Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-28 / 120. szám

ELLENZÉK í/ 0 .7 0 ni/ // s 2 H. 10 MMamm&stmaumaa Logika és ősziön a nemzetközi politikában |A népek egymáshoz való viszonyát, érintkezésének módját a materiális erőkön túl az az általános szellemi irány is megszabja, amely társadalom­szemléletében nyilvánul meg. Ez okoz­za, hogy Európa népei nemcsak nem­zeti, de világnézeti ellenségeskedés­ben is útinak szemben egymással. A 19. századot a racionális társada­lomszemlélet jellemzi. Liberális de­mokrácia és szocializmus egyenes le­származni annak a „felvilágosodás“ néven ismert mozgalomnak, amely a francia forradalomban az Észt, a Rá­ciót ültette oltárra, ezzel akarván jel­képezni, hogy az európai emberiség a fejlődésnek olyan fokára érkezett, ahol az értelemnek nemcsak a társa­dalmi és erkölcsi babonák és előítéle­tek zűrzavarát kell szétriasztani, ha­nem utat is kell mutatni az egyének és nemzetek különböző kapcsolatai uj megszervezéséhez. Ez a társadalom­szemlélet nincs tekintettel a történe­lem folyamán kifejlődött és eddig ter­mészetesnek tartott hatalmi és erővi­szonyokra, sőt igazságtalannak s a sza­bad fejlődést gátlónak tartja őket, mert a politikai és társadalmi életet úgy akarja átalakítani, hogy abban csu­pán az észszerüség törvényei érvénye­süljenek. Ez az irány a társadalmi de­mokrácia mellett politikai demokráciát is hirdet, mert az emberiséget elég érettnek tartja arra, hogy sorsáról ma­ga döntsön. Humanizmust is hirdet, a gyenge jogát az életre s pacifizmust, mert úgy véli, hogy a nemzetközi el­lentétek elintézésének a háború barbár és primitiv eszköze, méltatlan az ész­szel élő emberhez. A racionalista fel­fogás szerint a külpolitikai érintkezés eszménye a nemzetközi jog, amely kö­telességet, de jogot is egyenlően mér kicsinek és nagynak s az ellentétek el­simításának módja, kulturemberekhez illően, a tárgyalás’, Chamberlain, Eden és bármely angol Nagy francia politi­kus ezt a felfogást vallja. A racionalista társadalomszemlélet jelenleg ismét háttérbeszorult s képvi­selői a nyugati és északi államok Eu­rópában. Tagadhatatlan, hogy a kor­szellem inkább az irracionális szemlé­letek gyakorlati sikerét teszi lehetővé. Ez a szemlélet elfogadja a tényleges viszonyokat s a társadalmi, politikai, faji egyenlőség nemcsak hogv nem esz­ménye, de veszedelmes utópiának tart­ja, amelyre törekedni se érdemes, nem is kívánatos. Ez az irány antiiníellek- tuális s az értelemmel szemben az ösz­tönre, a társadalmi eseményekkel szem­ben a természetes állapotokra hivatko­zik. A természetes állapot pedig az, hogy az erős a gyengével szemben mindig érvényesül, ezért e felfogás a humanista civilizációt megveti, mert a gyengét segítve, a természettől fogva erőset, tehát e szemlélet szerint az uralomra termettet, kedvezőtlen hely­zetbe hozta a pusztulást érdemlő gyen­gével szemben. A pacifizmus ostoba­ság, mert a küzdelem kiirthatatlan ösztöne az élőlénynek s különben is igazságos, hogy az erősebb akaratának a gyenge meghódoljon. A nemzetközi kapcsolatokban tehát, a viszonyokat a tényleges hatalom szabja meg s — e világnézet szerint — amit egy nép ere­jénél fogva meg tud tenni, ahhoz joga is van. I A NÉPLÉLEK ADOTTSÁGAI BEFOLYÁSOLJÁK A KÜLPO­LITIKAI TÖREKVÉSEKET Ha a társadalomszemlélet raciona- lisztikus vagy irracionalista módja jel­lemző az egyes korokra, épugy jellem­ző az egyes népi közösségekre is az az alapirány, amely e népet fogékony- nyá teszi az inkább logikai művelet eredményeként létrejött politikai el­vek elfogadására vagy ellenkezőleg, cél­kitűzéseiben tudatosan népi szenvedé­lyeket vesz alapul és rendszereit az emberi ösZiön irracionális erőire építi. Nem véletlen, hanem szükségszerű következménye a különböző történeti kulturális fejlődésnek s a néplélek alapirányának az a politikai érték- rendszer, amit az európai kontinens három vezető nemzete: a német, az orosz és a francia képvisel. A nemzeti szocializmus német, élet­forma. ez az a keret, ami a mai viszo­nyok között a német nép politikai tö­Hitler és Talleyrand Az egyén, akin keresztül a társadal­mi eszmények és a néplélek törekvé­sei érvényesülnek, a politikus lelkiai- kata szerint különböző indítékoknak engedelmeskedhet cselekedeteiben, a racionális és irracionális elem egy­aránt mozgatója lehet tetteinek. Hogy egy politikusit racionalisztikusnak vagy intuitívnek neveznek, természetesen nem attól függ, hogy az elvek, amiket képvisel, politikai rendszere és társa dalomszemlélete racinoalisztkus-e vagy sem, A racionalisztikus eszméknek is lehetnek felhevülí apostolai, épugy, mint ahogy a társadalmai összetartó irracionális erők fontosságát hangsú­lyozó rendszernek is lehetnek hűvös- fejű logikusai. A politikai tehetség tettekben nyil­vánul meg, nem műalkotásokban vagy tudományos rendszerekben, ezért ér­vényesülése többnyire szerencsétől függ attól, hogy az ilyen tehetségekkel rendelkező egyén megfelelő körülmé­nyek közé jut-e vagy sem. Nem jár különböző technikai készséggel, mint a művészi tehetség s épp ezért nem igen lehet korán felismerni és fejlesz­teni. Ez a tehetség lényegében nem más, mint az egyéniség ereje, szug- gesztivitás, elhatározóképesség, gyors és biztos Ítélet, tehát mind olyan tu­lajdonság, amely kedvezőtlen életkö­rülmények között könnyen rejtve ma­radhat. Kétségtelen, hogy a politikai tehetségnek az értelem, sőt éles érte­lem elengedhetetlen alkotóeleme még­sem mondható általában, hogy a nagy politikusok valamennyije „okos“ em­bernek volt nevezhető a szónak iskolai értelmében. A túlságos képzettség se jellemzi a nagy politikusok minden fajtáját s ez érthető is, ha meggon­doljuk, hogy a sok tudás gyakran ha- bozóvá, kétkedővé, megértővé tesz. ez pedig nagyon csökkenti a meggyőződés fokát, ami nélkül pedig gyors és biztos elhatározás lehetetlen. Nem kétséges, hogy a vérbeli poli­tikus lelki alkata inkább az ösztönös, az intuitiv típus, mint az intellektuális, mégis a két tipus között szigorú vá­lasztóvonalat huzni nem lehet, mert a szellemi működést pontosan szétbon­colni logikára és ösztönre, olyan tudó- mánykodás, amihez a valóságnak sem­mi köze. Igaz, hogy a politikus, amikor váratlan helyzetek tőle azonnali cselek­vés reakcióját követelik, nem értelmi meggondolások eredményeként cselek­szik, hanem valami mélyebbnek tetsző, homályos belső ösztön készteti állás­foglalásra. Végső elemzésben azonban ez az intuíció se más, mint logika, csakhogy finomabb, tisztábbanlátó, kö­rültekintőbb és gyorsabb logika, mint amit közönségesen annak nevezünk. Ha egyáltalán mégis lehet beszélni intuitiv politikus típusáról, akkor e tí­pus j el e ii I eg legkimagaslóbb k é p v i s e I ö i <• kétségkívül Hitler; ezt annak is cl leli ismerni, aki a nemzeti szocializmus eszméivel sehogy sem rokonszenvezik. A helyzeteknek páratlanul gyors átlá­tása, ellenfelei gyönge pontjainak biz­tos felismerése és szándékaiknak, adandó esetben passzivitásuknak meg­érzése párosulva a cselekvés gyorsasa­gával és határozottságával, támogatva saját meggyőződése helyességének sziklaszilárd hitétől s mentesen az el me kétségekbe kergető latolgatásaitól; röviden az Ítélőképességnek, az aka­rati és érzelmi erőknek ritka összhang­ja: ime Hitler, az intuitiv politikus. [A nagy vezetők mindig ebből a cso­portból kerülnek ki és sohasem a hű­vöse 1 méjii racionális fők közül. Még­sem lehet állítani, hogy a sikeres poli­tikusok között az utóbbi fajta nem ta­lálható szép számmal. Talleyrand nem volt hatalmas egyéniség, inkább óva­tos, ravasz és elvtelen diplomata, pon­tos érzékkel a realitások iránt és gú­nyos, átható értelemmel. Persze azért arról az inkább racionális tipusu po­litikusról se mondható, hogy hiányzott belőle az öszetönszerüség. Ez a mély- müveltségü és finom elméjű diplomata volt az, aki a nagy Napoleon levereté- se után a bécsi kongresszuson keresz­tülvitte, részben intenziíiv mozdula­tokkal, hogy a legyőzött Franciaor­szággal egyenrangú félként tárgyaltak, sőt sikerült a franciaellenes koalíciót is szétbontania és szövetséget létre­hozni Franciaország, Anglia és Ausz tria között. Értelmi és értelmentuli szellemi erők, mint az élet minden terén, a kül­politikában is érvényesülnek, egyrészt a politikai célkitűzésekben, másrészt a politikusok egyéniségében. Kérdés, hogy az emberi közösség célkitűzései racionalizmuson, vagy az irracionaliz­muson, vagy az irracionális erők babo­nás. hagyományszerü tiszteletén nyu­godjanak? A kérdés merev s a felelet temperamentumtól és világnézettől függ. A józanság útja itt is középen van. Ahogy eszíelenség tagadni a tár­sadalomformáló erő közt az irracioná­lisnak szerepét, épugy tagadhatatlan, hogy a mai <ţmber a természetes álla­poton már túlhaladt s minél jobban fogja a szellemi nagykorúságot meg* közeliteni, annál kevésbé mondhat le arról, hogy sorsát még egyes termé­szetes erők elfojtása árán is az észtől diktált célszerűséggel vezesse a fejlő­désnek mind felsőbb fokára. Bártfai Erzsébet. Az „amerikai császárné românea Brioniban Irita EGYED ZOLTÁN SL ti BRIONL május hó. Nyc'c évvel ezc’-őlt kezdődött. Kalifor­niából, az illatnélkü i csoda-virágok és iz* nckiili gyönyörű gyümölcsök hazájából Brionibr, a kék Adria sö‘étzöld álomszige­tére érkezett egy asszony. Magas volt, műit a hollywoodi bungalowk pálmái, az arca "rózsaszín, mint barackvirág s a ha­ja — színtiszta ősz> mint a hó, vagy még inkább, mint az 'ezüst. De olyan valószí­nűt énül és vakítóan fehér volt! ez a dús hajkorotna, hogy már valamilyen idegen- szinül reflexe is volt, lilába játszót^ vagy inkább rózsaszínbe, mint az arca, amely olyan volt, mint egy rózsaszínű virág. A fejedelmi 'termőiül rózsaszínű asszonyt a szige'ön olnevazték ,,amerikai császárnéd­nak. A 'királynői megjelenése, a fejedelmi gesztusát, a különös szépsége, egész furcsa, érdekes, rendkívüli lénye mia'Ht. És bámub ták és hódoltak neki. Je Ion voltam akkor Brioniban. Mikor két év múlva, néhány napra újra lerándulttam a smaragdszigetre, a rózigaszinhajkoronás amerikai dámát újra a szigeten 'találtam. Illetve még mindig ott' volt, amint m/egtudtam, három év óta el nem ment ai szigetről. Beleszeretett1 a szigetbe s a sziget őbelé. S a szigeten is íkü'önö'sen egy valaki. A golfkapitány. Volt császárvadászkapitány, daliás olasz férfi a Trenknoból, akinek a háború u'tán <a sziget adott otthont, foglalkozást, ke­nyeret. A románc virágzott keltejük kö­zök. A rózsaszínű „császárné“ megírta az urának Hollywoodba, hogy nem szándé­kozik többé visszatérni a Csendes-óceán partjára, m marad az Adrián örökre. Egyezzen ebbe belé. Az amerikai férj — bejegyezett. Igaz szerelme jeléül. S ét három év alatt min­den áldott reggel, télen-nyárom, tavasszal­ősszel, óriási virágcsokrot ho>zotr az imá­dó, t asszonynak a pó ai hajó a ezigHre. A kaliforniai férj rendeletére. Gyönyörű hctószuszáru rózsákat, öklömnyi szegfűket s mindegyik csokorhoz egyetem söre: . . és én mégis visszavárlak . . .“ Az „amerikai császárné“ pedig élte a maga életéi a szigeten. Télen gyakran he­tekig ő volt az. egyet on lakó a hotelben, ilyenkor pullóvept kötött a hallban, na­gyokat sétált a zöld pineaerdőkben, reggel ki oyagolt és golfozott'. Órákon át. S ha fellángolt a hotel élete, Parisból hozatott estélyi ruháiban prezideált a souper*nál, baráti voltak az összes Brioniit látogató hírességek — amerikai milliomosok, né- m©l hercegek, olasz admirálisoik — s utána a bárban ő volt a legfáradhata'tlaimabb 'tán­cos a fiatafcág között. És közeledkito az ideje az esküvőnek a volt császárvadász kapitánnyal . . . Az idén kerestem az „amerikai: császár­né“ -<t és nem találtam. Nyolc esztendő után elhagyta Brio.nft. S hol a voJ> csá* szárvadászkapitány? Bledben golfkapitány. Mi történt? Semmi. Nyo.c esztendő telt el, ennyi az egész, hangzik a magyarázat. S az idén karácsonykor meg érkező it a „csá- szlámé“ lánya Kaliforniából. Látogatóba. És üdvözletét hozott „Daddy“-től, akitől változatlanul jöttek a virágcsokrok minden reggeí a pólai hajóval S a románcnak vé­ge lett. Az „amerikai császárné“ becsoma­golta a nyolc év előtt kicsomagolt bőrön­dökéi, kifizette az esedékes számláját s két jegyet rendeli — Budapestre . . . Rbnge'eg magyar barátot szerzett ugyanis Brioniban nyolc esztendő alatt s azokat akarta meglátogatni, mielőtt vissza­utazna — Kaliforniába, a Csendes-óceán partjára . , . rekvéseit a legtökéletesebben fogja egységgé. A német nép külpolitikai célja az expanzió, — ez volt már a nemzeti szocializmus előtt is — a sa­ját létének minél tökéletesebb kiter­jesztése. I ichtétöl egyenes az ut Hit­lerig a faji egznltációban s az önérvé­nyesítés titokzatos energiái nem enge­dik a német népet megállni azon az utón, amelyet ismeretlen erők számá­ra kijelöltek. A Volk ohne Raum teret keres. És mivel ezt a teret a nyugati hataljnak sziikkebliisége nemzetközi jogi és humanista érvekkel tagadja meg tőle, érthető, hogy hitvallást csi­nál az erőből s egy nagyratermett nép magávalsodi^ó életáramával akarja szétzúzni civilizált korok humanizmu­sát, hogy helyreállítsa a természet ere­deti törvényét: az erősnek jogát. j A német nép élete célját önmaga- i ban, saját fajiságában találja. A/ orosz nép a maga céljait a íajiság fölé he­lyezi, külpolitikai célját a „társadalmi igazság“ jelszavában látja s ebben a célkitűzésben a racionalisztikus esz­mekörbe kapcsolódik. Az orosz kiilde- téses népnek tartotta magát mindig s a bolsev izmusban csak újrafogalmazá­sát látja annak a messianizmusnak, amelyet az évszázadok óta többször kirobbant társadalmi lázadások s Írói­nak zsenije öntudatositott benne. Ez a messianizmus tartja benne a bitet, hogy ők, oroszok, a friss, a fiatal, a választott nép, amelynek hivatása hogy a helytelen utakra tért nyugati civilizációt uj szellemei töltse meg, hogy abban érvényre juttassa végre a szociális igazságot. A szláv népleiket filozofáló, csodaváró hajlama a „Prav­dádnak, az igazságnak eszelős fanati­kusává tette. A pravda nevében gyúj­tották fel a régi Oroszországot s most az uj életformában, ahol a lágy, szét­eső, mcsszenézö szláv lelket anarchisz­tikus ösztöneivel kemény vázba kény­szerítőt te a marxi dogma szigorúsága és kegyetlen fegyelme, felnőtt egy uj nemzedék. Ez a nemzedék világpoliti­kai céljának nemcsak saját népi érvé­nyesülését tekinti, hanem inkább a nem /eteken keresztül az egész világ „dol­gozóit“ akarja államszervezetbe egye- siteni. Ezért hordozója a bolsevizmus valódi külpolitikai célkitűzéseinek a nem is hivatalos Komintern. Kontinensünk harmadik s legeuró­paibb arculatát az eszményeiben és lelki hajlandó-ágaiban legracionálisabb nép, a francia képviseli. Az ö hazájá­ban ültették Lsz istennőt trónra s e hagyományt hiven őrzi. Büszkén nevezi magát az értelem, a ráció nemzetének s a racionalizmus politikai értékrend- szeréhez ösztönösen is ragaszkodik. A francia s általában a nyugati szemlélet azt hirdeti, hogy a külpolitikának de­mokrácián és nemzetközi jogon kell alapulnia. Franciaorszíig és általában a nyugati demokráciák külpolitikái bi­zonytalanságának és sorozatos veresé­geinek épp ez a szemlélet az oka. Mert ez készteti e népeket arra. hogy — bár birtokában vannak a legfélelmetesebb hatalmi eszközöknek — mégis tárgyal­janak ellenfelükkel, mert értelmére ki­vannak hatni és meggyőzni igvekeznek azt is. aki ebből az eszmecseréből mit sem kér. hanem egyszerűen a maga igazát akaria érvényesíteni akár fegv- verrel is, lehetőleg időveszteség nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom