Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-19 / 41. szám

103 9 ie ti r u â r 7 0.

—BBBWBB

ELLENZÉK- \

‘MSARNAPI KRÓNIKA

vmm«MMMMMMMBi ÍRJA MÁRAI SÁNDOR

Csere világ

Nyolcadik éve már, hogy egy francia í festő, Henry Ramey, megalapította és évröi-évre nagyobb sikerrel rendezi rpeg Parisban azt a „Salon des Echan» 'ges“ cimii tárlatot, melyen a festők és szobrászok képeket és műtárgyakat ál- Sitanak ki s a vásárlók ruhával, szénnel, nyári tartózkodással, tavaszi cipővel, vagy porszivógéppel fizetnek. A iát tárlatot most zárták be, az anyagi eredőm meny nagyon szép. Mintegy százötven festő csoportosult a „Salon des Echan- ges“, a csere-tárlat körül, köztük értékes és jónevü művészek is. Páris megértette az ötletet, mely gyakorlati, egészséges és korszerű. S egyáltalán son nem copyright: minden nagyváros iná- lo-; soíhatja. i

Ramey, a francia festő, nyolc év előtt, mikor a nagy gazdasági válság, a hét sovány esztendő kezdődött, megértette, hogy az elkövetkező időkben az emberek mindenre szívesebben és hamarább költenek majd, mint művészetre: s csakugyan, Párisban, a világ művészi központjában, talán még kínosabb és kegyetlenebb volt a miivésznyomor ez években, mint mifelénk, óvatosan szóltam: talán... Ramey ült a Montparnasse rr üvészkávéházban, pipázott, ahogy francia fesöhöz illik s idejében megértette, hogy még mindig okosabb ócskapiacon váltani föl az élet kellékeire a művészetet, mint gőgösen várni a mecénást, aki nem jön s közben éhen- halni. A mecénás ez években rejtélyesen eltűnt a párisi műtermekből. A mecénás vásárolt délamerikai bányapa- pirokat, vásárolt török államcimlete- ket, vásárolt mindent, ami valuta, vagy bélyeg, vagy föld, vagy kő: csak éppen :stett vásznat és faragott követ nem akart vásárolni. A mecénás megvette ez években a márványt s hagyta heverni a bányában, megvásárolta a vásznat, ha mii vészkéz nem érintette; a mecénás tisztán látta a helyzetet s ugyanazok a széplelkek, akik évtized előtt még lihegve álltak meg az uj Picasso, vagy Derain előtt, szívesebben vásároltak most egy tétel bakancsszöget, mint egy tétel francia impresszionizmust. A kis ember majmolta a mecénást: Párisban mindig csak a nagyok és gazdagok gyűjtöttek képeket. A kispolgár beérte az olajnyomattaj, melyet a képes családi lapból vágott ki. Az olajnyomat mindig ugyanazt ábrázolta: Napóleont, amint éppen alszik ebéd után s fia, a nápolyi király, később reichstadti herceg, ötévesen, hosszú alsónadrágban áll a dívány előtt s ajkára illesztett ujjai mögül suttogja: „Chut, papa alszik!...“ Ez az alvó és emésztő Napoleon ma is a francia kispolgári lakás dísze. Durand ur, a kispolgár, száz éve nem tud betelni vele.

De mindebből a festők még Párisban, a művészet hazájában sem tudnak megélni: s Ramey ur ötlete már az első évben nagy sikert aratott. Ez az ötlet mély lélektani ösztönnel ott tapogatta meg a francia polgárságot — csak a franciát? — ahol legérzékenyebb: a zsebénél. Él az emberekben valamilyen mély, ösztönös gyanakvás és irtózat, mely megóvja őket könnyelmű cselekedetektől, amilyen a képvásárlás, vagy a bűnösen tékozló könyvvásárlás — ugyanazok az emberek, akik családtagjaikkal szívesen és köny- nyű kézzel elköltenek egy este 50 frankot mozira, vagy 100 frankot társas vacsorára, zavartan pislognak a könyv- kereskedő kirakata előtt s mikor elragadtatva bámulják meg egy festő remekét, minden hamarább jut eszükbe, mint az egyszerű gazdasági és gyakorlati lehetőség, hogy egy képet meg is lehet vásárolni. Ap olgárság szívesebben vásárolt négyszázért egy porszívót, mint kétszázért c^y fiestcft csendéletet. Ez az irtózás ösztönös, mély és őszinte. A polgárság az elmúlt három évtizedben megbecsülte a művészetet, de végül is a csöbutorokat vásárolta meg: s a renaissance óta, amikor minden megtollasodott péknek igazi becsvágya volt, hogy lakása műtárgyakkal teljék meg, hosszú az ut az Őszi és Tavaszi Tárlat-ig, amikor már csak őgyelgő széplelkek bámészkodtak a képek előtt tSi volt idő, mikor a képügynök már be sem merészedett ajánlataival egy jobb polgári lakásba. Miből élt hát a művész? Élt a mecénásból, aki sze- LEVÉLPAP1ROK egyszerűiéi a ieg» választékosabb kivitelig legolcsóbbaa az Ellenzék könyvosztályábafi« Cla/» Piaţa Unirii.

23Í

Hő

I

Í>Í3

Öli

lei

23

»3

S2

ßC|

riß

►rri

30

31

m

sri

32

C3

n

TI

u

3

4

V

n

0

3

1 3 >

szélyes s legalább úgy figyeli a nevv- yorki tőzsde árfolyamait, mint a művészeti bírálatokat; élt az arcképfestésből, mert egyszer mindenki hatvanéves lesz, vagy meghal s akkor le kell festeni; s élt rejtélyesebb munkából, műkereskedők alkalmi hősiességéből, élt társadalmi jótékonyságból és* a köz- részvétböl. Ezt az életet unta meg, nyolc év előtt, Ramey ur.

A csere-tárlat ötlete bevált: a dro- guista a sarokról, aki még soha nem vett képet s inkább levágatja kezét, de nem húz elő ezer frankot egy őszi tájért, készségesen megvásárolta egy liter kölnivízért, két tucat beretvapen* géért, egy kiló pipereszappanért és tiz deka hajpomádéért azt a „Nature mor- te"-ot, melyet készpénzért soha, semmiáron nem lett volna hajlandó megszerezni; akadt vidéki kastélytulajdonos, aki egy festett női aktért készségesen látta vendégül birtokán a neves művészt, akadt gépkocsitulajdonosi, aki elcserélte használt négyhengeresét egy használatlan „Huszárok a vártán“ ért, akadt szőrmekereskedő, aki adott egy kevéssé molyos kékrókát a művész nejének egy szép „Alkony a tengeren"- ért, akadt csemegés, aki vállalta, hogy esztendőn át szívesen küld modellt halból, vadból és tengeri rákból a művésznek, ha cserébe megkaphatja a csendéletet, melyre a küldemény a művészt lelkesíti, akadt orvos, aki beállt esztendőre háziorvosnak a művészhez egy arcképért s akadt kályhás, aki kályhát és szenet adott egy „Téli varázs“ című pasztellért. Páris, mely fukar és nagylelkű egyszerre, imádja a nzt, de szereti a szépet, Páris, mely mindig szívesen elkölt egy százast vacsorára, de hiimmögve turkál az ötga- rasos könyvek között a Szajnaparton, Páris megértette az ötletet, a kispolgár lelkesedni kezdett és — a maga módján — fizetett. Rejtély, de valóság, hogy az emberek mindent hamarább adnak művészetért, mint készpénzt. Rejtély, de tanulságos rejtély, hogy az emberek hajlandók áldozatra a művé» szetért, odaadják a szellemi és művészi áruért az ipari és kereskedelmi árut, de hüdéses kézzel tapogatják zsebüket, ha elő kell venni a pénztárcát. A francia orvos hajlandó ötvenszer fel» mászni a montmartrei műterembe, fizet tudással és gyógyszerrel a művésznek, de bankjegyet csak akkor vesz elő egy képért, ha életveszélyesen megfe- \ nyegetik. Ilyen az ember? Csak PárisJOI tteSşâljjâlr »tßg,

ha Aspirinf vasáról, hogy rajta van-e a csomagoláson és a tablettán a Bayer-kereszt. ÍNJem Aspirin, amelyről ez a védje! hiányzik.

ASPIRIN

«VALÓD! CSAK A» ‘B&iţjg «KERESZTTEL;

ban? Ramey ur felfedezte, hogy ilyen. A „Salon des Echanges“ nyolcadik éve virul, százötven művész csereberél egy nehézkezü társadalommal aranyat, vasért, művészetet jégszekrényért és ktét-hét-Nizzábantert. A francia lapok megállapítják hogy Ramey festő vállalkozása nagyot segített a francia művészeken... ,v

E kísérleten lehet mosolyogni s lehet fejcsóválva moralizálni fölötte: mondhatjuk, hogy beköszöntött az őskor s találgathatjuk, milyen lesz hát az uj kor, mely csereüzlet jegyében bonyolítja le az elsőrangú művészi kínálat és a bágyadt kereslet üzleteit?... Igen, lehet, hogy a művészet ilyen őskor felé fejlődik. Lehet, hogy a kemény korszak, amely reánk köszöntött, már csak az óastkapiac hulladékaival tudja táplálni a művészt. Sok jel mutatja, hogy igy lesz. Bölcs az, aki, mint Ramey és társai, farkasszemet néz a tényekkel és menti, amit még menteni lehet. Tanuljunk tőlük: itt a tavasz, kell ruha és utazás, kenyér és ábránd; halljuk, urak, ki és mit ad egy keveset használt szonettért?...

nak be és a megélhetésüket igazoló okmányokat.

5. A külföldi alattva/ók, akiket kivontak az idegeneltenőrzés alól, kötelesek jelentkezni összes birtokukban -evő okmányaikkal,, ugyancsak a fentjelzett határidőn belül.

A rendeletet Panaitescu ezredes, a város csendőrparancsnoka irta alá.

Értekezletre hívta össze a polgármester Kolozsvár polgárságának vezetőit a kerületi kapitányságok megszüntetése ügyében

KOLOZSVÁR, február 18. |Az elmúlt héten közöltük, hogy a városi tanács tervbevette a közigazga- tás centralizálását és az úgynevezett kerületi kapitányságoknak megszüntetését. Közöitük ezzel kapcsolatban egy városi polgárnak levelét, aki állast foglalt a kerületi kapitányságok megszüntetése ellen.^Cikkünk végén felkértük dr. Bornemisa Sebastian polgármestert, hogy mielőtt a kérdésben véglegesen döntene, hallgassa meg az érdekeltek véleményét. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy Bornemisa polgár- mestert minden cselekedetében a közérdek irányítja és ezt bizonyítja az is,

hogy

ß kerületi kapitányságok megszüntetése ügyében hétfőn délután hat órára értekezletre hívta meg a város

polgárainak azt a tényezőit, akik ebben a kérdésben nyilatkozattételre hivatottak. i

A polgármester ezzel a ténykedésével újabb bizonyítékát adta annak,, hogy a városi polgárság véleményének meghallgatása nélkül nem akar olyan ügyben döteni, amely a város polgárait közelről érinti.

Erre már a múltban is bizonyítékot adott, mert akkor, amikor elődje a Regina Maria-utcai piacot megsziin í tette, szintén megbeszélésre hivta eg}'

: be az érdekelt kereskedőket, háztuíaj ' donosokat ás miután meggyőződött ar i ról, hogy a piac megszűntetése helyte len volt, visszaállította a régi rendet ! amiért a polgárság" már köszönetét is mondott.

Rewicict azjft&jKtieBérzísr#

A kolozsvári rendőrség felhívása

KOLOZSVÁR, február 18.

A kdozsvári rendőr levesz tura idegencl- lenőrzési osztálya fölhívja az összes, a város terű1 étén tartózkodó külföldi alattvalókat, hogy e felhivás meg je en és ét ölsz amit ott 48 órán belül jelentkezzenek a kveszturán okmányaikkal együtt.

1. A foglalkozást űző idegenek az útlevelén és tartózkodási engedélyen kívül bemiutatiáik munkakönyvüket is.

2. Az útlevéllel nem rendelkező idegenek bemutatják itHakiási engedélyüket, tartózkodási engedélyüket és munkakönyvüket.

3- A politikai menetű tek bemutatják Nansen-igazolványukat, a tartózkodás: engedélyt és munkakönyvét.

4. A foglalkozást nem űző külföldi alattvalók ttf akási engedéyt, Namsen-iga- zolványt, tartózkodási engedélyt mutatA tél legszerencsésebb napja: február 15

Az idei tó!íi évszak nem sok örömet hozott ű' kolozsvári sportolóknak. Az enyhe <dőjá- rás, a kevés hó sok korcsolyázó és siető remén veit rontoittm el, nem is szólva a versenyzőkről, akik a korai olvadás miatt nem jutottak versenypályához. ,

Sokkal szerencsésebben jártaik azonban az akarni osztáíysosrjáték résztvevői, akk a most lefolyt tel', sorsjáték február 15-4 lehúzásán valóságos n ye rei nény őz önben részesültek. S ezek között is különösen kitűntek a cluji „Aurora“ főeí-árusitó játékosai, aikik nemcsak a 6 milliós főnyereményt, hatnem. számos egymilliós, kétszázezres, százezres nyereményt mondhatnak magukéinak. A szerencsének ez a különös kedvezése az „Aurora“ főelárusitó cluji központjával: a Kereskedelmi Hitelbank Rt-vél szemben az évek foi'yamám szinte köztudomású tett és most csuk újból beigazolódott. A bank országos szervezete lehetővé tette, hogy ez ország min- • den lakosa megismerje az „Aurora“ osztály- j sorsjegyek páratlan szerencséjét s részesül- i hessen a nagy nyeremények áldásában., j így a most megtartott február 15-i föhuzás í 6 miililiiós főnyereményét a 62312 sz. I. szé- I riáju sorsjeggyel B. F. nagyváradi niögán- tisztiviselő nyerte, aki kis fizetéséből eddig »nehezen., gondok között tartotta el családját s .most egyszerre milliomos tett az „Aurora“ sorsjegyek szerencséjének jóvoltából. Most

B. F. kjf zetheti adósságait, szép családi házat vásárolhat s gondoskodhat a maga és gyermekei nyugodt, boldog jövőjéről. A Kereskedelmi Hitelbank Rt. a húzós, után nyom: Ixin telefonom értesítette játékosát s intézkedett a 6 milliós nyeremény kifizetéséről.

Ugyancsak „Aurora“ sorsjeggyel, illetve az 535438 sz. méltléksorsjeggyai nyert tel jes egymillió lejt P. R. sztmári mérnök, ki a nyeremény gyors kifizetése után azonnal legteljesebb elismerésiét fejezte ki.

Nhlgy városok ési kis községek lakói közül kerüllek ki a többi nagy Aurorae nyeremény nyertesei: Bucureşti, Kolozsvár, Maros- vásárhely, Segesvár, Temesvár, Máramaros- sziget, Craiova, Bata-More, Torda, Márosü j- vár, Ghhnes-Fagot->L játékosok nyerték a

200.000 és 100.000 tejes nyereményeket, mig e> kis nyeremények ezirei jutottak az ország többi részein lakó „Aurora“ játékosoknak. A most .lezajlott 18ék téli sorsjáték után az uj 19-ók talvoszi sorsjáték I. húzása március 15-én tesz. A kolozsvári „Aurora“ föelárusi- <ó: o Kereskedelmi Hitelbank Rt. az uj játékom is biztosítja hagyományos, szerencséjével a legnagyobb nyereményeket és a legtöbb esélyt ahhoz, hogy milliomosok legyenek.