Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-19 / 65. szám

1939 március 19. ELLENZÉK \ ^ASARNAPI KRÓNIKA ÍRJAM ARAI SÁNDOR A nagyság igénye Igen, ez a könvV kimond valamit, ' ' megszólít egy kételyt, mely szunnyad a kis népek lelkében. Ramuz irta, svájci iró, a francia Svájc szülötte. A könyv címe: „Besoin de grandeur“. így fordítanám magyarra: „A nagyság igé­nye.“ ■ . ' i Arról szól e nyugtalan és meggyőző könyv, mi él a kis népek öntudatában, mire vágynak igazán és őszintén, szük­ségük van-e a „nagyság“ öntudatára s egyáltalán, élhet-e egy nép a nagyság igénye nélkül? A kérdés örök s most mégis, különösen időszerű. Divatos I szóval igy is mondhatná valaki: el ' tudja-e intézni egy kis nép a nagy nemzetek árnyékában fogyatékossági, kisebbségi érzéseit? Ramuz a francia 1 Svájcban él; kilencszázezer ember éU kantonokban, kevés munkás, szőlő­birtokosok, hivatalnokok, papok, ta­nárok, kilencszázezer ember, franciák és mégse franciák, svájciak, kis nép, Sezárva az anyanyelvbe és a tájszó­lásba s bezárva a hegyek közé. A fran­cia nép nagy problémái nem érdeklik e svájci franciákat elsőrendűen, min- «Jen, ami a nagyvilágot mozgatja, hul­lámot vet a kis nép életében is, de e hullámok erőtlenek, nem zavarják fel a kis népek mélységeit. A nyelv, a származás emléke kényszeríti őket, hogy’ tartsák a rokonságot a franciák­kal, a politikai helyzet, a világnézeti j közösség, a történelmi kötelékek kény- ' szeritik őket, hogy vállal iák szerepü­ket a szövetségi államban; de azon túl, hogy származásra franciák és állam­polgárságra svájciak, elsőrendűen még- , is kis, egészen kis népek ők, alig egy- millióan, bezárva a hegyek közé, me­lyek az „ö“ hegyeik, a tavak mellé, ţ melyek az „ő“ tavaik, kis városokba és , falvakba, melyek elsőrendűen és jelleg- j zetesen a kis nép hagyományait és i életformáit őrzik. Különböznek, tehát nép. Emlékeznek, tehát nemzet. Kis nép is lehet nagy nemzet, tanítjuk és hisszük ml, többiek, más kis népek, akik hiszünk a nemzet küldetésében. De ez a francia svájci iró a hegyeket nézi, az ő hegyeit, melyek fölött időt­len idők óta úsznak az örök fellegek, a tavakat bámulja, melyek idehivják a turistákat, az embereket, akik itt szü­lettek és itt halnak meg s bort szüre­telnek és dolgoznak a hivatalokban a óvatosan és engedelmesen politizálnak is, pontosabban: tűrik, hogy az állam gondolkozzék helyettük s végrehajtják és kifejezik as: állam politikai gondo­latait... miért? Mit akar a kis nép? Csak élni?... Nincs szüksége valami másra is, lehet-e nagyság igénye nél­kül élni? S hol, merre, miben van a kis nép számára a nagyság? így tűnő­dik, igy, vagy hasonlóan, egy francia származású svájci iró. Tűnődése vissz­hangot ver fel minden kisebbségi nem­zedék lelkében. t Igen, visszhangot ver fel minden tisztességesen gondolkozó európai em­ber lelkében. Bonyolult kérdés ez, a nagyság kérdése. A kis nép nem azért kicsi, mert határai között kevesen él­nek. A hollandok is kevesen vannak, a belgák is, a svédek, a portugálok is, de ezek a népek nem ismerik a ki­sebbségi érzéseket, nincs szükségük arra, hogy ez érzéseket tulkiabálják félelmükben, vagy zavarukban. Min= den kis nép, amelynek kijárata van a tengerhez, közvetlen rokonságba ke­rült a világgal. Ezek a népek nem is­merhetik az érzést, mely eltölti a he­gyek közé bezárt Svájc lakóit. Itt van­nak a hegyek. Itt a városok, itt az ipar, a kereskedelem, a szép tájak, a fényűző és a tiszta szállodák, itt az egyetemek, A kis nép él, bezárva he­gyei közé, nagy emlékei nincsenek, nagy vágyai sincsenek. Örül, hogy él; de egészen csendesen örül ennek. A világban történik valami, nagy népek megmozdulnak, a német, az olasz nép­ben, a szövetségi állam szomszédai­ban, robbanásszerűen ébred a nagyság igénye. Ezek a népek hatalmasak, erő­vel törnek Céljaik felé. Â kis nép ud­varias, figyel a világba, nyájasan mo­solyog mindahhoz, ami történik a vi- iágban <s retteg, hogy ne kelljen meg­mozdulni, ne kelljen állást foglalni, ne kényszerítsék szerepre egyik oldalon sem. ne kelljen „nagy“-nak lenni. De lehet-e élni igy?... Lehet. Érdemes-e? ... Nehéz kérdés. A népek nem váip- szolnak szavakkal a nagy éis nehéz kérdésekre, melyeket az idő felvet előt­tük. A népek, mint a királyok, élnek i felségjogukkal és szűkszavúak; nem szavakkal, inkább csak magatartással, vagy cselekedetekkel válaszolnak a nagy kérdésekre. De a kis nép nem cselekszik. A hollandus elindul a ten­geren s a maga módján hódit, a belga hódit, a román, a svéd, a görög, a bul- gár kereskedik a világgal. A kis nép várja, hogy a világ eljöjjön hozzá s nyájasan vegyen tőle valamit: szép ki­látást, vagy két hét nyugalmat, vagy karkötőórát. De igy nem lehet élni, mondja Ramuz. A népeket vezetőik néha úgy neve­lik, mint a gyermekeket; de a népek nem gyermekek, nem akarnak játszani a nagyság érzetével, tudni akarják, mi az a cél, amelyre érdemes* törni, amely­nek árán kielégíthetik nagyságigényü­ket? De ismerik-e igazi vágyaikat a né­pek? A kis népek?, amelyek messze élnek a világtól s meg akarják őrizni az általános függőségi szövevényben függetlenségüket, nem akarnak egy idegen nagyság függvénye lenni, meg akarnak maradni a maguk keretei kö­zött egyéniségnek, nagyságot akarnak mutatni a világnak, de igazi és ará­nyos nagyságot, mert csak az erős, ami természetes és arányos. Miben legyen hát nagy a kis nép? A hűségben, mely* Jyel őrzi egyéniségét s a hűségben, mellyel vállalja a világ nagy emberi lliaxzék léíiiei- orszá gba Gyors, biztos, kényel­mes közlekedés. 60 01 |0 kedvezm ény a német vasutakon. Nagy könnyítések atöbbi közlekedési eszközök igénybevételénél. Díjtalan felvilágosítást és prospektust ad minden utazási iroda és az OFICIUL TURISTIC GERIMáM BUCUREŞTI, CALEA VICTORIEI NO. 114. megegyezéseit, az erőfeszítésben, meiy- íyel megvalósítja mindazt, amit a nagy népek az emberi együttélés törvénye­ként elismertek. Nem, egyetlen nép sem élhet a nagyság igénye nélkül; de a nagyság eszménye, amelyre tör, csak igaz és arányos eszmény lehet. Veszeti kutya garázJálkodoti a kerekdombi negye db en a-— Agyonlőne egy rendőr a veszett állatot KOLOZSVÁR, március i ?,. A város utcáin az esti és réggéá órák­ban kóbor kutyák csatangolnak és veszé­lyeztetik a közbiztonságot, mert -a gyep- mesteli hivatal aJkaJruaziotitjai főképpen nappal működnek ős leginkább olyan ebekre vadásznak, «amelyek senkinek ártanak. A kolozsvári Pasteur, .intézetben naponta jelentkeznek viszont külvárosi la­kosok, «akiket kóbor kutyák martak m)pg. A kerekdombi negyedben nehány nappal ezelőtt veszett kutya garázdálkodott, mely I egy öregasszonyt és több állatot megmart. I A «kutya ezután néhány iskolába siető gye­reket akart megtámadni» de Marcu «rend* ör, akit észrevette a gyermekek veszcdel- I méh úgyszólván az. utöl'só pillanatban lete- ritetle egy jólirányzott revolverlövéssel a veszett kutyát. A külvárosi llakbsság arra kéri a polgármesteri, hogy intézkedjék a gyepmesteri hivatalnál, hogy a jövőben ne csak a beiváros területén szedjék össze a iuxusebeket, hanem fogják össze a külvá= rosi utcákon kóborló ve.szode.lmes kutyákat. A GYORGYFALVI LAKODALOM FŐPRÓBÁJÁN KOLOZSVÁR, mámu.s 18. Még a sötét nézőtérről figyelem a györgyfalvaiak clailos, táncos népi játékát, a György falvai lakodalmat, szegény kis Czaikó tisztel etes urra gondolok,« aki nem érhette meg ezt a tisztességet: élete nagy müvét megél even ed ni látni a kolozsvári színpadon. Az ő szereteti falujának né­pét, amint megmutatja ősi népszokásait a városnál:, ahogy énékel, táncol, verset mond az ő játéka keretében. Ez a játék ősá és egyszerű, mini* maga a fáin: menyasszonyt kérnek, menyas­szonyt adnak, menyasszonyt visznek, tánr coliaknak benne s közben a csalódott leányzó is megtalálja a maga párját. Mindez színes, eleven, eredeti. Gyönyö­rűek a bútorok, a tárgyak, a ruhák. Ta­más Kató, a darabot rendező Tamás Bé~ láné leánya bevisz az öltözőbe és egv szünetben megmutatja Györgyi alva kor­cséit Kórom a művészettel foglalkozókat: tessék feJfigyéíni és megnézni, mi van itt. Többször hallottam azt a kijelentést, hogy a györgyfaívai népviselet semmi kü Ionos, meghagy Györgyfalván nincs is népviselet Örüáts tévedés! A baj csak az, hbgy a tökünk 8-~9 kilométerre levő fa­lut nem ismerjük és fe] kell fedeznünk. Ama csodálatos himzelt ing, párna., bőr* nielilényke, piros csizma, „rudravaló“ van itt, dáü az ember lélegzete tőié. (György - falvai sajátosság a rudravaló: nagy ünne­peken gyönyörű kézi munkákat aggatnak j a házban mindenütt szerteszét, ez a ké- j ^mimika a ..rudravaló“.) Ötle'ben, szb ' nekben, kivitelben tökéletesen szép és 1 eredeti minden. Hát még a ruhák, a lera­kott kötények, a szalagok, a gyöngyös párták. Némelyük párta 100—150 éves, I ugv száll teé i tyr ól - Leán y ra. Hogy ezt a sok ; szinpoanpájti nem ismerjük, annak oka ■ egyszerű: -a gyöngyfáivá! lány, meg me­nyecske csak otthon, a falujában, temp­lomban, ünenpen. esiküvőn, táncban viseli őket. Ha. a-városba jön. leveszi ragyogó tollazatát: szürke veréb lesz. De aztán otthon még a zsebkendője is csupa disz: színes szélű, hímzett s lerakott. Neru könnyű Györgyi alván zsebkendőt vasai ni*. Az ilyen zsebkendőt lerakják, keltébe hajtják s még írást is hímeznek rája. Le­íróin ide eredeti ortográfiává! az egyik ilyen m>mograrru>s zsebkendő írásos h-rtv- zését. Azt irja kékkel-pírossal, hogy: Nyi- jnn kosztunk ibolya A mi szivünk számá­ra, Hií, remény és szeretet, Köse ősze szi­vünket^. Otthagyjuk a kincsekkel telt öltözőt s visszamegyünk a nézőtérre- A színpadon éppen a csűrd öngól öt járják az emberek. Kápráztató, amit csinálnak. Van közlük, egy fiatal, legény, J&skó Ferenc, akit Pali Gergely Ferinél: nevez a falu. Úgy tán­col, hogy az már a testi ügyesség Legte­teje. A legjobb «táncosnő viszont a k*s Hidász Ilona, aki olyan könnyedén lebeg, min!, a pillangó. A jegyespárt az igazi je­gyespár: Via ja s Kati és Lukács Feri játsszák. Általában a györgyfalvaiak nem luíjlandók még egy színpadi csók erejéig sem mással lenni, énekeim, vagy táncol ni, mint ki-ki a maga párjával; férjével, feleségével, kedvesével, jegyesével. Leír­nám legszívesebben maid a 30 pár nevét, de erre helyem nincs. így csak két nevet jegyzek még fel. A faflu szépéét; Szabó Vass Juliskáét, aki tökéletes kis magyar szépség: hollói ekele hajú, iveit szemöldö­kű, ragyogó mosolyu. És csodálattal kell, írnom a 49 éves táncosról: Tóth János­ról. aki cigánykerekekkeü tarkítja akroba­ta iigyességü villámgyors táncát. Tánc, ének, cigányinuz.sika. Most a gó­lyáién col táncolják, azt éneklik a legé­nyek-leányok: Kolozsvárim a nagysága maga mosogat — györgyfalvai leány öleli a nagyságos urat... Mikor vége ,a szí vetgyöny örköd tető, tarka játéknak, elindulunk az emberek­kel, lányokkal, az asszonyokkal,, azt I mondja az egyik legény: — Aztán szépen tessék kicifrázni az újságba, hogy mi milyen ügyesek va­gyunk... j í Alitól felek, hogy nem tudom úgy kí- : cifrázni, ahogy ök a csürdöngölőt... (M. L.) Rendelet" a borbélyok záróráiéról KOLOZSVÁ-R, március iS. A kolozsvári műn ka kamara átirata ér­teinkben, a helybeli munkafelügyelőség melleit működő paritásos bizottság határo­zata alapján, a munkaügyi minisztérium 19^9 március z án kelt 27247. számú ren­deleté szerint azok a borbély- és nőiföd- rá-szüzletek, amelyek vasárnap déli 12 óráig dolgoznak, kötelesek szombaton este 8 órakor és hétfőn délelőtt zárva tartani,-------- —«MMaBBBBBBBw««»—■11 —­A KKASE FELKÉRÉSÉRE'KÖZÖL­JÜK, hogy a folyó hó ltare, az unitá­rius kollégium tornatermében tervezett sportünnepély, közbejött akadályok miatt bizonytalan terminusra elhalasz- tatott. FÉRFI DIVATLAPOK NAGY VÁ­LASZTÉKBAN ELLENZÉK KÖNYV- OSZTÁLYBAN CIu j-KoIozsvár. Piata Unirii kaphatok! Gyönyörű élményt jelent a falusi műkedvelők előadása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom