Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-30 / 172. szám
6 E l. LE ENZ f K IQ 30 Juli uh 3 0. gnaUBMtfrliflUMaiBflM.fJMWHMi ETJJMSgflM A FEKETE TITOK Látogatás a newyorki hírhedt Harlem négernegyedben. - Megrázó részletek a négerek életéből NEW YORK, július hó. Sivirva búgott a Savoy ..superhop'-jazz muzsikája. A párok boszorkányos gyorsasággal forogtak a »»Li«dy Hop“ ördöngős figuráira. Ä társaság újonnan érkezett európai női tagjai nem tudtak feléledni a gyönyörűségtől: — Micsoda nép. micsoda fajta, micsoda művészet!... Kísérőm, a koromfekete arcú Ted Poston — Amerika első számú hires fekete ujságiró~riport«re — aki ma az egyetlen, aki fehér újság szerkesztőségének, a N>'vv- vork Posr-nak beltagja, elnéző mosollyal hallgatta a lelkes hölgyekor. Láttam, valami nyomja a szivét. — No, csak ki vele, Ted. Ellentmondani akar? Igaz? — Nem akarok ellentmondani — felelte Ted Poston. — Megértem a lelkesedést. Csak éppen ne haragudjanak, ha én nem tudok lelkesedni. Merr a mögötr a tomboló forgatag mögött, ami magúkat, fehéreket annyira fellelkesiti, nem látja meg az igazi négert, az igazi Harlemet, Newyork négernegyedét. Mert sem a Savoy, sem Father Divine hókuszpókusza nem az igazi Harlem. Harlem sokkal több és sokkal kevesebb, mbit ahogy ezr maguk filmekből, színdarabokból. muzsikánkból, táncainkból elképzelik. Harlem egy munkás város, tele a mindennapi élet nyomasztó gondjaival, szociális, gazdasági problémáival, megtetézve a nyomor, az elnyomóttság keserűségével, belső marakodásokká1, szivüdirő nagy sikerekkel, a magunk fajtájának kivívott dicsőségével és mindig vissza-visszntérő zuhanásaival. — Ted, ezt sokan hallottuk!... De ebbe a titokzatos világba fehér embernek belenéznie éppolyan nehéz, mint amilyen ,nc- héz maguknak bekerülnie a mi világunkba... — Ha megígéri, hogy hallgat rám, ha nem könnyelmüsködik és nem kérdez, többet, mior amennyit kérdezni leher és szabad, ha megígéri, hogy tapintatos lesz és nem keveri bajba magát és engem, megmutatom önnek az igazi Harlemet, vagy legalábbis annyit belőle, amennyit a legjobb akarattal és teljes őszinteséggel meg tudok mutatni... Megígéri? Megígértem... így indultunk másnap hosszú vándorútra abban a titokzatos birodalomban, amelybe behatolnia megbízható vezető nélkül fehér embernek kiszámíthatatlanul kalandos vállalkozás. Egy hibás mozdulat, egy meggondolatlan szó elegendő ahhoz, hogy Harlem lappangó gyűlölete lángra h>bbanjon, hogy az idegen, még mielőtt magyarázkodhatna, mentegetőzhetne, a megvadult csőcselék áldozata legyen. Érthető izgalommal készültem tehát Ted Poston Harlem kutató expedíciójára. T d kirünő vezetőnek bizonyult. Vérbeli újságíró. 400 ccoo FEKETE, ioo.oco FEHÉR Mi ez a Harlem? Széles, parádés Avenue-i valahol lenn az „alsó városban“ erednek. De mire ideérnek, maguk sem -ismernének önmagukra, ha u-tcaj Lő tábla nem emlékeztetne rá, hogy ez a maszatos gyerekekkel, rongyos, ténfergő alakokkal teli széles sugárut. amelyen az emeletes zöld autóbuszok szaladgálna^, ugyanaz a ,,Fift Avenue“, amely 80 és egynéhány blokkal dél bbre a ielhő- ka-i'coló város büszkesége. Itt Harlemben már alacsonyabbak a házak (noha hat— nyolc emelet nem ritkaság), régimódiab- bak az épületek, a boltok egyszerűbbek, a boltokban fekete a vendég és fekete a kiszolgáló személyzet. Fekere fűszeres mérj a burgonyát tekere termetes házias:/■ nynak. fekere borbély keni a hófehér szappanhabot koromfekete vendég arcára. A bárpult mögött f-eke- tearcu pincér öblögeti boszorkányos gyorsasággal a poharakat és a pult előtt iólöl- tözött fekete irodalányok sztircsölik az ice-cream-szódár. Az utcasarkokon fekete csoportoknak prédikál a fekere szónok vagy fekete csodadoktor és az ujságiróbó- dékra kifüggesztett lapok e!<ő oldaláról fekete hírességek mosolyognak a fékét olvasóra. És a széles sugárutak, a Fifth, a Seventh. az Eighth és a Lenox Avenue k szé’es mellékutcáiban fekete asszonyságok tereferélnek a piszok) ól fekete kapuk élőit. Fekete gyerekek hancuroznak az utcán vagy nyalják a tarkaszinü fagylaltokat, amit fekete árusok mérnek cenrekérr az utcasarkon. De a nagy fekcerség összhangját egyszerre megzavarja valami. Egy hentesüzlet előtt fehér boltost látok. Mi ez? — Ez Harlem nagy problémája — feleli a néger riporterek királya. — Négy szá/czer fekete és százezer fehér. Csakhogy az egyötöd fehér lakosság tölti be a létező munkahelyek négyötöd részét és a négy" ötödnyi többségnek csak a maradék "'gyűröd jut. íme, Harlem egyik szociális problémája dióhéjban. — És hogy érzik magukat a fehérek? — Úgy látszik, jól érzik, mert az utóbbi éviikben sokat zaklattuk őket és mégis maradnak. Valamikor még fekete segédet sem akartak alkalmazni. Ma már eljutottunk odáig, hogy a leg.öbb üzletben legalább néhány fekete is dolgozhat, mert ha nem dolgozhat, akkor nem is vásárolunk ott. — Csak szegény ember él hát Harlemben? — Nem. De a szegény embereket a-7 utcán látja, mert nincs hova menekülniük. Az „otthon“ o’yan rettenetes, hogy szívesebben vannak az utcán. A lakáskérdés a legégetőbb problémája a Harlemnek. Mióta 1910-ben Délről, a nagy gyapotvidékről a népvánd rlás megindult, az északi nagyvárosok fekete lakossága megnégyszereződött. sör gyes helyeiken rizszereződötr. Iszonyú túlzsúfolta lett hát Harlem is. Vannak házak, amelyek már összeomlóban vannak, de az üres épü’erbe éjjelenként még tucatszámra járnak hám' az ingyenlakók. Vannak lakások, amelyeknek íkéf-három eU képzelheter'enül piszkos, léregrág a falai közörr két-három szobában tiz-tizenkét lakó is szorong. h -gv megfizethessék a magas házbéroker. kiért a házbér. k magasak Harlemben, 10 — 30—too százalékkal magasabbak, mint a város hason'ó negyedeiben. De a szegény nég r mégsem költözhet el Harlemből. Mert bárhová fordul, egyszeriben 100 százalékkal felszökik a lakás ára, mihelyt négernek adták ki . . . És amellett itt Har- lemb n. legalább otthon van, a maga fajtái között, ahol a maga Lorerei között legalább aránylag emb n életet élhet és nem kell minden léprerrnyomon attól tartania, hogy kinevetik, lenézik vagy esetleg kidobják, ha valahová be akar menni... Talán ez az o]..a, hogy a legjobb módúak is üt 'laknak sokan, mert Elarlemnek van élők lő negyede is, a Sunset BouJevardon vagy a Fifth Avenue végén a Dunbar Apartament-házak. A kormány sokat építAZ UJ irta STELL. 1916 decemberének egyik csikorgó hajnalán Sliák kapitány ur magához kérette Gidót, aki aikkor önkénteskáplári sarzsit viselt. — Elmész Juraciskibe és elhozol nyolc embert. Juraciski tizenöt kdométerre volt a frontitól és Guidó általában szeretett v'sz- sz&fek? menni. így köszönettel fogadta a megbízást, de természetesen nem állta meg, hogy ne kérdezősködjön•— Miféle embereket, kapitány ur? — A muszkák szétvertek egy lengyel légiót és a megmaradt katonákat szétosztották az ezredben. Estére itt legyenek! Guidó bejött a dekungba bucsuzkodiii. Jakabffy zászlós nevetett rajta: — Ugv bucsuzkodsz, mintha a frontra mennél. Ne félj semmit, Juraciskinél még senki sem esett él1. — Csodálkozni fogtok, die én nem is óhajtok elesni — válaszolt Guidó, miután mmdig övé volt az utolsó szó. Éjfélkor megérkezett a szállítmánnyal. Legnagyobb meglepetésükre, semmiféle marhaságot nem csinált, pontosan átadta a kapitány urnák a transzportlistát és élőszóval is jelentette: — Egy kadét, egy szakaszvezető és hat közlegény. Valamennyien a 13-as számú, „halálfejes“ lengyel légió önkéntesei. — Valami különös jelentem valód is van? KADÉT 1 ADORJÁN — Nincs nekem semmi. — Akkor ne bámészkodj, osszátok be az embereket, a kadét menjen az e’ső zughoz. 'Púd valamit? — Azt mondja, tud sakkozni. így azután Guidó beállított hozzám az uj kadéttá1!, szőke, vékony, cérna hangú, ágról-szakadt külsejű kis katonával, aki félve nézegette a fedezék komfortját. Iga zi tejfelesszáju kölyök volt, éppen úgy lehetett Hzermyolcéves, mint tizenhat, de tépett zubbonyán már több kitüntetés szalagja jelentette, hogy sokszor liebe Itt t viharban. — Hogy hívnak? — kérdezte tőle Ja- kabffy. — Szebieszky — válaszok ijedt hangon. — Ki tamilt alak, öcsém, a szokásokra a századnál. A kapitány urnák sokat jár a pofája, megjátssza a rossz embert, de dyan puha a szive, mint a vaj. Ha a kedvében akarsz járni, ne panaszkodj soha. Guidót azért utálja, mert inmd'g sir. azt állítja, hogy Becsben civilben és jólétben verőfényesebb volt az élet, mint a muszkafronlon. — Nem szoktam panaszkodni — mondotta a kadét halkan, erősen szláv akcentussal húzva a német szót. Jaka'bfTy folytatta az iskolázást: — A koszt tűrhető, de Perhardnak. a szakácsnak adjál néha cigarettái. Meleg vizel forral ai puccered, ha mosdani akarsz, vagy borotválkozni. Ránézett a sáros, fiatal arcra.' Nem volt őrzőn még nyoma a borotvának. — Guidóvat alusztok egy dekungban- Majd beszél neked ételekről és nőkről! A kadét elmosolyodott. — Az utón már elmondta, hegv Becsben milyen nőknek kurizált. Maibkiirös- kisasszonynok. Olyan lánynak, aki a fodrásznál levágja a vendégek körmeit. Var sóban is van ilyen. Úgy beszéltünk a manikiirösYinvokról, mint valami csodálatos uj szekta tagjairól. Guidó boldogan vitte magával az uj bajtársait, nem hagyta szegénykét aludni, egész éjjel történetekkel trakiálfe, csupa régi, megunt szerelmi kaland részleteivel, olyan históriákkal, amelyeket mi már százszor hallottunk. A jövevény, ahelyett, hogy élt volna azzal a joggal, amit a nin gasabb sorzsi biztosított számára, hagyta a kedves bécsi csirkefogót beszórni Reggel váratlan parancs érkezett: a lengyelek utazzanak Rigába, ahol találkoznak a többi légionisláva-1 és megalakítják újból csapatukat. Guidó érzékenyen búcsúzott az uj ka délitől, aki valamennyinkkel kezet fogott és udvariasan sok szerencsét kívánt, amire ebben, az időben egyébként nagy szüksége volt az embernek— Nagyon sajnálom, hogy elmész — ( monta neki Gumó —, olvan iól elbeszélgettünk. Felénk fordult: — Hajnalég magyaráztam neki. hogy « wrTTiWMnnrMf—íiinni inimii ■■ ci ■urai i«'t újabban, így épültek u modern, higié “rikus „River I louses“, anivfly<-kn<-k lakói (I1.1 nem iS nagyon olcsón) mégis igazi modern, kényelmet lakásokba» laknak — De a gazdag néger is jobban i’th»n van Harlembe», mint egyebütt, hr legalább megbecsülik és talán még azt is érezheti, hogy különb, mint a többiek. Vannak gazdagok, vannak előkelőek, híresek, bírók, ügyvédek, orvosok, pénzemberek, művészek, festők, színészek, akik lakhatnának talán „lenn“ a városban is („down town“ így nevezik Newyork többi részér, ami a századik utca táján, a Central Park északi során kezdődik...), de. jobban érzik magukat Harlemben. — És hogyan laknak azok? A híresek, az előkelőek?... — Jöjjön, meglátogatjuk az egyiket. KÉT HIRES FEKETE MŰVÉSZ Miss Clara Bowman Amerika egyik leghíresebb néger karakrer$zinészmő>e. Végig vendégszerepelte már egész Európát, játszott a Buckingham Palace udvari előadásán, királyok és fejedelmek előtt. Egyszerű, lakályos hatszobás lakásban lakik a Central Park északi oldalán. A szobák kicsinyek, a berendezés egyszerűen polgári, d<‘ takaros tisztaság dominál bennük. Mis Bowmanr éppen a varrógép előtt találom. Igaz, férje, egy hires haway-i bariton, — akit Miss Bowman nemrég fedezett fel ottani utján — épp n a legújabb RKO rádiószerződését olvassa fel a házias művésznőnek, de Miss Bowman, miközben barátságosan hellyel kiná', abba sem hagyja a varrást. Valami függönyfélér készít a csinos lakás további csinosítására. Szerény és barátságos Miss Bowman és szerény és szívélyes az a másik hires színész is, ak:t meglátogattunk egyszerű kétszobás otthonában. Miss Bowman heti 750 dollárra számíthat jövedelemképen filmrádió és színpadi szerepei nyomán. A színész pedig, Rex Ingram, a „Green Pastures“ fell "j the re elfen .,Lord“-ja hetenként megkeres 2000 dollárt is. Éppen útra készült, Korda uj filmjében, a ,,Bagdad' tolvajában játssza majd az egyik főszerepet. De a ké:ezer dollár és a 750 dollár valószínűleg nagyrészt a takarékba vándorol, mert sem Miss Wosvman (aki maga főzi az ebédet), sem Rex Ingram (aki rirkán jár e1 hazulról esténként) talán az ötödrészét sem köhi el jövedelmének. Mind a ketten szerényen és beosztotta« élnek. N-m dobálják a pénzt extravaganciákra, mint felkapaszkodott kollégáik, merr tudják, hogy a pénz igen hatalmas fegyvertár?, hatalom, függetlenség, biztonság és nyugalom. Mert a gazdag négernek Harlemben is több a becsülete, mint a szegényeknek . • . A néger ambíciója tehát: hatalmasnak, gazdagnak lenni — Harlemben. A. L. csónakáztam én Becsben a maniküröskis- a ss z on nyal, hogyan adtam éjjeli zenét a Balatonon, amikor ott nyaraltunk, hogyan levelezek most is nyolc csinosnak mondott és unatkozó úri Ián nyak A kis mafla csak hallgatta, de ö semmid sem mesélt, hogyan hódítóba meg a lengyel lányokat. A távolból felhangzott Motofela őrmester vezényszava: — A lengyelek induljanak a trenne'! Guidó, akiit megbízlak a transzport ..abfcrtigolásával'1, egyszerre katonának érezte magát, összeiitölte a bokáját és Szebieszky elé lépett. — Kadét urnák jelentem afóssan, a hét embere előállott. A kis katona fájdalmasan elmosolyodott, még egyszer kezét nyújtotta az ön kéntes káplárnak és égy szólít: — Nem vagyok én kadét „ur‘\ kérlek.-. Kisasszony vagyok. Megnézhetted volna a vor merk blattomat, Jama a nevem, az Martaimét jelent. Ahogy zavartan ránkpillanifott, egyszerre fedeztük fel benne a női vonásokat, amelyeket a komisz ruha és a ko- nűsz élet olyan kíméletlenül eltakart. Csodálkozni sem volt érdemes, jól tud luk, hogy a lengyel légióban még had nagyi rangban is szolgálnak nők. Csak Gmdó állt némán és magába,roskndían, állt és bámult a távolodó kis katona után, aki súlyos hátizsák alatt görnyedve, ütemesen szedte ormótlan bakai* csál a csonttá fagyott orosz ugaron...
