Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-05 / 53. szám

• í'y." i 9 39 március 5. ELLENZÉK Kitört a szérum-háború Franciaországban IM|II Hl WilillllllHI I lillllMníKITTT irUTiiTTlTMMBB LÉON DAUDET MINT ORVOS A POLÉMIA-HADJÁRAT ÉLÉN I PARIS március hó. Az őrok Franciaország: ime a világ összes eresztékeiben recseg-ropog, a feldúlt földrészek országutjain fejvesz­tetten menekülő népek tolonganak s a Szajna partján, mintha csak a holdban lennének, egy tudományos elv miatt verik agyba-föbe egymást az emberek. A Jegpoijtizáióbb, legszenvedélyesebb párisi politikai újság hires, harcos ve­zércikkírójának, az „Action Francaise“ forróvérű Léon Daudetjének hetek óta nem érkezik a tolla politikai vezér- cikkirásra s épugy, mini egy ember­öltővel ezelőtt, a Dreyfus-per idején, ezerszámra borul fel a francia polgári családok békéje aszerint, hogy Ramon- párti az apa, vagy Ramon-ellenes a fiú. AZ UJ SZÉRUM ,Ramon professzor egy derék, szakál­las orvosprofesszor, aki mint minden tudóstársa széles e földön, csak a la­boratóriuma négy fala között érzi ma­gát a helyén s valószínűleg megveti a hangos embereket. Mégis az ő tudósi agyából pattant ki, az ö csendes labo­ratóriumában született meg az az or­vosi felfedezés, amely körül most leg­alább olyan hatalmas, fülsiketítő lárma zajlik a közélet terein, mint annakide­jén a himíőszérumok bevezetése körül. Ramon orvosprofesszor több évtize­dig tartó tudományos munkálkodás után s továbbfejlesztve világhírű mes­terei. a halhatatlan Pasteur, Calmette és Roux professzorok eredményeit, fel­találta a difteritisz uj szérumát. Az uj gyógyszer, mint minden frissen felta­lált szérum, évekig vajúdott a legszi­gorúbb tudósi ellenőrzések kereszttü­zében s amikor végre kikerült a köz- használatba, mindenki megbízhatott benne, mert hisz talán a világ Iegcsaí- batatíanahb tudományos fóruma: a pá­risi Institut Pasteur szérumgyártó la­boratóriuma vállalta magára készíté­sét. A Ramon-féle antidiftériás szérumot sorra használatba vették Franciaor­szág s a világ legnagyobb kórházai s egymásután futottak be az elért ered­ményekről a kedvező jelentések a pá­risi Pasteur Intézet-hez. | Ramon doktor nevét, az egyik leg- szörnyűbb gyermekgyilkos kór legyő­zőjét, már kezdték épugy az emberi­ség jótevőinek névsorában emlegetni, mint Pasteur, Koch, Röntgen, Ehrlich, Semmelweis, Clatide-Bernard és társai halhatatlan neveit. És ekkor hirtelen, alattomosan, mi­ként ez a hirtelen, nagy botrányok ter­mészete. kitört a Ramon-féle antidifté- riás szérum füssketitö zajú botránya. i Lkon daudet a porondon A dolog úgy kezdődött, hogy a fran­cia közegészségügyi minisztérium, a hadügyminisztérium beleegyezésével s a különböző tudományos tekintélyek sürgető ajánlására kötelezővé tette a katonai kórházakban a Ramon-szérum használatát. Az első kedvezőtlen je­lentések ezektől a katonai fórumoktól jutottak a tudományos körök fülébe. A szóbeszédek tempója hihetetlenül gyors, megállíthatatlan s egy nap még n szerkesztőségekbe is eljutott a hir: a Ramon-szérum nem gyógyít, hanem öl! Elindult a hírek s álhirek vészes áradata, kitört a félelmetes polémia- háború. Az ügy szenzációs formájába attól a pillanattól fogva lendült, ami­kor megjelent a Ramon-támadók s Ramon-védők szenvedélyes pergőtüzé­ben a hires rojalista polémikus: Léon Daudet közismert alakja, A nagy Al­phonse Daudet fia s a francia rojaüz- mus lobogóvérü, reménytelen harcosa első pillanattól fogva a Ramon-szérum keményen vádló ügyészévé verekedte fel magát. Nemcsak mint polémista, nemcsak mint minden közügyért lel­kesedő iró fogott a harcba Daudet, ha­nem mint orvos is. Bár sose használta a párisi orvosi fakultáson szerzett dip­lomáját, ezúttal azonban ezt a tekinté­lyes kutyabőrt emelte maga elé pajzs­ként a Ramon-szérum ellen kezdett nagy csatájában. A szenvedélyes polémiák hetek alatt felduzzasztottak s természetesen eltor­zították a nagy ügyet. Pro és contra klubok alakultak, újságírói s tudomá­nyos ankétek indultak s a szenvedé­lyek nekiszabadult áradatában amivi ellentétes vélemény alakult ki, ahány véleményező csak akadt. S közben, anélkül, hogy csak valaki meggyőződhetett volna a szóbeszédre bocsátott számok valódiságáról, nőtt szélsebesen a „gyilkos szérum“ halot­tainak száma. | Egy megcáfolhatatlan cáfolat már mindeneseire lesújtott a felelőtlen szóbeszédekre: Daladier miniszterel­nök s nemzetvédelmi miniszter erélyes formában kijelentette, hogy a katonai kórházakban nem történt egyetlen ha­láleset sem az antidiítériás szérum használata következtében. ... Az egyik elmúlt este szérum- meetinget tartottak sokezer főnyi hall­gatóság részvételével a hires párisi Saíle Wagram-ban. A közönség s a szó­nokok majd hogy ökölre nem mentek. Amikor a szérum védelmében megje­lent a tribünön a Pasteur Intézet egyik hires tudósának, Péron professzornak az alakja, az .,aníiramonisták“ szavaló- kórusban kiáltották feléje: | G Â L L I Â UJ ANYAGOT HOZ FORGALOMBA! NOVOLÉNE SZÖVET FINOM, ELEGÁNS. PRAKTIKUS Szenzációs árak!1* GENERAI N1CULCEA No. 2 ÖSSZES JELENTŐSEBB VÁROSAIBAN CLUJ, STR. FIÓKOK AZ ORSZÁG — Ál lat-or-vos, ál-lat or vos! A meeting után az utcán néhány an- tiramonista beverte néhány ramonista fejét. I S mindezt azért, hogy megvédjék egészségüket a kiátkozott szérum ve­szedelmeitől. O. J. MEGTÖRTÉNT Irta: L. RENDV MÁRIA A történél egyszerű és különös, Nehéz megírni, mert egyszerű. Nehéz elhinni, mert különös. így kezdődött. A férfi már n harmadik gallért1 dobta félre. Az inggombbal vesződött'. Legalá ob ötödször határozta eh hogy itthon marad. Végre begombc!'óck>tt. A nyakkendő az első köpésre sikerült. Hajít lesimitoliia szokásszerüen. Vágyakozó pillantást kid - dőlt a megkezdem könyv felé. Mégis ei- iodulr. Ban ke titre ment. — Bankett. Unalom. Sok cifra usz- szony. Nagyképü, ünnepélyes urak. Üres fecsegés. Tvás, cigaretta. Másnap fejfá’ás. Éjfélre otthon leszek! Az asszony unottan öltözött. Az etső ruhába belebujit. Fekete, sima. Jó. Nem érdemes vesződni az öltözködéssel. — Bankett. Unalom. Éjfélre haza jö­vök — s egy hlalovánv, seflyemszirmu, sárgarózsát emelt ki a vázából. Lustán le­rázta' a vizgyöngyöketi és a keblére 'űzte. Bosszankodó rángás futotta át a féri* arcát, amint o névjegyét megpillantotta. Szomszédja nem tetszett. CsJak éppen ez a nő ne került! volna mellé. Évek óta, ha rbkán 'találkoztak, kiolcsop09 eillenszenvük heves, maró vi­tákba robbant ki.-— M‘ jól összekerültünk — gunyosko- dotc az asszony bélfalé forduló rosszkedv­vel — legalább kedvünkre veszekedhe­tünk. Udvariasra enyhültén leült a férfi- Az előételeknél csipkedő szavak. — Tűntelően egyszerű, mint egy apáca. — Bámulatosan előzékeny, mint egy diplomata, — Nem divat már a rúzs? —- A férfinyelvet vitriollal pácolják? A sültnél már egy kis vita segi'ett a nehéz bornak. Melegebb lett a hangúim. A tésztánál politizáltak. A gyümölcsnél szerelemről s a fekete­kávénál! könyvekről beszéltek. Tiz év óta, mosti voltak ilyen hosszan egymásra kényszerülve. Éjfél ehmd't. Egyik sem gondolt a menésre. Szavak röp­ködtek. Gondoláitok költözködtek, csodál­kozva, hogy milyen jó helyre ttalá’l'ak. Egészen kellemes volt, Puhaszirmu sárgarózsa az apáca ruhá­ról, egy szmokingra került. Bágyadtan on-lya haldokló kelyhének dús illatát. So­ha ilyen bankett! Cigány húzta. — Ha'Hványsárgarózsa, ha 'tudnál be­szélni ... A haJpvány sárgarózsa szimbó­lum leüt. Két déliek sok útvesztő után ta át­kozott. Amulva kicserélődött. Eggyé ol­vadt. összeforr*. Ez volt a szerelem tavaszai. * Esküvőre készültek, [ó meleg sugárzó1* a férfi két szeméből. Bizalomkeltő, olta.-. aiazó. Vidámság áradt az «sszonyból, Fel­szabadul ó, iTH'gkün.nyülő. Rózsák közt babrált. Soknak találta. Lánynak való ai bokréta. Kivett egy-^en egyet. T Losszuszálu halvány sárgarózsát. — Olyan, mint Te vagy. Magas, kar­csú, sápadt virág. Az cn virágom. Emlék­szel? Úgy ömllik felém az íUa'- -, mint a szerelmed. A férfi meghaitottan hajolt az asszony haja fölé Olyan jó volt, ennek az «m- beHö1gynek az árnyékában meghuzódm. Elindultak. — Holtodiglan, holtomiglan . . . súgta az asszony $ a rózsaszál kettétörd a forró ujjal közölt. Szive jéggé dermedt. Végig futott n; a különös borzongás. Fogai koccantak. Majd bibordáng kúszott föl haja tövéig. Gyöngyöket hintve a homlokára. A férfi megkapta két kezét ijedeTernmrJ. — Rosszul vagy? — Semmi, semmi — s a rózsaszál le­hullott a földre. A férfi fö'kme’tte. — Derékba tört. Minden derékba tö­rik. Nálam különösen. Furcsa kesernyés előérzef szádba mag őket. De jött ia szerelem nyara' és fö'l’pcr- zsebe a rossz emlékeket * Évek suhantak jóbar-rosszba. A házas­ság kényes melegágya a szerelem virágá­nak. Néha tudforró, elhervad ez a kényes növény, máskor a hidege sorvasztja e’d. Ez o két ember okosan fölötte. Lélekkel jó­sággal. Egymás gondolatát szavak nélkül is tudták cserélni. Téli esték hosszú, ó beszélgetése, tavasznak bomlása, nyárnak bohósága, ősznek hervttdása, mind ös­szébb forrasztotta őke* — Az utolsó rózsákat szedtem le, nézd milyen pompásak — s asszonyos vidáman az ura üdébe öntötte­Együtt szed’ék rendbe, összeért a ke­zük. A vidámság ijedt döbbenetbe fulladt az asszonyban. — Milyen forró ia kezed fiam, ta láns vagy — kutató ujjal végigszántották a fér­fi homlokát, mellét, amíg riadtan kapcso­lódtak a csuklóra. Benne volt ebben a mozdulatban anva aggódása, feleség féltése, gyermek gyön­gédsége. A férfi a dáz pezsgőmámorában, hol Jo­gán élvezte az asszony szigorát, mely ágy­ba kény szeri tét te. Gondos tevékenység"*, mely príznicbe göngyöl'e. Babusgató si- mogatását, mellyel bccézgette. — Úgy elkényeztetsz, hogy szinte kivi- nőm 'a betegséget. Melletted betegnek lm- ni is jó. összemosolyogliak. Ki'evénykedte ma­gáiból az asszony az ijedtséget. Enyhült szívvel szedte össze a rózsákat. . Csak mikor ^ utolsót! is elhelyezte, vett észre a szőnyegen egy halvány sárgnró-j zsác, amit a láz riadalma földre sodor’-', FélájudTan nyúlt die a virágért. ( — Megint sárgarózsa1. — Eszébe jutott) az esküvői virág, amely derékba töri. K’-j nos balsejtelmek fogták szivén. Ostoba /s( logikádon volt az ura életét kapcsolatba hozni egy virághullássul. De ez az érzés lekenek mélyéből fakadt és hiába küz­döli eliten e. Fáradtan vonszolta magái az abtalng. Gondosan becsukta. Od'akinn a csípős szél pirosra csókolta az őszi fákat. * A nagy láz elmúlt. Helyette kis, buj­káló lázak nyugtalanították az asszonyt, szinte maga is beteg lett tőle. A férfi sze­rette ezeket « csintalan koboldokat, m’-- Hyek felgyújtották, pedig tudta, hogy go­noszabbak cs nehezebben lefolythatók. — Tiz évvel, vagy hússzal előbb vagy utóbb, mindegy. Filozófus lélek volt. S nem félt a bulláid ók — Ma a halál, Cl olyan jó, mint az álom, már nagyon ;c- Csak az asszonyt sajnálta­Az asszony harcra készen állott. M'ii- dent elkövetett, hogy legyőzze a betegsé­get. A kis lázak néha napokra clbuitak, hogy aztán ismét és ismét föüámadjnnak. Évekig harcoltak. Pedig akkor már tud-, ták, hogy nincs mentség. Egy léi napoi. végleg ágyba dőlt a férfi. A Hálád az ajtó elé ült. Az asszony fi­zikailag is érezte. A Halál nagy művész. Grammonként faragta ezt a nagyszerű' emberpéldányt. Az. asszony minden grammért az égre sikoltotb legbelü’. A ('er- fi derűsen készült a- halálra. Egymás kezét fogták. így ültek heteken át. Minden pd-. fand ás egy.-egy fájó búcsú- Sohasem sze­rették egymást jobban, mint ezeken a napokon. Tavasz jött. Rügy bomlott. Virág szök­kent. A be’eg nehezebben lélekzett. Ima­fáradt asszony szorongva figyelte a Halál kopogását. Már nem szobrászkodotc. Befe­jezte. A maga mására formálta a férfD. Az asszony még jobban imádta, mint va­laha . Már festett a Halál. Ónos szürke sz’n- neíl. Szederjes föltokkal. A ‘tört szemek fénye az asszonyt kereste. Könnymnr& szempár tükre fogta fel ezeket, mintha sohasem akarná dlengednü A Halál az a!jó előtt kuncogott. Eul'lasztó volt a levegő. A beteg elpi­hent. Az asszony fÖildépta az ablakot. A fák ünnepet ültek. Virágba bomkvftnk. Fejük fötlnyult a sápadt égre s csillagokat topott, diadémnak. ölükben titokzatos ár­nyak siklottak. Bújva szellő termékenyre csókolta őket. Befel'éfordultan nem is ’altra mindezt az asszony. Fejét hűsítette. Madárrebbenásre riadt föl. MeghimbáJózotc egy galyk Ke­cses táncot Jejtett a holdnak egy sárgaró­zsabimbó. Keményen, feszesen. — Mire 'a rózsa kinyílik ... — gon­dolta ez asszony és sietve, félve bezárta az ablakot. S a férfi kezét, kot tenyere kö­zött melengette. A Halál cinikusan kacagott . . . Reggelűre egy frissen nyílott', harmat- diszes, halovány sárgarózsa, simult egy sápadt halott néma szivéhez. S tél dermesztett egv asszony lelket, így végződött.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom