Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-21 / 114. szám

193 9 május 2 1. ELLENZÉK vám KÉJ VELEMENY fóia az uj magyar zene köriül Nemrégiben zajlott !& Erdély három vi- , mában az „Ifjú Erdély“ és a kolozsvári Reform*!us Teológia hangvensenyegyü' résének Bariók—Kodály hangverseny kör' ni ja. E kommal kapcsolatosan látott nap­világot a vidéki magyar sajtóban két ér­dekes cikk. Mindkettő megérdemli, hogy kitérjünk rájuk. Egyik a (sepsiszentgyörgyi „Székely Nép“'ben jelent meg -s ismeretlen irója ttiszeietremélitó<eiimeéltel, érdemes gúnnyá;! emlékezik meg az együttes hangversenyé­ről. A „kivételes sikerű esi“-ről Te sorok summája dicséret és elismerés, de a sorok közé rejtett Tikos s mégis jól érezhető gúny-aknák annál veszedelmesebbek, mert arról bizonykodnak, hogy jeles Írójuk ép­pen az estély eszmei tartalmával és irá­nyával nem tud egyetérteni. Kedvesek és behízelgők már pusztán szellemesen ütő kifejezései is. Mindjárt az elején a László Dezső bevezető előadásáról megjegyzi,"hogy érdeke« párhuzamot vont „az Ady—Móricz Zsigmond—Szabó De­zső irodalmi irány és a Bartók—Kodály muzsika között, ágyekezvén annak népi 'tősgyökerességével, történelmi platinájá­val hivakeit 'toborozni“. Majd folytai ja a vallomást: „Elméletileg eként alaposan alátámasztván az ősmagyar zene egyedül üdvözítő voltát, szinte-szlnte -sikerült ellü- 4etnie, hogy a „Knrádi-nófák", meg a „Medvetánc“ szebbek, mint) a „Kondorost csárda medert“, vagy a „Végig mentem az ormódi temetőn,“ kezdetű andalítók. — A gyakorlati bizonyításnál aztán Benedek Kálmán szintén idevalósi zenetanár állott elő pompásan fegyelmezett legénységével és kiváló művészi készséggel sorra tálalfa fel az uj muzsikának különleges üfbemü, de kevés változatú hangzásait“. Mindenesetre szereltük volna, ha a tré­fásan csipkedő kifejezések és gúny-aknák közé itfott egy kis lényegbevágót s vilá­gosai: is nyújtott volna a jeles köziró. Az őseredetien sajátos magyar zenei valóság — ami, ha nem is egyedül üdvözítő, de egyedül magyar — és a szlávosam lágy és németül érzelmes ,,an dalitok“ éles vágy­va gya közölt nagyon libegő és eseten ki­fejezés az a „szinte-sziníe". Hogy pedig a szinte-szánte mérleg a cikkíró szivében mégis inkább a2 andalítók felé hajlik, az­zal mi igazán nem törődünk. Gondolom ő sem .azz&l, hogy mibennünk, fiatalokban -s némlképen már másfajta magyarokban éppen ellenkező oldalra fordul a mérleg: egv‘ gyökeresebb, tisztázottabb. nem olyan érzelmes, de sokkal inkább egészséges ma­gyar zenei lelkiség felé. (Csak mellesleg említem, hogy a felhoz őrt „Medvetánc“ benne sem voll a műsorban, bár ha benne lett volna, sem lenne okunk miatta szé­gyenkezni.) Ami pedig Lász'\5 Dezsőnek hívek to­borzására irányú'ó igyekezetét illeti, az csak fonák helyzetünkre vet világot: ma még olt állunk, hogy magyarok közölt to­borozni kell a híveiket a magyar zene szá­mára! Furcsa állapot' ez valóban $ szégyel- jük is kissé magunkat miatta. Kedves vi­gasztalásaink és reménységünk csupán csak éppen a Benedek Kálmán derék „legény­sége* , mely ezúttal először vágott neki az irdatlan erdélyi zenei bozótnak — s bizo­nyara nem is olyan eredménytelenül — hogy utat törjön a „különleges ütemű, de kevésváltoizaitu uj magyar zenei hangza- tek“ számára. L'coljára. -—* ha már Rt vagyunk — va­n ■ ■■ vi UJ STEFAN ZWEIG Itftefak Emberek*könyvek*városok. (Benne re- mek tanulmány Toscaniniröl, Maxim Gorkijról, Newyorkról, Braziliáról stb.) Vászonkötésben 178 lej. Nyugtalan szív (első nagy regénye) kötve 178 lej Régebbi nagy könyvsikerei: Stuart Má­ria 264 lej, Maria Antoinette 158 lej Fouche 66 lej, örök lámpás 106 lej Lélek orvosai 125 lej. Harc egy gondo lat körül 132 lej stb. Kaphatók aa F. L L F: N Z É K KöNY VOS ZTÁ LYÁ B A N Cluj-KoloZsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítunk. Kérje —; a köjmjitíteáftí&ek ifeíOCiékEL ___ l,amit magáról erről a „különleges ütemű, de hangzótokban kevésváltozatu“ uj ma­gyar muzsikáról. Ijedten kérdezem, hogy a magyar paraszt ajkáról elömlő, eredeti 6 kristálytiszta magyar zenei beszéd miére külömlegf« ütemű? S aztán a „kevésvákoza- 1u ha-ngzatok"? Minden egységes zenei nyelv éppen azért1 sajátos, klasszikus eş egységes, merít formatörvényei, építkezési elvei, skálái szilárdak é« állandók. Lam, a magyar nyelv is mennyire „kevesvatoza- tu", nincs meg benne pld. sem az angol ,,th“, sem a német „eh“ s minden szót bOloindmód csak az első szótagban hang­súlyoz, mégis mennyi mindent meg lehet értetni általa. A magyar ötfokusag sem egyhangú hát sem a magyar paraszt cifrán díszítő ajkán, sem a Kodály dusszinü po* lifón kórusaiban — .nekünk százszor egy­hangúbbnak tetszenek a cigányzene szok­ványos (kromatikája.1 » hangzatai. Ennyit csak a Székely Nép-beli cikkre. Az említett másik írás az Egyedi Hír­lapban jelent meg „Syber“ álnév alatt. Ha valaki ma — Bartók Béla után — a. ma­gyar zenetudomány berkeibe merészkedik, vagy — horribüe cüctu — éppen támadó­ba akar indulni az uj magyar zenének néprajz, összehasonló zenie-történet és még sok más kellemetlenül komoly ludomány eredményeivel jól alátámasztott épülete ellen, alaposan fel kell szeretkeznie az el­me és ‘tudás faMörökosaivak A jeles cikk­író azonban olyanokat mond, hogy a'Z ősi dalokat miért nem helyezik el a múzeum megfelelő osztályában, mikor ma már i&~ k«kisgyermekek is 'tudják, hogy a Bar­tókéit több mint tízezer összegyűjtött dal­lama már ott áll a múzeum néprajzi épü­letében; sem art, hogy miért nem készíte­nek palefontlemezeket' róluk, mikor köz­tudomás, hogy a magyar közoktatásügyi minisztérium is a budapesti rádió is készít­tetett már ilyent s azokat a. rádió is szok­ta közvetíteni, a magyarországi oktatás­ban pedig kötelezőleg rendelték, el hasz­nálatukat. A Kodály Zoltán Ragy művelő­déstörténeti felifedezésére, a magyar ölfo- kuság felismerésére alkalmazott diszkife- j el zést „kisütötték**, sem láttájuk a legsike­rültebbnek. Kodály bizonyára nem sértő­dik meg emiatt, de nekünk meg kell mon­danunk, hogy mély és fdW-őtlen sértésnek érezzük az ilyent a sajátos magyar gé­niusszal szemben, hiszen az összehasonlító nyelvkutatások óta senki sem tett annyit azér, hogy ennek a géniuszna k a val ó arcai mindjobban ki ábrázolód jék, mint éppen Kodály Zoltán. Ilyen kérdésekben még ér­zelmi és szellemi teilen fel'eket is tisztelni szokás. De térjünk rá a dolog eszmei vagy eilvi részére. Erdélyt »körútira induló fiatalok művészi vállalkozását „kétes értéküknek' nevezi ez a cikk, gúnyosan beszél róluk és múzeumba kívánja az ősi magyar da­lokat. De hiszen akkor nyelvünkkel, szo­básainkkal s egész népi műveltségünkkel múzeumba mehetünk. Szeretném tudni, ha valamelyik szórványterületen megrom­lik népünk nyelv érzéke, vagy talán éppen el ás felejti any a nyelvét, megnyugtatja és vigasztal ja-e a cikkírót az a tudat, hogy a „muzeum megfelelő osztályában" már úgyis ott ál bak összegyűjtve a magyar nyelvemlékek? Zenében pedig ez esett meg rajtunk. A XVIII, századtól kezdve a ma- gyarokkukta föld nem más, mint egy há­také más zenei szórványterület, ahová min­den; idegen; befolyás u-Dat italtól. Ha nim- csenjlhagyomanyaiban ösztönösen kapaszko­dó magyar parasztság s nincsen az utolsó percben egy Bartók Bélánk és Kodály Zol­tánunk, a XIX. sz. idegen és felszíne», nérp- szntnmüves s andalító romantikája befcs fejezi AZ EGÉSZ VILÁG MEGGYŐZŐDÖTT az Ethyl Unirea Ké\ Benzin felsőbbren­dűségéről, amely amodern magas nyomású motor IDEÁLIS ÜZEMANYAGA M indazok, akik kezdetben tamáskodtak, MA AZ ETHYL UNIREA KEK BENZINT HASZNÁLJÁK, miután meggyőződtek olyan üzemanyag szükségességéről, ame­lyet olyan kiváló nyersolajból készítenek olyan modern desztillációval, amilyent az Unirea Társaság iabora- toriufnaiban használnak. Az Unirea társaság készítményeit, az Ethyl Unirea Kék Benzint és az uj Luboilt a vállalat rendkívül előzékeny tisztviselői az Unirea 125 töltőállomásán árulják. UNIREA a „nagy történelmi munkát“ s ma mi sem vitatkoznánk már a sajátos magyar zené­ről. Istennek hála, ez nem történt így s ilyenformán vitatkozhatunk. Módunkban van még azt is -elárulni, hogy ez a magyar zene ma már nem is olyan „ősi“. Nem­csak az Egyszerű népi dallamok fonódnak a két nagy mes'er és tanítványai kezében csodálatos kavargásai, tökéletesen magas- rendű modern kórusmüvészetté, de van már „P.sat’mus hungaricus“-unk, amit egyetlen ,,ősmagyar“ sem ismert ugyan még, mégis sorsunknak örökérvényű ví­zióit láttatja; van kedvesen pajkos és gyer­meki módon szivvidűó Hári Jánosunk, örömemben 'szimbólumokat kiábrázoló „Fából faragott királyfink", amik akár­melyik nyugati színpadon, méltán és dicső­ségesen megál'ják helyüket s többet mu­tatnak meg valós valónkból, mint ezer Kócé Bandi cigányzenekarának halvány, de nagyon halvány sárgarózsája. Mondjam önnek, mint erdélyi ember erdélyinek, hogy van már „Székely fonónk“ is, meg „Ékre a székelyeknél“? Valahogyan mind­nyájunknak úgy kellene örvendenünk, hogy nőnek, gyarapodnak a XX. század­nak ezek a váratlan, titkos, uj ajándékai és csodái, mint ahogy örvendünk, ha egy* kés magyar faluban gyermek születik. Is­koláig vei'm ekeinknek is mindennapi, üdí­tő pohárvize már a tiszta magyar népdal s egész, nemzedékek nőnek fel — feltar- I óz tatba tali anul! — akiket még zenében is más kérdések foglalkoztatnak ma már, mint az a mély probléma pl., hogy mi Ls volna, ha a halványsárgarózsa beszélni tudna? An da lg ólén a-' ábrándoknál és áb- ránditóknál jobban megfog már minket a BUDAPESTEI AZ István Király Szállójába (VI. PodmardCTky-ut. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mér­sékelt áru «lobit Teljes ké­nyelem, központi fötés, állandó meieg-bidcs folyóvíz, lift, telefo­nos szobák. Telífa 20343.. 3514-24 szckeiy gyermekdal tréfás igazsága: „ki­csi vagyok, nagy az eszem!“, az az örök- bölcs-ességü magyar panaszkodási „A bu- bánat, keserü&ég, még a testvér 'is ellen­ség!**, a sorsot — mindnyájunkét — pél­dázó keserves: „Árva vagyok, nincs gyá- molom“ 8 a magyar paraszti ajaik szemre­hányó pamaszoikodása: „Sétáltam én a vármegye udvarán, Nem hallottam egyebet a jajszónál. Jobbkezemen, baljábamon. ra bilincs, Felsóhajtok, szánakozom senki nincs“. Sokmindent e mondhatnánk még a Sy- b'er-cikk tisztelt írójának — azt, hogy. Bartókéknak, az Egyetemi Énekkaroknak az Ifjú Erdély fiatal együtteséhez hasonló „kétes értékű vállalkozásai** London, Ber­lin, NewyOrk érdeklődéséi' is megragad­ták már e „gyÖtre’.mes“ magyar zenével, pedig ezek a városok már csak elég mo­dernek s eléggé benn'e elmek a mában. Az uj magyar zene ügyét pedig senki se féltse. A mögötte álló mozgalom ima» már szerves része a magyar élet egyetemes megújhodásának s mindenkinek tisztelni tudjuk a véleményét', csak annak wem, aki ezzel a megújhodással fordul szembe. Az ilyeneknek ma már a legjobb, ha „an- dalgóikkal“ együtt önmaguk is csendesen „kandalodnak** az immáron ujuió erdélyi magyar élet porondjáról. Bereczky Sándor. Romok köuyvujdonság. Zilahy I^ajos: A lOMdnfnio város. I Kitűnő regény az erdélyi repatriáltak I vagonlakás-életébőf. Egyszerű emberek 1 e regény hősei, de a mű az ő kis éle- - tűk fölött a magyar középosztály há- ! boruutáni válságának nagy regényévé nő. Ára vászonkötésben 178 lej. Régeb­bi nagy könyvsikerei: A fegyverek 1 visszanéznek 178 lej, A lélek kialszik I 132 lej, Halálos tavasz 119 lej, Valamit ! visz a viz 92 lej, A szökevény 132 lej, I Két fogoly 158 lej. Valamennyi egész vászonkötésben. Kaphatók az ELLEN­ZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj- Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre után- , \ éttel is azonnal szállítunk. Kérjen ‘ konyyujd0nságokxóI ingyenes jegyzéket»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom