Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-23 / 166. szám

HARSÁNYI ZSOLT: ■•'iySjSfcfc ..*1 Rénspua Valamilyen okból most azt a munkát folytatom, hogy alaposan s-emiigyre ne­szek minden, bárhol feltalálható Rubens- képet. Becsben már végeztem az ott öt­hatokkal s következő utam céljául Augs- bur'gót tűztem ki, nJána Münchent. Felültem tehát Becsben a gyorsvonal­ra, az étkezőkocsiban békésen megvacso­ráztam, aztán türelmesen vártam, hogy teljék az idő. Komoly türelemre volt szükség, mert hálókocsijegyről nem gon­doskodtam. A b'onat mór késéssel indult és útközben még jócskán késett hozzá. Ez mind nem arra váló, hogy jókedvre han­golja az embert. Mikor a passaui állomás lámpatengerét elhagytam, már őszintén untam a dolgot. Vigasztalanul sötét volt adakinn, az eső egykedvű szemergésse1 permetezte .az ablakot. A szakaszban a lábát sem nyújthatta ki az ember. Ekkor az a gondolat villául meg bennem, hogy én bizony kiszállok, Regensburg követke­zett, mini legközelebbi nagy állomás. So­hasem voham még Regensburgban. Miért ne nézzem meg Rcgensburgot? Kiszállok, kényelmesen aís-om valahol, reggel fel­kelek, megnézem a várost, aztán kipihen­ten utazom tovább Augsburg felé. Éjszaka egy óra helyett két órakor dö­cögtünk be a regensburgi állomásra. Har­sányan hordár után kiáltottam. Egyetlen szál hordár ácsorgód n vonat mentén, hajlotthátu, nyurga, fehérhaju öreg. Jó darabig tűnődött, eleget tegyen-e hivő szavamnak, végre elszánta magát. Oda­jött az ablakhoz: — Ki akar szállni? — kérdezte? — Ki ám és ne okoskodjunk, öregem, szedje csap a két aagy táskát. — Rendeb szobát az ur? , -— Nem rendeltem. ■— A városban egyeben szoba sincs- Tessék csak továbbutazni. De én makáes'kodiam. Ő vállvoncgatva leszedte a táskákat. \\ vonat elment. Mi baktattunk kifelé. Az állomásépület eloU egyetlen taxi (dióit, abban bóbiskolt a ve­zető. A hordár felköltötte. — Ez az űr itt akar aludni — mondta fejcsóválva. — Keressen neki szobát. — Tó vili éa slófn? In Rénspua? Ezt a sofőr Kérdezte. Mint nyelvbuvár megértettem. Németre fordítva ez igy hangzik: Da und er schlafen? In Regens­burg? (j is a, fejét csóválta. De azért be­segített a kocsiba. Aztán nekivágott a vá rosnak. S mingyárt magyarázta menet­közben, hogy a dolog nem sok reménnyel biztat, óriási ,,Kraft durch Freude':-cso- portok utazgatnak most, a belföldi ide­genforgalom roppantul megnőtt. 4 hor­dár igazat mondott. De azért megpróbál juk. fis mentünk a mulatós hangulata em­berektől népes utcán, nappali zsivaj kö­zepette. A MaxImiUan-szádlóban kezdtük. Nem volt szoba. A másodikban sem volt szoba. A harmadiknak a kapuján már cédula hirdette, hogy felesleges csenget­ni, nincs szoba. A negyedikben ezt mond­ta a portás: — Miért nem jöttek pár perccel előbb? Az utolsó fürdőszobát adtuk ki, földre vetett ággyal. Az volt az utohó szoba Regensburgban. In Rénspua. A sofőr nem veszítette el türelmét. Em­lékezett valami kis fogadóra, messze, kint a külvárosban. Odamentünk. Jó soká tar­tott, mig felvertük őket. De nem volt szoba. , — Menjünk a rendőrségre — vélte a sofőr —, ők taön tudnak segíteni. . Elvitt a főkapitányságra. Az ügyeletes szobába maga is bejött velem és érde­kemben minden személyes súlyát latba- ve tette. A virrasztó rend őrtiszt viselők nagy előzékenységgel igyekeztek is segí­teni. Felhívlak telefonon vagy három olyan kis zugfogadót, amelyről sofőröm megfeledkezett. Nem volt szoba. Felvetet­tem: vane a városban szanatórium. Nincs — Még egy megoldás volna — mond­ták végül —, tessék elmenni a legköze­lebbi faluba a taxival. Olt lesz fogadó. — Milyen messze van az? —- Húsz kilométer. — Helyes. Menjünk oda. Most már magam Is nekîvadultam. Mint a rossz kártyás, aki a pénze után fut. Meg akartam mutatni n sorsnak, hegy azért is kapok szobát. Mentem vol­ANTIN EVRALOIC ESS fik Jk m \@ j Lelőtték a határútok a menekülő sikkasztőt Bűntársait szigorúan elitélte a katonai törvényszék KOLOZSVÁR, julius 22. Szamosfalva egykori adószedőjénél, Balázs Gyulánál, váratlan ellenőrző vizsgálat során, 85 ezer lej hiányt ta­láltak. Eljárás indult ellene és sik­kasztás cinién a törvényszék 2 és fél­évi börtönbüntetésre Ítélte el. Balázs felebbezett az ítélet ellen, közben pe­dig a Dermata-miiveknél kapott alkal­mazást. Röviddel ezelőtt megérkezett a eemmitőszéki döntés is ügyében és minthogy az elsőfokú Ítéletet helyben­hagyták, meg kellett volna kezdenie börtönbüntetése kitöltését. Ehelyett azonban szökésre határoz­ta el magát. A határmentére érve, éj­szakára Darólcz községben keresett szállást, Bencze Sándor gazdálkodó házában, akinek szándékát is elbe­szélte. Benczének éppen kapóra jött a dolog, mivel 12 esztendős Juliska nevii leányát egyik külföldi rokonához készült elküldeni, de pénze nem lévén, útlevél nélkül akarta megoldani a kér­dést. Balázs vállalta is a leányka át= juttatását. Biztonság okáért még egyik szomszédjuk, Kató Erzsébet is elkí­sérte a határig. A kis társaság azon = ban rajtavesztett. A határőrök lelep­lezték őket és a menekülni igyekvő Balázsot agyonlőtték. Társai, valamint a leányka szülei ellen eljárás indult. A VI. hadtest katonai törvényszéke tegnap tárgyalta az ügyet és Stanescu őrnagy, katonai ügyész, valamint dr. Giurgiu loan védőügyvéd perbeszédei után Bencze Sándort egyesztendei bör­tönre és 2000 lej pénzbüntetésre, felesé­gét, Bencze Máriát, ugyancsak 2000 lej pénzbüntetésre Ítélték el, Kató Er­zsébetre pedig 6 hónapi fogházbünte­tést róttak ki, mig a kiskorú Bencze Juliskát felmentették. A kutyának szabad Irta: THURY ZSUZSA Egészért a késő délelőtti órákig áthatol- hatatlan, sűrű rétegben állott a köd a hegy tetején. Azután megjelent a nap halvány, .színtelen korongja, kiválasztódott a terrasz előtt őre álló néhány lombtalan fa fekete árnya és egyszerre mintha függöny sza' ladt volna fél, ragyogó napsütés tűzött a szálló előtti térségre. Először az anya je­lent meg állig felgombolt bundában mac­kóruhába öltöztetett kisleányával. Gyuri, a ,,pakkoló ember“, hangos kezeiket csó' kólómmal köszönt, a kisleány komolyan bólintott, az asszony intézkedett. — Kérem Gyuri, huzza előbbre a fek­vőszékeket. Fordítsa egészen a nap felé. Mókuskának még egy takarót. Csavarja jól a lába köré. — Igen, kezét csókolom. Gyuri gyorsan és ügyesen takaróba bur­kolta Mókuskát, azután az asszonyt és sietett a kér öreg hölgyhöz, akik várakoz­va állottak fekvőhelyük ellőtt. A kövér ember is megjelent városi bundában. Zseb- redugott kézzel sétált fel és alá a tera­szon, hangosan és vidáman üdvözölt min­denkit. Kijelentette, hogy kizárólag Mó­kuska tiszteletére sütött ki a nap, azután szuszogva és elégedetten végigfciküdt fek­vőszékén, hanyagul lábára dobott egy fa' karót, sapkáját homlokára húzta és le­hunyta a szemét. Lassanként megtelt a tér­ség beszélgető, helyezkedő emberekkel és Gyuri nyitott kiskabátban, verejték es homlokkal vágtatott egyikről a másikig- Hol