Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-13 / 184. szám

1 I

10

r /. I /. n / í K

1

usz meg visszajár cana Babay

■HHDK' II III IIIWIIMMI—in ■■ I > mu III! Mill linn IHM elbeszélése

1' 'őszül- is :i I«jjédöxebb gyerüküin t;yiijji‘m be.

Odakiiiin a forrólevogöjü konyhán Hullák, hogy nie;yik a „legédösebb“ Ja ni. Meri o született legkésőbben. Jani is Hil volt már a harmincon, felesbe gazdálkodott, két kis gyerekei őrzött a seve tek'ntete.

Fekete ünnepibben volt Jani, mert hisz ,,bucsn*kodóra‘* jött. Fekete dolmányban, fékét»* csi-z inában. Fehér slingeit hr genyakát kigombolta, mert tiirhetet-en volt a hőség.

— Azért röttentö, hogy ippen iltenkor, ! takar kiskor röndöz szögén halálozást. A ! lele buza még körösztökbe raikva áW a mezőn — motyogta egy öregasszony, aki egy kemencepadkán ült s száraz ujjakkal morzsolta a szento'vasó lilára kopott szeméit.

— Ejnye, mama, a Isim vergye be a I maga száját — fordult janj az anyósához —, hát még a búcsúidat is sajnálja szögén édesanyámtuU

— Sohse igön állhattuk egymást — óivá sózta a szavakat a töpörödöm anyós —, eirdéközz csak, mennyire akadátezta, hogy el vöd d Nacát.

— Az régön vót, hallgasson, az istenit, mert mögtaposom.

— Hát jó. Haagatok.

Heten ültek a nyitott ajtajú konyhában. A tűzhelyen még parázslóit a bükk, mert nemrég ebédeltek. A sikált asztalon sok edény, de senkinek sem jutott eszébe mosogatni. Haldokló van ,a háznak Talán enni se illett volna, de Tiszta Sándorné kisóhajtott délelőtt:

— Ha készülök is az Ur zsámolyához, azért csak ögyetök. Nem szegén a hazunk. háte Isten. Együtt akarlak látni bennötöket. ÁmenHárom nap óla minden kinyöszörgött mondatához hozzátette, hogy Ámen...

Zsuzsi, á legidősebb lány csendesen sir dogált a yizesvödörlarlón. Ő vb’lt a hallái- bamenendő első)szülöttje.

Péter, a második gyerek, nem hallott semmi A háborúból hozta süketségét. S úgy bámult maga elé, mintha vak is volna. Néha felsóhajtott:

— Szögén szülém. E’mögy...

MlÁMelte gubbaszt ott ingben, széles gatyában, mezítláb, tekókkadt fejjel Tiszta Sándor, a nagy, fehér parasztház ura Ötvenegy évet élt az odabentivek akitől most búcsúznak valamennyien. FeHel abajgoll néha:

— Jó lélök vótál, aranyos szív vótál, kedves Rozáliám. Ed ős jó Rozikám. Ne műn j el. Ráérsz. Van önni való, Inni való, van jószág, gabona, mög pénz is van Mér mész már az Ur ebbe, édös öreg pá rom.

Sándor, a középső gyerek, aki nem nősült meg, egyfedé1-1 alatt élt az öregekkel. ■Rengeteget dolgozott. Vénebbnek látszott, mint az apja. Elfásu-Uan döntötte vállát a konyhaajtónak és pipázott.

— Mikorra gyün a pap? iU '

— Ha elbúcsúztunk szögéntől — mór moita az öreg.

,— De hiszön már vasárnap fote ötté az utolsó kenetöt. a szentségőst — tiltakozott önkéntelenül Jani anyósa.

. — Már mögent högyözi a szót marna? Még egyszer gyónni akar, oszlán punktum- Négy órára gyün q főtisztelendő ur. Hát jó...

Úgy tüzelt a nap, hogy feliérré változott a fal, a por, a kutgém. Fehérre tüzel ődött minden. A nagy ház padlása :s sűrítette a meleget, kánikula volt.

— Jaj, ha a poko'ba szállók — sírta a belső szobában az öregasszony —, ott mi lös'sz, ha it Imán ez van.

És erőlködött, hogy elhajtson egy nagy, mérges legyet a homlokáról. De nem tudta kinyújtani csontig lesoványo- dott karját.

Nagy és békés tisztaság voll a szobában. Az ágyat már vasárnap felhúzták fehérbe. A tarka ciha nem Illik halálhoz.

Beffiiggönyözték az utcára néző két ablakot, de aizért világos volt a szoba;. A szalmafonatu székek árnyékot vetettek az ágy felé. Letakarták fekete ,, organ till el az aranyozott rámáju tükröt 'is. A Ha'ál nem hiú. A ha'dokió meg gyűlöli a tűk rőt. így aztán végtelen szomorúság ülte

meg a paraszti böségii nagyszobái. Pedig kiterhellek az. ünnepi tepikeket is A gyóntató pap ne járjon a földön, mert föd|Kidlós szoba ez. Igaz, hogy lélen melegül N nyáron, ha csak nem válik ilyen katlanná a világ, mint most, a hűvösséget la rí ja.

De hát lepik ide. tépik oda, szomorú a/., amikor összegyűl a család, hogy bu- esuzkodjék az Anyától. Aki ,,vitte“ a házat. ,,vezette“ az. élelet és ..dagasztotta“ a mindennapit...

Úgy két óra tájt élsz undi tolt a haldokló öregasszony s le is esett kissé az át’a.

Jani, a kí'dvenc, bekénteblt.

Csend volt.

1Iorkol?

Nem.

Szuszog?

Odaóvakodott az. ágyfejhez, és közciha jolt az. anyjához. 11 align lózott.

A többiek, künn u konyhában, elállt 1 élegzette' tigyeltek.

Tiszta Sándor, a mezítlábas öreg férj, el. kezdett remegni térdben. Már az dsirató sirás is ott bujdokolt a bajusza erdeje ben.

Janii figyelt.

Erőteljes, pompástestii paraszt volt Jani, csak a szive sikerült nagyonrnaigyon szívnek születni. Taten azért szereti minden anya legjobban a ..legkisebb“ gyereket, mert ők a> legjobb szivüek? Az anyák igv tartják... Öbeléjük szülik — mondják — mindazt, ami kebelük mélvén még megmaradt... S nem e ez a legmélyebb szeretet?

A vénasszony a szeme pillájával érezte meg Jani nagy nagy lélegzetvételét s fd- érzett.

— Még nem vagyok hótt. édös egy k's- fljaim... még nem. Ujj ide. Búcsúzok.

— ülök, édesanyám.

A hatalmas ember az ágyszétee ült. Reccsentek a tarló desz hál; a szalmazsák alaitlt.

— Tégöd szerettetek a legjobban, te édös. OUan vót a kis orcád, amikor megszültetek, ippen jülius havában. Anna- naptyán, ked vésőm, akár a gyerek jézusé Jaj, de szerettelek.

— Édesanyám, no, ne... — nyögte az óriás paraszt s megrándult vállbán. Csuklóit. Sírni kezdett.-- Ne réjj, ne réjj. Jó beire mögyök- Csak szóbeli örökségként is rád hagyom, hogy ne engedj annak az ereineki népből való anyósodnak, a Nacának. Mert, ros- seb ögye mög q testit, nem állhatott az engömet sohse. Ám. gyennökeidet szeresd. Janim, különöskép a kis Ju’ést. aki engem és Jánoskát, aki tégöd fonnál. Hetvenhat darab aranyforintot rejtői lem el még békeidőkből a kemence mögé, ki se tuggya. Az a tied, drága gyerekem Csók ül j mög.

Fonnyadt, hideg szája szétnyílt. Csodálatos, a baikarja most tudott emelkedni. A légvcsipésre nem. Átfogta Jani nyakát.

Anyai csók volt. Gyönyörű.

— Véggvön és ótalmazzoni Mária', aki mindig csak véd, ótalmaz és segél, pá ne- köd, szépségös fijam, nyugodok békében, Ámen.

Elhallgatott.

Olyan volt, mintha kilehelte volna a lelkét.

Jani letérdepeR.

De az öregasszony megszólalt:

— Kiidd be apádat.

— Igönis, ángyűilom — mondta JaniSulisé szokta volt kiejteni ezt a végtelen gyengéd ségii szót.

Huiloii a könnye, ahogy kilépett n

konyhába.

No, fiam, e1 végez letel 1 ? szólt felé

az anyósa és in -giga/í'.otiu álla alatt a kendöcsomót..

Hőt lentő egy vadlény maga — dühödön föl könnyeiből Jani s nem tudta maga se. hogy született ez 0« indulat-fü név a száján . Aztán odahajolt apjához:

Kendőt h ívja, édesapám, münnyon

Az öreg, ugyancsak sírba-fára dl paraszt, jajgatni kezdett. Zokogott, jajgatott. Szinte lerogyott odabent térdre.

Iliiségös vót1 um tehozz,ád, de igön hűséges, jó hűvös vótam, de igen jó. Pedig tudok mindönt. Tudom édös uraim, hogy mi vót a Nánec Len esi vet. Tudom, hogv a tied a harangozó nagyobbik gye- ríVke. Tudom, hogy mindig résziig vote-, vukihánvszor Csökölbe möntLél. Mindönt tudok, Isten is tud mindönt. De szóttam-e? HaraguUam-e? Nem szótam. Bár eccör, még a Jánosom születése előtt igön mög kcserödtem. Ippen i’t járt Kokas Gergely. De ippen csak hogy kicsinyt ültem az öliho, mondjuk fertály órát, édös uram, vagy félórát, édös uram, lőhet egy órát. édös uram, más bűnöm nincsen, ámen. Dógoztaim, szerettetek, tisztöltetek, vigyázz rájuk, akiket elhagyok, ámen.

Az. öreg nem is hallotta a> szót, úgy sirt. Meg aztán igen gyengebeszédii volt már az asszony.

— Csókolj mög. egek őrizzenek.

Igv cselekedett Tiszta Sándor, a ház ura.

— A kezemet is csókuld mög.

Sohse tette volt, de most megtette

Tiszte né mosolygott. És e’fehérült rajta

a moso’y.

Az öreg kiment, nem tudott a sírás ellen mást, felemelte az asztalom, álló boroskan csért s ivott.

— Gyász ellen jó az, igön jó — szó1t fel Jani anyósa.

Jani csak ránézett s elhallgatott.

Fel ugatott a kutya.

Klein bácsi jött, a- gabonás. T.tyegö öreg zsidó. Százast hozott a napokban, azaz nyolcvan pengő foglalót a rozs egy részére, de nem tudtak visszaadod. Klein bácsi itthagyta a százast, régi, ismerősök voltok. Majd ha megjárta Csökölt, Kiva- dárt, Lábodot s jön visszafelé, benéz a visszajáró busza sért.

— Aggvon a jóisten jóuapot — köszönt. Klein és leeme’te báránybőrsapká- ját. — Hogy s mint a ház népe?

— Aggvonósten, Mózsi bácsi, — emel kedett fel az otibon maradt fiú, Sándor, a nőtlen, — hát láttya, bucsuzkodunk. Haldokló van.

— Ájjáj, — énekeli az öreg, — nho dhe kicsoda?

— Ldösanyánk. _ —

— Ejnye, ejnye. On'ost hivattak kend- tele?

— Késő mű, mög gyónt.

Öszszakállu feje lehanyatlott az öregnek s állt csak állt. Miül ha imádkozott volna- Aztán igv szód:

— Nho bocsánat, majd erre nézek más eseítben.

— A húszasért jött, igaz-e, Mózsi bácsi.

— Ráér, fiam, ráér.

— De ha már itt van. Aznap este váltottunk, én el is vittem a- sógorhoz a nyóc van at, a húszast mög az édesanyám tette e! a sifon árba.

Bement a szobába lábujjhegyen. Csak

Elsőrangú egyéni pausálkurák Carmen-Sylvan!

Akkor mdt$í, amikor akar,

mindössze annyi kötelezettsége van, hogy indulás előtt 5 nappal előbb bejelenti indulását az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Kolozsvár, P. Unirii 9. (Telefon 11-99) és kiváltja a pausálkura füzetét. Megérkezéskor szobája fenntartva várja. — Részletes felvilágosítással készséggel szolgálunk. .

20 nap a Fürdő-Szállóban 4400 !e!. — 20 nap a Grand Hotel Movila- ban 5500 lej. Fenti ösz- szegekben következők foglaltatnak benn: lakás, napi háromszori kitűnő étkezés (étlap szerint), kurtaxák, borrava'ók, adók. — A 20 napos jegyfüzet 2 személy részére 10 napra is igénybe ve hető. — Teljes iszao* gyógy kúra : Lei 1500, melyért 14 meleg iszapfürdőt, orvosi vizsgá- latotszolgálnak ki. Ezen összegben a fürdősze- mélyzet kiszolgálási dija is benn foglaltatik. —

hát a sifouérujtó nyikorgaft s a szüle Rísz ólait ;

Mit keresői édös fiam?

A húszast édösanyúm, »auj visszajár Mózs inak.

— Erle gyütt?

— Érle.

— Add ki.

De hál 11 iá ha kereste a lepedők közöd, a larkac'hák alatt, a kenyérkendők révei • ben, az .egész s'ifonérhan, alul. felül, nem adódóit <■ ő a huszas. Mérg.-s lelt. Dühös. ParUiS/Ji nagy indulat fogla el.

Rosseh öllé vóna mög, hun van! Jlun vagy büdös pénz, hun vagy!? Sokszor a méreg se segít.

A szüle figyelt. Elveszett? EMoplák? Szcnexégös ég, ö telte el!

— Ménkű vessön ki, hun vagy!

A szülét tépte a hirtelen-aggodalom s rettente erőt szedett a derekába. Fe-ü't. Aztán sikerült magáról tel entente a köny* nyü dunyhát. Ó, milyen jó hüs a szoba- levegő, a dunyhán kiviil. Hol a huszas? Hova tette haldokló emlékezetével?

— Az annya Istenit, nincs sehuní

— Löheteíl'ten, oda töLtem édösöm n fölső pócra, a hengörlő ruhák iziibe.

— Mama! — kiáltott Sándor, — mama micsinál ?

De a szüle már felkelt. Kiszállítóba az ágyból a huszas. A pénz irtózatos ereje.

Eleinte vonszo la magát, de a/.fün, ahogy már támaszkodni tudott a szekrényhez, állt s ekujzott keze felnyúlt. Kutatott— Mögvan! Mögvan!

Ez már kiáltás volt A csated beszaladt.

— Jaj de jó fönn lömív, gyerökehn .. Minlha önnek is vatemil! Dicsértessék a pénzön is mögsegéHő Jézus,

Mózsi zsidó majdhogy keresztet mm vetett. Behajtott az udvarra s ott maradt estig. Este estekét ültek s hideg bort ii’ak szo'da szilkvizzel... fis énekeltek is..

... Még kerek két évet élt Tiszta Sán- dorné, aztán egyszerre elhalá'ozott az Úri ban, mteden különösebb bucsuzkodás nélkül...

VALAKI SZERET

Ma tudtam meg, hogy egy lány szeret. Tizennégyéves kora óta szeret, ó, áldott legyen a boldog hir hozója: a levél

és áldott a lány, ki engem szeret, érdemetlenül is szeret.

Ó, Te szent, ki nem vársz hálát, sem jutalmat: i

mert önmagát ajándékozza meg, aki szeret,

önmagát ajándékozza meg, s most megajándékoztál engemet Áldalak s köszönöm Neked.

Köszönöm Neked, mert a szeretet: erő, s Te erőt adtál nekem.

Lteőt, hogy tudjak küzdeni, de nemcsak küzdeni, hanem győzni is.

Ö, hányán adtak már erőt, s hogy sugárzott rám a szeretet, mennyi szerettet.

Csak a Tiéd, éppen a Tiéd hiányzott nekem. (

De Te hallgattál vele,

nyolc évig hallgattál vele.

ó, ha ezt akkor, akkor megtudom,

ma talán már semmi sem kellene,

s a világot, az alvó világot

fölráznám vele ...

De igy is, ilyen későn is köszönöm Neked. (

Köszönöm gazdagságomat.

De jaj, miként is mondjak köszönetét?

Vájjon egy vers lehet-e méltó köszönet?

Egy vers, mi nem a Tiéd,

de mindenkié,

amint magam sem lehetek

soha Tiéd és senkié.

Végzetein: i

lenni mindenkié és senkié ...

Ó, boldog, százszor boldog az, ki csak egyet szeret, [

s e szeretettért föláldozza magát. Irigylem boldogságodat,

Szereteted lobogó lángját, alázatodat.

Magamtól irigylem,

mert én szeretni magamat nem tudom, s Téged sem szerethetlek.

Csak az Istent szeretem...

Ó, gyönyörű ajándék az Isten s a Mindenség szerelme, de a Te szerelmeddel he könnyebb boldognak lenni, egyszerű, tiszta asszonynak lenni.

FLÓRIÁN TIBOR,