Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-05 / 53. szám

p

/. /. /. r Y Z r K

c»«»a»«nxrra imxz- as

/ *) i 0 m n r c ] ii \

SZEGÉNY EMBER VIGASZA

Szabad? — kérdezte Ik'ineenc s mar ikigtla “'S be az orrát Szabóné kony- bá jának ajtaján. A Kémemé féle orr pi- riX'i, hegyes és s/Auuiloló volt, csodalatos jo a gl óé r/ékkol. a szomszéd utcából meg* ál ap »tolta ez. az orr, hogy a pók éknél töltőit káposzta les/ ebédre s hogy Szabóné megint csak savanyú krumplit íőz.

Most *s azt főzött Szabóné, csakhogy egy kis kolbászt is sütött egy parányi lapos edényben. Remek szaga volt a kolbásznak, a szomszédasszony kükbe kóstolóba. De ezúttal Rememét nem a kolbász bűvös illata vonzotta ide Valami sokkal nagyobb. Ha allűrt hozott Rt nice* né s olyan is volt nagy, fekete kendőjében, mint egy vészmadár.

— Na, meghall* az öreg Fügediné — mondta tettetett közömbösséggel.

Szabóné ránézed s azt felelte nyugodtan:

—- Tudom. Isten nyugosztalja szegényt.

Kemecné dühös lett. Olyanformán érezte magát, mint egy 'np felelős szer kész tője, aki látta, hogy egy másik lap megelőzte valami nagyon fontos hir le- közlésével. Nem is titko ta. hogy haragszik.

— Ki a frász mondta magának? — la'rdezic, aztán ész.hekapott, hogy egy ilyen szomorú eseménnyel kapcsolatban mégsem illik csúnyát mondani, hál hoz /éltette: — csodálom, hogy már tudja, s/.'e csak ma reggel halt meg.

— A szomszédasszony izente, mikor á!küldte ezt a falas kolbászt. Azt mondta Bözsi, a kislánya, mikor áthozta: lales- anyám tisztel te ti Szabó nénit, tessék meg- kósto to ezt a kis kolbászt, a keddi öles

l)öl van és izé, Fiigodji néni is meghalt. Így mondta. Az anyja biztos nem igy mondta, csakhát mulya egy gyerek az a Rózsi, tudja.

— Nahát — mondta Rememé s leült n konyhnszékre. És mégegyszer azt mondta: — nahát —, aztán hallgatott.

Szabóné ki nőm állhatta, ha Rememé, a pletyka fészek beült hozzá délelőtt. Mindig tátotta a száját. Mű a fenével kínáljam meg? — gondolta. És hogy Rememé Lássa, hogy ő milyen elfoglalt, egy pici vizet lölltyentett arra a falat kolbászra, amit az a nnf v.a Böz-sa hozott a Fügediné halálhírével együtt.

—• Látja — szóé Rememé iszonyú bölcs arccal —, igy van ez a világba. .Akmek minden megvan, mint ennek a vén Fügednnének, az elpatkól Mi mindene volt, Úristen. Háza, szőlője, apró- jósizága, minden. A leggazdagabb volt a negyedben s öz-vegyasszony. A gyerekei szerte a világba, egyedül volt, semmi gondja, baja. Tavaly festtetfe újra a házéit, uj gyümölcsfákat ü tettetett. Még örökölt is. Ezüstkanalai is voltak, min’ den. S az ilyen meghal. Pedig még élhetett volna.

— Ugyan, R.emecné, menjen már a csudába! Sz‘e k“1 encvenkét éves voltl

— Mindegy, azért élhetett volna... Hja, ilyen az élet, lelkem. Lássa, én még hatvan se vagyok, senkim sincs, koldus vagyok s mégse vesz ©’ a jó Isten.

— Ugyan, Rememé, dehogy akar maga meghalni. Ha csak egyet tüsszent, már megijed s szalad a patikába. Ne adja a bankot, Remecné... Szeret maga élni.

Remecné jobbmutatóujjával megdör zsölte az orrát.

— Hiszen, szeretni szeretek, nem mondom — szólt —, csak unom ezt a sok vackolódást, kö duskodást. De lássa, azért, ha ilyeneket hallok, lmgy ez a vén Fügedmé meghalt, vigasztalódok.

Közelebb húzta a háziasszonyhoz a széket.

— Tudja mért? — kérdezte nagy titokzatosan —, mert ez sajná háttá, hogy el kell pusztulni, hogy áitt kell hagyni mindent A szép házat, kertet, ezüst- kanalat. Az ilyen sajánlhatja, hogy mindent, amit gyűjtött, szerzett, kupor- gatott, íft hagy a földön s ő meg emegy a föld aHá, egy szál koporsóba- De mondja, ha a magunkfajta szegény ember meghal, van annak, mit sajnálni? Masának, meg nekem? Hát, mi van magának? Télen a sok facpe és, tűzrakás, fa- gvoskodás, mosás, puccolás, mosogatás laradfság. S mi van nekem? Még ennyi se, mert ez a ház legalább a maguké- Ha nekem el kell menni alulró szagolni az bolyát, mit hagyok én itten? Ebből a sek szép mindenből, gazdagság]-, ű a ni a lo-dön, yan, mi jutott nekem?. Egy pár

1 vu«-jk bútorom van, egy aszlak t.é: szék, egy ssfon, egy ágy. Ágyneműm fcluauc- ntiim semmi, az is folt hátán folt Vau kél rend ruhám, őszeire vuió va \ik Ez a jó, fekete kendőin, meg ez a k te ezüst- gyürilm még szegény anyámé volt De e/i mngnnuuol vivőm n sírba, l>i/‘ én ebbe temettetem el magam...

Sóhajtott, mert sajná ta magát, hogy egyszer el fogják temetni a feko'e ken* dövel s a las ezüstgyurüvel az njjáo.

Folytatta:

— A többi szemét — mondta —, van kél repedt tányérom, kél csuprom, egy pár lyukas fazekam, lábosom, egv csorba levosestá aim.. Mi van még? Várjon csak, van egy ténta tartóm, de sohase írok levelei, bele van száradva a lénia, csak tartom aa asztalon, hogy legyen rajta valami disz. Igaz is: van egy fás ádám, seprűm, szem étilap álom, meg egy piros vázám, az ócskás adta cserébe salaim karaiért, öt lejt nem ér.

PARIS, március hó.

Paris, Paris, Munkácsy Mihály, Ady F.ndrc Paris--»*, a nagy háború **lot^‘i ifju magyar nemzedékek Parisa . . .. nn'yen ma, T939 februárban?!... Könnyed lényen van valami árnyék; bájos arcán van valami komoly. De élőiében nincs semmi idegesség; optimista cs derűs, mm? régen. Későn ébred cs korán tér nyugovóra^ a közötte lévő idő munkával 'etek <d — munkával és kis érkezésekkel —. mert a párisinak legfőbb szórakozása még ma is: a jó éllel és i\> jó ital. (Délben még a lcgdu- sabb üzlet is üres: nemcsak vevő nincs benne, hanem eladó sem — a tulajdonos •« családjával! és az alkalmo-zotitaival villlás- rcggelizik, együtt, egy asztalnál, középen a nagy üveg jó vörösbor.) Munkatempója a régi: fürge, gyors, a maga helyét mindenki a legjobban tölti be, a maga dolgát mindenki a 'iegfchetiségesebbcn végzi el; lehet, hogy a pályaudvaraikon rendetlenség van — de a fejükben rend van, ez bizonyos. Politika nem érdekli okol — csak amennyiben őket illeti.

Most nagyon érdeklődnek Spanyolország iráni, de nem azért, hogy mi történik Spanyolországgal, hanem azért, hogy mi történik az ő déli határukon, kilenc órai gyorsvonat! utazásra Paristól. Ami érdekli őket: az a munka és a sikere, az erkölcsi jutalma is és az anyagi 'te. Fizetés, takarékoskodás, vagyongyűjtés: ez foglal- kózhatja őket, ma is ez egyik legfőbb pol- gári erényük. Akinek meglelt korára nincs egy kis vagyona, azt nem tekintik jorava- ló, rendes embernek. És ezért irtózatos áldozatokul hoznak, óráról-órára, rupróf(joiulolkc/zutt s eszébe jutót“, mije van még. Homlokára csapolI.- Majd elfő*ejtettem- Van city képem, igen szeretem, be is van lámázva, egy képcsujságbód vollem ki, színes: < gy szép, kövér asszony fósiiUködik a tükör előtt. Igaz: van egy kis tükröm is. De hu például ina meghűlnék (gyorsan utána- gorulo ta: Isten őrizz), tudja, mit találnának nálam? légy zacskó aljái: egy kevés liszttel, a eukortartóhan — látja, elfelejtettem, hogy az is van nekem, pedig elég szép, zománcom —, szóvá- 4 szem kockacukrot, meg <‘gy kanál kristályt aztán két tojást, abból is az egyik ko'lós, egv kis száraz kenyeret, egy lábasban egy kis maradék puszii yi tegnapról. Hát ezt sajnáljam én Kihagyni, mondja? Száz lejt ha adnának síz egészéi t az ócsknpiacon-..

Csönd lett. S Remecné a szegények és szentek üdvözölt mosolyával fcjc/.le be: —. Ez az én vigasztalásom. álja, lia már meg kell halni, mint Fügedinének. Mert () sajnálhatta. De mi — ugy-c Szabóim —, mi igazán ncrn sajnálhatjuk..

Marien JJti.

napra, évrő*!-évre — egészen addig, amig elérkezik a pillanat, ^melyben leteszik a szerszámot és elkezdik élvezni ez áldozatok gyümölcsét. Most, hogy a kormány rendbehozta az ország pénzügyeit és felemeli!« ;t7. adókat: összcsz.oriloci' fogakkal fizetik a nagy adót, de megtakarítják ön- magukon és c létmódjukon. Panaszkodnak, hogy sok az adó — tehát meg takarékosabbak.

A földalatti vnsxRon, a* Hires ,,Me'ro'f-n és az autóbuszon két osztály van* az. ohő drágább, minit* a más-odik; tehát' üres. — Nincs az a reggeli hivatalbamené», nincs az a déli, vagy esti haz.aro’nanás, hogy » második osztály ne tegyen zsúfolt és az első ne tegyen üres. Az idei tét szokatlanul kemény napjaiban, sürü záporban, kéiő éjjel, a színház után, kitünően öltözött hölgyek, ápold öregurak, a gomblyukban a magas kitüntetés előkelő jelvényeivel a megállóhelyeken engedik elindulni az autóbuszt, ha n második osztály tete van és csak az elsőben volna hely. A vendéglőben fizetni kell az asztalkendőért: de aki ugyanabba a vendéglőbe jár, az gyűrűben vagy kis fehér vászon zacskóban fé'reteszi az asztalkendőjét, rmnt a családoknál szokás, hogy ne kelljen minden nap fizetnie értá. Kimondhatatlanul leleményesek a takarékosságban is; és mert a takarékosság egyik legfőbb feladatuk: éppen olyan töké'etesen végzik, mint a többit.

Mert Paris nem az a Paris, aminek az idegenek ismerik; van egy Paris, a divatszalonjaival, a hires restaurantjeivat, az ötórai Icáival, a mulatóival cs van azontúl, de mindenesetre ezen kívül — Páris. Páris', amelyben kiloniéicrszámr» és órá! hojizal gyalogolhatsz — nem kúvárosokban — ómig olyan nővel találkozol, aki nck pirosává van az ajka, vagy éppenséggel <l körme. Vannak városnegyedek, ahol ez nincs igy — a belvárosban, oz Opera vidékén, a Champs lJysécs környéken — de óriási tévedés azt hinni, hogy Paris a pői divat vagy az i latszerek vagy a szép ségápolás városa — nem, Páris a legszolidabb és a legkonzervatívabb kispolgári erkölcsök fővárosa. És mint ahogy minden francia kisváros olyan, mintha egy része volna Parisnak, úgy Páris is sok francia kisváros együtt, amelyek közül egyik n«rn ismeri a másikat és nem is törődik vele. Azt mondják itt, hogyha megkérdeznéd a párisiakat és azok őszintén fc cinének: kiderülne, hogy a Szajna ba-lpartján lakók közül mennyien, de mennyien n(,rn járlak még a boükvardokon és aki a Champs Elysécs-n sétáik nem tudja, merre van az Académie I rancaise, mert még sohasem volt arrafelé. Az. igazi párisi: kisvárosi ember és többnyire csak a saját környékét ismeri, a saját szállítóival érintkezik cs a legnagyobb zavarban van, ha olyan. Métro-közlekedési, vagy autobusz-üsszc- kö'-tetést kérdeznek tőle, amit nem használ mindennap vagy nem ismer véteti'-nül. Egészen bizonyos, hogy a diva'os női szabók vagy a nagy ékszerészek nevc: köl-; földön jobban ismerik, mint Parisban —j inár abban a Párisban, amely éppen: Páris.'

Az igazi Parisban a ,,Phaedra“ egy régi' kiadása még mindig esemény és vörökbár- sony 'térítőn egyedül hever az. antikvárius kirakatában, mint valami ritka ékszer. A ,,Cyrano de Bcrgeruc“-hoz, amely karácsonykor vonult be a Comédie Francai.*:- be, nyolc nappal előre keid jegyet váltani, mert a pénztár kapuján mindig ki van fűzve egy tintával irott rongyos kis céda-' la, amely azt hirdeti, hogy a legközelebbi előadásokra már nem kapni jegyet. A második állami színház, o konzervatív, ódon Odéon o ,,La Dame de chez Mixime“-ot adja, gyakran sorozatos előadásokban,I nyolcszor is egy héfen. Az Odóm fiatalodon. e meg, vagy ifjúkorunk „Osztrigás Mici“-je Jeti öregebb? — erre a kérdésre nem szabad válaszolni, mert n válasz aj francia gondolkodás két sérthetetlen fogali mának az érzékenységét érin'h',tné: a nőt és az ál'ami színházakat. Maradjunk an-; nái, hogy a pikáns Madame SpinoSly, aki. az ..Oszitrigás Mici“-vel bevonult az Odéonba, éppen olyan bájos és fiatal, mint vök — bármennyire is számon tartják az életkorát a csípős párisitek.

De a komoly vonás Páris szép arcán félreismerhetetlen. Miután a közönség jobban takarékoskodik, mini eddig, tehát kevesebbet vásárol is. A vállalkozási kedvet a külpolitika hullámzó bizonytalansága bénítja; senki nem meri a pénzéit nagyobb vagy hosszabb lejáratú üzletekbe fektetni, mert nem tudja, mit hoz a következő hét. Az ékszerészek és a luxus’par általában panaszkodnak, a divatot diktáló szaló-! nők Amerika felé kacsintanak és előbb mutatják be a tengerentúlra szánt modemjeikor, minţi az Európának készülteket. A Champs Elysées egyik legismertebb szállója néhány nappal ezelőtt bezárt; vannak; divatos vendéglők, amdlyeknek csak egyik vagy másik szobájuk van nyitva, mert az is elég és takarékoskodni kell a villannyal, e fűtéssel és a személyzettel; a legtöbbel emlegetett és legdrágább táncoshely egyik; napról a másikra megszűnt, mert nem volt eíég közönsége. Viszont vannak ,,üzletek“ —■ különösen az élelmiszeriparban — mdlyek zsúfoltak.

. . . Elnézem ezeket a ,,kisüzemeket‘', ezeket az egymás meóeti megöregedett, ti. pegő-topogó házaspárokat, akik az űzted tulajdonosai és allkalmazottai is egyben — (őnekik vasárnap is szabad nyitva- rartani, mert nincs senki a szolgálatukban, senkinek a pihenőjét ,nem rontják el, csak a magukét — azb meg szabad) — csak azon a szűk környéken, ahol az ember hétköznapján él: van egy illatszerüzlet és két papa pirkereskedés is, ilyen öreg házaspárokkal, -az egyikben még a gyerekek is segítenek: egy felnőtt fiú és egy csinos lány, akinek nincs se festek, se rizspor az arcán. Ezek az öreg házaspárok: Franciaország életereje.

Ezek a szorgalmas kis családok, amelyek nem tudják, ki Laurin és milyen illatszer a divat: azok a sejtek, amelyekből a francia nernze1 hatalmas szervezetének a szövete áll. Amely Franciaországnak adja azt, amiből naggyá lett és ami fenntartja: a polgári erkölcsöket, az egyesek és a nemzed) erkölcsi Jécalacüác, *1, Gjü

— Remélem, nem haraoszot meg, ha .az idén márciusi ajándék helyett SORSJEGYET

vásárolok neked a DACIA elárusító helyeinél.

Március IS. én I»»* <* 19. Borsfáiéit I. osztályának af hasá*a és azt szeretném, ha a leâncţfyobb öröm érne , MILLIOMOSSÁ LIÍÍGY J

To-rábbi húzások április 15. - én, május 15. - én, funiuz 15. • én.

Az Állami Sorsjáték uj terve a négy osztályban

70 EGYENKÉNT ECY MILLIÓS 7 EGYENKÉNT 6 MILLIÓS és 3 EGYENKÉNT 2 MILLIÓS nyereményt

JSaeia Economist Cluj« P« Unis»ii 23

Páris, 1939 februárban