Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-20 / 16. szám

fr

T r: r: PN 7 r. k

1010 J n nu A t 20.

\ - elmúlt' órákról löszéinek'. A icnáz- vcr.scnyrő). Fgyiitt indultak a versenyen és gvőztek h. Most lelkesen tárgyalják a ia tek t'gy egy t.í/isáH, a drivcü-okat és Miuslrokait és out-okar. Sokait és egyszerre l.-cs/élnek, aztán kinevetik magukat. Ló- hálják a raket-tjeikch Nagyon I rések, nagyon fia tatok.

Most k'érnck a parkból. Márta útja elér, így bár kezer adnak egymásnak. Me- l*'g, ins kéz szorítással válnak e|, Mária mosolyog, míg a fiú vidám ké-k szeme je* neve# rá melegen.

ÉS mig kicsi, erős keze fiú barna, ér des, picit nedvestenyerü kcz.ébe simul, olyan érzése van egy pillanatra, mintha elektromos ütést) kapotr volna és ez az elektromos ütés a fiú kezéből sugárzik az é, testébe.

Megy,, megy egyedül a park szélén épült napos, modern villák előtt és eszébe jirti a két év előtti iskolai jelenet az elektromossággal és eszébe iut Bötsche titokzatos, zöldfedelii könyve.

Előrcnyujtja a kezét és nézi. Milyen furcsa, jó, ijesztő érzés volit megfogni a fin kezét', Jó iletc volna sokáig, sokáig belesimulni a tenyerébe. Egészen picinek lenni, mint egy verébnek és az egész les- tevéi abba a meleg, meztelen tenyérbe simulni.

Megijedt a gondolattól. Má jelent? Szerelmes talán ebbe a fiúba? Hiszen ez a fin buta, csak éppen, hogy teniszezni rúd, egyébként ősjogász, aki sohasem fogja letenni a vizsgáit.

Szerelem. Az erő, ami mozgatja a világot.. b.bbőt lángol fel minden művészet, minden érzés, minden gyűlölet).

Szerelem. Elektromosság. Német Márta valahogy összekapcsolja, asszociálja ezt a két szót és e piÜianiibm nem tudja őket szétválasztani.

És újra snjármagám gondol. A' mai különös szenzációra. Emlékekre. Ö még :.l- sz.ik. De mennyi tiltok lehet benne még.

Tudja magáról, hogy kicsit hideg. Inkább ki váncsiságból, mint ösztönből tette, ha megengedte egy fiúnak, hogy megcsókolja cs nem volt csöppet se fonlos az egész.

De ma az az elektromos, borzongó, félelmesen jó érzés kiváncsivá teszi. Végig- simitija a saját karját; és arra gondod, hogy o Német Márta nem más, mint egy gondolkozó agy s egy folytonosan működő fiatal szervezet, egy érző, szenvedő, örülni és fájni tudó mechanizmusban, amely nem más, mint önmaga, ami mégis megmagyarázna ta dánul és furcsán idegen . . ,

Második fejezet.

A doktorkisasszony ott) ül a fehér kórházi agy szélén, ölében a betegnaplóval s a betegnaplón a kis fekete táblával. A kréra készenlétben áll a kezében, rövidre- vágott körmü, szappanszagu kezében. A cipője sarka egy egészen parányit félre van taposva s a harisnyája bokánál ráncokat ven. A napfény ragyogva árad be a nyitott ablakon, közvetlen az ágy melleit, amelyen a doktorkisasszony nekikészül, hogy elkészítse az uj beteg tábláját az ágya fölé.

Az uj beteg furcsa érzéssel1 a torkában fekszik a könnyű takaró alatt. Az édesanyját nézi, aki ote rakosgat a szekrény előtt!:. Most éppen a harisnyáját hajtogatja össze nagyon gondosan. Ahogy ott áll szürke ruhában, kicsit hajlok háttal, aggódó rémület-féle ömlik éli rajta végig.-'niinrrriártm ~jihw Ragyogó könyvsiker:

Cronin:

Kalapkirály

A „RézMbJ'a. a kapu alatt“ szerzőjének a ste ágii irt ez ai könyv szerezte meg. Most megjelent magyar kiadása iránt is páratlan érdeklődés nyilvánul meg. Két kötetben 650 oldallón, ára karfconáílíva 198, vászoníkölésiben 324 lej az. Ellenzék könyvoszfcátiyába<n, Kolozsvár. p. Unirii. — Cronin bonabasikerek: Ezt látják a esi:Hágok (két kötet, 800 oldali) k3Ttonáíl|va 314; dbekötésijén 414 lej. Réz- tábla a kapu alatt (9-ik kiadás) kartonálva 185, diszkötösben 238 lej. Vidékre utánvéttel is azonnal szói Útjuk, Kérje a könyvujdonsá- gok jegyzékét, - - v •-<- —

Ezt látni lehel1, érezni, a szemén, az alakján, a gondos, szép kezein.

— Mi a neve — kérdezi a dokiorktsasz. szony hivatalos hangon.

— Német Márta.

— 1 lány eves?

— Huszonegy— Foglalkozása?

— Nincs foglalkozásom— Mióta beteg?

— Körülbelül öli hab hónapja.

— Valit lenn Röntgenen?

— VoRarn — fotóit Márta és a fel-fel villanó fényű, misztikus Röntgen szobára gondot s a bi/.muthkása édeskés, szörnyű pépdzere. És arra a lányra, a hordágyon. Sovány, Haszon, iihegö, íehérarcu teremtés volif, csíkos kórházi 'ngben. Az ápolónő olyan szépen mondta neki: — kiüljön le, kisasszony drága . . . De az csak üli! ott tovább, rázta a fc|éc és nézte a Röntgen-szoba ajtaját. Szép, nagy, rémül?, fekete szeme void.

A doktorkisisszony befejezi a beuikar colist. Felakasztja a táblát és a rnis'k ágyhoz lép.

— Hogy vagyunk, Mária?

— Köszönöm, jól.

Kicsi, nőies, gömbölyű-arcú lány ez, fékeié, simahaju, kedves, kékszemü. A dók- 'torkisasszony megsunogal ja_ A gyöngéd, anyás mozdulatra felsóh-a|t;

— Úgy szeretnék elmenni innen, dók<ork'isasszony! »

— Nem lehet drágám, mig nincs nieg a végleges diagnózis.

— De én tudom! Apa tüdővész-ben hait meg, a két bárvám, meg a kishugom is. Tüdővészes vagyok— Ugyan, Mária! Egy kis láz és köhögés még nem tüdővész.

— De lesz. L

Csönd. '

A fal mellciiti ágyban mosi megmozdul a harmadik beteg.

— Vdem mi lesz, doktorkisasszony? Hé: napja vagyok itt, össze-vissza vizsgálnak, a tanár ur azt mondta, semmi bajom sincs és mégsem akarnak hazaengedni.

— Csak türelem.

— De cn nem vagyok türelmes, doktor- kisasszony! Olyan ez, mint a börtön. Künv- nyen jön be az ember, de annál nehezebben megy el innen.

Márta, a beszélőre néz. Határozott ar;u lány, keserű szájjal, finom arcéitól. Fiús. A fejtáblájáról leolvassa, hogy tanárnő, huszonnégy éves Sarolta a neve.

Aztán kinéz az óriásabbkon. Szemben a bőrgyógyászat batailmas vörösesbarna épülete. Odalenn orgonabokrok, Ida cs fehérfürtös díszükben. Csákosrunás betegek sétálnak, könyökölnek, ülnek a kőpárka- nyon. Süt a nap, május van és mégis olyan minden csakugyan, mint egy csöndes, gigászi börtön.

Most odalép Márta mellé az édesanyja.

— Mindent, elrendeztem — mondja. — Irt a- papucsod. Ne járkálj mezítláb szivem. Olvass. Ne gondolj rá, hogy kórházban vagy. Erezd jól magad.

— Úgy e nem fáj a próbareggsli?

— Dehogy, az semmi és nem is biztos, hogy kapni fogsz.

— De én kapni akarok! Tudni akarom, hogy nincs'e gyomorfekélyem.

— Dehogy van, drágám. Isten őrizz!

— Hangosan, kattanva nyílik az ajtó. Fiatal, fehérruhás férfi jört a szobába- Első pillantása uj betegre esik.

— Kezeit csókolom! Mi az, már a sportemberek is idekerülnek?

Mária elmosolyodik. Ismeri ezt* a fut. Egy sportklubban játszanak teniszt. Vidám fiú, vöröses arcbőrü, feketehaju. Teniszcipő és fehér nadrág van rajta most í*.

— Ugylátszik — feűili és megkérdezi. — Maga a szobaorvos?

— Én vagyok.

Az orvos leül1 az asztal mellé, # nagy könyvet nyit ki és 6 is kérdezni kezd.

— Mióta beteg?

— Nem 'tüdőm pontosan. Féléve körülbelüli— Tiz órakor vizit lesz — mondja ez orvos — meg fogjuk vizsgálniAztán hóna alá csapja a betegnapló; és

kimegy » szobából, ^ • x~ Drágám, én most megyek' - mondja a Márta édesanyja.

Ne menj anyukám!

— Mindjárt vz. Óra le./.. Ke’-tőkor vrZ- szajövök.-- I h>/d rl :/ mai bpor.

— Elhozom — felelj Némefné, lócsii elgondolkozik, aztán megkérdezi a másik két

beteget::

— IJgy e, nyitott! 'ablaknál szoktak

aludni.

— Igen — feleli Sarolt — tessék cs'-k egészen nyugodünak lenn«.

Erre a Márta édesanyja lehajol és megcsókolja a lánya arcát.

— Szervusz kislányom.

És a puha száj gyöngéd érintésére Mária megint sirósan érzi magát, mikor az; válaszolja:

— Viszontlátásra. Gyere nagyon pontosan.

Minden permek külön súlya van ebben a fehér viliágban. i ■* ‘ ' Először is körül kell nézni.

Fehér vaságyak. Sokan szenvedlek rajtuk. Páran biztosan meg is haltak ebben a szobában.

Fehcr szekrény. Fehér porcellán mosdó- Fehér íróasztal- A falon percenként katlan a villanyóra.

Pici szél van od-ikünn. Néha megmozgatja qi fákat cs Mária érzi az arcán h levegő hűvös érintését.

Az éjjeliszekrény vastag üveglapján könyvek. Paul Geraldy: Toí et) moj. £s Maurojsnak egy nagyon érdekes regénye. Már belekcz.detx, a hősnője Denis. Olvasn» kellene. K-inyul a könyv után, lapoz benne, visszateszi.

Szobatársnői csöndesen fekszenek, nem beszélnek, pedig biztosan már jól ismer k egymást, bizalmasak és most Marra megzavarta őket. Vájjon ók is először vannak kórházba életükben?

De most Mária felé fordul és megtöri a hallgatást, i /

— A tanár ur nagyon okos ember — mondja lelkesülten.

— ó, ő igazán csodálatos ember — folytatja Márta — kislány korom ót a smer, százszor meggyógyított és most sem lennék beteg, ha akkor, mikor a betegségem kezdődött, nem lett volna éppen egy koppenhágai orvoskongresszuson.

Aztán hallgatnak. Léptek koppannak a folyosón, nyűik az ajtó. A szobaorvos jön be egy kicsi, vékony, finom emberrelEz a tanársegéd. ^

Saroltánál kezdik a vizelet. Megvizsgálják, beadnék vele ás Sarolta idegesen, mondja, hogy haza akar menni A tanár segéd mosolyog, azt mondja: nem, még nem lehet.

Mária következők, őt is levetkőzte !k, kopogtatják a hátát, mialatt görcsösen ST& ritja a két kezét a. mellére cs nagyon merev cs sápadt az arca.

A tanársegéd kérdez valamit tőle. Nem felel. Szenved. Márta nem érii- Csak. amikor jobban megnézi a fekete táblát a fe;e fölött, akkor látja, hogy Mária egy egészen kicsi faduból került erre a kórházi ágyraMost hozzálép a két feherköpenyes férfi.

A szobaorvos referálni kezd— A kisasszonynak öt-hat hónap óta húzódó gyomorpanaszai vannak. A tanár ur szerint cholecystitis gyanús. Vizsgálati be- teg.

— A hátában, derekában érez fájdalmakat ?

— Igen.

— Vegye te a hálómgétAmig vizsgálják, Márta a tanársegéd keskeny arcát nézi. Ahogy komolyan ott dolgozik a fényben, olyan kis szőke pinék vannak a bőrén, min* egy gyereknek.

Tüdő rendben, szive rendben. Most hanyatt fekszik s a sokat mosott szappansz« gu, vékonyujju kéz a jobb bordái alatt benyomja a húst.

Étíes fájdalmait! érez s valami ro-sz, émelygő érzést a torkában végig— Itt fáj?

— fit.

— Itt nem?

— Itt nem.

— És itt?

■— Ó, itt nagyon fáj.

— Tényleg cholecyS’üis lesz. Eselteg cholangitis— Körülbelül.

—- Most megméri magáti — fordul újra Márta fellé a febér, keskeny arc. Holnap nem kap reggelit, Röntgen előtt. Ma evett?

p—> Még nem. Ma is röntgeneztekc

• ■ Mos' ‘ hr - I lírom r»ap akit* /n.g ' /

a diagnózis. I / mi?

A vékony k< z felveszi j Maurois i vet.

— Franciául olvas?

A tanársegéd mosolyog.- N'>, dekor aztán hamarosan meg kell gyógyulniliólinr, k ntennek. Márta' visszaie'./i i könyve', aztán Máriára r>ik a tekintete.

Mária most már nem sáp-kit, nagyon is P'ros szegényke. Kedves kerek kislánv jc C'i van ennek a Máriának. CJt az ágyiiian, ökölbe van a keze- Megszólal és könr.yck1 liujkálnak a hangjában.

— Nem bírom, hogy mindig vizsgáinjk. Folyton, örökösen vizsgálnak. Először a szobaorvos, aztán a 'tanársegéd, aztán < ;a* uár, aztán mindenki. Istenem, Istenem, ér. úgy szégyellem magamat . . .

És látszik rajta, hogy csakugyan nagyon, borzasztóan ké'ségbe van esve szegényk■ Márta feléje fordul, úgy mondja f fényesen:

— Nem szabad arra gondolni, hogy fz;k

férfiak. Ezek orvosok- Látja, milyen ko molyak. /

— De én nem bírom! Ez olyan rettenetes. És ma át kell, hogy menjek a harmadik osztályba, mert ott olcsóbb. És u't minden orvostanhallgató tapogathat és vizsgálhat és tanulhat rajtam, mindegyik, amelyik éppen akar , . .

— De ...

— Én olyan szégyenlős vagyok, «ng-rn soha nem látott senki ruha nélkül, nekem ez íi't a legnagyobb szenvedés — ugy e S»-, róka kisasszony drága, ha átmegyek a ha/y m ad ikra, meg fog látogatni?

— Én is meg fogom látogatni — mond,a Márta gyorsan.

— Köszönöm — néz rá hálás pillantás-, sah aztán újra nagy csönd szakad közéjük.

A folyosón ajtók csapódnak. Bejön a nővér. Teát hoz Mártának, nagy csésze te.:'. Kövér a nővér és pirosarcu. Megveregcti a Márta arcát, kikérdezi, sajnálkozik, azü mondja aber, aber, mein armes Kind, tesz- vesz a szobában, lesimitja egyenként a betegek takaróját, szeretettel nézi Máriát, aki' ugylátszik a kedvence.

— Liebe Schwester — mondja Mária, de elhallgat aztán— Bitte meine KteinV5

— Semmi — mondja a kislány és sz kar kozottan nézi <a mennyezete*.

A nővér kimegy. Ruhája ráncai között megzörren a gyöngyökre fűzött feszüter. Lapossteku, fekete cipőjében puhán, cső. szogva lép.

Márta teát iszik. Érzi, ahogy a meleg folyadék kortyonként) lejut ebes, bizmudí'ol elgyötört gyomrába. Minden kortynál fájdalmat érez. Mi baja lehet tulajdonkép-' r? Miért beszélnek folyton latinul ezek az ötvösök?

Nagyonmagyon Hassan dél lesz. Ebéd. örülnek az ebédnek, mint a gyerekekA városi tanács Kozleménije a Kéményseoris rendszeréről

KOLOZSVÁR, január 19.

A városi tanács hivatalosan közli, lic^y, az eddig érvényben levő kéményseprési szabályrendelet módosítását a szamosi királyi helytarióság jóváhagy ó. A módosítót'.' kéményseprési szabályrendelet értelmében, a városi kéményseprési üzem hatáskörébe tartózik

a város területén lévő összes kémények és füstvezető csövek tisztítása, a kémények égetése, az uj kémények felül* vizsgúlása, a mosókonyhák kemencéinek és a gyárak kéményeinek, valamint a központi fűtésű házak füstve* zelö csöveinek tisztítása.

A kéményseprési dijak fizetésére mindenki köteles, még akkor is. ha. magán kéményseprők által végezteti is cl azt a munkát. Közli a hirdetmény, hogy a város pénzügyi o-sztálya az első szabályrendelet értelmében megállapított kéményseprési illetékeket leszállította. Felhívja ezért a háztulajdonosakat hogy o városi kéményseprői alkalmazottak munkáját ' ne akadályozzák meg, mert ez büntető következményeket von m^ga után és t szabályrendelet 2S-ik szakasza értelmében azok, akik a városi kéményseprők munkáját mcgalcadályozzálz 500—1500 lejig terjedő pénzbüntetéssel bűntetteinek.

LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg« választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyyosztályábatt. Claj« Eiaţa Unirii. /V v ^