Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)

1939-06-04 / 125. szám

1039 }ii n I u s 4.

ELLENZÉK iMiwniiiiii'ini'i iifii Mawawggi

KÖNYVTÁRJÁRÓK

Gróf Teleki Sámuel és a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár

Megjelenésében egyszerit márvány- tábla jelzi főbejárata fölött a Teleki- könyvtárat, még dátum sincsen rá vésve. Ilyen szerényen ,,adta, ajándékozta“ (D. D. Dedit Donavit) biblothéká- ját tudós kancellár Teleki Sámuel: ,,a hazabeli Múzsáknak, meg kedvesi utá- nakövetkezendöinek“ (Musis Patriis, Gratisque Postens), az alapítás, az ajándékozás időpontját nem is sejtetve.

A könyvtár eredeti tervrajzán meg ilyen, ismeretlen kéztől származó egykorú feljegyzés látható: „Tétetett le a fundamentum köve die 24. Ápr. Ao. 1799. délelőtt 9 órakor. Felépült pedig számtartó Herbeth Mihály Uram nyug- hatatlanságai alatt.“ I

Ezt a dátumot megint kiegészíti a könyvtáralapitó legelső vásárhelyi könyvtárosához, Szász Józsefhez Bécs- ből, 1803-ból keltezett levele, mint amiben az ekkorára már elkészült könyvtárhelyiségről beszél tudós gazdája, Teleki és érthetően tájékozódni óhajt könyvtárának hazai szereplése felől.

jAz ekkor már 60 esztendős nagyur tudósnak legkedvesebb barátai, drága könyvei után való sóvárgása csendül ki az ezután is folyton folyó bécs—marosvásárhelyi levelezésből, ezekből a gyöngyszembetüs, édes-bus magyar sorokból, ahogy önmagát is biztatja Teleki esztendőkön át a hazalátogatással „majd a tavaszon“ meg „ha csak lehet a jövő őszön“ Ígérgetésekkel — mig aztán egyszer csak elcsendesül minden sóvárgó fájdalommá vált nemes érzése, 1822-ben, kétheti szekerezés után, hazahozzák, örök pihenőre Sá- romberkére, szülőföldjének, Erdélynek szerelmesét.

I Itt és igy végződik a gróf Teleki Sá= muel erdélyi főkancellárnak és önnön- magával édesegy könyvtárának sors- I regénye. L

Megtagadja önmagától saját vágyó- , nából és tudomány-szeret étéből szer- | zett könyvbarátait, akiknél pedig „felesége s gyermekein túl semmi sem be- j csesebb“ előtte, mikor bécsi könyvtá- j rát, ottani könyvtárosa, Mihelyes Sá- j muel tanúbizonyságával: „csak egy j közfal ragasztotta el hálószobájától“, ' elszakad tőlük, 23 esztendőre, azért, hogy tragikus' hőse legyen a könyvtár- alapitás gondolatának.

A Teleki-könyvtár alapításának kezdő pontja alig másfél évtizeddel fiatalabb alapitója születésének 200 esztendős fordulójánál. i

Korának történetéhez tartozik, hogy ; nem ismerték akkoriban a gyermek kényeztető nevelését, a kis Teleki gróf anyja szeretetében is mindössze 9 éves koráig sütkérezhetett, apja meg 15 esztendős korában hagyta árván, aztán mert hajlandósága volt, a tudományokra, apja, Teleki Sándor maga mel- í lé vette 12 esztendős korában Sámuel- I káját az irnivalók végzésére studiójá- I ba, ahol a gyermekévek boldogsága I ismeretlenül telt el tőle — nagyok tár- ! saságában. Csodavárók nem voltak környezetében, a csodalátást még nem akarták ismerni.

Bizonyítékunk erre gróf Lázár János levele Szebenből 1752=ből, (Biás— Imre G. T. S. Úti Naplóra Mvhlv 1908.), ahol örvend L. J. „midőn a levél végében tetű postscripíumban olvashatja, hogy Excellentiád iró-deákja Sámuel urfi volt“.

„Samuét arii“

így kerül „Sámuel urfi“ nem hozzávaló deákos izii litterátusok társaságába, magyar könyvek hijján latin könyvekhez, ezek közt egy nem az ő korához illő könyv tulajdona is lesz,, ami nein más, mint egy 1744-es kiadása az „Articuli Vietales Principatus Tran- sylvaniae“=nak, ami szórakoztató olvasmánynak egyáltalán nem való, rideg rendszabálygyüjtemény.

;De a koraérett gyerek, gróf Teleki Sámuel boldogan vezeti rá tulajdon keze ékes, kicifrázott, nagyos névírását, szinte kérkedően kisujtásozott betűvetésével, 1751-ben már.

Innen lehetne, ettől az időponttól kezdve számítani a Teleki könyvtár- alapitó kezdeményezését, ami lehetett akkoriban gyermekes vonzódás a könyv felé, olyan megnyilatkozása a gyermeki léleknek, aminek ösztönös- ségét apjától örökölhette, de ezután kitartott hosszú életén át mellette. Ezzel az 1751'=es dátummal indul „végzetes útjára a kis Teleki Sámuel, ettől fogva hévül állandó izzásban a könyvek iránt.

Tehetségéhez szorgalmat párosítani már fejlettebb korához tartozik. A 15. életéven túl ismeretlenek további életiskolájának mozzanatai. Húsz esztendős korában „fordítja elméjét, szándékát külső, idegen országoknak látásokra s azokban a tisztességes tudományokra.“ {

Saját feljegyzései tájékoztatnak 1739- től kezdve peregrinálásáról. Harminc- ötéves korától kerül közszolgálatba,

1 majd negyven esztendőt tölt a császár- városban, magas, országos nagy hiva- | taloskodásban. Ám a feudális világ bé- j esi rozsdája sem fog az ö magyarsá- j gán. Levelein „lelkének résein“ át fi- j gyelhető meg izzó fajszeretete, tudománykedvelése, örökös ismeretszom ja, aminek levezetése 40.000 kötetes könyvtárának lajstromozása, nyomtatott, négykötetes bécsi katalógusa (1796, 1800, 1811, 1819 évekből), Janus Pannonius kétkötetes diszkiadása (Ut= ! recht 1774), rengeteg levélváltása ko= i rának tudóstársaival.

De mégis legelső szerelme a könyvtár, amire mindenét odaáldozza „a tudományoknak Nemzetemben, Hazámban előmozdításokra“ (Végrendelet, 1800), ellenben közvetlen lemenői számára nincsen egyetlen könyve sem, ami értékesnek volna mondható. j

„Kedves unokáimnak, számokra“ dedikál egy, körülbelől 3 piculás „Welt- j geschitét“ 1811-ből — könyvtára számára meg 300 forintot, 30 példányban j megjelent remek Horátiust vásárol I ugyanekkor, — mert a biblothéká ér- 1 deke úgy kívánta, hogy meglegyen Ho= ratiusnak legelső, 15=ik századbeli kiadásától — fel az ő idejéig minden uiabb olvasása. Imé, a vérbeli könyvtárorganizáló könyvbuvár és könvvra- jongó Teleki teljes kibontakozásában!

A maga részéről is könyvtárának adományozta kézi Werböczyjét, házi bibliáját, ahol a családi eseményeket is sajátkezűén jegyezgetíe, jó református szokásképen.

A cél

hatatlan tisztelettel“ jegyzi a kancellárhoz irott leveleit.

Egy neves modern magyar iró, Németh László (Tanú 1935) elragadtatásában ezt irja: „Az alapitó magyar Göttingát akart ezzel Vásárhelyből csinálni s megmaradt ez a bibliothéka, melyben a francia klasszikusok ma már elő sem állítható szép példányokban olvashatók, ahol ma is itt őszi 1,könyvkomondora“ a thékának (33 esztendeje szolgálok ebben a minőségemben) a régi Magyarország emlékeit, kiadatlan kéziratokat köztük, ahol meg lehet forgatni a XVIII, század „latin grófjának“ nyugatról hozott s falvak urbérét fölemésztő könyvremekeit, ahol ott vannak a Piranesi drá= ga metszetei, Savonarola prédikációi, meg olyan Hungárikák láthatók,, mint az első magyar Biblia, Heltai szép históriái, Sajnovics, Bonfinius, az Igazságra Vezérlő Kalauz, Balassa Istenes Énekei, Pósaházi „Görtsös botja“.

„A külső szem itt igazán felnyithatná a belső előtt ma is a dolgok értelmét, ahogy az öregebb Bolyai irta fiának az olvasmány hasznáról, ha volnának ebben a Göttingában még fiatalok, akiknek a belső szeme ezt a felnyitást kívánná.“

„Idebenn, ezen a szemnyitó helyen, melynek könyveihez egyet sem tudunk hozzáadni, egy bedőlt végvár tornyában érzi magát, aki körültekint.“ Kazinczynak és Tóth Lászlónak leírását a több mint 120 esztendős különbséggel azért állitom egymás mellé, hogy szemléltessem, mennyire nehéz a magasztalás mértékét megtalálni annak, aki bekerül ide, a kancellár könyvsokadalmába, ahol királyi fóüánsok, köpcös és karcsú ikvártok, Aldusok, Elzevirek, Oporinusok társasága, fényesebbnél fényesebb diszkötésekben áll a könyvespolcokon, kecses kis ok- távok, harminckettedek társaságában minden, XVIII-ik századbeli tudományos felkészültség produkálásában.

A könyvtár látogatói

De tartsuk meg a sorrendet, a bibiio- thékának Marosvásárhelyre kerülés? óta, kik jártak és mi minden után érdeklődtek 1813 óta a thékában.

Elörebocsáthatom, hogy a könyvekre igen mostoha sors volt a magyaros reformkor előtti idő éppen Erdély- szerte.

Bolyai Farkas igy ir Arithmetikája előszavában: „ha lehetetlen könyvem* nek megjelenése 1830 májusáig, én nem kiáltok többet a pusztába, visszaereszkedem a közalvásba, a halmokra, ahol hazánk óriásai feküsznek a sütő holdvilágon“. I

A „théka“ olvasóinak a száma ezidőtt igen változó; tekintetbe kell venni ugyanis az erdélyi 8 hónapos teleket, mikor a könyvtár az eredeti statútumok szerint a fűtés mellőzése miatt meg sem közelíthető. Kerül olyan nyári hónap, mikor naponta van 4—5 olvasó a professzor urak, a diák urfiak, a táblai asszeszorck, kancellisták, szegények szószólói közül, kerül még asztalosmester is, a Kemény Sámuel gróf udvari mestere, aki az Arts et metiers köteteit lapozza, piktor Vitkai Ferenc meg a metszetgyiijteményeket vizsgálta. ,

Antal János, Bolyai János (1816) Ta- citust olvasgatta, Bolyai Farkas a Deutsche Enciclopediát, Péterfy Károly a Zendavesztát lapozgatta, hogy csak a nevezetesebb olvasókat soroljam elő. 1827-ben az oskolai cenzúrák miatt nem olvashattak (a könyvtáros mindig egy-egy kollégiumi tanár). 1828-ban „Borvizre ment a könyvtárkezelő, majd gyermekének betegsége miatt csak augusztus havában lehetett olvasni. 1829-ben julius hónapról igy szól a feljegyzés: ezen Holdnapban azért vágynak olyan kevesen olvasók, hogy a pestis hire miatt kénytelenittetett a város elszaladni. 1830-ban megint cenzúrák miatt és az okból maradt el az olvasás, mert a kir. tábla elbomlott. 1831-ben már újságokat olvasnak, Allgemeine Zeitungot, Magyar Ku- rirt. 1832-ben Bolyai farkas Elements de Geometriet olvas, Paris 1753. Gróf Mikó Imre 1855—1858 dolgozik itt, Szabó Károly 1850—1856, Bolyai Farkas 1853-ban igy ir János Fiának (egy városban laktak, de személyesen nem érintkeztek ezidőtt): „látván a minap Írásodon, milyen messze tarthatod az Írást, küldök egy okulárt próbára, ha jó, tartsd is meg. A Teleki-bibliothéká- ban 'kedvesen lehet elálmodni ezt az alig kiáílhaíó kedvetlen életet, tsak a belső szem előtt a külső nyissa fel azt. La Place: Mécanique céleste-je, melyet Gauss opus perfectissimumnak mond s több hasonlókban ezer évek gyönyöre forrása van.“ (

A 80=as évek óta megint csak mint kuriózumok gyűjteménye szerepel a könyvtár, mint könyvtártörténeti nevezetesség.

Dózsa Dániel 1880-ban panaszolja br. Apor Károlynak, hogy a könyvtárban napokon, heteken, hónapokon át egy élő teremtés meg nem fordul. I

Oka ennek, hogy a könyvtár fejlődésében lényegileg már lS22-ben megállóit, és csak mint1 fejlődésében megakadt hivatásprobiéma vetitődik a modern felfogás elé, mikor pedig nem tu- dásmeritő tendenciával alkotta ezt a nagy alapitó, nem rajta mult, hogy könyvtárának hatóereje a magyar sorsproblémák közös tragédiájába fordult.

Mostanság ismét föllendült a théka látogatása, több megértés fordul a nagy kancellár öröké felé.

Nem célom minden látogatót, kutatót elemlegetni, szabadjon a legnevezetesebbek közül mégis néhányat felsorolnom.

„Nem is gondolta volna“

Felejthetetlen emlékű erdélyi nagy ! Írónk, Petelei István többszöri itt jár á- j sán kezdem, ahogy szép csendesen hoz- ‘ záfiizögette mindig „bájos kicsi történetei“ kapcsán, hogy: még akkor, a i kancellár idejében tudtak az emberek, mi már annyit se tudunk a thékáról, hány ajtaja, hány ablaka van.

Időrendben haladva, a Gárdonyi Géza őszinte elragadtatását sorolhatom tovább, aki a legnagyobb őszinteséggel mondta, hogy milyen szívesen laknék itt, a thékában, Erdélyben, ha nem szeretnék őt annyira Egerben.

jHardt, firenzei királyi könyvtáros a Jansovius 1566-ban kezdett, 1666-ban befejezett 11 kötetes kézzel színezett atlaszóriásait csudálta itt, egy amszterdami könyvtárnyomtató egész család: nagyapa, apa és fiú szerkesztésében.

Került rosszmájuskodó látogató is, aki „nem is gondolta volna, hogy a magyaroknak is voltak 200 esztendő ■ előtt is ilyen kulturális elgondolásaik“. Foglalkozása után érdeklődve, megtudom, hogy mérnök, 5—6 ezer darab könyve van, Párisban tanult. Ismeri-e a Bernulli nevet? kérdeztem. Hogyne, volt a felelet, a dédunokájával együtt végeztem. [

— Hozza ide azt a fiatalembert, — vetem oda — hadd lássa meg, hogy dédőse mint udvarol gróf Teleki Sámuelnek latinul, franciául, mikor a szabadesés másodpercenkénti növekedéséről vitatkoznak és még arra kéri Telekit, hogy az ő, a Bernulli véleméGyönyörű volt Telőki ábrándja a maga idejében kellő alapossággal megépített thékája felől.

A görög-római élet minél gazdagabb bemutatása, a latin íróknak a stilus sajátságáig megismerése, végeredményben abban a magasabb egységben olvadva fel, amit úgy hívnak, hogy öntudatos, történeti alapon nyugvó klasszikus magyar műveltség.

Valami magasabb világszemlélet szószólója ez az egész, végtelenbe feszülő panoráma, a könyvtár épülete, ahol az impozáns boltozategység árkádjain áí, a szemhatáron túlra dagad a távlat, a kancellár könyvsokadalmának együtthatásában. Olyan monumentális igézet nyűgözi le belépéskor az érdeklődőt, ahol a bibliothéka építésének tiszta, neoklasszikus* stilusán, formai harmóniáján az épitő formák biztos körvonalait semmi sem zavarja, ahol az oszlopfejek díszítésére szolgáló cseppala- ku regula-idomok gondos keresztülvitele éppen úgy magára vonja a figyelmet, ebben az áttört emeleti rendszerű oszlopos, galériás csarnokban, mint a l eleki mindezt átfogó polihisztor alkotó szelleme.

Ezért „rázkódtaték öszve az álmél- kodás-tól“ Kazinczy Ferenc (1816) errefelé jártában, aki különben is „elhalBUDAPESTEI AZ

Islván Király Szállójában

(VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43,294-24