Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)
1938-09-11 / 206. szám
ELLENZÉK 1 Szmmaiáng Két evvel ezelőtti együtt utaztam az erdélyi magyar kisebbségi oktatás egyik ^legtekintélyesebb vezetőjével. Beszélgetés közben elmondioitíllalm neki egyik nagyon szomorú, d!e napjainkban rendkívül jellemző élményemet. Elutazásom előtt való este nagy társaságba voltam hivatalos. Lehettünk együtt valami ötéenen, fiatalok és öregek vegyesen. A társaság egyik része törtiénellfesen irodalmi vitába keveredett. Köícseynek valamelyik lanul- mánya körüli támadt nézeteltérés a vitatkozók közöUlli. Semmiképpen sem tudták eldönteni, hogy kiírnék vau igaza. Egyiküknek azután mentő ötlete támadt. Nem kell megvárni a másnapot, amikor hiteles forrásmunkák segítenek a vita eldöntésében. Hiszen a társaság tagjai között olt van ügyvéd barátunk fia. Az apja büszkén amiiteile ai bemutétkozás- nál, hogy a fin most érettségizett. Ha valakinek, úgy ennek a fiatalembernek — áléi most jött aiz iskola padjai közül — bizonyosain tudnia kéül, hogyan is.állt! a dolog ezzel a Kölcs'eyda n uim á n n ya 1. A diák egyszeriben az érdeklődés középpontjába került. Hogyne, hiszen, ha> va/n megfelelő alany rá, mindenki szereti fitogtatni az irodalmi vagy történelmi tudását. Már-már sajnálni; kezdtem magáimban a szegény fiúd, bogy itt amolyan póiérectisiégi-félének teszik ki, amikor meghallottam hihetetlenül hangzó feleletét/ aiz első kérdésre: — Ne intézzenek hozzám mnqyar ir o- dalmi kérdéseket, mert sajnos, egyelőre tökéletesen tájékozatlan vagyok a magyar irodalomban. Egyszeriben dermedt csönd támadt a teremben. Mintha jeges szél csapott volna az arcunkba. Nehezen lehetett tudomásul venni ebben iái szimm'agyar társaságban, hogy a jónevü magyar ügyvéd fiának halvány fogalma sincs a saját nemzete irodlailmáról. Maga az apa, szörnyű zavarba jött. Rekedt hangon törte meg a csendet; — Tudriiillik úgy áll a helyzet, tudjátok, én állami iskolába járattam a Ban- dikámat, mert azt akartam: tanuljon meg tökéletesen romámul. így nem jutott idő a magyar irodalom és történelem tanulmányozására. De éppen nyáron pótolni fogja az elmulasztottakat... Izgatott hangzavar volt a válasz erre a gyenge érvelésre. Az apa egyszeriben a kámadások pergőtüzébe került. Ráolvastuk a példákat a román történelem, bői. Bebizonyítottuk, hogy fia hiányos magyar kulturisimereteiért egyedül ő a felelős, mert az áll'atmhaitialom nak semmi kifogása sincs az ellén, ha a szülők magánúton a saját nemzetük történelmére és irodalmára is taníttatják állami oskolába járó gyermekeikét. Közel két évtized muLasztásalüt akartuk pótolni egyszerre ezen azi estén. Mindenki előállott valami jót öftlétlüeli, hogy mit kellene fenni ennek a nemzedéknek érdekében, amely nem tanulja kötelező tantárgyként a magyar föpíiénelmet és irodalmat. Én magam megígértem, hogy megrázó erejű cikkben mutáltok rá: felnő közöttünk egy nemzedék, amelynek tagjai nem tudják a magyar helyesírást, szanszkri- tül van számukra minden, amit a magyar történelemről és 'irodaiamról hallanak. Legfőbb emberi kötelességünk kell, hogy legyen ennek az állapotnak meg-, szüntetése! Pel kell hívnunk a magyar társadalom figyelmét a légkézenfekvőbb példára: a románok 'történelmére. Amikor a románok éltek kisebbségi sorsban Erdélyben, legalább annyi román diák járt állanái iskolába., mint most magyar. De a rondám szülőknek volt gondja arra, hogy gyermekeik salját nemzeti múl tjükkel' ffezitában legyenek. Ezt a példát kell nekünk is követni. Tettvágytóll lelkesedtünk náindannyiajn. Bennem még égett ez a hangWalflgníáLsnap is, amikor a vonaton a tekintélyes öreg professzornak elmesél, tem az előző este történetét. Az örtegur mai gyón figyelmesen és nagyon megértőén végighalOigatoílt). Azután ^LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a Jeg» választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyv osztályában. Cl aj. Pú** jjtfrgL szomorúan légy intett a társaság nagy akarásainak hallatára. És egyetlenegy szóval] válaszolt: ,,Szalmaláng!“ * Szalmaláng! Úgy éreztem, hogy ez az egy szé), Ibi harsogja a vonat dübörgését. Vádo'iöao és halálosam komolyan csengett a sok minden átélt öreg professzor szájából a magyar ember természetének ez a gyönyörű és mégis százszorosán bűnös sajátossága: szallimiailláng! Végigvonul ez a különös lelkesedés egész történelmünkön. Rapsizódikusak vagyunk az elható rozásajilnkban. Meg tudunk halni egy szép hangulat hatásai alatt. Világraszóló telteket is képesek vagyunk elkövetni egy eszméért, ha nem kelül szembeszálla- numk az idővel, amely minden akarásunkat legyőzi. Szalma láng! Lovagi as, letűnt korszakoknak ibtim.aria.dt kísérteié. Emléke azoknak aiz időknek, amikor még nem kellett kemény küzdelmet viv- j ni mindem falat kényéiért. Szalmaiáng! j Olyan tulajdonság, amely magkü!önhöz- ; téti a magyar fajt Európa minden népétől. Égig törő érzés, ami oly olyan igazán csak bennünk van meg, ahogyan azt elnevezése jellemzi. Pompás görögtüz, amelyet a saját ereje öli meg. A vonaton azonban nem hagytam meggyőzni magiam. Ékesszólóvá tett az a bizonyos száll ma láng. Magyaráztam, hogy ebben a/i egy kérdésben nem lesz közönyös a magyar társadalom. Mindenki magához fog térni dermedtségéből. Tanfolyamokat fogunk szervezni a nem magyarnyelvű (iskolák magyar diákjainak számára. Hivatalos részről', ez elé semmi akadályt nem gördítenek. Meg kell mentenünk a magyar kultúra számára ezt az érzéseiben hozzánk tartozó, de tudásában a mi hibánkból a magyar kultúrától távol állító nemzedéket Ez lesz minden magyar ember legfontosabb pro- j ! blémájiai Én reméltem, hogy sikerülni j fog. Közben a vouat berobogott arra/ az. j állomásra, ahol az öreg professzornak le keltett szólítania. Azzal búcsúzol- el főiem, hogy szereilné, ha nekem lenne igazam. Ha ezúttal nem lenne szalmaláng ötven magyar ember elhatározása. Sok szerencsét, kívánt és buzdított a maga részéről egészen addig, amig a vonat újra indult... * Két év pergett le azóta. Amikor hazatértem utazásomból, megírtam a cikket a>z- érettségizett diákról. Szerettem volna, hal valóban ,.megrázó erejű“ lesz. Lehet, hogy a cikkben volt a hiba, de bizonyos, hogy a.z akció nem sikerült. Kaptam ugyan néhány barátságos biztatást és lelkes hangú levelét a szerkesztőségbe, de a visszhang korántsem volt olyan, ami- lyet vártam. Hasonlóan szomorú volt az eredmény a barátaimnál is. Az ötven tagú társaság a telkes hangulatban lefolyt este után szeríeszétédt Mindenkinek megvannak a maga dolgai a mindennapi életben. Egyikükjmásikuk megtette még azt, hogy felkereste tanár ismerőseit és éppen úgy figyelmeztette őket az együttt! tapasztalt szomorú tényekre, ahogy ón beszéltem professzor rommal a vonaton. A magyar szakos tanárok szomorúan mondták, hogy azt hitték: nagyon sok idejüket igénybe fogja venni az állami iskolák magyar növendékeinek oktatása a magyar irodalomra. Kolozsváron azonban egyetlen magyar tanárnak sem akadt olyan állami iskolába járó növendéke, akit szülei a magyar irodalom szépségeivel akartak volna megismertetni. Pedig az impé- riumváltozás húsz éve állott a kolozsvári állami iskolákban is nagyon sok magyar diák végzett. Szalmaiáng! ősi magyar átok, amely fogékony minden szép terv iránt, de meghátrál 'abban a pillanatban, ahogy a kivitel nehézségekbe ütközik. így bukott meg már csirájában az az akció is, amely most vádjolóan ismét ai nyilvánosság élé kívánkozik belőlem, mert két év után a véletlen ismét összehozott utitár- sanniirKal. Úgy lászik mindketten a vonaton folytatott beszélgetésre gondoltunk, mert a kölcsönös üdvözlések után az öreg professzor mindjárt rátért a tárgyra és ugyanaz a szomorú mosoly ült ki az arcára, mint két év előtt, almikor megkérdezte: — Nahát, ugyebár megmondtam Önnek, hogy szalmaiáng$ * Most ismét uj tanév megnyitása előtt állunk. Napról-napra élénikebb lesz a város forgattam». A faltai elküldi fiataljait az iskolába, hogy tanultabb, acélos akaratú utódok lépjenek majd az öregek helyébe. Ez a, szeptemberi hangulat és a véletlen találkozás az öreg professzorral! ismét aktuálissá Heszi ai tárnát, amelyet két évvel ezelőtt már felvet etetni az El- J lenzék hasábjain: Mit tesz a magyar társadalom orrnak érdekében, hogy a román tanítási nyelvű állami iskolákba járó magyar diákok a magyar helyesírást, irodalmat és történelmet megtanulják? Gondolnak-e arra azok a szülők, — akik gyermekeik jövőjét úgy látják biz- tosótva, hogy .aízt állam nyelvén taníttatják őket — hogy magyar fajuk iránti legfőbb kötelességük gyermekeiknek a magyar kuli cur aJ iránti szerotetet is megtanítani? Eszükbe jut-e .ai román példa, hogy a magyar impérium alatt, nem volt egyetlen olyan román fiatalember sem, alki ne ismerte vo’lh.a pontosan a; román nemzet irodalmát és történetéti akkor, amikor elindult az életbe? Akad-e közöttünk olyan áldozatkész férfi, mint amilyen a magyar éra alatt néhai Mihali Tivadar, a későbbi kolozsvári polgármester voita,, aki egymaga húsz román diák iskoláztatását fizette és személyesen vigyázott arra hogy nemzeti szellemben neveljék őket? Ebben a kérdésben igazán csak önmagunkat vádolhatjuk. Az állam hatalom sohasem szólt belle abbai, hogy gyermekeink oktatását hogyan akarjuk tökéletesíteni! Senki sem akadályozta meg abA hegyeiken — a tengeren Önöket ón őrizem Állandóan tartson magánál. ban a magyiair szülőkét, hogy gyerrm- keiket a magyar irodalom remekeivel megismertessék és tökéletesítsék helyes magyar nyelvtani tudásukat! Hogy az állami iskolákba' járó magyar gyermekek mégis nélkülözik azokat az ismereteket, ezért egyedül a saját nemtörődömségünket ültethetjük a vádlottak padjára. Ujrai a nyilvánosság elé hozom ezt a kérdést. Magyar fajunknak egyik legégetőbb problémáján Hátha most szélesebi?* körű megértésre talál, mint két év előtt Nem lehet minden jóindulatú akarás szalutálláng, amely kialszik az akadályok előtt. Tartsuk lelkiismereti kötél észégiünknek felébreszteni a szülői lelki sroe- reitet és a faji öntudatot! Azok pedig, akik utánunk következnek, felejtsék cl a magyar sziallmaláugort. Az uj nemzedék nehéz életküzdelmek között indult el a kenyérkereseÉTitján. Megtanult; kitartóan és türelemmel küzdeni. A türelem és a szorgalom pedig a legkisebb sikert is megbecsülik, mert nincsenek a könnyű gvüzemekhez hozzászokva,. Az uj idők miaigyar fiataljai nem lelkesülhetnek a szalma lángért, mert a sors nem is adta meg nekik azt a lehetőséget, hogy pillanatnyi hangulatok hatása alatt az eggt akarják megvívni. . . Végr/i József. „VISSZA AFR Tizenkétmillió négert áttelepítenek Amerikából Afrikába NEWYORK, szeptember hó. Theodore Bilbo, amerikai szenátor tervet dolgozott ki airra, hogy az Egye- sülili-Államok területén élő 12 millió négert költöztessék vissza ősi hazájukba, Afrikába. A szenátor a nagy afrikai néger birodalom megteremtését azon az alapon képzeli, el, hogy Angliái és Franciaország háborús tartozásaik törlesztéseképpen adják át Amerikának a mostani egyetlen független néger ország, Libéria környékén fekvő gyarmataikat, A számitésbai jövő gyarmatok a következők: Francia Guinea, a Francia Aranypart} továbbá az Angol Aranypart és Sierra Leona. A négy gyarmatot Amerika összeol- vaszitaná Libériával és így hatalmas birodalom állana rendelkezésére az amerikai négerek letelepítésére. Tiz évig az uj néger birodalom az Egyesült-Államok fenhatósága alatt állana,, de azután teljesen függetlenné válnék. Ez alatt a tiz esztendő alattit végrehajtanák a koionizálást, utakait építenének, hadsereget) szerveznének, gyárakat alapítanának és egésiz, városokait építenének. A szenátor szerint ennek a tervnek keresztülvitele nemcsak a háborús adósságok kérdését oldaná meg, véglegesen, hanem egyben az Egyesült-Államok faji J problémáját is. Együtt járna vele az af- j rikai nyersanyagtermelés növekedése, J ugyanakkor pedig az amerikai árucikkek \ számára uf piac nyílnék Afrikában. A háborús adósságok súlyos problémáját nem lehet csak valami ilyen módon megoldani, Bilbo elgondolása szerint. Az adósságok aranyban való visszafizetése gya- korMilag kivihetefllen, ha pedig Amerika adósai árucikkekben fizetőmének, az amerikai piiacdf elárasztanák a\z olcsó külföldi gyártmányok és ezzel csak az amerikai munkanéküliség növekednék. Az a javaslat, hogy a háborús adósságokat Írják át magánadósságokká, a gyakorlatban nem jeléntene semmi különbséget és nem oldaná meg a kérdést. — A háborús adósságot csak gyarmatok átengedésével! lehet megnyugtatóan rendezni, — áltatja a szenátor. — Libériának 1,800.000, Francia Guineának 2.095.000, a Francia Aranypartnak 1.725.000, atz Angol Aranypartinak 3 millió 164.000 és végül Sierra Leonénak 1,769.000 lakosa van. Ha ezekhez hozzászámítjuk az Egyesült-Államok területén élő 12 millió négert, 22 millió lakosú hatalmas néger birodalmat kapunk. Ne felejtsük el, hogy az uj afrikai ország kétszer olyan nagy lenne, mint például Németország. — Téljesen tisztában vagyok azzal, hagy egyelőre még igen nagy akadályok tornyosulnak tervem kivitele elé. Először is meg kell győznünk az amerikai négereket arról, hogy az uj néger birodalom nagy fejlődési lehetőségekkel kecsegtet. Kétmillió amerikai néger már írásban kötelezte magát, hogy nyomban hazavándorol Afrikába, mihelyt ott élet- lehetőséget nyújtanak neki. _ Ha a washingtoni kormány abban a helyzetben van, hogy Alaszkában nagy telepítési akciókat hajthat végre, ezt meg kell tudni tennie Afrikában is. Az amerikai négerek nem találják a helyüket az Egyesült-Államokban, ment a lakosság nem hajlandó asszimilálni őket. — Ezer évig élhetnek a négerek Amerikában, akkor sem remélhetnek semmit a jövőtől. Ezziel a négerek is tisztában vannak és az utolsó időben erőteljes nemzeti mozgalom indult meg az amerikai négerek között. Ez a mozgalom nemzeti állHamot követel és jelszava az, hogy: „Vissza Afrikába'“ Bilbo szenátor tervét nem fogadják lelkesedéssel. Nemcsak a délit gyapot termelő államokban, hanem az ipari állmokban is döntő tényező az olcsó néger munkaerő. A gazdasági étet nttá\ fél. hogy ha a négerek visszavándorolnának Afrikába: a munkabérek hirtelen a magasba szöknének. Bilbo szenátor mindezek ellenére tovább folytatja a propagandát és igv alkalmasint: a szenátus is foglalkozni fog a tervvel.
