Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-21 / 114. szám

rzrfcvzzir

»67« ml f2)

A három Rlémd Birodalom

A mult század összes írói, tudósai, s/t-plelkei mind egyetértettek benne, hogy a német nép az úgynevezett nyugateurópai szellemű államalkotásira képtelen, az individualisták és a partikuláris kisállamuk, az egyéni saabud- ság és tudományok, a humanitás választott nemzete. Ez az Ítélkezés, melyben olyan távoli emberek, mint például a magyar Szemere Bertalan, avagy a francia Madame re Stael egyetértettek, már önmagában is mutatja, mennyire hamis minden olyan nézet, mely maradandó érvénnyel akarja megállapítani az egyes népek, nemzetek „jellemét“ és az egyes népek történetének „értelmét“. Egy évszázad alatt a német szellem és a német nép gyökeresen megváltozott és ha azelőtt a „Kleinstaaterei“, a kisállamok, a par- tikularizmus, az individualizmus jellegzetes nemzete volt, mára példátlan méretű állami és hatalmi koncentráció birtokosa.

Ez a nagy fellendülés nyilvánvalóan meglepte Európát, mely ugyan már a bisniarcki és a vilmoscsászári német államiságot is gyanakvással nézte, mégis túlságosan hitt azokban a régi nézetekben és helyzetekben, melyek szerint a németségnek nincsenek nyugateurópai értelemben vett államalkotó képességei. A mai német fellendülés nem is az „államból“ indult el, de a „népből“, A német romantika politikai tanításaitól kezdve egészen a mostani faji gondolatig ugj- okoskodott a német politikai tanítás, hogy a német lényeg nem is az államban jelenik meg a világ és Isten előtt, de a „népben“. Valóban: a német államiság mindig bizonytalan volt és sohasem

volt folytonos és egyértelmű, de szét- folyó és megszakadt; viszont a néniét nép évszázadok során mindig csak nőtt, növekedett a végtelen felé és újabb meg újabb területeket hódított meg magának. Nyugat felé a politikai és népi határok merevek, olyanok, mint a bástyafal; de a keleti határok elfolyók, ától vadók; itt a német népi- ség szórványokban, átmenetekben terjed egészen a Balkán küszöbéig és a Volga felé; kelet különböző államiságait mind megtermékenyítette a német koüonizáció, paraszti és polgári munka — vallja az uj német politikai tanítás. Már a 19. századi német romantika is táplált hasonló nézeteket, de a romantikusok közül egyedül Fichte jutott el a német erő és államiság kultuszáig; a többiek mind azt hirdették, hogy a németségnek az a Ili vatása, hogy beleolvadjon Kelet népeibe, a humanitás és a szabadság, a végtelenség eszményeit vigye el közéjük és magasabb emberi létre ébressze őket. Ezeket a körv onalozatlan és po* litikátlan magasztos emberiességtől telitett tanokat tette az uj faji-népi német gondolkozás politikai értelművé. A németség népi tragédiája volt az ál- lamtalanság, a szétfolyó tértelenség — Volk ohne Raum — mára éppen ez lett a németség haszna és ereje: mert a kelet felé szétterjedő német népi szórványok. szigetek most mind a német állami és hatalmi koncentráció eszközei és pillérei.

Viszont éppen a partikuláris német állami fejlődés, az egységes német nemzetállam hiánya, a tértelenség, a folyton váltakozó politikai formák és jelenségek okozzák azt, hogy a térfélén, államialan néniét nép a maga magas szellemi és humanista törekvésein túl, mihelyt eljutott a politikai esz- mélés és koncentráció küszöbéig, Valami oltliatailan vággyal gondolt a felé a nyugati nemzetállami centralista állami kialakulás felé, mely az ö életéből belső és külső okok miatt kiesett. A német politika a maga százados szét* folyóságában olthatatlanu! vágyott a nyugati államalakulások felé; a németség emberi és politikai természete „romantikus“ és nem „klasszikus“ —- s a francia, vagy angol állami fejlődésben kissé irigykedve csodálták azt a „klasz- szicifást“, mely felé a német lényeg szellemben, politikában annyit vágyakozott. j

A német vágy a politikai és szellemi forma után termész.etes következménye volt annak a helyzetnek, hogy mindig volt német nép, de nem volt német állam, német nemzetállam, mely egyértelműen és maradéktalanul öaz- szefoglalta volna egységes államba az összes németeket, akik szétszórva éltek kis államokban és Európa keletén. Az angol és francia folyamatos és egységes nemzetállami fejlődés ezért volt példakép mindig a német politika előtt, melynek rengeteg akadályt kellett le- kiizdenie, hogy csak meg is közelitse ezt a fokot; viszont a nyugati nemzetállamoknak, ahol nép, nemzet és állam szorosan egybeesik, korántsem volt érdekük, hogy Európa középpontjában /t német nép egységes államiságba tömörüljön; mert bár ez az államiság kelet felé fordul tendenciáival a német népi helyzet következményeként, a keleti térfoglalás, gyarapodás eredményei mégis nyugaton érezhetők.

A Baliikexmiól §z'c&!íá’«g

A németség dél felé vonzódását, mehet a barbár teutonok és ciniberek kezdtek és amelyet a müveit és finom Goethe és Burckhardt zárt le, a középkori császárok tetőzték be hatalmas hadjárataikkal, itáliai imperialista törekvéseikkel. A latin-germán népi ellentétet természetszerűen igen felszították ezek a meg-megujuló déli vonulások és a pápaság az európai egyensúly oltalma mellett a sokat szenvedő olasz nép és főleg az Egyház szabadságának védelmére is vállalkozott, mikor a német császárok mindjobban po- gányabbá váló Róma-gondolatával szembeszállóit. Vájjon ki hatalmazta fel a németeket, hogy az egész világ urai legyenek? — kérdezi mérgesen a középkori angol krónikás és ez a kérdés jól kifejezi a kor hangulatát; igen. a római-német császárságból eredő „egyetemességi“ igény megfelelt a német nép és állam érdekeinek, de Európa népei egyébként nem szívesen nyugodtak bele. t

A dél a maga vészes varázsával csak vonta, vonta a német vágyakat; Itália, a dél varázsa, Szicília (ahol úgy gyűlölték pedig a középkori német uralmat és ahonnét II. Frigyes meg akarta alázni a pápaságot) örök élménye maradt a németségnek. Az olasz történetírók ugv jellemzik a középkori császári törekvéseket, mint példátlan zsarnokságot; csak a római bűvöletben élő Dante hitt a Róma-gondolat uj életében. A liberális kor német széplel- kei és történetírói viszont az emberiség és a szabadság küzdelmét Iát iák: a német császárok itáliai exkurzíóiban, melyekkel a „sötét“ pápai hatalmat vissza akarták szorítani. A mai németség viszont úgy tekint erre a középkori német uralomra, mint amely a maga tágasságában és lendületében Hitler Adolf korszakának és uralmi szándékának előképe; Hitler megújítja, írja Hansi Naumann, a kitűnő német irodalomtörténész, a középkori császárok embertípusát és visszaadta a née met fiatalságnak a Hoher Mut eszményeit.

A MÁSODIK BIRODALOM BISMARCK NÉMETORSZÁGA

Közben nagy intermezzók jöttek. A középkori német imperializmuson győzőit a pápaság, mely az európai egyensúlyt képviselte akkoriban és Németország atomjaira omlott. Nem volt ez a bomlás a németség ellenére sem; sokaknak terhes volt a Hohensíauf-ura- lom és a régi germán individualizmus is követelte a maga jogait. Nem sikerült egységet teremtenie sern a császári címet diszként viselő Luxemburgoknak Csehországból, melyet ekkor záló kemény porosz lovagrend alapi- „Németország szivének“ hívtak, sem a Habsburgoknak a keleti Ausztriából; közben a Habsburgok és a Luxemburgok folyton veszekedtek. Nem sikerült a német egység a Habsburgoknak, akik katolikus alapon akarták azt megoldani; előbb lettek a világ uraivá, mint Németország korlátlan fejedelmei s egységtörekvéseikkel hamar szembeszegült az a Franciaország, mely a harmincéves háború küszöbén hatalmi integrációja tetőpontjára érve, sietett oltalmába venni a „német szabadságot . . A Habsburgok a maguk dunai és nemzetiségi államával így szorultak mindinkább ellenzékbe és háttérbe; sokkal egyetemesebbek voltak hanyatlásukban is. semhogy egy szükebb né met megoldást vállalhattak volna és sokkal jobban őrizték a régi birodalmi hagyományt, semhogy a partikuláris német államrendszerben övék lehetett volna az egyesitő szerep a rengeteg félténykedés között.

I kAz uj Németországot igy nem te- I reinthették meg a Habsburgok a ma- i guk V. károlyi hagyományaival; az uj Németország megteremtésének szere- I pe Poroszországnak jutott. A porosz hatalom részállamiságból keletkezett j és Nagy Frigyes konok és kemény el- I lensége voll mindennemű Habsburg- ! részdöl eredő egységesítő törekvésnek; ! viszont a maga partikuláris államát I olyanná nevelte, hogy az magára vál- ! lalhaíta utóbb a német egység mun- I kálatát. Poroszország nem egvesitette, de egyszerűen meghódította Nénietor* ! szagot és mialatt Ausztriát vádolta j meg a mai porosz egységesítő szellem ! (mely beletorkollott a nemzeti szocializmusba) a szeparatizmussal, maga a szeparatizmusból növekedett óriási méretekig.

A Habsburgok mindig kitartottak a déli német gondolat öröksége, a régi császári hagyomány mellett. Az uj németséget viszont az a poroszság formálta, amelynek hagyománvait a keleti és északi végeken hóditó, koloni*

t^Ka meg. A porosz koncepció a régi ‘léli német gondolattal a keleti észak keleti német gondolatot juttatta uralomra. Ennek kezdetei a porosz lovagrend mellett szellemiek is és a 18. századvégi és 19. századeleji romantika termékei. Herder tanítása égette végleg a németség tud atába, hogy néki hivatása a keleti szellemi penetrálás u szlávság és németség szintézisének létrehozása, kelet mélységeinek civili- záláaa. Herder teremtette meg a keletre tekintő pángermán gondolatot; Ő még csak szellemileg és humanista módon akarta Itt biztosítani a németség uralmát, mondván, hogy a németség hivatása e keleti népek felemelése és vezetése; de utóbb ezek a szellemi és emberies tételek belekerültek a német hatalom és élettér imperiális kellékei közé.

Herder előkészítette szellemileg Bis- marck államalapítását a keleti politika tekintetében; de ugyancsak Herder tanai termettek ki ellenméregként a pánszlávizmust is; Bismarckkal és a keletre tekintő Herderrel szemben Goethe és Burckhardt a régi déli német vágyak utolsó és legnagyobb teljesítményei s utánuk már csak Nietsche jön, aki szép és teljes életet hirdetett, de utálta a porosz államalkotást és Vilmos császárt, de az élet teljességéről szóló tanításaival mégis a fiatal uj németség vezetője lett. Bismarck kemény államalapításának lényege többé nem ideális és szellemi, mint volt a középkori császárok meddő és magas római politikája; Bismarck a kemény és mindennapi realitások embere; Macchiavellj egyik legnagyobb modern tanítványa, aki tudta: a lágv és partikuláris német viszonyok között csak a vér és vas törvénye szabhat rendet.

Bismarck államalkotása merőben különbözik a középkori német császárok politikájától, éppen realitásban; s a Habsburgok törekvéseitől is nemcsak a siker igazolása, de a porosz államai kotás tömörsége is elválasztja. Bismarck megoldása jellegzetesen porosz; szemben Ausztria nagynéniét koncepciójával, Bismarck államalkotása „kis- német“; vagyis nem egyesitette az ös-z* szes németeket az ui Németország, mert tudta, hogy ez az európai egyensúly megbomlásához vezetett volna. Bismarck tudta jól, hogy Ausztria fönnmaradása német érdek is és egyben európai szükséglet; óvakodott az összes németek egyesítésétől, nehogy ezzel fölidézze a Németországot körülvevő koalíció lidércét, melytől egész életében úgy rettegett ez az erős ember. Tudta, hogy a szétfolyó németség nem egyesíthető egy államban és a mai német felfogás ezért erjísen el is itéli, mivel szigorúan „állami“ és nem „népi“ szempontokat követ; a mai német történeti és politikai irodalom, bármennyire el is ismeri, hogy Bismarck mekkora szolgálatokat lett, mégis neheztelőn említi, hogy politikája a maga „állami“ és nem „népi“ jellegzetességben „metternichi“ jellegű és a német népi fejlődést gátló termé» szétü volt... (

és állam szintézise a harmadik birodalom

A mai Harmadik Birodalomnak az a célja, hogy betetőzze a német fejlődést. Moeller von den Bruck azt írja, hogy a németségnek még nem volt forradalma; a németségnek fel kell lázadnia Európa ellen. És mert nem volt eddig német forradalom, ezért áll a németség fejlődése közepén még, mig a többi európai népek már alkonyba lianvat- lanak. A németség mai köztudatábao mégis ott van valami kisebbségi érzés, ha az angol és francia nemzetállami fejlődésre és politikai alakulásra tekint. i

Egyik uj ut a népi gondolat, mely hallatlan módon kitágítja a németség hatóerejét kelet felé, ahol mindenütt vannak német szigetek. Német néptalaj minden föld,, ahol németek laknak, és német kulturtalaj minden, ahol a német kultúra termékenyitőleg hatott. A másik gondolat a visszatalálás a történeti örökséghez, a középkori nagy Németországhoz, a császári-vezéri elv dinamizmusához, a végtelen felé való vágyakhoz; csakhogy mig akkor ezek a német vágyakozások délre fordultak, most nyugat-keleti tengelyű a német politika. Uj egyetemességet keres Németország és a maga végtelen felé való törekvéseiben vé?i ezt megvalósítani. A végtelen felé való német törekvések mögött azonban mindenütt ott van a reális mag: az uj német nemzetállam, mely egyesíteni akar minden németet. Hogy a német államiságnak olyan hatalmas rendülések között kell előrehaladnia, az éppen annak tudható be hogy a folytonos törésekkel és buká sokkal teli német fejlődésből hiányzik minden folytonosság, másfelől pedig hogy a németség túlságosan is szét szórt földrajzilag és a német élettél mai fogalma feltétlenül metszi más né' pék életterét és történelmi területét, mely aggályokra az ui német gondolat a német fajiság és népiség felsőbbsé- gével, Németország a világháború óta ébren,tartott középeurópai rendezői tudatával válaszol. I

Hitler Németországának, az ui egységes Németországnak egyik legfontosabb hajtóereje éppen ez a törekvés: Németország meg akarja mutatni a világnak, hogy államalkotói, szervezői, kormányzói és imperiális képességekben semmivel sem áll a nyugati népek mögött. Hitler Harmadik Birodalma, a nagy ígéret, melyről a német nacionalista ideológusok annyit álmodtak, voltaképen tehát nem is akar egyebet, mint behozni évszázadok töréseit, hátramaradásait, mulasztásait, a nyugattól eltérő eszközökkel akarja munkálni a be nem telhetett német nemzetállamot. Középeurópa és a világ nagy problé- mája ma az, vájjon az uj német nemzetállam milyen helyet foglalhat el a népek társaságában és vájjon középeurópai hatalmi helyzete hogyan viszonyaik más népek érdekeihez és életéhez. Ha az uj német fejlődés egyik legfontosabb motora egy tragikus hátramaradottsági tudat, a jövö nagy kérHALK VALLOMÁS

Ha ma sem,

és holnap meg azután sem,

soha többé nem vársz és nem is jössz,

ha nevetsz majd rajtam

és úgy méssz el, hogy azt sem monda*1vége . .

ha letagadod és lehazudod, vagy egészen, egészen elfelejted azt, ami volt,

én még akkor Is köszönöm . . .

Hogy voltál, ha már nem is vagy, hogy jöttél, ha már el is mentél, hogy vártál, ha már nem is várhallak, hogy szerették ha én még mindig szeretlek, még akkor is . . .

Mini ahogy a felhők mögé burkolózott megköszönöm, [napnak i*

hogy egy percig reám «ütött.

D. JAGAMQS Lili.

dése az. hogy a történeti tragédiákra és elmaradásokra folytonos emlékezést és emJókeztetést és a belőle folyó keservet mikor váltja fel a formátlanság és keresés után az a klasszicitás, melyr# déli vágyaikban annyit gondoltak a németség legnagyobbjai.

i. Gogolák Lajos.