Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-11 / 283. szám

ELLENZÉK 7 1 93 8 december //. ESESS A család szemeiénye Itt van a szerkesztőségben egy fiatal asszony, meg a kislánya. Búcsúzni jöt­tek. Úgy gondolják, illik elbúcsúzni tő­lünk, mertliát sokszor jö tek fel hozzánk, hogy megkérjenek arra, írjunk a kislá­nyáról valamit. Illetve, hogy emeljük ki a kislányt, makor az táncolt gyerek elő­adásokon, meg jótókonycéUi matinékon. Vagy ha nem is emeljük ki, legalább szedjük a kislányt vastagabb betűvel. Meg ör'ént, hogy ia legizgalmasabb na­pon, mikor elsodró erejű külpolitikai szenzációk közepette éltünk s percenként kaptuk a döntő eseményeket bemondó telefon jelentéseket —, beállho't a fiatal- asszony, kézenfogta felmasnizott csoda- táncosnő kislányát és arra kért minket, hogy menjünk el a gyermek vizsgaelő­adására, ahol a csodátáncosnő ,,Az őzike halála“ chnü pan'emimban szerepel. Va­lami édesen és elszomortóan naiv volt ebben a fiattal anyában, aki valószínűleg minden világrengető eseményt eltörpült- nek és jelentéktelennek látott amelle't a szenzáció mellett, hogy dund? kislánya vasárnap délután, a gimnázium díszter­mében, mint őzike, kecses bakkugrások- kal táncot fog lej'eni. És most itt van és búcsúzik. Megy Bu­dapestre, mart szerinte a kislánynak itt nincs jövője. Budapesten, ott igen. A film­gyáraik csak a csodatáncosnöre várnak. És most, hogy tökéletesíteni fogják a te­levíziói', különösen nem kell aggódni a jövőért. Elmondja az édesanya, hogy út­levelük kész és hogy mindenüket elad­lak.. Igen — mondja csodálkozó arcom láttán —, mindent pénzzé tett. Hát nem volt olyan sok. Két kis szoba, néhány régi tárgy. Dehát áldozatot is kell hozni a gyermek művészi jövője érdekében. Megdöbbenve hallgatom s szomorú le­szek. A gyerek most vesztette el a tej- fogiaat és szomorúan szívta az innyét es olyan volt, mint egy fehérbundás, kék- masms kis öregasszony. Meggondolta a dolgot^ — kérdeztem az édesanyját. Azt felelte, hogy meg, eddig is a rokonai tá­mogatásából élt, most is abból fog élni s a gyereknek itt nincs ,)tere‘'. És hol fognak lakni? A József-köruton — fe­hlte —, egy nagynéninél. És üt hol is laktak? — Kis kertes házban a (ü.-uton... Elképzelem a csodaíáncosnőt egy vigasz­talan pesti bérházban, ahonnan táncis­kolába jár, ,,mert itt nincs megfelelő pe- degógus“ és elképzelem a jeleneteket, ahogy elutasítják ideges színházi és íilm- embecrek — de még valószínűbb, hogy soha nem is fogadják sem őt, sem a mamáját S akkor úgy gondolnak békés kolozsvári otthonukra, mint az elvesztett paradicsomra. Mi lesz ebből & kislányból, aki nagyon ügyes, mikor ugyanilyen ügyes gyerek nálunk is százszámra találhaló? Csak a® a baj, hogy ezft az édesanyja nrni hiszi. Sőt, gonosznak és rosszindulatúnak tar­taná azt, aki őszintén bevallaná neki, hogy nem tartja a gyereket zseninek, sőt átlagon felülinek sem. Mindeneseire te­hetséges. De nem annyira, hogy egy ott­honit fed szabadna robbantani miatta. Mindez már most hiábavaló. A gyerek e pillanatban valahol Kőbánya körül, a vonatom szivja a 'tejfoga helyét. Sorsa — az anya és az ő sorsa megpecsételtetek t. Érdemes egy fultó pillanatra elgondol­kozni rajta, a csodatáncosnőn, a család szemefényén és társain, a többi szeme lényeken, akikért elvakult és elragadta­tott hozzátartozóik fölösleges és nagy ál­dozatokat hoznak. Nálunk mindén kis­lány, afld szépem megcsinálja a pirouettet: cse-daifáncosnő, minden kisfiú, aki elját- f za hegedűn a Vidám földművest: cső­ik énegedüs, minden szőke elemista, aki hibátlanul elszavalja az Anyám tyúkját: második Shirley Temple. Pedig Shirley 1'ample még Amerikában, a ,,korlátlan ehetőségek hazájában“ is csak egy van Eáff lönfvek liafeiifífe, Magoknak JSl az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj-Kolozsvár kaphatók. Vidéki rendei seket azonnal intézünk. Utánvéttel is szá ­lltunk. K ö s? j © a üagry kara« esoavi ÁZönyv&Bj&gyzéJk&u Minden Aspirin-tablettába bele van vésve a Ba- yer-kereszt. Ügyeljen erre a jelre saját érdeké- vissza minden utánzatot, vagy that magának. ben. Utasítson pótlekot, mert ezekkel csak ár ASPIRIN VALÓDI CSAK A» «KERESZTTEL s a tlöbbi sakezer kislány, illetve szüleik hiába ostromol jak a diollárez reE reményé­ben a filmgyárak kapart. Gyerekmüvész- karrier: egy eset a millióhoz s esak az a baj, hogy mindenki meg van róla győ­ződve, hogy porit aiz ő gyereke az az egy esett. a Isanieaiek szegény, dolgos édesanyákat) szorgalmas apákat, akik erejük végső megfeszítésévé! dolgoznak, hogy a gyere­kük „vigye valamire“ s fizetik a méreg­drága tandíjakat, pedig a szomükfényét komoly szakember meg sem hallgatta Ds hiszik, komolyan azlt remélik, hogy a gyerek világhirü zongoraművész, éne­kesnő, vagy táncosnő lesz s öreg nap­jaikra fejedelmi sorba kerülnek a révén. Sose felejtem el azt az édes, fehérhaju nagy any ól, akinek unokája színésznő akart lenni és egyelőre minden müked- velőelőadáson fellépett, majd görl lett és esiénkint statisztált a színházakban. Szép volt a kislány és bátor és őrjítőén nyafka és tehetségtelen. Ma egy kis bank- fiú felesége s szegény nagymamája rég a Házsongárdban porlad. Soha nem fo­gom elfelejteni ezt a>z édes nagymamái s nem ■ tudok elképzelni az övénél szomo­rúbb és kétségbeejtőbb öregséget. A lá­nya, mielőtt meghalt, rábízta az unokát s ő úgy érezte, hogy köteles mindent megtenni, anut ez az önző kis teremtés akar. Elkísérte az előadásokra, éjjel meg­várta, bóbiskolt, szenvedett, mosott, va­salt rá, uzsonnát készített a gavallérok­nak, nem volt se éjjele, se nappala, hi­szen a 16 éves lány, ha nem szerepelt, oídiaihaza csődüette össze a fiukat s haj­nalig táncolt velük rádiószóra. De nagy­mama szentül hitte, -hogy unokájából nagy művésznő lesz és talán ma is erről álmodik a ‘teme oben. És sok élő szülő és nagyszülő és ro­kon álmodik erről és teszi tönkre a sa­ját és legtöbbször gyermekei életét. Mert ezen a ponton ia leg józanabb sem isme­ri a realitást. Nem is lehet in egállápi 'Ja­ni, hogy ki sajnálaitramél óbb: a gyereke 'tehetségében vakom bízó felnőtt, vagy a túlzott örnbizalmu gyerek, akire a csaló­dások, bukások és letörések sorozata vár. Marion Lili. A kényelem és fényűzés páratlan csodái a modern amerikai vonatokon LONDON, december hó. Sir Evelyn Wrench, aki feleségével töibbhónapos amerikai utón voit, most ér­kezett haza Angliába és elragadtatott hangú cikkben számol be a Times hasáb­jain arról a forradalmi változásról, amely az utolsó években egészen átalakította az amerikai vas­utakat. Az amerikai vasutakra nehéz idők ár­nak a depresszió és az autó hihetetlen el­terjedtsége folytán. Az amerikai vasúttársaságok egyhar­mada fizetésképtelen és a vonatok jóformán üresen járnak. Sir Evelyn Wrench, aki az Egyesült-Államok majdnem minden vonalán utazott: mind össze két tele vonatot talált. Ennek ellenére uj korszak virradt a vasutakra és a vasúttársaságok a legerélye­sebben felvették a harcot ata autóval. Az uj amerikai vasutanyag, annyira különbö­zik a háboruelőtti anyagtól, mint egv modem áramvonalas mozdony Stephenson „Rocket“-jétőí, pedig ez tulajdonképen még csak bevezetés és az igazi vonatcsodák majd csak akkor mutatkoznak be, arc­kor a prosperitás ismét visszatér. Sir Evelyn Wrench leírja a Sauthern Pacific vasutársaság egyik modem vona­tát, a E>aylight Limitechet, amelyen San Franciscóból Los Angelesbe utazott. Ugv látszik az amerikai utasok már korán reg­gel is szerethetik a jazz-zenét, mert a rádió már reggel nyolckor, vidám táncmuzsikát adott az induláskor. A Daylight Limited áramvonalas, tel­jesen fémből épült, vörösre és narancsszin re festett vonat, amelynek kocsijai gondosan szűrt és központilag melegí­tett levegővel szdllőztethetők. A vagonok belseje hal­ványzöld fém, a folyosók pedig kanár- sárgák. A drapp mennyezetet nem rozs­dásodó ezüsttel díszítették. Az ablakkere­tek ezüstözött fémből késlziültek, a kró miuim-asztalokon krómium-hamutáícák állanak és az ajtóknak is krórrukum kilin­csük van. Az öblös karoszékeket spongyagumi borítja, amelybe valósággal belesüpped az utas. A padlót süppedő, vastag szőnyeg borítja. Már beszálláskor mosolyogva kö­szön az étkezőkocsi felügyelője, aki olyan elegáns,, mintha hollywoodi filmsztár vol­na. Egyenruha helyett kétsoros kék zakó feszül rajta és jelvény helyett rózsaszín szekfüt visel a gomblyukában. A pincé­rek kétméteres texasi négerek, akik hófe­hér egyenruhát viselnek. A porcellán lazacszínű, az abroszok és asztalkendők zöld és narancsszínű szegély - lyel büszkélkednek. A poharak ezüsttel díszített, modem von a-fu füstszinn kris* tálykelyhek. Minden asztalon kis virág­váza áll kéc-két sárga rózsabimbóval. Az amerikai étkezőkocsikban nem tu­BUDAPESTEN AZ István Király Szállodában (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mér­sékelt áru szobát. Teljes ké­nyelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefo­nos szobák. Telefon 202-43,294-24 dott meghonosodni a table d'hote rend­szer, úgy hogy ma is a la carte étkeznek az utasok. A dús étlap bőrkötésű könyv­ben az asztalon fekszik és belül iróblokk van, tühegyesre faragott ceruzával, hogy mindenki felírhassa a rendelését. Külön gondot fordítanak a diétás kosztra, úgy* hogy ha az utasok bármiféle diétát ren­delnek meg: a konyha minden igényt ki tud elégíteni. A gyerekek számára féladagokat adnak féláron, de a szülők adhatnak a maguk ételéből is gyermekeiknek, ha nem akarnak nekik külön rendelni. Ezért még csak a service árát sem számítják fel. Akinek megtetszett valami étel, annak csak szólania kell az étkezőkocsik vezetőjének és máris feljegy­zik a nevét, hogy felküldiék neki a .»ká­sára a társaság 32 oldalas szakácskönyvét. A pompás koszt nagyon olcsó, így például a dús amerikai reggeli 40 lej, az ebéd 50 lej, a vacsora 60 lej. Aki aludni akar és párnára van szük­sége, csak szól a személyzetnek és már ingyen megkapja a hófehér párnát. A gyerekek és nők számára fenntartott kocsik vannak és a csecsemőkre vizsgázott nörsz ügyel. Ö készíti el a csecsemő kosztját is. A társaság alkalmazottai büszkén hirdetik, hogy: csak a csecsemők csörgője csinál lármát a mi vonatainkon“. A modern amerikai vonatok végre sza­kítottak az eddigi lehetetlen amerikai há­lókocsi-rendszerrel is. Most már végre .a menetirányra keresztben állanak az ágyak. úgyhogy nem keli az utasoknak attól1 féí- niök, hogy bármelyik pillanatban kirepül­hetnek helyeikről. A reklámok hangosan hirdetik is, hogy aki ezeken a vonatokon aludni tér, az „úgy alszik, mint a kis cica s olyan frissen ébred, mint a harmatos ' / ír virág . Az olajjal hajtott Diesel-motoros moz­donyok és a villamos lokomotivok mind­jobban elterjednek, de azért a gőzmoz­dony van még mindig túlnyomó több­ségben. Igaz, hogy ezek a mozdony ko- loszusok karcsúkká váltak és áramvonalasak, de persze azért csakúgy füstölnek, mint a régi lokomotivok. Ma már ez nem jelent piszkot és kormot az utasok számára, mert a hatalmas, táblaüvegekből készü't ablakokat ki sem lehet nyitni. A szinte légmentesen zárt kocsik jó le­vegőjéről a központilag irányított szellőz­tetőberendezés gondoskodik. Sir Evelyn Wrench azzal fejezi be a cikkét, hogy igazán fáj aiz ember szive, amikor ezeket a gyönyörű amerikai vona­tokat üresen látja száguldani, mert a dep­resszión a vasuttechnika halifláaa sem segít. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom