Ellenzék, 1938. december (59. évfolyam, 274-299. szám)

1938-12-25 / 295. szám

193$ december 25.

ELLENZÉK

mim

MINIATŰRÖK

Irta: PÁSZTOR BERTALAN

A régi Grand'kávéház

bo-lvém asztalánál egyszer arról folyt a be ü7Ólgeíás, hogy u jó színigazgatónüik. sohasem szabad elvesztenie. (l lélekjelenilétét. Ditrói agazgaitó előadta, hogy a sattatér arénáiban egvtsaer előadás' ikőzben egy tnlhu/gó néző nagyon Jdth-ajoR e» kéllyéiv'jíl és> egyensúllyá t vesztvén, leesett u földw-miline,

— Miift hel] i l yenkor tenn i eg y ideáilis s zán - igazga U'wíaJc ? — kérdezte.

A társaságban levő Ozorai Dolfü, aiz egykor oly nevezetes wziwnházji' férfin mosolyogtv;i letelte:

— Oda kell küldeni a jegy szed öt hogy hajtsa be az illetőtől a belyárlcfílörtbnretet

*

Dr. Wetíenslein fózsef,

n rnostöirnVban elihi myt és a Contain nevű csodaszeréről nagy -nevezetességre szent tett orvos-doktor kolozstvári praikliziáílésa idejétn a perifériák népe körében is rendikiviiilii nép- szeiliséget szerzett. l.e tudott smllainl «nmek a közönségnek egyszerű gondotet-vHágába, a iweltvükön beszélt, sohase volt fölénye* türelme len vagy nagykúpii Okoaságá val, nem egyszer jól nLkalmázott fuirfangjávnl, sok babonás, temipós betegé* i«k adlba vissza az egész, ségért. Egyszer nagy sApitoztáistsal álllIrHott be hozzá egy hősin ti osszoniyi

— Ja faj — ‘úrúnkozott — nagy az én bajom, már hetek óta egy béka kuruttyal a hintámban, iirotálom gyógyítson me9. mert noggo-jt oda nagyok . .

__ No-no, — esmtuílgatt'tn Wettenfdein — ma jd megvizsgáljuk ezt m »nagy hajt

Nvomban «'saüelifce, hogy egy- súlyosan- neu- rasztántósi élgyöl Ailnt nővel- váci dolga, akinek hiába is 'magyarázná., mennyire téved a bajái ilílerőíeg. Az nsszomiy monomániásain ragaszkodót f ahhoz, hogy o béka ott mozog a gyomrában. Wettmstem hamar1 kész lelt m ős vosilés -mód jával.

— Na. telike m, hát csak tereltem — nyug- | tat La — ma jd kioperálom én a z t a esaif va rangyot. Holnapiról tsztálkodva jöjjön el újra

s majd megszíteiditoTn a bajáiból.

Másnap ténylteg megjefent a>z asszony a r<t’d'clőhen. Welten sióin enyhe murk óz Hsai

elkábifot.ta. s az'Ym egy varangya* íré kát melyet időközben sikerült beszereznie, helyezeti a: operációs asz írt fián levő porc(dlán csészébe. A nő hamar felocsúdott, miikor is Weiten'1 ein megmutatta, neki a békáit, .melyet si-ke 'ii'tl elin volitaenia a, páciens gyomrából.

Hálálkodva lvagypf el -aiz assizony a rendelőt és váltig liiiYtelle. hogy Weltemtstein tnido- Tnán.vának nincs a 'világon párja.

Leltár Ferenc,

n? iőlusztr'is opereit-kompoiuikstţi egy juhi tár is előadásom vendége volt a köl'ozsváirii közönségnek. Előadás utáni a fehér aisteStailmél hüm- gndbos társasághan sok 'kedves eípizódo- e’e- veoibeftt fel érdekes miüwészi mulitjából. Elmondta a többek közit hogy egy kisebb német városiba hívták meg m. fiira premierjére. Nagy volt »• súker. mégis mkadit a mézfötéren egy embert, aki áliliandóan békétfenkiedet| és nemtetszésének adott kifejezést, sőt egywzer fütf-yeoteLt is.

— A második szünetben felkerestem őj — mondba Lehár — a nt’zőlénen, udvariasan Iremiutatkoztam és' Így szóltam hozzá:

— Ldtp. Idáira vagyok az újdonság szerzője, nekem sem tetszik a darab. De mit te- hetünk: mi ketten, egy fi yen tömegnek a véleményénél szem,bem? . . .

Az ipse azután teljesen meg juh ászod olt.

*

Bölöny főzs eSs

nek a papírok a tőzsdén... A pónziigyimi- nisiz tennek megsziflletik a másodük fi«: eiüaéL kednek a papírok ... a pénas ügy,miau szíérnék megsziilfv iiik a hairimadák Piti, emelíkedtaek a puptiirok; megszülnik a negyedik fia.: esnék, a papírok . . .

Az e'nnidlétet '.nogy fjgjvelemmcl haMgfi' ó koeujiumjkturás férfi itlt hárlelen közbevág:

— Miért esnek a papírok emaaibt?

Mine ez előadó Így váüaisizotll:

— Na látja, ez a magyarázat. Amíg emelkedtek a papírok, maga egyszer sem kérdezte, hogy miért emelkednek . . amint egyszer

I estek, rögtön érdeklődött\ hogy mién esnek... *

j A kolozsvári síiníársnlatnali

vol egy igen kedvenc férfikigja. kinek felc- I sége is szerepelt a szinipadoii'. Tehetségtelen' i hölgy vofil, de tartón i keltett a férj kedvéért, ciki csak úgy sízenződlött, hat a féleségévé] együtt jöhetett. A színész havi ölKizá'z korona gázsit kötött ki rua^ánalk, a tejének kél- -százat. így öistszeem hébszáz körömit vetlek fel mindéin hónapban, A szinészek közt szó ba került, hogy az illető hölgy 'l'ndeml'-dlanül magsiv gázsit húz. Pusztai) Béla, a felejthe- tetleevül' kedélyes buffo-szipiész így végiö ol n kérdést:

— Tudjátok meg a nagy titka'. H. tulajdonikép nyolcszáz korona gázsit leap, de százul leírómnak neki. mert n felesége is feltép

*

A régi KAC-nab

volt egy nehézsúlyú atlétája, aki sokszor él- fel dlkezet íi klötieléző szerékiysiélgröL és»társaság tagjai előtt nagy bangán hivalkodott a testi ereje nagyságáról. Így kissé komikussá vált ős ai viccek központijai lett. Egv versenyre tör liánt dliuiaizáxiakor Puisizliay Béla nagy hangon úáli.'bo't t be q Gnandlbeti asztaltársasághoz :

— Ha do lit'á tok a G. bamá búnk legú jabb erft- b:avurját ? Tegnap miikor elindult vélő n vonat, egy ifélikézzel ruegá'líliitotita . . .

— Hailkitlan! — kiáltó" ták rui'ndeufelöl. — Hát hogy csinálta9

—- Meghúzta o irészféket

íajtársak a közdetemban

az egykori kolozisivár'i szimlhitzi in.i'eívdáus, egy

jr.-bilári - alkalom örömére meglepetést akart szerezni tónsulate fagjcRinak. Séta közben szó. ba hozta, ez' Salamon Tóni akkori kuli nóta- nácsos előtt.

— Persze, v-2pa.mi nagyon költ-séges. dolog- nem gondolbeilok, olyasmit szerelniéík, ami

nem kerül- sokba év mégis örömet okoz a társulatnak. Ugyan mit ajániHhaitnái — kérdezte «i2 intendáais.

Sáliamon udfa,. hogy Ddrúi Mór igazgató nagy szigoránál fogva gyiölölt személy a társulat nagy része e'ött. Kaján mosollyal ig,y ivó ’ász olt B ölön yniek:

— Akasztasd föl Móricot. (így nevezték ál. lakUiau DiÍróit.) Ez nem is kerüli sok-ba és a Iámutai is örülni fog.

A (őisdekonjun^ura

idején folyt ez az érdekes tesizélgebés egy kolozsvári bankigazgató és egv milkalmi tőzsde- közölt a kávéházi asszl1 altnál.- Kedves d'i'feádor un maga okos ember. Mondja meg nekem, hogy <via<n> a«, hogy egy- ‘/er hotisz van a tőzsdén, aosttám- li'rtelen 1 •*<•?« ?. ke’ étkezik ?

Ezt megmagyarázom miaigiáiniaik: Ha a ptiv2.ilg,vriuwk5zteriiek fia sz-dieiák., eiadkedNcháriy hctilel ezeilőtt súlyosabb tar talniu. cikkemet közölte «z Ellenzék, „Lelki közösség“ cím alant. Az erdélyi magyarság öntudalkának kérdését vetet“ tem fel s ezzel kapcsolatosan főleg itten1 magyar sajtónk állapotával foglalkoztam- Közvetlenül nem a sajtóban és nem az őszintén beszélő íróban kell keresni a ma* gvarázafát annak, hogy ez a kérdés fel vetődött és megfontolandó visszhangra faláb. Az ország ui rendje ugyanis ’che» tétlenné tette számunkra, hogy népünk általános kérdéseiről máshol cs más for* mában megnyilatkozhassunk, mint egyedül a sajtóban cs az írott betű formája'3 ban. S ezt az egyetlen megnyiila*tko-zási le* hetőséget is igen sok tekintetben sulvo- san korlátozta.

Ilyen körülmények közölt nem volt és nem is lehetett más a célom, minthogy közös erővel és együttes jóindulattal se” gitsümk azokon a hibákon, amelyeket az erdélyi magyar sajtó mulat s amelyeken az adok keretek közölt is lehet segíteni. Ezeknek a hibáknak túlnyomó része nem belső eredetű s ennek a felfogásomnak a kormányzati rendszer és az illetékes .sajtó-miniszter ur felé olyan formában ad* lám hangot, amelyben a komoly tiszteid mellett a magyar önludat nyíltan jutott kifejezésre.

Jeililemzőnek tartom, hogy azokban a megnyilatkozásokban, amelyek Írásban vagy szóban cikkemet a sajtó munkásai részéről követték, a magyar öntudatnak ezl a hangját nem vette fel senki. Egye* dűl Kacsó Sándor volt az, aki lelkiismereti kérdést csinált az ügyből s vívódás és aggodalmak közölt kereste a jobb utal. Az alkalmasabbat arra, hogy sajtó és újságíró több eredménnyel és kielégítőbb módon szolgálhassa az erdélyi magyar közösség ügyét. A népszerűtlenségért, melyet a sajtónk berkeiben általában szereztem, enyhe bírálatommal és .'eghő szándékommal, teljes mértékben kárpó* loh Kacsónak a cikke. Különösképen írásának az a része, melyben az én szándékomnak is megfelölőleg a következőket irta: „Nem adtuk fel a reményi, hogy sikerül meggyőznünk az uj kormányzati rendszert a kisebbségi sajtó kisebbségi ügyekben való szabadságának szükséges* ségérőL Tudjuk, meg kell győznünk az országos cenzúrahivatalt is, hogy az a szabadság, melyet ügyeinknek a lárgyaláIrta: TAMÁSI ÁRON

sara adnia kell, nem fajul káros szabadossággá, meri kijártuk már a higgadtság és az. előrelátás magas iskoláit s a kormány* zattal együtt valljuk, hogy nyugtaimsá* gok keltésére, hisztériák táplálására sémim szükségünk nincs . • . És meg kell győznünk az állami szerkesztőséget is, amely a belső és külső propaganda térde* kében teljesen azonos igényekkel és követelésekkel lép fel velünk és a vidéki román lapokkal szemben, hogy ezen az ültön nem éld el célját a magyar lapok magyar olvasó tömegeinél, mert a román szemmel és szellemmel megfogab mázott közlemények távol esnek a magyar tömegektől s éppen ezért nincs Ír* telük. A hivatalos kellerés így az ellenkező eredményre juh, mint amit elérni óhajtott“.

Ha valamiben bizonyos lehetek, akkor abban bizonyos vagyok, hogy közérdekű ügyet szolgálni és előbbrevinni csak i-yen nyílt és férfias magatartással lehel. Ebben a véleményben sem Kacsó, sem más, sem én nem maradunk soha önmagunkra- Sőt a magyar olvasó tömegek mellett az illetékes kormányzati rendszer is csak ezt a hangot becsülheti és 'tarthatja megbízna* tónak abban az építésben, amely mindnyájunk itteni életével kapcsolatos. Annál is inkább értékelni kell ezt a magatartási, meri lehetnek közöttünk, magyarok között, felfogásbeli ellentétek, de olyan kér* désekben, melyek egész népünk sorsát1 érintik, a magyar öntudat és az emberi becsület mindig eggyé fog kovácsolni minket.

Természetesen ezt a szükséges és épí-ő egységet nap-nap után ápolnunk kell magunk között, clhefő és nehezebb időkben egyaránt. Meg kell keresnünk az utat és nyilitan rá kell mutatnunk: ez az az ut, amelyen az ország ügye és a kisebbségek ügye a közös jólét érdekében találkozha* ‘Iik s ennek a közös jónak együttes szolgálatában eggyé is válhatik. Ezidőszerint úgy látszik, hogy a román kormányzat még nem határozta el magát arra, hogy megkérdezze tőlünk: melyik az az. ut, ameUyet a magyarság velünk együM járni akar és egészségesen tud is járni? Most megalakult azonban a „Nemzeti Újjászületés Arcvonak“ címen Románia egyet* len és kormányzó pártja; a muRkorjában pedig a romániai németek Népközössége tartolt Temesváron gyűlést. Mind a kettő

Kopott téli nóta

Egy éjszaka nagy bánatában megőszült a rét és a dombhát. Óriás ködnyáját, a lomhát legelni hajtja már a lágy,

A napok szürke hajnalában szakállt ereszt a dér a fákon. Didergő /rtadár száraz ágon tavaszt álmodik. Gondja nagy

S aki eddig soha se kaptál virágot, neked is jutott most: az ab fakódba rakta cukros bokrétáját az éji szél.

Eljött érted, hiába raktál nagy máglyát űzet: messze űzze megtalált, hogy szivedre tűzze fagyos jégkendőjét a tél

Nagy máglyatüzed roskadóbav, hamm át már szél sodorja szerte(

S szived köré csokorba ver'e nyílvesszőit a gyors idő,

Nagy ifjúságod hamvadóban.

A kedved. mint a kerted, Őszül. Szemedbe kora, szürke >óz ül.

Múlik, múlik már nyáridöd.

Hóleple táncos lábad útja.

Sok cifra pózod szerteszét bulit .s dalod, ha szól még, furcsa, bénult rímmel zokog gond rajta fék

Olyan vagy, mint ki messze u'ra készült, de vonatjót lekéste s batyuján ül: ott éri este s ott éri éjféli napvég.

HUBÁN JENŐ.

olyan jel, amely bennünk is, aggodalmak k*l teli és gondolkodó sur

gető módon táplálja azt a vágyat; cs óhajt, hogy' valamilyen formában alakuljon meg az erdélyi magyarság Népképvise* tele is. Talán hamarosan eljön az idő, amikor ez a mi óhajtásunk közös akar^tá válik: a kormányzalt és a magyarság köz.'1 akaratáváNagv kérdés azonban, hogy milyen módon és milyen eszközökkel táplálhatjuk a magyarságnak ezt a vágyát, hiszen az előkészület és -a megvitatás lehetősége semmiféle formában nincs meg a számunk: >. Ha ezen gondolkozunk, egyszerre súlyosabban és határozottabban emelked'k elénk a jelentősége mindannak, amit u Kacsó cikkéből fentebb idéztem. Vagyis kormányzatnak és a kormányzat utasítására az állami szerkesztőségnek s úgy' szintén az országos cenzúrahivatalnak le* hetőséget kéne adnia arra, hogy sajtónk 1 magyarság ügyét szabadon tárgyalhassa. Más nyilvánosság hiányábn csak így alakulhat ki valamennyire egy közvélemény, mely egyedül jogos és hivatott arra, hogy a magyarság képviseletéről olyan formában és olyan emberek által gondoskodik. ahogy megnyugtatónak és célravezetőnek látja.

Ezekben az időkben, amikor a n :o:s:g. szelleme és a népjog uralkodó módon határozza meg a politika! koreszmét, a leg* természetesebb a mi törekvésünk is ar?v>, hogy az erdélyi magyarság képviseleti szervei is a népiség szellemében jöjjön léire és a nép egyetemes jogaiért küzdjön.

Egyebek mellett ilyen közszellern k’a'a kdósára gondoltam akkor is, amikor Ka* kassy Endre egy cikkében, mit a sajtó kérdésével kapcsolatban bocsátott közre, felhívást intézett az erdélyi magyar írókhoz. Ebben a felhívásban a szellemi bajtárs arra biztatja az erdélyi magyar írókat, hogy a küzdelemben, mely befelé szolgáló és kifelé felvilágositóan küzdő jellegű, vegyenek részt az írók is. A közhit izennü mely az újságírók között érthető módon honol, az irók harcképesebbek is ebben a szellemi küzdelemben. Igaz, van egyetlen körülmény, mely ezt a felfogást termesze* tessé teszi. Ez a körülmény belső vonatkozású, amennyiben az iró általában függődén a'ttó! a sajtóvállalkozásrói, mely its* sát közzéteszi, vagy nem teszi közte. Az újságíró pedig nehezen teheti meg s állandóan sohasem, hogv ne szolgálja az '-kelő vállalkozás szelleméi, esetleg politikai és pártszerü céljait. Ez bizonyára mindenütt igy van a világon, csak éppen Kisebbségi társadalomban annyira visszatetsző és egészségtelen Ami azonban a harcképesség igazi és örök lényegét illeti, int nem iró és újságíró között van a különbség, hanem önzetlen és önző ember között, bátor újságíró és gyáva iró között, műveletlen újságíró és emelkedett szellemű iró között. Ilyenformán a célja és a lehetősége csak annak van meg, hogy az önzetlenek, a bátrak és az emelkedett szelleműek, írókban és újságírókban egyaránt, fogjanak össze és tényleg tegyenek bajtársak egy nép küzdelmében és az emberi jogokért vivort tusakodásban. Ha ez az összefogás létrejöhet', akkor én vagyok az első, aki a bajt-ársiasság minden lelki és fizikai szabályát elfogadom és követem. De arra sohasem leszek hajlandó, hogy ilyen közös' ségben összefogjak egyik-másik zsoldos újságíróval, ki az irigy mocskotódás és a személyi gyűlölködés sárga kövein halad zsoldosa rangjában. Aminthogy olyan írók' kai sem állok össze efféle közösségbe, akik világnézeti elfogultságban dühösen lógnak ég és föld között, vagy minden küzde - met fölényesen néznek, melv egy nép nemzeti jogaiért történikIlyen értelemben eddig is tartósam a belső kapcsolatot azokkal az újságírókkal és Írókkal, akik „hátsó gondolatok“ né'v kül és felemelt fejjel küzdőitek. Gondolok arra, hogy felfedező útra induljunk ezeknek a gyarapítására, de addig is tegyünk ígéretet magunkban és egymásnak, hogy fokozott figyelemmel és éberséggel, egymástól talán messze és mégis együtt, szolgáljuk a szellemet, melynek jegyében nyíltan küzdünk a közös jobb jövőért.

Mindenekelőtt pedig két dologért. Először azért, hogy gyengüljön és megszűnjék azoknak az érdek-csoporrtoknak a sorvasztó hatása, amelyek magyar társadalmunkat részekre akarják szaggatni. Másodszor azért, hogy közéletünkből lecsapoljuk a poshadt frázis-tavaka't, melyek legfontosabb kérdéseinket a „megoldás" céljából döntötték„o-