Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-16 / 87. szám

19 30 április 16. ELLENZÉK KÉT NAP A TUSNÁDI HEGYEK KÖZÖTT Husvét ünnepén az újjáéledő természet diadalát hirdették a székely hegyek pompás fenyvesei — Karcolatok egy felejthetetlen kirándulásról KOLOZSVÁR, aprítás hó.­Egy hét ón« gon delhit ban állandóan « székely hegyek kőzetet kalandozom. Hus- vét ünnepét Tusnádon 'föltölteni es azóta minduntalan visszaidézem a fenyveser­dőkkel borított hegyek osodátófcos szépsé­gén, lidllom az Ol't zúgását és magam előtt látom iu 'természetnek minden gazdag aján­dékát, ameliycil ez;t a vidéket el halmozta. Vdlahogyan szerelmese lettem husvét két napján ennek a gyönyörű helynek. Érez­tem, hogy milyen könnyelműség idegenbe vágyakozni pihenésre. Erdély bércei kö­zött mindent meg lehet tdlálni, amire csak az élet 'küzdelmei során kifáradt lélek vá­gyakozik. Ilyen gyöngyszem Tusnád is az erdélyi kincsek sorozatában. JÓI esik írnom erről ia húsvéti pihenő* tői. Úgy érzem, mintha nagy adósságot törlesztenék, amikor ezeket a sorokat pa­pírra vél'em. És biz-vást is tarthatom adós­nak magamat. Merít vétettem önmagam és a drága erdélyi föld ellen, amiért eddig nem kerestem alkalmat arm, hogy termé­szeti szépségeinknek minden gazdagságát megismerjem. Tusnádi két napom a nyu­galomnak és megelégedettségnek csodála­tos két napja vök. Színes hangu'Bailok, jól­eső ábrándok felidéző je. Érdemes ezekről az érzésekről! felvázolni néhány karcolatot. Szól a székely nóta . Plusvét vasárnapján reggel, valamivel nyolc óra előtt indult eil Brassóból a vo­natunk. Verőfényes, gyönyörű áprilisi reg­gel voJit. 'Köröskörül minden a termeszeit életerején hirdette. A -sora 'kegyelmes volc hozzánk. Husvét ünnepe nagy idegfeszült­ségek óráiban köszöntött be hozzánk. Ta­lán azt akar!a bebizonyítani a természet, hogy nincs u)z a hosszú tél, amely után ne öltene újra ünnepi köntöst a világ. Virág- ifakadás következik a zímankós napok után és a természet újjáéledésének 'fensége a sziveikbe is uj hitelt1, uj reményeket Ónt. A feltámadás ünnepén valahogyan elűztük magunktól ia jövendőtől való félelmet. Szinte gyerekes képzelődésnek tűnt fel etátetem, hogy 'lángba borulhat a világ. Hát lehel e szó vérzivatarról, amikor az április már a nyár melegét sugározza? Le­helbe hinni a fegyvercsörtetés komolyságá­ban, amikor a vonat szerelmes pár mellett robog al. Fiú és leány, kéz a kézben, ön­feledten haladnak az országúton és csak azzal törődnek, hogy tavasz van, amikor minden az ifjúság diadalának szolgálatá­ban átáll ■ * Mintha villanyáram fulbtif volna .végig az utasokon! Eltűnt gond és fáradtság ezen a tavaszi reggelen. Minden vasúti kocsiból nótoszó hallatszik. Egymást váltogatják áz édesen szomorú és szivet derítőén vidám székelv nóták. Messze földről igyekeznek az otthonukba ennek ia vidékneik gyerme­kei. Hosszai;, í-obatos óráknak, heteknek, hó­napoknak, talán esztendőknek keservei, ol­dódnak fell ebben a nótázásbán! Hiszen most hazautaznak 0 szülőföldjükre! Ismerős itt minden a szem ük n dk. És a viszontlátás már a boldogsággal határos. Szol a székely nóta . . _ Tufharsogja a vonj-iit zakatolását. Fennen hirdeti ennek az életerős népnek rendüllatiten hitét, fantáziá­ját — romatnikus költészetét. Régi emlékek Túlhaladtunk Sc-psziszentgyörgyön. Kis álom ásón áll egy pillanatom a vonat. A 'tábláról' látom, hogy Árkoson vagyunk. Szeretnék toszállani azokkal, akik elindul­nak u falu felé az országúton és-közben visszatekintenek, hogy búcsút intsenek a továbbutazóknak. Sohasem jártam itt éw mégis különösen kedves nekem ez *a hely! V ariha itt volt unitárius lelkész7 az édes: apám. Két évtizeddel ezelőtti (ragadta el a hala!'! Mcsit újra hallom jóságom hangját, amint a székely vidékről mesél! Jó lenne bekaöndozni ennek a kis falunak környé­két! Betekinteni a papilakba, átböngészni az egyház-község feljegyzéseit, felismerni az írások kc1zölili az édesapám kezevonását! Egyszer talán alkalmam fesz erre. is. Most továbbrobog a vonat, hogy uj és uj szép­ségeket vetítsen elém! Igyekszem megrög­ziteni ezeket a képeket. Elogy teliki meg' erőéit ésti talán jak bennük a gondok komor óráiban! Teli tüdővel szívom magamba a hegyi levegőt, amikor Tusnád felé közele­dünk és feltűnik a hegyvidék gyönyörű panorámája! Igazi ajándéknak érzőm ezit ia husvétot! A feltámadás felejthetetlen) him­nuszának! Tusnád fenyvesei között Amikor végre megérkeztünk Tosnádra, órákon át gyönyörködtem a 'látványban1, amely az égtájak minden részéről szépsé­gekéin adott. Áz ujságiró'villa, ahol meg- szálloittam, olyan heíyen fekszik, hogy taz egész vidéket látni tehet. Hátterében Tus- nád „viharsarka“, a Sólyomkő, emelkedik az ég 'fell'é, büszke méitósággial! Ha a Só­lyomkő fenyvesei föNtel felhők kaland óz­nak : vihar lesizi. Húsvétikét napja- a-latl azonban mindvégig derült volt' az égbolt. Alkalmat adott nekem <a véletlen arra, nek mindén csodájával1. ennek a környék VERTSSZTlIftS TAVASSZAL Husvét -hétfőjén, elindultam az egyik L e o-P i 11 s tisztán növényi anyagokból szépen gondozott hegyiuton. Fenyveserdő- °lWllitott hashajtó első­ben járni gyakorloilt turisták számára i« rangú vértisztitó és különlegesség! Nekem százszoros élvezetet ^üvfelfrissitő hatása jelentett! Igazi ünnep! A városi napok ro , ţgy tavaszi bo'lja után végre fenyőilil'at'ot áraszt az jUr, .oz^0(*9 1-2 nagy e'gé«*z hegyoldal! Érezlhetem, hogy a $°a °g2g na<3y doboz szebb zen-e a m»dárdal és a legigazibb, ősi '* hangulat: u tea-mcszeli csodálata. Fent, a hegytetőn, megszámolatlan gyor­sasággal rohantak » percek és az órák! Nem érzem, hogy egyedül vagyok. Vállár hogyan nem lehet magányosan üti az em­ber, ahol ilyen gyönyörű a vidék! Jó len­ne itt maradni az idők végtelenségéig! Ki­kapcsolódni a világ zajából. Itt a hegy*e­Léo-Pills^ tőn nincs -irigység! Elfelejtkezem arróh hogy nehéz időket élünk! Nincs szerelem és szintle anakronizmusnak hatnak a félté­kenység kínjai. Nyugalmat adnak a termé­szet szépségei ... Milyen rossz is vollit visszaindulni! Úgy éreztem, hogy megraboltak, amikor Lazá­in duba m. Azóta azonban minden szabad órámban viss^atealamdozom a székely he­gyek kötzé. Késői szerelem, de éréit férfi­érzés! Talán visszatükrözi ez a néhány sor azt!, ami feltámad)!) bennem: Erdély termé­szet; csodáinak imádatát . . . Végh József. U Hearsí, az amerikai „ujságkirály anyagi lejtőre jutott tí hatalmasabb sajiólrösztjének tulajdonosúi NEW YORK, április 15. William Randolph Hearst, az „újság- király“ karrierje kettétört és harmineóres világuralom Után a bukás előtt áll. A nagy sajtó-tröszt1 vezérének haflatten 1 és vagyoni összeomlásáról a Timpul igen érdekes cikket közöl. A lap szerint) Hearst-ot fényűző élete tette tönkre és karrierjének ive 1924. ó.tJa lefelé haladt. Hearatrnek, aki egy hatalmas s-ajtóítröszt elnöke volt, melynek -lapjai 11 millió pél­dányban jelentek meg, legendás világs^e- mélyioég volte, hatalma 1924 óta folyton csökkent és ma már teljesen ellünőfélben van. 1937-ben Heiarsit) kénytelen volb kon­zorciuma vezetését másoknak átadni és az uj -igazgatóság hol egy lapot adott dl, hol egy rádióleaidóálilömásti, hogy biztosítsa a konzorcium megmarad)! lapjainak -további (sorsát. A Hearstetröszt sorsát Hearst'nek határllalan érvényesülési vágya pecsételte meg. Többizben hatalmas kampányt foly­tatott, hogy newyorki főpolgármesternek, vagy Newyork állaim 'kormányzójává vá­lasszák meg, de lapjai, amelyek elég hatal­masak voltak ahhoz, hogy tisztviselői kar­riereket tegyenek tönkre, nem voltok elég erősek hozzá, hogy akár egy képviselői mandátumot szerezzenek gazdájuknak. 1922-ben azlt remélte, hogy az Egyesült - Álltamok elnökévé fogják jelölni, azonban a demokrata' párt, -amelyre 'támaszkodott!, visszautasította jelölését és vágya ismét el­érhetetlen maradt. Hearst azonban nem tudott úgy éf-ni, hogy ne beszéltessen ma­gáról. Abbiohiagyi'a a politikát és elhatá­rozta, hogy fényűző életmódjával ter-efí magára a világ figyelmét. A kaliforniai San Simeon községben hatalmas birtokot vásárolt, amelyre pazar fényben úszó pa­lotát) építtetett. Haarst Angliában és Fran* ciaországban középkori kastélyokat vásá­rolt, amelyeket átézállitttatü'tt birtokára és ott ujjáépittette. A világ minden nogyváro­sában palotái voltak. Harmincöt mi-Uló dollárt meghaladó összeget köllitöMl pálo iáira. • ;c ' ­Barátnőjének, Marion Davies filmszí­nésznőnek mesés palotát építfefeü és filmtársaságot alapitatít, hogy a színész­nő Azokkal a partnerekkel játszhasson, akikkel éppen akar*. A társaság filmjei sorra megbuktak ; és ez? a passzió újabb döüármüliokait) emésztett! fel. Nap-nap után követték egymást! (az 5—6000 dollárba, keriüllő díszvacsorák, bá­lok, amelyek megemésztették a Hearst- sajt'ó óriási jövedelmét, sőt Jlaasankénltl » tőkét is elvitték. Haarst! ekkor kölcsönö­ket vetít1 föl és az 1930-as gazdasági vál­ságban nem tüdoí-t fizetni, úgy, hogy a pénzt kölcsönző bankok befolyást szerez­itek topjai irányításában. Hear&tmek a sza­va egyre gyengébb íeWi a lapváll)allaitők irá nyitásánál és ma, 75 éves korában, a ElearsHkonzorciumban. már alig van egyéb része,' mint u neve. Az általai alapi- itioiüc, vagy vásárolt váliDaJl'aitok nagy részét rentábilis és jelentős jöVedeflmeti hajtana, ha aiz adósságok nem nyomnák ő'ket. Az Amerika- We-ektá, A HoairsM'röszt egyik hetilapja 6 millió 700 ezer példányban je­lenik meg ma is és a többi topjainak pél­dányszámú 4 és félmillió. A lapok hirde­tési bevétele évente ma is meghaladja- a 30 milllió dollárt, de az adósságok annyi­ra nyomasztók, hogy ez az óriási bevétel alig elegendő az adósságok fedezésére, Á Hea'rst által felépít elit hatalmas tröszt egy­re jobban inog és nagyon; könnyen meg­történhetik, hogy máról holnapra szétesik. Főbelőtte magát Parisban dr. Lukács Hugó,Ady Endre egykori kezelőorvosa Színes feljegyzések a nagy költőnek és orvosának barátságáró KOLOZSVÁR, április 15. Rövid párisi távirat jelenti: Dr. Lu­kács Hugó orvos Parisban fübelötie magát. A közel hatvanéves orvos re­volverének golyója nagyrahivatott, de hányatott élet után tett pontot. Dr. Lukács Hugó nevére a régi kolozsvá­riak még jól emlékeznek. Jóval a vi­lágháború előtti években az akkor még pályája kezdetén lévő fiatal orvos jel­legzetesen ismert alakja volt a régi Kolozsvárnak. Itt végezte egyetemi éveit, majd rövid orvosi praxis után a legkomolyabb orvosi körök is felfi­gyeltek tehetségére. Csakhamar az a kitüntetés érte, hogy a fiatal orvos első tanársegédje a kolozsvári ideg- és elmegyógyintézet akkori nagyhírű ve­zető főorvosának, dr. Lechner Károly egyetemi tanárnak. Dr. Lukács Hugó ekkor a legszebb karrier előtt állott és erre az időre esik az is, hogy közeli ismeretségbe és jó barátságba került Ady Endrével, akinek ö volt a kedvenc kezelőorvosa. Bárhol is volt Ady Endre, Párisban, Budapesten, Nagyváradon, vagy Ér- mindszenten, mihelyt úgy érezte, hogy alattomos betegsége újból és újból tá­madja szervezetét, azonnal leutazott kezelőorvosához Kolozsvárra. A nagy­beteg költőnek hallatlan bizalma volt benne. Ösztönszerüleg érezte, hogy or­vosa részéről nemcsak orvosi kezelés­ben részesül, de egyben olyan atyai barátra is talált benne, aki a távolból is igyekszik őrködni sorsa felett. Hogy aztán Ady Endre szertelen életmódját mégsem tudta megfékezni és orvosi korlátok közé szorítani, az nem az or­voson múlott. A zseni örökké lázongó féktelensége nem ismert határokat. Még akkor sem, ha egészsége és élete forgott kockán. Sokszor lehetett őket együtt látni a kolozsvári New-York- kávéház terraszán, vagy bent a törzs­asztalnál, ahol a költőért aggódó ke­zelőorvos többször megtette, hogy ösz- szejátszott a pincérekkel. Ez abból ál­lott, hogy Ady elengedhetetlen alko­hol-adagjait, amennyire csak lehetett, gyengítette. A pálinkát sok ásvány» és szódavízzel, a vörösbort pedig málna­sziruppal hígította fel és gondosan el­lenőrizte, bogy a pincérek betartják-e utasításait. Egy ideig ment a dolog, de Ady rájött a „turpisságára s egy al­kalommal azt mondta elbiggyesztett szájjal Lukács Hugónak: \ — Nagyon elromlott ez a New-York{ Nem lehet itt már semmit inni. Men* jiink egy más korcsmába! A lelkiismeretes kezelőorvos többiz* ben megtette, hogy éjszakánként vá­ratlanul razziát, tartott Ady szobájá­ban s minden ott talált alkoholt elkob­zott. Néha kedves, apró, kis leszerelő trükkökkel, néha bizony kicsit szigo­rúan és erélyesen kellett szembefor­dulnia a költővel, hogy legalább a ke­zelés ideje alatt tartsa he a rendelke­zéseit. De ha szigorú eréllyel is kellett néha fellépnie, minden intézkedését, egész eljárását Ady irányában az or­vosi lelkiismereten kivül a legnagyobb szeretet, a legmelegebb baráti érzés és a nagy zseni iránti féltő aggodalom hatotta át. Amikor Ady Endre lerom­lott szervezete időnként újabb és újabb reparálásra szorult, a költő úgy ruc­cant le Kolozsvárra, mint a gyermek, aki hazaiön. Ilyenkor elkeseredetten, letörten állított be Lukács Hugóhoz. .— Csinálj már velem valamit! És gyónt és panaszkodott és kiön­tötte előtte minden keserűségét és mint egy megszeppent gyermek, kérdezte or­vosát: „Ugye, nem lesz semmi baj?“ Még 1916 januárjában is ezt kérdezte. — Persze, hogy nem tesz — vála­szolta Lukács Hugó, az orvos és a ba­rát. De mindig hozzátette: „Csak mi­ért nem jöttél legalább egy hónappal előbb!“ I * Aztán vége lett a világháborúnak. Elkövetkezett ^ az 1918-as őszirózsás forradalom. És néhány hónapra rá, 1919 januárjában Ady Endre meghalt. Azok az évek végzetszerűen szóltak bele nemzetek és egyének életébe. Ab* ban az időben került el Kolozsvárról dr. Lukács Hugó is. Az idő öt is elso­dorta. A legszebb karrier előtt álló or­vos felfelé ívelő pályája megtörik. Az események dobják az egyéneket. Az orvost elragadja a politika. Aktiv sze­repet visz a Károlyi-kormányban, Majd a zavaros idők után külföldre megy. Hosszú időn át Becsben él. Egy évvel ezelőtt Parisba költözött, a fiá­hoz. Nemrég az egyik angol gyarmatra akart kimenni, hogy ott telepedjen le Nem sikerült. Nem kapott engedélyt. S most jön egy rövid, szűkszavú érte­sítés: Párisban agyonlőtte magát! A költő után most elment az orvo­sa... (ff­Hétion véget ér a ímsvéti szünidő l KOLOZSYrÁR, április 15. Hétfőn, április 17=én reggel nvok órakor ismét megkezdődnek a tanítá­sok az elemi, közép és szakiskolákban Itt írjuk meg, hogy ugyancsak hétfőt, van vége a bíróságok húsvéti szünet, tének is és megkezdődnek a tárgyalá­sok is az igazságügyi palotában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom