Ellenzék, 1939. április (60. évfolyam, 75-99. szám)

1939-04-16 / 87. szám

6

'EtXKKZfsK

Egy kis szívesség...

írta : Orbóh Attila

Är embert sűrűn kérik ,,szívességre“. Azonban ennek u .szónak egész mis jelentősébe \nn manapság, mint volt valamikor. KgyáJt'a'lában a szavak értéke megváltozott; teljesen más fogalmakat fednék, mint huszHniszonöt év előtt. Szívesség alatt még nem is olyan régen azt értet Kik, hogy embertársaink, hozzátartozóink, barátaink apró kis kéréseit teljesítettük — s ha h.il.íl- kod^k, síz.t válaszoltuk: egy ki szívesség, szót sem érdemel . ..

Manapság minden csak „szívesség“, még a legnagyobb szolgálat is, amit ember embernek tehet. A közelmúlt korszak nagy

\ álságoi és uj eszmeáramlatai rá nevelt ék az embereket, hogy a mások ügyét-baját magukévá tegyék, — az iigyes-bajos emberek meg szép lassacskán megszokták, hogy ne ók maguk intézzék a s>irját dolgukat. A hódító szociális gondolat furcsa kinövéseként az emberek egy nagy részt' egész egyszerűen .szívességnek“ nevezi azt, ami ön- feláldozás, önzetlenség, áldozatkészség, nagy szívre valló tett volt valamikor . . .

Mindez pedig azért jut eszembe, mert a napokban megint egy kis „szívességre“ kért valaki . . „

. V- • £

Az autóbusz-megállónál megszólított egy intelligens kinézésű, jól öltözött, határozottan rokonszenves fiatalember. „Fő- szerkesztő“ urnák szólított, pedig hát a sajtó egyik cimJelen, egyszerű kis napszámosa vagyok.

— Ha nem tetszik haragudni — mondotta — egy kis szívességre kérném . . .

Aztán elmesélte, hogy jogot végzett és másfél esztendeje hiába szaladgál állás után. Próbálnám betenni valahová, mert nyugdíjas szülei nyakán él, menyasszonya van, nősülni szeretne . . .

Az ember segít, ahol csak tud. Ez. egészen természetes. Elővett emtoltőtoliamat s blokkomat. Följegyeztem adatait — bármennyire is fázott a kezem a fagyasztó esd szélben. Közben, amíg jegyeztem, elhatároztam magamban: minden követ megmozgatok, hogy állást k±pjon ez a derék fiatalember. Menyasszonya van. Nősülni akar. Talán boldog kis család megalapitá- sáho-z nyújthatok segítő kezet.

— Mindent el fogok követni érdekében — mondtam a fiatalembernek és biztatón megráztam jobbját.

ó pedig megkérdezte tőlem (tagadhatatlanul „udvariasan“):

— Hogy hívják a .Jőszerkesztő“ urat? Hegy tudjam, ha majd érdeklődni bátor ködöm . . .

mil IMF—

......IMII IMII—HIIIMI—UJ

Bevallón*, szőríüls szivüm viselkedtem. Nem mondtam meg a nevemet.

Mindössze cs«k ennyit válásrólt»m:

— Nyomozza k', kedven barátom . . .

m

Az ifjú költő «ffl» kér, hogy előadói estjén bevezető előadást tartsuk (persze in- gyért), — a negyed rangú színész, hogy főszerepet „verekedjek ki“ ;v legközelebbi filmemben, — egy kezdő iró, hogy cikket helyezzek el könyvéről, amelyben önmagái agyondicséri, — egy bus,, elvált asz- szony, akivel életemben először beszélek, hogy békitsem lei az urával . . .

Egyetlen napon ennyi „apró szívességei“ kérnek, m<Yt ugyebár, egy iró és ■ ■------------ iw——

Furcsa világot élünk. Még n legjobban jövedelmező vállalat, a Szuezi-csatorna részvénytársaság is panaszkodik.

Arról van ugyanis szó, hogy a multévi mérleg sokkal kedvezőtlenebb, mint az

1937-es volt. Akkor a csatornán harminchat és félmillió tonna iirtartalmu hajó közlekedett, az 1938-as esztendőben kétmillió tonnával kevesebb volt a hajóforgalom. I

Valljuk be, ez érzékeny veszteség, de a társaság még igy sem fizetett rá az üzletre. A szárazföldi emberek, akik a hajózás apró titkaival nem ismerősök, talán nem is tudják elképzelni, hogy milyen költséges a Szuezi-csator- nán való átkelés. i

A VILÁG EGYIK LEGFONTOSABB ÉS LEGDRÁGÁBB VI- j ZIUTJA

Mint köztudomású, a Szuezi-csator- na a Földközi-tengert köti össze a Vörös-tengerrel és ezen keresztül megy a hajók utia az Indiai-óceán felé. Ez a keskeny’ viziut, amely állagban körülbelül hetven méter széles és százhetven kilométer hosszú, a világ legköltségesebb útvonala. Például, egy közepes nagyságú hajó az átkelésnél félmillió lejt fizet, de vannak nagyobb hajók is, amelyek főleg Ausztrália felé közlekednek. Ezek bizony néha félmillió frankot is otthagynak a csatorna pénztáránál.

Ez a hihetetlen magas árszabás magyarázza meg azt a tényt, hogy azok a tengeri hatalmak, amelyeknek nincs Szuezi-csatorna részvényük, miért folytatnak oly elkeseredett harcot a vállalatban való részesedésért. | Minden felnőtt utas a társaság kimutatása szerint 5 s. 9 d. fizet, minden három és 12 év közötti gyermek 2 s. 10 és fél d.-t. Ugyanez az árszabás érvényes a hajóárurakományra is.

újságíró rícr mindenre éa semmi dolţ^u nincsen , . .

Valamikor nagyon megbotránko/.Gin, ha azt hullottam, hogy emberek, akik ho- giteni tudnak másokon, elutasítják u kérelmezőket, szóval „szőrös azivüek“. Mostanában egészen term ész^'t esnek találom, hogy sziveden emberek is vannak. Mert legalább olyan szívtelenek azok, akik egé«z természetesnek hálják, hogy érproblémájuk megoldása: mindössze egy kis „szívesség". Amivel tartozik minden jólnevelt úriember kevésbé szerencsés embertársának. De nemcsak « kevésbé szerencsésnek, hanem a hitványnak, a tudatlannak, a nap- Jopónak is . . .

Minden elfoglalt tonna után 5 schillin- get és 9 pennyt fizetnek, az üresen hagyott tonnatartalom pedig 2 s. és 10 és fél d.-vei terheli meg a hajót az átkelésnél. Ez a magyarázata annak, hogy a hajóstársaságok lehetőleg kis hajókkal közlekednek, a Szuezi-csator- nán, mert ki akarnak használni minden tonnát.

Nagyon érdekes a kimutatásban az is, hogy a Szuezi-csatornának nyolc- százezer részvénye van, amelyeknek névszerinti értéke egyenként 250 frank. Ebből a részvénytömegből 353 ezer 2O4 részvény az angol kormány birtokában van, amelyet annakidején az egyiptomi Khedivétöl vásárolt négymillió fontért. E vásár óta hatvanhárom év telt el és az angol kormány' nem fizetett rá az üzletre. Az idén például üzletrészesedés cimén közel kétmillió fontot kapott Anglia. De eltekintve ettől az évenkénti hatalmas részesedési összegtől, maguk a részvények is, amelyek az angol kormány birtokában vannak, az eredeti négymillió fontról ma már negyvenötmillió fontot meghaladó összegre ugrottak.

I VÁLLALAT, AHOL ÉRDEMES IGAZGATÓNAK LENNI

A csatorna ügyeit intéző bizottságnak harminckét tagja van. Ezek közül tiz angol. Az igazgatók kitűnő fizetést kapnak. Évi jövedelmük három és ötezer font között váltakozik. Ezért a fizetésért havonta egy’szer meg kell jelenniük Párisban és részt kell venniök az igazgatósági tanácskozásokon. Természetesen a csatorna karbantartása is tekintélyes összeget emészt fel.

A tiz angol igazgatón kívül van még tizenkilenc francia, két egyiptomi és egy holland. Tehát lényegében az angolok és a franciák birtokolják a Szuezi-csatornát. I

hajtottak, a levegő átfőtt 6s a csókban, amely ae önkéntes megadást je’ezte, az érzékek vad diadala, a boM óságban való megsemmisülés kiáltott felém.

Süketen, félig vakbn, bénult testtel támolyogtam ki az ivkunpák aló. hogy megvárjam apámékat. Jöttek nemsokára.

Rózsa rámtekintett:

—- Tetszett?

— Igen — lehelteim

Megindultunk hazafelé. Egy-kettő, egykettő — számoltam magamban lépteimet, előre engedve Rózsát, meg apámat. Ugyr terveztem, hogy a Piac-térig velük megyek, ott szép csöndesen elmaradok tőlük és megyek a Tiszába'. Egy-kettő, egy-kettő -— már áthaladtunk a téren. Majd a Vörös-utcánál — nyugtattam meg magamat. Szivem tompa, súlyos ülésekkel! vert. Gyávaságomon végre is elöntött a düh. Még néhány lépés és ott áUtimk a házunk előtt.

H'irtelem, fulladt érzelemmé1.' megállottám. Rózsa,, meg apám nyugodtan lépked lek tovább. Megálltam, amiig száz lépésnyit eltávolodtak, akkor megfordultam és remegő lábakkal irányt vettem a „Tiszáéinak. . „ ■ ■ .

A vendéglő kerthelyis égének bal sarkában vidám társaság borozott. Bátyám, nagybátyám, meg egy sereg ismerős. A cigány láthatólag nelak húzta.

Elszántan, de minden porcikámban reszketve álltam meg asztaluk előli.

— Szervusztok!

— Szervusz — viszonozta köszönésemet bátyám és egy üres székre mutatott.

Leültem. Egyszerre mély lehangoltság rohant meg. Jóformán észre sem veitek. Megjelenésem egyúltalánba nem keltett feltűnést és nem okozott semmi izgalmat.

Hz pedig nem közömbös például Glauzország cs Németország »z.nmárn. Ugyani*, a csatornán áthaladó olasz é-t nőmet hajók, illetve hajózási vállalótok, a csatornánál lefizetett használati díjból nem kapnak vissza semmit. Ezzel szemben az angol és franciu hajó zási társaságok a Szuezi-csatorna jövedelméből kormányaikon keresztül szubvencióban részesülnek.

Talán még érdemes megjegyezni azt, hogy a Szuezi-csatornát több mint felerészben angol hajók veszik igénybe. Ezek után rögtön Olaszország következik tizenhat százalékkal, Németország kilenc, Hollandia hét és fél, Franciaország pedig öt százalék erejéig. Ebből a kis kimutatásból is láthatjuk, hogy a legtöbbet a Szuezi-csatornán a francia hajózás keres. A nagy tengerj nemzetek közül az ö hajóikból kel át a legkevesebb a csatornán és a francia kormány kapja a legnagyobb részesedési dijat a csatorna jövedelméből.

Eltekintve a csatorna nagy üzleti jelentőségétől, -szinte felmérhetetlen annak hadászati értéke. Igaz, hogy 1888-ban kötött nemzetközi egyezményben a nagyhatalmak biztosították a csatorna területenkívüliségét, illetve semlegességét. A fennálló nemzetközi egyezmények értelmében a csatornát bármilyen nemzetiségű kereskedelmi vagy hadihajó igénybe veheti. A csatorna pedig nem blokálható. Kivétel csupán az, hogy a Szuezi-csatorna fölött repülőgép nem közlekedhetne

Az angol admiralitás legutóbb egy bizonyos nap bizonyos órájában kötelezte az összes angol lobogó alatt futó hajókat, hogy tartózkodási helyüket pontosan közöljék a tengerészeti minisztériummal. E helyzetjelentés alapján megrajzolták az angol hajók útvonalát. Kiderült, hogy a SzuezLcsa- tornán legsűrűbben angol hajók közlekednek. Ez a térkép mindennél ékesebben bizonyítja, hogy miért ragaszkodik Anglia annyira a Szuezi-csatorna birtoklásához.

A társaság és az egyiptomi kormány között fennálló szerződés szerint 1968- ban a csatorna az egyiptomi kormány birtokába kerül. Még harminc esztendő van hátra, de már most megkezdődtek a csatározások a társaság részéről a koncesszió meghosszabbításáért.

Természetesen ebbe nagyon sok küí- sö erő is beleszól majd, mert többek közötf a mostani földközitengeri ellentétek Olaszország, Franciaország és Anglia között részben a Szuezi-csatorna miatt vannak. Ugyanis Olaszország legnagyobb gyarmatához, Abesszíniához, csak úgy tud hozzáférni, ha formálisan belépődijat fizet — mégpedig az előbb említett árak mellett — a francia és angol részvényeseknek. Ez a helyzet mindinkább súlyos nemzet-* közi bonyodalmakra adhat okot.

i. Mécs Alajos.

7 9.'10 2prill* /ó.

En csodálkozást és megrökönyödést vártam, hogy kidíUleszthessem & mellemet és a tudomásukra adjam: váüaDom hősiességem minden következményétValaki poharat tolt elém. Fölhajtó ttom a gamatos italt. Lestem a pillanatot,, mi* kor halkul a zsivaj, hogy szólhassak és észrevételem magamat.

Öt perc telhetett el. Akkor hátulról érintést éreztem vállamon. Megfordultam. Kiss, a vendéglős állott előttemKacsintott.

— Tessék kijönni...

ügy tettem, mintha nem hallottam volna, mit mondott.

— Parancsol, Kiss bácsi?

Közelebb hajolt hozzám.

— Itţ van apa.

Testem egyszerre kihűlt.

Fölemelkedtem és megindultam. Apám

a bejáratnál állott. Ott várt rám.

— Hát te? — kérdezte, amikor megállottám előtteA szégyen fölverte bennem a szüajsá- gbt. Vártam, hogy reám emelje kezét.

— Bent ülök — mondtam kihívóan.

Karom után nyúlt:

— Gyere!

A hang nyugodt volt, de fenyegető. Ali - tam. Nem mozdultam— Nem megyek. Maradok. Üssön meg.

Merően nézett. Torka megvonagiott.

Előre lépett, karját karom alá fűzte és megindult velem.

Otthon ennyit mondott:

— Majd holnap beszélünk.

Nem szólt másnap. Nem szólt később sem. Innen-onnan harminc éve, hogy akkor hazavitt. Nagy' idő, de karja és szava édes melege még ma is üt kering lelkemben.

APÁM HAZAVISZ

Irta BIBÓ LAJOS

<A helyzet kezdett elviselhetetlenné válni.

Apám árva hangát nem szólít, de némasága félelmetesebb volt minden komor fenyegetésnél. Rózsa, nagynéném súgta meg ugyanis.

— Fiam, apád megelégelte a csavargásaidat — mondta röviden, de annál érthetőbben.

Meghökkentem és elkeseredtem». Nyár volt. Julius. Vakáció. Egy elégségessel végeztem a hetedik gimnáziumot. Rettenetes erők feszülitek bennem. A napközben vívott billiard- 'és kuglicsaták nem elégítették ki többé lobogó becsvágyaimat.

Bátyám, nagybátyám, esténként bevették magukat a Tiszába és nap mint nap, pi- tyókásan állított hazia éjfél után.

A végzetes napon, amikor végre elhatároztam magamat, hogy a cselekvés terére lépek és fölavattam magamat férfinek, apám közölte Rózsával, hogy este színházba mennek. A helyzet ismertetéséhez tudni kell, hogy városunkban a nyári hónapokban színtársulat állomásozott és irodalmi működésem címén én árultam a diákjegyei.

Ez az irigyelt és előkelő tisztség amellett, hogy még azok körében is végleg megalapozta írói tekintélyemet, akik ön- kepzőköri működésem után még mindig vonakodtak elismerni bennem a Tár.geszt — rendíthetetlenül meggyőzött küldetésem letagadhatatlan lényéről. Egy tizenhétéves ifjú, aki már több, műit ötven busongó szerelmi költeményt irt és a társulat valamennyi előadását végignézte az állóhelyről, mi lehetett más, ha nem szeíl-emóriás és Isteni küldött?

Az iskola, a szülőt szigor eddig megfosztott a cselekvés .’ehetőségétől. Meg kellett mutatnom azt is, imhol férfi szórtéra.

J A „Vág özvegy“-et adták- A nézőtér a szokásos izgalommal várta as előadás megkezdését. Fölment a függöny és abban a pillanatban, ahogy megérintette arcomat a színpadról áramló ismerős illat és Danüó herceg kiiépp.u a lámpák elé, szivem megnyílt, hegy magába fo- I gadja a csodálatos illúzió minden meny- ' nyei igézetét. Felhangzott az c‘ső csáb- j keringő és a zene árja elragad *R Min- ! den csöpp véremben meg/^ndűlve tántorogtam ki a levegőre, amikor az e's*"> felvonás véget ért. Árnyékba húzód 'am, hogy cigaretlázhassam. Olyan melyre szívtam a füstöt, hogy az inger a zeige- reimet csiklandozta. Soha daliam, szín, huj to gatás nem férkőzött még o'yan közel hozzám, mint ezen az estén.

Következett a második felvonás. Ereztem: szivem szétpattan. A színpadon egymást kövek) szerelmi jelenetek izgalma valósággal fojtogatott, Életem egyszerre megnyílt és tcstemen-lelkemen át- rezdülit az ismeretlen szerelem minden zsibbasztóan édes gyönyöre.

Vágytól lobogva szédültem ki a szabadba ;a másodnk felvonás után. Éreztem: tettekre szillettem és elérkezett a pillanat, amikor ki kell dobbanom a porondra., hogy megdöngessem erőmet.

De niindz csupán két felvonás és csupán szerény kezdet volt. Következett « harmadik felvonás: a vágyak beteljesülése. A hegedűk suttogtak, a kürtök sóSzuez, a csodálatos és gazdag Kelet kulcsa