Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-21 / 114. szám

s ellenzék 1019 m ÚJ u J > I ***** NEWYORK, május hó. A\ialatt az egész világon forradalmi változások játszódnak le, Amerikában íz elet mélyéről elindult egy folyamat, melynek fontosságát alig lehet kellő képen értékelni, hisz egyetlen évtized alatt megváltoztathatja e kontinens szellemi felépítését s döntő befolyást gyakorolhat egész jövőjére. Az Urnák ez 1^39. évében, amikor a nagy Kiállí­tás „A Jövő Világa“ címmel nyílt meg, az Egyesült Államok egyetemei nek és iskoláinak vezetői elérkezett­nek látják az időt arra, hogy uj ala­pokra fektessék Észak-Amerika ifjúsá­gának oktatását, tanítását, nevelését. A program alapvetően uj, történelmi. Fel kell figyelni rá, mert fontosabb, mint a napi politika eseményei, mé­lyebben szántó és maradandóbb. Haydn S. Pearson. Amerika egyik legelőke­lőbb középiskolájának az igazgatója a változást a következőkben foglalta össze: l „Uj korszak következik. A.z Egye­sült-Államok lakossága stabilizálódik. Arról van szó, hogy felépítsük a terve­zett társadalmat az ifjúság nevelésén keresztül.“ „Tervezett társadalom“: ez uj és döntő fogalom itt. hol eddig minden ötletszerűen alakult ki, a bevándorlás rendszertelen és lázas mozgalmaiból. Furcsaság, ellentmondás, gyökértelen szokások: 150 éven keresztül ez volt' ez óriás-csecsemő állam döntő jellege. A bevándorlás szűkítésével, a köz­ponti kormányzat megerősödésével, hagyományok kialakulásával csak most kezd az ország nemzetté válni s végső kereteit a következő években fogja megkapni a tervezett társadalmon be lül, melynek alapköve az uj nevelés lesz. I Két alapvetően érdekes mozzanata van ez uj nevelésnek: a módszer és a tantárgyak. Ami a módszert illeti, ne felejtsük el, hogy az egész amerikai életnek valami drámai jellege van s ez azután belekerül az oktatásba is. így például Cleveland városa hozott igen érdekes újítást az elemi iskolákba. Egyes tantárgyakat rádión, hangszó­rón keresztül tanítanak, mégpedig a közporti leadó állomásról egyszerre 500 osztályban. Tegyük fel, bog}' Olaszország földrajzáról van szó és a gyerekek éppen Velencénél tartanak. Az óra kezdetién megszólal a hangszó­ró s lemezről hallani a „Sole mio‘kt. Ugyanakkor az osztályban ülő tanító levetíti az első lemezt, amely velencei részletet ábrázol gondolával. Akkor a hang, behízelgő s egyben drámai heng, magyarázni kezd. Elmondja Velence alapításának a történetét, beszél a kis szigetekről s lagúnákról, a márvány- palotákról s a közeli szárazföld bányái­ról, honnan kikerül a nyersanyag. Közbcn-közbeu 20—25 másodperces szünetet tart, mialatt az osztályban a tani tó gyorsan megkérdi a gyerekek­től, hogy mi a márvány, vagy felmu­tatja nekik a katedrán előkészített csillogó márványkö-mintát. Ez a bár- inas összjáték, a „bemondó“, a tanító s a gyerek között: a „drámai elem“. Eleven, élettel teljes és olyan benyo­mást gyakorol a fiatal agyra, hogy azt többé nem felejti el, még akkor sem, ha soha nem biflázik otthon. , A főiskolai oktatásban hasonlóképen érvényesülnek a serkentő friss mód­szerek. Hogy a földrajznál maradjunk, a legtöbb egyetem rendelkezik labora­tórium autókkal, melyeket tökéletesen felszereltek minden szükséges műszer­rel. A tanár ezen rândul ki diákjaival folyókhoz, tengerekhez, hegyekhez, földekhez, igy eszközük közvetlen mó­don a méréseket, megfigyeléseket, igy gyűjtik az adatokat s a tudást. A tudás gyakorlati és közvetlen megszerzése jellemző az oktatás vala­mennyi ágára. így például a Cornell- egyetem jogi fakultásán a harmadik évtől kezdve a tanterem bírósági te­remmé alakul át. Hires ügyvédek át­adják dossziéikat valóban lefolyt jogi esetekről s a szerepeket, ügyvédek, bi- rák. ügyészek szerepét kiosztják a hall- gatóknak, akik kötelesek felépíteni s „eljátszani“ az egész ügyet. Egy má­sik egyetemen a francia irodalmat szavalókórus segítségével tanulják a diákok s ez a metódus közel viszi őket az idegen nyelvhez. Az angol irodalom oktatásánál a műkedvelő színház beve­zetése egészen általános lett s ma már nincs egyetem az országban, amelynek ne lenne állandó társulata. E társula­tok legtöbbször klasszikusokat adnak elő, de ugyanakkor minden egyetem I minden évben kiir pályázatot a diákok i által irt darabra s ha ez jól sikerül, a mii néha a Broadway-n is vendégsze­repei 1—2 hétig. Az uj tanterv, melyet az Egyesült- Államok legkiválóbb gondolkodói és pedagógusai terveznek és alakítanak ki, meglepő, de klasszikus kettősséget tartalmaz. I jEgyik oldalon teljesen szorosra óhajtja fűzni az iskolát s a minden­napi élet jelenségeit, követelményeit, így például Pearson a következő tár­gyak bevezetését sürgeti: 1. A „fogyasztó“ iskolája. Az Egye­sült-Államokban évente sok százmil­lióért vásárolnak a fogyasztók tikke- két, amelyek az ár egytizedét sem érik , meg. Meg kell tanítani, mitől fiigg az. élelmi, öltözködési, berendezési stb. cikkek értéke, mit helyes vásárolni stb. 2. Az egyéniség és jellem nevelése a középiskolákban. A hibák s azok le­küzdése. Azon jellemvonások kifejlesz­tése, melyek hasznosuk, kellemesek, szükségesek emberi társadalomban. 3. Politikai nevelés. A társadalom szervezete. A demokrácia lényege, filo­zófiája, védelme. Egyén és társadalom. 4. A pénz. Mi a jelentősége, hogyan használják fel, mi az. igazi értelme. Hogyan kültsünk és takarékoskodjunk. S egyáltalán, beszéljünk a pénzről, mint ahogy a természetről vagy az anatómiáról beszélünk. i 5. Az otthon. Hogyan lehet szép, kel leines és tartalommal teljes az otthoni élet? Mik a hibák ott, ahol az embe­rek menekülnek előle s hogyan lehet ezeket orvosolni? 6. A szabadidő felhasználása. E pontokból kiderül, hogy mi a pro­bléma. Az. hogy milyen módon lehet egyszer végre közkinccsé tenni azt, amit eddig minden ember hosszas és keserves tapasztalat alapján oldott meg féügmeddig. Az egyéni tapasztalatot természetesen nem lehet helyettesíte­ni. De valószínű, hogy vannak elemek és törvények, amelyek mindenkinek a segítségére lehetnek és sok hibás lé­péstől óvnak meg. Eddig az volt a sza­bály. hogy a fiatalság megtanulta azt, amit az elvont törvényekből és szabá­lyokból, pozitiv tudásból meg lehet ta­nulni, azután „ment ki az életbe“. Itt most arról van szó, hogy magát az éle­tet kell bevinni az iskolába s jóelöre irányítani a figyelmet mindarra, ami valóban döntő az emberi élet folyamán. Mindezzel megszűnik az, hogy 22—24 éves emberek csecsemő gyanánt lépnek ki az egyetem kapuján s elölről kez­denek mindent, mert eddig álomvilág- ban éltek, elvont eszmények és számok álomvilágában. ( Ugyanekkor azonban, amikor az ame­rikai iskola ilyen meglepő közelségbe jut az élethez, a másik meglepetés az, hog}’ mily ui és hatalmas érdeklődés mutatkozik a diákok és tanárok részé­ről a két legelvontabb szellemi terü­let: a vallás meg a klasszikus filozófia és irodalom iránt. Több nagy egyetem elhatározta, hogy uj vallásfilozófiai tanszékeket állit fel, ugyanakkor pedig a görög és latin tanszékeket is kibővítik, mert nem egyszer 100 százalékkal nőtt az utolsó két év alatt azon diákok tömege, akik egyik vagy másik tudományág iránt érdeklődnek. E mozgalom okát az összes szakér­tők egyformán magyarázzák. Az uj amerikai ifjúság szellemileg friss és A 4 h e in «1 e u in - r e n é n y f á r ízléses vászon kötésben U19 leiéri Már megjelentek Cliardonne: A boldogság éneke Pirandello: A kitaszított Hunyadv Sándor: Nemesfém Sigrid Uridset: A hü feleség Nemirovszky: A zsákmány Földi Mihály: A miniszter John O’Hara: Találkozás Bontempelü: Halálos élet Sinclair Lewis: Tékozló szülők Julién Green: Leviáthán Somerset Maugham: Színház SAJTÓ ALATT: Gunnarson: A vulkán árnyékába® Lehmann: Titokzatos felelet Szitnyai Zoltán: A bocs Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 9. Tele- .on: 1199. — Vidékre utánvéttel is azonnal ízállitjuk. Kérje a könyvujdonságQ^ jegyzékét. rendkívül érzékeny. Az utolsó évek mozgalmai, megrázkódtatásai, az el­lentmondó politikai tanok és eszmé­nyek felcsigázták szellemét, de a dol­gok mélyére akar nézni. így, hajlamá­tól függően, vagy vallásfilozófiái ala­pon, vagy a tiszta filozófia módszerei­vel óhajt a problémák felé közeledni. Innen van az, hogy a görög műveltség egyre jobban terjed s épp annyira ked­velt s általános lett, mint a klasszikus angol egyetemeken. Ez a kettősség különös és tisztára amerikai tünet. Egyrészt a való élet alapos és részletes ismeretéről van szó, az anyagi és technikai problémáknak félelem és fölényességnélküli megkö­zelítéséről. Ugyanekkor azonban a fia­talság hisz a tisztára szellemi és er­kölcsi megoldásokban s még mindig az emberi szellemet tekinti a legfonto­sabb, legeredményesebb műszernek. . Az amerikai jövőnek ezen uj alapok­ra való fektetése fontosabb minden po­litikai válságnál, fontosabb az elnök- választás kérdésénél, New Dealnél, propagandánál. A világ sorsa elvégre nem beszédeken, még csak nem is csil­logó és tÖbbé-kevésbé rövidéletü tet­teken dől el, de szükségleteken, me­lyek a mélyből fakadnak és kísérletről kísérletre haladva, átszürödve a szel­lem retortáján, egy nemzet Önként vállalt magatartásává lesznek. K. T. A TUDÓS TUDOMÁNYA Irta MAJTHÉNYI GYÖRGY Kovács albiró urat, mikor bíróvá lé­pett elő, egy kis vidéki várasba he>- lyezték át. Itt seliogysem érezte jól magát, de hiába mozgatott meg min­den követ, nem tudott visszakerülni a fővárosba. Eleinte igen visszavonult életet élt és csak későbben olvadt bele a kisváron társadalmi életébe, de hiva­tali munkáján kívül, ha valaki fölke­reste, mindig jegyzetek között találta, örökké irt, firkált s a kiváncsiak kér- dezősködésére csak kitérő választ adott. így ragadt rá annak a hire, hogy tudós. t Sovány, szigoruarcu ember volt. Eleinte ügyvéd volt és csak később lé­pett a bírói pályára. Kifogástalanul vi­selkedett, de gyakran szórakozottnak látszott és még nagy társaságban is akárhányszor látták, amint jegyzete két csinál. j A társaságbeli hölgyek megkörnyé­kezték a gazdasszonyát s azt remélték, hogy valami borsos apróságot tudnak meg Kovács birő urról. De gazdasszo­nya a város legnagyobb pletykafészke volt, aki csodálatosképen gazdájáról egyetlen szót sem volt hajlandó fe­csegni. t Gazdasszonya, Volincsákné nagy ba­rátságot tartott fenn a mosónővel és a fűszeres feleségével. Kovács bíró ur mihamar észrevette ezt és felbátorí­totta Volincsáknét arra, hogy a két hölgyet uzsonnára meghívja magához. Az uzsonna költségeit a biró ur fedez­te. És amikor a két hölgy megjelent, átadta az ebédlőnek használt szobát, mig ő maga a szomszéd szoba ajtaja mögött kihallgatta mindazokat a plety­kákat, amikről jólnevelt úriembernek a városban nem lehetett tudomása. Amikor a füszeresné például valany nagyon bizalmasat akart közölni ba­rátnőivel és megkérdezte: nem hallga- tózik-e esetleg „valaki“, Volincsákné nagy biztonsággal nyugtatta meg: — Á, a biró ur nagyon tudományos ember, furt csak olvas, meg firkál, nem érdekli őt a mi egyszerű beszé­dünk. 1 Kovács biró ur ezekről a hetenként megismételt uzsonnákról értesült nem­csak a kisváros különböző társadalmi rétegeinek szerelmi ügyeiről és anyagi viszonyairól, de arról is, hogy kinek a lánya mennyi hozományt kap s ki mi­lyen jellemű? A lányos mamák természetesen na­gyon számon tartották Kovács biró urat és az idők folyamán többféle kí­sérlet történt arra nézve, hogy meghá- zasitsák. De a döntő pillanatban a biró ur mindig olyan kérdéssel, vagy meg­jegyzéssel állt elő, hogy minden továb­bi erőltetés lehetetlenné vált. Ilyenkor roppant nagy volt az elképedés. Hon­nan tudhatta meg ezt, vagy azt a bíró ur? Különösen Bréger butorgyáros fe­lesége vette oltalmába a biró urat. Szép, kissé kacér menyecske volt s gondok hijján föltette magában, hogy megházasitja a biró urat. Talán tet- j szett is neki a biró ur s a biró urnák 1 is az asszony, erről nemigen szivárgott I ki soha semmi. Viszont voltak fiata* j labb emberek is a kisvárosban, akik i szintén igen sűrűn fordultak meg a butorgyáros házában. Bréger bútor- gyáros is sokszor meglátogatta a bíró urat. A terveiről beszélt neki, megmu­tatta készülő uj bútorainak rajzait és a beszélgetés során igyekezett ügyvédi tanácsokat szerezni. Ő is leggyakrab­ban úgy találta a biró urat, hogy sziir- kekockás füzetekbe írogatott« — Hallod, ez már izgatni kezd en­gem — mondta ilyenkor a bírónak. Mindenki tudósnak tart és senki se tudja, hogy milyen tudománnyal is foglalkozol voltaképen ... — Parancsolj egy pohár pálinkát és egy jó szivart... Az én tudományom ne izgasson téged, nem tudomány az. — De ha ennyi időt és munkát szen­telsz neki. I — Nincs más dolgom. — Csak ismert szerénységed miatt nem árulod el. Pedig nekem __ — Ha annyira érdekel, megígérhe­tem, hogy halálom után rádhagyom ezeket a füzeteket. I — Hátha én halok meg előbb? — Akkor — vesztettél — nevetett a biró. Nem sokkal ez után a beszélgetés után történt, hogy Gráf, a városi pénz­táros nyílt utcán vett elégtételt leánya csábitóján és lelőtte. Izgalma azonban olyan nagy volt, hogy idegeinek nem tudott parancsolni és többször húzta meg a ravaszt, mint kellett volna. Ez estefelé történt, amikor a biró otthon ült és a szürkekockás füzetekbe irkáTl. Az egyik golyó betévedt hozzá a szo­bába és átverte a koponyáját. Menten meghalt. ) Gazdasszonya éppen egyik rokonánál volt látogatóban (örökké sajnálta, hogy ebben az időben nem volt otthon) és amikor a butorgyáros belépett a bíró­hoz, már segíteni nem lehetett rajta. Bréger át akart szaladni a patikába, ahonnan feltelefonálhatta volna az or­vost, de megpillantotta az asztalon a nyitott füzetet. Miután már az orvos se segíthetett volna e szegény biró ál­lapotán, kíváncsisága elhatalmasodott és nekifogott az olvasásnak. ... Egész életemben büszke voltam arra, hogy nyitott szemmel járok a vi­lágban — olvasta a biró jegyzeteit — de meg is bántam. Behunyt szemmel kellene járnunk, bogy ne lássuk em­bertársaink gyarlóságait és aljasságait. Ha „nyitott“ szemmel járunk, mindun­talan förtelmeket pillantunk meg. Az emberek jellemtelenek és aljasok. Ez a PisztolyosFügy is nem szörnyü-e? Az apa megtudta, hogy a fia váltót hami- sitotC Az ő nevét hamisította oda a váltóra. A fiú ugyan beváltotta a vál­tót, de az apa valahogy a kezébe ke­rítette a papirt és közjegyző előtt arra kénvszeritette a fiút, hogy ismerje el a hamisítást. A fiú elismerte, mire az apa kitagadta az örökségből. Piszto- lyosr jómódú ember. Vájjon nyugodtan fog a sírban pihenni, abban a tudat­ban, hogy fia tovább is küszködni kénytelen a mindennapi falatért, holott az örökséggel talpra állhatott volna?“ Másfelé lapozott. i „B. M.=né is jellemtelen. Tudja, hogy évek óta imádom és megbocsátom örö­kös félrelépéseit. Ostoba férje nem látja, hogy minden fiatalemberrel meg­csalja őt. Én feleségül akartam ezek ellenére is venni. Tizenhétszer ígérte, hogy meglátogat s akkor mindent meg* beszélünk. Egyszer sem jött el. ó, Flóra!“ t A butorgyáros elpirult. — Ez. a feleségem! Sürgősen tovább akart lapozni, de lépések hallatszottak. A gazdasszonv jött haza. Zsebrevágta a füzetet és letérdelt. A gazdasszony sírva fakadt, aztán egyesült erővel végigfektették Kovácsot a pamlagon, majd Bréger megígérte, hogy elküldi az orvost és megteszi a szükséges intézkedéseket. — Csak sírjon, Volincsákné —mond­ta. — Én is sírtam. A legjobb bará­tomat vesztettem e! benne. És milyen nagy tudós volt! Senki sem tudhatja azt jobban Halamnál. Aztán az íróasztalba zárt többi fü­zetet kereste elő s mint jogos öröksé­get, összecsomagolta és hazavitte. — Na, Flóra —• gondolta az utcán — most aztán befütök neked; -

Next

/
Oldalképek
Tartalom