Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-05 / 53. szám
19 39 március 5. ellenzék \ MSARNAPI KRÓNIKA írja marai Sándor  SsoltSogság dicsérete Olvastam egy tanulmányt arról, hogy ß y az uj, a legújabb, az egészen fiatal írók bátortalanul kezdik megint dicsérni a világot, szót emelnek a boldogság érdekében, könyveket imák s a könyvek mindenféle nyelven szószólói az örömnek. A tanulmány megállapítja. hogy ez a tünet nemzetközi. Ez az uj irodalom természetesen egy szóval sem bizonygatja, hogy a világ, melyben élünk, tökéletes és ntánozhatalfanul kellemes; éppen, mert nem az, épnen, mert az élet napjainkban telítve van a legsúlyosabb igazságtalanságokkal, kegyetlen félreértésekkel, ideje, hogy az írók az életben, még ebben az életben is megkeressék, óvatos mozdulatokkal mindazt, ami az életnek tartalmat, vonzást, értelmet és nemes feszültséget ad .. . Az iró, akármennyire átérzi is a korszak tragikus válságát, akármennyire felelősnek érzi is magát az emberek jobb ügyéért, nem járhat örökké tragikus és számonkérö prófétaként a világban, mert a világ nem lehet olyan ronda, hogy egy nemzedék he találjon benne valamilyen bátortalan szépséget, a világ nem lehet olyan aljas, hogy az iró ne találjon benne nagyszerűt és emberit, az emberiség nem lehet olyan reménytelen és elvetemedett, hogy egy fiatal költő ne érezze át az általános és reménytelen emberi mögött az egyéni pillanat varázsát. Ezt mondja a tanulmány s északi, francia, amerikai, olasz, angol példákra hivatkozik. j Nincs egészen igazuk azoknak, akik ezt a szándékot rögtön kiátkozzák s árulással vádolják meg az irót, mert egy világban, mely csakugyan tele van nehezen elviselhető időszerűségekkel, megoldatlanságokkal és félmegoldásokkal, keresni meri az időtlent, a tragédiában keresni meri azt, ami örökké szelidebb, ami nemcsak gonosz füst és láng, máglyák tüze. hanem békés sugárzás. Mintha azt mondaná az uj irodalom: „Én tudom, hogy az átmenet válságát éljük s átérzem e válság fe- íefősségét. De közben látok mást is, látom a sápadt örömet, amely ott kuksol a máglyák tövében, látom az eget, mely ma is olyasfélén kék néha, mint Hannibál korában, érzem a szörnyű és veszélyes mögött a köznapi varázsát; Nem igaz, hogy az emberek ma, mikor az élet megtelt a veszélyérzet feszült izgalmával, eszelős önkívületben, megszállott iszonyatban lesik a végzetet: az emberek ma is emlékeznek az örömre. Talán nem túlságosan hangos ma ez az örömérzet sehol a világon. De az emberi dolgok alján világit a reménység. Gyenge fény ez. A mi dolgunk, irók dolga, hogy lehelíetünkkel élesz- szük.“ I Csakugyan az és egyedül az az irodalom hősies, amely minduntalan és makacson a végzetet hirdeti? Azt hiszem, van másfajta hősiesség is. Az irodalom, mely megvallja hitét a boldogság és az öröm szivárványában, legalább úgy hősies, mint amikor más szellemi arcvonalakon elemzi a tragikust és harsányan elkiáltja a pillanat nagy parancsszavait. Lassan eljutottunk oda, hogy az örömről, vagy a mellékesről, vagy a szelídről beszélni „szégyen“ volt és „árulás“. De az élet, melynek az igazi irodalom hűséges tükre, nem szereti a jelszavakat. Az emberek csakugyan hősiességet várnak az irodalomtól; s engem meghat ez a másféle irodalmi hősiesség, mely elég bátor és naiv elmondani, hogy az élet célja nemcsak az esztelen fanatizmus, LEGJOBB CSOKO hanem a hallgatag humanizmus is, a cél nem föltétlenül a pusztulás, hanem — világok pusztulása közben — oda lehet figyelni arra is, ami örök és nemes ellenállás az emberekben... A boldogságot dicsérni ma nem hálás szerep. „Hol a boldogság?“ — kiáltják, nem éppen jogtalanul, zord és nyugtalan próféták. De én azt hiszem, boldogság soha nem volt a világban, akkor sem, mikor krinolint hordtak a hölgyek és Kozarek volt a hóhér. Az általános, egyenlő, titkos és oszthatatlan boldogságban mindig csak a rossz irodalom hitt. A jó, az igazi, a hűséges, tehát hősies irodalom hisz abban, hogy az embernek hősies szerepe van a földön s hi§z abban is, hogy szerepe közben szeret megpihenni és örülni is valaminek. Az uj irók, bátortalanul, elmondják ezt. Hősök, igen, hősök, mormolom. X BIZÁNC A mii gyáripari színház világában jólesik néha fenn tort ás nélkül áldozni és tisztelegni egy iró, a müve és munkatársai előüt. Jólesik tudomásai!! venni, hogy a színpadon igenis helye van nemcsak a kézzelfogható, szemünkkel érzékelhető, a lokálokban táncoló, a házasságot három és négyszögekben tördelő világnak, hanem a megfoghatatlannak is. Jólesik látni, hogy ez a mai, agyonmechanizáít, filmmé gépesíteni, unott álproblémákkal sürheót szegény színpad mi mindent tud nyújtani, ha néha visszafordul a modern dráma, ősdor-. rá^ai felé és a tiszta költészet, a tiszta művészet, a magasztos lelkiség .sztra'toszféi ái- ban keresi a színpad tárgyát, mondanivalóit, uj formáit és uj éfetét. Aki érzelmileg, egész képzeletiével, egész Iliiével ott van a színpadon, tegnap este fa) fölűjÍrott Bizánc előadása alatt ezib érezte. A darab? Fedezzük fel, hogy remekmű? Hogy egyike a legszebb, leggrandiózusabb állampolgársági bizoimüvánp ibcIüiii is ül util Hűlni a hadftiQugdilasoh nyugdijait KOLOZSVÁR, március 4. Az állampolgársági névjegyzékből kimaradt nyugdíj nélküli nyugdíjasok országos jelentőségű ügye még mindig nmes megoldva. Ennek következtében ezer, meg ezer család a legsúlyosabb nélkülözésekben tölti napjait, valósággal nyomo rog s a társadalom jóindu a tára van utalva, ebből pedig nehezen telik ki a mindennapi kenyér. A nyugdijnél- küh nyugdíjasok közül a csatolt területeken számtalan olyan szerencsétlen hadiözvegy, hadiárva és rokkant is van, akik szintén kimaradtak az á lampolgá rok névsorából s emiatt ezek nyugdijának folyósítását is megtagadták. A nyugdíj nélküli polgári nyugijasok mozgalmán kívül, a hadiüzvegyek, hadiá rvák és hadi rokkan lak is mozgalmat indítottak nyugdijaik folyósítása érdekében. A mozgalom vezetőinek most . sikerült kiásná a város levéltárából a kolozsvári hadkiegészítő parancsnokság átiratát, amely szerint ezeknek a hadiözvegyeknek, hadiárváknak és hadiról kantoknak nyugdijuk folyósítására még akkor is igényük van, ha az állampolgársági listából kimaradtak, de igazolni tudják azt, hogy az állampolgárság megszerzéséhez szükséges jogi kellékekkel rendelkeznek. Az átirat, amelyet alábbiakban közlünk s amelyet a kolozsvári hadkiegészítő parancsnokig két évvé1- ezelőtt küldött meg a város tanácsához, így szók Van szerencsénk a városi tanács tudomására hozni a következőket: A had- kegészítő parancsnoksághoz több kérés érkezeti; legénységi állományi IOV nyugdíjasok részéről, akiknek nyugdijai folyósítását felfüggesztették amiatt, hogy az állampolgársági lajstromokba nincsenek felvéve, mivel a felvébe re vonatkozó, utólag beadott kérésük az állampoi gársági listák üsz- . szeálátásának lejárta utáni időben érkezett be az illetékes minisztériumba. A b a dk i egész! tő parancsnokság ebben iaz ügyben közbenjárt az igazságügyi minisztériumban, amely 160988. számú és 1936 november 26"án kelt lé- iratában a következőket hozta tudomásunkra : Válaszolva 45Ö1. számú 1936. év folyamán hozzánk intézett kérésükre, van szerencsénk tudomásukra hozni, hogy mindazoknak a csato t területen lakó IOV. nyugdíjasoknak, akik annakidején az állampolgársági lajstromokból kimaradtak, véleményünk szerint továbbra is folyósíthatok a nyugdijak, ha az illetékes közigazgatási hatóságok helyhatósági bizonyítvánnyal igazolják, hogy a névjegyzékbe való felvételéhez szükséges jogokkal rendelkeznek. Természetesen ez. az igazolvány csak a nyugdíjasok folyósítására vonatkozik és más célokra nem használható fel Ezt az értesítést Djuvara igazságügy* miniszter és Dunutrascu igazságügyi vezérigazgató írták alá és kétségtelenül azt jelenti,, hogy a IOV. nyugdíjasok akkori s kérhetik nyugdijaik folyósítását, ha az állampolgársági névjegyzékből kimaradtak, de igazolni tuiják, hogy az állampolgárság megszerzéséhez szükséges jogokkal rendelkeznek. történelmi drámáknak? Hogy Herczeg Ferenc írói pályafutásának leghatalmasabb alkotása? Hogy huszonöt év óta állja az időt ... és áltani fogja továbbra1 is. Minek mondjuk el mindezt? Elég annyi, hogy aminti a függöny szétnyílik és elindul a játék, nem lehet szabadulni a hatása alól). Lenyűgöz! Magávalnagad! Sodor! A töriéne- lemnek egy hosszú századok előtti megren- ditően izzó fejezete zug, kavarog, örvénylik ebben a játékban s amint Bizánc népének és utolsó ura! kod ójának, az álm-odó- lelkűi Konstantin császárnak tragikus “végzete dübörögve elzug előttünk, a játék olyan monumentálissá magasodik, hogy a vulkánikus tűz izzó erejével perzseli mega körül a színpadot. Ment! igatzi iró szavai, lelke, hevülete, szenvedélye, izzása, lázongása és tisztult, eszményi emberiessége szói a darab minden mondatából. Ezért van az, hogy aki a1 ,,Bizánc“ nézőteréről távozik, az visz magával! valamit: olyan élményt, amely túlnő a színházon s a játék örömén. Több, mint színház! Gyógyító és itélőszék egy kicsit! lanul tudta feltárni a darab tegdermesz- től>b örvényeit. Nagy István Konstantin császára (nagyon nehéz szerep!) intelli' gens és mértéktartóan fegye mezett. Némely jelenetének íátomásos ereje voit. A második felvonásbeli Gioivannival való lélegzeteiéi itó jelenetében a fájdalom élő szobraként hatott. Külön meglepetés Giovanni s*zerepében a reaktívak Simon György! A császárhoz hü zsoldoskapitány hálás figuráját robusztus erővel, féktelenkedő nyersességében is stílusosan érzéke tette. Egy-egy jelenetében megdöbbentően, szmte félelmetesen élethü volt és szépen deklamált. (Csak kevesebb mozgásra kellett volna szorítkoznia.) Több nyiltszini tapsot kapott, amit méltán megérdemelt. Kovács György esze ős nagyhercege rendkívül sikerült kabinetfigura, számos nyiltszini taps pecsételte meg skerét,. valamint nagyon tetszett Fé: nyes Alice színes, meleg, bensőséges Hermája, továbbá Tóth Elek és Bodó György pompásan megrajzolt, markáns alakítása a török követek szerepében és Tompa Sándor kitűnő Spiridionja. nemkülönben Pa ál Magda sikerültén eltalált, jellegzetes nagyhercegnője. Beness Ilonáról, Ré-. thelyről Feledi Éváról, Deésyről, Jeney- ről és Lantosról Ls csak teljes elismerés^ sei és dicséretté' emlékezhetünk meg, de; jók voltak a kisebb epizódszereplők is.: Fülöp Sándor, Csengery Aladár., Rajnai, EUi, Dancsó György, Csóka, Rajnai Sán-; dór, Perényi. Czoppán, Barta Mans, Kozma Gyula, Örvössy és Szentes. A bizánci császári tróntermet ábrázoló gyönyörű színpadról a kor tehetete áradt. Vásárhelyi Zíégler Emil művészi munkája volt- (g- a.) Megkezdjék a kerületi kapitányságok újjászervezését KOLOZSVÁR, március 4. A kolozsvári lapok közül az Ellenzék volt egyedüli, amely a kerületi kapi-. tányságok tervbevett megszüntetésé ellen szavát felemelte. Közöltük a kérdéssel kapcsolatban egy városi polgárnak levelét, aki a kérdés nagy fontos-, ságára való tekintettel felhívta dr. Rornemisa polgármester figyelmét és kérte, hogy még mielőtt a kérdésben véglegesen- döntene, hallgassa meg a polgárság véleményét is. Bornemisa polgármester ebben az ügyben a polgárság vezetőit értekezletre is hivta meg s az értekezlet — mint közöltük — egyhangúlag a kerületi kapitányságok további fenntartása és működési körüknek kiterjesztése mellett foglalt állást. iAz értekezletet követő nap dr. Bor» nemisa polgármester Bucurestibe utazott, ahonnan csak a nanokban tért vissza, s visszatérése után utasította dr. Nedea közigazgatási osztályfőnököt, hogy az értekezlet javaslatának« megfelelően tegyen előterjesztést a, kerületi kapitányságok ügyének végleges rendezésére. Értesülésünk szerint a közigazgatási osztály főnöke a napokban megbeszélésre hivta össze a kerületi főnököket s ezen a megbeszélésen részletesen foglalkoztak a kerületi kapitányságok számának megállapításával és munkakörük kiterjesztéséről is tanácskoztak. A megbeszélésen elhang= zott vélemények alapján azután az a vélemény alakult ki, hogy a jelenleg működő kerületi kapitányságok számát le kell szállítani és a feloszlatott kerületi kapitányságok tisztviselőit a többi kerületi kapitányságok között kell szétosztani, hogy ezek kibővült munkakörüknek megfelelhessenek. Színházunk művészi eseményeknek kijáró gonddá],^ lelkiismeretességgel és áldozatkészséggel állította ki a darabot, amely nehéz feladatot rótt a rendezőkre, a szereplőkre és technikai szereplőkre egyaránt. Teljesítmény ükről csak a dicséret hangján szó hatunk. A Kádár Imre— Szabados-rendezés egyike a legjobbaknak. Minden kis árnyalatra kiterjedően gondos és stilustudóan művészi. (Óriási munka volt!) A szereplők közül Erényi Böske alakítása vök talán a legtökéletesebb! Iréné császárné fagyosságát, gőgjét közvetlen egyszerűséggel érzékeltette. Egyetlen szemrebbenésével, a színen való egyetlen végigsuhanásával maradéktna nyaltam mereu a fájdalomtól! — Mit csináltál, hogy nyakfájásom olyan hamar elmúlt? — Az egyetlen hatásos szert használtam: bedörzsöltelek Carmol*-lal. *) Carmol a legjobb bedörzsölőszer meghűlés, gripa, reumatikus tájdalmak és láz ellen. ELÜTÖTT AZ AUTÓ EGY NYUGDÍJAST A YÁROSHÁZA ELŐTT. A 425-ös kolozsvári autótaxi a városháza előtt elütötte Mihui Iosif 63 éves nyugdíjast. A nyugdíjas könnyebb sérüléseket szenvedett. A sofőr a sérült embert beszállította a Református Kórházba. A rendőrség megindította a vizsgálatot. Herczei Ferenc történelmi drámájának felújítása a Magyar Színházban
