Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)
1939-05-21 / 114. szám
193 9 május 27. nZtENZÉK VASÁRNAPI KRÓNIKA K"™""1TTBrfiini ÍRJA MAR AI SÁNDOR SzindbáJ |Hat éve, hogy meghalt Szindbád, a hajós, iró és úriember s az irók nem tudják elfeledni. Másokat, híresebbeket, kényesebbeket, már elfeledtek; de Szindbád halála évfordulóján még mindig kiütköznek a lapokban a zsenge emlékezések, mint sírján a tavaszi fü. Hat éve alszik Szindbád, polgári nevén Krúdy Gyula, a kerepesi temetőben, a diszisirhely mélyében, mely egyetlen ingatlana volt e földön s azt is csak azért nem adta el idejében, mert a vá= ros urai, okos óvatossággal, vonakodtak az irodalom ködvidékein barangoló úriember számára még idejében kiutalni ezt a nemzeti járandóságot, a, szellem rongyos vitézeinek ezt a size-' rény vitézi telkét. Hat éve halt meg, jól emlékezem a napra, rekkenő május volt, mikor szállt á hir az irodalom berkeiben, az óbudai és tabáni korcsmák világában, a zsokék és állástalan főpincérek, a költők és vendéglősök között, hogy a város végében, a Tem- plomuítcai földszintes házacska utcai, szobájában Örökre lehunyta álmos- barna, íangyosfényii szemét Szindbád. Különösen hatott ez a halálhír. Krúdy nem volt népszerű iró. A közönség megismerte s elfogadta, immel-ámmal, mintegy jóarcot csinált a rossz tréfához. A kiadók fanyalgó udvariassággal adták ki Írásait: Krúdy soha nem volt „üzlet“. A lapokban helyet szorítottak az ö hasábjainak is — oly mindegy volt, Ferenc Józsefről ir-e, vagy Pol- diről, a tabáni Mélypince korcsmáro- sáról, vagy a módról, ahogy Podolin- ban, vagy a Keleti-pályaudvar környékén egy sváb korcsmáros pincéjében savanyítják a káposztát! — de inkább csak kegveleíből, udvariasságból. Kissé félitek tőle a kiadók és szerkesztők, kissé lenézték, kissé holdkórosnak és divatjamúltnak tartották, kissé unták már, a vége felé, hogy még mindig itt van s időnként pénzt kell adni neki s kissé vicsorogva hátráltak előle, mint a kutya a mestere elől, mert tudtâlc, hogy ez a hallgatag, magas, szomorít ember valamilyen csodálatos kincs birtokában van, ö az egyetlen, aki tud még valamit a régi Magyarországról, amely volt még és oly kevéssé volt máris, mintha díszlet és színhely lenne csak Szindbád álombéli utazásaihoz... Féltek tőle, nem szerették, eltűrték s kelletlenül megbecsülték, mert kivesző őslény volt, nagyon ritka és tünemény- j szerű: magyar volt, úriember volt és j iró volt. —.. ; Krúdy járt e világban még hat év előtt is, kissé oldalt hajtott, őszülő fejjel, járt a nagy magyarok, a kitűnő ; magvarok és. a legkitűnőbb magvárók ! között, járt a hivatásos zsenik és ös= i tehetségek, járt a ny ugaton csiszolt, Kelet és Nyugat között borongó magvar urbánusok s járt a főpincérek, vendéglősök. ikuciriéberek, virágárus nők, kritikusok, színházi okosok, lóverseny- szakértők, politikai keritők között, járt. ártatlan és szomorú arccal, mintha kettőt sem tudna számolni, hallgatott s mikor láttam, mindig megdobbant a szivem, mintha ő lenne az utpl- só magyar egy másfajta, csodálatos és elpusztult Magvaroszágból, mintha ez a hallgatag ember fejezné be a maga módján, a honfoglalás egyik utolsó fejezetét . .. Ami utána következett, már a másik világ volt, az „uj ezredév“. Krúdy soha nem beszélt arról, hogy ő magyar s méz sokkal kevésbé ’beszélt arról, hogy ö ilyen vagy olyan magyar; nem volt „dacos“ magyar, nem volt „ujarcu“ magyar: úgy volt magyar, olyan hallgatagon, következetes,en, méltósággal és szomorúsággal, mint a pásztorok a Hortobágyon, vagy a jegenyék a nyírségi országutak mentén. Szindbád volt. haiós és iró s mikor meghalt, sok különös ember fröccsöt rendeli emlékének tiszteletére e különös városban, ahol nem tudják egészen pontosan a költők rangját s öreg terézvárosi srobakiadó-asszonvok, a reggeli zsaurnállal kezükben, fejcsóválva gondolták: ..Nun ist er tot,., der besoffene Petőfi!...“ Fiakkeresek. akik eladták már a lovat, a gumirádlist és a cáigot s kiváltották a motoros rendszámot, átszóltak egymásnak a kormány' mellől, a standokon, szakszerű tisztelettel, a déli lápnál kezükben: ..Szindbád ur meghalt.“ De az irodalom gyászolt. Az irók halottja volt, ahogy az irók iróia volt. Halála előtti esztendőben az, egyik nesţi naoilap nyomdásza ijedten ment fel a_ szerkesztőhöz, kezében a karácsonyi szám részére irt Szindbádelbeszélés nedves kefelevonatával s zavartan mondta: „Szerkesztő ur, nem tévedés ez?... A novella több mint egy kolumna s nem történik benne semmi, csak éppen megeszik a hős egy halat...“ A közönség belenyugodott, hogy van ilyen is Magyarországon. Ö volt az utolsó iró, kinek személyiségéről még legendák keringtek az országban. Kortársak és szemtanuk tudni vélték, hogy egyszer, egyiiltőhelyében, a régi „Avar“»ban megivott három nap alatt száz fröcs- csöt, mások látták, amint csendesen ült pletykalapok szerkesztőségi előszobáiban, várva sorát, hallgatva, diiny- nyögve, mosolyogva, oly gőgösen és alázatosan, oly megközelithetetlenül és vándorcigányosan, ahogy senki nem tud már föllépni e világban s olyan mozdulattal veszi át az utalványt a segédszerkesztőtől, mintha éppen kártyalapot adna le a Nemzeti Kaszinóban. A varázs volt személye körül s a A nagy tubus Lei 28 __A kis tubus Lei 18.— nagy iró titka éppen az, hogy e személyes varázst azonosul Írásainak varázsával: cselekedetben és szóban, Írásban és magatartásban mindig ugyanaz a rejtélyes összhang szólal meg. De ez a varázs csak bizonyos külső, klimatikus feltételek mellett áll össze jelenségnek, mint a fény tüneményei. Krúdy, a zsenik ösztönével, pontosan abban a pillanatban halt meg, amikor kimúlt körülötte a világ, melyet szeretett, melyet szivében őrzött és dédelgetett s melyhez tartozott. Megkezdik a Begyedéit adók végrehajtás alján való behajtását BUCUREŞTI, május 20. C, Procppiu pénzügymiímsztériuniiTő- tiákár fen di“ le. let adóit ki, amely utasítja a behajlási igazgatóságokat arra, hogy kezdjék meg a ‘negyedévi adót1-:, 'végrehajtását-' A pénzügyminisztériumhoz beérkezett jelentés szerint az adózók nincsenek ‘tisztában az idei emelés méretéve' és ezért a behajtás alkalmával kifogásolják az adóös«- szeg nagyságák. A behajtási igazgatóság köz'íi n;z adóemelés mérvét: a) a. mezőgazdasági adó emelés nélkül vitelezfeteut át, csak a Nemzetvédelmi Alapra szolgáló , 2 százalékos acbcionális adó emelkedett 4 százalékra. A supracol-a egvötödével eme]- kede't, b) a háza'dó a régi marad, c-saik a supracoíto emelkedik egyötödével, de • a műk pénzügyi év folyamán történt csők- kentének, továbbá a jelzálogos terhek folytán beálló csökkenés csak úgy vehető figyelembe, ha ;az adófizető kellő időben bead a erre vonatkozó vallomását, c) az ipari, kereskedHl'mi és foglalkozási adók egyötödével növelve vtéelezte'tek át. Nincs visszaható ereje az uj közigazgatási törvénynek Döntött a közigazgatási tábla a vármegyei tisztviselőnő fizetési ügyében KOLOZSVÁR, május 20. A kolozsvári közigazgatási 'tábla Deciu—Cociau-ta’oácöa tegnap elvi jelentőségű határozatot hozóit a kólbzsmegyeii prefektusa egyik tisztviselőjének ügyében. Albu Victoria' tisztviselőnő részére a ko'tozsmiegyei prefektusra két évvel ez- eJő-ó; n régi köz-igazgatási törvény alapján fizetési pótlékot utalt ki. Ez » törvény ki1* mon-doata, hegy az a tisztviselő, a.ki meg* felelő képesítés hiányában újabb fizetési osztályba nem léphet e’ő, vagy megfelelő hely hiányában nem téphetett elő, fizetési pótlékban részes!téndő. A törvény e rendelkezése papján a vármegyei prefektusra a tisztviselő-nő fizetésű pótlékát felverte az idei költségvetésbe is. A költségvetésnek ezt a részét a szamosi királyi helytartóság az uj közigazgatási törvényre való hivat' kozással megsemmisile-ttie, mert asz, uj köz- igazgatási törvény ezt nem ismeri el A közigazgatási táblához ezért ikeresetet adott be a tisztviselőnő, kér«? a helytartó eág határozatának megsemmisítését’ és fizetési pótlékának a® uj költségvetésbe való felvétele'. A közigazgatási tábla helyei adott a tisztviselőnő kérésének és kimondotta, hogy a fizetési pótlék a teijes fizetésnek kiegészítő része. A vármegyei és városi ibsztviselők fizetés? ainnak idején, mikor a kérelmező fizetési pótlékát meg" .ka pin, törvénnyel volt me g állap it v3', törvényes alapon szerezte meg s ezt csak egy uj 'törvénnyel ’ehetne mégsemmbitien!. Igaz, hogy az uj közigazgatási törvény a fizetési pótlékok rendszerét megszüntette, de ez csak 31 jövőre vonatkozik, mert a törvénynek visszaható ereje nincs. dévai törvényszék tárgyalta elsőfokún a leleplezett: nra-nycsempészek ügyét. Az egyik vádlott, Ábrudan Dumitru bányász azonban már nem kerülhetett a birótég elé, mere időközben ismeretlen tettesek meggyilkolták. A többi vádlotcak közül Vernescu Sarnuilt 5 hónapi fogházra, Katz Józsefet 4 hónapra, Goldstein Páter Ervint 3 hónapra és Petru Dánt 5 hónapm ítélte a dévai törvényszék, míg Berkovitz Leontina asszonyt bizonyiték hiányába» a bíróság felmentette. Az ité et ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlottak pedig felmentésért felebbeztek azon 3 címen, hogy c3»k megkísérelték az aranycsempészés;, anélkül azonban, hogy azzal bárkit is megkárosítottak voltnia. Fe’ebbezés folytán került az ügy a‘ kolozsvári bünletőtáblla ötös (tanácsa elé. A tárgyaláson dr. Raulescu ügyvéd, a B^nca National!» jogi képviselője a vádlottak felébb« zésértek elutasítását kérte, mig Gheorghescu táblai ügyész súlyosabb büntetést kért. A vádlottak védői, dr. Stan Virgil és Dumitru Braitu ügyvédek azzal az indokolással, hogy az aranycsempészés vádj» nem á l fenn, miután csak a kísérletet ölik érült bizony it ami, védenceik felmentését kérték. A bünitetőtébila ötös ‘tanács3 az érdekes ügyben május 25-én (csütörtökön) fogja kihirdetni az ítéletet. Szokványos és makacs székrekedés valamint emésztési zavarok Leo-Piiis Használata által megszűnnek. Ez egy tisztán növény* anyagokból előállított hashajtó, amelynek hatása elsőrangú és fájdalommentes. Hosszabb használat mellett is, mindig azonos, hatást fejt kLTegyen Itisérlatuf, 1 Snir csak kn doWrSAl Kapba+4* 20 60 labdactof tartalmazó csomagolásban. Aranyesempészek a kolozsvári büntetőtábla előtt i,é letet a bíróság , Goldstein Páter Ervin és társai érdekes bűnügyében KOLOZSVÁR, május 20. Bonyolult aranycsempészés bűnügyének utó játék3 került 'feJebbezé® folytén a kolozsvári bűn tető táb a ö'öa tanácsa «lé. Az ügy előzményei a mulii év júniusára nyúlnak vissz3, amikor egy bucureştii uri- asszony lakásán négy egyén (három férfi és egy nő) a ran y csiem p esze tt el foglalkozó büniszöveí kez ere t íaiDakhott. A vád szer i n - 1938 júniusában Berkovitz Leemiliiina 3sz' szeny bucureştii latkásán a Kolozsvárom is közismert Goldstein Páter Ervró, Vernescu Samuit bucureştii és Katz József dévai kereskedő arany csempészésre 'társultaik. E célból Bcrkovfe Leontina asszony egy és félmillió tejt és egy autót bocsajlőtt a bárom férfi rendelkezésére, anteiynek segítségével a bürnszövetkezet' meg is kezdte munkáját, de csak néhány hónapig tudták folytatni működésüket, mert a muh év szeptember 13 311 a Nemzeti B»nk közegei elfogták Vernescu Samuiit a piskii áPomás közelében, abba» a pillanatban, amikor «z Abnidan Dumitru és Petru Da» hunyadmegyd bányászoktól 416 ezer lejért ’aranyat akart venni. A bányászok azonban, amint u'ólag kiderül, be akarták csapni Vernescu Sa- műik. mart csak öt gramm aranyat adtok mintának, míg a kézitáskába .négy kiló sárgarezet, teltek arany helyett. A bűnvádi viz<sgá,»t lefolytiaitasa után a 5 beszállították Időjárás Bucurestiből jelentik: Délnyugati szél, vá'fozó felhőzeti és sülyedő légnyomás melleit sok he'yen eső, viagy zivatar és váhozaidian hőmérséklet várható. Bucu- restiben pénteken délben a hőmérséklet 21 fok volt. HALÁSZOK TRAGIKUS KALANDJA A FEKETE-TENGEREN. Consantából jelentik: A tulceamegyei Jurilovca községből Gubri Fedor, Sárion Cosma és Morunasi Gligor halászok bárkájukon utrakeltek a nyilt tenger felé. Éjszaka váratlanul nagy vihar keletkezett, a heves szélroham letépte az árbocokat és vízzel telt meg a bárka. A kétségbeesett halászok mindent megkíséreltek. hogy partra szánjanak, de a hullámok ereje visszadobta őket. Végül is az egyik toronymagas hullám felborította bárkájukat. A hajótörötteknek kis időre sikerült megkapasz- kodniok a roncsokban, de Fedor Gubrit és Sárion Cosmat rövid küzdelem után elnyelte a tenger. A borzalmas, kaland életbenmaradt szereplője: Morunasi Gligor négy éjszakán és öt napon át hánykódott a tengeren a bárka egyik dongáján, amelyre rákötözte magát. Ez idő alatt két hidroplán is elhaladt felette, de minden kétségbeesett jeladása dacára sem vették észre. A szerencsétlen ember az éhségtől és szomjúságtól már elvesztette volt eszméletét, amikor a vihar elmúltával rátalállak a szomszéd községbeli halászok, akik aztán a kórházba.
