Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-19 / 65. szám
asm r í i . j s /. n x 1*3 I 9 í 9 in Artln I 9> 132 MILLIÁRD EMBERT tudna a Fold eltartani Hol helyezkedjenek ci a hazaiakból kivándorlók százezrei? NEW YORK, március hó. A mesterségesen felidézett uj nép» \ ándorlás és az Európa különböző országaiból özönlő menekültek elhelyezésének kérdése kapcsán tudományos körök mind többet foglalkoznak azzal a problémával, vájjon van-e még elegendő hely a földön az ember számúra? Amerikai lapok e mind súlyosabb és aktuálisabb kérdéssel foglalkozva, most Legrand francia professzor egyik legutóbb elhangzott előadásának részleteit idézik; ez az elöudús ugyanis választ ad a nap-nap után felhangzó kérdésre: hol helyezkedjenek el n hazájukban kenyerüket, egzisztenciájukat vesztett százezrek? AHOL MEG IS TUD ÉLNI... — Az egyes földrészek befogadóképessége elsősorban a népsűrűségtől függ — mondja Legrand tanár. — Ebből a szempontból Európa áll első helyen, ez a legsűrűbben iakott földrész. Népsűrűség szempontjából Belgium vezet. ahol a legutóbbi statisztika szerint 130 ember él egy négyzetmérföl- dón. Európában általában 25, Ázsiában 1». Amerikában és Afrikában 4, Ausztráliában alig egy ember él négyzet- mérföldenként. — Persze ezek a számok nem sokat mondanak — folytatta Legrand tanár -— miután a megmüvelhetetlen területeket is számításba veszik a népsűrűség megállapitásánál. Tudni kell azonban, hogy a világ szárazföldjének hasznosítható területeiből mindössze 37 százalék a szántóföld, lakóhely' vagy ipar számára használható terület, ideértve még a legelőket és a füves pusztákat is. 26 százalék az erdő és boznt, a többi rész pedig nem is jöhet számi* tásba emberi élet, illetve letelepedés szempontjából. Persze vannak a földnek termékeny területei, amelyek még alig népesültek be, de tudni kell azt is. hogy az embertömegek elhelyezése nem egyszerűen a rendelkezésre álló területektől függ. Az ember csak olyan helyen telepedhetik le, ahol meg is tud élni. G. A. Knippi, ausztráliai statisz= tikus arra a megállapításra jutott, hogy valamennyi művelésre alkalmas terület kihasználása esetén a föld 332 milliárd embert tudna eltartani. , A TRÓPUSOKRA! Ezeket a tudományos megállapításokat természetszerűen bajosan lehet ellenőrizni. Tény az, hogy Európa kereken ötszázmillió lakosa általában jobban él, mint 1800 körül ugyanennek a földrésznek 172 millió lakosa. A nép- szaporodásra jellemző, hogy bár a világháborúban 35 millió ember vesztette életét, a föld lakóinak száma 1913- tól 1928-ig mégis 112 millióval növekedett. *— Penck berlini geográfus szerint legnagyobb nyereséget az emberiségre a tropikus területek beültetése és megművelése fogja jelenteni. A berlini tanár kimutatása szerint Brazilia egymaga 1.2 milliárd embernek tudna hajlékot adni. Általában az emberiségnek a trópikus égöv alá kell tendálni. Ebből a szempontból Afrika is a jövő világrészének számit, hiszen ma a mérsékelt égöv alatt a föld lakosságának 72 százaléka zsúfolódott össze és a trópusokon mindössze 28 százalék él. Az. emberiség további szaporodása minden körülmények között megköveteli a trópusokra való vándorlást. ■— A föld népeinek rendelkezésére rnég nagyon sok terület áll — végezte előadását a francia professzor. — Néhány százezer, do akár néhány millió ember elhelyezése uj területeken sem- mieseíre sem megoldhatatlan feladat. A messze jövőbe nézve, számolva a további népszaporodással, tizmilliárd ember fog élni a földön. Ebből 1469 millió lesz csak a fehér ember. Ezek a következőképen fognak