Ellenzék, 1938. november (59. évfolyam, 249-273. szám)
1938-11-04 / 251. szám
o ELLENZÉK 1 O .7 fi n o v e ni h e r 4. „Igaztalan lennék, ha nem mondanék dicsérő szavakat a kisebbségi sajtóról!" — mondotta Titcann sajtó miniszter a nagyszebeni sajtókonferencián. — Titeanu miniszter nagy beszedet tartott a sajtó hivatásáról BUCUREŞTI, november 3. Eugen Titeanu sajtó- és propagam) lügyi államtitkár je miére kétségtelenin figyelemreméltó ceménnyé emelte ebben az évben a vidéki sajtófödcráció hrgyoma- pyos kongresszusát. A sajtóügy, államtitkár ezzé; •'/ alkalommal ismertette munkaprogramját, mely magának az államtitkárság Ínének észszerüségér is tartalmazza. A nagyszebeni sajtókonferencia NAGYSZEBEN, november 3. Vasárnap reggel 9 órakor érkeztek Nagyszeben pályaudvarára az ország minden részéből a vidéki román sajtó képviselői, akiket Top, Nagyszeben polgármestere fogadott. Az állomásról a kongresszus résztvevői gépkocsikon szállodáikba mentek, majd a Bulevard-hotelbcn gyü'ekeztck, ahonnan testületileg a Hősök Temetőjébe cs a városi temetőbe mentek, virágkoszo- rukat helyezve el a nagy háború hő'cmek ér az. erdélyi nacionalista harcosok sírján. Ezután Eugen Titeanu államtitkárral élükön, valamennyien resztvettek 1 metro- poliai katedrákéban végzett istentiszteleten. Eéltizenkettőkor a kongresszus résztvevői testületileg a prefektura épületébe mentek, amclvrek dísztermében Eugen Titeanu elnöklete alatt s a nagyszebeni polgári és katonai hatóságok képviselői, a vidéki sajtószervezetek s a fővárosi és vidéki s a j t ós z i n u • k á t u sok kiküldöttjein e k részvételével íz órakor megkezdődött a kongresszus. Elsőnek Scarobet esperes, szentc/éki ül- nok beszélt, megáldva -l kongresszus munkálatait s távolmaradásáért kimentve Őszentsége N.colac Bakui metropolitan, aki Bucu resti ben volt elfoglak’ s ezért nem lehetett jelen. Scarobet esperes hangsúlyozta a sajtó szerepét a sajtó ej a közvélemény felvilágosításában, rámutatva a román sajtónak az itt éléi románság érdekében folyta.ott múltban! harerra, végül felszólította a sajtót, hogy a lövőben 1 '1 támogassa zz. állam alapintézményeit: a dinasztiát, az egyházat, az iskolát a hadsereget és az igazságszolgáltatást, amelyek azon fáradoznak, hogy jó keresz.'ényeket, jó románokat és jó állampo'gároiva: neveljenek. Szavait lelkes éljenzés közben fejezte be. Utána Miha-1 Camarasu ezr.-des, Sze* benmegye prefektusa üdvözölte a megye nevében lelkes beszéddel a kongresszus résztvevőit, eredményes munkát kívánva nekik. Ezután a város lakossága nevében Pop nagyszebeni polgármester üdvözölte a kongresszus résztvevőit a tör'cneimi városban. A következő két szónok dr Preda és PamfÜ Seicaru volt, akiknek nagyhatású beszédét a résztvevők mélységes figyelemmel hallgatták végig. Sárkány Gabcr, a romániai népkisebbségi újságíró szindikátus elnöke a kisebbségi sajtó üdvözletét fejezte ki, melv lojálisán akar élni a román állam kereteiben, mint tette az elmúlt húsz évben is és biztosította Titeanu államtitkárt s a kormányt a kisebbségi sajtó változatlan bizalmáról az uj rendszer kereteiben is. Stefan Vlaaescu, a vidéki román sajtó- föderáció nevében a vidéki sajtó jelentőségéről szólott, megemlékezve a román újságírás nagy elődeiről s köszönetét mondva a résztvevőknek, ak.k ellőttek, hogy az egyesülés huszadik évfordulójának megünneplésével jelen legyenek e nagyszabású kongresszuson. Poulain és Lungulescu beszédei u*-án Colfescu a móevidéki újságírók nevében köszöntötte a kongresszust. Utánj Eugen Titeanu államtitkár emelkedett szólásra $ mondott nagyhatású beszédet. Titeanu miniszter beszéde „Szentséged, elnök ur, kartársnoirr. és kartársaim — kezdte beszédét rz államtitkár. — Tévesen, nagyon téveven mondották, hogy én beszédet fogok tartani. Ez olyan működési ciklus, melyet a parlamenti élet felfüggesztésével egyidejűleg lezártnak tekintek. Annyit beszé lem akkor, hogy megmagyarázzam azt, amit mások nem tudtak megmagyarázni, hogy azt mondhatnám, már-már gyönyör sí lmomra a hallgatás. Amit itt meg akarok állapítani, egészen más: nehány biztosítékot akarok adni, nehány kötelezettséget akarok vállalni s nehány irányelvet akarok megszövegezni. Kezdettől fogva kijelentem, hogy mélységes benyomást gyakorolt rám mindaz, amit ez a kongresszus kegye- ietes kartársi megemlékezéssel mutatott. Ebben a testületi légkörben ismét megtalálom azt a kartársi környezetet, mely arra a következtetésre késztet hogv n? ember sehol sem érzi jobban ma»)*'., mint saját mesterségének kereteiben Ebből a következtetésből kiindulva, megiaméüem itt azt, amit Cernautiban mondottam: az önök harca az én harcom és hozzáfűzöm' tudom mindazt, ami önöknek erkölcsi és anyagi téren fáj s ehhez még csak egyetlen dolgot fűzök: ne verekedjenek topább, mert verekszem én önökért“. (Az államtitkár szavait itt élénk éljenzés szakította félbe.) A sajtó fontossága „Mint a propagandaügy vezetője — folytatta Titeanu államtitkár — nagyon jól tudom, hogy az ország ujjáépiiléséhez szükséges légkör megteremtése érdekében elsősorban a sajtóra kell támaszkodnom A bevallható 50 fejezet s a benemvalható 1000 fejezet között, melyek egy propa- gandaminiszterre háramlanak, azt hiszem, a megfelelő légkör kialakítása é* lekében, első a sajtó fejezete. Ezért munkait,vemben <1 hangsúly elsősorban a Sajóra esik. Tátják, azt mondtam: „sajtó“, mert ép* pen annyira gondolok a vidéki sajtóra, mint a központira. A vidéki sajtó szükségesség, mindig az volt mert azt képviseli, amit az orosz vUiutno“-nak. a francia „Chez nous“- nak, a német „Gemütlich“-nek nevez, a legintimebb sajtó, a legközelibb sajtó, a helyi igényekbe legközvetlenebbül bekapcsolódó sajtó. Reflexe és tengelye egy közvetlen és közös érdekkel összekötött körzte erkölcsi, szellemi és politikai életének. Annak a körzetnek, amelyet a mu- naichia egy doktrinerje, Charles Maurras „La. monarchie des Republiques Ivancai- srs“ cimü munkájában „L‘espr:t du c’ocher“=nek nevezett, ez a születés körzete. melyet senki sem érhet mez iobban, S n.nr a sajtó, amely visszhangjához legközelebb áll“. „De ehhez még egy politikai ér/ is hoz- zácsatolódik: a tény, hogy ma, a kö/.igazgatási decentralzációvah a tartományok megalkotásával egyidejűleg, a hangsúly a regionális életre esik, mely nem egy cs ugyanaz a regionális élettel“. (Cljenzcs ) „A regionalista élet széttago’, regionális élet lelkesít; a regionalista éle: szétbont, a regionális élet elősegít. A gondolat, a termelés és a helyi alkotás minden erőinek kihasználásával minden V.ö/ gnz- gatási, politikai vagy szellemi síkon, a közös vagyon gazdálkodik, különböző jellegzetességekkel, az egész nemzeti kép gazdaságával és szépségével ékeskedik“. Mi az újságíró hivatása? „Ez, a mi újságírói testületi életünk azonban, azt fogják mondani, válságon megy át. Azt kérdem: mai válság-e £/, vagy egyszerűen a tegnapi válság elnyu- lása? Szerintem az újságírói élet, ahogyan itt PamfH Seicaru ur idézte, állandó válságban volt. Hányán voltak azok az újságírók, akik arra voltak hivatotUk, hogy független vagy méltó keretekben űzzék mesterségüket? Ma is emlékszem az elő- szobázó újságíróra, aki ahelyett, hegy méltóságt’eljes ujságiró legyen, zso'dos újságíró volt, aki kölcsön adta értelmét, bérbe adta képességét, ujságiró volt, aki mások beszédét irta s felfogásától, sokszor meggyőződésétől idegen glóriákat gyártott!“ (A hallgatóság soraiból helyeslés tört fel’ az államtitkár e szavainál.) „A február 10-i királyi forradalom, mely felkeltette a külföld csodálatát és olyan nagy mértékben hozájáru’.c tekintélyünk emeléséhez túl a határokon ezm a ponton is hatart jelölt; a vizek —. hegy a bibliai nyelvnél maradjak — nem térnek vissza a forrásaikhoz! A körforgógé- pék, amelyek annyi hamis glória gyártásához járultak hozzá, bosszút állnak, ma akaratlanul malmok lettek, melyek megőrzik a régi, a mesterséges tekintélyeket ‘! (Hosszú éljenzés.) „Nem vagyunk sem képrombolók, sem ahogy Leon Blois mondotta, „romboló vállalkozók“! Tudjuk, hogy rég’ házban is lehet egy erősebb téglát találni az újnál; tudjuk, hogy egy régi megkövesedett fagerenda sokszor szilárdabb, mint egy modern kétesértékü fémhasáb. Minden uj házban fel lehet használni a rég: házból való anyagot, de azzal a szigorú vizsgálattal, mely meggyőződtet róla, hogy jól és szárazon kong a tégla és nincs a fában szu“. (Hosszas éljenzés.) Pamfil Seicaru közbeszól: „S különösen poloska.“ (Derült^-' „Tehát ujstilusu ház épül — folvtatta 1 Titeanu államtitkár —, mely magában foglalhat régi, egészséges anyagot! Nyilvánvaló, hogy ez a stílusa A mai válság csak az alkalmazkodás korszakát jelöl:. Vannak újságok, amelyek kimúltak, vannak újságok, melyek nehezen küzdenek életükért, vannak újságok, amelyek születnek és vannak újságok — különös örömmel jegyzem meg ezt —, melyek ujraszü* letnek“. „Melyik sajtó halt meg? Az, melynek szerepe nevetséges volt és zsoldossá profa- nizálta a sajtót, a kölcsönsajtó, mely a közlés és a korrupció költségei ellenében tekintélyeket gyártott. Nyilvánviió, hogy ez a sajtó, a politikai légkör változásával egyidejűleg, alanyát vesztve eltűnésre ítéltetett. Meg aztán az a sajtó, amelyet „zsarolónak“ nevezek, a szórványos lapok sajtója, melynek egyetlen elmélete ez volt: kevés példányszám, sok reszelő (a hallgatóság soraiban derültség), kis költségek, nagy bevételek; az a sajtó, amelvet a reszelés programja és elmélete sajtójának neveznek. (Nagy derültség.) Mégis, számára is fogok találni — irónia nélkül — egy jó szót“. „Két olyan dolguk van a nemzetek, melyet megérdemelnek: a kormányok, melyeket elviselnek s a sajtó, mely visz- szatükrözi őket. A zsaroláshoz, épp mint a szerelemhez, legalább kettő kell (derültség) és bizonyára, bármennyire erkölcstelen legyen is a zsarolás, szerintem er kölcstelencbb az, aki meg hagyja zsarolni magát, mert nem hiszem, hogy van olyan ember, akinek nincs mit szemére vessenek s mégis fizet a vele szemben gyakorolt alaptalan erkölcsi nyomás su'va alatt! (Helyeslés.) A pillanatban, amikor fizetett a hallgatásért, beismerte, hogy fél valamitől, beismerte, hogy az erkölcsi nyomásnak alapja van. Ami erkölcstelen, a Ez / jrétz D egy világhoz, :n !y kö/.bejüit tranzakció, mindezek reflexióik szétoszlott a lebruár 24-1 nép•./•<v i/.\, vél- rohama alatt.“ „Ma, kétségtelenül, vitális kerekek vetődnek fel sajtónk számára. Megmondottam, hogy nincs más ambícióm ao-i hogy •ami a sajtó fejezetét illeti ennél a minisztériumnál, reprezentálják, csak egyetlen dolog: igazi ügyvezetői cselek ve, a sajtó védelmében, a/, önök megbizottjaképen“. (Helyeslés.) „Meg van minden szükséges ingeim a beszédre, mert 1918-tó', melyet most idézett egy kartárs, — húsz év telt el azóta — kizárólag a sajtóban és a sajtó'rt éhem, napom megírva a magam cikkét.“ „Tehát élén a szakmai harcnak, melybe mindannyian beiratkoznak, egy előnyt kérek: Írjanak be engem a legelsőnek. (Hosszas éljenzés.) „A szavak azonban csak szavak. Ezért a közvetlen megállapításokra térek át. A sajtóró! beszélek — első sorban a vidéki sajtóról — és nemcsak úgy, mint lelkem minden szálával s testületi .dcáljammal önökhöz kötött újságírói, hanem mint a propagandaügy államtitkára is beszélek, aki jövő munkásságom világosan kezeit niunkatervévci a kormány és i' á lam működését elsősorban a sajtóval kívánom támogatni, önök á lam! szükségességet je- Jmtenek, visszhangjai a közszüksígle- teknek“. „A sajtó, amely annyit adott, máig semmit se kért. £n azonban, a prepagan* daügy élén, azt mondom: normális, méltányos, hasznos és emberi megadni neki azt, ami megilleti.“ Olcsóbbá kell tenni a papirt Az államtitkár ezulán hangoztatta, hogy az amortizációk simábbá tétele és a személyi beneficiumok csökkentése révén felül 'Tehetne vizsgálni a papírárakat. Szükséges, hogy a sajtó szövetkezeti üsz- szeállásban nagytömegű papirt vásárolva, a papirliivabail állandó, komoly, garanciaképes vevője legyen. Ezek alapján mindaddig harcolni fog, mig a papir. trösztnél eléri a szükséges árcsökkenést. Ezután a hirdetések kérdésére tért át. Rámutatott arra, hogy a sajtói,gezgatóság utján általánosan rendezték ezt a kérdést és a nagyipar állal juttatót összegeket egyenletes módon akarja szétosztani a román sajtó között. A miniszter ezulán igy folytatta: Az újjáéledt Tribuna „Uraim, a harc nem könnyű, nekem önök részéről egyetlen támogatásra van szükségem, hogy hüe't nyissanak számomra, a várakozás hitelét. Elmondhatom önöknek őzt, hogy a hirdetési ügyben mindent megteszek, hogy a hirdetési dijakat valóban hirdetésért és ne hallgatásért fizessék. A hadsereg erőddményii- nek kiépítése után ki kell építsük a morális erődítményeket, a tisztességes sajtók. Örömmel látom, hogy Erdélyben újjáéledt a történelmi cimü „Tribuna", Agarbiceanu lelkész vezetésével. Ez az újság hivatva van arra. hogy összegyűjtse Erdély kulturális erejét és ez a kezdete a román és a kisebbségi sajtó közötti egyensúly megteremtésének, ez n ap ol yam, mint a főnix madár, folytatása a régi „Tribuna“-nak. Azt kívánom, hogy síz összes regionális szellemi erők, elsősorban az erdélyiekre gondolok, egységesen tömörüljenek egy lap mellett, hogy a mai Lapjainknak is civilizált külseje legyen és sajtónk egy felsőbb magatartást tanúsíthasson és a világsajtóban is megfelelő helyet foglalhasson el a hsz- tességcs Lapok sorában és ha más sajtóval hasonlítják össze, győzelmesen kerüljön ki az összehasonlításból.“ Elismerés a kisebbségi sajtónak „Uraim, amikor üdvözlöm a román sajtót, amikor ezt bizonyos dolgokról biztosítottam és utasításokkal láttam el, akkor igazságtalan lennék, ha a román sajtószövetség kebelén belül nem mondanék dicsérő szavakat a kisebbségi sajtóról, amely az utóbbi időben megértette az uj elhivatottságok ritmusát. Ez a sajtó zökkenés nélkül válaszolt a gyorsasági pedál és a; motor énekére. Ez a sajtó teljesítette kötelességét és tárgyilagosan me álla pit hatjuk, hogy a-z utóbbi nemzetközi eseményekkel kapcsolni osan magatartásával szolgálatot tett nekünk és olyan b’zonyüvanyt átütött ki. amely megmutathatja a mi íürelm ün két és vendégszeretet linket. Aminti Cernautiban is mondottam', ül Is megismétlem, hogy őszinteség dolgában nem vagyunk adósok, hanem hitelezők. Ez feljogosít engem annak kijelentésére, hagy statisztikai valóság az, hogy a határainkon belül vannak a mi jogaink és nem a halárainkon kivül. Ez feljogosít engem arra is, hogy megmondjam, miszerint téves az a politikai taktika, amely „bocsánat, megharagitoUalak“ elvét hangoztatja akkor, mikor mi ebben a tárgyban nem kellene védekezzünk, amikor mi bármikor offenzivában Lehetnénk üt, mert kompakt etnikai román tömeg az, amely a jelenlegi határaink fontos pontjait túllépi. Hozzáteszem meg azt. is, hogy amikor nekünk •: határon üil hőségben vannak történelmi letelepülési»
