Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)
1938-09-25 / 218. szám
mtWKUtnssss^si 8 7? LL BN 7! B K 7 03 H szeptember ? *. "’.ri-.wt Oszt kaland Irta: FÓTHYJÁNOS Öm&tósiga végre <>« ült lu étkezők». csibU'u K. ssá Ünnvpé'vtíscn, niiut az olvuui ■ember, aki ritkán utazik, kissé csiKlálkiuzva, hogy íme mégis uinak indult. Evek óta nem mozdult ki hazulról, minden uiyáav.m közbejött valami az u'tiolsö percben: családi dolgok, hidászt- hatat'an fontosságú ügyök, haláleset, betegség, egyik nyár mull a másik utáiTé-s' Öméltósága ínúr-már természetes, uck értsiie, hogy szabadságra menni, nyara id, pihenni! talán sohasem lesz többé ideje aiz életben. Az idei, nyáron nagyon iaiadtnak élezte magát — legjobb barátja, az orvas- ianár, gorombán ráförmedt, mintán megvizsgálnia': _ Nem innák ellentmondástI Gyalázat, mit csina s/. a szervezeteddel, végié is nem vagy már húszéves. De harminc sem, sőt negyven sem. Ötvenéves elmúltál, barátom, ideje, hegy végre magadra- is gondolj, aizi egészségedre, eleiedre El keld utaznod, hegyvidékre, erdők közé, de oly-ain helyre, ahol nemcsak pihenni feliét, höinem szóraikózhatsz :.s egy kicsit. A teljes magányosság nem a *e idegeidnek való. Öméltósága megadta magát és nokiké- szírlt az utiaizásnialk. Ez julius elején volt, most augusztus közepe is elmúlt - persze megtűrt közbejött- valami. Dohát végre mégis itt ül az étkezökocsiban és utazik, megtört ai varázslat. Vagy talán csak most kezdődik... Öméltósága rágyújt a szivarjára, enyhe jóérzéssel hátradőli, az ülésen és gon- dalotai olyanok, mintha álmodnék: csapongók, rendszertelenek, különösek. Egy. szerre olyan tisztán hallja az orvosidnár hangját, mimtiha ott állana mellette, amint rádörren't; ötvenéves elmúltál, barátom, ideje, hogy végre maigadra is gondolj, av. egészségedre, életedre... -— igen, igen, éppen ideje, hogy kipihenje magát. Visszamegy a fülkéjébe, olvasni próbál, de pár oldail után ölébe ejti a könyvei.', szemei lehuny ódlnak és átengedi magát a könnyű félálomnak, amelyben ío- vábbszövődnek furcsán, szeszélyesen csapongó gondolata.i. Taván valami kezdődik most az életében, valami uj, valami szép, valami kárpótlásféle, a munkában, hajszában, zord egyhangúságban eliram- lóit évek után. Különös, édes nyugtalansággal Jör rá a kaland érzése, amely mos; talán mégis várakozik rá valahol és megint hallja a» orvos hangját: ötvenéves elmúltál, éppen ideje .. . Bizony éppen ideje, hogy történjék valami az életében, abban a sivár és rideg étettben, émelyítői mintha börtönfalak iirir'iották volna távol az örömet, a szépséget, miudaiz't, amiért éini érdemes. Most érzi csak, mennyire idő előtt és milyen könnyen adta át ma.gát a végié- ges lemondásnak és milyen kényelmes- gyáván futamedott meg az élet csábitó, vonzó, mindig veszedelmes, de mindig érdekes regénye elől. Már nem fiatal, még nem öreg ... ..a tizenke'-tediik óra“, mint mondani szokták ... éppen ideje, hogy végre valami törném jék vele... Ez, egyelőre, nem látszik valószínűnek. A hegyvidéki üdülőhely az utószezon egyhangú ellenét éli, bár a napok még a teljes nyár hevében állnak. Öméltósága elfoglalta kényelmes, erkély es szobáját az előkelő fogadóban, kipihente az ut fáradtságát és most ott1 ül az étterem egyik kis asEítalnál és vacsorázik. ,.Sok az öreg ember“ — gondolja és fanyarul! elmosolyodiiik, amint eszébejut a. szó, amelytől útközben egy pillanatra hevesebben kezd verni ai szive. Kaland? Itt ugyan aligha ... Az életunt kis szalonzenekar a „Víg özvegy“-et jáhsza — Öméltósága lehajt egy pohár vörösbort, hátradől a széken és halkan dúdolja magában a rég nem hallott édes melódiákat, melyek minlha ('iramlőtt if júságát idéznék Hssza megint, kacérén és kegyetlenül. Aztán csöndes, magányos ki« esd séta az erdő felé és őméltósága nyugovóra tér. Női szabók figyelmébe! Az őszi és téli divat összes divatlapjai tegolcsóbbars az Ellenzék könyvoszíálya Cluj—-Kolozsvár, Pista Unirii No. 9. utján szerezhetők bel Így múlnak a napok, egyformán, eseménytelenül, valló/a tussá gut legfeljebb unnak a szép szőke asszonynak, megjelenése jelent, aki egyik este olt ül az el- beremben öinélilúsaga asztalával szemben. A syéjKússzonv egyedül van, de nem sokáig, miért vtaiesorai után, a bárban, ahol a/, életunt szalonzenekar a jazz pezsgő életvidám só gá'i igyekszik elhitetni a feketéző vendégekkel, már odainerészkedik a ima gúnyos szőkeség asztalához egy-két fiatalember, aki táncra kéri. Az egyik üu aztán olt is marad az asztalnál Öméltósága rosszul alszik ezen az éjszakán. napjai sem oly nyugodalmasak többé, a mii yen k eddig voltak — bármenynyire szerelné tagadni, kénytelen bevallani magának, hogy a szépasszony erősen fo glukóz tatjai. Egyelőre még nem tudja, szeretné-e a megismerkedést vagy sem, d(v ez ainugyis kilátástalan. Ismerőse nincs, táncolni neun tud, azt pedig egyáltalában nem érti, ami ezeknek a mai fiir.it'alóknak oly magátólértelödö, hogy egyszerűen odalépnek egy magányos hölgy a.szta>láh<w/i és szinte anélkül, hogy bermutiattk óznának, táncra kérik, ezzel «írttá n kész is az. ismeretség. „Az én időm. ben e/ máskép volt“ — gondolja Öméltósága, de ilyenformán még reménytelenebb számára a megismerkedés. A szépasszony hamarosan a fogadó életé, nek középpontija, most már nyüzsög körülötte a fiatalság, ö pedig csak táncol, kacérkodik, flörtöl, nem kihivóan, nem Ízléstelenül, de annál láthatóbb örömmel. Öméltósága rajtakapja magát, hogy idegesen várja, miikor lép be az étterembe ebéd vagy vacsora idején, később pedig, a táncnál, csöndesen borozgntvu figyeli az asszony minden mozdulatát. Figye’i az udvanlójfc is, különösen azt ;í bus.on- két-huszonliároméves fiatalembiTt, aki szinte testőrjévé szegődött, aki el nem mozdul mellőle és erdei sétáira is elkíséri. A fin napról-napra idegesebb. Ego szeműnél, remegő újakkal dobolva az asztal lapján, gyötrődve nézi az asszonyt, arain' mással táncol, ha pedig ő viszi táncba, rajongás és alázat minden pillantása, mozdulata. Öméltósága csöndesen mosolyog magában — valamikor, húsz- huszonöt éve. nem is tudja ni ár biztosan hol. de valami hasonló hegyvidéki nyaralóhelyen, neki is volt egy ilyen felián* go'ása. Szőke szépasszony volt az is, maíéUIUPiAlEi az Isiváüí Király Szállottá 1*^*1 (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát. Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz,lift, telefonos szobák. Telefon 202-43,294-24 gányos, vidám és kacér... régen volt, la- Ián igaz sem volt, de ugyláIszik mégis igaz, hiszen azóta, sem változott semmi, csak a s/.épasszony más és rajongó lovagja más, ö maga, pedig szépen, lassan 11 ie gö regedet t k öz ben... Ezen az éjszakán már alig aludt valamit! Öméltósága. Mát lehetséges — hány torgaitta keserűen magában — lehetséges, hogy most már minden másoké, liata lóké és az ö része csak annyi, hogy bo- rospohara mögül csöndesen és emlékező n figyelheti utz ifjúság örök táncát? Nem! Ezt az asszonyt talán a sors küld- te elébe, hátha mégis várakozik rá valami utolsó szép kaland, csak akarnia kell... De a napok múltak, az esték múltak és nem történt semmi, csak az a fiú lettt egyre idegesebb, soványabb, sápadtabb, a szépasszony asztalánál. Néha, amikor aiz asszony különösebb kacérsággal simult egyik táncosáhozi, a fiú felugrott az asztaltól, kirohaart és félóra múlva, tért vissza, feldulfan, lázasan, féltékenyen. Öméltósága már nem mosolygott. Önmagát látta, abban a régi-régi fiatal nyárion és sajnálta ezt a fiút. Es mégis, a szánakozás mélyén ott élt a titkos reménység: tahin azért játszik ezzel is, a többivel is a szépasszony, mert gyerekek, talán egy idősebb, komolyabb, érett férfi érzései mélyebb hullámokat vernének benne? Ez a gondalmt felvillanyozta és nem hagyta nyugodni — meg kel ismerked nie a/, asszonnyal! De ekkor történt, hogy megérkezett a férj. Elegáns férfi volt, ölvén év körüli — Öméltósága ráismert azonnrtí': hires, előkelő és gazdag nagy. iparos. És most megindult a titkos, néma, de elkeseredett harc az asszony körül, az. asszonyért, megindult a küünö társadalmi formák, mögé rejtett szenvedélyes küzdelem a férj és az udvarlók közölt. Napról-napra, es térőbe síére elesett egy-egy a porondon, csak az a szerelemtől be tag fiú tartóit ki a végletekig. De egy este mai' u sem jött a bárbal, ömóltóságának. sem volt többé kedve a táncot és harcol nézni, napok ó'a esett is az eső, most ívessé elállt, jólesik majd egy kis erdei séta. A fiú ott ült egy elhagyott ösvény padján és revolvert szorongatott a kezében. Öméltósága odaugrott, kis dulakodás után a revolver már a kezében volt, a fiú feje pedig a vállán, Öméltósága vál Ián, még mielőtt mindketten tudták volna, hogy mi történt Es omlottak a fin könnyei, lihegve, szakadozottan árad» belőle a keserű panasz — Öméltósága egyszerre azon vette észre magát, hogy úgy vigasztalja, úgy csillapít ja a vadide. gén fítalUalembert, mintha a saját fiát vi* gasz falná. Aztán együtt mentek vissza a fogadóba, miután a fiú inegigérie, hogy másnap elutazik. Fel is ment a szobájába csomagolni. Öméltósága pedig leült a bárban a megszokott helyére, a pincér már hozta is megszokott borát1, őméltó sága megszokott mozduló tavai a világos ság felé tartotta a poharat, felhajtotta s bort, hátradőlt a karosszékben és meg- áliapiolta, hogy régen nem érezte magái ilyen elégedetten, nyugalmasan. Valaki, ai szomszéd asztalnál az mondta: ősz van... — és nagyot sóhaj tótt. ősz van — mondta hangtalanul őrnél tósága is, de ő csöndesen mosolygott hozzá. A szépasszonv — mintha mi sem tör fent volna — megint láncolt, de mosl már az urával. Jókedvű volt, nevetett, beszélt, a férje mosolyogva hallgatta, amint simán, elegánsan tangóztak el Öméltósága asztala előtt. — Ki boldogabb hármunk közül? —. kérdezte magában hangtalanul őméltó sága. — Ez a boldog férj a feleségével^ az a boldogtalan gyerek a fiatalságával, vagy én, a csöndes magányos őszömmel? Nem tudort rá felelni... SZABÓ LAJOS: ARANY ABRAND röngyre. Szétterítette finom szárnyait, olyan volt, mint a kinyílt búzavirág. Péter ártatlan játéka haragra vá’ltozptr. Csak elfoghatná! Hiába. Ügyes volt a kis préda. Játszott vele. Huncutul csapkodta szárnyait örömében. És csalogatta, hitegette. Mindenütt a föld felett repült, mintha szédülne a magasban, mintha félne, hogy az égető napsugarak megperzselik selymes köntösét. A bohó gyermek nem vette észre, hogy a levegő lenge lepkéje milyen messze csalta gyümölcsösüktől. Betelt izgalommal hadonászott nyomában. Végül is a pillangó sokallta meg a hajszát. Felszállt s köröket zárt a feje felett. Mind magasabban és magasabban. Tán, mert vissza akarta téríteni üldözőjét. Aztán egyenesen emelkedett az ég felé, mintha ‘az lenne az ő birodalma. És már fenn, magasan a kékségben keringett. Péter sóvárogva nézett utána. De nem követhette útját. Nedves szemébe élesen törtek a napsugarak s halvány szivárványában eltűnt a kedvenc prédája. * Fáradtan ült a szántóföld martján. A félelem csak most kezdett nagyranőni benne. Künn volt az ugar-földeken. És egy lélek sehol. A gyümölcsöst, a kerbest alig látta a vakító verőfényben. Hogy talál haza? Mi lesz, ha jön a „bolond ember?“ Hova menekül, ha veszett kutya közeledik? Mit csinálnak vele a sátoros cigányok? A falusi gyermek minden rémképét maga előtt látta. Körüljárták, mint a kisértetek, mint a kékszárnyú lepke, mielőtt égbe repült volna. Feltápászko- dott. ügy kele fel. mint egy öreg foldA gyermek fáradtan loholt a pillangó után. Könnyen szedte apró lábait, mégsem tudta lebontani székskarimáju rzal- rmak alap javai. Már a lepke is sajnálta hűséges vadászát. Az almafára szállt s onnan nézett Péter izzó szemébe. Várt, amíg kipiheni magát. Aztán újból kezdődött a hajsza, a csalogatás. Fö’dreszál!:. A gyermek egész testével vetette magát utána, de már tova kéklett a pillangó s mint kényes kisasszony a margarét ezüst- kentésü aranykertjében sétált. Amikor a szalmaka'Fap ismét közeledett feléje, megszagolta a lóherevirágot s felszippantotta hegyes orrocskáját a lucerna édesi Hátával. Mámoros részegségében mintha megfeledkezett volna üldözőjéről. A kalap veszélyesen csapott feléje. Ha egy pillanatot késik, vége. A haragvó gyermek nem könyörült volna. De, mint a szellő, tovalibbent, át a töviskeiritésen. Péter 'lemondóan nézett az elszalasztott zsákmány után. Inge ujjával letörölte homloka gyöngyeit s befödte fejét széles kalapjával Szomorúan állt a megrakott almafa alatt s szemét a vadbürökre szállt csalogató pillangón pihentette. A kerítés rése csábitóan tátongott. Még egy próba! Óvatosan átlépett a tövises nyíláson. A határtalan mező megdöbbentette egy pillanatra. Nincsenek gyümölcsfák! Nincs kerítés! Csak a hosszan nyújtózkodó száatóföldek, rétek. Enyhe félelem lepte meg. Szive kissé összeszorult. Alig volt még egyedül a szabad természet ölén. Sandán, ravaszul közeledett a lepke felé. Amikor már rácsapott volna, a szárnyas rovar ismét továbbrepült. eey száraz gömunkás, kit a hajnal kü'id a kukorica? földre. Szétbámult. Merre menjen? Egyszer csak megvillant valami szemében* Felkiáltott s ellenkező irányba vette útját, mint amerre gyümölcsöskertjük »-óit. — Arany! Arany! És futni kezdett a csillogó pont felé, amelyet a hamvas ugarföldön látott. Mezítláb nehezen lépdelhetett a göröngyös barázdákon. A lába alá kellett néznie S amikor előrevetette tekintetét, már nem csillogott az arany. Távolabb fénylett. — Arany! Arany! Csak előre! s rohant, nehogy ismét eltűnjön előle. A szürke földön csábitón csillogott valami. Arca rózsaszínre gyűl". A titkos varázs megkétszerezte örömér. önfeledten loholt a ragyogó arany felé. Már csak néhány lépésre volt, amikor megint eltűnt s lidérc fényével ismét fel- csillámlott, távolabb. Erőtlen lábai' remegtek a fáradtság miatt, de izgalma nem hagyta pihenni őket: — Arany! Arany! A hajsza vadabbul folyt, mint a pillangó után. A csábitó lelkesítette: kincs. Arany! Nem tudta, mit üz, mi után fut. Csak annyit hallott az öreg emberektől róla, hogy Szentgyörgy napján „tisztátalan“ helyeken kékes láng nyúlik ki a földből, ahol arany van elásva. Különben, életében nem látott. De tán éppen az a titkos vágy zaklatta, hogy lásson, kezébe foghassa s hazavigye. Elfeledkezett lepkéjéről. Csak rátehetné kezét! Csak markába szoríthatná már! Oroszlánkölyökként, feszülten leste prédáját, mely vakítóan csillogott, mint fö'Sdrehullott napdarabocska. Gyerünk! Iramra! És tovább folyt a küzdelem — az elérhetetlenért. — Arany! Aranv! A nap melegétől bódultán rohant. Egy szál ingben, hajdonfőnt. Kalapját elhullatta valahol az aranvhajszában. De nem
