Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)
1938-12-11 / 283. szám
ELLENZÉK 7 1 93 8 december //. ESESS A család szemeiénye Itt van a szerkesztőségben egy fiatal asszony, meg a kislánya. Búcsúzni jöttek. Úgy gondolják, illik elbúcsúzni tőlünk, mertliát sokszor jö tek fel hozzánk, hogy megkérjenek arra, írjunk a kislányáról valamit. Illetve, hogy emeljük ki a kislányt, makor az táncolt gyerek előadásokon, meg jótókonycéUi matinékon. Vagy ha nem is emeljük ki, legalább szedjük a kislányt vastagabb betűvel. Meg ör'ént, hogy ia legizgalmasabb napon, mikor elsodró erejű külpolitikai szenzációk közepette éltünk s percenként kaptuk a döntő eseményeket bemondó telefon jelentéseket —, beállho't a fiatal- asszony, kézenfogta felmasnizott csoda- táncosnő kislányát és arra kért minket, hogy menjünk el a gyermek vizsgaelőadására, ahol a csodátáncosnő ,,Az őzike halála“ chnü pan'emimban szerepel. Valami édesen és elszomortóan naiv volt ebben a fiattal anyában, aki valószínűleg minden világrengető eseményt eltörpült- nek és jelentéktelennek látott amelle't a szenzáció mellett, hogy dund? kislánya vasárnap délután, a gimnázium dísztermében, mint őzike, kecses bakkugrások- kal táncot fog lej'eni. És most itt van és búcsúzik. Megy Budapestre, mart szerinte a kislánynak itt nincs jövője. Budapesten, ott igen. A filmgyáraik csak a csodatáncosnöre várnak. És most, hogy tökéletesíteni fogják a televíziói', különösen nem kell aggódni a jövőért. Elmondja az édesanya, hogy útlevelük kész és hogy mindenüket eladlak.. Igen — mondja csodálkozó arcom láttán —, mindent pénzzé tett. Hát nem volt olyan sok. Két kis szoba, néhány régi tárgy. Dehát áldozatot is kell hozni a gyermek művészi jövője érdekében. Megdöbbenve hallgatom s szomorú leszek. A gyerek most vesztette el a tej- fogiaat és szomorúan szívta az innyét es olyan volt, mint egy fehérbundás, kék- masms kis öregasszony. Meggondolta a dolgot^ — kérdeztem az édesanyját. Azt felelte, hogy meg, eddig is a rokonai támogatásából élt, most is abból fog élni s a gyereknek itt nincs ,)tere‘'. És hol fognak lakni? A József-köruton — fehlte —, egy nagynéninél. És üt hol is laktak? — Kis kertes házban a (ü.-uton... Elképzelem a csodaíáncosnőt egy vigasztalan pesti bérházban, ahonnan tánciskolába jár, ,,mert itt nincs megfelelő pe- degógus“ és elképzelem a jeleneteket, ahogy elutasítják ideges színházi és íilm- embecrek — de még valószínűbb, hogy soha nem is fogadják sem őt, sem a mamáját S akkor úgy gondolnak békés kolozsvári otthonukra, mint az elvesztett paradicsomra. Mi lesz ebből & kislányból, aki nagyon ügyes, mikor ugyanilyen ügyes gyerek nálunk is százszámra találhaló? Csak a® a baj, hogy ezft az édesanyja nrni hiszi. Sőt, gonosznak és rosszindulatúnak tartaná azt, aki őszintén bevallaná neki, hogy nem tartja a gyereket zseninek, sőt átlagon felülinek sem. Mindeneseire tehetséges. De nem annyira, hogy egy otthonit fed szabadna robbantani miatta. Mindez már most hiábavaló. A gyerek e pillanatban valahol Kőbánya körül, a vonatom szivja a 'tejfoga helyét. Sorsa — az anya és az ő sorsa megpecsételtetek t. Érdemes egy fultó pillanatra elgondolkozni rajta, a csodatáncosnőn, a család szemefényén és társain, a többi szeme lényeken, akikért elvakult és elragadtatott hozzátartozóik fölösleges és nagy áldozatokat hoznak. Nálunk mindén kislány, afld szépem megcsinálja a pirouettet: cse-daifáncosnő, minden kisfiú, aki elját- f za hegedűn a Vidám földművest: csőik énegedüs, minden szőke elemista, aki hibátlanul elszavalja az Anyám tyúkját: második Shirley Temple. Pedig Shirley 1'ample még Amerikában, a ,,korlátlan ehetőségek hazájában“ is csak egy van Eáff lönfvek liafeiifífe, Magoknak JSl az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj-Kolozsvár kaphatók. Vidéki rendei seket azonnal intézünk. Utánvéttel is szá lltunk. K ö s? j © a üagry kara« esoavi ÁZönyv&Bj&gyzéJk&u Minden Aspirin-tablettába bele van vésve a Ba- yer-kereszt. Ügyeljen erre a jelre saját érdeké- vissza minden utánzatot, vagy that magának. ben. Utasítson pótlekot, mert ezekkel csak ár ASPIRIN VALÓDI CSAK A» «KERESZTTEL s a tlöbbi sakezer kislány, illetve szüleik hiába ostromol jak a diollárez reE reményében a filmgyárak kapart. Gyerekmüvész- karrier: egy eset a millióhoz s esak az a baj, hogy mindenki meg van róla győződve, hogy porit aiz ő gyereke az az egy esett. a Isanieaiek szegény, dolgos édesanyákat) szorgalmas apákat, akik erejük végső megfeszítésévé! dolgoznak, hogy a gyerekük „vigye valamire“ s fizetik a méregdrága tandíjakat, pedig a szomükfényét komoly szakember meg sem hallgatta Ds hiszik, komolyan azlt remélik, hogy a gyerek világhirü zongoraművész, énekesnő, vagy táncosnő lesz s öreg napjaikra fejedelmi sorba kerülnek a révén. Sose felejtem el azt az édes, fehérhaju nagy any ól, akinek unokája színésznő akart lenni és egyelőre minden müked- velőelőadáson fellépett, majd görl lett és esiénkint statisztált a színházakban. Szép volt a kislány és bátor és őrjítőén nyafka és tehetségtelen. Ma egy kis bank- fiú felesége s szegény nagymamája rég a Házsongárdban porlad. Soha nem fogom elfelejteni ezt a>z édes nagymamái s nem ■ tudok elképzelni az övénél szomorúbb és kétségbeejtőbb öregséget. A lánya, mielőtt meghalt, rábízta az unokát s ő úgy érezte, hogy köteles mindent megtenni, anut ez az önző kis teremtés akar. Elkísérte az előadásokra, éjjel megvárta, bóbiskolt, szenvedett, mosott, vasalt rá, uzsonnát készített a gavalléroknak, nem volt se éjjele, se nappala, hiszen a 16 éves lány, ha nem szerepelt, oídiaihaza csődüette össze a fiukat s hajnalig táncolt velük rádiószóra. De nagymama szentül hitte, -hogy unokájából nagy művésznő lesz és talán ma is erről álmodik a ‘teme oben. És sok élő szülő és nagyszülő és rokon álmodik erről és teszi tönkre a saját és legtöbbször gyermekei életét. Mert ezen a ponton ia leg józanabb sem ismeri a realitást. Nem is lehet in egállápi 'Jani, hogy ki sajnálaitramél óbb: a gyereke 'tehetségében vakom bízó felnőtt, vagy a túlzott örnbizalmu gyerek, akire a csalódások, bukások és letörések sorozata vár. Marion Lili. A kényelem és fényűzés páratlan csodái a modern amerikai vonatokon LONDON, december hó. Sir Evelyn Wrench, aki feleségével töibbhónapos amerikai utón voit, most érkezett haza Angliába és elragadtatott hangú cikkben számol be a Times hasábjain arról a forradalmi változásról, amely az utolsó években egészen átalakította az amerikai vasutakat. Az amerikai vasutakra nehéz idők árnak a depresszió és az autó hihetetlen elterjedtsége folytán. Az amerikai vasúttársaságok egyharmada fizetésképtelen és a vonatok jóformán üresen járnak. Sir Evelyn Wrench, aki az Egyesült-Államok majdnem minden vonalán utazott: mind össze két tele vonatot talált. Ennek ellenére uj korszak virradt a vasutakra és a vasúttársaságok a legerélyesebben felvették a harcot ata autóval. Az uj amerikai vasutanyag, annyira különbözik a háboruelőtti anyagtól, mint egv modem áramvonalas mozdony Stephenson „Rocket“-jétőí, pedig ez tulajdonképen még csak bevezetés és az igazi vonatcsodák majd csak akkor mutatkoznak be, arckor a prosperitás ismét visszatér. Sir Evelyn Wrench leírja a Sauthern Pacific vasutársaság egyik modem vonatát, a E>aylight Limitechet, amelyen San Franciscóból Los Angelesbe utazott. Ugv látszik az amerikai utasok már korán reggel is szerethetik a jazz-zenét, mert a rádió már reggel nyolckor, vidám táncmuzsikát adott az induláskor. A Daylight Limited áramvonalas, teljesen fémből épült, vörösre és narancsszin re festett vonat, amelynek kocsijai gondosan szűrt és központilag melegített levegővel szdllőztethetők. A vagonok belseje halványzöld fém, a folyosók pedig kanár- sárgák. A drapp mennyezetet nem rozsdásodó ezüsttel díszítették. Az ablakkeretek ezüstözött fémből késlziültek, a kró miuim-asztalokon krómium-hamutáícák állanak és az ajtóknak is krórrukum kilincsük van. Az öblös karoszékeket spongyagumi borítja, amelybe valósággal belesüpped az utas. A padlót süppedő, vastag szőnyeg borítja. Már beszálláskor mosolyogva köszön az étkezőkocsi felügyelője, aki olyan elegáns,, mintha hollywoodi filmsztár volna. Egyenruha helyett kétsoros kék zakó feszül rajta és jelvény helyett rózsaszín szekfüt visel a gomblyukában. A pincérek kétméteres texasi négerek, akik hófehér egyenruhát viselnek. A porcellán lazacszínű, az abroszok és asztalkendők zöld és narancsszínű szegély - lyel büszkélkednek. A poharak ezüsttel díszített, modem von a-fu füstszinn kris* tálykelyhek. Minden asztalon kis virágváza áll kéc-két sárga rózsabimbóval. Az amerikai étkezőkocsikban nem tuBUDAPESTEN AZ István Király Szállodában (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát. Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43,294-24 dott meghonosodni a table d'hote rendszer, úgy hogy ma is a la carte étkeznek az utasok. A dús étlap bőrkötésű könyvben az asztalon fekszik és belül iróblokk van, tühegyesre faragott ceruzával, hogy mindenki felírhassa a rendelését. Külön gondot fordítanak a diétás kosztra, úgy* hogy ha az utasok bármiféle diétát rendelnek meg: a konyha minden igényt ki tud elégíteni. A gyerekek számára féladagokat adnak féláron, de a szülők adhatnak a maguk ételéből is gyermekeiknek, ha nem akarnak nekik külön rendelni. Ezért még csak a service árát sem számítják fel. Akinek megtetszett valami étel, annak csak szólania kell az étkezőkocsik vezetőjének és máris feljegyzik a nevét, hogy felküldiék neki a .»kására a társaság 32 oldalas szakácskönyvét. A pompás koszt nagyon olcsó, így például a dús amerikai reggeli 40 lej, az ebéd 50 lej, a vacsora 60 lej. Aki aludni akar és párnára van szüksége, csak szól a személyzetnek és már ingyen megkapja a hófehér párnát. A gyerekek és nők számára fenntartott kocsik vannak és a csecsemőkre vizsgázott nörsz ügyel. Ö készíti el a csecsemő kosztját is. A társaság alkalmazottai büszkén hirdetik, hogy: csak a csecsemők csörgője csinál lármát a mi vonatainkon“. A modern amerikai vonatok végre szakítottak az eddigi lehetetlen amerikai hálókocsi-rendszerrel is. Most már végre .a menetirányra keresztben állanak az ágyak. úgyhogy nem keli az utasoknak attól1 féí- niök, hogy bármelyik pillanatban kirepülhetnek helyeikről. A reklámok hangosan hirdetik is, hogy aki ezeken a vonatokon aludni tér, az „úgy alszik, mint a kis cica s olyan frissen ébred, mint a harmatos ' / ír virág . Az olajjal hajtott Diesel-motoros mozdonyok és a villamos lokomotivok mindjobban elterjednek, de azért a gőzmozdony van még mindig túlnyomó többségben. Igaz, hogy ezek a mozdony ko- loszusok karcsúkká váltak és áramvonalasak, de persze azért csakúgy füstölnek, mint a régi lokomotivok. Ma már ez nem jelent piszkot és kormot az utasok számára, mert a hatalmas, táblaüvegekből készü't ablakokat ki sem lehet nyitni. A szinte légmentesen zárt kocsik jó levegőjéről a központilag irányított szellőztetőberendezés gondoskodik. Sir Evelyn Wrench azzal fejezi be a cikkét, hogy igazán fáj aiz ember szive, amikor ezeket a gyönyörű amerikai vonatokat üresen látja száguldani, mert a depresszión a vasuttechnika halifláaa sem segít. -
