Ellenzék, 1938. szeptember (59. évfolyam, 197-222. szám)
1938-09-25 / 218. szám
BZLENZÉK Kssmasaa^aamsm 9 1938 szeptember 25. t v»ümm#sä3juBSK*&j.m*ai A medve bőre A koiwiktusban a vacsora amennyivel kevésbé zsíros, viszont annyival csömö- ritőbb vök s a három diák behúzódott a Szénási bácsi borozójába, hogy szerény előkurával lefojtsa a készülő hideglelést. Hármuknak 50 krajcárjuk volt s a piros teritös asztalnál azzal a magasabb számtani feladattal viaskodtak, hogy miképpen oldják meg az egy ismeretlen és három ismerős egyenlegét, világosabban szólva, azt a boszorkányságot, hogy egy koronából ne csak italra, hanem potva- csorára is jusson. A fejtörő társaság a csodák idejétől messze esett, amiből nyilván következett, hogy semmi okos dolgot nem tudtak kisütni. Végre Ferinek felcsillant a szeme: — Te izé, várjatok csak, Hereinek ma pénze érkezed. _ Ezzel ugyan nem sokat mondottál — erkölcsösködött Loji -- mert az neki érkezett s nem nekünk. — j5} jó — erősködött a másik — de Béréi szeret kártyázni. — Még az sem elég az üdvösséghez — makacskodolt Laji. — Az üdvösséghez jelenleg csak any- nyi kell, hogy elnyerjük a Herei pénzét. — Mivel? — Ezzel az árva koronával. — 5 ha elveszítitek ezt az árva koronát is 9 — Második eset nincs, fia két jóbarát hűségesen összetart, a harmadiknak j kámpec. Addig s addig hegyezték a szót, mig- len arra a megállapodásra jutottuk, hogy Laji kikér egy liter bort a amíg azt lassacskán >leőröli, addig a másik ke!tő közös kincsükkell: a koronával szerencsét próbál Bercinél s társukat a veszedelemből még idejében kimentik. Laji egy szegletasztalnal meghúzódott s egy ínyenc élvezetével szopogatta a csömöreüenes nektárt, de ahogy a bor fogyni kezdett, Olyan mértékben vastagodott az éjszaka s ezzel egyenes arányban növekedett a zálogban maradt vendég nyugtalansága. Mind jobban emésztette az a fogas kérdés, hogy miképpen váltja ki maigát a borozóból, ha társai nem kerülnek vissza az Ígért időre. Már csak öt perc választott el az éjféltől s felhangzott a Szénási bácsi szokásos takarodó ja: Urctim, siessenek a maradékkal, mert mimljárt záróra. Az öt perc nem várt gyorsasággal pergett le, minden mentő esemény nélkül s a vendégseregből csak Laji maradt törődött vele. | Tán észre sem vette. — Arany! Arany! Most eléri! Csak egy ö Ínyt re ragyogott tőle. Remegő kezével már nyúlt feléje, i Egy pillanat. Elnyelte a föld. S csak a szürke ugar égett, porladt előtte. A nagy hatalom, az arany ábrándja kegyetlenül játszott Péterrel. Ismét tovább csillogott. Nem egy, tíz, száz helyen. A gyermek utolsó erőfeszítésével próbálkozott. — Arany! Arany! Egész testével vetődött. De csak a vér serkent ki térdéről. Arany sehol, távolabb ragyogott. Kicsi tüdeje alig kapott levegőt. Torka kiszáradt. Rózsa ajkai cserepesek lettek. Szőke hajtincsei csapzottan simultak füle mögé. S a fáradtság apró gyöngyökből koszorút font magas homlokára — álmáért. — Arany! Arany! Kiáltotta kétségbeesésében. Mindenütt azt látott. De ereje már nem volt, hogy felkeljen. A földön csúszott a ragyogó pontok felé. De igy sem könyörült rajta ! a csalóka ábránd, még annyira sem, hogy közelebbről nézhesse, elkukkant. S hiába vájta a forró földet, hiába kereste két kezével. Nem találta. Helyette egy-egy üvegdarabocska hasította végig vékony ujjait. Pedig korii/Homte úgy ragyogott az arany, mint csillag az égen — a tehetetlen sápadt hold körül. — Arany... Ara... Kábult fejét a forró ugarra ejtette s mint agyonfáradt, álmos gyermek anyja karjai között, elszunnyadt. * Szendergéséből dörgés ébresztette fel. Villámlott, csattogott az ég. Feltartóztathatatlanul közeledett a vihar. Az erdők szimfóniát zúgtak s valahol félelmesen kongtak a harangok a nagy időnek. Péter nem tudta hol van, merre induljon? A falu vízesés alatt állott. És jött, közeledett irmagnak — ha csak nem számítják oda a két siheder Fajtársát is, akik a nyert csata után közben már tele zsebekkel érkeztek vissza s az üvegajtón keresztül figyelték barátjuk kínlódását az „egér- fogó“-ban, készen arra, hogy az utolsó pill anal ban megmentsék a helyzetet. Mikor aztán Szénási bácsi, mint egy szörnyű végzet, lépését már a Laji asztala felé irányította, felpattant az ajtó s megjelent a küszöbön a két megváltó arkangyal: — Lehet-e még valami ennivalót kapni Szénási bácsi9 — hangoskodtak a himpellérek — nagyon megéheztünk, mert nehéz munkából jövünk. — Sajnálom uraim, már nem szolgálhatok semmivel, mert záróra van — siránkozott a; öreg vendéglős. — Hát akkor megyünk oda, ahol nyitva van... Né, hát V még mindig iit vagy Lciji9 — huncutkodotf Feri — fizesd ki a borodat s loholjunk tovább innen. Reméljük, hogy velünk I arias:. — Ilyen áldozatra szívesen voltaikor. nék — ungorkodott vissza Laji - — de elfogyott az apró pénzem. — Vedd elő a tmgyot. — Az nálatok van. — Most nincs idő a mesemondásra, — pattant fel Feri — micsoda ember az, aki pénz nélkül leül inni9 —. Mindjárt leleplezlek Szénási bácsi elölt. Az aztán nem lesz mese. — Fgy ennyi löcsedékért kár árulkodni — enyhült meg Fen -s kifizetve a bort, boldogabb tájak felé vették útjukat. * Az utcán Laji érdeklődni kezdett: — Sikerült az érvágás? — Az utolsó vasig lenyúzlak. — Miért nem hoztátok el öt is, hogy legalább részt vegyen a pénze temetésén? — Nem érdemes rá, — legyintett Feri — mind szőrmentében játszott. 0 volt a: oka, hogy szinte lekéstük a zárórádat. — Az már más — háborodott fel Laji s visszagondolva a záróra elöli átélt súlyos percekre, a részvét utolsó szikrája is kialudt benne így esett el szegény Herei attól a sira- lomházi kedvezménytől, tiogy egy utolsót mulathasson — a saját pénzen. FANCSALI SÁNDOR — ... ---------Miérd úszott el az egykori flcsííay-vagyon? Springer báró ver?enyisíáló u.ajdonos mentette meg a családot PÖSTYÉN, szeptember hó. Az Ócskává,k, mind már nevük is elárulja, a Pös'tyén mellel! fekvő) Öcs kéből származnak és a XV-ik század közepén Ócskay László volt ai nemesi ág megalapítója. Ha az Ócska,yak nemesi krónikáját pontosan követjük, nevüket mindég ott Háláljuk, ahol háborúról és győzelemről vol'h szó. Birtokaikat is háborúskodásokkal küzdöttek ki maguknak és ezek a XIX. század vége felé fantasztikus aránylókat értek el. Ebből a családfából szármbizott a hires Ocskay brigadéros, aki! nemzetárulás miatt Érsekújvárod kivégeztek. Idővel aiz Ocskay» család Boriba, a Pöstyéntől nem messze fekvő birtokra költözőit. Szerencse fel!... Szerencse — le... Ocskay Rudolf, a, vágvölgyi birtokok ura, a családi tradíciókhoz hüllen lett, mert aimig a legtöbb Ocskay katonai pályára lépett, addig ő a maigya róva ri gazfeléje is a zápor. A hatalmas cseppek alatt füstöltek az ugarföldek. Sehol senki! Csak egy-egy ember, vágtató szekér menekült a vihar elől a határ másik fordulóján. — Arany... Ara... Kapaszkodott mentségébe. De a csalogató ábránd sehol, ekünt. A napot vastag, fekete felhőréteg takarta, olyan vastag, hogy a havasok tetejét, az erdőket meghajlította. Péter sirni sem mert, csak nyöszörgött kétségbeesésében. A cseppek egyre sűrűbben estek és már szakadt, ömlött az eső. Vékony karjaival átfonta fejét s az ugarhoz simult, szorosan, ahogy csak lehetett, mint a megijedt nyulfióka. Szipogott. Rángatózott. Közben a zápor kíméletlenül verte hátát, mint részeg mester rozoga dobját. A futózápor elmúlt. Rövid ideig tartott. De Péter igy is azt hitte, hogy soha nem múlik el feje felől a veszedelem. Nem merte felemelni a fejét. Hiába csacsogtak feléje a fodros árkok, hasztalan kolompokak közeliében a bárányok. — Hé, ki nyöszörög, földi kutya? — kiáltotta feléje a juhász. Péter felemelte fejét s kereste, hogy honnan jött a hang. Bután nézett körül. Nem látta csak a bárányokat. — Emberfia! A zápor után bújtál ki, mint a keserügomba? Vagy az égből poty- tyantál, nyomorúságnak? — mondotta jóságos hangon az öreg pásztor. S feléje nyúlt, hogy felemelje. A gyermek idegenkedve huzólkodott. Félt a kiforditottbundás, zsiroskalapu embertől, kinek hosszú szemöldöke alól alig látszott apró kék szeme s száját egészen eltakarta llecsüngő hamvas bajusza. Meg a botjától is irtózott, nagyobb volt, mint a szőlőkaró. — Ki fia vagy? — A Bánó Mihályé — hebegte félénken. diasági fő iskolát végezte. Az övé volt Buo.sány, Bresz+o, Ócska, Bori és még egy n éh árny 1 iiatiaJ.nias k i ter jedés ü gaz da sá g, melyeket mindenkor személyesen vezetett. A XTX-ik század vége felé Ocskay Rudolfnak nagy gazdasági sikerei voltak, haltai uras vagyonra tett szert cs ezer! a ,,Vágvölgy nábobjá‘c-mak nevezték. Ekkor a>7j a gondolata támadt, hogy erdélyi jószágaid kibővüli- és bányák után kezdett! érdeklődni, bár ehhez semmi előképzettsége nem volt. Bányát vásárolt, ■melyről azt mondották, hogy belőle rengeteg és különös márványt lehel kiaknázni. Szerencse fel!... Szerencse le!... A vételár nem volt csekély összeg és a!z évekig tartó munkálatok temérdek pénzt emésztettek fel. Amikor évek múltán azt látlta, hogy hiába fáradozolt, bánlakiban mulatozásra adta magát A sok dinom-dánnim idővel az egész — Add a kezed! Ne félj! Nem bántok én senkit, csak a farkasokat, ha juhaimra leselkednek. A tiéteket is én őrzöm. Itt vannak a nyájban. Kelj már! Nézd, szépek lettek a bárányok. Feltápászkodott, de alig indult. Vérző hasítást fájlalt egyik talpán s a térdei is kékek voltak, mint a késői szeder. I á= bait alig birta s úgy érezte, hogy hangyaboly költözött bele. — Nehezen mozogsz! — Fáj... — Mit csináltál? A forgószél vert a földhöz? — Arany, aranyat láttam. — Hol, te? — csodálkozott a pásztor. — Itt, ott, mindenütt! •— Ne beszélj bolondokat, tei — Úgy csillogott! Annyi volt a földeken! — Ovegdarabokat láttál, gyermek! A tavasszal hordták a ganés szekerek. Azok hasították el a talpadat is. Né, a kezed is véres. — Arany volt! — Nem fiam, az ugarnak nincs aranya. Láttjb már aranyat? Ha nem, csókold mieg a pap kezét. De megáztál, mint az ürge. Tán meg is éheztél — tarisznyájából kivett egy darab fehér sajtot s a gyermeknek adta. Péter szomorúan nézte a feketére ázott földet. Nincs arany! Nem lesz arany! Aztán belehara-pott a zsengés sajtba s úgy gyúrta magába, mintha soha nem evett volna semmit. — Most aztán indulj hazafelé. Ezen az ösvényen mindenütt bé s ha az útra érsz, kapaszkodj fel egy szekérre. Otthon végy száraz inget, különben ágynak esel. Péter elindult. Az öreg pásztor botjára támaszkodva, sokáig kisérte szemével. — Bolond gyermek lehet! — mondta magában s aztán elindult ő is a kolom- pöl'ó bárányok után. 10 ezer hold kiterjedésű murámul vagyoni teljesen felemésztette. Legendákéit! meséltek Ocskay négy mulatósairól és régi pöstyéniek még ma is emlékeznek azokra az időkre, műkor a hires Ocskay négyesfuga( Pöstyén utcáin megjelent. Közben, versenyistállója is volt, ami ugyancsak horribilis összeget emés/itett fel és igy 1904-ben az összes gazdaságai dobra kerültek. Koldusbot... A ruaigy vagyont képviselő birtokokra és kíatstlélyra mint legkomolyabb vevő, Springer Gusztáv, a bécsi bankár jött tekintetbe, aki célszerűbbnek tartotta vagyonát inkább földeikbe fektetni, Sprin- j ger miég megszerezte a pöstyéni kerüleV j hez tartozó Naigykosztalányban fekvő, I 2000 holdas, valamikor angol tulajdont i képező birtokot i.s, magához vette a hires Kuífner-iskolából kikerült Brychta: ve* , zórigiazgiaitót. alei gondoskodott arról, i hogy a Springer név a régi monarchiá- I ban ismertté váljon. Ocskay Rudolf pe» ! teig -mikor már mindene el volt adva és j kénytelen volt mulatozásait beszüntetni, ■ későn votfe észre, hogy koldusbotra juttatni családját is. Munkás-utódok Springer bankárnak nagy összeköttetései voutak a császári házhoz, úgyhogy rövidesen a bárói címet elnyerte. Springer báró egészen egyszerű ember volt és jótékonyságáról közismert. Az Ocskay- csialládot az Ocskay-kuriából való kilakoltatás veszélye fenyegette és ekkor a meg» ; 'lórii Ocskay elhatározta, hogy személve- j sen keresi fel Becsben a bárót. Springer ! kegyes voffit hozzá, mert nemcsak enge- i d élvez te, hogy a kastélyt az Ocskay- I család kihaltéig lakhassák, de megenged- I te azifl is, hogy a kastélyhoz tartozó 20 j h old a is gyümölcsöskertet is kezelésbe vegyék, annak jövedelme őket illesse, két pár lovat ajándékozott és megengedte, hogy az évi terménykonvéneióban is részesüljenek. Ezután már nem lehetett látni Ocskay Rudolfot Pös'tyén utcáin négyesfoga ftai. j Buskomor léte és 1906-ban meghalt, i Piilaii városi szogálatba léptek, mig két j leánya még ma is éj Boriban, hol a gyü- j mölcsösikertet vezetik. A Boriból kike- • írülő faj gyümölcs nemcsak Pöstyénben a j legelőkelőbb szállodákban, dc külföldön is nagy kelendőségnek örvend. Gerendny Géza. ■ JAGAMAS UUS. KÉT VERS VALAMI TÖRTÉNT VELED Az eget sem látod annyira azúrkéknek, viharos éjen nem oly sötétek n felleyek a a földnek dombozotf csomója már nem csal szemedbe könnyeket. Nem mondod: érettem a virág, már nagyon se fáj semmi és nem kacagsz úgy. mint egy gyerek — valami történt veled. Már kőtemplomok homályos mélyén keresed az Istent s ahol eddig imádtad — réti kis virágbem, zöld ágban, mohában — most már nem leled. Már nem kell a tömjénfüst. a misztikus halk zsolozsmák kellenek... Már nem készülsz merészen harcra, nem szereted úgy a csillagos egei... Valami történt veled!... TELEFONNAL A kagyló búgott remegő kezemben. .4; utcáról beszűrődött a lárma, én állattam tikkadtan várva, szivemben bolond dobbanássnt zakatolt a vér. Aztán beszéltünk. Én kérdeztem valamit és oly furcsa colt a hangod, ahogy messziről felettél nekem oly idegen, éret elen, hogy belesajgott a szivem. És fájva megszületett benne a sejtelem, hogy egyszer m®jd — talán rövidesen — ha melletted leszek és mondok valamit neked, ilyen hideg, idegen lesz a hangod. Két könnycsepp szökött szemembe és ott — a telefonfülkébe, a búgó kagylóval remegő kezembe — tudtam meg, hogy mi vagy nekem.
