Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-23 / 166. szám

HARSÁNYI ZSOLT:

■•'iySjSfcfc

..*1

Rénspua

Valamilyen okból most azt a munkát folytatom, hogy alaposan s-emiigyre neszek minden, bárhol feltalálható Rubens- képet. Becsben már végeztem az ott öthatokkal s következő utam céljául Augs- bur'gót tűztem ki, nJána Münchent.

Felültem tehát Becsben a gyorsvonalra, az étkezőkocsiban békésen megvacsoráztam, aztán türelmesen vártam, hogy teljék az idő. Komoly türelemre volt szükség, mert hálókocsijegyről nem gondoskodtam. A b'onat mór késéssel indult és útközben még jócskán késett hozzá. Ez mind nem arra váló, hogy jókedvre hangolja az embert. Mikor a passaui állomás lámpatengerét elhagytam, már őszintén untam a dolgot. Vigasztalanul sötét volt adakinn, az eső egykedvű szemergésse1 permetezte .az ablakot. A szakaszban a lábát sem nyújthatta ki az ember. Ekkor az a gondolat villául meg bennem, hogy én bizony kiszállok, Regensburg következett, mini legközelebbi nagy állomás. Sohasem voham még Regensburgban. Miért ne nézzem meg Rcgensburgot? Kiszállok, kényelmesen aís-om valahol, reggel felkelek, megnézem a várost, aztán kipihenten utazom tovább Augsburg felé.

Éjszaka egy óra helyett két órakor döcögtünk be a regensburgi állomásra. Harsányan hordár után kiáltottam. Egyetlen szál hordár ácsorgód n vonat mentén, hajlotthátu, nyurga, fehérhaju öreg. Jó darabig tűnődött, eleget tegyen-e hivő szavamnak, végre elszánta magát. Odajött az ablakhoz:

— Ki akar szállni? — kérdezte?

— Ki ám és ne okoskodjunk, öregem, szedje csap a két aagy táskát.

— Rendeb szobát az ur?

, -— Nem rendeltem.

■— A városban egyeben szoba sincs- Tessék csak továbbutazni.

De én makáes'kodiam. Ő vállvoncgatva leszedte a táskákat. \\ vonat elment. Mi baktattunk kifelé. Az állomásépület eloU egyetlen taxi (dióit, abban bóbiskolt a vezető. A hordár felköltötte.

— Ez az űr itt akar aludni — mondta fejcsóválva. — Keressen neki szobát.

— Tó vili éa slófn? In Rénspua?

Ezt a sofőr Kérdezte. Mint nyelvbuvár

megértettem. Németre fordítva ez igy hangzik: Da und er schlafen? In Regensburg? (j is a, fejét csóválta. De azért besegített a kocsiba. Aztán nekivágott a vá rosnak. S mingyárt magyarázta menetközben, hogy a dolog nem sok reménnyel biztat, óriási ,,Kraft durch Freude':-cso- portok utazgatnak most, a belföldi idegenforgalom roppantul megnőtt. 4 hordár igazat mondott. De azért megpróbál juk.

fis mentünk a mulatós hangulata emberektől népes utcán, nappali zsivaj közepette. A MaxImiUan-szádlóban kezdtük. Nem volt szoba. A másodikban sem volt szoba. A harmadiknak a kapuján már cédula hirdette, hogy felesleges csengetni, nincs szoba. A negyedikben ezt mondta a portás:

— Miért nem jöttek pár perccel előbb? Az utolsó fürdőszobát adtuk ki, földre vetett ággyal. Az volt az utohó szoba Regensburgban. In Rénspua.

A sofőr nem veszítette el türelmét. Emlékezett valami kis fogadóra, messze, kint a külvárosban. Odamentünk. Jó soká tartott, mig felvertük őket. De nem volt szoba.

, — Menjünk a rendőrségre — vélte a sofőr —, ők taön tudnak segíteni.

. Elvitt a főkapitányságra. Az ügyeletes szobába maga is bejött velem és érdekemben minden személyes súlyát latba- ve tette. A virrasztó rend őrtiszt viselők nagy előzékenységgel igyekeztek is segíteni. Felhívlak telefonon vagy három olyan kis zugfogadót, amelyről sofőröm megfeledkezett. Nem volt szoba. Felvetettem: vane a városban szanatórium. Nincs

— Még egy megoldás volna — mondták végül —, tessék elmenni a legközelebbi faluba a taxival. Olt lesz fogadó.

— Milyen messze van az?

—- Húsz kilométer.

— Helyes. Menjünk oda.

Most már magam Is nekîvadultam. Mint a rossz kártyás, aki a pénze után fut. Meg akartam mutatni n sorsnak, hegy azért is kapok szobát. Mentem volANTIN

EVRALOIC

ESS

fik Jk m

\@ j

Lelőtték a határútok a menekülő sikkasztőt

Bűntársait szigorúan elitélte a katonai törvényszék

KOLOZSVÁR, julius 22.

Szamosfalva egykori adószedőjénél, Balázs Gyulánál, váratlan ellenőrző vizsgálat során, 85 ezer lej hiányt találtak. Eljárás indult ellene és sikkasztás cinién a törvényszék 2 és félévi börtönbüntetésre Ítélte el. Balázs felebbezett az ítélet ellen, közben pedig a Dermata-miiveknél kapott alkalmazást. Röviddel ezelőtt megérkezett a eemmitőszéki döntés is ügyében és minthogy az elsőfokú Ítéletet helybenhagyták, meg kellett volna kezdenie börtönbüntetése kitöltését.

Ehelyett azonban szökésre határozta el magát. A határmentére érve, éjszakára Darólcz községben keresett szállást, Bencze Sándor gazdálkodó házában, akinek szándékát is elbeszélte. Benczének éppen kapóra jött a dolog, mivel 12 esztendős Juliska

nevii leányát egyik külföldi rokonához készült elküldeni, de pénze nem lévén, útlevél nélkül akarta megoldani a kérdést. Balázs vállalta is a leányka át= juttatását. Biztonság okáért még egyik szomszédjuk, Kató Erzsébet is elkísérte a határig. A kis társaság azon = ban rajtavesztett. A határőrök leleplezték őket és a menekülni igyekvő Balázsot agyonlőtték. Társai, valamint a leányka szülei ellen eljárás indult.

A VI. hadtest katonai törvényszéke tegnap tárgyalta az ügyet és Stanescu őrnagy, katonai ügyész, valamint dr. Giurgiu loan védőügyvéd perbeszédei után Bencze Sándort egyesztendei börtönre és 2000 lej pénzbüntetésre, feleségét, Bencze Máriát, ugyancsak 2000 lej pénzbüntetésre Ítélték el, Kató Erzsébetre pedig 6 hónapi fogházbüntetést róttak ki, mig a kiskorú Bencze Juliskát felmentették.

A kutyának szabad

Irta: THURY ZSUZSA

Egészért a késő délelőtti órákig áthatol- hatatlan, sűrű rétegben állott a köd a hegy tetején. Azután megjelent a nap halvány, .színtelen korongja, kiválasztódott a terrasz előtt őre álló néhány lombtalan fa fekete árnya és egyszerre mintha függöny sza' ladt volna fél, ragyogó napsütés tűzött a szálló előtti térségre. Először az anya jelent meg állig felgombolt bundában mackóruhába öltöztetett kisleányával. Gyuri, a ,,pakkoló ember“, hangos kezeiket csó' kólómmal köszönt, a kisleány komolyan bólintott, az asszony intézkedett.

— Kérem Gyuri, huzza előbbre a fekvőszékeket. Fordítsa egészen a nap felé. Mókuskának még egy takarót. Csavarja jól a lába köré.

— Igen, kezét csókolom.

Gyuri gyorsan és ügyesen takaróba burkolta Mókuskát, azután az asszonyt és sietett a kér öreg hölgyhöz, akik várakozva állottak fekvőhelyük ellőtt. A kövér ember is megjelent városi bundában. Zseb- redugott kézzel sétált fel és alá a teraszon, hangosan és vidáman üdvözölt mindenkit. Kijelentette, hogy kizárólag Mókuska tiszteletére sütött ki a nap, azután szuszogva és elégedetten végigfciküdt fekvőszékén, hanyagul lábára dobott egy fa' karót, sapkáját homlokára húzta és lehunyta a szemét. Lassanként megtelt a térség beszélgető, helyezkedő emberekkel és Gyuri nyitott kiskabátban, verejték es homlokkal vágtatott egyikről a másikig- Hol az a gyetek — gondolta — soha sincs itt, amikor szükség van rá. Besietett az előcsarnokba, a portásfülkéből újabb pokróchalmazt emelt ki és sietett vissza a terraszra.

— Gyuri! — kiáltotta útközben harsányan és tagoltam

A konyha felől szaladva közeledett a gyéreik. Az apa a takarók mögül kiáltotta felé:

na máris az éjszakáiban. falura. De a sofőrnek több esze volt. mint nekem.

— Uram, én szívesen elviszem, hiszen abból étele. De okosabb volna előbb te- !efonálni a főpostáról abba a fogadóba, mert esetleg mások js így gondolkoztak és ott sincs szoba. Polgára miért kocsizzék az VT negyven kilométert?

Igazat adtam neki. Elbúcsúztam az emberséges rendőrségtől és elmentünk a főpostára. A sofőr bement telefonálni, én

— Fogj egy csomót és hozd ki. Hol bujkálsz, amikor legtöbb a munka? Nem látod, hogy süt a nap?

A nap sütött, most már zavartalanul és egyre hevesebben. Mókuska lerúgta magáról a takarókat és mackóruhájában hem pergett a fekvőszéken. Az elsőemjeleti szép asszony, aki komoriiával és 'kis kutyával érkezett előző nap a hegyi szállóba, kecsesen elhelyezkedett a fekvőszék' ben és mindössze földigérő prémbundájába burkolózott.

— Szaladgálj, Bobika — mondta a kutyának, mely gyámoltalanul ténfergett körülötte. — Szaladgálj egy kicsit, aranyom.

Bóbita nagy lassan elindult a kőkockákon, finyásan szagolgatva jobbra és balra és Gyuri majdnem megbotlott benne, ahogy rohant apja után a takarókkal. A gyerek barnára sült, kerek arca fénylett, vidáman lóbálta kezében a pokrócokat és apjától ellesett ügyes mozdulatokkal csa" varia azokat a hócipőbe bujtatott lábak köré. Az arcok áhítattal fordultak a nap irányába, lassanként mindenki elhelyezkedett, csend volt a terraszon, csak Mókuskt alatt hullámzott és recsegett a fekvőszéls és Bobi apró Hábai kopogtak a kőkocká kon. A gyerek körülnézett, meglátta t szép asszonyt, szolgálatkészein feléje sieten egy takaróval és amikor ráborította a2 asszony térdére, kedvesen felmosolygott rá

— Eredj — mondta bosszúsan az asz szony — ne babrálj itt a mocskos ke- zed dnl.

A fiú tovább ment. Tanácstalanul nézett széf, szemével! az aojár kereste, dí Gyuri messze volt a térség másik végén ahol a kívánt fokra állította be a rossz; kedvű öreg kisasszony fekvőszékét. A gyerek Bobot nézte, szőrrel benőtt, unoti pofácskáját, kényesen lassú járkálását é: elcsendesedve állt a terrasz szélén. A szálló mögött, a hegy tövében hirtdler

vmn-iTimacbii&mM i i

bent vártam a taxi mélyén és mélán hallgattam a taxióra ketyegését. Jó soká tarlóit. míg a sofőr előkerült.

— Az a szám nem jelentkezik. Ha kimegyünk, bizonytalanra megyünk ki.

Lemondóan legyintettem. Kivitettem magam a pályaudvarra. Reggel 3 óra volt. Kifizettem a taxit, nyolc, márkát mulatóit. A következő vonat reggel négykor indult. Hálókocsi nélkül.

Ennyit láttam Rénspua városából.

mozgás keletkezett, szaladó, nehéz léptek hallatszottak, azután kiáltás: Feuer! A kiáltást a hegy egy távolabbi pontján más valaki vette át és egymásután négy férfi- torok süvítette: Feuer!

Több?n hátrafordultak, a mozdulatlan arcok megélénkültek. Mindennap a déli órákban három-négy ágyuszó reszketted meg az épületet — a szálló terjeszkedik, a hegyek útban vannak, közéjük robbantanak néhányat. Az emberek nevetve várták a dördülésr, az öreg kisasszony idegesen kimenekült pokrócvárából, tétován körülnézett, azután sietve a tető alá vonult. A szép asszony sikoltott:

— Bobikám, aranyom, gyere asszonyodhoz. Szegénykém, még meg talál ijedni.

Bcbi elindult a hívásra, megállt a fekvőszék előtt és Kinyújtotta Vét első lábát.

A szép asszony felemelte az állatot, ölébe rejtette, a prémkabát jótékony melegébe burkolta és véd1 Intézőn simogatta. Akkor már végighábprgotr a hegyen az első dörrenés, megrázva az épületet, a könnyű he- verőket és a három kopasz, mereven fel- ágaskodó fát a terrasz szélén. Az emberek ossz-rezzentek, azután hangosan nevettek egymás ijedtségén. Vidám, össze-vissza 'kiabálás közben hallatszott a szép asszony halk sikolya:

— Oh, szegényke, hogy megijedt!

Felállt, feltárta szép prémbundáját és

mosolyogva ölelte magához a kutyát: hogy remeg a drága, valósággal zakatol a kicsi szive . . .

A szép asszony ruháján vizfolt sötétleft, néhány csepp ott csillogott a szürke prémen. Mindenki nevetett Bobikán, aki alaposan begyulladt az ágyuszótól és úgy vi- t selkedett, mint egy csecsemő. A szép asz- szony is nevetett, Mókuska ujjongva csap*

. kodta apró ökleivel térdét és az általános vidámság közepette egészen váratlan volt kis Gyu'd lángoló dühe, amellyel belerúgott Bobikába. A kutya vinnyogva menekült, hirtelen csend lett, csak az apa bakkancsának rémült csoszogása Shall at- sz/ott, ahogy fia felé botorkál. Akkor már ordított a gyerek, magánkívül, magányos, kis fekete pont a napsütésben:

— Az én kezem mocskos... A kutya.., A kutyának... a kutyája meg odapiszkit" hat... a nyomorult !..,

Kis ökle megfeszült, fenyegetőn emelkedett az asszony' felé, aki bágyadtan ha- nyatlott vissza székébe.

— Micsoda gonosz kölyök — suttogta.

— Vigye innen ezt a vadállatot — sipította az egyik öreg hölgy és Gyuri szolgálatkészen megfogta a gyerek kezét: igenis, kezét csókolom.

— Takarodj — mondta a kövér ur és lódított 'egyet a gyereken. Mindenki helyeselt, nagy volt a felháborodás és amikor Gyuri -vezette a fiút a 'konyha felé, még hallotta a nehezen csillapuló morajt. Fogta a gyerek kezét, széles markába szorította és csendesen motyogta:

— Na, de ilyet...

Amikor a fiú után becsukódott a konyhaajtó, rohanó léptekkel indult vissza a terrasz felé.

GYERMEKPARALIZISES MEGBETEGEDÉSEK SZATMÁRMEGYÉBEN. Szatmárról jelentik: Patóháza, Medes és Szamoskaraszó községekben néhány gyermekparalizises megbetegedés történt. A vármegyei egészségügyi hatóságok erélyes lépéseket tettek a veszedelmes járvány leküzdésére. Az összes beteggvanus gyermekeket beszállították a szatmári járványkórházba. i

AZ IDÜLT IZÜLETI CSUZ ÉS AZ ISCHIAS, A NEURALGIKUS ÉS AZ ARTHRITI- KUS FÁJDALMAK KEZELÉSÉBEN egy po- h'álr természetes ..FERENC JÓZSEF“ kese- rüviz, reggeletekéin felkeléskor bevéve, igen könnyű, lágy székletetek fokozott anyagcserét, jó emésztést és kellemes közérzetet biztosit. Kérdezze meg orvosát.

Leszakította a gyapjufésülő a kezét.

Kézdi szentiéi eken Horváth Ignácné 40 éves asszony a gyapjufésülő gép mellett dolgozott, miközben lehajolt a gép alá, hogy a lehullott gyapjút összeszedje. A gép bekapta a jobb Vezér és úgy össze roncsolta, hogy le kellett vágni.

Tóba fulladt egy 70 éves öregember. Craiovából jelentik: Gheorghes Latin 70 éves Medea-Dolj iközségbeli emkr a falu határában levő kenderáztatóban fürdörr. Valószínű, hogy fürdés közben szivgörcs fogta el és az öregember beleszédült az alig pár centiméteres vizbe és belefulladt. Temetésére az ügyészség megadta az engedélyt. v