Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-05 / 53. szám
/: I /. /i A' 7 É K 1 ó 30 március 5. Kiscrátíics üt sfiá a spannol meneküli táborokon PERPÍGNAN, március hó. Ennél szivmctógdtőbb, clbájolobb laj Míg képzelhető cl. A szó-les, fehér or* szádul dó i\* s keletre kQiny^eoihik l’er lúgnantól a katalán határ s a szód ódon kik tenger felé. Távolbó>l a Tyreneusok regényei hóbúsíyái szik ráz nuk a mai" einşi vorőfóiiyos napán s kctoklalt a völgyükből, az ez üstjeivel ü onjiák ós lékeiébe játszó «('»lól/íVd ciprusok közolt, már most, a Uh végen clörozsal'anak a virágba hajtó gyümölcsfák. Az ember beszivja ezt a dó szaki koratavaszt, mint valami különleges ‘Hatos lntikiah-dohúnyt... ós ha nem írnánk 1939 et e sorok elé dátumul, hogy is gondoUiHitrui arra az ember, hogy az alkony bíborban lel ángoló hegyóriások .színjátszó (ukorteteje, hó ós jég, mely között szörnyű kin puszi a földön, drót- sövény között, hiányos öllozatbon, kiéhezetten, sebesülten, szennyesen, egy- <'gv rongyos, áttetsző takaróival hinni ki éjszakára éjszakát. Hogy a fenti sziliek dermesztő hideget lelielhn k maguk alj, mihelyt ez a esa okán túiulcri nap leszáll ós a délben magasra felszökő higanyos': oj> a hó.vméröbcn fagypont akiit hz és tizenöt fokot szökell jem/ni óvsza- ka. Hogy a mosolygó dlomboldal drága venyigéit, a szűzies völgy (élénken nyi- adozó gyümölcsfáinak ifjú ágait, a ciprusok lombját, az olajfák szóttáruló galy- lvát az éjszakában fagydagaitalos, véres, piszkos asszonykezek tördelik reszketve és mohón, bogy legyen miből a szörnyű hidegben tüzecskct gyújtani a kopár, mostoha földön, mely nyoszoya és egyben takaró. 1 * v ' ; j 150.000 asszomif, aggotés gyermekei Hallottól« rranciaarszágba Bizuny csatatér lett az Isten e csudas kertje a változatlanul mosolygó tenger, mosolygó ég ós vidám havasok kereló- Wn. A cerdagnoi ó-s roussitloni parasztok kéz tördelve, tehetetlen dühve látják tövestül kipusztult, drága sy.őlfíühelvénye»* ket, miket bosszú évek munkája ó-s költ vége fog csak pótolhatni lassacskán. A fehór meseut törött, benzinfogyott, megakadt kocsik minden fajával, rongyokban. vérben és könnyekben vonngló menekülök cigányhadávaf van zsúfolva vég- tőH’églg mindenütt —- most is; a voltaképpeni! katonák interna Itatása és 'távozása után is... hisz üt maradtak a ,,non- eombaft/msok“: nők, aggok, gyermekek! Ks a ciprusok és olajfák közölt a verő- fényes mezőkön kósza ovak, öszvérek, barmok bolvonganak tétova, terjesztve az elpusztított vidéken a ragályos állatkórok imnden faját. A francia halóságok szokott józan fukarkodásukat teljesen félrevotettók e le‘ ivhatatlan nyomor láttán- Hetek óla minden délnek vivő utón, vaspályán szakadat an sorban futnak a kenyérrel, szári- totü hallal, hüveiyeskonzervvel rakott kocsik; telepeket állítanak, kórházakat rögtönöznek az egész megyében. A nagy összeomlást előre látták, de ily nagyszabású népvándor ásra ki számított? A külügyminisztérium mai kimutatása szerint, a gyüjtőtáfoorokban összefogóit nem-harcoló spanyol menekültek száma n szakadatlan V Iss z a v áníloríás ellenére, még mindig több, mint 163 ezer. Ezek közül mindössze 11 ezer a munkabíró férfi, a többi, több, mint másfélszázezer, csupa asszony, •aggastyán és csecsemő... La Tour Carol ban és Argelés-bcn, Saint* Sébastionben, Amélae-Les-Bains-bcu, Ar- les-Sur-Teclrben, Burg-Madameban — végig a határ mentén, állanak az élelme- zöhelyek és gyüjtőtáborok... Perpignanhoz legközelebb eső közöltük Le BouVai, egy alig 2000 lakosú falucska. Mikor c őször látogattam el Le Bouloir ba, akkor -a tábor még nem voh kieöve- kezve itt, csak az élelmezési hely állott. Több., mint tízezer ember lepte el ezt a kicsiny községet- A szokott lakosság öt szőröse. Minden ház, minden utca meglelt velük. A épcsőkön hevertek, egymáson kérésztüA-kasul, az utcák sarában, a kapule alatt: mindenütt. Az öszvéreik bő- gése betöltötte a világot. A falu végen végtelenbe nyúlt a táboruk: rongyokból egybefo tozott sátrak, lopott gályákból, •etört ágakból eszkábák kunyhók, itfc-ott félénken ropogó füstös kis tüzek s köz- hül meztelen, síró gyermekek, bogáncsos- haju, vadképü asszonyok, kik könnyte- len, feketénviUogó szemmel néz-nek a semmibe; reszkető, csomóskezü aggastyánok, nyámmogva ócska benzmtartá- lyokbó eszegetnek orrfacsaró valamiket- Ls köz be-köz be egyegy férfi is, otthonából kivert paraszt, dacosak és némák; a spanyol földmunkás örökletes büszkeségével nézik a kiváncsi idegent... Egyikük sem kér, nem koldul. A nyomoruk konok és hangtalan. Spamjcl paras-t Le Boububan Parasztok. A ’egelmaradottabb hegyi parasztnép. Analfabéták és tudatlanok. A nyomorukban van valami pittoreszk és vadregényes; valami valószínűden és érthetetlen is... Megszólítottam egyiküket. — ..Ombre“ — (mert ez: ember, a járatos megszólítás közöttük), — „Emberi“ — mondottam neki — ..hát annyira lé t Francétól, hegy idefuloh?“ — „Ki futóit?" — fedi komoran és csúnyát káromkodik. „Mondja: iuUattak! Mit h hét I lem volna, mikor a köztársaságiak íel* I gyújtották a házamul, az egész falut; le* ; égették «. vetést és ugv hajtottak mindiüi- I ke maguk dűlt, mint a jószágot! Azt akarlak, hogy a nemzetiek ne tál áljainak ! senkit és semmit, .se termést, se igasmar- ! hát az elhagyott területeken... Igaz, azt ! is mondták,. hogy a falangistáik, ha jün* I nek, meg fognak ölni mindünket, csak j úgy, műiden ok né kid, mert azok a pa" I rasz.tot öl'k. Mink meg nem járunk a vá- j rosba le, messze van az. nem olvasunk — (ur dc'ga!) —, hát mit tudhatjukI De meg nőm veit ül okoskodásra hely. Menni kellett, hogy meg ne haljunk azonmód valamennyien. Ideget lőttek agyon amúgy is. Megöllek volna biztosan, ha nem megyünk. De meg, mit lehettünk volna, ha egyszer minden állatunkat elhajtják, minden földünket feldúlják és fegyverrel hajtanak“. Ez a története egy embernek. Ez a története másfé százezer asszonynak, gyermeknek, aggastyánnak, akik most üt esnek eh mml a halá'bahajszolt állati, itt nyúlnak el félboUan és egész halotton a kegyetlen ciprusiák árnyékában, a Pyre- neusok szörnyű havában, a vidám tenger szívtelen kékjével szemben. Aki férfi volt, azt besorozták, vagy elmenekült a hegyekbe... de a nő,, a gyermek, a vén, a menekülésre képtelen az áldozatuk lett-.. Es bárki legyen, pohlikan, faji, társadalmi, pártmeggyözödése és hitvallása bár* k ivek. aki megérdemli ezl az emberi nevet •— és ha még annyira elfajullak is a felkorbácsolt politikai szenvedé'yck cgv három esztendős véres polgárháború folyamán: amit ennek a ha Igatva szenvedő, állati nyomorban elvesző músfélszázezer ártatlan para.sztasszonynak és gyér meknek a hangtalan szenvedése beszél a spanyol szovjet történetéről —, azt sem menteni, sem magyarázni, sem megítélni nem lehet! Az tu megy minden emberi szavon... így jöttek szegények: vak, űzött, tudatlan emberi állatok, kik soha idegen országot nem látlak, találomra kapkodva össze a nagy pánikban útra valót... Egy gyermektelen, öreg házaspárral is találkoztam közöttük, a kedves tyukjukat hozták e „ az egyetlen lábasjószágukat, magukkal. A lyuk tojt minden másod- nap egyegy tojáskát: ez volt minden élelmük két bélen át. Szenegálok a parton Mostmár siessünk!... Argelés-sur-Mer, kacagó, tészta, kicsiny tengerifürdő az indigókék Oroszlán-öbölben. Nyaranta farka sátrak fehér fövenyen, kacarászó lányok, golfozó fiuk. Télen csendben állanak az elhagyott nyaralók és színes vi- kendházak a partmiagnsUilon. Most (mert alkonyaikor érünk oda! az egész helységet valami nehéz, gomolygó ckkersárgj füst üli meg, mely már félórányi távolban kezdi a torkodat kaparni. Mintha gonosz tündér valami óriás szénégető-üzemmé varázsolta volna a kies űdü ötelepet. A tábor harminc hektár föld drótsü- vémnyel befogva a fehér homokon, melyet nyájasan simogatnak a lenyugvó naptól rózsásra festett habok... „Mindent hevenyésznünk kellett, mert ki gondolt volna erre a tömegre!“ — mondja a tábor parancsnoka, Boutillon százados. „A garde mobile megépítette a drótkerítést ós a szanegá i lövészek ellátják az őrséget, hogy a tábort senki se hagyhassa el. Barakokat is akartunk állítani, de a spanyolok mind eltüzelték a barakok fáit. Igen hidegek errefelé az éjszakák...“ Mégis a sövény mögött ifkolt kis bádogtetők emelkednek ki, hogy védjék eső elő a tüzet, mely körül csoportosan melegednek a lakók. Egy nagyobb rögtönzött asürben n francia mészáros vag- " ........ MUHI dal ja a véres bust: a vacsorát készíti elő mára és az éhesek már jönnek is siralmas főzőedényeikkel- Más sátorban óriási dézsában zubog a .jószágai leves. Mellette Sorra adják kmek-kinek kézéire* a ne" gyedki’ós kenyérdaraboknt. A plázs ho mokját foghagymaiiéjjak i latositják... Működnek a francig iniendatura konyhái szorgalmasan... Pár lépéssel a tábor bejáratától a szenegáliak (két batahon van itt) szabályos, kerek és csucsios sátrai állnak a homokon. Mögöttük a kékszinii tenger és a háttérben az esti ködbe öltözött hegyek... Az ember messzi kárávár,utón egy afrikai sivatagban képzeli magát, annyira exóUkus és idegen a kép. Közben ájult sebesii teket. betegeket visznek hordágyon szüntelenül. — A hadsereg — magyarázza Fgigáidé tábornok — nem nélkülözheti az összes katonaoíTvcsokat. Az egészségügyi szolgálat az egész országban toborozza az orvosokat és ápolókat már. De semmi nem elég... Aztán leszab az éj. A sötétség betakar mindent; eget, hegyet, tábort és tengert De ezer, meg ezer kis tüzecske tánca a tábor belsejében és bosszú, veres láng- nyelvek táncoltatják az óriásira növő, haj- lodozó áimyékokat. A tűz visszfényében egy óriási szenegálnéger egybefont karral EIIDAP£SIE1 AZ fsiváii Miféle Szállodában (VI. Podntaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát. Teljes kényelem, központi fűtés, állandó mdeg-hideg folyóvíz, lift. telefonos szobák. Telefon 20?-43,294*24 wmi— iwwiB innini n — ................... áll a kapuban és né/i a sötétIx-n febé ren ví'ágitó tengert u hibái előtt... S/.iiksrg van a H/agoru őrizetre: <• -ó napokban mwid kifosztották a tü/.el/'ít kc- k-sö spanyolok az elhagyott villákat Liviinek mindent, aun feltüzelhető. N«uc* ab lakúidéi ja, knpuíókfája együk nyaralónak fa* már.., \Mctná is vonat szuszog fel a VWefran cbeból nagy keservesen a Pyreneusok pár- kányám felfutó- A hegytetőn megint sürü, sárga füstbe burkolva Bourg Madame. Szakasztott az a kó^í, mint Argétós. Ezer, inog ezer apró tűz táncol «z éjszakában. A tábort szigorúan őrzik az első napok? fosztogatásai miatt. Még dolgukat végezni sem léphetik át az internállak a drót sövényt- Odabenn pedig se csatornázás, se semmi egészségügyi szere vény. A magyarázat anonoton: „Tudtuk, bogy a köztársaságiak végveszélyben vannak ét át nyomhatják őket a határon könnyedén. Ann^il is inkább, mert árulók és gyávák voltak a vezéreik között sokan. De Neg- i in annyit hatott a „hősies katalán ser reg“-rö\ meg a „marxi misztikum“-róV hogy nem lehettünk felkészülve ilyen arányú futásra. Jobb lett vo na, ha kevesebbet hazudnak. Felkészülhettünk volna legalább a fogadásukra." Közben jeges szél kerekedik a csúcsok fóő), felkavarja a homokot, a havat éí vad táncba viszi a száradni kiak*asz'v t s'- ralmas fchcrnemüdarabokat. Fgye^r s^éí- roham messze ragadja a pattogó szikrákat a kis t üstlerhes lüzekből és ilyenkor hu ió- csillagok emelkednek fel hirtelen mmde-; niimnen és nagy Ívben hullanak i * oda- künn a vastag nehéz sédéiben . . A iüz valósággal csip a hidegben. A hőmérő > fokot mulat a fagypont alatt . .. I'*t asz- szonyok, aggok, sebesültek, betegek, gyermekek ezrei fedél nélkül feksznek i szörnyű éjszakában . . . Frissen yyalult koporsók Tour de Carol. — A szélben, a hóban a jégben. Ezerháromszáz mó'erre a 'eng^r szine fölött a Pyreneusok csikorgó ma-1 gasán. 1 A dombtetőn, a tábor szögletében egy minden ágától megfosztott t-li fa áll mf* magányosan. ,,Erre a fára akasztotta íet magát a bátyám tegnapelőtt“ — beszéli egy rongyokba burkolt vén parasz; fíió közönnyel). Százketlen haltak meg a Tour de Gi- rol-i táborban nyolc nap alatt. Ma* heten haltak meg. Tegnap öten. Tegnapelőtt k>-, lencen. Elaludtak szegények, mm* v gyertyavilág — como da vein“ — mondja! az öreg aszluriai paraszt, „ö.-egek voltak.. 5C—60 évesek“. A vasútállomás me'Lír egy sorban állnak hófehér fenyőiikopor- sók. Nem vhraszt sirató fölöttük. Névt?-. len paraszféletek. A 'tragikus fatörzslől nem messzire ez-, rek állnak, ülnek, fekszenek edterülve takaróikba burkolva, liü'akék arccal a cso-if- fáfagyott földön, hangtalanul, szenvedve. A kis tűzhöz kézzel kell szedniük a gályákat; h‘szm vágószerszámuk nem szab. d, hogy Jegyen. A hideg 15 fok a fagypont atal t ... • Hanem a perpignani grand-hoteleket kitünően fűlik a vörös főtiszt uraknak. 1 Az áitomásépüldben, hevenyészett kórházban szalmán fekszenek 7?o-an súlyos' betegek. A francia hatóság és a francia' nép bámulatos áldozatkészséggel tesz meg minden emberileg megfehetőt, de a t-ö- megnyomor oly eimondhatarín fokáyd állanak, szemben, hogy minden segítség elégtelen . . . Nincs elég kórház, nincs elég orvos. Tifuszos, ituberkulotikus betegek el nem künönith-elők, eliiszkösödoh se > bekkel érkeztek mások és mind az elébe-, zellség és kimerültség oly fokán, mHyen minden bántalom védtelen leli már a szervezetet. Perpignan öt kórháza mind megfpt velük oz utolsó ágyig. Uj meg uj lazureüe- ket állanak az egész megycb-i mindenütt. És a nagy vándorlás folyik tovább, á* a határokon. Az épek mennek cs'iogó szemmel haza, o. nemzeti Spanyolországba a vér és arany zászlója alá. A holtak fehér, frissen gyalult koporsóban rövidebb utón távolabb határokat lépnek keresztül 3. K. UJ UNIVERSUM a mindentudás tárháza. Uj kiadás. Két hatalmas kötet, lexikonalalc, rengeteg kép, ára 4IO lej az Ellenzék kön^osz- táfyában, Cluj-Koloz-v?P Piám Unirii. \j4.ékre utánvéttel ..hPJPük.
