Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)
1938-09-11 / 206. szám
1 t BLLF.NZ f: A I 9 3 fi • s e pt r m h v r J--------------------------------IT'I T MZ A -M Faál Jób riportja: 1 !'■ non Szemtől-szemben a világ legértékesebb hangs, ereiv I. — Hegedűk, amiknek nevük van és amiket évszázadok romantikája simogat lágyan. — Hieronymus Amati, Antonio Stradivari, Ferdinand Gagliano, Fransois Pique, Jakobus Stainer, Baumeestrx, Caspar Duifofruger remekei egyetlen zene- ünnepély pódiumán. — A hegedű őse és az eisö hegedj. — Világhírű hangs erek izgaímas regénye Trcncsénteplic, 193S szeptember elején. (COPYRIGHT by Job Paál. Utánnyomás tilos.) A kamarazene második nemzetközi ön- népén Európa nyolc kuiturnemzetenek tizenkét legelső együttese koncertezett Trencséntepiicen. London, Paris, Róma, Budapest, Berlin, Brüsszel, Varsó és Prága küldték el ide azokat a vonósnégyesekét, trióka*t és kvintetteket, amelyeknek hangversenyei művészi eseménynek izámitanak minden metropolisban. Világot járó és világhírű művészek kezében szólalt meg közel két héten keresztül minden este a hegedű a reflektorok tényében. E művészek nevei méternyi berekkel jelennek meg a Brodway házainak falán és művészetüket csengő arannyal fizetik Londonban éppen úgy, mint Síd- neyben, vagy a gyémántok metropolisában: Johannisburgban. — Koncertjeikről most is hasábokat irrak Paul Tinel, Ernest Ciaosson és August Mangeot, a párisi zeneművészeti főiskola igazgatója. A világ nyolc kulturnemzeténck huszonkét kritikusa figyelte estéről-estére a trencsénteplici fesztivál koncertjét. A hegedűnek, a brácsának, a csellónak, a zongorának, a romantikus régen mult idők elfelejtett hangszereinek pontosan hetvenegy világhírű művésze koncertezett tizenkét napon keresztül a kamarazene második nemzetközi ünnepének hangversenyem Trencséntepiicen és a muzsikának ez. a hetvenegy művésze olyan — ugyancsak világhíres — hangszereket hozott el ide magával, hogy e hangszereket érdemes lett volna külön is közszemlére tenni. Mindmegannyi hegedűnek, brácsának, csellónak, viola di gambának meg van a maga izgalmas, érdekes históriája. E hangszerek külön-külön is vagyont reprezentálnak, együttesen pedig fantasztikusan nagy összegre rúg az értékük. Az újkor nagy hegedüépitő mestereinek remekei szólaltak meg a trencsénteplici fesztiválon. Nem volt még hangversenyterem a világon, amely két heten belül annyi ; hires és értékes hangszert látott volna, mint ez a kurszalón . . . A fesztivál mindmegannyi művészének neszes/.erjébcn megtalálható az a vászon- fonalakkal bélelt boríték, amely a londoni Lloyd Assurance Co. kötvényét tartal- inazza. És megfigyelhettük azt is: a művészek kevéssel érkezésük után e kötvényt — néha egyéb értékeikkel egyetemben — gvorsan deponálták a Grand Hotel széfjében. E kötvények pontos íeirá- sát tartalmazzák a Lloydnál biztosított hangszereknek és e kötvények alapján megállapítható, hogy a második kamara-zenefesztivalon szerepelt hangszerek biztosítási értéke meghaladja a negyedmillió dollárt. A tényleges érték talán meg ennél az összegnél is nagyobb. Itália, Franciaország, Hollandia, Németország hangszermüvészetének remekei szólaltak meg a kamarazene második ünnepi hetein. Egy Stradivarius regénye DrogoiPârTeofii tíorsec-i üdülőjében szeptember hóban uíAszczon) araH. Kiránduló :ársaságok részére jelentős kedvezmény. A szezon október 1-ig tart!!! sis Értekezni lehet dr. Dragomip Teofilnál Cluj, Strada Samuil Micu No. 2. Délután 2—5-ig. A cseheknél is találtunk sok ritka notafát: Zika hegedűje régi Testőri, Zahra- dnik brácsája Landolfi, Schwejda, a Prager Kvartén prim ári usa Gaglianon játszott, Cerny violáját Guadignini készítette, Jaros csellója szintén Gagliano műhelyéből került ki. Az angolok nem hoztak hangszereket magukkal, hiszen a Tudor-ok csak régi madrigálokat, halléteket és motetteket énekeltek. A középkor romantikus utcai és templomi dalait. De: a hat angol lady korhű, aranyból szőtt ruhában lépett .1 színpadra és a ruhák aranya felért egy mesterhegedü értékével... Tizenkét kamarazene-együttes koncer- i tezett augusztus második felében Trencséntepiicen, közöttük az Uj Magyar Vonósnégyes, amelynek átütően nagy sikere volt. Beethoven, Szmetana, Kodály Zoltán szólaltak meg a magyarok koncertjén. És a klasszikus zene, a romantikus kor és a modern muzsika mesteri hangszereken csendült fel. A magyar kvartett tagjainak birtokában van a négy legértékesebb hangszer: közöttük a világ egyik legértékesebb St'radiváriusa. Neve is van: Michelangelo. A hires Stradiváriusok legtöbbjének nevet adtak. A tulajdonosa: Székely Zoltán, az Uj Magyar Kvartett primáriusa. A Michelangelo biztosítási értéke: ötvenezer dollár. De — szakértők állítása szerint — ennél az összegnél sokkal többet ér. Történetét a művész apja imigyen mesélte el: — A fiam tiz évvel ezelőtt ajándékba kapta ezt a hegedűt. Londonban játszott tizenkét évvel ezelőtt az Albcrt-hallban. Tízezer ember hallgatta. Akkor egy remeg Ruggieriie volt. Beethovent játszotta és Hubay csárda jeleneté};. Koncert után névjegyet hoztak a gayderobba: az angol főúri világ egyik előkelősége: egy ma sokat szereplő angol lord, akinek a nevét azonban nem említhetem meg, kereste fel őt. Ölordságát nagyon meghatotta a fiam játéka és megkérte a fiamat arra: keressen magának egy jobb hegedűt. Ez a keresés két évig tartott. Már találtak közben egy Guarneriust és úgy volt, hogy ezzel a lord palotájában koncertezik a fiam, azonban — fél órával a koncert előtt közölte az eladó, hogv a hegedűt nem adhatja át, mert azt kábel utján megvették Amerikában. Paris egyik leghíresebb hangszerkereskedőjénél, Syl- vestre-nél — most Maucotel et Déchamps a cég neve — tűnt fel közben egy Stradivarius. Azelőtt: Gabriac gróf — ismert amatőr — volt a tulajdonosa. A fiam a lorddal repülőgépen utazott Londonból Párisba. Fél óra alatt létrejött a vétek A lord — úgy tudom — ötvenezer dollárt „Ânni€osu ülálc- napíár 195® »59 230 oldal, I6X10 cm. nagyság, szaktanárok szerkesztésében, értékes, hasznos, uj és gárdáig tartalommal. Pénzt beküld- ve (bélyegben is lehet) portó ment esen 25 lej. utánvétté) p’us portó. UEPÁ&E -lilái Cluj 1 fizetett a hegedűért, amelyet Stradivari aranykorában, művészetének teljében, 1718-ban készített Crcmonában. A fiam tíz évvel ezelőtt játszott elsőizben a hegedűn és pedig — hálából — a lord palotájában, meghívott közönség előtt. Kezében elsőizben Elubay csárdajeleneténck akkordjai csendültek fel. .. — Hogyan került Comte de Gabriac birtokába a hegedű? Nem tudom. De szerencse, hogy az övé volt: mert egy művész agyonnyuzta volna. Stradivarinak talán háromszáz hegedűjét ismeri a világ. Ezek között igazi értéke azonban mindössze huszonöt-harmincnak van. A Hubermann Stradivarija nyolcezer fontot ér, ennek nincsen neve. A Kubelikét — amelyet állandóan a mester hindu szolgája vitt magával — LTm- pereur-nak hívják és Kubelik 1900-ban 39.000 frankért vette azt. A Vécsey Stra- divariusának Berthicr a neve és a hegedű a mester özvegyénél van. Legértékesebb a A lengyelek vonósnégyesének primariu- sa Eugenia Uminska. A hegedűje: Jakobus Stainer mestermüve. Ez a Jakobus Stainer német volt és Cremonába vándorolt, hogy Amati tanitványa legyen. Uminska kisasszony hegedűje a kiváló mester legkiválóbb alkotása. A Lloydnál húszezer dollárra van biztosítva. A hege- 1 dünek nagy regénye van: Pesten a taxiban ellopták ... A budapesti rendőrség, amelyről Uminska kisasszony a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg, hamarosan kézrekeritette az értékes hangszert — a negyedik orgazdától. De Uminska Eugenia kvartettjének másik négy művésze is értékes hangszereken játszik. Különleges értékűek voltak a németek hangszerei: a Gebei-trió két művésze magával hozta a hegedű ősét: a viola di gambát. Sylvia Grümmer kisasszonynak — Paul Grümmer csellómüvész leányának — olyan instrumentuma van, amelyet 1667-ben készített a legkiválóbb holland mester: Baumeestr. Ez a hollandus a maga hazájában olyan kitűnő művésznek számit, mint Németországban Tilkie, vagy Itáliában Stradivarius. A viola di gamba békében húszezer márkába került, ugyanakkor Grümmer kisasszony apja ötvenezer osztrák koronáért vásárok egy Stra- divari-csellót. A viola di gambának hat húrja van és amikor ez a hangszer divatban volt — a XVI. században — a zeneszerzők külön e hangszer számára ! komponáltak muzsikát. A berlini Havemann-kvartett primariu- 1 sának, Kavemann professzornak remek Messiás, amely Hill londoni hangszergyáros tulajdona. Valamikor Vuillome francia hangszermüvesé volt ez a hegedű és Vuillome sokszor kopirozta. A Messiást Hill üvegszekrényben tartja és ez a hegedű sohasem szólal meg . .. Hubay Jenő még életében eladta Stradivánusát, Plo- tényi Zoltáné valahol Pesten van. Rosée- nck, Stucknak, Psihodának, Jehuda Me- j nachimnak és Fritz Kreislernek vannak még Stradiváriusai, ezek értéke azonban alatta van a Székely Zoltán hegedűjének értékénél. Az Uj Magyar Vonósnégyes másik három művésze is felette értékes hangszert mondhat magáénak. Koromzay olasz brácsája Planis mestermunkája, Palotai csellóját Nicola Amati készítette és Mosz- kovszky, a második hegedűs egy tízezer- dolláros Guarneriuson hegedült Trencséntepiicen. A magyar kvartett hangszerei — a felette értékes vonókkal együtt — hetvenötezer dollárt reprezentáltak. Gofrillerje van, a második hegedűs Adolf Steiner pedig egy ritka hangszeren játszik: a hegedű feltalálójának, a tiroli Tiefen- brückernek — akit Itáliában Duifofruger- nek hívtak — a hegedűjét, a hires „apostol-fejű“ hegedűt kopirozta le a mult század első esztendejében a párisi Vuillaume és ezen a hegedűn — az értéke ötezer dollár — játszik a mester. A kvartettben a brácsa német, a cselló olasz mester munkája. Mindkettő értékes darab. Valamennyinek sokszázesztendős a fája. Az olaszok egészen ritka értékű hangszerekkel érkeztek meg Trencsénteplicre. A Quartetto di Roma primariusának, Zuccarini mesternek veneziai Testőre-ja van, Montellinek, a második hegedűsnek nápolyi Gagliano-ja, Perini egy ismeretlen művész brácsáján játszott. Ez; a művész ott született, ahol Rafael: Urbinoban, de Rómában élt, Hugar volt a neve és alig két-három hegedű maradt fenn utána. Legértékesebb azonban Luigi Silva csellója: Bergonzi remeke. Az idén pontosan kétszáz éves, minthogy 173,8-ban készítette a mester, Kitűnő állapotban került Silva birtokába, talán száz évig nem is játszottak rajta. Az értéke: százötvenezer lira. A franciáknak — Touche professzor kvartettjének — ugyancsak ritka hangszerei érkeztek a fesztiválra. Maga a professzor egy Hyeronimus Amati-n játszott, André Huot, a második hegedűs egy felette értékes Gaglianon, Pierre Landhuinak egy Francois Pique csellója van: a három hangszer húszezer dollárnál lényegesen többet ér,,, . .. Louis Bailly, a filadelfiai Curtis Institut igazgatója — egyik legnagyobb hegedűművésze a világnak — őrzi a legrégibb hegedűt. Gáspár de Salo készítette ezt a tiroli Tiefenbrückerrel egyidőben: 1560-ban. Ez a nótafa még bresciai, a két Amati testvér apja, az öreg Nicoia ebben az időben talán meg se született. Gáspár de Salo, két emberöltővel Amerika felfedezése után álmodta meg mai formájában a hegedűt, öreg templomokat keresett fel és szerzeteseknél kunyerált ócska fáért. Az ő titka: öreg, köves talajon, sudárrá nőtt fenyők fájából kell kifaragni a hegedűt, olyan fából, ahol az évgyűrűk szinte egybeérnek. Ez a fa Itáliában terem, Lombardia hegyein és akkor válik különösen alkalmassá, ha templomok padlásán szárad. Jávorfával kel]' beborítani a fenyőt és a jávorfa lobogása adja a dekorációt. A vonó: külön művészet. Stradivari és Amati nem készítettek vonókat. Ezeknek az angol Tourte, a francia Sartori, a német Pfretselmer, aztán Vuil- loume, meg Lupot voltak a mesterei. Egy- egy mesterhegedü vonója ugyancsak vagyont ér. . .. Hetvenegy művész hegedűje, brácsája, csellója, viola di gambája a legfinomabb muzsika világ-ünnepén azért szólalt meg, hogy közelebb hozza egymáshoz a világ népeit. A koncertteremben egymás mellett láttuk művészeit ama népeknek, amelyek ma farkasszemet néznek egymással. A muzsika azonban nem ismer politikát. . . . Német művészek játszottak francia hegedűkön és csehek1 kezében szólalt meg Amati, vagy Stradivari remeke . . . Adolf Steiner Vuilloume-n játszott. Zahrednik mester Landolfit szólaltatta meg, régi csellók és brácsák hangjai klasszikusokat és modern mestereket interpretáltak és a nézőtéren — akárcsak a Szína fürdő medencéjében — egymás mellett ültek oroszok és németek, franciák és berliniek, olaszok és franciák: senkit se érdekelt más, csak a muzsika . .. .. . Stradivari, Amati, Landolfi, Gagliano, Guadignini, Bergonzi, Guarn3rius, Jakobus Stainer, Testőre, Vuilloume. Santo Serafino, Francois Pique, a holland Baumeestr nótafáinak húrjain sírtak a hurok és behunyt szemekkel nem láttunk mást, csak az öreg Amatit, a Nicolat, aki Cremonából elindulva szamara hátán barangol hegyek között, völgyekben és sötét éjszakákon át, hogy a dominicánus, fe- rencrendi és antoníus barátok templomaiból, kápolnáiból mentői több öreg fenyődeszkát szerezzen meg a hegedűi számára *** / Mesés értékű néta a dobogón _