az a gyetek — gondolta — soha sincs itt, amikor szükség van rá. Besietett az előcsarnokba, a portásfülkéből újabb pokróchalmazt emelt ki és sietett vissza a terraszra. — Gyuri! — kiáltotta útközben harsá­nyan és tagoltam A konyha felől szaladva közeledett a gyéreik. Az apa a takarók mögül kiáltotta felé: na máris az éjszakáiban. falura. De a so­főrnek több esze volt. mint nekem. — Uram, én szívesen elviszem, hiszen abból étele. De okosabb volna előbb te- !efonálni a főpostáról abba a fogadóba, mert esetleg mások js így gondolkoztak és ott sincs szoba. Polgára miért kocsiz­zék az VT negyven kilométert? Igazat adtam neki. Elbúcsúztam az emberséges rendőrségtől és elmentünk a főpostára. A sofőr bement telefonálni, én — Fogj egy csomót és hozd ki. Hol bujkálsz, amikor legtöbb a munka? Nem látod, hogy süt a nap? A nap sütött, most már zavartalanul és egyre hevesebben. Mókuska lerúgta magáról a takarókat és mackóruhájában hem pergett a fekvőszéken. Az elsőemjeleti szép asszony, aki komoriiával és 'kis ku­tyával érkezett előző nap a hegyi szálló­ba, kecsesen elhelyezkedett a fekvőszék' ben és mindössze földigérő prémbundájá­ba burkolózott. — Szaladgálj, Bobika — mondta a ku­tyának, mely gyámoltalanul ténfergett kö­rülötte. — Szaladgálj egy kicsit, aranyom. Bóbita nagy lassan elindult a kőkocká­kon, finyásan szagolgatva jobbra és balra és Gyuri majdnem megbotlott benne, ahogy rohant apja után a takarókkal. A gyerek barnára sült, kerek arca fénylett, vidáman lóbálta kezében a pokrócokat és apjától ellesett ügyes mozdulatokkal csa" varia azokat a hócipőbe bujtatott lábak köré. Az arcok áhítattal fordultak a nap irányába, lassanként mindenki elhelyezke­dett, csend volt a terraszon, csak Mókuskt alatt hullámzott és recsegett a fekvőszéls és Bobi apró Hábai kopogtak a kőkocká kon. A gyerek körülnézett, meglátta t szép asszonyt, szolgálatkészein feléje sieten egy takaróval és amikor ráborította a2 asszony térdére, kedvesen felmosolygott rá — Eredj — mondta bosszúsan az asz szony — ne babrálj itt a mocskos ke- zed dnl. A fiú tovább ment. Tanácstalanul né­zett széf, szemével! az aojár kereste, dí Gyuri messze volt a térség másik végén ahol a kívánt fokra állította be a rossz; kedvű öreg kisasszony fekvőszékét. A gyerek Bobot nézte, szőrrel benőtt, unoti pofácskáját, kényesen lassú járkálását é: elcsendesedve állt a terrasz szélén. A szálló mögött, a hegy tövében hirtdler vmn-iTimacbii&mM i i bent vártam a taxi mélyén és mélán hall­gattam a taxióra ketyegését. Jó soká tar­lóit. míg a sofőr előkerült. — Az a szám nem jelentkezik. Ha ki­megyünk, bizonytalanra megyünk ki. Lemondóan legyintettem. Kivitettem magam a pályaudvarra. Reggel 3 óra volt. Kifizettem a taxit, nyolc, márkát mu­latóit. A következő vonat reggel négykor indult. Hálókocsi nélkül. Ennyit láttam Rénspua városából. mozgás keletkezett, szaladó, nehéz léptek hallatszottak, azután kiáltás: Feuer! A ki­áltást a hegy egy távolabbi pontján más valaki vette át és egymásután négy férfi- torok süvítette: Feuer! Több?n hátrafordultak, a mozdulatlan arcok megélénkültek. Mindennap a déli órákban három-négy ágyuszó reszketted meg az épületet — a szálló terjeszkedik, a hegyek útban vannak, közéjük robban­tanak néhányat. Az emberek nevetve vár­ták a dördülésr, az öreg kisasszony idege­sen kimenekült pokrócvárából, tétován körülnézett, azután sietve a tető alá vo­nult. A szép asszony sikoltott: — Bobikám, aranyom, gyere asszonyod­hoz. Szegénykém, még meg talál ijedni. Bcbi elindult a hívásra, megállt a fek­vőszék előtt és Kinyújtotta Vét első lábát. A szép asszony felemelte az állatot, ölébe rejtette, a prémkabát jótékony melegébe burkolta és véd1 Intézőn simogatta. Akkor már végighábprgotr a hegyen az első dör­renés, megrázva az épületet, a könnyű he- verőket és a három kopasz, mereven fel- ágaskodó fát a terrasz szélén. Az emberek ossz-rezzentek, azután hangosan nevettek egymás ijedtségén. Vidám, össze-vissza 'kiabálás közben hallatszott a szép asszony halk sikolya: — Oh, szegényke, hogy megijedt! Felállt, feltárta szép prémbundáját és mosolyogva ölelte magához a kutyát: hogy remeg a drága, valósággal zakatol a kicsi szive . . . A szép asszony ruháján vizfolt sötétleft, néhány csepp ott csillogott a szürke pré­men. Mindenki nevetett Bobikán, aki ala­posan begyulladt az ágyuszótól és úgy vi- t selkedett, mint egy csecsemő. A szép asz- szony is nevetett, Mókuska ujjongva csap* . kodta apró ökleivel térdét és az általános vidámság közepette egészen váratlan volt kis Gyu'd lángoló dühe, amellyel belerú­gott Bobikába. A kutya vinnyogva mene­kült, hirtelen csend lett, csak az apa bakkancsának rémült csoszogása Shall at- sz/ott, ahogy fia felé botorkál. Akkor már ordított a gyerek, magánkívül, magányos, kis fekete pont a napsütésben: — Az én kezem mocskos... A kutya.., A kutyának... a kutyája meg odapiszkit" hat... a nyomorult !.., Kis ökle megfeszült, fenyegetőn emel­kedett az asszony' felé, aki bágyadtan ha- nyatlott vissza székébe. — Micsoda gonosz kölyök — suttogta. — Vigye innen ezt a vadállatot — si­pította az egyik öreg hölgy és Gyuri szol­gálatkészen megfogta a gyerek kezét: igenis, kezét csókolom. — Takarodj — mondta a kövér ur és lódított 'egyet a gyereken. Mindenki he­lyeselt, nagy volt a felháborodás és amikor Gyuri -vezette a fiút a 'konyha felé, még hallotta a nehezen csillapuló morajt. Fog­ta a gyerek kezét, széles markába szorítot­ta és csendesen motyogta: — Na, de ilyet... Amikor a fiú után becsukódott a kony­haajtó, rohanó léptekkel indult vissza a terrasz felé. GYERMEKPARALIZISES MEGBE­TEGEDÉSEK SZATMÁRMEGYÉBEN. Szatmárról jelentik: Patóháza, Medes és Szamoskaraszó községekben néhány gyermekparalizises megbetegedés tör­tént. A vármegyei egészségügyi ható­ságok erélyes lépéseket tettek a ve­szedelmes járvány leküzdésére. Az összes beteggvanus gyermekeket be­szállították a szatmári járványkór­házba. i AZ IDÜLT IZÜLETI CSUZ ÉS AZ ISCHI­AS, A NEURALGIKUS ÉS AZ ARTHRITI- KUS FÁJDALMAK KEZELÉSÉBEN egy po- h'álr természetes ..FERENC JÓZSEF“ kese- rüviz, reggeletekéin felkeléskor bevéve, igen könnyű, lágy székletetek fokozott anyag­cserét, jó emésztést és kellemes közérzetet biztosit. Kérdezze meg orvosát. Leszakította a gyapjufésülő a kezét. Kézdi szentiéi eken Horváth Ignácné 40 éves asszony a gyapjufésülő gép mellett dolgozott, miközben lehajolt a gép alá, hogy a lehullott gyapjút összeszedje. A gép bekapta a jobb Vezér és úgy össze roncsol­ta, hogy le kellett vágni. Tóba fulladt egy 70 éves öregember. Craiovából jelentik: Gheorghes Latin 70 éves Medea-Dolj iközségbeli emkr a falu határában levő kenderáztatóban fürdörr. Valószínű, hogy fürdés közben szivgörcs fogta el és az öregember beleszédült az alig pár centiméteres vizbe és belefulladt. Temetésére az ügyészség megadta az enge­délyt. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom