Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-16 / 160. szám

6

r /.. /. /; e v / í K

10 3 0 Julin* 10.

A marosvásárhetyi könyvtár alapítójának gazdag élete

Teleki Sámuel gróf külföldi tanulmányai, itthoni élete és bécsi hivataloskodása

Irta GULYÁS KÁROLY

1759 szeptemberében a nagyszebeni országos Diétán ki vette volna tulajdonképen komolyan a Tekintetes Karok és Rendek személyesei körül azt, hogy a fiatal Teleki Sámuel útlevélért instánciá/ik, mikor mindnyájan híven tudták, hogy öt esztendeje elhalt apjának, Teleki Sándornak jussán még akkor sem történt meg a végleges meg- osztozás öt fia közt, ahol igyis-ugyis csak a legkisebb Sámuel huzza majd a kurtát.

Dehát mégis csak határozni kellett ebben a t'urcsállott kérdésben, aztán atvafiságos módon csak megadták az utazási engedélyt a 20 esztendős fiatalnak. Nem is sejthették természetesen ennek a határozatnak hozói, hogy egész élettartalmához segítik hozzá a „könyörgő levél“ íróját, hogy egész életsorsa fűződik ehhez a nevezetes uíi- passzushoz Telekinek.

Még a kérés mellé megkivántató rigorózus examinálástói is eltekintettek ezek a jó urak, ami bizony nyilvánosság előtt 'aló disputálás volt más ember fiánál az akadémiákra készülők részéről, az 1722, meg 1756-beIi országos törvények szigorú meghagyása alap* ján. Mert „máskülönben nem bocsátja ki őfelsége a tógátusokat — mondja a rendelkezás — s ha emiatt megkeves- bednek a peregrinansok, Isten s világ előtt kegyelmetek ad számot, ha meg- szűkülnek ekklézsiáinkban az építhető emberek és a vak vezetők miatt a ve* zetendök is verembe hullanak.“

Természetesen, nem ezért hozták ezt a fenyegető törvényt, mintha a jámbor alattvalók sorsa fáit volna, hanem mert a külföldről kerültek be éppen azok a veszedelmes* filozófiai tanítások, amik bizony ez egyházi és világi hatalmasságok mindenhatóságát kétségbe merészkedtek vonni.

Bod P. azt írja (1766). hogy Olaszországot a filozófiáért, Rómát a híréért, Genfet, Svájcot és a német egyetemeket a nyelvekért szokták látogatni ifjaink, végre Wittenbergában megnyugosznak s magokat a magyar társalgásban gyakorolják.

UTN AKIN DÚL ÁS

Teleki Sámuelnél is egész európai körút kerekedik ki ebből a peregriná- lásból. Csak éppen a budai meg a bécsi egyetemet nem látogatták hasonló előszeretettel fiataljaink, talán azért, hogy a „domidoctusi“ (otthon tanult) állapothoz nagyon közeliek'öknek tar- tották.

Teleki Sámuel is Bázelbe indul hát 1759 november 7-én, Sáromberkéről „a saját alkalmatosságán“, ami alatt a hajdani hires-kényes, cifra, sáromber- ki ménes sallangos négyes fogata értendő. Meg is vásárolja tőle már Debrecenben Buzinkai városbiró 48 aranyon a csikókat, csak hát gazdájok válik meg nehezen parádés szép sárgáitól. Pestig még elgyönyörködrk ben- nők, onnan küldi 'issza kedvenc jószágait. Dehát, innen már úgyis „Land* kocsin“ kell folytatni az utat tovább Pozsonyig, onnan megint Bécsig. Ott meg már igyis-ugyis csak „le kel! tenni a szép magyar gúnyát s fel kell venni a csúf német pliindrát“. Regensburg, Augsburg után már ott is vannak Bázelben 1760 január 2-án.

Nem egyedül megyen a gróf. Mint az élet iskoláját megjárt bölcs fiatal, egyéb köteles iskolai előtanulmányai pótlására viszen magával egy önként választott, magánál hét esztendővel korosabb diákmesterembert, „tisztele- tes Kovács József uramat.“

Ez az előkelő úri gesztus nemcsak tiszteletreméltó a Teleki Sámuel részéről, hanem nagyhatású utitársának egész életére is; mire, negyedfél esztendő múlva, hazakerülnek, Kovács uramat máris meghívják enyedi tanárnak.

A közeli érintkezés folytán emellett megismerkedik a gróf hasonló, külföldet járó diáktársaival is, a leendő népnevelőkkel, akiket nemcsak segélyez, hanem sok oldalról értesül otthagyott hazája kultúrájának elmaradottságáról, megtanulja megbecsülni a kultur- apostolok munkáját, ami annyira kilátástalan az otthoni jobbágykunyhók

táján. Elemlegetik előtte, hogy „városi utraiméktól odahaza nem kerül egy ujjnyi búza, egy csepp bor sem, ha csak a méltóságos református íőurak nem táplálják a nevelés ügyét“, könyvek nincsenek, de hiszen még a XVIII, század elején egész Erdélyben sem volt több 7 professzornál a 4 kollégiumban, pedig tanulnivágyó ifjúság akadt elég bőven.

lönként választott társa Teleki Sámuelnek mindenképen megfelel bizalmának, megkedvelik egymást. Mecénása nemcsak teljes úri ellátásban részesíti kísérőjét, hanem ugyanúgy habzsolhatja a tudományokat Kovács József is, ahogy gazdája, fizeti érte a magas tandijakat pártfogója.

Csak éppen: hajtani nem tanul meg Kovács uram; mikor Hágából mennek Delftbe „kétkerekű lektikán“, úgyhogy szolgájok a bakkon állott hátul, magának kellett kocsiskodnia Telekinek, „Kovács tiszteletes uram rossz kocsis lévén“.

BÁZELBEN

Bázelben ott találja már Teleki Sámuel József bátyját, meg Ádám uno- kaöccsét, de utóbbiak már májusban továbbállanak.

Teleki Sámuel azonban ott marad két és félesztendeig; az igazi Sturm und Drang korát éli itt; ez a bázeli tartózkodás az alapja minden sokoldalú tudásának, itt ébred a tudás boldogító, gyümölcshozó értékére, itt ismeri meg a tudás zálogát, a könyvet.

Közvetlenül érintkezhetik világhi- rességekkel, a nagy matematikus Ber- nouliiakkal. a nagy jogtudós Iselinnel, a hires történész Beckkel, a sokoldalú tudásu Z"ingerekkel. A nyelvi nehézséget nagyhamar lekiizdi; rgy darabig még „lateinischer graf“-nak titulálják, hogy csak ezen a nyelven érintkezhetett; másfél esztendő alatt, nyelvmesterek segítségével, már ura a német, francia, olasz nyelveknek.

Jól érzi magát ebben az osztálykülönbségeket nem ismerő köztársasági városban Teleki. Szívesen látják u gazdag gyárosok, kereskedők házainál, az egyetemi ünnepségeken tisztelettel veszik körül, ö meg magyaros gavallériával viszonozza az idegenek figyelmét meghívásokkal, estélyekkel.

Meg is állapítják róla, hogy legalább tízszer annyit költött, mint más kiil földi, vz a „reichsgraf“ egy esztendő alatt. Teleki azonban nem sajnálja az ott hagyott 4360 német forintját, „nagyobb haszonnal soha nem költött pénzt, mint itten, az tanulásra nézve“ — Írja naplójában.

De minden fényelgés dacára sem téveszti célját szem elöl. A könyvek, a tanulás, a könyvtárak megszerelése az o életeleme, ahogy továbbmennek is Hágába, Leydenbe, Utrechtbe, Parisba.

Utrechtben jártában már kiütközik Telekiből a köny vtár-rendszerező hajlandóság. Leírja naplójában, hogy kér egy ottani könyvtárostól egy életrajziró, Fabricius könyvét, hogy a bizánci történetírók ismertetését tanulmányozza, mire azt a meglepő választ kapja a biblioilhéikáriustóil, hogy nincs a bib liák közt; még megjegyzi rá a könyvet kérő Teleki, hogy: nem is odavaló, erre jön a könyvtáros másik baklövése, mikor a lipcsei tudósok évkönyvei után érdeklődik Teleki, hogy az inga lengésének meghatározását tanulmányozhassa belőlük, mire azt kérdi az öreg köny'táros tőle: ez is teológiai munka ?

Tovább nem is érdeklődött bosszúságában Teleki, megvolt a véleménye a holland usok felöl, mi pedig szintén megalkothatjuk véleményünket Bázel ben begyeit tudása felől Telekinek, mi mindenfélét összetanuit legelső felbuzdulásában, milyen hatással voltak rá a bázeli Frey- és Grinesu-köny tárak, majd a strassburgi, párisi könyvsoka- dalmak. ;

Közel ezer forint értékű könyvet vásárol össze külföldi utján, pontosan jegyzékbe 'évén árukat is a könyveknek, már organizálja is konyvgyüjte* ményét, ahogy hazaér.

Teleki Sámuel „tüze

ti

Halmágyi István igy ir a hazaérkezőről (1765): „Erdélyben. abban az aetasban nincs most olyan kvalifikátus ifjú ur, mint Teleki József (a László fia) és ez a Sámuel, széles tudományokra, experienciájokra és nyelvek tudására nézve. Ismeretesek mindeket- ten a francia udvarnál, a hollandi, a helvéciai respublikáknál és másutt is. Tűzök igen nagy, a bécsi felségeknél és minisztereknél is distinctua ismeretesek.“ j

A gróf Teleki Sámuel „tüze“ sokba került ugyan, de megérte. Nem is igyekezett volna még haza 1763 májusában sem, ha Simon János tiszttartója elibe nem adja, hogy: „Áldja meg már az lsiten az urat — hazasiető szándékkal, mert a Párisban kölcsönvett pénzeket aligha fogja tudni többet megfizetni.“

Teleki magával hozza bázeli, utrechti, párisi tudós barátainak meleg szerete- tét, ragaszkodását, világjáró gyönyörű emlékeit és mindenekfölött — könyveit, könyvei rendezéséhez szükséges: szaktudását. Tekintettel „jóakaróira“ is, külföldi tanulmányainak komolyságát nemcsak Kovács József őrizte ellen, hanem itthoni komoly, öreg tudósok is nagy örömmel és bizakodással kisérték Teleki Sámuel mindenirányu tájékozódását. Bőd Péter, Benkő József, mint akik a legjobban tudták idehaza értékelni Teileki Sámuel nagyra- hivatott egyéniségét, melegen ünnepelték őt. I

Idehaza az uj földesur beül sárom- berki tuszkulánumába, rendezgeti könyveit, nagyarányú levelezést folytat a külfölddel. Tiszteletbeli állásokkal becsülik meg értékes hozzászólásait iskolai, egyházi ügyekben, eljön a nősülés ideje is, csak épen némi, nem utolsó — romantika árán.

Az akkori Isten kegyelméből vailó császár-királyi hatalom, bizony belenyúlt a hűséges alattvalók legegyénibb jussaiba — a nősülé® kérdésébe is, különösen, ha olyan impulziv asszonyság volt az udvari spanyol etikett hata- lom birtokosa, amilyen Mária Terézia (1740—1780) Őfelsége volt.

Hősünk eljegyezte magának Bánrfy Ágnes grófnőt. iMária Terézia meg olyan „kesztyűs kézzel“ bontotta fel ezt a mátkaságot, hogy 1767 julius 15- én odarukkoltatott örményesre egy svadrony huszárt, a Telöki'napló sze*

99'

rint is: 175 embert, akik az önmagát végsőkig védelmező menyasszonyt nevelőnőjével együtt, édesanyjának kétségbeesésére, egy „Landkocsin“ fel- szállitották Bécsbe.

Ez bizony formális leányrablás volt, aminek okára fényt deríteni soha se fog senki, mert valószínűleg hallgat is róla minden családi krónika. 26-án es* téré, igazán lóhalálában, már ott volt Teleki Sámuel is Bécsben ,,a szegény megkeseredett anyával“, valami indokolást keresni, de bizony a királynő kegyetlensége kihallgatásra se bocsá- tóttá őket, november 26=án ki is utaj sitották királynői parancsra a „panaszosokat“, aztán 1768 januárjában még a „bucsuzás sem engedtetett meg, hogy én a mátkámat, az édesanya pedig édes gyermekét láthassa“. El is kellett jönniük Bécsből. Ekkorára áttéritették a comtesseí, a királynő meg férjhezadta egy, az ő választása szerinti főurhoz.

Ez a félesztendeig tartó kegyetlen játék megakasztotta szépen indult itthoni tudományoskodását és külföldi levelezését Teleki Sámuelnek.

Dehát csak átbusulta magát mindezeken Teleki és egy igazán boldog, bár rövid ideig tartó házasságot kötött 1769-ben iktári gróf Bethlen Zsuzsán- nával (1754—1797). i

Azt hihetne mindenki, hogy ezzel aztán le is zárult az a bizonyos bécsi cronique scandaleuse, ami első boldogságkeresését úgy megzavarta. A könyv- tár szempontjából azonban ilyenformán fordult minden előnyösre.

Boldog családi otthonukba Teleki Sámueléknek bezörget 1774-ben egy éjjel a kormányszéki posta, olyan szigorú rendelkezésével a királynőnek, hogy azonnal jelentkezzék Szebenben. Itt értésére adják, hogy „ellenkezni kiván-e“ (trotzen), magyarul: truccolni merészkedik-e Őfelségének azzal a parancsával, ha kiiküllői főispánná nevezi ki azonnali hatállyal.

Nem térhetett ki Teleki ez elől, felesküdött közszolgálatra 35 esztendős korában és már három esztendő múlva mind famíliástul bécsi lakos „a Magyar Házban, az első stockba“, aztán végigszolgálja Mária Teréziát, II. Józsefet, II. Lipótot a lehető legfényesebb pozíciókban és megbecsülésben monar* chái részéről. 1795-től hazadirjgálja családját Erdélybe, 1797-ben özvegyen

marad, majd könyveit is hazat elepiti, de folyton gyarapítja Becsből is, i822-ig. Meg I erenc császár alatt is tevékenykedik, mint) v. b. t. tanácsos, főkancellár. Csupa fény, ragyogás az élete, a könyvgyiijtés Telekire nézve édes terhével, I

A KÖLTSÉGES PASSZIÓ

Költséges passzió volt mindenesetre / az egyre nagyobb arányokat öltő Ivönyvgyüjtés, még több kiadás volt aztán, mikor egészen komoly formát öltött a szakcimtár nyomtatásának kérdése. Hatalmún fóliánsokat rubri- káznak eleinte, de később rájönnek, hogy csak kidagad a nagy intenzív!- tással növekedő könyvek árja akármilyen kézírásos katalógusból, hát nyomdára adják könyvgyűjteménye első jegyzékét, a klasszikus könyvtárat 1796-ban.

A felületesség gyarló embere nem is tudja fölbecsülni ezt a rendszeretö munkát, ahogy Bajza mondja, hátha még önmaga csinálja személyesen az egész beszervezést, a beszerzés munkáján túl, ahogy ezt Teleki Sámuel teszi. I

Meglepetések is adódnak már a bécsi könyvtárban is. ,

Ellátogatott kancellárjának bécsi könyvtárába József császár egy alkalommal, Teleki pedig nagy boldogan kezdte mutogatni unikumait, könyvtárának egyetlen példányait. A császár azonban maga is könyvkedvelö lévén, szemet vetett a Servétus „Restitutio Christianismi“ cimü munkájára, aminek többi példányát Írójával együtt égették el máglyán 1553-ban.

És bizony a császár „parancsoló kérésére“ át kellett engednie ezt a félig meg is pörkölödött egyetlen és utolsó példányt a mártír szellemi hagyatékából. Nagy szomorúan jegyzi meg Teleki az eset után (1785): „kaptam érte egy diamantos gyűrűt, dehát: immár mi hasznom benne!“

Az igazi bibliofil őszinte fájdalma sir ebben a bánatos megjegyzésben, de „a feltétlen engedelmesség“ ellen Teleki sem tehetett semmit.

AZ ÖREGKOR MUNKÁJA

Ugyanennek az „unbedingte Unter- vverfungnak“ a kegyetlensége szólította el felesége halálos ágya meilől is Teleki Sámuelt, mikor egyszer még lejöhetett Aíarosv ásárhelyre, 1797 okt.

10-én, úgyhogy a temetésre már vissza se térhetett aztán Bécsböl.

,Ezt a kíméletlenséget az 1831-es, császárhü krónikás igy „szelídíti le“: „Fejedelméhez viseltetett engedelmessége, meg a sürgető országos gondok miatt nem tehette meg a szeretet végkötelességeit.“

Egyre-másra jöttek aztán a többi családi szomorúságok. 1798-ban elveszti 24 éves fiát, Domokost, akinél méltóbb kézbe nem adhatta volna biblio» thékájának szívügyét.

3zinte odaképzeli a modern könyv* tárláíogató íróasztala fölé görnyedve a magában élő, egyre agguló Telekit, 1800 óta, ahogy ott gubbaszt irókész- sége mellett, vesztett reményével. Sze- rény tinta, porzó, kalamáris, ludtoll egy fémállványon, felszerelve gyertyával, koppantóval, meg hogy a gyertyafény a szemet ne bántsa, egy tenyérnyi álló ellenző van előtte, ami átlátszó ugyan, de mégsem olyan sértő rajta keresztül a világítás.

Kortársa, Antal János még napi programját is leadja Teleki Sámuelnek: „Őnála az a hasznos és elmés találmány. mely a napot és éjjelt 24 egyenlő órákra és az órát 60 egyenlő minu- tákra osztja, mutogatja, nemcsak azért állott a faion és az asztalon, hogy csak arra emlékeztesse gazdáját, mikor kell asztalt teríteni, mikor a módi látoga“ tásokat tenni, vagy elfogadni, mikor a játszó asztalokat előrakni s az időt vesztegető mulatozásokat elkezdeni, hanem arra, hogy a célarányos munkálkodásnak folytatása minél rendszeresebben beteljesittessék és ennélfogva a becses idő kellően és illendően ki- használtassék.“ (1823.)

El is siratja a hivatalból kiadott udvari gyászjelentés Teleki Sámuelt, mint „a magyar Szent István-rend nagykeresztesét, mint v. b. t. tanácsosát Őfelségének, mint kamarást, mint erdélyi udvari kancellárt, mint nemes Biharvármegye főispánját etc.“ ^ az előírásos német nyelven, azzal a záradékkal, hogy: „Kifejezett rendelkezése értelmében az elhunytnak, birtokára. Sáromberkére, Erdélybe szálüttaíik a holttest a bécsi, 1822 augusztus 9=iki református szertartás után.“ (Augusztus 7-én halt meg.) Két hétbe került, rnig hazahozták egv akkor még ritka vastengelyes szekéren a boldogultál sáromberki kriptájába. 1

Így lobogott el a gróf Teleki Sámuel gazdag élete. - •