Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-23 / 166. szám

6

ttUBM

iiij m—Minr nnnnr—

Utazás

Münchhausen báróval

Karl Immcrmann könyvének 100. születésnapjára

lru* THURZÓ GÁBOR

A sz etilemnek olyan csendes é« előkelő ümucpéji, mint lmmermamn. könyvének >/ül . résnapja, érdemes megkérdezni hogy van-e, ki n'fm ismeri Münchhausen bárót, .1 rettcnthetereJen utazót? Nagy és fölötte •zgalmas kalandok hőse ó, nem ijed meg valami könnyen a/ oroszlánoktól, katonáktól, cároktól. Hozzászokott a meglepetésekhez, furcsaságokhoz, hisz mindönki tudja róla, hogy valaha repülő ágyúgolyón lovagolt veszettük egyszer meg a szó szoros értelmében 'tóhalálában vágtatott ki egy várból. Ez volt a leghíresebb esete, hadd mondjuk el k'cs*t bővebben: a csap' zott paripa förtelmesen megszondázott, csak úgy vedelte a vizet. Egy egész özönvizet ivott már meg, amikor a báró meg- sokaira a nagy szomjúságot. Hátranézett « bizonyára meglepődött volna, ha más fá hói faragják'- a paripát derékban 'kettészelte a várkapu és a te-méntelon víz, amit megivott, úgy csurgorr ki belőle, nimr a lukas hordóból. Ilyesmik történtek a bá- róvaiU De ezek csak marcona kalandok. Látott ő szelidebb csodákat is. Például — fogózzon meg az olvasó! — az Apapurm- casiquhi'chiquisaqua indiánaknái. A csavaros nevű törzs olyan furcsa vidék n lakik, ahol zöldek a tehenek és savanyu fejükről nemesek, szépek lesznek az indián leányok. Az indiánok savanyu teje az élet vize, a nagy regenerátor — bárcsak mindenk’ ihatna egyszer belőle.

Hár ilyesmiket ha'Jlott és látott a hire« utazó báró.

így élt a hires báró

Münchhausen bárót, akinek a mesés- li;t*nyvekben nagy karimáju kalapja és hegyes bajiisza-szakálla van, mint Walten" sreinnak s majdnem akkora orra, mint Cy- r an ónak, mindenki ismeri. De ki volt va' lójában a neves utazó? Urazott-e egyáltalában vagy csak a könyvekben élte ka'ian" dós életét? Mese csak, vágyálom, amelyért mindaz él, aki legalább egyszer iki szeretné próbálni a „nagy kalandor“?

A báró eleven ■ember volt, nem úgy, mint rokonai a hazudozásban, Háry János vagy Till Ulempicge!. Éppolyan testet vi' seit, m‘nr azok, akik iszonyodnak vagy derülnek kalandjaim. Katonavise.lt, komoly úriemberként élt nagy vígam kétszáz év ■előtt. Szeretett enni és inni — s főleg hazudni. Szelíden hazudott, jóindulattal. Feljegyezték róla, hogy örömest vadászott kompániájával, hasonszőrű öreg 'rókákká1, akik szintén megjártak egykét csatateret 1720 és 1797 között. Azért e kér dátum között, mert ekkor élt a báró, összesen 77 esztendőt. Mintha még éveinek számában is valami kedves bübájosság foglaltatna — kérszer is szerepel, bennie a varázsos, boszorkányos hét, a gonoszak kedvelt száma.

Rcnr-e vájjon a kitűnő öregur hadiré' nyein, hogy kicsit megtoldotta őket? Kisebb katona lett emiatt? Dehogy is. A báró ártatlanul hazudott — mindig kétszeresen nagyobbat mondott, mint amekkora az utazás volr. Nem is haragudott, ha nem hitték «!. Legfeljebb úgy csinált, m‘nt Háry János, aki egyszerűen elhallgatott mosolyogva, ha rátüsszentertek róditásai- ra. Münchhausen báró mintha tudta volna, hogy poézisre van szüksége a vüágnak. A pcézis p dig ritkán van meg hazugság né’kíil. Senki se vethetett rá követ; jót akart meséivel. Megmutatta a viilágor a maga ‘gazságában, csak épp egy kicsit megnagyitotra. Olyan volt ő, mint a mikroszkóp, amely vastag doromgmak mutat egv szál szakállat. Ócsárolhatja válak' ezért a nagyszerű műszert? Vethet valaki követ a báróra, a máért regényesebbnek, paüetiku«abbnak mutatta az életet, mint a mű yen.? Aki nem akarja, ne hallgassa meg. A báró nem veszthet vele, ha egy- pvel kevesebb a hallgatója. Ugyanis az “ 'ész világnak mesél. És önmagának. Egy á ómban él, bölcsen és vidáman — élher-e szebben?

