Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-20 / 16. szám

i 930 ja n u ár 2 0.

Hogyan él a mai Heriinl

ELLENZ &K

Kicsiny képek egy nagy város életéből

I. közlemény.

BERLIN, január 19.

Berlin ritkán viselt álarcot, de ima nagyrészt levetette. Pedig minden várost álarcban ismerünk meg. A város legnevezetesebb vonását szer le n világon mégis merik és egyebet nem tudnak róla. A párisi éjszakák színes meséit habzsoló ide gén nem hiszi el, hogy mindez az idegenektől és az idegenekért van. Az északi népele hidegségét föld rajzköri yvekből szi- vattvuzták belénk s ma kevesen tudják

zik, Iranern -.arm n hatalmas államra, omelynek éppen Berlin a fővárosa. így megmaradhatott annak, ami tulajdonképpen: a kispolgárok világvárosának. Erre nem lehel: álarcot lm/.ni. .színes mesével elferdíteni, ez szembeszökő ténnyé vált. A német Berlin élete a kispolgári élet mozaikjából rakódott össze. Ha érdekességet keresünk, ezekhez kell lehajolni és ezeknek aiz életét kell megismerni és csokorba szedni.

A kiváncsi berliniek

Kiváncsi mindén ember. De ha, rangsort állítanánk fel, a berlini az első sorba küzdbetné fel magát. Látni akar. A látványosságért sok mindent megbocsát. Ezért elsőrendű dolog, hogy a kíváncsiságát ki is elégítsék. Nagy feltűnést keltett a világsa jtóban az az eredmény, nmeivel a német állam a téli gyűjtéskor felmutatott. Azon a délutánon, amikor a német állam hírességei gyűjlöpersellyel a kezükben az utcák sarkaira kiáltottunk, életveszélyes tolongás volt Berlin utcáin. A pénzadományt minden gyűjtő öröm me! logadta. De annak deeára.

n legtöbben órák hosszat állottak sorba, csakhogy °z Unter den [Juden passage-ja előtt elvonulhassanak és adományukat abba a malomkő nagyságú perselybe ejthessék bele, amelyet Göring miniszter, a berliniek népszerű „Hermannja“ szorongatott.

De Göring honorálta ás a gyarapodó adományokban megnj'ilvánuíó népszerűséget. Mindenkihez volt egy kedves szava. A gyermekekkel eljátszuidnizjott.

A gyűjtés eredményét nagyban növelte a szinészbál. Tessék elképzelni! A Fridriehstrassén levő Toibis filmpalotában ott volt Berlin minden nevezetes színésze és színésznő je. A nagyderemben szólt a zene és mindenki beléphetett. Tánc jegyeket lehetett: fillérekért megváltani. Ott állott a kisiparos, a kereskedősegéd, a kiszolgálókisasszony és velük szemben mindazok a művészek és művésznők, akiket eddig a színpadról, vagy a vászonról ismertek és istenítettek. De most... Egyr elszánt mozdulat... Egy pár lépés... és a platinaszőke filmsztár elölt táncra kérő meghajlás, ctgy igenlő mosoly; a vailcer hangjai melleit máris együtt lejtett a nagy filmtszinésznő és a, boldog kisiparos. A menyasszonya talán most ment el táncolni Wdly Fritschel, vagy Viktor de Kománál. Egv pár pillanatig tart ct tánc. De a színház és mozirajongó kisemberek egymást tapossák a bejáratnál és ömlőnek a fillérek, hogy a v é gél s z ám olá s n ál h a falni a s ha ukóhegy- ként c.satoltassék a gyűjtőakció központi pénztárához, amely a téli segélyezés kérdését oldja meg a legmesszebbmenő határokig.

De talán ne nézzünk ilyen ritka alkalomra. Elég, ha egy utcai kikiáltó üti fel a sátorfáját valamelyik utcasarkon, máris özönliiik a nép. Bámul és vásárol. De azt okvetlenül elvárja, hiogy a kikiáltó szettemes legyen. Ha reklámbeszédjében egy-két anyósviccet nem tud elmondani, nehezen találja meg anyagi számítását.

Egy látvány van azonban, ahol tökéleteset kell nyújtani a berlinieknek. Ez a katonai parádé. És ismerjük el, hogy itt tökéleteset is kapnak. Az Anschluss után. amikor az osztrákra még a nap is fényesebben sütött Németországban, érdekes jelenetnek vollum a tanúja. Egy öreg nénivel szorongtunk az úttesten, ahol a Hitler kancellár előli tisztelgő katonai egységek vonítlak el. A várakozás perceiben kifogyhatatlan szóáradattat dicsöiteí- ie aiz osztrákokat a jámbor nénike. De nemsokára megkezdődött a csapatfeivo- nulás. Az öregasszony szakértő szemmel nézte, majd magasztalta a felvonuló porosz ezred eket/ Ezek elvonulása után egy, egyenesen erre az alkalomra elhozatott osztrák ezred közelgett feszes diszlépés- ben. Nézte őket az öreg, végül megszólalt: ,,Igazán éppen ideje volt, hogy a birodalomhoz csatolják ezeket, hiszen maguktól még azt sem tanulták meg, ho Hiésraeá gyűjtési szenvedély

ciális századok, amelyek őrséget tartanakkülföldi vendégeket fogadnak, vagy katonai parádékat nézetne1: be. Az ilyen diszszázadok zenekara egyenesen a művészet. és bűvészet határán mozog. Tökéletesen előadott indulók közben, mialatt a legkifogástalanabbul lépkednek, taktusra dobálják lel dob vénükét és egyszerre kapják el, majd az elöl lépkedő karmester hajítja fel vezénylő botját és úgy kapja, el a levegőben két-háromszor megforgatott, botot, hogy még az areiz- ma sem rândul mg és feszes lépésében sem fedezhető fel a legcsekélyebb hiba

sem. : ‘

rruvfixü/rdijúii

KEß JEN EREDETI COCOSEL POROka T

megfelelőbbnek, azt válaszolta, hogy akkoriban csak. 'azért volt jobb világ, mer* * sor szesztartalma nagyobb volt és olcsóbb áron lehetett beszerezni. Maga Coring is, aki a négyéves terv vezetője, szükségeseié* •átta megemlíteni azt, amikor a négyéves tervről beszélt, hogy ő mint régi sörivó, mindenki számára garantálja, hogy amig 5 ék Németországban rossz sört nem ájulhatnak. Ami igaz, igaz. Mindmáig a szavát betartottaSok érdekes és apró dolog jellemzi a berlini német ember éleiéi'. Előttünk néha furcsa élel'szokásmkat törvények szabályozzák, amelyeket a mai rezsim sem változtatott meg. Itt megszabják azt, hagy, milyen hosszú kell legyen a készen vásá roll ing, hányadikán lehet felmondani a hónapos szobát és milyen időközben keli kicserélni a törölközőt. Köbben cl és boldogul a kisember, mert Und ja azt, hogy az ái kunra bizalommal lámaszkodhatik 03 aZ állam is őreá. Sokat nyújt nekik az állam, de sokat is vár tőlük. Önkéntes munkát és munkakedvei, kitartást és áldozatkészséget.

Tóth Bálint,

A leglöhh ember gyűjt valamit. A legáltalánosabb a bélyeggyiijtés. Itt nem megy sértésszámha, ha magas rangú embertől kérdezi meg a külföldi, hogy nem gyüjt-e bélyeget. 80 százalékban igenlő a válasz, míg a többi esetben azt a választ adják, hogy noha ök nem gyűjtenek, de ha kaphatnának egy párat apósuk, vejük, testvérük, vagy valakijük számárai, nagyon szívesen elfogadják. Portások és altisztek valóságos ragadozóként csapnak le a bélyegekre, vagy arra az illetőre, akiiül bélyeget szimatolnak.

Németországban . nem monopólium a tir hány nemit és ezért a gyűjtési szenvedélyt az egymással konkurrátó cigarettagyárak is kihasználják. Az. egyik gyárnak a gyártmányaiban kis kép található. A képen sorszám. Aki cigaretta- vásárlásai után a képet elteszi és az 1-től öt vertig,. vagy százig terjedő képsorozatot összegyűjti, a gyártól albumot kap, amelybe a képsorozatot beragaszthatja, így albuma lehet a Világháború nevezetes eseményeiről, hires művészekről, trópusi állatokról, stb.-ről. A másik gyár dobozaiban kiesi számozott cédulák vannak. Aki egy ilyen sorozatot összegyűjt, értékes könyvjutalmat kap. Pl. az olimpiai albumot.

Sokszor el lehet mondani, hogy sokan inkább azt nézik, hogy mit nyerhetnek a mellékleteken, mint a cigaretta minőségét.

A gyűjtői szenvedély ilyen kifejlettsége mellett nem csodálatos, hogyha az állam 'rendelnie értelmében a legszorgalmasabban gyűjtenek minden olyan tárgyat és anyagot, melynek már hasznát nem vehetik,' de összegyűjtve, az állam, rIyersanyágként pompásan felhasználja.

A propaganda a legtökéletesebben

használja ki

a németeknek a tudományszomjóságát. Az u. n. kullurfilmek, amelyek a legkülönbözőbb dolgokkal ismertetnek meg szemléletes és szórakoztató formában, újabban észrevétlenül bár, dó akaratukban befolyásolják a közönséget. A vas- bányászat mennyiségét nem találják az illetékes német tényezők kielégítőnek. Ezért j) vasat teljes égé-/ében oda kill fordítani, ahol egyébbel nem pótolhatják. Ezzel kapcsomt -vin tehát egv pompás kultúr!ilmot mutattak lie. A fűm az üveggyártásról szólott. Bemutatta az üveg készítését és mindazt a gyönyörű dísztárgyat és praktikus eszközt, amelyet t\7. üvegből készítenek. A végén olyan tárgyak jelennek meg a vásznán, amelyeket üvegből is, de. fémből is szokás készíttetni. Közben felcsendül a bemondó hangja: az üveg mindenre megfelelőbb. mint a fém és mivel az üveg német nyersanyagból, német ipari helyeken készül: használjatok üvegből készüli tárgyakat!

 macfásr, és siss*

a berlini kispolgár életének szoros tartozéka. Ott ugrál a madár a legtöbb kispolgár házában és a türelmes német asz- szony sokszor betekig tanitgatjn, mig megszólal a madár és valamilyen szót végre elcsiripel. Berlinben hatalmas madárüzletek vannak és a háziasszonyok között valóságos tudománnyá válik az, hogy milyen madár melyik időszakban, milyen ételkért rajong a legjobban.

A knlyakultusz sokkal józanabb, mint odahaza. Nem korzódözül használják őket a dámák, hanem szinte «'sailádtag- nak tekintik és szeretőtökkel inkább e,tikion igyekeznek elhabnozni. Az. 'Ízlelek előtt horgok vannak a falba építve, mert a kereskedő azzal '-zámol, hogy kutyával érkező vásári Ţi valahei et kell helyezze az állatot, mi/el az üzletbe tilos bevinnie. Ide akasztja! a kutya láncát a praktikus német polgárasszony, aki a vásárlási utat felhasználja arra, hogy állóit ját megsétáltassa. Ez â praktikus megoldás másutt is látható. Az olyan áruházakban például, ahol tilos dohányozni, az ajtó előtt rézvályucskák vannak beépítve és aki rövid vásárlásra szivarral érkezik, ide fektetheti a füstölgő szivart

amelyből aztán vásárlás után tovább pöfékelhet.

A kávézás a legáltalánosabb és legünne- pclyesebb tevékenység a német csatád éleiében. A kávét leforrázzák és egészen higan osszák, legtöbbször cukor nélkül. Néhány cseppnyi tejet is öntenek a kávéba és ezt élvezik a nap legkülönbözőbb szakaiban és evvel kínálják meg a ház vendégen >s. A kávézás kultusza mialt ér'.be'ő is az a régen tapasztalt felháborodás, amellyel a napokban azt' tárgyalta n berlini ember, hogy az állam nem tud kereskedelm. egyezményt kötni a kávNermelő országokkal és- ez ia-z oka annak, hogy a be ívni üzletiekből kifogyott a kávé. Természetesen elsőrendű feladata volt az. államnak, hogy ezeket a híreket a ieghalározot'.ab- ban, megcáfoljál és közölje, hogy a kávéellátás teljes mértékben biztosítva van.

A kávé fellé talán csak a sok fontossága emelhető. Annyira sokat jelent ez a nemet kispolgár életében, hogy az egy k munkás, ember, akinek a nemzeti sz.ocn- lizmus uralma óta összehasonlíthatni!mu' jobb dolga van, mint azelőtt' volt, arra a kérdésemre, hogy mit kifogásol n mostani rezsimből és mit) találti a régi rezsimben.

Kiscserkész

Ü'P a .kiscserkésiz a vonalbein, az obiaknál' es meredten bámul ki az ablkaikon. Azaz esik bámulna, ha az obiak nem lenne úgy l>c- fogyva, hogy nem enged semmit látni n bánáti mezőkből. Lehelnének a. vonatablakon Ini tűzhányók, gleccserek, fjordok, óceánok és . dzsungelek, a kiscserkész akkor sem Látna többet, mint most, de azért csak bámul kj rendületlenül.

Nagyon felszeg, szégyenlős kiscserkész. Az'- apja középen elválasztott fényes- heimehaju j úriember. Egy fchérszaikállu., jóságosarcn. pappal beszélget. Családi dolgokról. Ül még o kuniéban, egy anyai az iskoliútslány á voil„ egy idősebb hölgy és két utazó. A két utazó ve-, lem együtt szállt át! Ilian a motorosról a vonatra. A motoros piros volt, két vagonból állt, két óráig rázott, <a vez,e!ö ugv vezette, mint a villamost 'és borzalmasan! csörömpölt. A két Utazó kiét óra ho-Vzat menetrendről. üzletekről óv szállodákról beszélt. Megtárgyalták a Bánátban levő összes váró-, sok összes szállodáinak összes) árait. Megtár-' g vattáik. botgy mit szokott nekik pakkal ni a feleségük az útra. Aztán elővették, amit n, feleségük naíkkolni szokott és cemi kezűitek., Most itt ülnek és nézik a k ‘'Cserkészt.

Az. iskola silány anyja és az idősebb hölgy is befejezték az. eszmecsrét arról, hogy milyen divot a kőföttruha és ki és mikor és* tini kötött ilyet legutóbb. Az iskaláshmy is elhallgatott., nem nyúzza oz anyját a friss filmujsóg-mulogatásisa:!!. meg azzal, hogy .Tanéi Goiynor milyen tündér és Robert Toy-- lor milyen cuki és. «uz ő Iönlénelenrtan-átnöje' milyen, vén és undok. Nem, mindenki a kis- cserkészit mázlii áhítattal, olyanformán, mint egy klasszdkjUKi szentképet, vagv hősi emlékművet. Mert a kiscserkész rendkívüli lény. A papája, n középen elválasztott fényes barna- hoiju űriemben, mesél róla< ® ő üli, mint Lindbergh az óceán-repülés. után, szerényen és haélgaliagoiT.

Sovány,, sápadt, átlátszó kisfiú. Füle, ke-' ze, arcai, bőre átlátszó. Rendkívül nagy kezei és Láibnii vannak. Talán ezért meg a nagy, álmos- szeméért kies t hasonlít Greta Garbóra •

A kis cser kész nagy beteg volt. Meséli az a'pija. hogy ui eserkcszregula, szerinti az intézetben, ahol a gyerek Irenmlakó, minden 'léten egyezer, minden kiscseiikésznek éjjel őrt kell állni néhány óráig a hideg folyosón. Kiscserkész meghűlt, köhögött, de csak állt tovább a folyosón éjjel, mint egy bős katona, őrködött a többiek egészséges, jóizü szuszogó sa felett. Már lázas volt és rázte, a hideg, de akkor is tovább őrködött, mint jő pásztor a jiihaiouail. Csak akkor tudták meg, hogy milym hős volt a kk'osertkész, mikor ágynak esett. Ez a gyerek tudja, mi a kötelessége.

.Mindnyájan bámulattól nézzük a hősen őrködött ki se sark észt,, akit az apja; most visz- szavisz az intézetbe őrködni s< aki nagy kezeivel rendületlenül kotorász az arcán és búmul ki az obiokon átlátszón és hősiesen.

(M L o

és hiszik, bogy a svédek ,a világ legszen vedélyseibb fajtái közé sorozha- tók.

Berlin élete a sorozatos poülikai zűrzavarok között nem válhatott tiszta képpé a külföldiek előtt. Nem volt párisi éjszakája, nem volt pesti panorámája, nincs londoni ködös utcája, vagy new- yorki felhőkarcolója és igy nem leli közismert várossá. Amit általában, tudni szoktak róla, az nem Berlinre vonatlcogyan kell lépni egy tisztességes katona- 1 nak“.

Hu ilyen magas az. igény, természetesen vigyáznak is annak kielégítésére.' Úgy lépnek a berlină diszszázádok, mintha nem is emberek, hanem gépek volnának. Meg is kérdeztem az egyik befolyásos ismerősömet, hogy hogy a n tudnak vallódi katonai kiképzést adni a hadseregnek, ha azok úgy tudnak d-iszlépésben tisztelegni, hogy annak megtanulására talán évek szükségesek. Nevetve világosítottak fel, hogy nem az. egész, német hadsereg gyakorolja tizeket a drótonrán- gatott lépéseket, háncsra csak azok a spe-