Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)

1939-06-04 / 125. szám

10

ellenzék

IB

Hogyan és miéri kellene

lelketlen! az erdélyi képzőművészei iráni! érdeklődési

Képzőművészeit törvényszék és más elgondolások

KOLOZSVÁR, junim hó.

A? a szomorú és tart huta lián állapot, hogy az értékes képzőművészeink örekve- sdi .sem anyagiakkal, s in erkölcsiekkel, de még neveld is irányító krokival sem la* mogariák, megoldások keresésére ösztönzi az embert'. A közönség képzőművészeti ismerete tdralmasan szegény. Lcgkh'á Óbb művészeink tárUlaikon, eltekintve altoi, hogy nem tudnak. képet vagy szobrot eladni, de még annyit sem érnek el, hogy teljesen díjtalan 'kiállításaikat látogassak. 1.1 ehet képzelni, hogy ez milyen leverd és romboló hatással vám képzőművészeinkre és magára a képzőművészet fejlődésére.

A közönség nagyrésze mem érti meg a kiállított képek, szobrok mondanivalóit s ezért nem is ébred fel bennük a kellő érdeklődés. A lefestett, megminiázort modellt vagy tárgyat aprólékosan összeh ásom Útja a kész művel és ha fotográfiái hasonlatosságén nem kap, cs-dódcittflan jel inti ki, hogy a, kép nem jó, nem is hasonlít a lefestett tárgyhoz. Má-solásszerüségben látják a festészet lényegét. Ezért van sikere az értéktelen, szirupos gicoseknek és rucatszámra készülő gobelineknek. Művész azonban sohasem ad fotográfiák ennél sóikkal magasabb célján vannak. Vájjon egy szimfónia vagy vers azért szép, mert a valóságot másolja? Miért várják akkor éppen a képzőmíivé- szej.ő iái lélektelen utánzást. A művészetben eszFéiákbi illúziókra van szükségünk, omio legtöbbször függetlenítünk az ábrázok tárgyak való^ágbeli alakjától. A művész fantáziája teremthet soha nem lé ező irreális aluk k-t, formákat, vonal* és szin- ötleteket, a szépség fogalmainak megfelelően. De ne felejtsük el, hogy szép lehet egy torz fej is, ha az művészi erőt, nagy- szerűséget sugároz. A művész 1-lki. edényeket ad vissza, olyan é menyeket, melyeket kiváltott benne a szín, forma, fény, árnyék és mozgásvonalak ritmusa. Ezeket a művész az ő sajátos egyéni meglátásaival átformálja, újra teremti, úgy ahogy benne éleire keltek. Ez a szuggeszíiv üeremfés tu- lajdcnképen a művészet.

A közönséget művészeti szempontból két

ni.igy csoportra os/fhatjuk. Első csoporthoz tartoznak azok, akik a könnyű zenei, °pe' ret-el szerei k és defektiv, meg ehhez hasonló, sulyéjhaini könyveket i■ \*:>sivóik. A második csoponithoz tartóznfa-k azok, akik magas zenét, nvagarabbrendü irodalmat élvezik. általában a liszt lilább szépben gyönyörködnek. Ez a cikk a második csoportban levőkhöz, szól. Azokhoz, akik genye- «ebb, finomabb iz'ésük dacára is tájékozat- ;11 • jfj állmuk tik épzőmüvész, it magas.;,bbretn- dü szépségei elő t. Emv k a csoportnak, mc'yinek meg van az adoOtwágn Ul művészet igazságainak felismeréséhez, kö’elewsege közeledni a képzőművésze; igazságaihoz is. Hogy a megismerés nehézségein uös güsük a közönséget, célszerűnek és nevelohatásu- nak tartom egy képzőművészeti törvényszék megva1 Óm ácsát, amit kollektív kiall.'ta- .sokkal egybe lehetne kapcsolni. Bt művészeti irányoknak, kép kn-ek, szobroknak hiányait és értékeit tárgyalnák meg olyanformán, hogy a tárgyalás: vezető ügyésznek kinevezett művész vagy mükri'ikus felsorolná a műtárgy hiányosságát, viszont a védő a 'kép értékeivel hárítaná el a vádat hozzáértők tanúskodása mellett. így a közönségnek u'kalma lenne egyszerre több szemszögből iá ni a dolgokat és levonni a tanulságot. Természetesen csak akkor lenne komoly és értékes fényező a képzőművészeti törvényszék, ha annak vezetők semmiféle személyeskedés nem befolyásolná. Sem baráti elnézés v'sgy ellenségeskedés, •avagy ped g egy-egy művészeti irány iránti elfogultság. Hogy a tárgyalás igazságos és lárgyikgos lehessen, arra kellene törekedni, hegy a legkülönbözőbb irányoka! követő művészek legyenek o.t képviselve.

Egy iyen képzőművészed törvényszék a iküönböző irányokat köve.ő és egymást meg nem értő művészeké: is közelebb hozná egymáshoz. Különösen az örökké ellensé g-esein szembenálló rég:-s uj generációt, cukik között felismerhetjük az apák és fiuk soha meg nem szűnő harcát. A fiatalok megragadják a múltat, az öregek pedig elzárkóznak minden újítás elől. De ha ma megtagadjuk a mu tad hogy higyjünk a jelenben, amikor a jelen is múlttá válik. 1 la azt, amit ileguap építettek, ma lerombolják, <:*k k«*r műi/ 'k i.dkoMf.unu'k, h'W/a-u» holnap ezt i« kíméletlenül félrelökik az ulbó’, ahelyei1, hogy együtt haladnának a művészik, egymás ellen fordulnak. Modern festők sokat I: Iun 1 .k a japánokból, de iniagyrészük egy fontos dolgot figyelmen kívül hagyott és pedig azt, hogy m japánok művészete szigorú hagyományokon épült fel. Sung, Toni* és k-mo n'ig ytle kiflit oly ü iskolák hir'“s

mestereinek kikrislály-osodont elveif követték a tanítványok. Számtalanszor festettek nvg egy té-má , egy felfogásban és még's vég em f nőmsággal emelték ki k’ü'öirkü- lön az egyéni meglátásukat. Pld. [oan-kor- szak festője, Jao, Tu.-, Jan, kb. i8 különböző ecset vonást különbö/.letel t meg, melyekre szigorú törvényi szabott. Hokuszai, a nagy japán festő, a Fuzsi"jamu szenthe- gyer százszor is lefejtette cs mégsem vált un dmassá, mer' más és niás K/.cp»égeir, hajszálfinom vá tozataii Iá ta és örökítette meg. Nem megvetendő do og tehát az -sem. ha az európai művészet értékes hagyományait is megbecsüljük. Ezért helytelenül teszik a f utalok, amikor a hagyományokkal teljesen szakítani akarnak. Ugyanakkor az idősebb mesterek is tévednek, ha n m kairják eLisimerni az úttörőket, akik uj, erős meglátásokkal, formámyelvvei akarják gazdagítani a fcs'észetet. Tudnunk ke’!, hogy a meglevő igazságokon iul vannak még igazságuk, melyeket nem ismerünk. Vonnak ^^tehetségeik, akik minden elő/'fes művésze i kuPura r.é'kül is elementáris erővel haladnak a már meglevő, de c-sak á taluk f eV: smert uj szépségek felé. Minden ig'zság örökélelü, u>obb ‘tiszta meglátásért az előbbieket tehár nem vethetjük e’, llenkezőleg, ezekből ke'l felépíteni a művészeti törvényekéi, mert a művészei nem lörvényte’en<ségből, hanem ellenkezőleg, törvényességből szü'ete'Ü Hogy az ü- 'fö'rők szárnyalásé el me gáncsolják, el kell ismernünk az ihl'ateil, ?.z egyéniségek teremtő erejét s mindenek felett a zseni szabadságát is.

Legnagyobb baj az, hogy a hangos jelszavuk összelkuszah fonalaiban akadnak meg. Az irányt fontsabbnak látják, mint magát a müvészc-iet, pedig az impresszionizmus vagy kubizmus és stb. csak egy lag- ja, keze vagy lába a telje« t gésznek, a töretlen művészetnek. A kiforrottakat elavultaknak bélyegzik és a tehetséges fiatalokat személyes akarnokoknak. Kiábrándít1 t csalódással vonu'nak félre komoly, nagy mesterek, akiknek egy éleden kérésziül a festészet volt a hivatásuk. De éppen 1 olyan fájdalmas csalódások érik a fiatalo*

10 10 iunltJf 4.

kai, kik hJkcsedévsci inciuJn«.ik cl uj horizontok felé és nein találnak megérté re.

Az. ágazság'alanság éppen úgy «ujtj.i ■'/. idősebbekéi, mint * I ini: "lókat, d - majdnem mindig te/, ig 'z, vérbel. művészeket éri, “kik a hangos piaci vá ártól Iávo*u.trt jak maguk 't és megye ik j/ érvényesülés silány 'rükk jeit. Igazi művész nem tud sem kor«/e - lemhez, sem felkapni! irányhoz kapcsolódni, cs"k akkor, ha az az irány ez ő befő lényéhez csakugyan közel is áll. Az egyik f<> éjt !.(/ erő, a mozgás, a robusztus formák érdekl:k é*j a 'legfenségesebb hvrmóni- kus nyugalom korszakában is lüktető d n mika és e'evenség az, ami ösatónzi é* hajija munkára. Ha a benne levő tehetséget mteg’f igidjas: az áram! ' tál igyekszik taromi, Cí/-k kódtár vagy f című vész lehet, '-<Ik! meg* másítja az adósságát és sohasem tudja beleélni magát tőle olyan távol álló irányba. Van, akii a voma ak -szépsége, muzsikája köt le, de abban az időben él, amikor a levegő hálását érzékeltetve fel kell oldani, szc kell mosni a kontúrokét. Más művészt nagy perspektívák fognak meg, de éppen a d' korativ sikszerü korszakába cróppen. Megint egy másikait a szé folyó féinyb'-n egymásra reflexet .szóró színak vonzzák a természetinek az örök vá lozó képe vagy hajszálfinom tónusok.

H va ásának élő művész élete telve van belső harccal, kételkedéssé'-, kielégir klen, emésztő szomjjal, hogy egyre 'tökéletesebbet adjon. Megtagadják a kü ső reális éle* tett a* sójá'.maguk teremtett irreális világukért, aminek tökéi' lesen átadják magúkat, minden mást feláldozva. A művészeknek tehát nem egymás ellen, hanem egymás melleit kell larüaniok. hogy egy <tisz- luUabb. egységesebb művészet magasabb- rendü korszakát meglfremthessék, mint ahogy a fe'sőbbrendü embertípus uralkodását is reméljük, de nem a mjgusabbrsn- dü hit ő-l, sem o. filozófiád, vagy a tudománytól, hanem a háromnak összességétől.

Rozsos Etel.

Vendéglősök Î Cukrászdák ! Háziasszonyok

Papirgyári

áron

szalvéta

ez Ellenzék könyvosztályában, Cl a], Piaţa Unirii. Vendéglőknek és cukrászdáknak való negyedes fehér szalvéta ára: 1000 darab 45 lej, 500 darab 25 le?. Háztartásokba való egyszerű, fehér* cakkozott szélű 32X32 cm. nagyságai 50 darab 12 lei. Mintás szalvéták ízléses összeállításban csomagonként már 12 leitől kezdve. Gyönyörű zsurszalvé- ták !00 darab 25 lejért.

TAVASZI PÁRBAJ

Irta, LOSONCZY ZOLTÁN.

Üveges nem akart hali gatóz ni. Mikor j leült a Papok kertjében, a sötét körön- i dön a pádra, neon tudta, hogy a csendesen csobogó kid mögött, a másik pádon ők ülnek: Klárika és Bojtár Lack Mikor ráismert a hangjukra, nem tudta, mit csináljon. Ha csendben marad, kénytelen kihal Igáit ni őket, ami ellen élénken tiltakozott az Ízlése. LIa kfihög, amint ilyenkor szokás és ezzel jelt ad ittlétéről, akkor meg kelle méhen zavarba hozza Klárikát, aki itt ül bizalmas együtt- létben Bojtár Laci vall, holott a nagytemplom órája már elütötte a, tizenegyet. Tépelődött: mit csináljon. Mikor azonban a hangok ott a míásiik pádon egyszerre elfúltak és amibe belefultak, az egy nagycin hosszú csók volt, Üveges nem té- pelődött többé. Most már nem jelentkezhetett, most már gonoszság lett volna Klárikat megszégyenliltenii. Ült mozdulatlan csendben, mimt egy kőszobor, amelynek szivéből cseppenként folyt el a vér, mielőtt kővé dermedt volna- Végigszenvedett mindent s ahogy harmadszior 'is elfúllak a hangok Ht a pádon, végigfolytak könnye: az arcán. Még a zsebkendőjét se merte elővenni, nehogy egy mozdulattal is elárulja magát.

Mikor azután azok ketten elmentek s egészen elhalt az ut kavicsának ropogása a lábuk alatt, lassan felkelt üveges Is ■\ pádról. Felnézett a csillagos égre, de nem ládáit vigasztalást. Fájt neki a ragyogó mindenség, tájt a május, amint itt bujkált a kert sötét bokrai között és égette a kezét a kis bokréta, amelyben túrsz szál fehér rózsa volt. Pontosan húsz, mint Klárika éveinek száma lesz holnap — a születése napján. . .

Ezekkel a rózsákkal indult el este. Klárikának szánta, de nem tiuită, miképpen kedveskedjen velük, neki. Hogy !esz a legkedvesebb és a legfinomabb. Egyszerűen átadja. Érezte, hogy ezt ő valahogy faragatlanul fogja csinálni. Elküldi je a névjegyével együtt a kertészlánnyal. Miután minden nap találkoznak, ebben felesleges póz van. Észrevétlenül bedobja fliz aiblakán. Ez már jobbam megfelelt üveges lel kiile tón ele. De mégis, ez kissé gyerekes. A rossz kerítésen át belop ózik Klárikáék kertjébe, azután végigrakja a busz fehér rózsát a küszöbön. Klárika megy dl legkorábban otthonról, hivatalba megy és mikor kilép a veranda ajtaján, megtalálja a rózsákat.

Ez lesz a legjobb. Ez kedves, ötletes és nem tolakodó. Ez az a halk hódolat, amellyel Üveges Klárikát szerette. Úgy viselkedett mindig, mint a régi táncos, aki nem tapasztotta magához a hölgyét, hanem csak az ujjahegyét fogta és gyöngédben érintette a hátát, a kivágás átallt, így is érezhette, hcigy egyek: egy pár, akiit a- ritmus láthatatlan árama fon ösz- sze. És ez a tiszta öröm, mint a: csók is, amelyet a levegőn keresztül küldünk távozó hölgyünk után.

Igv vivita szerelmi párbaját Klárikáért Bojtár Lacival, akinek egészen más felfogása volt a nőkről. A csókot nem leérni kéül, hanem elvenni, gondolkozni pedig nem előre keU a. dolgokról, hanem akkor, aimikor már megtörténtek. Sőt talán még akkor se. így gondola ezt Üveges ma estig, amíg a születésnapi rózsákkal és tépelő dóséi vei el nem jutott a Papok kertjébe, a- sötét körönd padjáig.

Előbb Klárika hangjára ismert rá, de

nem értette, mit beszél. Jól hallotta azután, amikor Bojtár Laci szemtelenül hangosan mondta:

— Tudjare, Klárika, hogy magának milyen gonosz szeme van. Néha olyan belvár, sau csillog, hogy az ember megvesz tőleÜveges megdöbbent s várta, hogy Klárika felháborodottan ugrik fel. De nem ugrott, hanem csak annyit szólt:

— Na, ne mondja;

— De bizony mondom — folytatta Bojtár Laci — és be kell vallanom, hogy én is megbolondultam már tőle egy- párszor.

— Nem is vettem észre — nevetett Klárika.

— De most csak észreveszi... Lássa, itt a sötétben is ugv tüzel ia szeme, mint a macskáé... Juj, Klárika, ezt nem lehet kibírni... No ugv-e, észreveszi már, hogy megbolondultam. No, ugye, észreveszi. Ugye...

Ebben a pillanatban fűlt bele a beszélgetés először a csókba. Amikor másodszor is belefult, n csend után Klárika hangját hallotta. Nem sikoMott és egyszerűen. csak annyit mondott:

— .Veszedelmes fiú maga, Laci.

— No és baj az. Ugye. nem baj?

A felelet erre a Kaimnaidik csók volt.

Azután elmentek és Üveges a gyönyörű májusban eltemette a tavaszit. Tulajdonképpen nem is az fájt neki olyan na- gvctn, hogy a Bojtár Laci legyőzte. Az fájt, az kínozta, hogy ez igv történt.

• Hogy Klárika liltiomlelke nem sikolt ott fel arra, amit hallott, hanem odaadta a szájéit. Háromszor. A Bojtár Laciinak, aki azit mondta, hogy megvész tőle. A Klárikától, akinek ö halk hódolat lat a küszöbére akarta rakni a rózsákat.

Lehajtott fejjel, lassan ment végig a Papok kertjén s miközben a tavaszt temette. egymásután hullatta le az útra a busz fehér rózsát.

*

Még -mindig nyomta a szivét a gyász, amikor harmadnap a napfényes főutcán gépiesen megállóit egy kirakat előtt, 1 amelyet belülről egy reklámkutya kopog- I tatott. Egyszerre valaki befogta a szemét. Lefejtette magáról a kezeket és hátranézett. Klárika volt. Kedvesen, pajtáskod- va mosolygott a szemébe.

— Hát magát, Karcsi, miért nem lehet látni. Már három napja nem találkoztunk. Pedig nagy újság van. Férjhez megyek. A születésnapomon volt az eljegyzésem.

— Sok szerencsét kívánok — m\ond- tam. vigyázva, hogy észre ne vegye a tragédiát, amely a szivemet repeszti.

—• Köszönöm... De nem is kiváncsi, hogy ki a vőlegényem?

Aliért lettem volna kiváncsi, hiszen tudtam úgyis mindent. Tudtam és ebben a pillanatban, úgy éreztem, valahogy megenyhül a fájdalmam. Ha a merész esti csókok nyomában házasság jár, az mégis változtat a dolgon.

— Úgy Ütem, Karcsi, maga nem kiváncsi természetű ember. De ha nem is kérdezi, megmondom. Szolnokihoz, q, bánya igazgatóhoz megyek feleségül. Most kért meg harmadszor és ha nem is hetyke legény ke már, igent mondtam. Ugye, okosan tettem.

Valami felhördült bennem. Kiáltani szerelem vrJnay de eh el ve11 csak ennyit mondtam rekedten elfúlva:

— És a Bojtár Laci...

— ő is éppen ugv gratulált, mint maga. miikor születésnapom c’őestcjén a tanácsát kértem. i

Igv szólt Klárika és barna szemével, amelyet Laci olt a sötét kertben olyan veszedelmesnek mondod. gyerekesen, nyíltan, nevető sugárzással rámtekintetU