Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-05 / 53. szám

/: I /. /i A' 7 É K 1 ó 30 március 5. Kiscrátíics üt sfiá a spannol meneküli táborokon PERPÍGNAN, március hó. Ennél szivmctógdtőbb, clbájolobb laj Míg képzelhető cl. A szó-les, fehér or* szádul dó i\* s keletre kQiny^eoihik l’er lúgnantól a katalán határ s a szód ódon kik tenger felé. Távolbó>l a Tyreneusok regényei hóbúsíyái szik ráz nuk a mai" einşi vorőfóiiyos napán s kctoklalt a völgyükből, az ez üstjeivel ü onjiák ós lé­keiébe játszó «('»lól/íVd ciprusok közolt, már most, a Uh végen clörozsal'anak a virágba hajtó gyümölcsfák. Az ember beszivja ezt a dó szaki ko­ratavaszt, mint valami különleges ‘Ha­tos lntikiah-dohúnyt... ós ha nem írnánk 1939 et e sorok elé dátumul, hogy is gondoUiHitrui arra az ember, hogy az al­kony bíborban lel ángoló hegyóriások .színjátszó (ukorteteje, hó ós jég, mely között szörnyű kin puszi a földön, drót- sövény között, hiányos öllozatbon, ki­éhezetten, sebesülten, szennyesen, egy- <'gv rongyos, áttetsző takaróival hinni ki éjszakára éjszakát. Hogy a fenti szil­iek dermesztő hideget lelielhn k maguk alj, mihelyt ez a esa okán túiulcri nap leszáll ós a délben magasra felszökő hi­ganyos': oj> a hó.vméröbcn fagypont akiit hz és tizenöt fokot szökell jem/ni óvsza- ka. Hogy a mosolygó dlomboldal drága venyigéit, a szűzies völgy (élénken nyi- adozó gyümölcsfáinak ifjú ágait, a cip­rusok lombját, az olajfák szóttáruló galy- lvát az éjszakában fagydagaitalos, véres, piszkos asszonykezek tördelik reszketve és mohón, bogy legyen miből a szörnyű hidegben tüzecskct gyújtani a kopár, mos­toha földön, mely nyoszoya és egyben takaró. 1 * v ' ; j 150.000 asszomif, aggotés gyermekei Hallottól« rranciaarszágba Bizuny csatatér lett az Isten e csudas kertje a változatlanul mosolygó tenger, mosolygó ég ós vidám havasok kereló- Wn. A cerdagnoi ó-s roussitloni parasztok kéz tördelve, tehetetlen dühve látják tö­vestül kipusztult, drága sy.őlfíühelvénye»* ket, miket bosszú évek munkája ó-s költ vége fog csak pótolhatni lassacskán. A fehór meseut törött, benzinfogyott, meg­akadt kocsik minden fajával, rongyok­ban. vérben és könnyekben vonngló me­nekülök cigányhadávaf van zsúfolva vég- tőH’églg mindenütt —- most is; a volta­képpeni! katonák interna Itatása és 'távo­zása után is... hisz üt maradtak a ,,non- eombaft/msok“: nők, aggok, gyermekek! Ks a ciprusok és olajfák közölt a verő- fényes mezőkön kósza ovak, öszvérek, barmok bolvonganak tétova, terjesztve az elpusztított vidéken a ragályos állatkórok imnden faját. A francia halóságok szokott józan fu­karkodásukat teljesen félrevotettók e le‘ ivhatatlan nyomor láttán- Hetek óla min­den délnek vivő utón, vaspályán szaka­dat an sorban futnak a kenyérrel, szári- totü hallal, hüveiyeskonzervvel rakott ko­csik; telepeket állítanak, kórházakat rög­tönöznek az egész megyében. A nagy összeomlást előre látták, de ily nagysza­bású népvándor ásra ki számított? A kül­ügyminisztérium mai kimutatása szerint, a gyüjtőtáfoorokban összefogóit nem-har­coló spanyol menekültek száma n szaka­datlan V Iss z a v áníloríás ellenére, még mindig több, mint 163 ezer. Ezek közül mindössze 11 ezer a munkabíró férfi, a többi, több, mint másfélszázezer, csupa asszony, •aggastyán és csecsemő... La Tour Carol ban és Argelés-bcn, Saint* Sébastionben, Amélae-Les-Bains-bcu, Ar- les-Sur-Teclrben, Burg-Madameban — végig a határ mentén, állanak az élelme- zöhelyek és gyüjtőtáborok... Perpignanhoz legközelebb eső közöltük Le BouVai, egy alig 2000 lakosú falucska. Mikor c őször látogattam el Le Bouloir ba, akkor -a tábor még nem voh kieöve- kezve itt, csak az élelmezési hely állott. Több., mint tízezer ember lepte el ezt a kicsiny községet- A szokott lakosság öt szőröse. Minden ház, minden utca meg­lelt velük. A épcsőkön hevertek, egymá­son kérésztüA-kasul, az utcák sarában, a kapule alatt: mindenütt. Az öszvéreik bő- gése betöltötte a világot. A falu végen végtelenbe nyúlt a táboruk: rongyokból egybefo tozott sátrak, lopott gályákból, •etört ágakból eszkábák kunyhók, itfc-ott félénken ropogó füstös kis tüzek s köz- hül meztelen, síró gyermekek, bogáncsos- haju, vadképü asszonyok, kik könnyte- len, feketénviUogó szemmel néz-nek a semmibe; reszkető, csomóskezü aggas­tyánok, nyámmogva ócska benzmtartá- lyokbó eszegetnek orrfacsaró valamiket- Ls köz be-köz be egyegy férfi is, otthoná­ból kivert paraszt, dacosak és némák; a spanyol földmunkás örökletes büszkesé­gével nézik a kiváncsi idegent... Egyikük sem kér, nem koldul. A nyomoruk konok és hangtalan. Spamjcl paras-t Le Boububan Parasztok. A ’egelmaradottabb hegyi parasztnép. Analfabéták és tudatlanok. A nyomorukban van valami pittoreszk és vadregényes; valami valószínűden és ért­hetetlen is... Megszólítottam egyiküket. — ..Ombre“ — (mert ez: ember, a járatos megszólítás közöttük), — „Emberi“ — mondottam neki — ..hát annyira lé t Francétól, hegy idefuloh?“ — „Ki fu­tóit?" — fedi komoran és csúnyát ká­romkodik. „Mondja: iuUattak! Mit h hét I lem volna, mikor a köztársaságiak íel* I gyújtották a házamul, az egész falut; le* ; égették «. vetést és ugv hajtottak mindiüi- I ke maguk dűlt, mint a jószágot! Azt akarlak, hogy a nemzetiek ne tál áljainak ! senkit és semmit, .se termést, se igasmar- ! hát az elhagyott területeken... Igaz, azt ! is mondták,. hogy a falangistáik, ha jün* I nek, meg fognak ölni mindünket, csak j úgy, műiden ok né kid, mert azok a pa" I rasz.tot öl'k. Mink meg nem járunk a vá- j rosba le, messze van az. nem olvasunk — (ur dc'ga!) —, hát mit tudhatjukI De meg nőm veit ül okoskodásra hely. Men­ni kellett, hogy meg ne haljunk azonmód valamennyien. Ideget lőttek agyon amúgy is. Megöllek volna biztosan, ha nem megyünk. De meg, mit lehettünk volna, ha egyszer minden állatunkat el­hajtják, minden földünket feldúlják és fegyverrel hajtanak“. Ez a története egy embernek. Ez a tör­ténete másfé százezer asszonynak, gyer­meknek, aggastyánnak, akik most üt es­nek eh mml a halá'bahajszolt állati, itt nyúlnak el félboUan és egész halotton a kegyetlen ciprusiák árnyékában, a Pyre- neusok szörnyű havában, a vidám ten­ger szívtelen kékjével szemben. Aki férfi volt, azt besorozták, vagy elmenekült a hegyekbe... de a nő,, a gyermek, a vén, a menekülésre képtelen az áldozatuk lett-.. Es bárki legyen, pohlikan, faji, társadal­mi, pártmeggyözödése és hitvallása bár* k ivek. aki megérdemli ezl az emberi ne­vet •— és ha még annyira elfajullak is a felkorbácsolt politikai szenvedé'yck cgv három esztendős véres polgárháború fo­lyamán: amit ennek a ha Igatva szenve­dő, állati nyomorban elvesző músfélszáz­ezer ártatlan para.sztasszonynak és gyér meknek a hangtalan szenvedése beszél a spanyol szovjet történetéről —, azt sem menteni, sem magyarázni, sem megítélni nem lehet! Az tu megy minden emberi szavon... így jöttek szegények: vak, űzött, tu­datlan emberi állatok, kik soha idegen országot nem látlak, találomra kapkodva össze a nagy pánikban útra valót... Egy gyermektelen, öreg házaspárral is talál­koztam közöttük, a kedves tyukjukat hozták e „ az egyetlen lábasjószágukat, magukkal. A lyuk tojt minden másod- nap egyegy tojáskát: ez volt minden élel­mük két bélen át. Szenegálok a parton Mostmár siessünk!... Argelés-sur-Mer, kacagó, tészta, kicsiny tengerifürdő az indigókék Oroszlán-öbölben. Nyaranta farka sátrak fehér fövenyen, kacarászó lányok, golfozó fiuk. Télen csendben ál­lanak az elhagyott nyaralók és színes vi- kendházak a partmiagnsUilon. Most (mert alkonyaikor érünk oda! az egész helységet valami nehéz, gomolygó ckkersárgj füst üli meg, mely már fél­órányi távolban kezdi a torkodat kapar­ni. Mintha gonosz tündér valami óriás szénégető-üzemmé varázsolta volna a kies űdü ötelepet. A tábor harminc hektár föld drótsü- vémnyel befogva a fehér homokon, me­lyet nyájasan simogatnak a lenyugvó naptól rózsásra festett habok... „Mindent hevenyésznünk kellett, mert ki gondolt volna erre a tömegre!“ — mondja a tá­bor parancsnoka, Boutillon százados. „A garde mobile megépítette a drótkerítést ós a szanegá i lövészek ellátják az őrsé­get, hogy a tábort senki se hagyhassa el. Barakokat is akartunk állítani, de a spa­nyolok mind eltüzelték a barakok fáit. Igen hidegek errefelé az éjszakák...“ Mégis a sövény mögött ifkolt kis bá­dogtetők emelkednek ki, hogy védjék eső elő a tüzet, mely körül csoportosan melegednek a lakók. Egy nagyobb rög­tönzött asürben n francia mészáros vag- " ........ MUHI dal ja a véres bust: a vacsorát készíti elő mára és az éhesek már jönnek is siral­mas főzőedényeikkel- Más sátorban óriási dézsában zubog a .jószágai leves. Mellette Sorra adják kmek-kinek kézéire* a ne" gyedki’ós kenyérdaraboknt. A plázs ho mokját foghagymaiiéjjak i latositják... Működnek a francig iniendatura konyhái szorgalmasan... Pár lépéssel a tábor bejáratától a sze­negáliak (két batahon van itt) szabályos, kerek és csucsios sátrai állnak a homo­kon. Mögöttük a kékszinii tenger és a háttérben az esti ködbe öltözött hegyek... Az ember messzi kárávár,utón egy afri­kai sivatagban képzeli magát, annyira exóUkus és idegen a kép. Közben ájult sebesii teket. betegeket visznek hordágyon szüntelenül. — A hadsereg — magyarázza Fgigáidé tábornok — nem nélkülözheti az összes katonaoíTvcsokat. Az egészségügyi szolgá­lat az egész országban toborozza az orvo­sokat és ápolókat már. De semmi nem elég... Aztán leszab az éj. A sötétség betakar mindent; eget, hegyet, tábort és tengert De ezer, meg ezer kis tüzecske tánca a tábor belsejében és bosszú, veres láng- nyelvek táncoltatják az óriásira növő, haj- lodozó áimyékokat. A tűz visszfényében egy óriási szenegálnéger egybefont karral EIIDAP£SIE1 AZ fsiváii Miféle Szállodában (VI. Podntaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mér­sékelt áru szobát. Teljes ké­nyelem, központi fűtés, állandó mdeg-hideg folyóvíz, lift. telefo­nos szobák. Telefon 20?-43,294*24 wmi— iwwiB innini n — ................... áll a kapuban és né/i a sötétIx-n febé ren ví'ágitó tengert u hibái előtt... S/.iiksrg van a H/agoru őrizetre: <• -ó napokban mwid kifosztották a tü/.el/'ít kc- k-sö spanyolok az elhagyott villákat Li­viinek mindent, aun feltüzelhető. N«uc* ab lakúidéi ja, knpuíókfája együk nyaraló­nak fa* már.., \Mctná is vonat szuszog fel a VWefran cbeból nagy keservesen a Pyreneusok pár- kányám felfutó- A hegytetőn megint sürü, sárga füstbe burkolva Bourg Madame. Szakasztott az a kó^í, mint Argétós. Ezer, inog ezer apró tűz táncol «z éjszakában. A tábort szigorúan őrzik az első napok? fosztogatásai miatt. Még dolgukat végez­ni sem léphetik át az internállak a drót sövényt- Odabenn pedig se csatornázás, se semmi egészségügyi szere vény. A ma­gyarázat anonoton: „Tudtuk, bogy a köztársaságiak végveszélyben vannak ét át nyomhatják őket a határon könnyedén. Ann^il is inkább, mert árulók és gyávák voltak a vezéreik között sokan. De Neg- i in annyit hatott a „hősies katalán ser reg“-rö\ meg a „marxi misztikum“-róV hogy nem lehettünk felkészülve ilyen arányú futásra. Jobb lett vo na, ha keve­sebbet hazudnak. Felkészülhettünk volna legalább a fogadásukra." Közben jeges szél kerekedik a csúcsok fóő), felkavarja a homokot, a havat éí vad táncba viszi a száradni kiak*asz'v t s'- ralmas fchcrnemüdarabokat. Fgye^r s^éí- roham messze ragadja a pattogó szikrákat a kis t üstlerhes lüzekből és ilyenkor hu ió- csillagok emelkednek fel hirtelen mmde-; niimnen és nagy Ívben hullanak i * oda- künn a vastag nehéz sédéiben . . A iüz valósággal csip a hidegben. A hőmérő > fokot mulat a fagypont alatt . .. I'*t asz- szonyok, aggok, sebesültek, betegek, gyer­mekek ezrei fedél nélkül feksznek i ször­nyű éjszakában . . . Frissen yyalult koporsók Tour de Carol. — A szélben, a hóban a jégben. Ezerháromszáz mó'erre a 'eng^r szine fölött a Pyreneusok csikorgó ma-1 gasán. 1 A dombtetőn, a tábor szögletében egy minden ágától megfosztott t-li fa áll mf* magányosan. ,,Erre a fára akasztotta íet magát a bátyám tegnapelőtt“ — beszéli egy rongyokba burkolt vén parasz; fíió közönnyel). Százketlen haltak meg a Tour de Gi- rol-i táborban nyolc nap alatt. Ma* heten haltak meg. Tegnap öten. Tegnapelőtt k>-, lencen. Elaludtak szegények, mm* v gyertyavilág — como da vein“ — mondja! az öreg aszluriai paraszt, „ö.-egek voltak.. 5C—60 évesek“. A vasútállomás me'Lír egy sorban állnak hófehér fenyőiikopor- sók. Nem vhraszt sirató fölöttük. Névt?-. len paraszféletek. A 'tragikus fatörzslől nem messzire ez-, rek állnak, ülnek, fekszenek edterülve ta­karóikba burkolva, liü'akék arccal a cso-if- fáfagyott földön, hangtalanul, szenvedve. A kis tűzhöz kézzel kell szedniük a gályá­kat; h‘szm vágószerszámuk nem szab. d, hogy Jegyen. A hideg 15 fok a fagypont atal t ... • Hanem a perpignani grand-hoteleket ki­tünően fűlik a vörös főtiszt uraknak. 1 Az áitomásépüldben, hevenyészett kór­házban szalmán fekszenek 7?o-an súlyos' betegek. A francia hatóság és a francia' nép bámulatos áldozatkészséggel tesz meg minden emberileg megfehetőt, de a t-ö- megnyomor oly eimondhatarín fokáyd ál­lanak, szemben, hogy minden segítség elégtelen . . . Nincs elég kórház, nincs elég orvos. Tifuszos, ituberkulotikus bete­gek el nem künönith-elők, eliiszkösödoh se > bekkel érkeztek mások és mind az elébe-, zellség és kimerültség oly fokán, mHyen minden bántalom védtelen leli már a szer­vezetet. Perpignan öt kórháza mind megfpt ve­lük oz utolsó ágyig. Uj meg uj lazureüe- ket állanak az egész megycb-i minde­nütt. És a nagy vándorlás folyik tovább, á* a határokon. Az épek mennek cs'iogó szem­mel haza, o. nemzeti Spanyolországba a vér és arany zászlója alá. A holtak fehér, frissen gyalult koporsóban rövidebb utón távolabb határokat lépnek keresztül 3. K. UJ UNIVERSUM a mindentudás tárháza. Uj kiadás. Két hatalmas kötet, lexikonalalc, rengeteg kép, ára 4IO lej az Ellenzék kön^osz- táfyában, Cluj-Koloz-v?P Piám Unirii. \j4.ékre utánvéttel ..hPJPük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom