Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-02 / 148. szám

1939 Julius 2. ELLENZÉK Évzárás közben a Beihlen-kollégiumban Pogány Aiberl: nevelési ujilások, egészségügyi ellenőrzés. — Csefó Sándor: az uj iastiíói hivatás kialakulása. — Kié Mások NAGYENYED, julius hó. Ballagás után, kapuzárás előtt ér­keztünk az ősi „főtanodába“. A zsongó boly bomladozik, csendesedik. A két legfelsőbb osztály niár végleg befejez­te középiskolai tanulmányait. A tani- ítóképző intézetben a képesítő vizsga végétért és az uj tanítók künn járnak az „életben“. A főgimnázium nyolca­dikosztályosai érettségük utolsó héza­gait pótolják, hogy néhány nap múlva diplomát szerezhessenek róla. A nagy kúrián csak elvétve lézeng egy egy diák. A mindig hangos tornákért csen­des. Csak a kapuk alatt láthatni ki­sebb csoportokat, amint lázasan be­szélgetnek utazásukról, atnig megér­keznek az ócska bérkocsik, hogy felci- helődjenek reájuk és siltbavetett köny­veik után könnyed búcsút intsenek két hónapra tanáraiknak és a kollégium­nak. Elégikus, szinte fájó hangulat. De vigasztalódunk! A folyosókon apró, fürge diákokat, látunk. Az első osztály felvételi vizsgájáról jönnek. Az uj sar= jadék már ott van az elballagottak he­lyett. INTERNÁTUSI, NEVELÉSI ÉS EGÉSZSÉGÜGYI REFORMOK A főgimnázium igazgatóságán a be­tegsége rniaít távollevő Málnássy Ká­rolyt Pogány Albert helyettesiti. A nagymüveltségü fiatal igazgatóhelyet­tes szives előzékenységgel beszél a múló iskolai évről s annak kimagas- lóbb eseményeiről. —- A kollégium elöljárósága, Szász Pállal az élen, az internáíusi nevelés te« rén foganatosított üdvös reformokat, amelyekről bátran elmondhatjuk, hogy maradék nélkül hagyták meg eredmé­nyüket. Itt elsősorban a családi neve­lést kell megemlíteni. Minden 30 ta­nuló felett egy felügyelő tanár gyako­rolja a nevelést, aki vejjik kosztozik, velük lakik, velük tanul, egyszóval ve­lük, közöltük: él és bármilyen kérdés­ben a legtávolabbmenő tanácsokkal szolgál. A szülők természetesen a leg­nagyobb megelégedéssel vették tudo­másul az elöljáróságnak ezt az intéz­kedését s levelek halmazával juttatták kifejezésre hálájukat a féltő gondért, amellyel a kollégium nevelte a reábi- zott gyermekeket. | — Különös gondot fordít a kollégium vezetősége a növendékek egészség?’ ügyi állapotára. Kötelezővé tette a fog- ápolást. Az iskola fogorvosa ingyen ke­zeli a tanulók fogait. Ha valamelyik gyermek külön, diétás kosztot igényel orvosi rendeletre, a konviktus díjmen­tesen, illetve a rendes koszt árában előállítja azt. Az állandó orvosi ellen­őrzés lényegesen csökkentette a tanu­lók megbetegedési számát. Az inter nátusi nevelés az uj nevelési és egész­ségügyi intézkedések ellenére semmi­vel sem drágult. , — A tanulók az ország legkülönbö­zőbb pontjairól kerülnek a kollégium­ba. Tanítók, papok, tisztviselők és mintegy 30 százalékban a földműves- osztály kiifdi leginkább gyermekeit a Bethlen kollégiumba. Az intézet veze­tősége nagy gondot fordít arra, hogy az arravaíó és anyagilag rászorult nö­vendékek kedvezményben részesülje­nek; mint mindig, a Bethlen-kollégium ina isi a „szegény“ tanulók iskolája. — A tanári kar szoros kapcsolatot tart fenn a szülőkkel. A miniszteri rendelet a szülői értekezletek tartásá­val lehetővé tette a nevelés szempont­jából ezt az igen nagyhorderejű kér­dés megoldását. A jövő iskolai évben minden tanár, minden héten egy fo­gadó órát tart a szülök számára, ami­kor az illető tanuló legsajátosabb kér­déseit tárgyalhatja meg a szülővel. j — Ebben az iskolai évben 208 tanu­lója volt az iskdânak. A tanulmányi eredmény minden tekintetben jónak mondható. Az érettségire jelentkező tanulók felkészülve állnak vizsgára. Megvan a remény arra, hogy tudásuk alapján sikerrel vizsgáznak. — Az iskolán kívüli nevelést sem té­veszti szem elöl az intézet elöljáró­sága. A tanárok rendszeres előadáso­kat tartanak az Iparos önképzőkörben, a Ref. Férfi és Nőszövetségben, vala­mint a Ref. Leányszövetségben. Cseló Sándor igazgató az uj iasiiiói hivatásról beszél A tanítóképző intézet ezévi működé­séről Csefó Sándor, a kitűnő nevelő igazgató ad áttekinthető képet nyilat­kozatában. I — Közös megbeszéléseket tartottunk a főgimnázium tanári karával. A ge- rinckérdést főkép etnográfiai problé­mák alkották. A tisztázott eredménye­ket aztán átvittük a tanítóképzésbe, amely különösen kihangsúlyozza a ta­nulóknak a falumunkába való belekap- csolását. Az uj elemi iskolai és, a ké­pesítő vizsgái tantervéből világosan kitűnik a tanítói hivatás, amely nem lehet más, mint! a falu közösségi életé­nek irányítása. Az újonnan bevezetett tantárgyak: szövetkezeti ismeretek, szociológia, gazdasági szakképzés mind azt mutatják, hogy a tanulónak az is­kolán kívül is Vannak kötelességei, ilyen irányban heti két órával gyakor­lati kiképzésben részesülnek. (Adat­gyűjtés, könyvtárak rendezése, népjó» léti intézményeknél való segédkezés stb.) A Vili. oszti jövőtől kezdve ősz* szel és tavasszal 2—2 heti falutanui- mányozásra megj; valamelyik közeli faluba. ( — Nagy gondot fordítottunk a gyer­mekmegfigyelés kérdésére. Minden ta­nárra 13—15 tanuló Van kiosztva, aki­ket állandó megfigyelés alatt' tart egészségi, lelki, tanulmányi szempont­ból és levelezést folytat a szülőkkel a gyermeket érintő kérdésekkel kapcso­latban. — A tanulók létszáma 186 volt ebben az évben. Növendékeink túlnyomó ré­sze földműves szülők és iparosok gyer­mekei. Nagy súlyt fektetünk a kiválo­gatásra. Egyedüli szempontunk az arravalóság. Bethlen Gábor eredeti el­gondolásához hiven, ragaszkodva a le­hetőségek szerint minél nagyobb anya­gi segélyt nyújtani a szegénysorsu ta­nulóinknak. Körülbelül 45 növendék tandíját kitevő összeget fordítunk se­gélyezésre. Az egyházmegyék jobban fel kellene hogy karolják a tanítókép­zés támogatását. Ha minden egyház­megye egy-egy tanuló taníttatását vál­lalná évenként. 25 tanulót lehetne in* fé tanács! Ha meg akarja tartani Karcsú alakját, használjon Hí*. Emisé Richéer-féle s©vámyié© leél!!! Kapható gyógyszertárakbaü és drogériákban. gyenesen felvenni. Ezidőszerint a szegé­nyes élet, az alacsony fizetési összeg miatt, nem valami kecsegtető pálya a tanítói állás. Lehetővé kell tenni az in­gyenes tanítói oktatást és rendezni kell a tanítói fizetést, hogy vonzóbbá váljék ez a nagy felelősséggel és sok munkával járó pálya. Köztudomású dolog, hogy egyetlen fiu-tanitóképzőnk vau. Férfitanitóban pedig nagy hiány mutatkozik. Évenként legalább 30 ta­nítót kellene kibocsátani s ezzel szem­ben csak 15—16 uj tanító hagyja el az iskolát. Megvan a reményünk arra, hogy az államsegély nem hagyja fi­gyelmen kiviil a tanítóképzés segélye­zését, ami népnevelés szempontjából óriási jelentőségű. I — Egyházkerületünk igazgatótaná­csa az elmúlt évben továbbképző tan­folyamokat rendezett tanítóinknak. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy való­ságos verseny támadt a jelentkezők között. Az elmúlt években tapasztalt várakozáson felüli érdeklődés azt mu­tatja, hogy tanítóságunknak szüksége van a továbbképző tanfolyamra. — A tanulmányi eredményt a vizs­gák mutatják a legtisztábban. Képesí­tőre jelentkezett 15, sikerrel vizsgá­zott 12; az V. oszt. felvételi vizsgára állott 27, átment 24; a véglegesítő vizs* gán 44 jelentkező közül 32 vizsgázott eredményesen. Az év folyamán a tanári kar rendezett két hangversenyt, zene, rajz, kézimunkaversenyt, amelyeken a tanulók kiváló eredményt mutattak. Külön említést érdemel Kis Endre és Pataki János IV. oszti tanulók, akik a húsvéti vakáción a Bucurestiben tar­tott földrajzi versenyen szerepeltek si­keresen. KIÁLLÍTÁSOK Â folyosókon színes reklámképek hirdetik a kiállításokat. A főgimná­zium és a tanítóképző növendékei ha­talmas anyagot hordtak össze, hogy évi munkájukról számot adjanak. A kollégium tágas rajztermét a fő­gimnázium tanulói töltötték zsúfolásig képeikkel, rajzaikkal, kézimunkájuk­kal. Petyelán István rajztanár ielkes munkája igen szép eredményt mutat diákjai körében. A hatalmas falakat mennyezetig színes, hangulatos képek borítják, amelyek közül néhány egyé­ni, eredeti tehetség különösen megra­gadja a szemlélő figyelmét. Érdekesek és megkapok a diákok egyéni kompo­zíciói, a reklámképek, a könyvhét cím­lapjai, a gazdasági hét hirdető lapjai. Praktikus és dekorativ irányzat jel­lemzi a diákok színes, hangulatos tár­latát. Külön érdemes megemlíteni a li­noleum metszete kei. 1 , . \ A tanítóképző intézet rajz és kézi- munkakiáííitását Szász Árpád rajzta­nár állította össze Ízlésesen és nagy gonddal. A módszeres és gyakorlati rajztanitás mintaképeit láthatjuk ezen az iskolai tárlaton. Természetutáni rajzok, meseiílusztrácicVk, perspektiv , színekben kidolgozott képek alkotják a kiállítás nagyrészét. Nem hagyhat­juk megemlítés nélkül a VII. oszt. gaz­dag gyüjteménykiállitását: fizika: kí­sérletekhez szükséges eszközökből, ás­ványokból, magvakból, mértani testek« böl stb., melyeknek az elemiiskolai nevelés szempontjából igen nagy je­lentőségük van. A zsibongó, lázas élet egyre jobban halkul az ősi falak között. Költözik a jókedv, a vidámság. A tanulók után a tanárok is elhagyják az iskolát. Az év lejárt. A munka végétért. A lelkek nagy műhelyébe lassan beköltözik és hatalommá n'ó a csend. i Szabó Lajos. VILLÁMHÁZASSÁG Irta STELLA ADORJÁN ELKTON (Maryland állam). Agglegénynek Ígérkező jóbarátorn azzal a váratlan kéréssel iepeít meg, hogy vállaljam a tanúi tisztséget az esküvőjén. Nagy Örömmel fogadtam a megtiszteltetést. Hol? Mikor? Mi­lyen öltözetben? — kérdeztem illedel­mesen. — Holnap délután Maryland-áliam egyik városában, kétszázötven kilomé­ternyire, utiruhában. Pont délben jö­vünk érted az arával. — Miért kell ötszáz kilométert au­tózni, amikor Newyorkban nagyszerű anyakönyvvezetők vannak? — Óriási ceremóniát csinálnak a do­logból, okmányokat kérnek, orvosi bi­zonyítványokat, mindez pénzbe kerül, aztán várni kell a kihirdetésre. Nincs semmi értelme. Marylandban villám­házasságot lehet kötni pillanatok alatt. Különben majd meglátod. Dél helyett íélketíőkor indultunk, mert a menyasszony „nincs mit fel­vennem“ felkiáltással másfél óráig ha­bozott, mig végül egy dekorativ bor* dószinii kosztüm mellet döntött. A vő­legénytől és a tanútól virágot kapott, ami erősen emelte az esemény ünnepi jellegét. Pompázatos utakon haladtunk végig New-Jersey és Pennsy Ivania-államo* kon. A kétmilliós Philadelphiában mindössze háromszor tévedtünk el, mig végre rátértünk a marylandi gyö­nyörű műútra. It,t a jegyespár hevesen összeveszett azon, hogy ki vezesse a kocsit, már=már úgy látszott, hogy a nagy izgalommal várt esküvő elmarad, de azután a szép menyasszony mégis csak engedett, mondván: — Rendben van, de visszafelé én ve­zetek. Különben is esküvő után az tör­ténik, amit én akarok. Ezzel a megnyugtató kilátással ér­keztünk Maryland határához. A szo­kásos „Isten hozta!“ tábla mellett má­sik tábla kecsegtetett a következő fel­írással: „MARRIAGE LICENCE, MI­NISTER“. És amikor néhány pillanat múlva Elkston városka kapujába ér­keztünk, itt minden ötven lépésre transzparensekkel világított hasonló feliratok fogadtak. A legtöbb ház előtt cégtábla hirdette, hogy a házasságkö­tésre jogosított „minister“ azonnal rendelkezésre áll. A menj’asszony válo­gatni kezdett. — Odamenjünk a domboldalra. Olyan édes kis ház! Beléptünk az édes kis házba. Ara­nyos családi kép fogadott. Fehérsza­kállas nagyapa újságot olvasott, szösz- kehaju kis unoka repülőgéppel ját­szott, az apa ingujjban üldögélt és pi­pázott. Várta a jegyespárokat. Véletle­nül velünik egyszerre lépett be egy bakfisküJsejü szőke lány egy cingár fiatalemberrel, fogták egymás kezét és röhögtek. A „miniszter“ megnézte ai óráját. - ^ ‘ * - ­— Öt óra után nincs hivatal a koz* jegyzőnél, de nem baj, majd megcsi­nálja soron kiviil az applications. Kö­vessék a kocsimat. Megindult ócska Fordján, a fiatal amerikaiak utána kapcsoltak gyönyö­rű kocsijukon, mi zártuk le a lakodal­mas menetet. Csakhamar megtaláltuk a notar-í, aki bevezetett tágas irodájá­ba. Két figyelmeztetés lógott a falon: TILOS A DOHÁNYZÁS! MEXIKÓI VÁLÁS ÉRVÉNYTELEN! Tárgyilagosan közölték velünk, hogy az application rendes időben egy dol­lár, ilyenkor túlórában öt dollár. Maga a licence két, dollár, ha papot is aka­runk, az megegyezés szerint megy, van olyan lelkész, aki ingyen is esket. — Tessék bediktálni az adataikat! Menyasszonyunk elővette amerikai állampolgársági papírjait, a vőlegény pedig magyar útlevelét. A notar ille­delmesen félretolta a két okmányt. — Bennünket okmányok nem érde­kelnek. Méltóztassanak bemondani sze­mélyi adataikat. A hölgy az egyik kérdésnél picit ha­bozott, de nem élt a csábitó alkalom­mal és pontosan bediktálta éveinek számát. Pecsét, illetékfizetés, gratulá­ció. ( — Mexikói válás nem érvényes! figyelmeztetett élőszóval is a notar. — A legcélszerűbb nálunk válni. — A jövő héten itt vagyok -— tréfál­kozott a vőlegény, mire egy szelíd po­fonkát kapott ©nagyságától. Most váratlan fordulat következett. — Az iratokat csak negyvennyolc óra múlva kapják meg a hivatalos es- ketés után. Tessék két napig váro­sunkban maradni, vágj' pedig vissza­jönni! i Az újdonsült férj felhorkant: — Miért? Hiszen eddig rögtön kiad­ták a házassági levelet? — Néhány hete uj törvényünk van. Csak két nap után lehet esketni. Gyak­ran előfordult, hogy berúgott fiatalok rnegeskiidtek és botrány lett belőle. Józanul kell jelentkezni két nap múlva. Aggódva kérdeztem: — A tanúnak is vissza kell jönni? — Nem fontos. Van itt tanú készen­létben. De ha ön jóbarátja a vőlegény­nek, hát kivételesen megengedjük, hogjr már most tessék aláírni a jegy­zőkönyvet és akkor ne is tessék visz- szajöíini. j Ünnepélyesen aláírtam. A notar se­gédje kikisért és rábeszélte az uj párt, hogy töltse a városban a két napot. — Tessék elhinni, hogy jól fogják magukat érezni nálunk. Mióta az uj törvény életbelépett, nagy a fellendü­lés, tele van a város fiatal párokkal és a szállodák is nagyszerűen mennek. Az uj fend kitűnő idegenforgalmi pro­pagandának bizonyult, 2? -J , fik

Next

/
Oldalképek
Tartalom