Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-15 / 12. szám
10 fl LLHNZAK J9J9 fmmuir 13. Egy rend ruha Mtkor 0 giinvir itimh'fi) íténu't irodalmat tnuh- M Kv-'dg tannr iir tut magyarázta, hot/ij Schiller v indarab jdnak, <> Teil \duum >"'k, luiitjdonkcpeji ‘*etn Tel! o hőse, hanem o: égés.- sttíjcj iH'l> /•’ jut eszembe. mikor ii<kV/ ►« t»/ Kóvctke :endö történetemre gondo "A, iiinehi ti , báróról szól. «/,. «» m ■ • /donkéik'n nem <>, hajtom egy remi rutur. I történet idesfoih huszémes, de </A<ír rri'f x megtörtenhefett volna M(, í.v elégtp’- né!, kiélő:ö időket elünk. jótékony mozgalmak nv-^j i\ t>rs:/),fi_i<nn orgtts kodnak n bújok enyhítésén. Akkor ir megindít t n t rsadolom körében »liHm mozg 'om, »mely , ruhátlanokat rn- hord! igyekezett eHotni Nagyon fürge,, </«/- >l<>:ott e; n mozyalom minden házhoz elju mtt a felszólító'. aki teheti oeijyen elő ru- ftaiárábóf valami huszitáit holmit és adja a:oknak, akiknek nincs mit felvenni, fí hnró gazdag einlier volt, das fial (utójában élt, népes személyzetet tartott, amellett nevezetes volt arról, hogy választékosán és jól öltözködik. Tőle igazán ej lehetett várni, hogy ixilami rendes nd*4kozássál járul hoz zó a morgfdomhoz Már csak azért is, mert a hnró jól érezte. mire kötelezi vagyoni állása. Most ’ behhxrfita a magántitkárját, hogy segítsen váhxjirt-ni. Viseltes ruha alig akadt: volt n bárónak elegendő szegény rokona, aki megkapta a viseltes ruhát. Tiszta uj volt a szekrényekben minden <yf Sorakoztak a remek anya/ sz önét hői készült ruhák. ahogy a gondos tints Itenk'sztotla őket: falkaimdá- szatri v’dó vörös frakktól kezdve o fehér nyerssel yent ipfári ruháig — Válassza ki akármelyiket. — mondta n báró — aztán adja oda a komornyiknak, hogy vigye el a Itá:mesterhez nvtjd lágyé be, nhai»í kell. — De melyiket adjuk, méltóságav írrirmf Valamennyi tészta uj. — Dánom is én, melyiket Csak abból tudok od-ni, ami i>nn Azzal a báró otthagyta lf titkárt. Annak felcsillant a szeme Régóta irigyelte már a Hotel CORVIN Budapest. Családi szálloda a város szivében. Vili., Csokonay-utca 14. Nemzeti zinháznál. I Újonnan berendezve, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz. Egyágyas szoba P. 3, Kétágyas szoba Pengő 6*—. Iára egyik ruháját, egy f edtér csikós, sötétkék, kétsoros remekbe szabottat. Mivel ö is ott lakott a palotában, leakasztotta ezt a ruhát, bevitte a saját szolgájába és heaknsz- Intta a szekrényébe. Saját holmija közül pétiig kiváiasztott egy még jó állapotban levő barna zakkót. És csengetett a komornyiknak. .4 komornyik átvette a ruhát és bevitte a szobájába. Nagyon tetszeti neki a rulé* Bár ü jónuij kisebb termetű volt a titkárnál, kellő jrvitással ő is hordhatta. Jó lesz. gondolta, vasárnapi kimenőre. Beakaszt ott o a szekrénybe. Kivette onnan eddigi kimenő ruhá. jót és levitte n házmesterhez. Meghagyta neki, hová vigye .4 házmester mustrálgatta a ruhát. Jó szürke szövet volt, kicsit kopottas mór itt-ott de még mindig jobb, mint neki bármelyik ruhája. 0 ugyan kövérebb volt a komornyiknál, de hát orrávaló a szabó, hogy ki eresz . sze.n belőle. szürke ruhát beakasztotta a sifonérba kivett helyette egy kopottas, foltozott ruhát és hivatta: vielt. — Ezt a ruhát elvisz, ide, meg ide. Megmondja, hogy ezt a báró ur adományozza. A vici bólintott és bevitte magához a ruhát. Aztán beszólitotta Jánost. Jrínos afféle fahordó ember vak, földhözragadt szegény, aki alkalmi munkákat kapott ennél a háznál némi borravaló fejében. Fát hordott, kutyát sétáltatott. küldözgették. A vici most is rábízta a feladatot. Fahordó János elgondolkozott: — Muszáj ennek ma lenni, vaay ráér holnap? — Ráér holnap fs. Helyeslőén bólintott erre Fahordó János. FMe a ruhát hazavitte nyomorszállására. Másnap reggel pedig, mikor munkába indult, ezt a ruhát vette fel. A maga össze-visc- szn fáldozott, toprongyos, szakadozott holmiját pedig szépen összekötözte batyuba. Elment a központi gyűjtőhelyre és letette a nyomorúságos rongyosomét az asztalra. — Ezt B. báró ur Öméltósága küldi. Az a jótékony hölgy, aki a rongyot átvette, fejcsóválva állította ki r, nyugtát, és talán még ma Is rosszal gondol az elegáns báróról. Meg nem értheti, hogyan lehet g-°i vaffér hire az ilyen •szégyenletesen és szemér. metlenül fukar embernek Harsányt Zsolt. LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg- \ áíasztékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. ä ASZTALOS ISTVÁN: MARIKA HAZAJÖN összehúzott szemekkel nczcw végig az A tehén hátra bámult a szénát hozó emberre s elmuniniogta magát csendesen. Orbán Péter nem látta az ölében levő szénától, neki ü'tődöH. — farta nvc, hogv a! . . . — A tehén arrébb farait. B elegy űrt a a jászodba a szénát A teli-", bolerépett s őrölni kezdett csendes szár mozgatással. A szája két! szélén lecsüngő szénával úgy nézett ki, mintha bajusz\ nőtt voLna. Az ember lepatlítfl az ujjasára tapadt rzá- lakat, az.tán villával!' rendezgetni kezdte az almot. —- Lába pc, lába! ... A tehén topor- gotit. Letetne a villát s végig simitot'tu az állatot — Mi a sure? — dürmyögt'c. Dudo- rodást érzett Nyomkodni kezdte. A tehén idegesen csapkodott a farkával LapogaWa cservdesrcefHe. Még egyszer körülnéz'.-ct, aztán kiment. Az istálló előtt megáik s a zsebébe koorászött. Agyonsanyargatott cigarettát húzott elő. Az este kínálták meg vele, akkor ekeHtá, most rágyújtott. Nagyo- kai szippantott rajta, füstölve ment c őre az udvaron. A disznóólban naigyszőrii láncos kuvasz feküdt. Ez a kutya őriztá Orbán Pé tár legénységét. Meglebbentette farkát a gazda láttára, nyakán megcsösrent a lánc. Ügye se vetett rá az ember A házból fejkendős öreg asszony jö> ki. Egy üstből odosük puliszkát vakar.n a tyúkok elé, három éves kislány unokája ki- sérgette nyafogva — Üj veszteg te — szólt rá a nagyan/b — mit tudom én hol a bubád. Az ember megállt: mellettük. A gycek mezítláb volt, buzaszőke halából vékonv, piros pestli fityegett. Nagyanyja kö'ört; rá igézés ellen. A vénasszony a fiára nézett. — Nincs papuccsá lá tod, pedig iő a tél. — Elbiggyesztette a száját. — Az anyjától H es ’ehe^, rná levelet se küd. Orbán Péter elkoniorodotr. — Haggya anyátn, ne nund Marikát ossza! — Ossza a nem tudom mi. Akar hint se hajjam • . . Csak ami igaz, az igaz. — Mi igaz? — ráncol5a össze homlokát az ember. — Há az, hogy üdéje, hogy hazajöjjön. Mán éppeg egy esztendeje, hogy asszon nélkül vagy. — Ne fájón az magáruk! — Fáj a fasancnak hallod! Mondom hi- rit se hajjam. — Elhallgatott. Bevitte a házba az üstöt. Az ember meg simogatta a 'cánykája h> jáfc. Majd lekuporodott mellé s úgy kérdezte: — Há hozzak-a? bombócot Linus? — Egen, — bólogu+ott szaporái a leányka. — Na. aggy puszid tatának! — kérte az ember. A kislány nagy buzgalommal ágaskodott a borostás archoz.. Apja jólesóen érezte hideg, kicsi orrát. Felemelkedett elnéző szemmel: Egv e;/ tendeje biza — sóhajtotta. Beszólt az ajtót — Megyek egyet ... A postamesterekhez. — Oda mehetsz! — morgott ki a vén- asszony. Az ember felcsattant: — Nem a maga baja a se . . . Ha ir, ha nem. — Bolond vagy dátom. Raf'ani tőröd a bosszúd. — Maga mind uszintti. Tuggya, hogy hogy vót, mégis uszint. — Kiabálva beszélt, bajusza niozgott a szája után — Nem akart menni, muszáj vót, ügyi? Ki szógál szívesen? . . . Tehenet vettünk, bankói fizettünk. Mit akar még? — Felhúzta a vállát. — Tuggya az ánti Isten! Dühösen a kapunak tartói.. Az anyja utána kiáltott: — Várj ;tte! Vedd az inseplő kalapod, ‘sze vasárnap van! Orbán Péter ingerülten legyintek és ki-« ment a kapun. — Mindég Marikát rágja — gondot-a dühösen. — Bezzeg akkor jó vót. Hogy biztatom. így Pét-er, úgy Péter. Háza van, födje van. Árva lány, nem dirigál senki. Te meg szógalegény vagy. Vedd cl, fődes g£'zda leszel. Most meg furton furt rágja, az bán csa ejsze, hogy szereti es. Há lehet azt nem szeretni — gondola eMgyuló szívvel.. — 'Sze olyan a', mint a Somlyói Márta. Szép es, jó es, dógos es. — Igaz, a főd es kell, jólesik tudni, hogy von. Meg a ház. — De olyan asszony es ritkaság. Nem es engedi rágni többet. — fogadta meg keményen, örüjjön, hop- olyan menye vonDon s megindult mogorván A házak elő"ti padokon öregek üldöz,é' tek. bőikor rokolyáiu asszonyok pletykád ga'tak. — jó napot aggyon Isten — kösröngetett. — Néked es Pétirr — fogadták. Elő'te egy öregasszony baktatott fekrtz- ben Kezében inukonyvet tartott, az ima- könyv mellett nagy, fénycsszemü olvasó fityegett. Orbán Péter ólér"' a nagy boltoig. Bement az ivóba, amely nyitva volt vasárnap u. Hoszu padok mdWt hosszú asztalok áh tak az olajos padlón. A padok tele voltuk emberekkel, akik hosszú nyakú decisckbe kortyolgat ak s egymással beszélgettek Gréf, a korcsmáros és postamester egyszemélyiben. a söntésben ténfergett Orbán Péter hozzáfordult: — Gréf ur! Jöntcc ikct'clem? — Nem biz-a, Péter. Egy öreg nagybaiuszu ember, aki legkö- zelébb ült a söntéshez_, odagzólt: — Ne es vári Péiter, nagy a szárazság az idén! — Há osztán? — nézett rá értelmetlenül Orbán Péter. — Osz'án még a ténta es k száradt oO — simogatta végig sunyin a bajuszát. — Hanem, ha levelet akarsz, van a cserédben ne féii. Veri az októberi rogya ... — Na, nem üil-sz le? — húzódott arébb, hdv-r csinálva. Orbán Péter bosszankodva nézte- — Magát es veri a vasárnapi hárma/’, úgy látom Anti bá! — Mikor mejik fiam. Ma a vasárnap: Orbán Péter induílni akart, de eszébe juI tort valami Leült a felajánlott helyre. — ' Anti bá! — fordul! az öreghez. — Nem jönne el szántam vaj két nap? Nekem nincs mivel — tette hozzá. Az öreg gondolkozott. Aztán fontoskodva kérdezte: — Hol a födöd? — A hegy alal'tt. — Há elmehetek. Várj csak! . . . Hétfőn, kedden nem érkezek Szeredán ó lesz? — Nekem jó még hamarább cs. — Há hamarébb bajoson. Há akkor szeredán. — Félszcmmcl Orbán Péterre nézett. — Hoxacc két fele«? — Az hopo- zott egy kicsit. — Gréf ur, hozzon két deci-'t — szólt aztán a söntésbe. — Na, szerusz — koccintott az örvg. A nagy utón fehérharisnyás legények mentek összeiogózkodva Harsányan éne-« keltek. Orbán Péter felhajtotta az iratát. — N* I megvek! — állt fel. — Há 3kkor szer— ! dán — fogott kezet' az öreggel. Fizetett. — Ezért bombócot! — hagyta ott a visszajáró pénzdarabot. Kiment és tépelődvc hazaindtrch. — Nem jött levél — motoszkáiH agyában a gondolat. Hirtelen nagyon egyedül érezte magát. A kapuban kint álldogált a kicsi Linus ( Együk kezében egy tarkaruhás kaucsuk : babát tartó'«, a másikban egy almát, me- J i'.yikben már benne volt a fogainak hefye. j Mikor meglátta az apját, lelkendezve fu- ; tolt eléje ... — Ni buba . . . Alma' - • • — mutogatta boldogan a kincsed. — Az ám, buba — cirógatta meg az , j apja. De megdöbbenve vette jobban sz m' ügyre a cifra babát. — Te, ez ugyan valóst szép buba! Elá kitől kaptad? — kérdezte csodálkozva. — Márna hozta . . . — Ki te? — torpant hátra az ember — Máma! Még papucsot es — nmeire büszkén ujcipős lábacskáját az apja elé. Orbán Péter úgy érezi'-e, hogy lángra lobbant a szive. SiettVe nyitott be a kapun. Az anyja éppen szembe jött v.-íe, o'sszt- szorított szijjal'. — Igaz anyám, hazajött Marika? — kérdezte izgaLotrt&n. A vénasszony hátra biccentett a fejévd. — Igaz- Frigy, benn van a házba. Linus hol? — kérdezte csendesen. A fia csodáDkozva nézett utána. — Ejsze veszekedtek — gondolta. Nagy' léptekkel sietett fdk A tornácon lassÍTOör . . Nem muszáj lássa, hogy úgy örül neki — gondolta. Bdlépetjt. Szétnézed kereső szemmel. Senki sem volt a konyhán. Benyitott a belső szobába. Ott volt; az asszony, ölbe tett kezekkel ült a fal melletti kanapén. Szőke haja feher kendővel volt bekötve. Révedezve né"* a belépő urára. — Szerusz, M~rika! — köszön’ c *nc<-' mosollyal az ember — Há rncgjö' ' Közélébb lépett, kezet nyújtott. A/ ay-'/ony ült sápadtan, nem mo/du csak az ajk ú remegtek. Orbán Pé cr * l i mi idegenszerűsége« látott rjjia. — Há szerusz. te! Vaj mán észre •; ”e svéd a szegény embert? — mosolygóit rá melegen, kezét még jobban oda kiná!\ Az asszony nehézkesen feláll , kezeit -- nyedten eresztette le kétoldalt. Nem ív— zett az. urára, csak állt a vastag defekávti, anagyra nőt hasával, arcát májfoltok ék- tálén kedtek. Orbán Péter megingott. Arcán ott u!.‘ még a mo^>ly s agya még nem fogú iei tisztán, im« fázott, összc-vissza forgott z e»ze kereke. Alit torz mosollyal, előre nyújtott kézzel. Tekintete a semmibe meredt, már nem lá!fta a lehajtott fejű ^>z- szonyt, kinek szeméből nagy gyöngysz*- mek gurunak előAztán leejtette a kezét. Az asszony im« bolyogva ment hozzá: — Pé'er, jaj P^ter — kiáltozta — nem vagyok hibás, hTlgrss meg! Az urába kaposzkodotJt . . . Az ur rám jött . . . Nem akartam Péter, hi ld meg ... Ne haragugy, jaj ne hayagugv! - Odabujt az ura meüéhez, nehéz, kc-erii zokogással Orbán Péter arcán feke‘‘e volt a mosoly. Akkorát lököW az asszonyon, hogy -z hátra bukott, neki az asztalnak, onnan <e a földre. — Te ribauc, te — ordította. Ha ezt érdemiem «öled, te? Szájából bajuszára fröcskö+t a nyál . . . Veszett düh vei taposm keztá az asszonyt. Kitaposom belőled, te! Az asszony nyögve fetrengett a padión kezével és térdével védte a hasát. Az öreg asszony sikoltozva szaladt be. — Mit csinálsz Péí’er? fézusmárjám te! Gyere bolond! Mit akarsz? Tömiöcöt? — Rángatta a dühödt embert. Sikerük is valahogy közéjük állnia és kkaszigá’ta fiát ’-z a j ön. Az ember vi-sszaacsargotr: — Aztán pusztulj innen tá! Ne lássalak az életen, mert essze váglak! — Kitámolygott. Az öreg asszony visszament a szobába. Orbán Peer hátra menft a csűrbe, mi it megvert kutya húzta magát egy szaftra zsúpra. Vacogott a fog3, cüdergett rn in* dulatfól. ÁtüÜ'e mozdulatlanul, magába né ző szemmel, az egész délutánt. Már az este is elősompolygott ; vackából feketén, mikor beszólt félénken hozzá az anyja: — PétcT Jtt vagy*? — kérde?4e szipogva. Nem felelt. Az öreg asszony odament hozzá: — Gyere fiam, egyél! — Elment az a rosszféle? — Kérdezte rekedtenAz öreg asszony hallgatott. Orbán Pétár rákiáltott: — Hajjá, mon« gya meg neki, ne calájjam a házba, m :r essze topogom, mondtam! A vénasszony a tető felé bámult, aztá i féiszemmel a fiára nézett: Az ő háza az, Pé'er! Az ember felugrott: — Mit mond? — Csak azt, hogy nem kergetheted ki az övéből! Az ember káromkodott: — Az« a szent- séges! . . . Fújt egy nagyok. — Há akkor én megyek el! Az öreg asszony megint hallgatott egy darabig. Majd csendesen beszélni kezdett: — A főd es az övé, a tehén es . . . Cs*ik • azér mondom. Osztán nem muszáj tuggyák j a faluba, hogy nem a tied. Ha fia lesz, még szerencse . . . Ö nem hibás, na . . . Ránézett a fiára fürkésző szemmel. — Csak azér mondom . . . Gyere oszt m egyél! ... — Csendesen kiment. Az ember fogcsikorgaítva ült v:ssza a zsúpra. Térdére könyökölt. Anyja szavaitól nehéz fejét kezébe hajtatta. Soküg ült igy, magába roskadva. Rágták a goido’at- egerek, ették, emésztették. Végül felállt. — Hej az Uristánit! — sóhajtotta . . . Kinyitotta a csüraftót. Hidegen állt szembe vele az októberi sötétség. Szét lézer. Későre járt már az idő. A házban lehúzva égett a lámpa. A disznóól felől lánc-csörgés ha!iítatszotli'. Az istállóból a tehén szuszog ása. Szeredán jő Anti bá! — gondolta hirtelen. Mégegyszer szétszézett, aztán bement a • házba.
