Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-23 / 166. szám

I

MtfM

:.r

y L I. I I; N / í K

I ') J ‘y lul.u» 2

Az ELTEVEDT LEVEL

Irta LOSONCZY ZOLTÁN

Farşan^ végeidé eszembe jul a/ ő>> fgyetlén álarcos hálom, uimo yhm a I á dike miatt vettem vészi. I,útikét i ^\ ex press/.lewl sodorl.i a/ élelembe. Hajnali t ólakor hozta a postás a levelet a pan /lóba, ahova a>/ért küldött a doktor, hogy egy hónapig a legíe'jesebb oyugató mi van unatkozzam, mert különben.., A hónap oól eddig egy nap tett el elég unalmasan.

Mikor a levelet átvettem, éreztem, hogy valamii kemény tárgy van bonnié Nyugtalanul boncol hun ki a borítékol, mert ritkán szektám expressz levelet kap o;. A borítékban papirosba göngyölve két kulcs volt bemre és ez a levél;

..Kedves Jancsi, amuré csak a jövő hé ten számítottunk, már most bekövetkezett. Haladéktalanul e- kelleti utaznunk Zsiga bácsíékhoz. A villánk ni vom» van. aki azonnal készpénzzel tizet- Mai hely /etünkben, tudod, ez véglegesen fontos. Ezért arra kérünk, ha este d.unégy az á areosbáiba. vedd ál Karcsi doktortól a ttlekkönyvi kivonatot. Telefonen kértük, hogy vigye magával é, adja át Neked. A doktor rónnu konzulnak lesz öltözve, könnyen ráismersz. A telekkönyvi kivonalot küld „Loj/j; p os-lves tan!. föposta“ címre, mert még mindig nem tudjuk, hova szádunk. A viszontlátásig, csóko1 Nelly cs Lojz.i.

L. i. Borzasztóan fontos! Minden (lében eredj a iakásba és élelmezd a Lidikét. Szemben a fiiszeresék kislánya átviszi neki a kosztol- Este pedig sétáltasd meg. Kibírja naponta egy sétával is, ha muszáj. De ne feledkezz meg róla. mert éhen pusziul, a.mig hazajövünk... Rohanunk a vasútra.”

A levelet elolvastam s láttam, hegy iie.ni nekem szól. ,.Kedves Jancsi-* esetteg én Ás lehetnék. „Nagyságos Kovács János titkár urnák, Helyben“, ah gy a borítékot cunzeték, szintén lehetnék én is, de mégsem én vagyok. Kovács János vagyok, titkár vagyok a bankomnál, de a levél mégsem nekem szók Elmen tűm a postára. A bejelentő hivataltól megtudták, hogy huszonhét Kovács János van a városban s köztük egyedül énvagyok titkár, ezért kézbesítették, nekem a Jeveét. I^elieíi, hogy az illetékes „kedves -Tani1“ az ismeretlen Lcjzéknak titkárai Talán csak este titkár és nappal más foglalkozása van.

— Ó, azért kinyomozzuk, de egy kis idő kell hozzá — ígérték a postán és ismerve a posta lelkiismeretességét, ezt el1 is hittem.

— De mi lesz addig Lidikével — ötlött az eszembe, amint a postát elhagytam. Előbb csak úgy mosolyogva adtam fél magamnak' a kérdést, de egyszerre ijedten megálltam. — Ez nem tréfa, tény bég, mi lesz Lidikével. „Ne feledkezz meg rő’a,, mert éhen pusztul, m»g hazajövünk“ — irta a levélben az előttem ismeretlen Nelly és Lojzi az ugyancsak is:* mereven Lidikéről. Jó, jó; nem vagyok kiváncsi rájuk, kettőjükre, de a Laliké érdekel. Szegény állait be van zárva a 'lakásba. A gazdái napokig nem jönnek haza. Talán egy hétig is elmaradnak és a kutyus csak vár és vár és nemi kap délben enni és nem viszik es le sétálni. Pádig milyen rendes, jó kutya- tehet, kibírja. naponta egy sétával is, ha muszáj.

A véfetf'en hozzám sodorta Lidikének a sorsát és ezzel kötelességet rótt rám. Nem hagyhatom magára a. szegény állatot a bezárt lakásban. Amiitt az ismeretlen Jancsitól leértek, azt nekem kell teljesíteni. De hogyan, ha nem tudom, hol van az a lakás, amelybe Lidikét bezárták. Büszke voltaim delek tivi ’leltemén yességemre, hogy némi töprengés után megtaláltam a fonalat Lidiké rejtekhelyéhez. Egészen egyszerű dolog. A telekkönyvi kivonat elárulja, hogy hol van a Lojziék háza. A telekkönyvi kivontait pedig Karcsi doktornál van, aki este konzul lesz az álarcosbálon. Soha álarcosbálban nem voltaim, de a Lidiibe nvrdt el kellett mennem.

A je’imezkölcsönzőnél a nagy bál napján minden kifogyott. Műlovarnő, pávián és középkori hóhér jelmeze voi’lt csupán. Aránylag a hóhér látszott a legmegfelelőbbnek. Este vérvörös hóhér formaruhában ültem autóba. A kezemben hatalmas pa'Jlos vetft, a hónom ailaftt pedig azt a rúd szaíémit szorongattam, amelyet minden eshetőségre magammal hoztam. Első allm’. mm jó les/ ;i I.időkénél

Egv fis lâmpii'âzza-l lépicin a hűlte remik“, aim' n tarka tolongásban látható I I el I i 11 iest kelt Item vérvörös üiö/e'em ; bin. Csakhamar megpilkmlr.ilinm I 'ár alatt hófehér lógájáh.i.n a Un dl. j aki miatt (lejöttem. Átvágtam magam a láncotokon és odw'éptem hozzá.

Ili volnék a Loj/iék telekkönyvi ki vonaláért — mondtam meglehetősen iz gatottan, arra gondolva. hogy a jebne/cm alatt ’s észreveszi, hogy nem én vagyok az igazi Kovács Jánots.

Szervusz, Jancsikám - örvendezett m kom. - Gratulálok a titkári k nevezé sedhez. Az írás lenn van a ruhatárban., a kabátomban. Mindjárt felhozom, de addig is lehetnél nekem egy nagy .szívességet. Táncolj egy kicsit a feleségűimmel is csak úgy vetetlenül, mondd meg in ki, hogy tegnap éjjel együtt vallunk az Arany Bárányban. Együtt velünk kiVnc- töl felke dög. El ne téveszd. Nagyon fontos, hegy ezt mondd... Ott a Gizus, a hindiit táncosnő. De már jön is.

— A Jani akar veled láncolni — szólt rá a hindu táncosnő jelmezében közelgő feleségére. — Pár percre lemegyek a ruha Iáiba.

— Csakhogy itt van. Jam — súgta nz asszony, mikor a táncotok árama maga vait sodort. Nagy. erős asszony volt. de azért hajlékony és formás. A lenge hindu fátylakban túlontúl formás, -illatos és forró- Tapadva táncolt és egészen be eleh eH a fölenüe. amkor megkérdezte:

— Hogy van Jani, miért olyan szó talan?

A kérdés egészen jó voőt ahhoz, hogy eleget legyek az ura kérésének.

— Kissé fáj a fejem. Sokáig fenn voltunk tegnap. Karcsival félkettőig együtt voltunk az Arany Bárányban.

Erős, formás karját mosd a intelemnek feszítette és eltolt magától.

— Hazudik. Nem voltak együtt. En tu dóim, kniél töltötte az estét a gazember, de az nem érdekek Hiszen már úgyis münden mindegy. De hogy maga védelmezi, az gazságOlyan hangosan mondta ezt. hogy mindenfelől' figyelni kezdtek ránk.

— Ne olyan hangosan, csillapodjék, én nem tudean... én...

— Nem tudja. De én tudom, hogy maga gazember, ahelyett, hogy most leleplezné, még segd neki. Ó. ériem- Nem kell a válás, most. amikor kinevezték és elvehetne. Nem kelitek egészen, csak úgy.

hogy a másé is maradjak... Nyomorult.

Most már olyan hangos volt az asz- szony, hogy kétségbeesve néztem körül a csoportosuló álarcosokra. Kétségbeesésem rémületté vá’t, mikor a hindu 'táncosnő megingott, azután egy rövid sikolyai lerogyott a földre.

Többen a .segítségére siettek és a fal mellett húzódó köreveire fektették, aho’’ egy hollandi halász szakértelemmel hajolt a szive fölé. Bizonyára az orvos volt. Akkor rendben van — gondoltam és sietve el1 akartam tűnni.

— Csirkefogó vagy, Jani — sziszegte a karomat megragadva egv hatalmas szál! ember, fehér szakács jelmezben és nagy fakanalait forgatott az orrom előtt. — Ha a .sógorom gazember, majd megvédem én a Gizit Nem fogsz megugrana. Számoltunk, Jani. Még ma számolunk.

Ebben a pillanatban az ájult hindu táncosnő hirtelen letolt a kereveten Úgy látszik, untai már az ájulást, mire a hosz- szu szakács, hozzátepelt.

A kezemet ekkor gyengéd kis kezecske fogta meg. Egy karcsú kislány állít mellettem, halványrózsaszin ruhába volt öltözve, a hátán kis szárnyakkal.

Jan

mondta így ja ül e/e kőim ven Nem engedte el ; lem.

|( > I J<»! I. I keresztül

remegi) s/njjal kel. A aö1 öltözőn illiinhel,. Jöjjön. .1 in1 kezemet és én kövei Nem Indám, gyávaság lei| volna c < z ^ valódi .lanttól, én mindcri"sehe meg szöktem a kellemetlen kavarodásból, amelybe ártatlanul belekeveredtem.

A kislány kér s/tíUvczrlell a sülét női öt özön s útközben megkérdezte:

Ugy-e, Janvi, nioisl már mindennek vege azzal az asszonnyal?

Vége feleltem meggyőződéssé1. Hála Istennek suttogta a kislány és kinyit* tt egv ajtót — Szabad az. uk Jani, menjen.

l’gv mondla ezt. hogy a kis hangja sir- 's. nevetett is egyszerre.

Nem tudom, az igazi Jam. mit tett volna. Én mind nesétre inege«ók taun a

remeg«') kis száját a rózsaszín álarc aluli. V/után k 'éplem az. aj!ón.

Csigalépcsőhöz jutottam, s etve ter<r h amt a ni rajta. Az előcsarin kb.i ériem, ahol a fehérlógás kinzu1! a< ruhatár előtt három korán távozó hölgytől hu esuzott. Mikor meglátott, meg lobogtatott egy papírlapot. A teVkkönyví kivonj#! voit. Boldogan kaptam utána s miközben a ki nz ni bámulva nézett rám, öriitt í ram - bum lón Ji ami a. m az utcára vezető forgóajtóban. Idejében, mert amin'! az ajtóval körbe forogtam*, láttam, hogy az óriás szakács, kezében a fakanállal, megjetent a habba vezető lépcső legfelső fokán.

Az utcára érve. odasiettem az autóhoz, amely idehozott. A sofőrnek, aki farsangi jókedvvel lépett ki a szálloda sürgéséből, beinomdtaim, hogy vigyen vissza a peír z.ióba.

Már jó darabig r bogiunk, mikor eszembe jutott a telekkönyvi k vonal- Végre megtudom a Lidiké címét. Gyűfia - ! világnál kibetüztem a helyrajzi szám mellett: Borbála-utca 17- Kopogtam a sofőrnek:

— Előbb a B rbála-uteába! De egy utcával előbb álljon meg.

— Helyes —- mondta megértőén a jókedvű sofőr, aki valami farsangi kákán dot sejtett és tulajdonképpen nem is tévedett.

Csakhamar megérkeztünk.. A hóhér- pa’t'os helyett az ülésen pihenő rúd szalámit vettem a kezembe s egv- sötét utcában, kertes házak mellett haladtam el, am g egv- fűszeres ltodhoz nem érkeztem. A, a Lojziék fűszerese, amit a levélben említettek. Csakugyan szembe vett vole a 17 es szám. amelyet igv. a sötétben könnyebben megtaláltam. Szép, magas- földszintes uriház ve.lt, lehúzott redőnyökké! és diszkrét kis kapuvak

Eddig meg gon dokit kuni í hajtott; előre az aggodalom a IJdikc sorsa ní'att, de most, amikor a vörös jelmez alól. a nadrágom zsebéből edőszedtem az expressz- ievésben kapott kulcsokat és egyiket bele akairlam illeszteni a zárba, egyszerre megtorpantam. A szivemhez nőtt ugyan a szegény bezárt Lidiké, sok bolondság ba keveredtem miatta, de éjjel idegen lakásba mégse lopakodhatok be. A Lidiké várhat reggeliig, akkor majd a fűszeres kisasszony megmondja, ki az ismeretlen Kovács Jani és rendbe jön minden.

Ahogy ott álltam, tépelődve a sötétben, a zár felé nyújtott kulccsal, egyszerre kattnnás't hajlottam. A kilincs mepmiaz- duilit, a kiskapu megnyílt és hosszú átkuk: csal 1; ez ében egy fekete álarcos alak toppant elém. Láthatólag meghökkent, arn'kor meglátott és izgatott, de azért határozott hangon rátm kiá-ttott:

— Fel a kezekkel.

— Fel a kezekkel — ezt kiáltottam én is és a köveükező pillanatban mind1 a kel len feltartott kezekkel álltunk szemben

egymással!-.

Én előnyben voltam, mert a -magasra tartott kezemben a szalámirudalt szaronf '

mwmm mm* ,

BUDAPESTÉIN AZ

István Király Szállójába

(VI. Potímaniczky-iL 8) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékeli ira szobák Telje* ké- , nyelem, központi fűtés, állandí» • meleg-hideg folyóvíz, lift, telefo-’ - nos szobák, TeleíflD 2Ü2-43,234-24

Küldje

gyermekéi a tengerparha m

Mangalia

szelektől védett partja a legideálisabb gyorm ekstr and és ott

Dr. Imastíóza

gyermekorvosnő nyaralójában gondos, szakszerű felügyelet, elsőrangú ellátás (nani 5 étkezés) biztosítja az Ön gyermeke számára a kellemes és hasznos szünidőt. Felvilágosítás és előjegyzés:

Dr.ImasPóza

Mangalia, VILLA DRAGOS.

gattam Ha a fejére sújtok vele, mint ahogy a delek livregényekben a gurmbo tokkai szokás, menten összeesik- Már ké szülhetni a csapásra, amikor hirtelen különös világosság kezdett derengeni a fejemben.

— Ha. megmoccan. leütöm — mondtam zordonan. De valamivel enyhébben hozzátettem: — Ha megengedi előbb he mutatkozom: Kovács János vagyok. Minden! étitől a névtől vártam. És nem csalódtam.

— Én is Kovács János va-gyok — mondta a IVketeá-larcos alak.

— És a Lidikénél volt? — kérdeztem most már egészen barátságosan.

— Hát ezt honnan tudja?

— Jól sejtem, mert én is hozzá igyekeztem.

— A Lidiikéhez?-— Igen, hozzá — mondtam elágyul va és röptében elbeszéltem mindent, ami az expressz levéből történt, addig, amíg ide, a kapu elé jutottam.

— Az ostobák — mérgelődött a valódi Kovács János. Tízszer is figyelmeztet tek a Lidikére, mielőtt elutaztak és mégis express/levelel írtak.

— A telekkönyvi kivonat miatt írták — mentegettem az ismeretlen Lojztt és NéWyb

— De a; kulcsok — méltatlankodott az igazi Kovács János. Ezért keltett álkulcs* csal behatolnom a Lidikéhez.

—- Talán leengedhetnénk már a kezünket — szóltam, mert még mind a ketten tetemek kézzel álltunk a kapuban: én vérvörös hóhér! jelmezben, uj barátom pedig fekete dominóban.

Leengedte a kezét és felém nyújtotta.

— Kovács János vagyok.

— Kovács János — möndtam én is és melegen kezet szorítottunk. — Tessék, itt ai két kulcs, a Lejziék -levele és a telekkönyvi kivonat. Sajnálom, hgy a bálijain a maga rovására ilyen botrányba keveredtem, nagyon sajnálom.

— Lírám, Kovács János, Jani — ha megengeded —, ne sajnálj te semmit. Ha nem mentél vcinai te a bálba,, akkor az egész gyalázat velem történik. Ember, Jani, tudod, mit köszönhetek neked? Szakítottál a személyemben, vagyis sza- kitottiam a személyedben azzal az asz- szonnyiall. Szakítottam végre és ezt neked köszönhetem.

— Nem nekem, hanem Lidikének... Mindenre képes vagyok egy kutyáért — mondtam a saját hangomtól elérzéke- nyülve. —- Tudód, a szememben egy kutya a, hűség, a becsület, a-z egyenes jellem, a hála -.

Ebben a pill'anatbaia a lábam szárán éles fájdalmat éreztem. Rémes fájdalmat. Majd bete has italt az agyvelőmbe.

— Pfuj — kiáltotta Kovács János. — Kisurranni a kapun, ugatás nélkül harapni és visszasurranni. Pfuj, te suny! dög.

A Lidiké hálája v<M.

így kezdődött az unalmas penzióban az a hónap, amelyre fettétüen nyugalmat readeh ipj^aaom. - ~ ~ ’ é