Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)
1939-02-19 / 41. szám
19 39 február 19. ELLENZÉK Modern hittérítők PARIS, február hó Az a'nllSk’erÁká'Di-s harmadik köztársaság egy miTláns és hlcbérdo szerzetes emleivei ünnepli. Afrikái ultoimon magam is ott »Ültem más turistákkal együtt a Sainit-Lou's de Carthage székesegyházban ennek a ke- ménykezü au'iorifacrv és parancsolashoz szokott papk^itonának, „Afrika herceg érsek ének” a Sírja dlőt't és olvastam » tyán.t- itábkn messzevilágitó betűin a neveli; Le Cardinal CbarHes-Mar'ial de I.avigerie. Aztán a szobrát is líá'Ham Algerben. Bis- krában, Tuniszban, — mindenütt, mintegy kihívókig, az -artatb negyed kapuja elő* és lassankint megtanultam afrikai é.etem folyamán, hogy ennek « vasakarátu csuhás lovagnak az árnyéka jár ma is még 'ángfáklyával kezében mindama fehér barátok ólén, uhik színes pogányok tengeréből k - emelkedve egyforma hévveit szolgálják a köz1'árs-sági Franciaországot és Krisztus király te Ismerem életének Legendákkal!! átsző11 történetét is, kezdve gyermekségén, mikor „papot játszott” szülőfLíl újában a Pyre- néusok tövén, Ia“in műbél1 celebrált a n'agv^ anyja előtt és meglocsdlta vízzel a zsidó iskolatársait, hogy megkeresztelje őket. Aztán Saint-Nicolas du Chardonnerelhtn Monsigneur Dupanlaupnak, a nagy egyházi szónoknak és írónak 'tanítványa volt és áldozó pappá a forradalmak évébcL 1848 ban a párisi érsek, Mgr. Sibour, szcrrieWto fel, ki teológia doktora és ‘anár a Sorbonne-on, hite védőimében a barrika" dokon esett el kevéssel utóbb. Aki legyőzte Abd-El-Kadeví A,Ón kiGi-a/Ö'1 sikere /-y\ M A Szépség sikert biztosit. A finom, tiszla arcbőr 1 3 nütt csodálatot kelt és boldog önérzetet ad t oz, hogy jó színben van. Ennek elérésére imc •; GOVSíerunK roront • Vonvon c»rtw mindenütt csodálatot kelt és boldog önérzetet ad Önnek az, hogy jó színben van. Ennek elérésére Íme a legegyszerűbb recept: Vegyen egy vattacsomócskád cseppentsen rá egy kevés Scherk arcvizet és tisztítsa ezzel mindennap arcát. Azonnal eltávolítja a pudert, arcfestéket, mitesszereket, és egészséges, üde arcbőrt biztosit. Üvegek 6 Lei 62" 103" 164" 300" 475' kQi ion ✓ . Fa^claíe * Scherk r 5 c h e k * a ft c v i z S itt élesen el ke2í küöönbözto'nüak min- ícnokciőü a misszión ár cus munkáját ti szc'ilemi kuliura magas tokán ál'ó népek között, ttírönő Lavigerie-é volt mohame- danizmussaii szemben- amtu tebesen más missziós munkától melyet a térítő az embert áldozó animis'a és fetit'ista vad törzsek közölt kell. hogy végezzen. Joseph WUbci'k-nak Payot.nál imént megjelent könyvéből-(Lc Actions Sociale des Missions) e’bámulvtai táljai az ember, hogy a munkásvédelerrüől a születésig és a ma- itriarkális csoport házasságok“ hig'énájáig mhyen szeditőenőág az a.‘yák működési tere ma is. Harcolniuk kdll a benszü'löttek- nek úgyszólván minden hagyományos és begyökerezett 'társadalmi' szokása ellen, kezdve az asszony vásáron, mely az eladónak hűbéri jogot biztosit! az eladó’t rtsz- szonynak uj urától születendő első gyermeke fölött és végezve az asszonyok cső portházasságán, minit' fegvisszásibb intézményen itailán. A négerkunyhók szörnyű higiénáját keiil megváltozhatniuk, mely ezrével szedi áldozatai' cs a legborzasztóbb ragályos betegségek kuiforrása, mint ahogv a négerek ,,paradicsomi“ meztelensége, mely legtöbbször egyszerűen -o' szegénység és szövethiány következménye, szintén nem ,,egészséges“, sőt nem is megszokható, hanem a benszü ötüiek magas halálozási arányszámának egyik legfőbb oka. Még a látszatra 'legártalmatlanabb ősi berendező- se-k, a látogatások és a pai'á verek rendje is meg keiül, hogy változzon, mert rengö'eg íeremóniával elfogtUlja az embereknek úgyszólván egcsz életét és minden kereső munkát meggá'ól. ,,Bennünket, nyugatiakat, írja Wilbois, mindé * négerek ^zána- lomraméltó barbároknak tartanak, mert egyszerű formák közö l érintkezünk egymással. a megbeszéléseinkből nem csinálunk napokig Hartó palávert és a táncmu- O'Is ágaink után csendesen hazatérünk, ahelyett, hogy a hoi'dfénynél -az egyre ero- 'tikusabbá váló tömegtáncok be koron ázásaként, minit ők, vad, nemi orgiákat tartanánk“. Egyetlen pontbari nincs a misszionáriusnak mit oktatnia nekik: a házaséfct.et mint felbonthatatlannak tudják. Csak a fehérek térfog alása óta tanúnak meg, hogy „elválni“ is leheti . . . Mikor átüc a néger erkölcs S mindezek után Wiii'bois is hangsúlyoz zn aj hivatásos 'téri* ő tapasztalataival, hogy a keresztvízzel való meghintés távozói sem jelenti a keresztény hitre és keresztény életfelfogásra való áttérést. A néger orköfös gyakorta áiit és érteitillen marad a kérész9 nyakam mereu a fájdabmtái! i — Mit csináltál, hogy nyakfájásom olyan hamar elmúlt? — Az e yetlen határos szert használtam: bedörzsöltelek Carmol*-la’. Ü *) Carmol a legjobb bedörzsölőszer meg- [ hülés, gripa, reumatikus tájdalmak és láz j e ellen. tény dogmákkal szemben. így mindazok, akik rnU'triarchátusbun éltek, ahol. tudvalevőleg az apa közös és ai családfő szerepét a nagybácsi, az anya fivére töllli be, soha 1 ölj csen fel nem fogják a Szentháromság tanái, mert kürtbaitaltLam bennük uz. a logika, h-ogy az „Atyaisten” fölöst egy uralkodó „Nagybácsi-Istennek” kell léteznie —■ ki csak kül.iüWeges négcris*en lehet. A mü- vClehb törzsek viszont, az. ódámmal való érin kezesük alapján, az aryaisten fogalmát ■azért nem tudják soha teljesen bevenni, mert az ő logikájuk szerinti viszont az apaságon blaszfémia Istennel hozni kapcsolatba . . . A keresztény hit terjesztése egyér'elmü a keresztény civilizáció és a keresztény vi- ■lágfdiifogás terjesztésével — és Wilbois helyesen hangsúlyozza, hogy a térítő, ha maradandó, gyökeres eredményt akar elérni, mindig a 'törvényhozó segítségére szorul. Törvény kdll, hogy 'tiliSsai például i* gyer-i mek'leányok ídőetöőtti házasságát1', a nők' erőszakos férjhezkényszeritését és az örökös jogát az örökhagyó feleségeire. De a törvény ne legyen merev pálos, hanem kezelje a benszülöhet „maxima cum reverent®*“, sohasem feledvén, hogy egy s más 'téren a legvadabb törzstől is sokat to- nu'lhatunk és hogy minden népnek a saját géniuszát követve kel! fejlődnie, hogy értény re hajhassa; a népségében rejlő áriékor két . . . És a misszionáriusok alaptörvényéül állítja feil a szerző, hogy az igazi téri tőnek ,,a» zsidók között zsidónak, a pogányók között: pogánynak, a feketék között feketének kel! lennie“. Benedek Károly. Az orvosi tudomány éltető eleme a szeretet Előadás a sebészet fejlődéséről BUDAPEST, február hó. Ádám Lajos egyetemi tanár a sebészet fejlődéséről tartott péntek este rendkívül érdekes előadást a Cobden Szövetségben. I — Ha a sebészet fejlődéséről beszéltünk — mondotta — lehetetlen meg nem említeni Semmelweist, akinek zsenráiis gondolata millió anya életét mentette és menti meg. Semmelweis és Lister működése csak a szülészet és a sebészet területén mozgott, az j utánuk következő Pasleurnak már alapvető megállapításai voltak az ősz= szes fertőzésekre és ragályos betegségekre vonatkozóan. Az ő megállapítás sai kapcsán uj tudományág fejlődött: a preventiv orvosi tudomány. A prevenció jobban elősegítette a civilizációt, mint bármi más feliedezés. j — Száz évvel ezelőtt a sebész még kézműves volt s amig belgyógyászok a beteg fölött tanácskoztak, az előszobában kelleti várakoznia s csak ha valami műtétet határoztak el, hívták be a sebészt. Száz évvel ezelőtt a sebészet megszüntette a belgyógyászat gyámkodását s azóta önálló, egyenrangú tagja az orvosi egyetemnek. Hypokratesz \ idejében, tehát 3—400 évvel Krisztus I előtt, a sebészetnek éppen olyan tekintélye volt, mint a belgyógyászatnak s ez természetes is, hiszen az ősember előbb ismerkedett meg a sebészettel, mint a belgyógyászattal. A középkorban csak vitatkoztak az orvosok, de újabb kutatással nem foglalkoztak s így a sebészet is visszamaradt. Újabb időben a közönség azért értékeli nagyra ! a sebészetet, mert megvan az a képes- | sége, hogy kézi beavatkozással rögtön 1 segíteni tud. Ez a pozitiv segitenitu- j dús olyan széles területet ölel fel, hogy egy ember alig uralkodhatik teljesen, ennek lett a következménye, hogy i egyes hajtások leváltak s Önállóak let!íe^' , 1 I — A mai sebészet két tartópillére az í aszepszis és a fájdalomcsillapítás. A sebészet a technika terén is óriásit ha- j ladt. Nincs az emberi testnek olyan része, amely az egyre tökéletesedő eljá- i rások révén, az egyre finomabb műszerekkel hozzáférhetővé ne vált volna. A röngicn segítségével csaknem az összes szervek kóros elváltozásai , felismerhetők s a mai aszepszis mellett félelem nélkül tárjuk fel s szüntetjük meg a test kóros elváltozásait. Az operált beteget sokszor csak a vérátömlesztés menti meg az életnek. Műtéteket már Krisztus előtt a 6. században biztosan végeztek, a daganatkérdés is régi keletű s ami az ortopédiát illeti, a legrégibb időben is gyógyították a csonttörést s igazítottak helyre ficamokat. — A sebészetnek szervek szerint való tagozása katasztrófához vezetne, mert a betegnek addig kellene vándorolni, míg a tényleg beteg szerv és a megfelelő szakorvos egymásra találna. Az egész embert kell elsősorban gyó= gyitani s nemcsak egyes szervét. Ma elsősorban az egész szervezetet nézzük, ebhez azonban az is kell, hogy az 1 orvos ne legyen csak specialista, hanem egész ember, egészen orvos. — Az orvosi tudomány csak akkor képes fejlődni, ha megfelelő tudományos szellem veszi körül, ez azonban függ a civilizáció haladásától. A civilizáció haladása nem folytonos, sok visz- szaesését ismerjük a történelem folya! mán. A civilizáció előrehaladását sok- j szór nem is a nemgondolkodó emberi i tömegek, hanem az úgynevezett intelli- '■ gens emberek akadályozzák, akik azt hiszik, hogy a civilizáció hírnökei, de alapjában nem tanultak meg racionálisan gondolkodni s régi, kultúrálatlan népek szokásait modern alakban támasztják fel. I — Az orvosi tudomány ma az emberiségnek a legegészségesebb periódust adta, amelyet egyáltalán az emberiség ismer, de még nem érte el a tetőfokot, mert az orvosi tudománynak