Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-05 / 53. szám

(

ELLEN 7 AK

19 39 m i t c I u « .1.

A HÉT VILÁGPOLITIKÁJA

Mkcanűgal karddal

Egyik Hagy berlini lap az újabb an* gol külpolitikával való elégiiletlensé- ginek kifejezéseképen nemrég azt irta, hogy a nyugati békeangyal, aki alatt természetesen Chamberlain értendő, Münchenbe azért hozta csak az esernyőjét magával, mert a kardja még nem volt készen. Anglia azőta rohamosan kovácsolja a kardiát s államférfiai mind gyakrabban hivatkoznak ennek a kardnak erejére. Chamberlain továbbra is „békeangyal“, továbbra is tényleg és komolyan keresi a békét, azonban mind sűrűbben hangoztatja szintén, hogy Anglia szükség esetén készen áll a háborúra s hogy senki tévedésben ne legyen u segítség mértéke felől, melyet Anglia háború esetén Franciaországnak nyújtana, hozzátéve, hogy mindez határozottan és világosan csak békepolitika s ha mégis háborúra kerülne a sor, az angol kormány tiszta kezekkel állana a történelem előtt. Német és olasz részről nem minden nyugtalan- Sag nélkül kisérik figyelemmel az újabb békenolitikát. Berlin különösen a londoni külpolitikának közép- és keleteurópai vonatkozásban felujitott, vagy uj kapcsolataiban talál sok bírálni valót, Angol megbízottak egy idő óta sűrűn tárgyalnak a német birodalomtól keletre eső országok fővárosaiban, még Moszkvában is s az angol külkereskedelmi államtitkárnak ezekben a fővárosokban teendő látogatását nemrég „különös örömmel“ jelentette be Chamberlain az alsóházban is. Az angol haditengerészet egyik ismert szakirója, Osborne tengernagy hetek óta előadás- sorozatot tart ugyanezekben a városokban az angol világbirodalom tengerészeti ereőiről. Alindez — állapítják meg Berlinben — nem történhetik cél nélkül. Az angol külpolitika előkészít ,valamit, ami mögött háttérképen épp úgy a fegyverkezés révén megnövekedett brit önérzet áll, mint ahogv a gyors német fölfegyverkezés különös sikere táplálta az utolsó év külpolitikai vitáiban a német külpolitika önérzetét is. {

A FELBORULT CSENDES MEG- Vl (EGYEZÉS

A nyugati hatalmak felujult keleteurópai tevékenységét azonban ettől eltekintve is az utolsó hónapok külpolitikai eseményeivel magyarázzák. Münchenben, ahol Chamberlain mint -békeangyal még csak esernyővel jelent meg, a nagyhatalmak között látszólag olyan hallgatólagos megállapodás alakult ki, hogy a két nyugati nagyhatalom lemond Keleteurópával szemben fennálló minden eddigi politikai igényéről s ezt a területet a német expanzió számára engedi át. Németország viszont lemond ezzel szemben mindennemű olyan igény emeléséről, mely akár világpolitikájukban, akár gyarmati politikájukban a nyugati nagyhatalmakat érinti. Ebből a látszólagos megegyezésből, melyet ugvlátszik egyik oldalról sem hátsó gondolatok nélkül engedtek hallgatólagosan útjára, a négy közvetlenül érdekeit nagyhatalom közül különösen Olaszország került volna ki üres kézzel. Mussolini nem is váratott magára sokáig, hogy Olaszország igényeit is bejelentse s ezzel helyrehozhatatlanul fölborítsa a hal'gatólagosan már létrehozottnak látszó megegyezést. Olaszország követelései ugyanis, melyek elsősorban Franciaország érdekeinek, de közvetve az angol érdekeknek számlájára is valósíthatók csak meg, természetesen a Róma—Berlin tengely erejére támaszkodtak, amelynek szilárdságáért Németországnak természetesen helyt kell ezúttal is állania. A spanyol válság drámai gyorsasággal lepergő befejeződése még hozzájárult a nemzetközi helyzetnek ilyen irányú kiéleződéséhez. Angol és francia részről, ahol a müncheni hallgatólagos megállapodást igy nem minden ok nélkül föíboruií- nak tekintik, erre a maguk részéröl is gyorsan u.ira előszedték a keleti politikát és teljes erővel igyekeznek a már feloldődottnak indult keleteurópai kapcsolatokat, egészen Moszkváig, megint szilárddá fűzni. Ebben a törekvésben különös tevékenységet fejt az angol külpolitika, mely nagy erővel látszik latbavetni Anglia fölmérhetetlen gazdasági erejének érveit is. Német részről erre szintén a gyarmati igények hangoztatásával feleltek és a német külpolitikai aktivitás kezdett olyan irányt fölvenni, mintha a keleti célokkal egyelőre föladta volna. Ez lehetővé tette, hogy a német keleti törekvések által nyugtalanított Varsó újra megegyezzék Berlinnel, sőt, hogy Moszkva és Berlin között is. enyhiilt légkör álljon be.

I ÚJABB VÁLTOZÁS?

Körülbelül igy állott a helyzet a mult év végén, amióta újabb változás képe rajzolódik ki előttünk. A gyors változásokat természetesen nem lehet ' véglegesnek tekinteni és nem szabad j figyelmen kívül hagyni, hogy a most folyó nemzetközi erőjátékban mi mieink oldalró! igyekeznek két vasat is egyidejűleg a tűzben tartani. Az olasz igények erélyes hangoztatására s a német törekvések újabb nyugati fordu- j latával szemben, a nyugati hatalmak , részéről koncentrált erejű, nagy ellenállás alakult ki. amihez meglepő nyílt*

I Sággal csatlakoztak az Egyesiilt-Álla- I mok is. Ez a front, mely a német erő j szániára is kétségtelenül igen tekin- I télyesnek látszik, a további fejlődés- j ben megint azt a lehetőséget helyezi előtérbe, hogy a német aktivitás újra kelet felé fordul. Mint a legmérsékeltebb német napilap, a Wilhelm-stras* seval jó kapcsolatokat fenntartó „Frankfurter Zeitung“ irja, a népek „természetes követeléseit eltörölni nagy erő felhalmozásával sem lehet, legfennebb ezeknek elhalasztását tehetik igy az országok számára célszerűvé. Elhalasztásról tehát szó lehet s az

, elhalasztásból, a német dinamizmus erejénél fogva, joggal lehet a keleti tevékenység újabb föléledésére is következtetni. Egyes keleti fővárosokban már ugvlátszik le is vonták a következtetést ebből n megállapításból. Varsó újra keresi a kapcsolatokat Londonnal, ahol Beck külügyminisztert az angol főváros meglátoiratására szólitották fül és Moszkva, mely nemrég erős ér- dekeletlenségót hangoztatta a nyugati hatalmakkal szemben, most szintén barátságos tekintettel fordul London és Paris felé. A londoni szovjet nagykövet már a második fényes- estélyt adja rövid időn belül angol vezető államférfiak tiszteletére.

Clano grőf tarsói látogatása

;Ebben a helyzetben kelt érthető érdeklődést Clano olasz külügyminiszternek a hét folyamán lefolyt varsói látogatása. Lengyelország és Olaszország között hosszú évek óta igen jó a viszony. A fasizmus mindjárt külpolitikai aktivitásának kezdetén számításba vette a lengyel erőt, melynek nagy szerepet tulajdonított Kcíeteurópa jövő alakit,'ásában. Pilsudszki még élt, mikor 1930-ban Grandi olasz külügyminiszter látogatást tett Varsóban. A látogatás eredményeképen a két kormány megállapította felfogásának teljes azonosságát mind a nagy európai kérdésekben, mind Közép- és Keleteu- rópa időszerű kérdéseiben. Különösen a dunai helyzet alakulásával szemben hangoztatták Varsó és Róma nézeteik teljes azonosságát. Rövidesen mindketten szembe is állottak azokkal a francia tervekkel, amelyek dunai konfe- derációt akartak létrehozni a kisantant, mint mag körül. Ciano gróf mostani látogatása a második olasz külügyminiszteri látogatás volt Varsóban. A két látogatás közt nagyjelentőségű események játszódtak le és Középeurópa ké- J pe gyökeresen megváltozott. Az olasz 1 külügyminiszter látogatása most éles I francia—olasz feszültség idejére esik,

amely pillanatnyilag erősen rányomja bélyegét az egész európai helyzetre. Róma és Varsó barátsága változatlanul szilárd, érdekeik is változatlanul párhuzamosak Közép- és Keleteurópában, főleg a Dunavidéken. Franciaországhoz azonban Lengyelországot szövetség fűzi, melyhez, ha néha meglazulnak is látszik. Varsó eddig szilárdan ragaszkodott. Érthető dolog tehát, hogy Ciano gróf világosságot akart deríteni látogatásával arra is, hogy milyen álláspontot foglalna el Lengyel- ország egy francia—olasz viszály esetén. A választ, melyet erre a kérdésre kapott, természetesen nern hozták nyilvánosságra. Bizonyos jeJek azonban arra engednek következtetni, hogy a Róma—Berlin tengellyel szemben barátságot mutató Beck lengyel külügyminiszter is csak a francia—lengyel szövetség változatlan fennállására hivatkozhatott. A Dunavidékre vonatkozólag viszont Varsó és Róma között alighanem megerősítették a felfogások régi azonosságát. Ennek annál nagyobb a jelentősége, mert Ciano gróf látogatása után, melyet közvetlenül egy angol kiküldött varsói látogatása követett, most Gafencu külügyminiszter varsói látogatása következik, ami után

hoz annyit, mint az ÁLLAMI SORSJÁTÉK SORSJEGYE, amelyet

COLECTURA OFICIALA

ŞI A OFICIILOR RURAL' P. T. T.

HELYI CJM j

ELÁRUSÍTÓ helyeinél vásárol

Ne mulassza el a MÁRCIUS 15.-iki alkalmat, amikor a 19. sorsjáték I. osztályának a húzása lesz, További húzások április 15.-én. május í^.-én junms 15.én.

Cluj, St». Eeglaa Mapia 46

• ■

neíPD

Franck«

viszont Beck külügyminiszter utazik rövidesen Londonba. [

A NÉMET—LENGYEL VISZONY

Ciano gróf lengyelországi látogatását, különösen kisérözeneképen, heves németcdlenes tüntetések kirobbanása kisérte. Nehéz megállapítani, hogy ezek. a tüntetések mennyiben a népszenvedély kifejezései és mennyiben szolgálhatták bizonyos politikai körök céljait, Németország és Lengyelország között nem változott a viszony Beck külügyminiszternek a mult év végén Berch- tesgadenben Hitlernél történt kihallgatása óta. Bár némely körökben nem mulasztják el kiemelni, hogy Göring miniszterelnök lengyelországi szokásos vadászkirándulását ezúttal, a hivatalos lengyel meghívás ellenére is, elhalasztotta. Nem valószínű azonban, hogy a i tüntetések a lengyel—német viszony ; komoly megrontásához vezessenek. Ez pillanatnyilag sem Varsónak, sem Ber- ; linnek nem érdeke. Lehet, hogy népies i szenvedélyek kirobbanásával állunk itt ' szemben, de lehet az is, hogy Beck kül- 1 ügyminiszter politikájának nagyszá- j mii lengyelországi ellenfelei állanak a tüntetések mögött, melyeket természe- ! tesen már érzelmi hatásuk miatt sem lehet teljesen figyelmen kivül hagyni. Berlin azonban mindaddig nem ejti e!

I a varsói kormány jóakaratát, amíg Len- I gyelország semlegességére számíthat más hatalmakkal szemben lehetséges összeütközéseiben. Varsó pedig mind- : addig nem fogja kockáztatni Berlin

ELRONTOTT GYOMORNÁL és az ezzei összefüggő béleatvarok, felfúvódás, émelygés, hóm'okh'.ifjós, lóz. hányás, hasmenés vagy székszoru'ás. eseteiben már egy pohár természetes „FERENC JÓZSEF-1 keserű viz Is igen gyorsan, biztosam és fcel'iemeseni t! satitja bí az emés'ttés utje5t. .Kérdezze meg orvosát. •

jóindulatát, amig érdekei összeegvez- tethetlenüí nem ütköznek össze Németország érdekeivel s amig másik határán félelmetes módon nem áll előtte Szovjetoroszország. A lengyel egyensúlyozó politika, mely az ország földrajzi helyzetéből adódik, a kiszámított ingadozásoknak valósággal miivészi tökéletességét kívánja meg. S ezek az ingadozások nemcsak Berlin és Moszkva között mozognak, hanem kiterjeszkednek Paris és Róma, a London és Berlin közötti és a dunavidéki térségekre is.

A lengyel külpolitikának elkerülhetetlen ingadozásaival ma már mindegyik nagyhatalom egyaránt számit. Aloszkva többé nem kívánja Varsótól, hogy válasszon kozţe és Berlin között, mint ahogy Berlin sem kívánja ezt a választást többé a lengyelektől. Páris nem látja megszakitottnak szövetségi szerződését, ha Beck külügyminiszter diplomáciaiig Ribbentrop báróval barátkozik. És London ugyanerre az adottságra számítva indi.tja újra útnak keleteurőpai tevékenységét, melyben,' minden jel szerint, nagy szerepet szán Varsónak is. Az angol akció elsősorban gazdasági téren mozog, de Angliát erre a területre nyilvánvalóan inkább politikai, mint gazdasági érdekei Viszik. Gazdasági eredmények csak eszközül szolgálnak nála politikai célok számára, melyek elsősorban a békét, az angol felfogás szerint is elfogadható békét keresik, de ellenkező esetben a háborús lehetőségeket is szolgálhatják. Az angol aktivitás a Peace through trade, „béke a kereskedelem utján“ jelmondattal indult útnak. A londoni békeangyal azonban e jelmondat céljainak támogatására ma már, amint Berlinben megállapítják, nemcsak az esernyőjét használja föl, hanem fenyegetően suhogtatja a kardját is, -