Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)
1938-12-11 / 283. szám
ELLEN 7EK «—Uli Mr. I 1 J n december BUCIUL- VJM^JÍH.U£MI Királyfiak az idegenlégióban PÁRIS, december hó. A köztársasági gárda diszbeöközött k.r tondi kivont karddal sorakoznak a P. L. M„ a közismert Páris—Lyon—M-'dicer- rance vasútvonal óratornyos, nagv, cirra állomásán. Trombita harsog, dob pereg. Közben lokomotivok ziháltak, poggyász- targoncák görögtek, hordárok ordítoznak; füttyszó, sistergés, szaladozás — és .1 ki' tanai disztemetések fenkölt némasága a harmadik vágány vonatán. A Pere Lac- haise'ben van ilyen, ha a Becsületrend valamelyik parancsnokát temetik. Ezen a helyen szokatlan, szinte groteszk ez a ceremónia. A tiszteletadás a gyászvonatoknak szól. melyen Karagyorgyevics Arzén herceg földi tetemeit szállítják Belgrad felé. A most elhunyt agg herceg azonban megérdemli a katonai tiszteletet. Nenr csak, mert tényleg fődignháriusa volt a francia becsületrendnek, hanem mert harcoló katona volt egész éíetében: mondhatjuk, egyike századunk ritka hada*- tyánainak. A Karagy orgy ev lesek mindig is mi vélték a hadi erényeket. A két Karagyorgve- vics'fivér a múlt század derekán, tz Ob« renovicsok elmúlt napjaiban, mint szám- üzöttek a francia hadseregben kezdték pályájukat. A rég elhunyt Petár király a Sí. Cyr'i nagyhírű kadettiskola növendéke volt III. Napoleon alatt, a tűzkeresztséget az 1870-i porosz—francia háborúban mint sorhadnagy kapta meg. öccse, Arzén, viszont 1877-ben a francia idegenlégió tisztje lett. Tevékeny részt vett a tonkini- hadjáratban, melyben Indokmát nyerték el a franciák. A győzelem után rögtön ár- tétette magát az afrikai légióhoz, hogy tovább harcolhasson, akkor DélOránban folytak ugyanis vad és véres harcok, a függetlenségüket védő arab és kabyi törzsek ellen. Itt nyerte el Arzén herceg i becsületrend nagykeresztje mdîlett a „mt* daille mi’licaire“-t, ezt a nagybecsű franca kitüntetést, melyet csak afeórendü risztek kaphatnak az élvonalon elkövetett hőstetteikért. Ennek a nem mindennapos feie- delenrutódnak a csatatér volt az otthona. Mikor lezajlottak az afrikai küzdelmek, átlépett a cári orosz hadseregbe és végigharcolta elsősorban a boxer-háborut Kína ellen, utóbb, már mint lovassági ezredes, az 1905-ös orosz—japán háborút. \z 1912-es balkáni háború kitörésekor hazája szolgálatába állott. A szerbek tábornokká nevezték ki, de nem gátolhatták meg, hogy •> balkáni háború végeztével vissza ne lépjen ismét az orosz hadseregbe- Ott érte a világháború kitörése, mint hadosztályparancsnok. Így sie:ett ez a hercegi tiszt negyven esztendőn át háborúról "háborúra, csat .írói-csatára. A bolseviki forradalomkor a franc a nagykövetségnek .sikerült őt a lázadók kezéből kimenteni. Akkor tért vissza Franciaországba cs itt folytatta hóki g j nyugalmazott katonatisztek csendes életét, nagyrészt a Riviérán, ritkábban elegáns párisi lakásában, a Square Monceyn. Ö voh az egyetlen királyi személyiség Pártiban, aki soha ünnepélyeken részt nem vett cs soha hírlapírót nem fogadott. Mikor Sándor unokaöccse meggyilkoltatása után kisfia lett a szerbek királya, akkor sem volt semminő nyilatkozatra kapható. „Utálok 50.000 karácsonyi ajándék szétosztása megkezdődött wmumm ÜVEG-UDVAR MINDEN VEVŐ KAP MÁD mindent, ami politika“, mondta e sor ok írójának, katona vagyok, Saint-Cyr-i növendék és azt tapasztalatból tudhatja, hogv a Saint-Cyr-iek sohasem adnak hírlapnak nyilatkozatot!“ CLUJBUCUREŞTI 50 LE! VÁSÁRLÁSNÁL Hamlet a Szaharában Karagyorgyevics Arzén non volt az egyetlen királyi herceg, aki az ídcgenlé- gióban keresi a dicsőség útját. Mo;t, e napokban érkezett Parisba, mint szabadságom katona. Ö Fensége Aage, Dánia hercege, aktiv századparancsnok a 3. lég'o- nárius-ezredben. Vele könnyebb beszédbe elegyedni, mint elhunyt szerb kollegájával annakidején. Dánul, németül, angolul, franciául egyként beszél ez a királyi vérből származó francia csapattiszt, de furcsa módon a francia kiejtésében lappang valami angolszász csengés. „Hagyomány“! — mondja nevetve — Hamlet, Dánia hercege, nem Shakspere nyelvét beszéltei?“ Egyet kérdeztünk tőle, az világos; hogy királyfi létére mi lelte, hogy az idegen' légióba állt be szolgálni? — Az eset — magyarázta — mindennemű romantikát sajnosán nélkülöz. A dolog azzial kezdődött. hogy 1922-oen a bank, melyben minden vagyonom Dküdt, hirtelen csődbe ment. Pénztelen herceg maradtam, ami nem nagyon dicső foglalkozás. Na, éhen nem haltam volna meg azért; volt nekem becsületes mesterségem is: a dán királyi gárdában voltam tiszt. Hanem hát ennek a békés és előkelő királyi diszgárdának lenni tagja, ez nem valami mozgalmas életet jelent. Mi marad egyéb? Egy milliomos házasság? Ha már — akkor inkább férfiaknak adom el magamat, mint egy asszonynak! ... Az idegenlégió! Micsoda ezeregyéji álom az északi ködben ünnepélyes dán gárda után! Délszak napja, a végtelen sivatag, a „öled“, a kóbor ,barud“-ok; vasfegyelem, szigor s amellett szabad tér kimutatni, hogy m t tud az ember, a férfi, önmaga. Meg aztán — idegen egészen nem lehettem a 'égió- ban sem. Hiszen Lajos Fülöp volt az ükapám, aki 1831 március 9-én megalapítót, ta az első francia idegenlégiót. — Egy álmatlan éjszaka után átmentem a kopenhágai francia követségre, ahol barátom volt a katonai attasé. — Minek köszönhetem ezt a hajnali vizitet? — kérdezte. — Tönk rennen mi. öregein. Adjon tanácsot. hogy most nul tegyek!... — Az pedig a vádamna tette kezét: ..Egy embernek való pályái van a világon — mondta —, a katonai. Es egyetlen igazi regiment: a .égió. Mindjárt írok a hadügy méni.sz érnék Parisba, úgyis most megy a követaégi kurr \ Parisban Buat tábornok, a migy\ezér- kar akkori lönöke fogadott. 0 maga in tézte ed felvételemet 1 légióba .Még beszéltünk. a tábornok a papírjaimat parafata, mikor kopog Más nélkül, hirtelen nyílt az ajtó. Egy öles termetű, '-aJóságos gigantikus akik nyomult be rajta s egyenesen hoz zám fordult, kezét nyújtva felém. ..Aage vagyok. Dánia herceg * ' mutatkozott be hirtelen. -Én meg Mag nót őrmester vagyok!" felelte kacagva a feddhetetlen hadügyminiszter, ki őrmesteri rangjára volt legbüszkébb. „Aztán hová mm ózlak maga ?“ ..Meknész-be. a lo tüsökhöz., felelte Buat. ,.Hónap reggel öt órakor indulok Marséi 11 ebe és onnan Easah an- cába...“ így léit Aage. dán királyfi, V. György angol király vé:i-k>e*!i unokaöccse, a Lajos Fii öp dédunokája. . bmnlás ‘ abbén a hadseregben, melyet >./. ükapja alapítóit. Most századparancsnok... Mások az ö helyén dollárokkal aranyozzák be a \assá kopott korona . Aage herceg azonban öbbre becsük a* cseríalombos „képi" t. Adja Isten mindnyáj ónknak, heg}7 ne legyen annyi alkalma véres csatákba hordozni ezt a csákót, mint az imént elhunyt Arzén hercegnek, aki pá vaját félszáz esztendeje ugyanígy kezdfe el. he nettek Kúrolu. aratCTCffasgaHEaE—na—i—mctbmhh——aawiam A HOMOKÓRA Irta:UNDI IMRE Barátom homokóragyáros volt Mentségemre mondhatom, nem maga választóba ezt a különleges és egykedvű foglalkozást, hanem atyai örökségképpen szakadt a nyalkába. Csillogószesmü ember volt barátom, a bomofkór a gyáros, mindig is fanatikus egyénnek ismertem és amikor a gyár az övé lett, rajta nyugodott a homokóra- ipar jelentékeny része, semmi kétséget sem hagyott az iránt, hogy csodálatos •elTekészségét, amelyre lobogó szemei mindig tanuskodtaik, itt, jelesen e homok- pergető szerkezetekben fogja maradéktalanul kiélni. Tudtam ezt és vajmi csodálattal lestem, hogy mihez fog, mert hiszen egyik homokóra olyan, mint a másik, apró íivegnyoleaisok pár deka szitált homokkal és azzal készen -s volnánk. Kitűnő barátom azonban egy este mégis kezembe tette ke/él, belenézett a mályvaszínű alkonyatba és korszakalkotón szólott: — Kértek, újítást viszek a homokórákba... — Valami uj szerkezet? — kérdeztem érdeklődéssel.-— Nem — legyintett s elmagyarázta,, hogy miidarabjai eddig három pere alatt peregek le, lágytojás egység alatt, de ő fejleszteni akar a gyártáson és miután az emberiség keményiojást is eszik, ezután' hétperces homokórákat is fog készítem«. Szerény Ítélőképességemmel nem tudtam felfogni ez újítás jelentőségé', de a lényeget, úgy gondolom, eléggé megértetem. az?. hogy a homokórák állagában hasadás ment végbe, osztódás, monotón táboruk most már kétfelé csoportosul, itt állanak a keményrojá.st főzök, ahajt meg a lágy tojás mérő-órái. Látszólag kicsiny dolgok hordják magukban a nagyokat és hogy az algebra oly csodálatos képleteit és egyentoeit elnyerte az emberiség, e bonyolult eredmények csak abból a kezdeti megismerésből fakadtak, hogy a = b 4- c. Barátom reformjától kezdve a háromperces és hétiperces homokórák összege adta a homokóráit, mint olyant. Nem győzök eléggé időzni enné* a nagy jelen őségü hasadásnál, mert ami később következett be barátom üzemében, zseniális ötletei nyomán, tulajdonképpen csak további hajtásai voltak ennek a k if esteit étotbim hónak. Egv napon azzal jött1 — persze ez még szintén a kezdetek kezdetén volt —, hogy homokórát csinált a leveshus főzéséhez. Az ideális táv e téren, mondotta, a két óra és huszonnégy perc, ez a rubi- kan a nyerseség és kilugozódás között, ezu án a legjobb marhahúst eheti az emberiség aiz uj órák segítségével. Mikor legközelebb a kezembe ’ette kezét és a ciiklámiensziinü alkonyatba tekintett. Indiám, hogy uj órát kreált. — Úgy van — válaszolt kérdőjel-tekintetemre —, az élet tele van ima gin ári as időszakokkal, amelyeket én a homokóráimmal egységbe foglalhatok. Tűnődéseim során mindjárt tudtam, hogy nem fogok megál ló ka különböz ő ételek elkészítésénél. bár az is tudomány, hogy nyújtani tudom, mennyi ideig kell sülnie az almásré esnek és minuciózusán rnegszer- keszitieittem. annyi más után, a marhafartő puhulása tartamát. — Mégis, miről van szó? — húztam vissza kezemet. De nem eléggé sebesen és ugyancsak alkonyodat!: — Kérlekszépen, az éiet tele van 'orz időszakaszokka 1. Egy részvétlátogatáson legkellemesebb ai tizenegy perc. Csukló I homokórát készítettem erre a célra. Egy népszónoklat legsikeresebb rónája huszonegy perc. Homokóra az asztalon, minden rendben van. Székfoglaló érte- í kéziét: negyvenhat! perc. j Egy szerelmi vallomásnak magávalra- ) gadónak kelti lennie: hetvenöt másodperc. ! Aki viz alatt akar rekordot úszni, jó, ha ! magával visz egy másodfé'perees homek- j órát. Egy ebéd utáni szendergés soha se legyen több. kerek negyven percnél... — Pardon — szóltam ekkor —, de honnan tudja valaki, hogy lejárt a negyven perc? Barátom szemében furcsa láng gyűlt ki: — Mondassz valamit — Sőt mondok is — tettem hozzá szerényen —, nem lehetne ugv csinálni, hogy az utolsónak lepergő szem izé... puska ipar lenne? Csak legyintést kaptam válaszul, mindamellett éreztem, hogy a homokóraipart kuszán foglalkoztatja az ötletem. Ebből ugyan nem lett *,emmi. mind1- amdliţett barátom ötlet termése még nem volt hehordásra kész. Ha ö egyszer valamidbe belefogott, nagy munkát végzetÓ Amelie1! igen rendszere tő volt, modern és tudományos. ! Legközelebb a cenlennáris homokóra 1 ötletével adományozott meg. Kissé nagyvonalú az elgondolás, mondotta, hogy minden újszülött mellé egy évszázados, dupMinőm homokkal működő órát állítsunk. mért hiszen nem tudhatjuk, hegy kiből lesz nagy ember, de az bizonyos, hogy ha valaki nagy* lesz, születésének centenáriuma oly biztossággal adódik |||| I 1 —iun I Ill'll f»'HU 1”g^,-y^*»MPa^iitTTTTTTMHMTllWIWTMB í az utolsónak lepergett homokszemmel, I mint a bomba. I Kezére ettem kezemet és sok részvét- j tel néztem az égaljára. Ám barátomban 'ü lósággal loboglak ! a jobbnál jobb ideák, i Egy a kálómmal, nagyon közlékeny kedvében volt, kifejtette, hogy életünk, úgy. amint van. vontaképpen lejátszható egy heűuokóm-klaviaturán. Az idő minden és ahogy a lágy ojáskészités három percétől az elemi iskola négyéves homokóráján át egy átlagélet lepergő standardjáig mindent lemérhetünk,, a homokóra a legnagyszerűbb hangszer, amin földi halandó játszhat. — A homokóra mindent mér — mondta ekkor forrón, verdiktszeruen. amint sajá os előadását befejezte. Úgy Ítélem, ezzel el -s jutottunk a dolgok tetejére. Ezután jó darabig nőm találkoztunk, bár hallottam, hogy drága barátom nem szün meg tovább kísérletezni. A homokórák bizonyos intim effektusaira \etette i'á magát. Különféle színű homokokat készíteti, minden bizonnyal a iágytojás- méréshez sárgát, a far Istopperhez ka- porszinüt, a disszertációhoz alkalmasint mél tósá gtel jes - lilát és i g y :o vá bb Annyi bizonyos, hogy ennek az egész komplexumnak alaposan a velejébe nyud. A zseniális fickóval egyszer volt még találkozásom. Úgy találtaim rá, hogy két homokóra volt előtte és mindegyiken pergelt a homok. — A homokóra mindent mér — jegyeztem meg figyelmes idézettel, egyben szelíd tanítással ráhunyorogtam az ápolóra. Barátom ebből mit sem veti észre, maga elé tekintett, a két készülékre és úgy mondta: — Igen, csak most egyikkel mérem a másikat..
