Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-08 / 6. szám

1939 január 8. Fehér sasok birodalma Senki szigetén 'Meggyes-sziget, december hó. Alig van távolabb Budapesttől nyolc van kilométernél és szánté senki sem tud róla. Jókai fantáziájában örökkévalóvá épiteiib Senki szige ének romantikája ele­venedik meg a szemünk előtt, amikor ki­kötünk ezen az elhagyót ott Meggyes-szigeten Köröskörül a tengernyi viz suhan a vég­eién Óceán felé. A partok törpe füzesei és köröskörül a látóhatárba vesző puszta­ságok foglalják rámába ezt a szigtet. A távolban Dumapataj, Solt, Apostag, Akasztó és Szige szentmire községek tor­nyai látszanak. Vadőrök fogadnak, fegy ver után érdek- fődnek, mert ide senki sem teheti be a lábát, akinél bár­milyen gyilkoló szerszám n°n. Hivatalos közegek őrzik a fehér saso­kat. Azt mondják, hogy a világ csodá ja ennek a szigetnek fél veőrzött kincse. Minden nemzetiségű tudósok kora ta­vasztól késő őszig tanulmányozzák az ős növényzetet. Ennek a szigetnek bizony nagy a nevezetessége a külföld előtt. 1926-ban ixrár kifogyóban volt a fehér sas a szigeten. Tyuk nagyságú, hosszu- nyaku, bóbitás fejű, hófehér tollú kirá­lyi állatok. A környékbeliek szent állt­ként kezelték, őslegeándák fűződtek a rendkívüli madarakhoz. Történelmi mult, emberek, családok hagyományai fonód­tak a fehér sasok köré. Egy szép legenda Miről is beszél a legenda? Azt mond­ják egyszerű emberek, hogy 168G körül, amikor ez a sziget főhadiszállása volt a legendás h&rii, törökverő Meggyes Nagy János huszárkapitánynak, akkoriban szálltak le a szagé re. Horniét jöttek? Sen­ki sem tudja megmondani. Az égből szállottak alá a büszke királyi állatok, a még gőgösebb hajdúk kapitányának udva­rára. A hajdúk maroknyi csapata itt mér­te az ciső halálos csapást a Szén imrénél iáborozó törökökre. Ifit verték szét a ná­dasok, az tngoványok, a lápok bujdosó magyarjai Matubán: és Bur go török vezé­rek mindent felperzselő és kifosz d hor­dád. Azóta legtöbb közülük való ősmagvar címerét a fehér sas díszíti. A fehér sas a bátorság jelképe, amely végigkísérte ezt a környékbeli la­kosságtól a történelmi idők minden küz­delmében. A fehér sasok szigetét birtokló Megy* gyes-Nagy István serege a török kiűzése után ©zen a tájon telepedett le Esze Ta­más, Jávoitka Ádám, Csuíai Jordán ée Dózsa György unokái ezek. ÉLetük minden mozzanatában érzik a történelmi leszármazást. Itt még százki­lós zsákokait emelnek óriás mellkasa emberek. Egyetlen ökölcsapással fékezik meg a feldühödött biká .s ha valaki cso­dálkozik rajha, egyszerűen kinevetik. Bus Ignác, Bellák Péter, Meggy es- Nagy István, akikkel beszélünk, olyanok, mintha most léptek volna ki a történelmi kép árból, ahol Botond mázsás buzo- ! gánnyal veri szét Bizánc kapuját. Napszámos grófok Akasztó és Szigetszentimre leghíresebb családja a Hegedűs-família. Valódi gró­fok, most aratnak, napszámban robotol­nak. Ennek a családnak hosszú terténete van Valaha ők válnak a környék leggaz­dagabb földesurai. Mintegy negyvenezer hold volt az övék amely az utolsó Hegedűs gróf után ide­gen kézbe vándorolt, mert a végrendelet szőrén-szálán eltűnt. Az utódok a követ­kezőkép adják elé a Hegedűs grófok tör­ténetét. Gróf Hegedűs Félix 1825 ban belesze­retett a cselédjük leányába és feleségül is vette. Az ifjú pár előbb Izsákon, maj.d Akasztón telepedett le. Világtól elzárkó­zott. boldog életet élt Félix gróf a felesé gével és embergyülölő magányában meg­vetette a világi javakat. Pedig ezek úgy hullottak az ölébe, mint az 'stenáLdái. Körmöcbányán és Lipíón is örökölt óriás értékű vagyont, de a különc four egy vasládába zárta a vármegyétől jött írásokat és ismertlen helyre elás1 a. így bosszulta meg magát a családon, amely örökségre várt. A Hgedüs-famiha ivadékai azóta nap­számosok azokon a földeken, amelyeket a magukénak vallanak. Olyan tárháza van itt a régi emlékek­nek, amelyekből egész múzeumot lehet­ne berendezni. Ezen a tájon szinte nap nap után megtörténik, hoigiy az eke, ha kissé mélyebben hasit a földbe, ezüst-arany kösöntyűket, végi ékszere két, pénzeket fordít napvilágra Nem régen történt, hogy egyik akasztói gazda, amikor a szőlő alá fordította a szántóföldjét, rengeteg ilyen holmira akadt. Tizenegy kiló súlya volt az arany- leletnek, amelyét be is szolgáltatott a kincstárnak. Csak egy nehéz, agyagos, tö­redezett tál kerülte el a figyelmét, me­lyet, mint hasznavehetetlen holmit, az ud­varra vetett esirkevályunak. Csak később fedezte fel valaki, hogy az udvarra ki tett tárgy aranyból van. Az asszonyok neon járnak a cserepes­hez. Évszázados bödönökbau ör/ik a zsírt, cukrot, a lisztet, vagy a disznónak szánt korpát. Nem is sejtik, hogy azok régi hamvvednek. A kincses szamár és a szerződött betyárok A kincses szamár legendája sem mese, hanem élő valóság. Juhász-Nagy Sándor, a falu legrangosabb polgára tudja csak elmondani igazán ezt a történetet. Egy határkő állott sok-sok esztendőn keresz­tül Akasztó és Pusztaszentimre halárá­ban. Szamár alakja volt. Egy napon a környékbeli gazdák összetörve találták meg az ui melleid s a gyomra üresen tá­tongott. Azt beszélik, arannyal volt töm­ve. Valamelyik menekülőnek ez a sza- márkó \ol. a legbiztosabb és legkönnyeb­ben fellelhető kasszája, amelyet ugyiát­szík, mégsem látott soha viszont. A betyárvülág sem hagyja érintetlenül a vidéket. Csakhogy iát okosabbak voltak: az ura súgok, ök ugyanis komm end óra szerződtették maguknak a betyárokat akik aztán jobban megvédtek a birtokot- mini a pandúrok; ráadásul be várok is maradhattak. Ilyen kommenciós betyár volt Olevák János, akinek történetei még mindig szájról-szájra járnak, a környé­ken. Ez az Oleivák rendes kommendót A régi Tefeki-ház lakói Irta: BETHLEN MARGIT Hétesztendős voltam, amikor szüleim Pestre költöztek és ai Szervita-téri Teteki • ház második emeletén béreltek lakást. Raj unk kívül Apponyi Albert és a házi­ul- öccse, Teleki József laktak ugyan­azon az emeleten. Előbbi később — hegy miért, azt nem tudom — elköltözött on­nan s a: mi lakásunk kibővült, úgyhogy már csak két család birtokolta a másodi- ku . Alapjában véve az első mieteten is csak ketten voltaik: maga a háziúr, Te­leki Gyula családostul és anyja, özvegy Teleki Józsefivé, aki a közeiben fekvő Gyomron lakott, négy szobái bérelt fiá­tól, hogy legyen hol megszállnia, amikor ügyes-bajos dolgai elintézése okából idő­ről-időre felrándult Pestre Jozefin néninek, szegény jó Zsozának, ahogy ő- úgyszólván mindenki nevezte — lévén, neki az a szokása, bogy e két jelzővel becézze azokat, akiket kedvelt —, két, Pesifien lakó fián kivül még öt gyermeke volt,, akik mind családot alapí­tottak már s ezek, ha épp a fővárosban akad. dolguk, természetesnek találták, hogy anyjuk, illetve anyósuk lakásán szabjanak meg egy, két, vagy több gyer­mekük társaságában; gy aztán a Teleki- ház a be nem avatott néző szemében amolyan galambducféle helyiségnek fest­hetett, ahol a legkülönbözőbb emberek szállingóztak ki s be. A harmadik eme’éten idegenek laktak, vagyis nem családbéliek — mert hiszen szegről-végről mi is a rokonsághoz tar­toztunk — s ezekről mai napig sem tu­dom. hogy mi volt a nevük. Egy hívtuk őket, hogy „azok ott fent“ két családból á-lcMak és az ember nagyritkán találko­zott velük a lépcsőn. Most már feltéte­lezem, hogy volt nekik is külön „szemé­lyes életük“, de ez akkortájt sohasem járta üveg az eszem élt. A Teleki ház a mi családunkból metg a Teleki rokonságból állói ; „azok ott fent“ csak épp laktak benne, ez volt az egész. A földszint egész jobboldali részét Ker­tész Tódtomialk a bortja foglalta el, amely­nek kirakatát bizonyos tulajdonjoggal né­zegettük niaiponla. Hogyne, hiszen a „mi“ házunkban székeli', személyes ismeretség­ben, sőt mondhatom: barátságban állot­tunk a segédekkel, még az öreg Kertész Tódor bácsi is jóindulatú megsző itássai tüntetett lei, hogyha vagy egyszer előbuk­kan:'. szentélyéből,, amely oly pici volt, hogy raijta kívül alig fért el benne egy második ember, de ami legfőbb büszke­séggel töltött él, az violt, hogy nekünk nem kellett az utcai ajtón bemennünk a boltba, hanem szabad volt az udvari, szi­gorúan a személyze:' használatára fenn­tartott aijtón bejárnunk, nvelv engedélyt alaposan ki ®s használtuk. Sokszor fél­órákat is eljátszottunk a mindenféle fel­halmozott já ékokkal, mig a nevelőnőnk valahogy ki tudott terelni e paradicsőm - ból. __ Szervita-téri lakásunkra, me'ybcn anyám egyfolytában huszonhat észtén deiig lakott, úgy emlékszem vissza, mint valami családi pensióra, ahoi a tagok be­jelentés nélkül, a napnak és éjszakának bármely órájában ki s berohantak, ebéd­re, vacsorára, ső! reggelire is hivatlanul beállítottak, legfeljebb elővigyázatosság­ból küzentek a szakácsnőnek, hogy ezt, vagy amazt az ételt nem tűri a gyónnak, ügy apáim, minit anyám a világ legven- dégszera őbb emberei voltak, a Teleki- család úgyszólván összes tagjai pedig ‘ kebelbarátok — igy lassanként „Kesto rant zum alten1 Bethlen“ lett a második emelet szierefietteljes gúnyneve, nng az első emelet „Hotel zum alton Teleki“ név­vel cifrálkodott s ezért csöppet sem cso­dálkoztam, ha reggel nyolckor vételien- ségből bem/entem valamiért a pipázóba, hogy ott atz együk karosszékben Khuen- Héderváry Károly, Horvátország bánja üldögél, kényelmesen szűréséivé kakaó­ját — felesége t. i. Teleki Margi volt. Zsoza néni legidősebb lánya — vagy, hogy tizenkettőkor patience rak ugyan­ott, esetleg vendéget fogad, akivel sürgős megbeszélni valója van, miközben szü­leim teljes telid nyugalommal végzik dol­gaikat egyebíi t. A gyerekszobánk átjáró volt szüteim hálószobája és a nappali között., így aztán nem volt életünknek oly pillanattá, legyen az tanulás, játék, vagy felsőbb hatalmak — értsd a kis­asszony — elleni lázadás és az azt köve'5 tragédiák, melyek közepette át ne vihar- zoit volna rajtunk a Telekiek és hozzá­tartozónk hada. Az első látogató rendszerint Prónav Gá- bomé, született Teleki Anna volt, Prónay György vollt államtitkár édesanyja, aki esős naplóban galosnival és gombokra já­ró hosszú szoknyában állított be hoz­zánk, tiz és tizenegy között. — Na hát! — mondotta mindannyiszor és legombioáa bokáig felhúzott szoknyá­ját, ami akkoriban merész, sőt mondhat­nám példátlan ujitásszámba ment. melyet ismerősed, makulátlan hírnevét vé\én te­kintetbe, tisztára erre való hivatkozással ártatlan és minden bűnös kacérsógtól: mentes különcségnek könyvellek el. Rit­ka eszes, mulatságos, humoros és jólelkü asszony vplt. aki páratlan zama^'al tu­dott mindent előadni és kifigurázni. Sa­ját családját sem kímélte il ven kor, még­sem haragudott reá soha senki, olvany- j nyira kiérzetit humora mögül a jóindulat. I A háziúr, Teleki Gyula nyelve már ve- ; szedeknesebben csípett, evvel szemben 9 mmiMniHMMMiiiiiiMi in, um m m niimiMiií—i— Könyvujdonaágl Földi Mihály: Párisi menyasszony Földinek minden könyvét érdeklődével várja a magyar olvasóközönség. Ez a müve méltó helyet foglal el eddigi könyvei kö­zött. Ára fűzve 132, kötve 178 lej. Régeb­ben megjelentek: A házaspár 178, A szá­zad asszony 178, A viszony 178, A minisz­ter ii 9. Kapható az Ellenzék könyvos2tá' lyában, Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vi­dékre utánvéttel azonnal szállítunk. Kérje a karácsonyi könyvek ingyenes árjegy­zékét. 5/V V'WWJWVUW kaipott. A legjobb szénái ő hordta be elő­ször. A banda tagjai hetenként három szór főtt elöli kaptak, havon.'a négy ürü , két rkó bort, valamint három véka bu zát és ugyanannyi rozsliszté. Irigylésre- méltó sors. Pénz azonban nein kellett ne­kik. Olevák azzal dicsekedett, hogy több van a tarsolyában, mint az uraságnak. Nemrégiben meg is találták a betyárok búvóhelyét. A föld alatt, akárcsak a tö­rök regékben pompás szőnyegekkel ke revetekkel, arany és ezüsthoimikkal meg­rakod pincékre bukkantak. A szigeten leülünk az egyik rönkre. Szemben velünk ott lépked méltóságosan a fehér sas. Ez a legöregebb jószág. Szár­nya mc-g-megrebben, repülni szeretne, az­tán újra a földbe süpped. Karapós 'sö­rének páncélja már meghasadt az de tői. Tollai csapzottak, már nem repül a ha­tártalan ég felé. Lesi a kominemciójá'-. a hivatalos dögöt, amit számára pontosan délben odahajit Turu Gáspár, Esze 'ta­más kurucvezér közvetlen ivadéka. Egy kétszáz éves nagy tölgyfa te éjén apró fe­hér es kék sasok anyáznak. Ezek is a legritkább példányok. A szárnyuk alatt a toll kék, mint a páváé. Maga a sziget olyan, mint egy tündérkert, azt mon liák, hogy megterem i't a pálma, füge, mint­ha csak Afrika egzotikus vidékein jár­nánk. Amerikában már régen nemzeti parkot létesítettek volna belő'?. A v.ze kincseket érő gyógyforrásokat tartalmaz., a levegőjében tüdőgyógyitó balzsamok S mégis kevés ember lakja, szinte elát­kozod vidék ez. A fehér sasok birodal­mából ki van rekesztve az élei. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg- váJasztékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Ur. rii. ■MIMIMlMilim III I I Ilium ■ il I III ott. ahol ő volt, soha nem unatkozott senki. Egészen másfajta volt öccse, Józsi bácsi, aki még véletlenből sem mondó t soha rosszat senkiről Valahogy el sem bírom képzelni szeretett párja, Mamuska nélkül, akitől lehetőleg még órákra sem vált el soha. — MamUiSkám, Mamuskám — hang­zott már az ajtóban, sőt esetleg a lépcső- házban és ha vaigy egyszer nálunk ad'ak találkozót és Mamuska csak egy percet is késett, dehogy is várta volna meg! Ro­hant át a szomszédba és p: liana*. múlva diadalmasan hozta magával. — Itt van Mamuska! — kiáltotta oly boldogan, mintha nem félórával ezelőtt, hanem hetek előtt vá'-tak volna el egv mástól. Szinarany ember, minden porci- kája jóságot sugárzót ; Mamuska pedig Szászy Juliska, megérdemelte őt. Phile­mon és Baucis, mindig rájug gondolok, amikor árnál beszélnek, hogy a házasság bessz intézmény. Dehogy rossz az, csak épp é>ni kell tudni vele. ügy torlódtak a régi emlékek agyam­ba, ahogy egymásután felidéztem őket. Teleki Laci egyenes, kisportolt terme­tével, ahogy boszorkányos ügyességgel kezelte a cimbalom verőit. Teleki Tibor, a család Benjáminjai, gyönyörű feleségével, Széchenyi Alice-szal; Eszterházv Lászió­né Teleki Katinka szabályos, rózsás ar­cával; Khuen Károlyné Teleki Margit pattogó, tűzről pattant eleven észjárásá­val, ahiogy mind egyszerre beszélnek, ne­vetnek, vitatkoznak és közöttük egyene­sen ülve, soha meg nem támaszkodva, csöndesen, vékonyan., jóságosán, határo­zat tan Zsoza néni szegény, jó Zsoza, aki­nek halk szava parancs fi-u és leányai számára, aki mindig segit, nrnd'g másra .gondol, mindig és mindenütt a jót és he­lyest akarja és viszi keresztül. A régi idők elmúltak, a régi házat el­ad ák, csak az emlékek maradtak meg. Jó, hogy azok legalább megvannak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom