Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-25 / 70. szám

A CSEND OTTHONÁBAN — ZAJ VAN

Hogyan tanulnak és mii tanulnak a siketaémák

Az ország egyik leg n agyői b siket néma intézetében 120 növendék1 készül az életre. — Negyven év a siketnémák oktatásának szolgálatában. — A némaság legtöbbször gyógyítható, a siketig nem.

TEMESVÁR, március hó.'

Az utca ©tején Mária szobor, a közepe táján yasrác-lüs kéri lés mögött egy szomorú épü et Kettő között semmilyen kapcsolat nincs, mégis, rnmtlia a szobor jelképé lenne a reménynek, mely ebből az épületből áramlik,

Siketnénxák intézete, Egyike a fcgjeten* t ékenyehbeknek az országban- ötvennégy évvel ezelőtt létesült, mint kicsiny gyógy pedagógiai iskola, ma nagyszabású állami intézmény, tágas tantermekkel, korszerű asztalos, szabó- és cipészmühe- 1 vekkel és a testi higiénia minden követelményét magában foglaló modern iir ternálussal, A kitünően képzett tanári kar élén fiatal ember az igazgató: Athanasm Ghetrghe, regényíró és szakoktató. Százhúsz növendéko van, fiuk lányok. vegyesen. akiknek ellátásáról — csekély kivé* teltei — a népjóléti minisztérium gondoskodik. Az ehnótetli oktatás a gyermekek fejlődési inkáinak megfelelően, 7 osztályra oszlik. Tananyaga: beszédtan, vallás, számtan, fizika, mértan, történelem, alkotmányban. természetrajz, szépírás, kézügyesség: rajz, faragás, slb. A hetedik osztály elvégzése után a fmk ipariskolába kerti in ek. ahonnan segédi könyvet nyernek. A lányokat kézimunkára képezik tovább: szabás, varrás, szövés, kötés.

Az intézetben a teanóri kar nesz tori, dr, Iírivnyak László tanár kalauzol. Országhatáron túl is ismert tekintély a siketnéma oktatásban. Közel 40 éves szakadatlan munka áll mögötte; nemzedékek nőttek l’el közvetlen felügyelete alatt. Azt képzelné az ember, hogy fáradt, de a kitűnő tanár mosolyog:

— Frissebb vagyok, mint évtizedekkel ezelőtt. A tudat, hogy sütet néma gyerekekből értelmes férfiakat és nőket kell nevelnem, fokozza a felelősségérzést, megacélozza az idegeket és a rendesnél nagyobb munkakedvet ad. Egy pillanatra sem szabad felednem, hogy a társadalomnak minden egyes emberre szüksége van s hogy ezekből a gyerekekből embereket, hasznos polgárokat: kell faragnom.

Tanteremben beszélgetünk, a beszéd- tan óra atett. A szolja közepén hatalmas kerek asztal, köröskörül apró székek és mindegyiken egy gyerek ül. összesen tizennégyen. Nyolc fiú és hat lány. Kilencévesek és siketnémák. Ez a 3"ik osztály. Az,b kérdem:

— Hogyan folyik le egy óra?

A válasz csak ennyi:

—- Nézze végig.

BESZÉDTAN ÓRÁN

Országőr-köszöntésisel kezdődik. A parancsnok felemelt karral jelentkezik és bemondja nevét. Aztán felsorakoznak, kórusban elmondják a Miatyánkot., leülnek, maguk elé teszik a könyvet és figyelnek. A tanár kérdez:

— Hány éves vagy? Hogy* hívnak?

Éhes vagy? Álmos vagy? Gyere ide, menj a tálához és ird le, milyen idő van, mi ez? mi az? hol van édesanyád? hány testvéred van? és így tovább. A gyerekek figyelnek és felelnek, egyenként és együttesen, lassan, szó tagolva, mintha minden szótöredéknek meglenne a maga külön értelme és jelentősége. És persze, a tanár közben folyton javít, szájjal és kézzel. Egy kislány a ,.,k“ helyett követ kezetesen mond. a professzor benyúl a szájába, leszorítja a gyerek nyelvét és előkerül a ,,k“. Egy másik h:bás hangzót úgy igazit, hogy mellére teszi a növendék kezét, hogy a kiejtéssel járó rezgést érezze, mert a rezonamia vissza" adja a hang színét és erejét.

Azt hittem, itt csendben telik le az óra és jelekkel értekeznek.

— Az régen volt — mondja Hrivnyák professzor —, a jribeszedes oktatás ma már a múlté— Mikorra nyúlik vissza a siketnéina oktatás és honnan mdult el?

— Az első késériet Spanyolországban történt 1580 körül. Később aztán foglalkoztak a kérdéssel Franciaországban, Angliában, Németországban és Hollandiában. De az első komoly eredmény csak 1765-ben mutatkozik Párisban, ahol a nagy emberbarát De 1‘Lpée Károly abbé maga köré gyű jti a siketnéma gyerekeket és megalkotja a jelbeszédet, (.étja az voltt hogy azt a fogyatkozást, metyet a beszéd elvesztése által a síket ség előidézett, kerülő uton, látás réven pótolja; a kéz és az ujjak különböző beállításával megállapította &iz abc jeleit, de emellett az egyes tárgyak és szavak kifejezésére is alkotott egy-egy jelt. Valamivel késöb ben, 1778-ban, Lipcsében ujj módszert mutat be Heiiécke Sámuel: beszédre oktatja a siketnémát és rávezeti az ajkmozgásból való leolvasásra. Ez a két mjóidszer párhuzámiotsan halad egymás .mellett s többé-kevésbé vegyük, a szerencsés elegyedés aiztán, mint „bécsi” módszer fejlődik tovább A milánói nemzetközi siketnéma tanítók kongresszusán — 1880. évben — megvitatták a különböző rendszereket s mert a „bécsi“ módszer győzött, minden jelentékeny intézetben ma ezzel tanítanak. Természetesen mi is.

AZ AJKAKRÓL ...

—• Lényege?

— A tehető legegyszerűbb dolog, hogy a siket néma bárkit megértsen és bárkivel megértesse magáit. Ha én közölni akarok velük valamit, a normális hangerősséggel beszélek hozzájuk, de « számat óképpen mozgatom, hogy a száj és az ajak moz gá&'t által, pszichikus kombináció alapján, tökéletesen értse, amit mondtam. Ők az ajakról való leolvasással pótolják azt, amit nem haUariak. Ez ugyanaz, mintha elém, aki nem tudok görögül, egy görög szöveget tesznek, csak silabizáDom; ellenben, ka mellette van a magyar fordítás, könnyen értem az egészet, mert a szócsoportokból következtetek, ők éppen úgy beszé'nek hozzám és másokhoz. A 1 szavak kifejezése először nehezen megy, • aztán mind könnyebben és könnyebben,

imre a növendék kikerül az iskolából, szépen, folyékonyan, értelmesen beszólj Hogy legtöbbnek beszéde monoton és színtelen, az természetes, hiszen nem hallja azt, amit mond s részére a beszéd egy műnyelv. Azért mondom, hogy „legtöbbnek“, mert vannak gyerekek, akiknél a beszéd szinpompáját, tehát a hangsúlyozás hullámzását és dinamikáját nagyon szépen kitudjuk fejleszteni. Sok függ atici, hogy mikor és milyen körülmények' közölt lett az illető siketnéma.

— Es ha úgy születik?

— Az ritka eset s nehéz megállapítani, épp úgy azt is, hbgy fejlődési Inba kü-| vetkezménye-e a siketnémaság? Rendszerint gyermekkorijain fellépő betegségek,] mint a roncsoló torok lob, vörbeny, ka-j nyaró, bárányhimlő, fiUtőmiiiigygyuUa'j elás, vagy ami a leggyakoribb, az agy és gerincagy gyulladás okozzák.

— Gyógyithatá-c a síketnémasíig?

— A némaság igen, mert a beszédet egész szépen kilehet fejleszteni, olykor, bámulatos eredményekei érünk el, de a siiketséggel szemben tehetetlenek va-l gyünk. .Az gyógyíthatatlan.

—■ Befolyásolja-e az értelmet a siket-.' némaság? í

— Feltétlen. Mert az az ok, ami kiválj tolta a süketséget, a haHomező elmeszesedé- se, kihatással volt az agyfelület más területére is.

— Igaz-e az, hogy a siketnéma egyéb',

érzékszerve fejlettebb? Például jobban lát. j

— Erről szó sincs.. Ellenben kétségtelen, híogy bizonyos jelenségekre jobban reagál és egyes képeket jobban rögzít, meg magában, mint a halló ember. Teszem azt: erősebben szemügyre vesz valamit,, jobban figyel és jobban meglátja a dolgokat, sőt talán ugv mondhatnám: felnagyít ja magában a látottakat. A leg-, parányibb félszegségek, amit mi észre sem veszünk, ő meglátja, megjegyzi és hűen teutánozza. j.

„A LELKI VILÁG CSAKNEM UGYANAZ“

—- Mit gondol, tanár ur, az ilyen siket- néma érzelmi és lelki világában van-e valamilyen elferd ülés?

—• Nincs. Alig van különbség köztük és köztünk, Ők ás szeretnek és ők is gyűlölnek, mint mi s épp úgy- megteremtik a maguk telki harmóniáját. És ha olykor jelentkeznek a disszonánciúk, megtalálják a kiegyenlítő módot. Ismer a történe-' tem kiváló elméket, akik siketek voltak'. Kezem alól is kikerült már néhány olyan ember, aki csúcsteljesítményt ért el. A siketnémaság nem öli meg a tehetséget.

* 1

Amikor elmegyek, a gyerekek felálte- nak és köszöntének. A folyosó bement síkján illetlenül kopog a cipőm. A tantermekből kiszűrődik az oktatók és gyerekek harca a tudásért. A csend otthonában — zaj van. A kapu előtt sietve jön- nek-mennek az emberek. Reggel van, fél- kitenc A villamos csenget, de senkii sem, zavar. Az ablakokon át beszűrődik a hang, sajnos, siket fülekre talál. Mert a százhúsz gyerek közül együk sem hallja.

Jenei József■

AZ ÉLŐ PORCELLÁNBABA. New yorkból jelentik: Effie May Pcole, az ,,élÖ porceílánbaba<(, ismét elfoglalta betegágyát a herndoni (Virginia állam) kórházban, ahol fiatal élete nyolc évének legnagyobb részét töltötte. Ritka csontbetegségben: „esteogenesisben“ szenved, azaz csontjai csekély mésztartalmúk kő vetkezőében rendkívül törékenyek. Legutóbbi balesetét egy vastag szőnyeg okozta: megbotlott és lábát törte. Testének nincs olyan csontjat amely többször el nem tört volna. Sorsát bölcs megnyugvással viseli és szeret kórházban lenni, mert ott minden ndp csokoládéfagylaltot kap. I

Az „EI Hakim“ írójának uj könyve:

Jolin Kniffei: Via Hala

Az utóbbi évek egyetlen regénye sem vetett fel oly mély erkölcsi probléma- kát és nem birkózott meg velük any- nyi művészettel, mint a Via Mala. Olyan hatalmas ez a regény, mint maguk a svájci Alpesek, melyek közt lejátszódik. Ára diszkiadásban 290 lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel Is azonnal küldjük. Kérjen jegyzéket könyyujdoDságokróU .. '

A sofőr és az aprópénz

Irta: HUNY ADY SÁNDOR

Egy pedáns úriember ismerősöm olyasmit mondott előttem, hogy ő rendőrt szeretne hívni, amikor a taxiból kiszáll és a sofőr a pénze közt kotorászva, végül is kinyögi, hogy nincs aprója, nem tud visszaadni a kétpengősből. Az úriember szerint a sofőr ilyenkor mindig .svindlizik. Van neki aprója, csak azért nyavalyog annyit, hogy az utasa elunja a piszmogást és otthagyja nála a visszajáró filléreket. Úriemberem hanglejtése szerint, ez az eljárás szörnyű nagy bűn, az a sofőr, aki ilyesmit követ el, megérdemli, hogy a rendőr rögtön törvény elé állítsa.

Csöndesen elmentem a kávéházi aszu táltól, mert féltem, hogy a fejéhez vágom a hamutartót, vagy esetleg a képébe öntök egy pohár vizet a szóbanforgó úriembernek, úgy utáltam tőkés-szigorúsága miatt. Szent meggyőződésem, hogy a világon rendnek kell lenni és a magántulajdon egyelőre nehezen piszkálható fogalom. De ugyanilyen szent meggyőződésem, szinte teljesen életelvem, hogy a ,,vanf‘ és „nincs“ közt rugalmasabb játéknak kellene lenni. Ne legyen olyan borzasztó szigora az, akinek „van“. És annak, akinek „nincs“, legyen valami paragrafusba nem foglalt joga apró előnyökhöz, amelyek az élet gyakorlatában előfordulnak.

Visszatérve a sofőr esetére, én is sokszor bosszankodtam, különösen télem amikor a sofőr percékig kotorászott a zsebében egy huszfilléres után.

Bosszankodtan,, d)e viszont gondolkoztam is.

Néztem a jégvirágos ablaku taxit, az ugyancsak zuzmarás és jégbehiitött sofőrt, akinek a keze dagadtra van fagyva, szinte koppant a tenyere, amikor betétettem a pénzt. Először, is nem igaz,

hogy a visszaadásnál minden sofőr i*a- vaiszkodni akarna- A legnagyobb részükben teljes a büszke, munkásömérzet, az idősebbek pedig sokszor otyan fásult, a sok bajtól rezignált egyéniségek, annyira unják a veszekedést, hogy inkább még ők adnának valami borravalót a pasasnak.

De persze,, vannak életerős, mohó természetű fiatal sofőrök is, akikben lüktet az ambíció, a vagyonszerző ösztön, akik szibariták; dohányoznak, újságot vesznek, rumosteát akarnak inni télen, amikor nagyon hideg van, esetleg sonkakö- vérjét, vagy tepertőt szeretnének venni a hentesnél. Ez ele bizony nem rost ellnek egy kis taktikai manővert, hogy megtarthassák a visszajáró töredék pénzeket.

Hát taktikázzanak! Én nem bánom. Szerintem a lába ficamodjon ki annak az autón járó pasasnak, akinek kedve van háborút csinálni ilyen semmiség körül.

Ellenben mégis adnék egy szerény tanácsot a sofőröknek az aprópénzt illetőleg. Megfigyelésem szerint, a sofőrök ritkán tartanak pénztárcát. A pénz szabadon fordul elő a zsebükben. Onnan veszik elő egész marokkal. Ezért van any- nya kapargálás.

Egyszerű a dolog. Tartsák az egyik zsebükben a nikkelt és rezet, a másikban az ezilstpénzt. Ez a rendszer nem kíván semmi befektetést és roppant meggyorsítaná a visszaadás műveletét. Sőt még azt a manővert is sokkal egyszerűbbé tenné, amikor a sofőr nem akar mindent vissza,- adni. Ha a pénze szortírozva van, még nagyobb nyugalommal nyúlhatna be az ,,ezüst“-zsebébe, mutathatná ezt markában.

— Bocsánat, nagyságos ur, alázatos tisztelettel, nem tudok visszaadni, tetszik látni* rihács semmi apróm!...