éltető eleme a szeretet, amely mostanában messzire elkerül bennünket, pedig éneikül minden ismeret, minden tudomány üres marad s nem képes haladni. üFésaylk épailiiUEook emlékkiSssyvek iä>. olcsóbban az ELLENZÉK KÖNW03Z- TÁLYA3AN Clui-Kolozsvár, Piata UrtiriL M'ikor, röviddé)! krimi háború urán, III. Napoleon, kitol a harmadik köztársaság örökbe kapta annak az öt födreszre kiterjedő gyarmatbirodalomnak mag var. meG'y ma az egész föld gömbnek teljes egy- t i ze négy ed részét teszi ki. csodás jövobcla- 1 ássál megteremtette az Écoles d Orient ok, la francia keleti népiskolák messze földrészekre terjedő hálózatát, Lavigenc. kire pedig a ntmcy-i püspökséget bízta a Szentatya, habozás nélkül hagyta püspöki székhelyét, hogy az afrikO térirő munka elére álljon. És ha Franciaország ma 3 5 millió arab föött uralkodik, az érdem ebben a váltig dicsőiért tábornokok melle t nem utolsósorban ezé n teher baráté, 'akiit ma senki sem emleget. Ö to- Iá lka el a gyarmatosítás igazi titkát, mikor „azt az előjogot) követelte magának, hogy úgy szere hcsse az arabokat), mint vérbeli fiait“. Megtérítette aggságára Abd-F.l-Ka- der-t, a legnagyobb -al'geri emir-t, az egyetlent. aki szembe tudat* 1? szállani győzelmesen Bougeuud tábornokká!, Alger meghódítójával, az h'olsó 't'clrzsfőnököt, aki a világraszóló arab császárság álmát mert« álmodni ... A fehér barát Lavigenc nemcsak igaz kólóéikust csinált ,i vén Oroszlánból, hanem igazi franciát* is, k szüzmáriás 'lobogó állóit vonult harcba a még be nem hódolt faj test vérei ellen. Mert ez vo'íti L'avigerie bíboros legnagyobb és 'legcsodálatosabb érdeme: nerr a keresztvizet térj észté!'le, hanem az igaz krisztusi szellemet az arabok közölt) és a? ő neofitái nem 'látszatra vagy anyagi, er köles! előnyökért vették fel a keresztsegeh hanem tudtak vértanukéul meghalni is a csatamez őn uj hitükért és később Ugandában négerek, lók csuk imént hagyták el, Layigerie szavát követve, n leg- barbárabb feksizmust, a. kinzócö'löphöz körözve a. római arénák hüvállóinak lelki magaslatára emelkedtek fel. Több volt 1 érit őrrel, ö inditotltim meg a harcot Afrikában az emberkereskedés, az éhínség, a járványok ellen; mint Karthago tájára „Instouranda Carthago“ 'lep a jelszava és valósággal! a köztársaság diplomáciai ügynökeként működött Tuniszban, hogy a francia uralmat készhse elő... F.z «' hittérítő nagyobb hazafi és nagyobb diplomata volt, mint mai ünneplői sejtik, n bécsi levéltárban váratlanul bukkantam nevére többi-zben Apponyi Rudolf és Zichy grófoknak, a monarchia párisi nagyköveteinek tiitkog jelentései során: a bíboros 'térítő idősebb éveiben szemmellláthai'Ó’ag a, katolikus álhmok uniójának, egy roppant osztrák—obsz—franca szövetségnek a létrehozásán •tröhette a fejéi . . . Hogy XTTI. Leó direktíváit követve, a francin egyház és a köztársaság közbed csenek útját egyengette, ma már általánosan tudort dolog... S ha már Lavigerie-rők a francia misz- sziós atyák utörőjéről beszéltünk, érdemes talán néhány szóban megemlékeznünk a többekről is, az egyszerű barátok önfeláldozó seregéről, áldozó seregéről, kik hol megelőzve, hol követve a hódiró k/aitonasá- got, mint tanítók, min! orvosok, min ár- sadalmi reformátorok, a színesek közölt a gyarmatosító munka h'gáldaiUhim'bb és legnehezebb részét vállalták és vállalják ma is. Kt'lszísts a négerek közöli
