Ellenzék, 1939. június (60. évfolyam, 122-146. szám)
1939-06-18 / 136. szám
í 9 3 9 j un]u a 18. ELLENZÉK i5 v K A százéves Cézanne Egy nagy festő centennáriuma Ma: CASTANO-KÖSZEGHY MARIANNE 1839 január 19-én, kerek száz évvel ez- e’őtitij kisfiú született a franciaországi A*x- enrProvence egyik derek kailapotsmestervnek házában. Paul Cézanne, ez lebt a nteve. Anyja, a szeHdlelkü Madame Cézanne passzV természetű no volt-. Szenvedelye- sen gyűjtögette a regi provencei« legenda kát. Az apa ©Ménben maga volt a megtes>- itiesü'lii józanság. — Korán kenek, szokta mondani. — így aztán minden reggel három kalappal többet adok el, mint a kon* kurrensem! Ezzel n módszerrel Cezanne papa rövidesen úgy megszedte magát, hogy a kalapok h-lyett a bankármesterség még jövedelmezőbb területére tért át. Fiavat nagy álm-ai voltak: vizsgálób írót akart belőle me- velmii. A régi francia kisvárosokban i'yenféle vágyaik voltak az apaknak. «• Paul Cézanne nem leit vizsgálobVó. Festő lett belőle, nagy művész, a modern francia festészet 'egyik úttörője. Száz évvel ezelőtt még teljes diadallát ülte a nomainti- cizmus. Harmincöt esztendővel később robbant k1': az impresszionizmus és indultak of hóditó utjokra Monet és Pisarro. Ma azonban egyre 'több okkall választják küllőn Cézanne művészetét az kmpresz- sziomizmus irányaitól, bár ez az álláspont csak utóbbi időkben juiotifc érvónyrie. Az aixi miesbeír egész festői egyénisége any* nyira különálló kartársainuk felfogásából, ti mód, ahogy a termesz eltet kifejezi os megörökitii, (annyira sajátos és el- haibárolt, hogy. itula.jdonképen csak nagyon kevés közösséget leh&t felfedezni közötte és Móniét követői között. Míg 'az utóbbiak f őcélaj: megrógz> Ívni mindazt, ami a 'természetben a legváltozóbb, a legmozgékonyabb, megfesteni a fényt és visszaadni 0 fény reflexeit, — megörökíteni egy nap, egy óra, A kis Cézanne gyermekkora, i.lit f|Olyt le | ’tehát A'bc-ben, nyárs polgári egyszjerüség- betn, először a Saint Joseph zárda iskola* jában, majd a Bourbon .lyoeumban. Abban •aiz osztályban, ahol Cézanne tlanult, volt egy másik fiú, aki hamarosan megnyerte a zárkózott gyermek szivét. Ezt a barna- hajú, vihogó fekeiteszemü fiuit Emile Zoláinak hVták. A őzé vés Cézanne és Zola elválaszthaitat- lan jópajtások illetitek. Előbbi kitünően ér- telte a kémiát, utóbbi ellenben csak szórakozottan figyelt az előadásokra Mindketten azonban egyforma érdeklődéssel hab gatták Pons ur, az irodalomtanár magyarázatait, alkinek, mint Sante-Beuve egykori titkárának, legnagyobb gyönyörűsége az volt, ha .a hajdani „patronéról mesélhette anekdotáik Az ifjú Cézanne .azonban már ekkor is jobban szerelte tai rajzolást minden irodalomnál és a család5, ház falaira pin- gáM szénrajzokon nem voit nehéz felismerni a környezet'' ismerős pontjait. Az egész 'familia lelkesült értük és Cézanne papa a l°g jobban. Egy idő múlva azonban a bankár nyugtalankodni kezdeti. Magisztrátus! — ez volt az átírnia és egyetlen célja, a fiával. Egy szép napon aztán kitört a dráma a'tya és fiú között. Az idősebb Cézanne senior éppen akkor lepte meg ia fiatall Cézanne-t, amikor a kötelező jogi előadások helyett valahol kint festett, a mezőn. — Gyermek! — kiáltott fel sin hangon az .atya — gondolj a jövődne! A géniusz éhenhal. Ha pénzed van, van mit enned! E dörgő argumentum látszólag leszerelte iaiz ifjú ambícióit. E naplói fogva azonban néma háború düh a bankár házában. Paul Cézanne tovább tanuk Aix jogi fakulCézanne dolgozik. Virágokat fest, nagy csendéleteket, úgy gyúrja a festékeit, mint szobrász az agykor. Izzad, l'iheg, vergődik az anyag fölött. Szörnyű aggodalmak gyötrik, reszket arra a gondolatra, hogy esetleg nem tudná megvalósítani azt, amit megálmodott. — Máskép kell ezt csinálni —, mondja — mini az impre-S8zp-'omlsták. Meg kell formálni az anyagot, ki kell domborítani a színieket, ez adja meg a színek teljességét! Meggyőzi-e végre Cézanne papát ennyi egyietil'em, másodperc felvillanó benyomásait, — Cézanne az első pillanattól fogva visszaultasit mind-n fölösleges lyriznuisk Neki nincs szüksége ilyen eszközökre, őt nem csábítja csalóka szivárványok muta'ós vibrálása, komor ködilémák szürkeségén kei-esztülliosillainó fények játéka. Cézanne egyenesun. megveti mindazokat a lehetőségeket, melyek hatásossá, tetszetőssé varázsolják a perc adoilitis ágait. Szándékosan meg akarja, fosztani müveit a fényhatások kellemességéből. Képeiben, mindig csak a nyers valóságok fujezi ki és ez az erőfeszítés, az egyedüli .lényegesnek bemutatása távolította «11 őt lassan kink az impresszionisták elv ököl. Ismékéit párisi 'tartózkodások u!án újra meg újra visszatért szülőföldjére, ahol mindig a legboldogabb volt, ahonnan származnak azok a müvei, melyeken ama, kor könnyedén érvényeséi ő itechn.’bájává® szemben a mé'y érzés, szent komoíly- ság és minden, csillogást nélkülöző valódi nagyság üli diadalát. Aix-eni-Provenc« inemcsa.k szülővárosa Cézannenok, egész életének kerete marad. A szelíden morm.dlló szökőkutak és piaitá* nok árnyékában álmodó kisváros bűbájos környezete örökre megfogta a festő lelkét. Cézanne nem 'tartozóik a sokait utazó festők közé. Mig Manet Spanyolországban kereseti! uj benyomásokat és Algírba menit ki Renoir, a 'trópusokra Gauguin, addig Cézanne egy hü és .forró lélek oitaviszkiikus szierelméve' végleg megleJepedekt Aix-en* Provence ciprusai, ezüstösen zöld olajfái’, vörösfényü homokja és elvadult fenyő rengetegei között. — Ha nem szeretném annyira szülőföldem y.já'tos tlermészeti jellegét), — Írja 1896-ban Cézanne egy barátjának, — nlem maradnék üt. De, ha. valaki itt született, a természet sehol sem liehet reá hatással többé! tásán és irigyen olvasgatta a vizsgákról ki- i bukott Zola leveleit, aki immár Párisból küldte áradozó beszámolóit a nagyvilágról. Végre azonban Cézanne papa is beadta a derekát és saját' maga vitte fel fiát Páris- bai, ahol Zola már szállásról is gondoskodott a Quarter Latin egyik diákszállójában., a rue des FeulHamtiaes girbe-gö'rbe házai között. Páris! A fény városa! Páris, a nagy festői küzdelmek szintere! A Sálon! Cézanne bgehő ambíciója ez voilit: bejutu ni a Sülön kiállítói közé! Neki, a legönállóbb egyéniségnek, mindegyi'k közönt a legfüggetlenebbniek nem volt más vágya, oki- szerepelni a hivatalos gárda tagjai közt! Bár gyű'öli te és megvetette az akkor divatos francia piktora alakjait, mégis ott akart lenni közöttük, hogy ezzel mulassa, meg a világnak (és 'talán az otthoniaknak !$!), hogy végre érvényesül. Egyelőre azonban csalódik, képeit visszteu‘ásítják. Az ifjú tómból méltaitHankodásában. Dühös levéllel 'támadja meg Nieuwerkerkét', a Salon .intendánsát, amire persze nem jön válasz. 1874. Óriási tömeg hullámzik Nadar műk ereszkedésében, a „Visszaufcaisito'tltiaik“ kiállításán. Iff jelennek meg először azok, akiket elkergettek a Sailonbó'.' és akiknek a merte ma fogalom. Bazille, Monet, Sisley, Mary Cassait, Pisarro és Paul Cézanne! Még társai közö'l't is 'teljesen egyedül áh mézekéinek makacsságával, elveinek különcségével. Egydül van, nem értik meg, Negyven éves ekkor. Megházasodik. Meggyőződése nem változik. Érzi, hogy tud, hogy sokat tud és neki van. igaza. — Én vagyok, mondja feleségének, a legnagyobb festő Európában! Madame Cézanne keservesen mosolyog. ikútUjptás? Úgy látszik, igen, mert: először egyezik bele abba, hogy modulit üljön a fiának. Az arckép a végtelenségig húzódik. Ez egyébként is szokása a piktornak. Jó^ barátja és pártfogója, Ambroise Volilimrd, a műkereskedő, sokat mesélheti elit erről. SzázJtizenöt ülésen ác pózolt a boldogtalan, mecénás, mink tekangyal, az elmerült festő elo'k egy ócska ládán, mely folyton ingadozót'!. Egy vigyázatlan mozdul1'11 és a modell lefordult. Cézanne ráförmedt: — Ha valaki mod'e-lj, maradjon nyugton. Mukkanni (tilos! Ambroiöe VolP'rd megértettie. Soha nem ntukkan.il! többé. Paris általában sohasem volt Cézanne Ínyére. Mindig visszakért Ai-'einrProvamceba. A folytonos ide-oda cikázások okozták azt is, hogy sehotllsem vc/.lb Párisban állandó termo. Végül is megunta Párisit és a művészköröket, melyeikkel semmi lelki közösségeit nem érzett. Régi barátjától!, Zolá- tó' is 'teljesen elh id egűit’ már ekkor. Egy napon nagy estélyt adott a Nana szerzője. Az Író nem vo lt elragadtatva a pofáétól, meDyet barátja festett róla és ititokbam. oi~ A festő úgy érzi, hogy végre megtalálja önmagát. Aix, a gyönyörű Aix végleg magához öleli csodálatos atmoszférájával, arányló színeivel, káprázatos növényzetéinek kimer i t he tetten, gazdagságával. Álmodozva sétál az apa.' birtok gesztenyéiasora altet, elkalandozik Sainte-Vűctcire hegyei felé, halászgai a festői Tholonet partján és dolgozik elvonatkozott boldogságban-. Mily, üresnek, mély hiábavalónak tűnik fel immár a- természethez visszatért ember előtt Páris és a nagyváros lörtelése, Sálon, ambíciók, hiúság vására! Elmélyült áhítattal keresi .fel mindazokat a helyeket, ahol gyermekkora óta temer minden fár, minden kavicsot és kitáruló 'elkértek nincsen más vágya, mint megörökíteni a szédületes provencei panorámát!, megtalálni a formák szintézisét! Megvalósítani mindazt, amit’ egy életen át megálmodott! Aix 'levegőjének kiegyensúlyozó hallása életmódjában is megnyilvánul. Nyugodtan él, fes'ti bo’dogan az évszázados tölgyekét, a delfinekkel szegélyezett szökőkút kő* oroszlánjait. Uj kedvvel fog arcképek megfestéséhez te. A szomszéd majorokban érdekes embertípusokat figyel meg, jellegzetes provencei parasztok vasárnapi kártyázga- tásá1. Ebből az időből valók hires képek a „Joueurs aux cartes“ és a ,,Fumeurs“. Néha, egy kis család' összezördülés után elvonul sógora birtokára, a festői Monibri-and szépséges tájaira. Az Arc völgyének üde zö'dje és a Tholonet partja uj é’mény számára és igy bólyong el lassan- kint tovább, el egy más, elkülönült világba, ahol még sz'nesebb a természet még mélyebb az erdők varázsa. Majd az or-szágut fölött 'emelkedő ősrégi „Chateau Noir“ bűvöli el telikét. Ide telepedik vásznaival. Teljesen átadja magát a faltost életnek, visszavonul, csöndes öregur lesz belőle, aki néha befordul a Café Glémenit'-kávéházba, hogy meg'gyon egy feketét öreg provencei nyárspolgárok társaságában. Ki-s házat vesz Aix-ben, hová gyakran hivja meg barátait vasárnapi HUMOR A GUMIKESZTYŰ Két gyerek egy, a kirakatba tett gumikesztyűt bámul. — Vájjon mikor használják ezt a kesztyűi9 — kérdi az egyik. — Mikor kezet akarnak mosni anélkül, hogy a kéz nedves lenne... MIKOR A RÓKÁT MEGFOGJÁK... A napokban Bemard Tristannak, a Ivres francia humoristának is része volt egy kis akaratlan tüszurásban. Egy baráti társaságban mulatságos adomát mondott el a nagy tréfacsináló. Az egyik hallgató még az adoma csattanója előtt hangos kacagásban tört ki. — Talán tudja a végét? — lepődött meg Tristan. — Hisz az lehetetten, mert akkor feltehetné, hogy valamelyik kon- kurrensemtöl plagizáltam... — Nem, nem, mester... Azon az adomán nevettem, amelyet ön után fogok elmondani... RÉSZEGEN BEESETT A SZAPPANFŐZŐ ÜSTBE. Bucurestiböl jelentik: Tegnap délután a Laborator-utca 5. sz. alatt borzalmas szerencsétlenség történt Petre Stefanescu szappanfőző mii- helyében. A szappanfőző mester része» gén érkezett haza és bement a miihelybe, ahol egy nagy kazánban éppen főtt a szappan. Ahogy részegen a szappanfőző iist körül foglalatoskodott, beleszédült az üstbe és megfulladt. roh is rá rn'atoa. Megérkezik Cézanne a frakkos, e^'élyiruhás vendégek közé. Ful- ksztó a hőség. — Vessük le a kabátot, Emil«! — mondja az arxi mtoter és ingujjban falatozik egy karosszékben. Fe'háborodott moraj. Zola dühös. Rös- telked k. A bosszú nem késik. Hires regényében., a L‘Oeuvre-ben mindenki ráismer Gézánnera, Claud'-1 Lanr.ier, a félbenmarad; dil't'táns attakjában. Cézanne végleg megelégeli Párigt. Visz* szaf'ér Aix-be. Haza. A Provence már vár 'reá. ■ ’ ebédekre. Nagyszabású kompozícióját, a világhírű Baigneuses-’t, a Fürdő asszonyokat azonban egy másik, min detun é' ideái* «sabb műteremben festi mieg, a Lauves-he- gyen. épült fegloi házikójában, ahonnan öreg szeme messzire «.Hát a Dél napfényében sütkérező rég- városra, a megszámiíál- hatai'dan vörös háztetőre é.s a kis templom vidáman csilingelő harangjaira. Itt', a Lauves közelében festett a szabadban egy szép őszi délután. Ragyogott még a nap, mikor az öreg Cézanne elindu't hazulról festőálilványávah H rtelen vihar 'tört ki és az öregember elszédülten bukott .egy fa alá. Később egy arrajáró panaszt Halált reá és eszméletlen állapotban vitte haza tejeekordéján. Másnap tüdőgyulladást állapított meg az orvos. 1906 október 22- én halt meg Paul Cézanne. Halála előtt még figyelmesen vizsgálta az ágy elé hozott legutolsó képét, a befejezetlen fest>- ménylf, mely előtt összeesett. — Úgy látom, hogyha 'lassan is, ele haladok. Haladtak az árak is, Cézanne az élő, 1874-ben még csak 15, ird és mondd: 15 frankot kapott egy, a párisi Salle Drouot- ban kiá'lilott arcképéért. 1932-ben Cézanne fia 1,500.0000 frankért adott «1 «gy csendéltet M. Bannesnek. És 1936-ban a híre« ,,Kárlyázók“-ért 2,500.000 frankot fizetett egy dúsgazdag amerikai. Cézanne eltávozott.. Müvei azonban élnek, nőnek, növekednek értékben és jelentőségben. Az impresszionizmus régóta, különvált utján tovább bukdácsolnak a követők, küzdenek és elpusztulnak meddő diadalok nyomán. Immár csak másolják az eszme gyöngeségeit Cézanne művészete tovább él. Ma százéves lenne. Azonban kevés mai festő akad, aki lényében, és termékenységében nála fiatalabb. Utolsó levele is csupa hév, akarat, csupa ifjúság. — Dolgozom tovább makacsul, látom már az ígéret földjét! Negyvenöt napig függött üestvére padlásán felakasztva az eltűnt felsőidecsi kereskedő. Mintegy hat? hétitel ezelőtt Klein Márton felsőidecsi kereskedő hozzátartozói jélanítést teltek az ottani csendőrségen, hogy 13 kereskedő, aki néhány nappal előbb vásárra utozo-tt, .mem tért vissza, el- tont. A o&endőrség az ügyben nyomozást vezetett be, amely azonban eredménytelenül végződött. Néhány nappali ezelőtt Klem Mihály, aki testvérié az «Itünt kereskedőnek, a nemrég«« felépített és befejezést váró házához m'eaa't,, hogv a végső munkákab kiadja. Antikor a podlás'lépcsőn fe fellé haladt, oszlágnak Induillt holttest szagát érezte. A padlásra érve, mjegdöbbenve állapi tótba meg, hogy az egyik gerendán, átoekett kötélen, testvére h0HH1t.es.tie függ. Azonnal értesitetltle u cS'indőrségvt, amely hí 'yszíni vizsgálatoit kezdete és megállapi- lotí'.ií, hogy K'éin Márton mintegy 45 nappal előbb akasztotta, fel magát. Holtteste már teljesen, oszlásban volt. Klein. Márton öngyilkosságának oka 'ismeretlen. Temetésére megadták az engedélyt. A könyvnap legvidámabb könyve: Móra Ferenc: Négy apának egy leánya Az 1939. évi könyvnapra megjelent uj kiadás hófehér papíron a Móra-köny- vek kedvelt formájában, 389 oldal terjedelemben, gyönyörű egészvászonkö- tésben, Ízléses borítólappal, 100 lejért kapható az ELLENZÉK KÖNYVCSZ* TÁLVÁBAN, Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a teljes könyvnapi jegyzékelv A mesteriesto indulása „Máskép kell ezt csinálni“ A leslő megtalálja önmagát
