Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-19 / 65. szám
1939 március 19* 1: L LENZ É K i Az orosz-japán halháboru? A Feilcelő N*p fíünak fiat évtized óta tartó elkeseredett küzdelme az OetiDCzky-íenger halászati jogáér t ' ^ LONDON, március hó. Távolikeletről ujahb háborús bonyoda* lom hire érkezik. Beavatott hely je lem ti Tokióbó , hegy . n<z orosz és japán kormányod; között át hidat hatat km nézeteltérések támadtak a halászati szerződés meghosszabbításánál. Ezek a japán orosz ellentétek már nagyon régiek. Mikor még hire hamva sem volt a japárrktoai háborúnak, már akkor is az Ochoczki tenger halászati joga miatt vo?r háborús a hangú at Tokióban. 1934-ben, épp hogy befejeződött a nmndz.suriái probléma, újabb ós fenyegető nézeteltérés támadt Moszkva és Tokió között. Akkoriban a Japánban é^ö külföldiek esküt mer iek volna tenni arra, hogy a Szovjet és Japán között kitör a háború. Abban az időben ugyanaz voh a helyzet, mint ma. Japán halászati szerződése 1936-ban Lejárt, de már 1934 ben meg kezdődlek az alkudozások. Teljesen pártatlanul s minden politikai vonatkozástól eltekintve: a halászati kérdésben a japánoknak van ’gazuk. A szigetország hatvanötm'dió főnyi okosságának fő élehne: a hal. Japánt1 a körülötte hullámzó tengerek táplálják Ha 'ászata ősi és jól fejlelt. Hal feldolgozó ipara páratlan ara egész földkerekségen. Annyiféle módon és oly ízlésesen pácolni tengeri halat sehol sem tudnak, mint a Felkelő Nap országában. A legkisebb japáni vendégőkben is valóságos iparmű vészi remekként szolgálják fel azokat a halakat, amelyeknek még a nevét se hallotta soha az európai ember. Még a csirkék és a disznók is halat esznek Bármi yen japáni városban járjon az utas, még a legkisebben is, áknélkodva láthatja, hogy minden harmadik üz!etben halai árulnak. Ezek a h álkerask ed és ek mymgerlő látványok. Rákiak, különböző kis hu ak, csigák és osztrigák halmazát ugv csoportosítják, mint egy szép virágüzlet kirakatát. Valaki figyel jnezteteU, hogy minden valamire való halkereskedésben hatvankét féle pácolt hal talá'ható. A japánok ugyanis a legtöbb halat nyersen eszik Már olyan értelemben, mint hogy nyers habiak számat a nálunk is k özked ve t őst see- b e ring. De azt az iz és .szín skálát, amit a ja* pánok a halkészités terén bemutatnak, papíron érzékeltetni nem lehet. Aki csak néhány hónapig élt Japánban, bármenynyire húzódott és a tengeri haltól — feltétlenül megkedvel ezt a csemegét. A szegény ember és a vagyonos egyaránt halai eszik Japánban. Akad ugyan csirke- és disznóhus, de azoknak az i'c is a halra emlékeztet, j mert a csirkéket és a disznókat a h?n- i gerpartmenji kis halászfalukban maró- j dék apró hallal etetik. Japán rengeteg lila* szükségletét négy tengerből látja, oh A Csendes Óceánból, (ez a halban leggyengébb vadászterület), azután a japáni belső tenger vizeiből (ez is csak közepes zsákmányt ígér). A túlsó o diaion a Japáni tengerből és végül, egészen t fönt, északon, a Szahaflthrsziget fölött, az Ochoczki-tengerből. Ez utóbbi a halászok eldorádója. A japán halkon* • zerv ipar ! rónaira^ ö"sikere jŢ—^ mJ ■* " Szépség sikert biztosit. A finom, tiszta arcbőr n í csodálatot kelt és boldog önérzetet ad t * °2' h°9y ió színben von. Ennek elérésére ime Pnv<;7Priikk * . \ U . -------------------mindenütt csodalatot kelt és boldog önérzetet ad önnek az, hogy jó színben von. Ennek elérésére ime a legegyszerűbb recept: Vegyen egy vattacsomócska?, cseppentsen rá egy kevés Scheck arevszet es tisztítsa ezzel mindennap arcot. Azonnal elfá ^^voíitja a púdert, arcfestéket, mitesszereket rüö^és egészséges, üde arcbőrt biztosit. Üvegek á Lei 62" 103" 164" 300“ 475^i *, .Lotion Faciale S C M Scherk É fi K A 8 C V V 2 kétharmad részben erről a tájról látja el magát a feldolgozáshoz szükséges anyágyal. Ennek a halban friss vidéknek japáni szempontból van egy nagyon nagy lübá ja: a, halban tegdusabb területek a Szovjet felségjoga alá esnek. Afiiiüor ü halászható „hadiztináha“ hcrüi Aíiulóta az oroszok leereszkedtek az ázsiai vizekre, azóta á lan dió a torzsalkodás a japán és az orosz halászok közölt. Később már annyira elfajulták a nézeteltérések, hogy Oroszország és Japán szerződési leg Igyekeztek a í°{J> helyzetei tisztázni. Körülbelül hatvan évvel ezelőtt kötötte meg Japán a cári kormánnyal az első halászati szerződést. Azóta mindig rneguje totiáik. de mór a cári Oroszország is minden egyes alkalomma pol't kai ellen szolgáltatást kért, vagy legalább is kíséreli meg a hadászati engedélyért. S ebben a kérdésiben mindig Japánnak volt igaza. Mert ara orosrao-k megközelítő leg sem használják ki ezt a haliban dús vidéket. Számukra nem fontos. Ellenben a japánoknak életkérdés, hogy az északra menő halászhajók milyen zsákmánnyáf térnek vissza kikötőikbe a té'i időszak előtt. A jelenleg érvényben levő szerződések ellenére a Szovjet igen sokai kellemetlenkedett a japáni halász-flotti óknak Az oroszok, minden ok nélkül, valamelyik kis halászfalut, vagy öbölrészletet hadizónának minősítettek és ha ezek a japán ha’ász ha jók a „Hadi zónák“ körzetébe kerültek, a Szovjet páncélozott partvédő hajói össze.fogdos fák őket. Ha valaki a japárroroisra diplomáciai jegyzékeket számba venné, akikor égé szén bizonyos, hogy azok kilencven százaléka az északi vizeken (l'égozó japán halászok ügye miatt kerekedett. Egyszóval. ha voll is szerződés, akkor sem jc enletlé urat, hogy a japánok nyugodtan és háborítatlanul végezhetik munkájukat. A rubel négyféle árfolyama A Szovjet és Japán közötti idegesség és háborús hangulat rendszerint abban a mértékben fokozódik, amilyen mértékben a legutóbbi szerződés közeledik a lejárat napjához. A Szovjetnek már évek óta hová t fogása, hogy a szovjet rubelért olyan árat kér, am elv szinte nevetséges. A rubel árfolyama az az Ide-oda tolható sánc, amely mögé a Szovjet kereskedelmi diplomáciája mindig elbújik — ha a szerződés megujutásáról van szó. Példáié 1935-ben. amikor a most lejáratban levő szerződés előesntározásai megkezdődtek, a Szovjet a rubelt négy féleképpen értékelte Más volt a rubel árfolyamértéke a venhez hasonlítva a Mandzsu-szibériai! haláron, fiúsra százalékkal többre tartották a rubelt Vladi- v ősz tokban, az orosz vámhivataloknál. M and zsűri ábrm pedig, ahol vége vök a szovjet uralomnak, q rubelt szinte nem ’s cgységenkint, hanem kalapszámra árukák. Hogyan, miképpen állapodtak meg a japánjaik az oroszokkal, az kulissza ti lók. Csak annyi bizonyos, hogy már akkor is nagy volt az elkeseredés. Főleg katonai körökben hangoztatták, hogy ezt a kérdést egyszer és mindenkorra meg kell oldani. Még pedig úgy., hogy Mandzsúriától az IJszurl folyó magasságáig a japánok elfoglalják az egész orosz tengervidéket, fel a Behring-szo- rosig. Ez a háború három évvel ezelőtt valószínűbbnek látszott, minit a japán-kinai konfliktus, noha már az is a levegőben lógott. Most sem ehet tudni, hova lyukadnak ki a tárgyalások. Lehet, hogy az oroszok az utolsó percbem engednek, de az sincs kizárva, hogy a japánok lépnek fel erélyesebben és vi lanásszerü megrohanássa] támadják meg a szemben fekvő orosz partvidéket. Ezt a lehetőséget — és ennek következményeit — azonban nmen a távolból lemérni nem lebet. Mécs Alajos. Hofe! CORVIN Budapest» Családi szálloda a város szivében. Vili., Csokoiay-utca 14. Nemzett Színháznál. Újonnan berendezve, közoonti fűtés, hideg és meleg folyóvíz. Egyágyas szoba P. 3- Kétágyas szoba Pengő 6*—. RAB KUTYÁK Irta: BETHLEN MARGIT. Néhány nappal ezelőtt ara áUatgyógyin- j nézetben jártam. Két dakjli kutyám valami könnyebb bajban betegedett meg, am^ szükségessé tette ara állandó orvosi felügyeletet, ezért helyeztem el őket oda. —- Csak látogatóba mentem, cukorral és egyéb kufyanyalánksággal ellátva, hogy szegény kis betegeknek megkönnyüsem a rabságot. Hosszabb bolyongás után, melynek folyamán mindenféle álbtt, ló, tehén, tengeri malac istállójába bot fóti am be, ahol a legtökéletesebb nyugalmat és meg* elégedettséget tapasztaltam, végül eljutottam a kutytaoszfályba. Még mielőtt beléptem volna, különös, a rendes ugatásnál jóval magasabb hangú — nincsen erre 'találóbb kifejezés, mint a •jajgatás“ szó — ütötte meg a fülemet1. Volt a teremben vagy húsz kutya, ezek közül tíz-tizenöt ketrecében két hátsó lábán állva jajgatva üvöltött, pedig senki sem bántotta őket. A ketrec tiszta volt, eléggé tágas, kél fazék állott benne, az egyik vízzel, a másik étellel teli, a kutyák láthatták egymást, így még az egyedüllét érzése sem bántotta őket. Mégis sikoltoztak, magas, hisztérikus, kétségbeesett hangon, világgá üvöltöttek panaszukat, mely nem lehetett más, mint az, hogy szabadságuk lói fosztották, meg őket. Soha még kutyától ilyen hangot nem hallottam, pedig dicsekszem vele, hogy meglehetősen ’«merem és értem a kutyák nyelvét. Egész életemben kutyatukjdonog voltam, szeretem őket, foglalkozom velük, ismerem ugatásuk legfinomabb árnyalatait, a figyelmeztető vakkantást, az ellenségtől fé lő, har/8jTs gorombáskodást, úgy, mind az az ellenségei! kergető harci riadót, a fole- lősségnélküli, sze’eg, örömteli ugatást, amikor például sétának indulunk, a- félelem szűkülését, a fájdalom vinnyogását « az öröm apró, megható nyöszörgését, de ez, ez a furcsa, idegtépő, majdnem őrült üvöltés, ez idegen volt számomra. Az én kutyáim nem voltak a nagy teremben. Kérdezősködésemre ezt felelte ta ápoló, hogy helyszűke miatt) a ház íny utak szobájába helyezték el őket. — Nagyon jól viselkednek kutyusok — tette hozzá elismerőleg. A kis szobában valóban csupa fehér, bolyhos házinyul tartózkodott egyforma méretű kis ketrecben, rajtok kívül csupán egy fehér angoracica és az én két ‘fekete dakilim ült csöndesen egy-egy jóval tágasabb rekeszben. Alighogy megpillantottak, hirtelen, minden átmeneti nélkül, mindkét, ten ugyanabba a különös, hisztérikus üvöltésbe törtek ki, mely az előbb a másik teremben fogadott. Két lábon állva kaparták a léceket, ugráltak, igyekeztek orrúikat a rács hasadékain át kidugni, mikor pedig kieresztettem őket, majd lehúztak örömükben, miközben szünet nélkül magyarázták magas, az izgalomtól fel-fdcsuv pó hangon bebörtönzésük rémregényét. — Idehoztak, bezártak, nem tudunk visszamenni hozzád, pedig akartunk, folyton akartunk mondtuk, nem baillgaDUk ránk, borzasztó vök, nem akarunk ittmaradni, itt rossz, otthon jó, ne hagyj itt, vigyél vissza, hamar, hamar, nem akarunk bezárva maradni, az rossz, rossz, rossz! — sík oltották félőrülten az izgalomtól. Igyekeztem őke! megnyugtatni, cukrot, nyalánkságot kináloam nekik, de bár rendszerint élnek-halnak az édességért, oda «cm hederitetlek neki, csak az ajtót kaparták. hangosan magyarázva, hogy most az elmenetel a fődolog. — Majd megnyugszanak, ha egyedül maradtak — mondta az ápoló. — Tessék itthagyni a cukrot a ketrecben, megeszik később. Jó, szelíd kutyások, nincsen velük semmi baj. Tetszene a többit latoi, egész nap iivöltenek, mintha nyúznák őket, pedig úgy bánunk velük, mint a hintés tojással. De hát a kutya, annak már olyan a természetje — fejezte be megadással a mondókáját. Mit tehettem volna egyebet, megfogadtam a tanácsát. A két kutyát sűrű ígéret és fogadkozás közben, hogy (amint csak lehet, visszajövök és hazaviszem őket, vkz- szateltem zárkáikba, megsimogattam a fehér cicát, mely reménykedve nyávogott fellém és gyorsan, majdnem kissé bíinto- datoson, kístettem. A csukott ajtón keresztül könyörgőn, kétségbeesetten hangzott utánam a két kutya vékony, magas fisz- ruta hangja. Hazarrten-et sokat gondolkoztam e hangon, Emlékeztem arra az időre, amikor az egyik kutyát kaptam. Régebbi úrnője hozta ek Nagyon melegszívű, ragaszkodó állat, napokon át nyöszörgőit és igyekezett a bejáróajón kisomfordátoi. hogy gazdáját megkeresse, de pillanatig sem üvöltött ezen. a különös, idegtépő módon- Ugatott, vonított, nyiNzitott, vinnyogott, de nini sikoltozott, mint a sok rab kutya ott a ketrecekben. És még csak azt sem hihetem, hogy tőlük tanul ţa volna, hiszen egy távoli másik szobában tartózkodott, ■ahová a többi kutya ugatása nem hallatszott. Tehát csak az tehetséges, hogy a rabság váltja ki belőle ezt az idáig ismeretlen hangot, ugyanaz az érzés, mely azt a sok más kutyát a félőrületbe kergeti. Fia ezeket az állatokat gazdáik nélkül szabadban tartanák, minden bizonnyal bánkódnának utánuk, de nem hinném, hogy azt ezzel az ideges, hisztériás kétségbeeséssel tennék, moly szavukból felénk csap, A szabadság elvesztése az, amit nem bírnak el is ami számukra éppoly elviselhetetlen, 'akár az emberi fajra. Micsoda erős ösztön a szabadságvágy emberben, állatban egyaránt! Oly erős, hogy szinte tehetetlen egyébbel pótolni. Lám, a kutyának mindene megvan 'a kórházban, étele, itala, meleg vacka, szeretettel és jósággal bánnak vele, mégis szinte megzavarodik a tudattól, hogy ketrec fogja körük Pedig háziállat, évezredek óla elfelejthette volna a valódi szabadság fogalmát. Azt lehetne hinni, hogy n rabság neki már nem kin, j h'.inem megszokott állapot. De úgy látszik, csak a szeretet erősebb benne a szabadság vágyánál, a szretet, moly érthetetlenül az ember iránt érez. Ahogy szeretetének tárgyától elszakítják, felébred benne az ősi ösztön, mely föllé az emberimádat humuszrétege lassan, észrevétlenül reárakó- dott és a kutyat'ó'ek rejtelmes, sötét mélyéből feltör a kelepcébe csalt ragadozó; félelmes, rémülten sikongó üvöltése.
