Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-21 / 164. szám
w 1 939 j ii I ins 21. ELLEENZÉ K m Szenzá cíés k ulís&za titkok k a newyorki v Nem lesz anyagi siker.— Humbug volt az emberevő csörgőkígyó eltűnése. — Elégedetlenség a magas belépti dijak miat — ...............................................— Leghatalmasabb siker!az táncoló g őr arainak NEW YORK, július 20. A newyorki világkiállítás elnöke, Grover A. Whalen — akiről hónapok óta többet beszélnek és Írnak Amerikában, mint az Egyesült-Államok elnökéről — azt jósolta, hogy a világkiállításnak októberig ötvenmillió látogatója lesz. Valószínű, hogy Whalen elnök jóslata nem fog beválni, mert a világkiállítás, mint most, fennállása- nak második hónapjában már megállapítható — nem anyagi siker. Hiszen .150—100 ezer ember kimegy a közönséges hétköznapokon és vasárnap körülbelül negyedmilió, de ez még mindig nem elég. Ilyenformán aligha lesz meg októberig az 50 millió látogató. Legieljebb 30—35 millió, ami szintén nagyon szép szám, de a túlméretezett, mindent lepipálni akaró newyorki vr lágklálíitás számára olyan kevés, hogy amint beavatott helyeken beszélik, már most kezdenek kölcsön után futkosni. Ha valami csoda nem történik, az 1939. évi newyorki világkiállítás, dacára a csodálatos látnivalóknak és a 75 centes méregdrága belépőjegyeknek, csak erkölcsi siker lesz. Panasz a drága jegyek A belépőjegyek arát állandóan le akarják szállítani, illetve a megnyitás mézeshetei óta másról nem beszélnek, mint az esetleges árleszállításról. A kiállítók, továbbá azok, akik a kiállítás területén koncessziókat kaptak és a szórakozási rész épületiulajdonosai, állandóan azt duruzsolják a vezetőség fülébe, hogy le keil szállítani az árakat, mert ha továbbra is akarnak látogatókat, akkor már hetvenöt centért nehezen lehet jegyeket eladni. A kö~ zönség a kiállítás területén amúgy is sok pénzt költ, s igy egy háromtagú család, amely kint akar vacsorázni és látni is szeretne valamit, nem tud húsz dolláron alul kijönni. Húsz dollár pedig itt nagyon nagy pénz! Hetek óta áll a harc, a (kiállítók, a koncesszió- tulajdonosok, a szórakozóheily-igazga- tók, a mutatványosok és a World's Fair vezetősége között. Grover A. Whalen mindennap fogadja a különböző érdekképviseletek kikí- döftteégeit, mindennap kijelenti, hogy meg fogja vizsgálni a panaszokat, de az árleszállításért mégsem meri vállalni a felelősséget. A mutatványos részen levők arra kérték az elnököt, hogy legalább estére szállítsa le az árakat és szállítsa le a kiállítás területén közlekedő autóbuszok viteldiját is, mert a közönség nem szívesen ül fel a 40 centes autóbuszra, hogy a nemzetek pavilonjaitól átmenjen a szórakozási Kerületre, hiszen a newyorki polgár ötcentes viteldijhoz van szokva. És öt centért is órákig akar utazni. A World's Fair elnöke miután már ötvenszer hallotta ezeket az érveket és panaszokat, viszonzásul szemre* hányást tett a mutatványosoknak, hogy ök is igen magasan állapították meg a belépődíjakat. Szóvai igy veszekednek reggeltől estig. A világkiállítás kulisszái megett állandóan zajlik az élet, mindennap van valami ügy, mindig meg van valaki síértve. Másnap azután jön a magyarázat, a helyreigazítás és a bocsánatkérés. Vihar a szabadjegy eh körül Legutóbb George U. Harvey, queertsi városelnök felesége körül zaj lőtt a vihar. Mrs, Harvey valami nem éppen hízelgőt mondott a világkiállítás veze- tőségére, mire nyilvánosságra hozták, hogy Aírs. Harvey^t eltiltották a világ* kiállítás területére való belépéstől, ha szabadjegyét használttá. A világkiállítás Queens területén van, tehát az ottani városelnök feleségének nyilvános pellengérre állítása nagy feltűnést keltett. Ugylátszik, közben megmagyarázták Grover A. Whalen elnöknek, hogy ebből a szabadjegymegvonásbőt baj lesz, mire ő bocsánatkérö levelet intézett Airs. Harveyhez, amelyben azt irta, hogy a lapokból értesült arról „a rendkívül ostoba utasításról”, amit fel- hatalmaz ása nélkül adott ki a jegysze- dÖknek egy alantas tisztviselő. Persze ezt senki se hitte el Mr. Whalen-nek és az ügy még most sincs lezárva. A szabadjegyek körül különben is állandóan nagy a vita. Naponta 30.000 ember jön be szabad jeggyel! Pedig körülményes adminisztrációval akarják elvenni mindenkinek a kedvét a szabad jegykéréstől. A világkiállítás sajtóosztályán minden alkalommal csak 5 jegyet adnak, hozzá mindig’egy uj igazolványt, amihez fénykép kell. A fényképet ott készítik a helyszínen. A világsajtó mélyen tisztelt képviselői úgy néznek ki a fényképeken, mint a Sing=Sing legelvetemültebb rablógyilkosai. Pedig a sajtóra nagyon vigyáznak, állandóan elárasztjuk a legkülönbözőbb világkiállítási hírekkel, minden újságírónak léptén-nryomon a kezjébe nyomnak reklámanyagot. Legutóbb egy díszes kommüniké arról értesítette a sajtó képviselőit, hogy a világkiállítást már két «tollárért mindenki alaposan megnézheti, sőt még , étkezhet is, mert 40 centért nagyszerű dinét lehet kapni. A sajtóföhadiszállásou napokig nevettek ezen a kommünikén és megkérdezték a vezetőségtől, nem árulná el, hol le= hét a kiállítás területén 40 centért va~ c&yrázni. Kérték, hogy mutassák meg nekik azt, aki a kommünikét szöve- gezte, mert meg akarják interjúvolni, hol evett és mit evett 4O centért Tudni kell ugyanis, hogy a világkiillitá- sop § legolcsóbb vacsora 2 doL . ,r, de például a svéd étteremben 3.50=en, a franciában pedig 5 dolláron alul nem lehet megvacsorázni. Még most is kavarog az a botrány, ami dr. Neil van Aken kijelentése körül keletkezett. Neil van Aken a kiál“ Utason résztvevő 58 nemzet tneghi- zotiainak elnöke, aki kijelentette, hogy száll szivünk, lelkünk a távoli dél* titokzatos vidékeire, ahol minden szerelem, zene és parfüm. Forró vágyunkat, a rózsaberkekktá borított, azúrkék égkupolával koronázott délvidék után beteljesíti a valódi* természetes illatkivonat alapon előálli- tott BOLERO kölnivíz, amely a délvidék forró napja alatt kiteljesedett életöröm bóditó illatát sugározza szét. BOLERO kölnivíz, az előkelő világ kedvence, mámoritó üzenetként küldi ezt nekünk a titokzatos dél, hogy átélhessük mi is eme távoli földi paradicsom minden báját és szépségét. BOLERO kapható minden előkelő szaküzletben. készítmény MAS RAVEL KREÄCIÖfc: TZIGANE ÉS RIVAL ä nemzetek niegbizottainak rettenetes sok gondot okoznak az egészségtelen munkaviszonyok, a hallatlanul magas munkabérek. A parii Ionjaikban az előforduló munkákat alig tudják elvégez- teini, annyi pénz kell hozzá. Igen komoly, erős kirohanás volt, mire Grover A. Whalen kijelentette, hogy dr. Neil van Aken nincs felhatalmazva, hogy az összes nemzetek nevében beszéljen, de az utóbbi viszont azt állítja, hogy a megbízottak igenis felkérték őt a szigorú nyilatkozat megtételére. Ä világkiállítás a A szórakozóhely tulajdonosok, hogy valahogyan magukhoz édesgessék a közönséget, mindennap kitalálnak valami újabb reklám-ötletet. Legutóbb Clifford Wilson, a „Monster Show” igazgatója közhírré tette, hegy megszökött az egyik csörgőkígyó. A világkiállítás rendőrei és detektív- jei egész nap keresték a „Monster Show” csörgőkígyóját. Közben kiderült, Hogy a derék kígyó ki sem mozdult ketrecéből, az egészet Wilson igazgató találta ki, hogy egy kis reklámja legyen a mutatványos helyiségnek. Peter M. Horn rendőrbiró, aki ugyan, maga is amerikai, nem tudta kellő mértékben értékelni ezt a re Idám ötletet és az ötletes WÜson urat a hatóságok félrevezetése cimén pénzbüntetésre ítélte. A rendőrbiróság, amelyhez a világkiállítás tartozik, reggeltől-estig World's Fair ügyekkel van elfoglalva. Szinte mindennap akad olyan tárgyalás, amelyen valakit elitéinek, mert a szórakozóhely részen engedély nélkül működik. Olyan a kiállítás, hogy néha valaki napokig „dolgozik” vagy „árusít”, amíg rájönnek hogy nincs is rá engedélye. A rendőrbiró elé került egy Kennet Jordan nevű húszéves fiatalember, aki az egyik meleg napon egész egyszerűen megfiirdött a Nemzetek Terén lévő tóban. Az R. C. A. épületben van legalább egy tucat tűzjelző készülék, ahol az üveget kdí betörni. F.ddig már hat esetben rohant ki a tűzoltóság, mert az R. C. A. épület tűzjelző készülékei tűzveszélyt jelentettek. Mindannyiszor vaklárma volt és sohasem lehetett megállapítani, Hogy ki törte be a készülék üvegét. Tegnap megint volt egy alarm, de most elkapták a tettest, egy baltimorei fiatalembert, aki kijelentette, hogy ő azt gondolta — ez is a kiállításhoz tartozik és végre itt alkalma lesz egy tűzjelző készüléket kipróbálni. A reudőr- biró azonban nem fogta fel ilyen, kedélyesen a dolgot, egyelőre fco dollár lefizetésének köszönheti, hogy szabadlábon van. Kétségtelen, hogy a világkiállításnak kö- I czönhetjük, hogy megismerted tűnik a világ legszebb és legelegánsabb madárijesztőjével. A Continental Baking Company kiállítási épülete mögött van egy búzatábla. Ezen a búzatáblán állították fel a World's Fair madár ijesztőjét: egy gyönyörű, áramvonalas, kirakati babát, szőke hajjal. A madárijesztő ruháját a legelőkelőbb Fifth Avenue-i nőíruha cég szállította, kalapja pedig a Madison Avenue legdrágább ms- samódjától való. nyí hely se, mindig táb'á-sházak előtt megy az „Aquacade” cs Mr. Rose minden túlzás nélkül hirdetheti, hogy ez „minden idők legnagyobb és legnagyszerűbb látványossága”. Billy Rose még az amerikai színházi- és revü-rekovdokat is megdöntötte ezzel az első hathetes rohammal, mert egymillió néző Amerikában csak a „Abie's Irish Rose“ţ „Tobacco Road” és „The Great Waltz” cimü darabokra volt kiváncsi, de ezek évekig mentek és csak ilyen hosszú idő alatt tudtak ekkora eredményt felmutatni. Billy Rose az Aquacadeval meghódította Amerikát, azzal az egy ötlettel, hogy a görlöket bevitte a vízbe. Ha az itteni revükben, a Radio City-ben vagy a RoxV' ban az amerikai görlöket látja az ember, mindannyiszor ámulva figyeli ezeknek a kisportolt, fegyelmezett lányoknak precíz és pontos színpadi munkáját. S most ugyanezt csinálják egy úszómedencében, egyforma karcsapásokkal és lábdobások- kal a zene ütemére. A közönség el vau ragadtatva. Bifly Rose pedig mindennap bezsebelhet vagy rţ ezer dollárt, ami még egy amerikai revtiné! is óriási eredmény. {—} Ävizi-revit Katonaszökevénvek a had&irósú® elöíi KOLOZSVÁR, julirn 20. A Negulescu Dumitru hadbinS-alezroden elnökletével működő Helybeli katonai törvényszék tegnap több katonaszökevény felett ítélkezett. A bíróság Stan Florea és Sc-mfalean loan közlegényeket az ország területén elkövetett szökés miatt fejenként 6—6 havi fogházbüntetésre, Ticu Nícolaet pedig — ismételt szóikéiért — a esztendei börtönre ítélte el. Nedelcu. Augustin közkatona, akit szökése me Lett lopás is terhek, má&félévi bör- tönbünrerést kapott, míg Surugiu Nichr tát, öt izb^n szökés miatr, 5 esztendei börtönníej sújtották. < -• r. 4-^-rHaláiozás. A kolozsdobokai espsresî. kerület papsága gyászjelentést adott ki Márhé József aranymisés nyugalmazott plébános haláláról. Az elhunyt S3 év« volt és halála papságának hatvanadik évében következett be. Temetése nagy részvét mellett jiilius ţo-Ă* délután. j órakor yok. ^ v $ s f v Egy bizonyos, hogy ez a fantasztikus arányú kiállítás örökké emlékezetes marad mindenkinek, aki ezekben a hetekben itt van Newyorkban s ha anyagilag nem is fog úgy sikerülni, mint amire számítottak, 35 millió ember mégis megnézi októberig. Ez rettenetes nagy szánt, dehát a közönség nem tehet róla, hogy a kiállítás vezetősége, khorgamoţt^orral járkii és kijelenti, hogy ha egy közönséges hétfői napon „csak” 1 százötvenezer ember jo» ki, akkor már nagyon rosszak a viszonyok. Egyáltalában nem panaszkodik a viszonyokra Billy Rose, az „Aquacade” vjzi-revü producerje és igazgatója, akinek revüjét az első hat héten egymillió ember nézte meg. Naponta négy előadást rendez Billy Rose, Az óriási arénában -nincs egy talpaiét“