elhelyezkedni: Észnk-Amerikában 610, Európában 500, Argentínában 115, Szibériában 100, Dél- Afrikában 82 és Ausztráliában 62 millió. Hogyan harcolnak Líbiában a tuberkulózis ellen 7 ^ BARI, március 10. Aki nz afrikai olasz gyarmatokra utazik, meglepve tapasztalja, hogy mi- yen modern és niagyszabásu egészség- ügyi munka fo’yik ezen a földön. Érdekes látni és imerm azt a módot, azokat az eszközöket, ahogy az olasz kormány büoslam kívánja a ben szülöttek életé nők egészségügyi és higiénikus feltételeit. Természetes, hogy ma már — mikor csak Tripolszban egyedül 20 ezer paraszt éT legmodernebbül é.s újonnan felszerelt far mokon — a bensz ülőitek egészségügyi viszonyai is rendezetteblx-k és haladói* tabbak. mint a sötét Afrika primitívebb korszakaiban. Atapos átalakítás Libyában, éppúgy, mint Afrika más részein, rendkivü nehéz munka az orvosé, akinek a tudatlanság, előítélet és fantasztikus babonák el ton kell megküzdenie egy olyan lakossággal, amey va lósággal passziv ellenállást tanusit minden modern, szervező munka és kezde ményczéssel szemben. Könnyebb munka vöt a gyarmatosító Olaszország számára uj utakat építeni a lerombolt sikátorok helyén, Tripolisz ban, mint rábírni a bensz ülő ttokét arra, hogy néhány egészségtelen és veszedelmes ősi szokásukról lemondjanak. Az az utas. aki néhány éve járt Li-byá Ivan és ma újra visszatér, azonna észreveszi azt a gyökeres változást, ami a fasiszta Kormány munkája nyomán Ut végbement Ezt a gyökeres változást már a felületes szemlélő is észreveszi sUr físzil-kai kimutatások tanulmányozása nélkül, A tisztaság kötelező A gyarmat tele van frssvizü kutakkal. amelynek vizével kettőt tehet o bensz ü lőtt: vagy tisztán tartja háztartását és önmagát vele, vagy lefizeti azt a bír ságot, amely az ősi szokásból piszkos bonszülött büntetése. Fellebbezés nincs: Tripoisz minden lakójának civilizált emberhez méltóan tisztának keU lenne s igv az a piszok, ttu eddig va ósággal hoz* zátarlozott az afrikai városok „couleur locale“ jához, ma már szerencsére sehol sem táálható Libyában... Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt. hogy a gyarmat Veszi telt fesUítsé géböl. Nőt! Tripolisz ma is ugyanaz az egzotikus afrikai város, ami volt, mindössze az elképzelhetetlenül piszkezs utcák és szörnyű bűzök Hintek e belö'e, amelyek pedig a várostól elválaszthatatlannak látszottak. //arc a civilizált álét ellenségeivel A dolgoknak ez az uj helyzete tette le Intővé, hegy a civilizált éet két nagy el '•ensége ellen is diadalmas harcot foly lásson a gyarmatosító Itália. Ez a két eddig gyógyíthatatlannak hitt betegség: a trachoma és a tüdő vész, A tüdővész el eni biztosítás úgy a bensz ütöttek, mmt a fehérek számára köte. lező s a Fasiszta Társadalmi Biztositá Intézet a segítségnek ebben a formájában nagys/.c/o «redméni«:l.i:l élt már el. A/, utóbbi ötvcij óv atolt órlá* lépése két tntí a tudomány ;4 tiibcrkiRó/Ás togyő zésére. I/’byn, Marokkó és Egyiptom bete ; szülöttjének éetszmvonala olyan prím 1 tiv volt, lujgy </rvo.si szempontból mi fi derűképpen alkaJiímsrtiL láb./ott közöttük dolgoy.ni a betegség legyőzésére. A kőm a itt oá máskülönben is kedvező erre a ve- szedő mos nép betegségre. Az. olasz gyarmati orvosok óriás euer giával vetették magukat a munkára- A tüdő v ész * statisz fcí ka elxz/rmuritó volt: va- 1 ósággaj tizedelte a betegség a bemzütot- teket A munkát a járványfészkek efyuszti' tásával kezdték inog: ebontották Tripo lesz régi negyeded s uj házakat építettek a megúsztatott utakra. A bensz ülő ttok ellenállását rendkívül nehéz, volt megtörni és meggyőzni őket arról, hogy mindez a saját érdekükben történik. Az orvosi ellenségnek tekintették, a kórházat pedig kimzóhelynek. Érdekes a helyzet statisztikáját rnegis- rnefní. 1932 ben még négyszázötven súlyosan fertőzött tu berk ul ótik us beteg j-ár- kált szabadon ay. afHkai város utcáin s nemcsak, hogy vfssazutasitottak minden orvosi segítséget, de semmiképpen nem voltuk hajlandóak kórházba menni. Eb' b»«n a/ évben 02 muzulmán hoit meg tir dövészbero s mmdössze 14 vöt hajlandó kórházba menni. A tüdővé» elleni kötelező biztosítással ez a helyset teljesen megváltozóit. Ugyan akkor, mikor Tripolisz régi sikátorai el tűnlek a föd színéről, elkészült a nagy Ubyai lüdőszanatórium is. Ez a szanatórium — az első ilyen gyár ( mali intézmény l>en.szülöttek és fe-héiek .számúra -— egy eukabptnszclócal és le* nyűkkel le’eszórt dombon épük. egy küo méterre a várostó., a város Mussoliniról elnevezett kapujától. Az épületben a legmodernebb felszerelés, a legtökéletesebb tudományos szer vezés várja a betegeket. Az intézet nagy gondot fordít a betegségeden' propagandára. I Ezenkívül minden vidéken egy tuber kidőzis-ebeni liga alakult s ugyanolyan eszközökkel dolgozik, mint Olaszország ban. A betegségmege őző szociális intézet kiierjoszti emellett működését a legkisebb afrikai farmra is. így ma már ez a ve* szodelmcs betegség eltűnőben van. S ugyanígy csökken a trachomás betegek száma is. Libyában *gy ma nyugodtan telepedik le az európai olasz gyarmatos: az egész ségügyi visaonyok jók s így egészséges és hasznos munkát végezliet bárki az afrikai olasz gyarmatokon. fCii. StJ RÓZSASZIROM Irta: HARSÁNYI ZSOLT Sietnie ke2'ett volna, de a hídon mégis megárt. Az őszi este kísértette és fájó szive is. Gyalog jött a Déli vasúttól, ia kül földi asszony most utazott el. A taxiban, mikor kikisérte, még utoljára megcsókol ták egymást— Tündéri két hónap volt — mondta az asszony —, sohasem fogom elf ele j te' ni. - Köszönöm. — Ó nem — felelt a férfi —, én vagyok a hálás. Csak én. Mosolyogjunk, legyünk könnyedek. Valóban moso ygofíj ás- A rózsabokrétából, amelyet a férfi búcsúzóul hozott, kiszedett egyeüön virágot és oldalt fordulva beletüzfe az átmeneti kabát gomb Hűik óba. — Csak addig gondó jón rám most már, amíg ez a rózsa tart. Felejtsen eh Én is el fogom felejteni, megígérem. Most ne válaszoljon többet, megérkeztünk. A hálókocsi ablakából még visszanézed, A férfi most felidézte magában ezt az arcot: a kissé ferde metszésű szem park az é ragadóam elrajzolt orrot, a gyönyörű szájat. Odatámaszkodott a híd korlátjához és átnézett a pesti oldal piros neonfényeire. Sóhajtott. Azután lenézett a sötét vízre és megint sóhajtott Nyirkos, kedvetlen ’dő volt és szeles. A szél bele kapaszkodott a rózsába és leszakított ró' 'a egy piros szirmot. Egyetlenegyet. A szirom elrepült a Duna sötét árja felé. — Máris foszlik — gondolta magában a férfi. Utána nézett a sziromnak, de már nem látta többé. Azután harmadszor is sóhajtott, nagyon mélyet. És elindult a pesti ol'daj felé, szaporázva Lépteit, hogy mennél gyorsabban kocsit kapjon. A szirom ekkor már jó darabon úszott lefelé- Olyan volt, mint akármelyik más rózsaszirom. Szivalaku, bársonyos, göur bölydeden horpadt, töve felé f eh éred ő érékké, tövén már zöldesbe játszó fehér sztonel. De duzzadtabb, m®i a többi és nagyon egészséges. Úszott a vizen és ázott. Nem látta sen ki, saját életét élte most már. A huHá mok ringatták és vitték, mint a végtelenség. Elhaladt a két parii között és nem sokára elhagyta a várost. Éjfóre kiderült az idő, a váz színén hirnbálódzó és szí porkázó csillagok jelentek meg mellette. A szirom némán úszott az őszi éjszakáiéin. Később reggel lelt, a sötétből após, füzén folyópart ütközött ki mindkét oldalon. Gőzhajó is jött szemközt, ez nagy hullámokat vert, a rózsaszirom egyszerre nagyot lunt ázott. De úszott tovább a magán yas őszben. Órákig üszőit és napokig. Sok kalandja volt. Uszá'yhajók, felbukkanó halak, örvények. Utaztában egyre a part felé sodródott, mert mindig egy irányból jött a szél. És hosszú ut után egészen a parihoz került, valamivel a Vaskapu előtt. A mosta, vastag füzgvökér állott ka ottan a paribó’. a gyökér korhadó vége vissza is kanyarodott kissé. Ebbe a fogóba került a szirom, nem lehetett temúbbmennie. Itt rekedt a köréje verődött társaság]ran: BZ almássá Lak, száradt füvek, valamint félig olvadt papirfoszlány és faháncs morzsa voltak a társai. f Itt, a füzgyökér karéjának fogságában töltötte az cisz hátra evő részét. Ha olykor megdagadt is a folyó, vagy heves vihar paeskotta a vizet, nern szabadult el a fogságból. Eljött a tél és ő odafagyott a paxtmeníl jégbe. Ott átadta át az egész telet. Mire fé ébredt, börtöne már olvadt Aztán egyre melegebben sütött a nap. Hónapok teltek eL, mióta a Lánclűd- ról a Dunába fújta a szél. Javában áHt Q nyár. A parton egy napon két vándor* legény jelent meg. Le vetkeztek és begá zotok a vízbe. Az egyeli belekapaszkodott a íuzf sgyök érbe s korhadt gyökér a kezében maradt, A rózsaszirom egyszerre megszabadult többhónapos fogságából. Azonnal úszni kezdeti1 lefelé. Az emuit hónapok eléggé megvasehéJr., szélei már rozsdásan má laní kezditek, itt ott le is fosztott betol« egy-egv csipetnyi. Színe teljesen elfakult. Mellette uszoiit az, egész társaság: a szalmaszálak, a szárad! fü* vek, a most már te jesen olvadó papír foszlány része1' és a faháncs morzsa. Ada Katoll sziget hajóállomásán me' gint megakadt. A viz a hajóhíd cölöpéhez veri« és ö odaragadt. Testét kiálló szálka fogta meg, a további hullámok már nem mosták l'e. Egy forró nyári napon ezen a hajóhídon megjelent a férfi. Nászú ton volt Patai feleségével. Megálltak a korlátnál, mert még mindig nem indult a hajó. A kétnapos asszony 'enézett a 'ízre, a férfi az asszony arcát nézte. A kissé ferde metszésű szempárt, az. elragadóan elfajzott orrot, a gyönyörű szájat. — Nézd — szólt az assony —, rózsa levő tapadt oda a cölöphöz. A férfi ‘enézetí és soká nem szólt, — Most mire gondolsz? — kérdezte az asszony. — Az jutott eszembe, hogy mennyi mindent hoz ez a víz. Tavai y összel, mikor még nem ismertelek, egyszer állottam a Lánphidon. Rózsa volt a kabátom gomblyukában. A szél elkapott belőle egy szirmot. — Ki volt akkor az é'etedben? — Hiszen tudod. Elmondtam. Mindent elmondtam. Az a külföldi asszony. — Aki úgy hasonlított rám? — Az. — És nem bato kaptad véletlenül a virágot? — Furcsa, de vétottonül tőle kaptam. — Talán ez a szirom éppen abból a virágból való, A férfi nagyot nevetett. — Ugyan, to csacsi. Az lehetetlen. Hol van már az a szirom. Rég elm/űtoti a Fekototangerben. Az asszony kissé ékomoiyodva hallgatott. Aztán rátelte kezét a férje kezére. Egymás szemébe néztek. — Szerelmes voltál abba az asszonyba? — Nem. Csak. voltak pillanatok, mi kor azt hittem, fagy szeretem. De igazán szerelmes, most vagyok először életemben. Egymásra mosolyogtak. Te'jes pillantással. Aztán elindultak a fedélzetre. A hajó nemsokára elment. A rongyos virágdarab ottmaradt a cölöp oldalán. Csak' , ö itudta, hogy ő ugyantaz a szirom. S csak ö tudta, hogy ez a szerelőm ugyanaz a