Akinek több adat kell a valóságos Münchhausen báróról, az megtudhatja, hogy hamar megértették kortársai. Még vígan éli nagyokat róditó életér, amikor egy vidám emberek számára készült Vademecum már 18 históriát gyűjt össze életéből. Egv Angliába szökött ieles né/ /. /. / /. /V í £ K

ét

immmmMm

/ 9 J 9 / u I i u \ 2 i,

Kínai ínyencségek

bt.» MAURICE Dl KOBRA

lYktngb''il történt, hagy l>i/cuiyo$ Liu ur, az Ínyencség kitűnő szakértője és szabad óráiban poéta, u kmai, étkezés szabályaiba , beavatott. A megdöbbentő pa

rudox mondásokat épuly ügyesen kezelte, mint kér elefántcsontpá'cikájár és az ő útmutatásának köszönhotém azt a tu" dás-oniat, hogyan kell megfogni a két karcsú rudacskával egy kínai módra készült tojás csúszós, kocsonyás tömegét.

Hölgyem), ha meg akarnak győződni róla. hogy ez a bűvészmutatvány' milyen nehézségekkel jár, vegyenek ki kanárijuk kalitkájából két 'rudat és kíséreljék meg ezekkel a szerszámokkal megfogni tányérjuk m egy kettévágott kemény tojást. Akkor fogaimat fognak szerezni maguknak a kínaiak kézügyességéről.

Azon a napon Liu ur elvezetett itgy rür- rénfllmj nevezetességű vendéglőbe, melynek cégtábláján ez állott: ,,A Nagy Hu" sostazék“. A vendéglő a Ming' dinasztia, tehát XIII. Lajos kora óra áll fen«>.

Miközlr n a hce.szu voregetés által meg- puhitotr és krlza.ntémleve'ekkel behintett dio/nófiileket ettük, Liu ur magyarázni kezdett:

— Ha érdeklődik a kínai konyha iránt, melyről csak homályos képe van, olvassa el. de kérem, a Tsing-korszakbeli Juan N<‘i szakácskönyvér. Ez a költő Kien Ling császár idejében élt és Nanking városának al- pc'gánnestere volt. Meg fogja látni ebből a könyvből, hogy csak két nép van, amely ért az evés művészetéhez: a franciák és a kínaiak. A többiek csak . falni tudnak.

Liu ur, hogy megtiszteljen, mint illik, pá cikáiva'i megfogott két darab fület tányéromra tette. Azután folytatta magyarázatát:

Juan Nci mindenekelőtt oly,^11 iga/' ■ágokat irt le, mely két iTupck» Ínyencnek méltányolni kell. Az; mondotta, h"gy I .1 tápszereknek épugy megvannak a saját- j lagos értékeik, mint az embereknek, Így j a disznónak finombgrünek kell Ívunk* és nem szabad, hogy igen kövér h-gyen. A „csi“-ha! legyen 'lapos és fehérhasu. Lgy I jó ebédnél az. érdem 60 százaléka a sza- ! kacsé, de a maradék 40 «zúzalék azt illeti meg, aki bevásárolt, mert jól választotta ki az élelmiszereket. Az angolna, a rek- ‘Dosbcka, a tengeri pók, a marha és a bá‘ j rány olyan «'Llmiszerek me.yek ti«m kívánnak körítést, mert ezeknek saját j egyéniségük vau. NankJngban a cápa- uszonyt tengeri pók-pórral fűszer zik. Ez | tidzorr dolog. Éppen olyan, minthogyha j egy költő nzr írná: ,,a nedves víz,“.

— És a hal, Liu ur? — kérdeztem és I fe emeltem egészen kicsi poharamat, hogy 1 a nagy Ínyenc ‘egészségére ürítsem.

— A hal olyan kell hogy legyen, mint I a jade-kő és a hu«a tömött. No felejtse el, j hogy a haltól megköveteljük, hogy a szaglóérzékiinkiTek éppúgy gyönyörűséget j nyújtson, mint az ínyünknek és a sze* j műnknek. A halnak szép szint adunk az- | á tál, hogy cukormázza' fényesitjük. Talán ' nem tudja, hogy egy igazi kínai dinénél | Nzáz étel is szerepelhet. De az; embernek nem szabad meg égednic azzal, hogy a 1 fülével egyék — mint mondani Szokás, i Egv szép elnevezés még nem elcgmdő ah- | hoz, hogy egy ételnek sikert biztosítson. Szemmel se 1 gyünk. Negyvenöt rosszul főzött ételből á ló kiállítás nem ér fel hat szeretettel készüir étellel.

A ezerző a szakácsok figyelmébe ajá-nlja azr is, hogy az ételeket ne dolgozzák, r»e

a híres bécsi gyerekkar, a sxngerknaben tagjai játszani is

TUDNAK

Képünk az ausztráliai Sidney sáros egv szállodai szobájában készült felvétel. A városban vendégszereplő világhírű gyerekkar tagjai felkeléskor játszadoznak

Hotei CORVIN Hutlnp eu!.

Családi szálloda a vároú szivébe 1 Vili., Csokonay-utca 14. Nemzeti Színháznál.

Újonnan berendezve, központi fűtés, hit.:'.

Cs meleg folyóvíz, fü'yáayai szoba W. i.

KeU ?yas szobi Pengő 6*—.

íormá'lják meg túlságosan. Mjrevuló a fecskefészket g° yó alakban elkészíteni? Hallani sem akar az őszi gyökérrétesről vagy or.kidea-jádéból készült sütemény- kékből . . . Ezek az érc «k teljesen lejár ták magukat. A mi hues feowkef észkeink kényes eljárást kivannak. Esővízben keli megfőzni őket, aztán a finom pelyhekn, melyek még hozzájuk tapadtrak, egy ezüst rüve, e] kell távolítani. Vannak, akik vékony szeletekre vágott csirkét vegyítenek közéje. Micsoda bűn! Hát megtenné azt, uram, hogy egy szonettbe, m-iy az áprilisi szilvavirágzásról szól egy szép parkban, durva károm/kadásokat vegyit?

— És a cápa-uszonyokkal, hogy állunk?

— A cápauszonyr sonkával, ryukleves" sel és fiatal bambuszrügyekkel két napon ár párolni kell. Jó iz/iésn? vall, ha előbb kis ring pó ha akat, melyok szürke tengeri pókhoz hasonlítanak, tálaiiunk fel.

Tojásmasszába mártjuk őket és remek kis lorrácská'kat csinálunk belőlük. És- mert éppen tengeri pókról van szó, megksrde' zí’m: evetr-e már részeg remgeri pókot?

— Hiogy érti ezt?

— Nagyon egyszerűen. Fogja a szép eleven tengeri pókokat és hátpajzSukkal bemárrja langyos borral és némi szójával megtöltött sa'árásrálba. Mikor egy ember, részeg, vörös az orra. Mikor egy rengteri pók részeg, sárga a háta vége. Ez az a pillanat, mikor véget kell verni részegségének azáltal, hogy megessziik. Próbálja m g és mondja el azrán nekem, hogyan iz’ett.

— Majomagyve őről is megéltek ne* •kem.

— Ah, igen ... az régi étel,' Kanton vidékérő'. Kis vaspántot resztek az élő májon feje köré és e-gy ikalapácsütésse! kerréhasitják a koponyáját. De bevallom, nogy nein ennék belőle.

— Miért nem? : "

— Hogy miérr? Az volna az érzéserii, hogy va’amelyik ősöm agyvetejét eszem nvg, aki rn^sz útra tévedt . . . De, hogy visszatérjünk a kínai konyhára: ha megint Pekingben lesz, utasítsa okvetlenül a sza' 'kacsát, hogy mindig csak rhe-fu-i körtér, koreai almát, pekingi szőlőt és kacsát, kamroni „sárkányszem&t“ és yutvnan-i sonkát tálaljon önnek. Kissé több pénzbe fog kerülni, de szakácsa legalább nem fogja többé bosszantani.

A könyvnap legvidámabb könyve:

Móra Ferenc:

légy apának egy leánya

Az 1939. évi könyvnapra megjelent uj kiadás hófehér papíron a Móra«kony- vek kedvelt formájában, 389 oldal terjedelemben, gyönyörű egészvászönkö* tésben, ízléses borítólappal, 100 lejért kapható az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a teljes könyvnapi jegyzéket.

met ur, R. E. Raspe, egész könyvet áldoz | a bárónak. S mivel a hazugságnak külön ördögük van 2Z irod altomban', Bürger az angol könyvből egy újabb németet csinált, amely ,,Csodálatos utazás szárazon és vizen“ ctormie'l gyűjti egybe „Münchhausen báró hadjáratait és vidám kakwdjait“.

Amikor Bürger gyűjteménye megjelenik — ki hinné «1! — a világhírű báró még mindig él és éppen 66• születésnapját ünnep;!. Még él és már fogalom — akár hiába i<; hal meg: már életében halhatatlan.

A báró leghosszabb kalandja

Németországban van néhány kurta évtized, amikor csupa rajongó, mániákus, némileg őrült fiatalember éft. Könyveket Írnak, verseket; s fantazmagóriákat kergetnek. A romantikusok mániái között szelíd, ■szorgalmas fiatalember Karl Immermann, aki nem keres semmi lehetetfenr, de 1839- b?n, száz esztendővel ezelőtt, kiássa az anekdoták közül a Halhatatlan Münchhausen bárót és egy remek könyvben uj életre kelti.

Münchhausen báró száz esztendő óta a derűs, megbízható Immermann könyvének. foglya, benne éli leghosszabb kalandját: halhatatlanságát. Aki a báróvá! uraz'k az AoaDurincaé'idufoicbtouisaaua indiánok közé, Immormanm kezét fogja, Immer- mannal utazik együtt. Mi volt a báró mindaddig, m'ig Immermann föl nem fedezte? Kósza árnyalak, szájrókszájra adott monda, aki úgy alakult, ahányan és ahogyan beszéltek róla. Ember vo!r,. ismerő« — Immermann emelte fed azzá, akit most különösen tisztelni kell: a vágyódó, ‘nyughatatlan lélek jelképévé. Átitatta a kalandokat nosztalgikus filozófiával — é« a csoda megtörtént: még a s2erencsés Münchhausen báró is jóljárt vele. így tanúira meg m'nd'enki a nővér, tetteit, igy lerr tulajdona mindazoknak, akiík többre becsülik a szelíd kalandot, mint a kegyetlen' fiÜsz- térségét. ,

Felhívás egy utazásra

Az 'dők hosszu'hosszu évtizedek óra nem kedveznek a mesének. A Lgvénebb szakállas emberek sem emlékeznek a napokra, mikor szabadon folyt még a mese, olyan vígan, pergetve, szabadon, mint Hamupipőkét rokkájáról a fonál. Aki Im- mer'mann könyvének ico. születésnapján az Íróra s a hősre gondol, gansdol kegyesen önmagára is. Hiszen mindenki a mesét, a kalandot, a hihetetlent vágyakozza és boldogan menekül azokra a mesebeli platókra, ahol indián leányzók 4 zöld tehén savanyú rejétől lesznek különbekké, embe' rebbekké.

Ha Münchhausen báró most újra megjelenne óriási Cyrano-kalapbam, kegyes

WLienstt-m-sza<k áHail, harcias paripán----vájjon, felülnél-e mögéje a nyeregbe? Ne habozz sokat, indulj e[ vele, utazz az idegein, zöld platókra, ahol ama tehenek várnak rád. Néhány szUlemalak társul majd melléd, m!nt minden utazáson — egy ber iondos csavargó: Ti'l Ulenspiegek égy nagyérü koma: Falstaff, egy 2SÍnórosmen- réjü harsány katona: Háry János. Nyisd ki jól a szemed és figyelj nagyon, mért olyasmit Hathatsz, amu sehol másutt: a me«ér, a rojtelmet, a fantasztikus holnapot és a bozótos tegnapot. S ne gondolj arra, hogy a tegnap és a holnap között élsz, hiszen Münchhausen báróval utazol és társaival találkozol.

Szivemre részem a kezem és becsületszavamra ajánlom: Münchhausen báró századik születésnapján nyisd föl Immermann .könyvét, kapard ‘elő régi gyerekszobád szekrényéből a tarka meséskortyvet, fedelén a báróval és .megfelezett lovával — és meglátodjivötfbít jobb utad nem lesz, mint a mesék; . ?egék, fantáziák, lódító vágy#* mok hősével, a báróval.