Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-02 / 148. szám

•V 8 cJtUăkâ Wmm'AMtokiM ELLENZÉK Jţ/3<J Juliul 2. moMLQM 3?3m52íRBRS5íí5: Sä«?«* «■* » - »."«r «* «r^jN^-3î^?S^r2^Sriî» Dr. Tavaszy Sándor: AZ ETHIKA MAI KÉRDÉSEI ,,Dolgozcitok a református teológiai tudomány köréből**, kiadják a református teológiai fakultás tanárai A mai idők minden eddigi »endet l(‘l forgató problematikája nem kerüli el a teológia« irodalmat sem. F.z nem újság. Mélyen járó álulokulások pi lanataiban a teológia' irodalom is mindig kilépett el­zártságából és bátran fog tall állást a J,agy emberi ke'desekoon. M'kor •> Int es < » böics és az idők többé kevésbé maradan­dó, de a valláserkölcs mély gyökereivel szemben mindig c-vak átmenetinek bizo­nyult szi lerne között olyan It-szütacg ala­kult ki, mint napjainkban, akkor a kettő­jük közötti küzdelem nemcsak a két küz­dő telet érdekli, hanem közérdekű dolog is. Az ethika kérdései ilyenkor ^ minden gondolkozó és erkölcsi alapon álló emberi egyénisége legmélyén érintenek. A két esz tyén lélek számára pedig nincs súlyosabb probléma, mint az az örvény, mely aj- hidalbatatlanabbá válik az evangélium és a politika között. Meri ez a két pólus ma minden jóérzésü embert Nyugtatandó gyorsasággal távolodik egymástól. Újra felvetődik a kérdés, Hogy az értelem, hit és erkölcs befolyásának van-e m^-g; irányí­tó iereje az események mérnél érc, vagy fi­zikai és biológiai folyamatok melllett kizá­rólag és emberi ösztönök es szenvedélyek faarcának brutális, befejezett 'enyei irá­nyítják azt. Hegel állítását, hogy a törté­nelemben a széliem va.ik valosagga, ala­posan megingatták az utóbbi idők. Mégis hinnünk kell, hogy Ezúttal is csak a'me nétről van szó s a maradandosag annak a '.szellemnek tulajdonsága, me ynek nevé­ben Tavaszy Sándor püspökhelyctíes most megjelent kis könyvében tisztázni akarja az ethrtika mai főkerdé-seih Tavaszi müve a kolozsvári református teológiai fakultás tanárai álltai kiadott erdekes sorozatban j('- lent meg, mely ,,Dolgozatok a reformá­tus teológiai tudomány körébő'.“ címen pgész sor hasonlóan értékes munkát adott már ki. >,Ma a teológiai tudománynak kü­lönösen komoly és döntő érvényű monda­nivalója van úgy az Anyaszenlegyhaz, mint a világ számára — mondjak a kiad­vány ajánló soraiban a kolozsvári teo.ó- gíai fakultás tanárai. — Dolgozatok a református teológiai tudomány köréből szerény és alázatos eszközeivel közvetite- ■ná szeretné a megújuló teológiai tudomány által a megújuló Anyaszeniegyház számá­ra az Evangélium igazságát. Minden 1 kompromisszum nélkül a tiszta igaziságra, a hamisftatífain tiiszfa tudományra törek­szünk, hogy Isten ügye a tudomány igaz­sága állati is minden emberi bölcsességet megalázva, magasan ragyogjon a világ felett“. Vadnak-e az ethikának mai kérdései? — ‘feszi féli mindjárt tanulmányainak kezdetén a kérdést Tavaszy Sándor és hozzáfűzi, hogy ez a kérdés annál szöve­vényesebb, mert fejtegetéseiben nem álta­lában c&ak ethikáról, hanem határozottan keresztyén ethikáról van szó, „tehát olyan tudományról, mely a teo'ógia köré­be tartozik, sőt maga. is teológia, a szó igazi, elsődleges értelmében“. S a válasz, melyet az igy feltett kérdésre ad, legha­tározottabban igenífő. Azi ethikának — mondja — fel kell keresnie az emberi élet nagy folyamatába« azokat a ponto­kat, melyekben ez mind egyéni, mind kö­zösségi vonatkozásban különösképen vál­ságossá vált. És mindjárt meg is jelöl há­rom ilyen kérdéscsoportot, melyre fejtege­tései vonatkozni fognak: I. a fajiság és a nemzetiség kérdését; II, a nemzetiség és a kereszlyénség kérdését és III. az állam és ‘<z Egyház kérdését. Három olyan tárgy, mely ma égető vi­ták központjában állt s amellyel »szemben Tavaszy Sándor megalkuvás néküTl képvi­seli a keresztyén, tehát evangéliumi állás­pontot. És ezt az álláspontot támogatni tudja nemcsak a teológia, hanem a filozó­fia, sőt a természettudomány érveivel is. „Ma nem az a nagy és vészes baj — mondja Tavaszy —, hogy misndenik nem­zet azt hirdeti, hogy csak a saját fajához tartozó nemzet fiait kelti1 szeretni és becsül­ni, hanem min derük nemzet, egymás pél­dáját követve, a más nemzetek rovására és kárára szereti és becsüli a saját nemzeté- hez tartozókat, sőt, igen sokszor még azo­kat sem egyetemlegesen, hanem csak azo­kat. akik a faji kizárólagosság pártpoliti­kai álláspontján ál ainak. Ezzel a kizáróla­gos magatartással szemben, a Szentirás alapján azt valljuk, begy "gyeden, nem­zetnek sincs jogcíme arra, hogy magát te­kintse az egydül értékes, az egyedül ne­mes és az egyedül uralomra hivatott .nem­zetnek, mert egyetlen nemzetnek sinc-s jog­címe arra, hogy magát tekintse egyedül Isién nemzetének. Krisztus felette áll min­den nemzeti sajátosságának, m'oden nem­zed különbségnek és fe ette áll minden nemzeti ellentétnek. Nem Krisztusnak kell magát a nemzetiséghez szabnia, hanem minden .nemzetnek kell magát Krisztushoz szabnia és életéi Krisztushoz igazítania. Nyilvánvaló tehát, hogy semmifée úgy­nevezett .nemzeti keres/lyénségnek nincs lét joga1'. Yííjgy imo cgv jellemző rész az «’.Hűim és egyház viszonyáról szó'ó fejezőéből: ..Minél jobban és kény: ámosebben ér zi magát az egyház ti világban és miiné' jobban megalkuszik ezzel a világgal an t‘ál bizonyosabb, hegy megtagadta saját én vegét Ugyanez a helyzet az. ül'hi/nihoz való viszonyában Minél jobban érzi ma giil az egyház az á-Hkiimbsui, annál bi/.o nyosubb, hogy lortyum felad a lakat szed gák aunelyek Vhotnek nagyon iKiszniesak, szoeTlógkri ús el bikái szempon tbóli is, de nem a saját lényegéiből folyók. Végezhet az egyház az állainbtui imigys/.erii morá­lis kő/neve'ésl, hozzá járulhat a közrend erköVsi megerősítéséhez, az ellentétes társ ad a? mi erők egyensidyozásáiwrz, sőt já tsz haitik az. ellenmondó és végletes lü rrkvések kőzöt't nélkülözhet« Tn kiegyen hlő szerepel, hirdethet olyan viVignéze- tet, amely az állam e\ n * ten (• iá ját és ér (lekét szolgáltja és mégsem 1öHi be a su já't fe 'adatát, meri mindezek a feladatok atz egyházra nézve nem elsőrendű és nem a lényegéből folyó feladatok. Az egyház, lényeges feladata az evangélium hirdeté­se és hiii minden egyebed el is végez, de ezt eiéjik vagy, ha csak e'huinyagolja, hüllen né vált önmagához**. Tnwi-szy feji égetéseiben ennek a fel ada'hnak lesz eleget. Az. igazi tudós tudo­mányos és fi'Ozófúii fegyverzetével hir­deti az. evangéliumot azokkal szemben, akik a póYt'.kál szeretnék az evangélium helyére ültet*d. Aki útérzi ennek a mun­kán, k bátor és nemes voltát, olvassa el ,.Az Ethika Mai Kérdései"-!. L. 44o sít ovii* <:i tomp Ţ <>«íöl<ö*ri<l p Mihai O Viteazul 17. (Be.izinkuttal te! szénben.) - Petróleumfűzü mm 3Ä ja/ítás, díjmenteá bélbete­vés, eladás garancia mellett részletre is. A FRANCIA POLITIKA UTJAI PÁR1S, iubus hó. Egv o'.yan országban, ahol a gondolat teljesen szabod és a vélemény«yi 1 váni'ás minden korlát, sőt minden fék nélkül is annyira minden irányban lehetséges, hogy a spanyol polgárháború válságos óráiban a párisi üres telkeket b kerítő magas deszka- p;v’ánkokon hatalmas falragaszok hirdették, egymás mellett, hogy „Franciaországnak meg keW nyitni a halárait és lőszerrel és fegyverrel kell ellátói a köztársasági csapa- toka1'*“; hogy „Franciaországnak sem.eges nek ke l maradnia"; hogy ^Franciaország­nak azonnal el kell ismernie Francot s kpţ- mányát" (sőt Henri de KerülÍ6 még be­szédet is tartott, hogy „Franciaországtól nagy hiba volt, hogy nem avatkozott be a spanyol háborúba — de Franco o'dalán“) — és valamennyi falragasz alatt Franciaor­szág legismertebb és legnagyobb tisztelet­ben álló nevei szerepeltek, mint aláírók, amelyeknek viselői éppenhogy különféle politikai 'táborokban küzdenek a meggyő­ződésükért — az ilyen országban, ahol a gondolat ennyire szabad és a vélemény­nyilvánítás sajtóban, parlamentbe«, párt- gyűléseken és még falragaszokon is min­denkinek m?g van engedve: általános po­litikai közhangulatról beszélni teljesen helytelen volna. Itt mindenkinek megvan a véleménye és a vélemények között gyak­ran csak hajszáKinom eltérések vannak. Ami azonban az egymástól legjobban elté­rő, legtávo'abbálló és legszélsőségesebb meggyőződéseket is összefogja s összetart­ja, az a pártiszón oktat é»s o. hidapi c'kkek mélyén mutatkozó, megfoghatatlan és nem definálható áramlat, amit a .franciák red- Tfessement-nak neveznek, ami a szótár tanú­sága szerint „fölegyenesedést “ jelenít — de a valóságban talán több is annál: saját erejük tudatára ébredése, végső eredmény­ben: a franci1» nemzeti öntudat megerősö­dése, megszilárdulása. A kormány nagy on népszerű és — a szociáldemokrata és a kommunislta ellen­zékiét. leszámítva — megbízható többségre számi iha t a kamarában is és ami ennél több: a közvéleményben^ Franciaországban mindenki szenvodélye.se« politizál és' csak hajlgatoi kell ezeket a csípős, gúnyos, Író* rcikus és gonoszkodó beszélgetéseket, ame­lyeknek a mélyén azonban mindig otr van a m ege léged-e! t<, ég, a bizalom, sőt az elisme­rés is. Szól pedig ez az általános hangu'at Dahdier min isziterc'nőknek és mkigyárt vele egy sorban, Paul Reynaud-nak, a pénzügyminiszternek. Nem érezzÁik ma­gunkat feljogosítva arra, hogy véleményt mondjunk egy olyan rendkívül bonyolult, kénye* és finom konstrukció fölött, mint (amilyennek a francia álam pénzügyeit és azoknak a kezelését tartjuk: de Paul Rey- naud agitációs ereje, sőt propagamdisztikus tevékenysége igazán figyelemreméltó. A 40 órás munkahét hatásai és a francia frank árfolyamcsökkentése és «» velejáró keserű fapa-szlalatok: tőkemenekülés, aranyfelhal­mozás, szigorú uj adók hővezetése után pariam “inti szónoklatokban, hírlapi cikkek­ben — amelyek között különösen fellvintek angol pénzügyi szaklapokban megjelent beszámolói — és időről-időre a rádió utján «’.mondott «agy beszédeiben valósággal fel­rázza a francia öntudatot: tudósításokat, a legegyszerűbb ember számára is érthető beszámolókat ad a Francia Rank készletei­ről és politikájáról, a francia pénzügyek eseményeiről és terveiről, amelyeket min­denki nagy megelégedéssel ha.lgat az est­ebéd befejezése után. Van-e egy állam pol­gára számára különb gyönyörűség, mint egy pohár jó bor mellett haittani, hogy mi­lyen gazdag és megint gazdagabb, mint a műit héten ilyenkor volt?!... A pénzügyminiszter — mint a legtöbb pénzügyi irányitó — optimista és a cé.ja is az, hegy felrázza és lelket öntsön a hallga­tóiba: a valóság mégis az, hogy anélkül, hogy a francia hitelé’et deflációs jelensége­ket mulatna, a Ba-nque de France arany­készletei húsz százalékkal szaporodtak — joggal hivatkozott rá büszkén a pénzügy- miniszter egyik legutóbbi beszédében, hogy a Francia Bank az egyetlen nemzeti bank a világon, amelynek az aranykészletei nem csökkennek, hanem ellenkezőleg: szaporod­nak — és a francia kincstár í-izenikétmi!- liárd Érámkor fordít a napi péruziszükséglet kielégítésére, anélkül, hogy meglévő hitel- 1 a rla lék ja il a legtávolabbról is igénybe ve­gye. A világ nagy tőzsdéi között a párisi aránylag a legszilárdabb és a le gehen áh-óbb. A magángazdaság helyzete már nem ilyen jó. Igazi elfoglaltsága coak a hadiiparnak van. Az iparváhatotok panaszkodnak a sok BUDAPESTEN AZ István Király Szállójában (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mér­sékelt áru szobát. Teljes ké­nyelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, litt, telefo­nos szobák. Telefon 202-43,294-24 és súlyos szociális teher injait. A tiermclci. októberitől januárig 8j százalékról 87 szá* zíi’éknu emelkedett, a munkanélküliek «ta­nra 17 százalékról 11 százalékra csök­kent. Az acéltermelés, a vastermclés emel­kedett és nőtt a felhasznált vasúti teherko­csik «zárivá is. Egy másik kimutatásban vF- vszoim uzt olvassuk, hogy -a kormánynak joga van 1939 folyamin 50,867.349 fran­kot beruházásokra fordítani és a posta, távíró és távbeszélő tökéletesítésére, továb­bá városi és mezei munkák elvégzésére I>73^ 026.575 francia frankot vehet igény­be. Ahol ilyen összegek forognak, ahol egyedül a spanyol köztársasági hadsereg és a .sebesültek támogatására naponként és személyenként 15 frankot fordítottak, ami a 450.OCO spanyol men^kiihiefk «zámitva, hetmiüó frankot tett ki naponta, tehát két- szaztizmi hó frankot egy hónapban; és a francia Bank aranykészlete emeli«!;, mégis «ő és hitelkereteit nem kelil igény bevennie, ott tényleg nyugodram lehat a p>énzügyek rendezésének nagy előrehaladásáról és nyűgöd! fej ődésénSl beszélni. Érthető tehát, hogy Dahdier kormánya élvezi a. bizialmat és a népszerűségei. Igazi ellenfele: a szociáldemokrata pár: megha- «onlás lüneteit mui'atja. A kommunistákkal való együlmüködést u minap a párt orszá­gos tanácsa 3330 szavasa Hal 1287 szava­zat e’lenében elvetette, a párt követendő külpolitikai magaáartásában pedig a sza­vazásnál isméi megmutatkozott az az ellen­tét, amely a két vezető, Léc« Blum, az el­nök és Patti Faure, a főtitkár között fenn­áll A közvé’tamény — hivaitatos és nemhi- vataftos egyaránt — továbbra is rendkívüli érdeklődéssel várja az igények bejelenté­sét .amelyre nézve egyelőre csak a lapok külfö'di tudósítóinak híreire van utalva. Ezek a hirek u leg^zékő politika és gaz,- da*ág követelések felállításától a legenyhébb lényegbe i és formai igények bejelentéséig a végletek között mozognak és bármilyen „tájékozott forrásra" hivatkoznak is: hite­leseknek nem tekinthetők és mem îs tekin­ti őket senki an«ak. Es remélik, hogy az igények megformulázisa és bejelentése után nem a harctereken, hanem a tárgya­lóasztal melleot következik a folytatás. __________ R, Gy. Házassági problémák Megházasodjon^e a soványkeresetih bizonytalanjövedelmii kisember és munkás, vagy maradjon legénysorban, ezt a kényes és nehéz problémát Veti fel egy angol női egyesülés, a Férjes Nők Szövetsége. Azt elismerik ők is, hogy sóik okuk van panaszra azoknak, akik vállalják a nélkülözést egV bi­zonytalan jövőjű férfi oldala mellett, de azért mégis a házasság mellett Van­nak. A nő hivatása az, hogy feleség legyen és anya. A problémához a fér­fiak is hozzászólnak; a szövetség most kongresszust hivott össze, hogy min­den oldalról megvitassák a kérdést. Dr. Edith Summerskill, az alsóház tag­ja, a nők jogainak erélyes szószólója, áll a mozgalom élén és a törvényho­zást is meg akarja mozdítani a mun­kásfeleségek jobb sorsa érdekében. A férfiak az ellenzéki álláspontot képvi­selik a kérdésben, különösen a pb’“ mouthi Agglegény-Klub, amely legjobb vitázott küldte el a londoni kongresz- szusra. Ők ellenzik, hogy bizonytalan megalapozottságú férfiak nősüljenek. Mr. G. Roberts és C. Wood, a klüb ve­zetői, heves fitippikát mondtak a há­zasság ellen. Két-három font heti mun­kabérből nem lehet családot eltartani — érveltek — a rosszul táplált uj ge­neráció nem kockáztathatja a nemzet jövőjét. Anglia igy nem fogja tudni megtartani a nemzetek rangsorában azt a helyet, amelyet most etfoglai. De a férfiak öntudatát, erkölcsi fölényét is kikezdi az ilyen házasság <— mon­dotta egy másik agglegény. A nos férfi hivatása körében sem tud olyan bátor­sággal fellépni, mint független kollé­gája. Félénk lesz, észrevehető ez rajta hivatalában is. Otthon pedig egy ret­tegés az élete. Nem tudja, melyik pih tartatban csap le rá elsőszámú közel­lensége: a félesége. íme: ilyen zordak és szigorúak az angol agglegények...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom