem a hold világítja meg; a?> mondják, hogy apró, láthatatlan lények sugározzák ki magukbó* ezt a fényt. Igy telik el az éjszaka. Nézem a mély titekzatosságu tengert hosszan, mereven, művész eitler, költészetet, az Istent látom bonmé. A hadászok is nézik, ők mindenna­pi kenyerüket látják benne. Tele van a víz zöld, fehér, piros lám­pákkal; köröskörül haíászbárkák eveznek. Minden lámpának megvan a maga jelen­tése s aszerint, amint dolgoznak, váltogat­ja a színieket. Piros lámpa az árbocon azt jelenti, hogy a hajó munkában van, a fe­hér nyugodt evezést jelez. Amikor két ha­jó találkozik, a legénység üdvözli egymást és elmondják az -eredményt. Éjfélkor visz- szafordul a hajó s a kikötő felé vontat. A j legénység most már kézzel válogatja a ha­lakar és rendezi ládákba. Egy éjszaka ál- tag 4—3 mér-ermázsát fognak. Hajnali 4 órakor hajónk sok más tár­sával -együtt' beszalad az Imuid-anri kikö­tőbe. Ekkorra a legénység is készen van a munkával, mert • nemsokára kezdődik a hailvásár. Itt van a világ egyik legnagyobb halpiaca.. A hatalmas fedett vásárcsarnok egy kilométer hosszú lehet, közvetlenül a tenger partján áll. Itt vásárolják össze azt az óriási mennyiségű halat, ámít száz meg száz halászbárkával hoznak; nagyrészt még élve szállítják Franciaországba, Németor­szágba s Európa majdnem minden népé­nek ínyenc falatuh így élnek és dolgoznak ezek az. emberek nap-nap utáni. Egy héten keresztül ottho­nuk a hajó. Nehéz élet. Tizenkét órai ha­lászás után érkeznek vissza minden nap a kikötőbe, aztán, kezdődik a haleladás s ha azzal is végeztek, hozzá kell látni a háíó" kötéshez, javításhoz. Ez néha az egész napot igénybe veszi, úgyhogy alig jut idő alvásra, mert délután ismét indulni kell. Alig alusznak naponta pár órát', mégis cíyain egészségesek és erősek, hogy a vér­től hasad ki az- arcuk. Igaz, hogy rendkí­vül jól táplálkoznak, erre aránytalanul többét költenek, mint más foglalkozású ember. A falu Szombaton) reggel végetér a munka. Pedáns p-oaitoss-ággai mindent elrendeznek, a hajót 'tisztára mossák s készülődnek ha­za. Asszonynépség nem való a hajóra, csak bajt okoz ott; főzni minden férfi tud, egyéb munkára itteni asszony nem alkal­mas. Az Északi"tengerrel átellénben a Zui­der Zee partján, Voléendamban vagyunk. Irt élnek a vérbeli halászok. Korán délután már ünneplőbe öltöznek a férfiak és gépkocsikon utaznak haza a 30 kilométerre fekvő faluba. Ilyenkor uj élet támad a házakban. Egész héten alig van irr férfinépség, de szombaton és va­sárnap minden ember otthon van- Hozzák haza a heti keresetet s megindul a nagy sütés-főzés. Iílfflő a férfiakat jól fogadni. Amint beérünk a faluba, azonnal szem­betűnik a hely egészen, sajátságos j’eílege, amelyhez hasonlót sehol nem találunk. Építkezés, életmód, egymás közöm érint­kezés, 'mind naiv, őszinte és végtelen be­csületes lelket árul el. Nem is találhatnánk becsületesebb népet a föld kerekségén. Azt mondják, hogy a holland bizalmat­lan. természetű. Ennek az állításnak két- ségteíenül van valami alapja; hivatalos közegek részéről magam is tapasztaltam nem egyszer- Azonban ez csak az idegen­nel szemben áll fenn, azzal szemben, akit az angol is rosszabb értelemben „alien nek nevez, szemben a jobb értelmű „fo- reigner“-rel. A tartózkodó magatartás csak az első pillanatban jellemző rájuk, mer mihelyt meggyőződtek arról, hogy az ide­gen megérdemli bizalmukat, azonnal a leg­jobb baráttá válnafc. A holland nép kétel­kedő természetű, de hogyha megtört a jég, minden tettét legnagyobb szívesség jellemzi. Ez a szívesség nem magukra öl­tött kuüturszin, hanem szívből! jövő jó" akarat. De hogyha már a népek között különbséget teszünk, meg kel jegyez-1 -mink, hogy ez a különbség sem faji, ha­nem csupán fokozatú melynek talán főoika az anyagi jólét. Hollandia városaiban nem találhatjuk meg a budapesti barak-letepe- két, sem az angol városok „s!am“-iét s ma Hollandiának nincs egyetlen faluja, ahol villanyvilágítás ne lennie. A falusi házak Az első, ami szembeötlő ebben a falu­ban az, hogy a házak teljesen szabadon állanak minden kerítés nélkül. Az ajtó közvetlenül az utcára nyílik, elölte pedig hatalmas facipők mórjában, azokat nem il­lik bevinni a tiszta szobába. Pénze min­denkinek van. ilyen cipőt vásárolni, nem kell félni attól, h-ogy esetleg valaki elve­szi. Házi állatokat nem 'tartanak, hiszen pénzért mindent lehet vásárolni. Érdekes a lakás berendezése, központját áa utcára nyíló nagy szoba képezi. Ebből kis ajtók nyílnak egy-egy fülkébe. Ezek tulajdon- képen csak ágyak- A régi lakásokban- mIn­dien ik ágynak még egy alsó nag yfiókja is van, ahol a gyerekek hálnak. Elogyha so­kan vannak, még egy másik szoba is van az emeleten. Erre áltálában szükség van, mert a holland nép szereli a gyereker és minden családban sok a gyerek. A lakás másik fontos -része a konyha. Nyugati országokban az étkezés arányta­lannal nagyobb probléma, mina keleten; an­nak pontosságát és méreteit nem befolyá­solhatja semmilyen körülmény. Eziek az egyszerűi emberek egészén természetesnek 'tartják, hogy konyháik a legmodernebbül legyeinek felszerelve hideg, meleg vízzel, v-ill anyf őz övei, gépekkel, srb. s nem értik, hogy miérr lepődöm meg azok láttán. Rádiót, napilapot, folyóiratot nélkülözhe­tetlen kulturkehéknek tartják. (Ennek a népinek vannak kulturigényei.) A lakás az asszony birodalma, a férfiak csak vendégek itten. Az ő feladatuk ne­velni a gyereket, ruhát kötni a családnak és gondot viselni a házra. Ezt hűségesén ţs végzik- végtelen tisztaság és szorgalom jellemzi őke*. Modern civilizáció ősi népi keretben Keleti ember számára a nyugati orszá­gokban talán legérdkesébb tapasztalat, h-ogy â modern civilizációnak nemcsak a városok részései, hanem a falvak is. Azon­ban legtöbb helyen a modern civilizáció az ősi népi kultúra helyét teljesem elfog­lalta, minthogyha a kettő együtt nem férhetne meg. így a népek elveszítik ősi jellegzetességeiket s egy felszínes kultúrát öltenek magukra. A régit már nem tud­ják értékelni s az újat rosszul értelmezik, a lényeg elsiklik és csak a felületes máz* veszik át. Jóleső érzés látni ebben a falu' ban, hogy a máshol annyira jellegzetes és szomorú tény -itt -egyáltalán nem áll fenn. A modern, civilizáció és az ősi népi kultú­ra ilyen szerencsés összeegyeztetést sehol sent szemlélhetjük. Vollendant Jakói a hu' s/ad-ik század civilizációját élvezik, de év százados népi ruhájukat hordják. Mihelyt a cs-ecsmő elindul, hatalmas facipőt hu/.' p.ak a lábára; télen-nyán-n mindenki ilyent, v-iis-al. A nők viseleté nem színes, de na­gyon csinos; ruhájuk szabása hasonló a szé­kely viselethez. Az asszonyok állandóan főkötőt hordanak. A férfiak -ruháját az idegen, szemlélő első látásra különösnek találja s talán legkülönösebb az a mérhe­tetlen bőségül nadrág. De ez mind évszá­zados tapasztalat és szükség alapján ké­szült. Ezé* az emberek rádiót tartanak és újságokat olvasnak, de vasárnap a tem­plomból senki sem hiányzik s lakásuk te­le van szentképekktS és szobrokkal. Vila' gosan látnak és nagyc-n intelligenseik, de étkezés -előtr mindig imádkoznak. Nem -is csoda, hiszen egész életük világosan- és fél' remagyarázhatatlanul az Isten kezében van. Napróhnupra tapasztalják, hogy sze­rencséjüket és életüket az Istien őrzi s ez mindanmyiuknak élénken, tudatában él. Hitük mély, ezért bizalmuk van az tlét- be-n. Viszont másik oldalon anyagi jólét- és lelki egyensúly biztosítja életük nyugal­mát. Munkájuk után nyugodtan élnek; igényeik határait egyszerűségük és naiv jóságuk szabja meg. Talán ennek a két tényezőnek tulajdonítható, hogy ilye.n egészséges, derült és életvidám arcokat ser hol nem lehet 'látni. Van még egy másik tényező is, amely lelkiviláguk kialakulására óriási hatással van. Azt is mondhatnék, hogy ez a nép fatalista. Életük nagyrészét a -Hengeren töltik, ismerik annak szeszélyeit és veszé­lyes voltát. Ennek tulajdonítható az a misztikus félelem, amelyet a víz iránt éreznek. Egészen természetesnek tartják, hogy valaki a reingrbe esik és nem mene­kül onnan-, hiszen, úgyis belehal, mért az a végzete. Olyan a vjz, mint valami má­gikus ^ hatalom; mindaddig, amig valaki wem érinti meg, jóakarata, de mihelyt va­laki megérintette, azonnal veszélyessé vá' lik és életet követel. Ezért gyerekeiket nem is engedik szabadban fürödni. A ha­lászfalvak gyerekei nem fiirödnek sem a tengerb-en, sem a csatornákban. Ez a má­gikus félelem bizonyos fajta tériszonyban. is megnyilvánul. Egy csatorna-evezős pél­dául semmi pénzért nem lenne tengeri ha­jós; inkább menne tatan földművesnek, ami óriási dolog, mert teljésen uj élet­formát kíván. A tengertől elhódított területek A békés életű halászok napjai azonban meg vannak számlálva. Az ország lakos­sága területéhez viszonyítva aránytalanul sürü. Uj, művelhető területekre van szükség. Ezért végezték századokon ár a -legnagyobb erőfeszítést;. Óriási területeket hódítottak el a tengertől gátakkal és töl­tésekkel. Ma az ország tekintélyes része mélyebben fekszik, mint a tenger szinrjf. A meghódított homokos területeken cso­dás földművelés és kertészet folyik. Az egész országot hatalmas csatornahálózat szövi át és minden talpalatnyi földet meg­művelnek. Az utóbbi időben a kormány a Zuider Zee kiszárítását verte tervbe s an­nak már tekintélyes részét végre is hajtot­ta. Az öböl torkolatánál hatalmas gátat épí­tettek és teljesen elzárták az Északi-ten­gerről. A tervek szerint 50 év múlva a Zuider'tó helyén 'ringó kalásztengerek és kertészetek terülnek majd el s a -régi to­rol csak a történelem beszél majd. Ez a hatalmas munka sokezer embernek ad ma kenyeret s ha befejezték, millióknak élet­teret, de ugyanakkor a halászat és halász- faluk alkonyát is jelenti. Ma még sokszáz ember keresi 'írt kenyerét s kik sorsukat szi­vükön viselik, azzal igyekeznek meggyőz­ni a kormányt a terv helytelenségéről, hogy egy négyzetkilométer terüler a ten­geren több hasznot hoz évente, mint ugyan­olyan terület a szárazföldön. még hollan­diai viszonylatban is! Azonban a terv már régen készén áll és évrői'évre nagy terüle­teket csapodnak te és száritana kki. így a halászoknak egy része kénytelen lesz az Északi-tenger partjára költözni, másik ré­szé* a legnagyobb valószínűségek szerint felszívják a városok és inkább elprolerárj- zalodnak, minthogy földművesek legye­nek. jfíobsi COHVÎM E&tidtip bsí, Családi szálloda a város szivéből. VIII., Csokonay-utca 14. Nemzeti Színháznál. Újonnan berendezve, központi fűtés, hide» és meleg folyóvíz. Egyágyas szoba P. 3’ Kétágyas szoba Pengő 6‘—.

Next

/
Oldalképek
Tartalom