Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-02 / 76. szám

/ ; / . H] N Z U K 1 U.? (J ú p r ! I ] •; 2. Igaz tündérmesék és iurcsaságoh Amerikából a 'Tw^y«ay<rg>taraT»aei5 Véletlen szerencsétlenség Irta SZÉKELY TIBOR menjenek bátran haza. ígérem. holnap miiuionki visszajöhet a helyére és foly­tat! látják a sztrájkot... A küBdk’ititsé^ némi 1 Habozás után ráül lőtt az ajánlatra. Hiszen, ha he akarják őket csapni, majd citálják a gyúr bajái. I )o ]>ecsapásnól szó sem volt. Másnap az igazgató a kapuban várta az embereket és személyesen ügyeit arra, hogy min­denki zavartalanul visszatérhessen a munkahelyére — sztrájkolni. Az „elvetemültek“ iskolája Egv elesni iskolában jártain, künn az e’sö Avenue egyik, szerény negyedében, tehát nem egy ugyenvezett unűntaLsko Iában“. Es nem a miintaaszlá-lyA Iá lógatta in meg, hanem az ,,elvetemültek“ osztályát, azor két, akiket az oHhorti környezet, az elha­nyagolt nevelés, valami egészségbe^ fo­gyatékosság ,.rossz tanulókká“ predeszti­nált. Itt „opportunity ctass“-nak hívják, olyan osztálynak, amely „alkalmat** ad a rossz tanulónak, hogy megjavulj m. Elképesztett az az igyekezet, amivel ezek a rongyosruulrágm, de patyouatti&zta ingii, arcú és kezii kis lurkók versenge­nek egymással a jó tanulóságért. Igaz, hogy semmiféle hivatalos tan terv nincs. Mindegyik maga választja meg a napi munkát. I[abnyolc-, tízéves gyerekek kö* l 7.ül mindegyik a hét elején közli a tani- tóval, számtanná’, földrajzzal, nyelvtan­nal, természetrajzzal, vagy rajzolással akar-e foglalkozni. A tanitó nem kény­szeríti őket más munkára, mint amit maguk választanak. iláz.i feladatuk nincs. De <a hét végére mindegyik kétszemsén el­végzi a vállalt anyagot. .4 futball hatalma Egy másik iskplában sportklub alakult. A rendőrség uj metódusa, hogy a kis csa­A íiiiesíiu kérdez A Fblh Avenue egyik palotájában já- j rok. A bftesfiu, leérve a földszintre és 1 látva, hogy cigarettára gyújtok, megkér­dezi: — Mióta cigarettázik? Nem értem a kérdést, de válaszolok. Folytatja. Hz a .trükk“ annyira imponált u műn UásokjuiU, hogy még aznap jiuigogycztak az igazgailósággail, lényegesen lojálisabb alapon, iiuiint az. előző ntqwMi követelték... A'cwycTkban nincs többé tüdővész Newyork város az elmúlt évek sorún, mióta La Guardia a polgármester, igen M.kait tett a népjólétért. Ezerszámra épí­tett lakásokul munkanélküliek számára, akik solia ilyen emberien nem laktak azolütt, még álékor som, amikor dolgoz­tak. Van még sok nyomornegyed. De legalább egy dolog nincsen: tüdövész. Mert Amerikában már használják a Ui* dőbaj oltani szérumot, amely megállítja a bajt- Ez a kezelés nyolcvan dollárba kerül kezdt betegenként. Nyolcvan doE lár sok pénz. De Newyorkban ezt a vá­jt.« fizeti. A tüdőbeteg-szérum kezelést mindenki, aki rászorul, irigyen kaphatja a városi kórházakban... vargákat nem az utcán igyekszik elfogni, hanem rászoktatni valami kellemes, lxr csiitates szórakozásra. Van egy rendőr- egyesület, amelynek neve Police Állította League, a kezdőin!iii PAL, vagyis paj­tás. Ez a bga szervezi az ifjúsági .sport­klubokat az iskolákban. Csak az. volt a ba j, hogy nemi vo’lak tornaszerek, boksz­kesztyűk. Az egyik gyerek édesanyja megírta ezt egy hires menedsemek. A menedsor elmondta egy híres áruház igazgabójának. Az. áruház másnap har­minc pár gyen11éld>okszkcsztyüt, öt fuE bnilHabdát, tornaszereket szállított az is­kolába. Ingyen. Megkezdődött a munka. Kiderült, hogy az iskolák futballcsapata kitűnő. A menedser gondok egyet. Eze­ket a gyerekeket be kellene mutatni a ha­talmas Madisőn Square Gardenbon. Mi­csoda pénz lehetne ebből ifjúsági sport­célokra. Igen ám, de a „Garden“ bér­összege 3ó0ü dollár egy estére. A mened­ser, akinek van fantáziája, elment egy milliomos barátjához. Félóra múlva zse­bében vök a 3500 dolláros cselek. Hs most Newyork kül vámosaiban unat­kozva járnak a rendőrök, nincs vásott, vad bukó az utcakövezeten. A sportpá­lyán, iskolaudvaron, vagy a tornaterem­ben treníroznak minden szabad percük­ben. Készülnek a nagy bemutatóra... — Ixí tudna szokni? — Miért? — Mert én leszoktam. Tízévi cigaroWá- zás libán, három hónapja- Mit szól hozzá? (Melyik országban van még ilyen kö- zoiség a liftes fiú és egy idegen látogató között, akit először lát, de akinek kény NEWYOlllv, április hó. Vinerii;a már nem a korlátlan lehető* ,m gok hazája. Nem az Ígéret földje. Az újonnan induló seif unu de inen-ek elölt hatahnas trösztök védbástyája tarnyosil- 11 el az. érvényesülés egykor legendásan könnyű útjait. Sok a szegényembevr. Sta- to/líkusok szerint, a nemzet cgylianuada nem keres annyit, amennyiből megél­hetne. V szociális harcok is egyre nagyobb vehemenciával nyugtalanítják ezt a vég­letükre hajtó népet De még mindig, még ma is vannak megható és létakbizsergetö dolgok, ame­lyek a régi nagy amerikai tradíciók env- !< kei, amiknek árnyékában szabadabbnak érzi magát nz ember, emberibbnek, jobb­nak. A „sportsmanship“ szellem A „fair play“ és az a szedem, amit az amerikai és az angol „.sportsmnnship“- nek nevez, tatán az egyetlen AngÜa kivá­ló lével sehol sem produkál olyan ered­ményeket, mint ebben a hatalmas or­szágban. Hírőse veit elnök édesanyja írja fiáról szóló em’ékezéseiben. hogy tízéves korá­ban egy este gyerek lóversenyt játszott a kis Franklinnal. Hog}7, hogy nem, Roo- s evei Lm ama nyert. — Jobb lovad van, anya — mondta Franklin banisam. — Add nekem, úgy in is tudok nyerni. Franklin megkapta a lovat Uj parti kezdődött. De ezt is édesanyja nyerte­A kisfiú nem birta elviselni ezt a „szé­gyent“. Sirva fakadt. Édesanyja pedig ezzel* küldte a szobájába: — Addig nem fogok veled ismét ját­szani, amíg nem tudod elviselni sport­emberhez illően és vidáman a veresége­det... Frakün Detano Rooseveft-en fogott az anyai tanítás. Kevés ember van még Amerikában Is. aki olyan „sportsmans* hke“ tudja elviselni a közéiért és az état s rsfordutatait, mint az Egyesült-Álla­mok' elnöke. Sztrájk — iovagias alapon Amilyen az elnök, olyan a nép. A sztrájkok évek óta rázzák a társa­dalmi élet struktúráját. Franciaországban az elmúlt két eszten­dő) gazdag volt ilyen eseményekben. Sok vad és elkeseredett cselekedet jelzi a szó- ciais fejlődés útját. De Amerikában a sztrájk még sokkal vadabb dolog, ha egy­szer elindul. A hangos híradóban és az újságok fotográfiáin látott jelenetekből elegeit tudunk erről. De ebben a fejezetben is vannak olyan lapok, amelyek megvigasztalják az efczo* morodott nézőt. És bebizonyítják, hogy még az eldurvult kemény harcok idején is érvényesül néha a „fair play“ a „sportsmanship“ szeltam. Égy nagy akroni gumigyárban történt. A munkások bérkövetelését nem teljesi* tc'te a gyárigazgatóság és a munkások sztrájkba léptek. Az uj sztrájkmetódus értelmében „sít in“ sztrájkot határoztak, ami azt jelenti, hogy megszállják a gyár­épületet. Ott esznek, ott alszanak, hogy ne foglalhassa el helyüket sztrájktörő. Már szó Imént az utasítás az asszonyok* nnk, a családoknak. — Ma nem megyünk haza. Hozzatok be ebédet, vacsorát, takarókat éjszakára. A hangulat harcias volt és elkeseredett. A menedser magához hivatta a munká­sok vezetőit. —- Sztrájk, még pedig nem mulatság­ból —- felelték. — Rendben van — felete a menedser —, ha sztrájk, legyen sztrájk De miért ■kell itt aludni a gépeken, hideg földön. Minek állott ételt enni. Miért nem' men­nek haza éjszakára? — Hogyisne — felelte az egyik ker íompos —, majd, hogy holnapra zárt ka­nak fogadjanak és mások álljanak a he­lyünkön. — Idefigyeljenek, emberek — felelte a gyángazgató. — Itt a kezem, tudják, so­se csapiam be még magukat. Itt a kezem, I Ä tizenhatéves Tahy Miklós báró nyomasztó érzéssel ébredt ezen a na­pon. Lázas és izgalmas álma volt, por*, tosan visszaemlékezett rá. Fövényes tengerparton szaladt, a viz aranysárga volt, a homok sötétzöld s a mennybolt rubintpiros. Egyszerre megállt s ekkor már nem volt egyedül. Valakit tartott a karjában s ez a valaki sokkal na­gyobb volt nála. Kreolbörü nő volt, hosszú szempillákkal és húsos szájjal. “ Terezának hívták, ennyit tudott róla. Tereza hátrahajolt, a szemét lehunyta és hangtalanul nevetett. Azután be­szélt hozzá, olaszul. A fiú nem tudott olaszul, de azért megértette minden szavát; csak most, a felébredés után már nem tudta volna megmondani, hogy mit beszéltek. | Néhány pillanatig zavaros tűnődésbe mélvedt, azután kiugrott az ágyból s a fürdőszobába sietett. Félóra múlva frissen és kötelességszeriien sietett át a villa udvarán, a kertészlakásból át­alakított tornaterembe, ahol Bertini mester várt rá, kardok és vivósisakok között. \ Alacsony, őszülő, harcsabajuszu em­ber volt a mester, inas lábszárral és zsákhordói vállal. Előrehajolva járt­kelt állandóan, mintha utána akart vol). na ugrani gömbölyű fejének, amely látszólag minden pillanatban le akart gurulni a válláról. [ — Jó napot, signor — mondta. — Már hittem, akar elfelejteni maestro Berliniről. t— Nem felejtettem el. Csak nehezen ébredtem. Mit csináljunk? .Vívjunk? — Paukoljunk kicsit. Signor támad. A fiú tornacipőt húzott, levetette kabátját és belebujt a vatíázott ujjas­ba. Szükség volt rá, mert Bertini mes­ter keményen szokott védekezni. Amíg a kesztyűt felhúzta, a mester rá akar­ta adni a dróthálós inaszkot, de nem a fiúét, hanem a sajátját. — Ez nem az enyém! — Ugyancsak! Vagyok ma kicsit za­varban. Mindegy, signor. Kezdje! A fiú dobbantott, előreszökkent és megkockáztatott egy primvágást. Áfás­kor, hasonló esetben, az üres levegőn suhant át a karja és erős ütést szokott érezni a könyökén, figyelmeztetésül, hogy gyorsabban húzódjék hátra. Most azonban ottmaradt előtte a gömbölyű fej, a mester nem fogta fel a vágást, amely akkorát csattant a sisak tetején, hogy szinte porzott. | — Puff! Ez volt valami! Mindegy, signor. Kezdje! | A második vágást nem is védte. Úgy kapta a vállára, mint egy tuskó. A fiú leeresztette kardját. j — Valami baja van, mester? — Vagyok kicsit zavarban. Kicsi baj van otthon. De mindjárt megtalálom magamat. Kezdje, avanti! i Jóslata, amelyet mérgesen mondott, i beteljesült. Kezdte megtalálni önma­gát. Alig mozgott, csak virtuóz láb* technikájával tért ki a fiú elől. Ebben a tusakodásban ő nem fáradhatott el még fél nap alatt sem. A figyelmét sem kellett megerőltetnie. Volt ideje és lélekzete ahhoz, hogy olyan nyugod­tan beszéljen vívás közben, mintha egy Ictan eJiuesétaú ar ember, ,Jbö;.j ‘ diojjj akaautaicjéniik. diadal4L) „ ^ tjtrfho nem vámmentes 1>J aj mjK szép történet után álljon ill egy amerikai csodabogár. Utrillo, ci hires fronda festő képeiből kiállítást rendez egy m-wyotrki galéria. Nagy utánajárással sikerül* egy tucat gyönyörű UtnUlo-képet kölcsönbe kapnia Parisból. Az amerikai vámtarifa értelmében mű­vészi olajfestmény, szobor, rajz, akvarell vámmentes. De a vámtisztviselő úgy találta, hogy UtriLIo képei nem esnek ebbe a kategó­riáiba, mert nem ,.eredeti“ festmények, löszén a művészről köztudomású, hogy gyakran festett párisi utcarészletet — képestoveíezőLapról. (Mint tátható, a vám­tisztviselő eléggé járatos a müvészetitőr- ténetamben, ha nun gyárt egy kissé külö­nös *s a felfogása, a művészi kép eredeti­ségét illetőleg.) A történet csattanója pedig az, hogy a vámhivatal a vámot nem levelezőlap ér­ték, hanem a képek valóságos, tehát mű­vészi értéke után követelte... Fs noha tiltakozva, de az érdekelt ga­léria kénytelen-kelleUcn meg is fizette... Természetesen most országos ügy lesz a dologból. Mert ugyebár, a józan logika értel- I méhen a kép vagy művészi és akkor nem i fizet vámot, vagy levelezőlap-irtás ólait és akkor színtan nem fizet vámot, meri olyan csekély nz értéke. De az amerikai vámtisztviselőnek nem ez a véleménye ... A. L. TÖMEGSZERENCSÉTLENSÉGET OKOZTAK A ROSSZ IDEGEK Roubaix francia városkában zsúfolt nézőtér előtt játszottak egy filmet. Az egyik jelenet közepén hirtelen elsza­kadt a film és a vásznon egy kis vö­rös fény villant meg. De csak szem- pillantásra. A mozi első soraiban ekkor elkiáltotta magát egy hang: „Tűz van, meneküljünk!“ mire a zsúfolt nézőté­ren irtózatos pánik tört ki, az embe­rek ordítozva, eszüket vesztve a főki­járat felé tódultak, senki sem vette igénybe a vészkijáratokat. Az erkély­ről egymásután ugrottak le a földszinti nézőtérre s egymással semmit sem tö­rődve igyekeztek a „tűzveszélytől“ éle­tüket megmenteni. | A veíitökamrában valóban meggyul­ladt az egyik filmtekercs, de azt a gé­pésznek egy perc alatt sikerült elolta­nia azonnal, teljesen egyedül. A szak­értők megállapítása szerint azonban még ha nem sikerült volna eloltania a tüzet, akkor sem fenyegette volna ve­szély a nézőteret, mert a vetitőkamra tűzbiztos. A filmpániknak két halottja és tizenhét súlyos sebesültje van. kerti lugasban üldögélt volna. — Kicsi baj van otthon, signor. Ne akarja szúrni, mert kiütök a kardot a kézből. Vagyok kicsi szégyenben az én leánj'cmtól. Mia cara Terezia csinálta nekem a kicsi baj. Csuklóból vívni, signor, r.e a vallóból! Vá I iából minden paraszt tud! Az én egyetlen leányom voit beteg. El kellett vinni dottorehez. Maga még ezt nem tudja, signor, na­gyon kicsi ember még... Dotíore elő­ször elkérte a sok pénzemet és kezelte az én leányomat. Később nem kérte pénzemet, de mindig elvitte sétálni Te- rezát. Tegnap este is vitte el és Te­reza még nem jött vissza haza. Most én már mehetek mindenhová... Elő­ször gondoltam, megfojtani a leányt és lekaszabolni a dottorét. Azután gone dolíam, nincsen nekem már más, csak az a lányom és nincsen nekem szivem megfojtani a torkát, pedig kellene ne­ki ... Mondok magának, signor, vigyáz­zon, hogy ne legyen leánya soha ... Maga még gyerek, de később se ... Dugja el hátul a kezét, mert levágok! A fiú dühösen vagdalkozott. Érezte, hogy neki most nem szabad odafigyel­nie a mester beszédére. Egy másod­percig ismét álmát érezte, a kreolbörü, husosszáju nőt, akit Terezának hívtak és olaszul beszélt vele. — Pihenjünk — mondta zavartan. — Azt hiszem, ebből elég volt mára. Tu­lajdonképen... nem isi tudom, mire jő a vívás? i — Mire? A vívás van a legjobb! Lesz az ember olyan, mint a rugó! Csinál éles szemet és hideg vért. Aki nem tud vívni, az paraszt. Gondolja, signor, hogy egyszer ... nem most. mert most kicsi, de ha lesz nagy... jön egy másik signor é~ ró'-.'.’ ' vlami goromba, akkor lesz rirécj és kel!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom