Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)

1938-08-07 / 177. szám

■ 1938 augusztus 7. ELLENZIK ■ VASÁRNAPI KRÓNIKA ÍRJA MARA! SÁNDOR Egy ur uirakef x £gy ur, már nem egészen fiatal, e forró napokban londoni lakásán csomagolni kezd. A parlamentet elnapolták, a „so­ciety“, az a rejtélyes társaság, amelyhez szocialista képviselők éppen úgy odatar­toznak, mint a király öccse, vagy a diva­tos moziszinész, elhagyják e napokban Londont, a tengerpartra utaznak, vagy Ausztráliába, vagy Kanadába — angolok­nál soha nem lehet egészen biztosan tudni, mit értenek „nyári program“ alatt . . . Az ur csomagol, ahogy angol úrhoz illik, nyár derekán: visz cilindert és zsakettet, régies szabású gallérokat és nyakkendő­ket, okiratokat és táblázatokat. Úgy,' most együtt van minden. Az ur poggyá­szát felrakják a gépkocsira, a magányos utas a Viktória pályaudvaron felszáll a doveri vonatra. Süt a nap, a vonat el­indult. Az ur neve, mint ezt francia, majd ké­sőbb a cseh és német határon udvarias és fegyelmezett izgalommal megállapítják útleveléből a vámhivatalnokok, Runci- man lord. Foglalkozása nincs. LJtiránva Prága. Megbízatása nincs. A lord magán­emberként utazik s csak természetes, ho gy e viharos időkben nemcsak a karls- badi sétalehetőségek érdeklik majd, ha­nem a csehszlovákiai kisebbségek ügye is; megszemléli a Hradzsin műkincseit, de el­kéri Hodzsa úrtól a magyar, német és ru­tén iskolák statisztikáit. Angolok, ha1 ut- rakelnek, egyforma szenvedéllyel érdek­lődnek a milói Vénus cipőméretei és a selyemkivitel adatai iránt. Az ur csende­sen és magányosan utazik. Nem küldi senki. Hivatalosan nem várja senki. Csak éppen egy világ pislog feléje, mert az ur, akinek semmi hivatalos dolga Prágában, elindult megtudni, a maga módján, mi az igazság a németek, a csehek, a magya­rok és a szlovákok dolgában? Mint an­golhoz illik, tapintatosan érdeklődik majd; de éppen, mert angol, megtud majd mindent, amit tudni lehet a németek, csehek és magyarok dolgáról. Aztán ha­zamegy Londonba, kicsomagol, elmegy a klubba, benéz ősszel a parlamentbe s egy­általán nem lehetetlen, hogy egy verőfé­nyes őszi délután találkozik a Wowning- street régi és kopott házában öreg barát­jával, Chamberlain úrral, aki e pillanat­ban Nagy-Britannia miniszterelnöke. A két ur természetesen beszélget majd a nyári utazás tapasztalatiról is. Aztán ke­zet ráznak és mindegyik megy a dolga után. Lord Runciman az a fajta angol libe­rális, akire bizakodva néz az angol balol­dal nyolcvan százaléka s minden szavát elhiszi és teljes bizalommal fogadja az, an­gol jobboldal is. Az a fajta angol, akinek nincs semmiféle különösebb hivatalos cí­me, csak éppen fogja néha az utisapkáját és cilinderét s csendesen elindul, megmen­tem, vagy megszerezni valamit Angliá­nak, elintézni valamit a világban. Runci­man lord magánember. Nyári terveit fe­szült figyelemmel kiséri a világ s nagyon gondosan és figyelmesen szemléljük mi is. Ilyen angolok épitették a világbirodalmat, így indult el a világba Cecil Rhodes. így ment el Arábiába a legendás Lawrence, így. repül át hétvégi beszélgetésre Párisba Winston Churchill, hivatalos cim és rang nélkül, éppen csak, mert szívesen jár Pá­risba és ilyenkor nem mulasztja el az al­kalmat, hogy beszélgessen a klubban öreg barátaival, Weygand tábornokkal, Dala- dier-val, vagy Bonnet-vel. így ment el Byron, mérgesen, Görögországba, mert a görög szabadsággal baj volt — egyesek szerint azért volt baj, mert a görögöknek nem kellett — s meg is halt, tifuszban, Missolunghiban, hivatalos megbízatás nél­kül, a maga szakállára. Ez az angol mód­szer, ezek a magányos1 utrakelések, idegen országok felé, ahol baj van az olajjal, vagy a szabadsággal. Ezek az utrakelések néha romantikusak, néha józanak. Runci­man lord nem azért megy Prágába, mint­ha olthatatlan vágyat érezne, visszaadni és megszerezni a németek, magyarok és ruthének kisebbségi jogait. De azért megy, mert angol s tudja, hogy a németek, ma­gyarok és ruthének kisebbségi jogain mú­lik a világ békéje, a világbirodalom egyen­súlya. Ezért utazik, szótlanul, a hőségben. Útja eredményeit helytelen és céltalan jósolgatni. Ez a magányos angol ur, aki csak azért nem pipázik, mert annyira an­gol, hogy nem szereti a túlzásokat, pon­tosan tud mindent, ami az elmúlt két év­tizedben történt. Látogatásának politikai lehetőségeit idő előtti lenne feszegetni. Ami időszerű, amiről nem árt beszélni, az a magányos jelenség. Az ur, aki utrakel — „mintha csónakban szelné át az At­lanti-óceánt“ — a Foreign Office hiva­talos áldása nélkül, mandátum és hatalom nélkül, hogy békét teremtsen egy izzó vi­lágban, töretlen és hibátlan angol jelenség. Ez az angol módszer, amely bevált Indiá­ban és Kanadában, Ausztráliában és Dél- Afrikában: veszélyes pillanatokban lekül- deni egy embert, aki hallgat, pislog, mo­solyog s a végén elintéz valamit, amit fegyverek sem tudnak elintézni. Nem a legrosszabb módszer. Minden angolban van valami az Intelligence Service szelle­méből, mely szerencsésen vegyül a cam- bridge! és oxfordi szellemmel. Amit Run­ciman lord csinál most Közép-Európában, az egyrészt magánemberi vállalkozás, más­részt magas politika, harmadrészt és nem utolsó sorban sportszerűség. Mikor évti­zed előtt Egyiptomban járva egy éjszaka átvitt a komp a szuezi kanálison s meg­érkeztem az akkor is forrongó Palesztina földjére, egy angol hivatalnok, kivel együtt utaztam Jeruzsálem felé a hálóko­csiban, bizalmatlan kérdésemre, hány da­rab Tommie vigyáz most az arabok és zsidók békéjére a Szent Városban, termé­szetes hangsúllyal, közömbösen felelte: „Kilencvennégy“. A szám megdöbbentett. „Nem kevés? . . .“ — kérdeztem gyana­kodva. — „Dehogy“ — felelte nyugod­tan. — „Ott van még lord Plumer is“. Ez az angol módszer. Van benne vala­mi rejtélyes. Mi ez az „egy-ember=mód- szer“, a tömegek világában? Mit tud egy ember a népek viharos Atlanti-óceánján, egyedül a sajkában? Nem becsüli-e túl az angol módszer az egyéniséget, az értel­met, a gyakorlat, a beavatottig, a pár­tatlanság, az igazságérzet, a sima ügyesség és emberismeret módszerét a szenvedé­lyek világában, t töltött indulatokkal és töltött bombákkal zsúfolt világban? Mi­csoda vak bizalom az egyéniségben! Mi­lyen időszerűtlen ez a bizalom! De az an­golok ragaszkodnak e módszerhez. Mikor Viktória még fiatal királynő volt, a bölcs kegyenc, Melbourne lord jelenlétében táviratot mutattak neki, meJy a kanadai zavargásokról adott hirt. „Leküldünk százezer embert“ — mondta egy lelkes udvaronc. — ,,Minek?“ — kérdezte Vik­tória. — „Hiszen már van odalenn egy, lord Dunham“. A válasz tetszett Mel- bourne-nek. „Jó, angol válasz — morog­ta elismerően. S neki volt igaza. Az ur, aki utcákéit, népek sorsát ta­nulmányozza most az idegen országban, oly pártatlanul, mint Goethe tanulmá­nyozta útközben a kőzeteket. Tanuljunk tőle fegyelmet, akármilyen nehéz, mert az angol módszer eddig kitünően bevált. A magányos utast, lord Runcimant, a né­met határon is kitüntető udvariassággal fogadják. Egy úriember utazik, mint any- nyiszor már Anglia történelmében; utá­nanézünk, nagyon, figyelmesen, mert ami neki nyári utiélmény, attól népek végzete függ. éven aluli gyermekeket, tekintet nélkül <ir. ro, hogy betegekbe, vagy egészségesek. Kö­telezte a járási orvosokat, hogy minden hét meghatározott napján tartsanak rendelőim- pokat, ai bemutatásnál kötelezett gyermekek­ről készítsenek törzslapokat és ezeken' tün­tessék fel a gyermekek egészségi állapotát. Kötelezte továbbá a megyei (lakosságot is, hogy gyermekeiket minden hónapban műt assék be az orvosnak, mert aki ezt elmulasztja> 100 lejtől 20 ezer lejig terjedő pénzbün­tetésben részesül, Utasította továbbá a közigazgatási szerveket, hogy lehetőleg minden községben 'szervezze­nek népfürdőt. Felelőssé tette az orvosokat, hogy a köz­ségi' lakosok két méter nyolcvan centinél! ala­csonyabb 'lakásokat ne építhessenek, házaikat széles ablak okkal lássák el, az ürsz ékeket lakóházaiktól távol áMitsák fel és’ azokat semimjiíl'yemi körülmények között se állítsák a régi szokás szerűm!' patakok), vagy folyóvizek föllé, mert ez az elhelyezés nagy veszélyeket rejt magában. Felhívta a községek elöljáró­ságainak figyelmét arra, hogy a fertőzések és járványos betegségeket leg­több helyen a tisztátlan kutak idézik elő. Utasította, hogy minden község gondoskodó jón megfelelő kutak építésével egészséges és jó ivóvízről. Megállapítottá azt is, hogy egyes kölzségek temetőjében állat- és disznó- csordák legelnek. Ezt szigorúan eltiltotta és utasította valamennyi község elöljáróságát, hogy a temetkezési helyeket kerítsék be. Meg­tiltotta, hogy egyik községből a másikba vi­gyék a halottakat és hogy azokat nyitott ko­porsókban ravatalozzák fel. Különösen figyelmébe ajánlotta a tanügyi elöljáróknak az iskolaépületek tisztaságát. Kötelezte a; tanítókat, hogy minden iskolában, minden gyermek részé­re külön, még pedig névvel ellátott ivópo- Harakat szerezzenek be, azokat zárt helyen őrizzék és akadályozzák meg, hogy egyik gyermek a másik poharából így ék. Ennek a nagyszabású egészségügyi prog­ramnak végrehajtásai érdekében' dr. Prodan vármegyei főorvos több előadást tartott minden községben a lakosságnak és1 a járási értekezleten, a közigazgatás vezetőinek is­mertette a közegészis'égjügyi rendelkezések eb mulasztásából1 származó veszélyeket s kérte őket. hogy a megyefőmök rendelkezéseinek mindenben tegyenek eleget. Hogy az ivókutak és ürszékek minél ha­marább létesüljenek, terveket osztott szét és a tervek segítségével, aránylag kevés költséggel lehet készíteni egészséges kuta­kat és a higiéniának megfelelő ürszékeket. Legutóbb a vármegyeházán) megtartott álta­lános köztisztasági értekezletm számoltak be az egyes községek elöljárói alz egészségügy! rendelkezések és tervek végrehajtásáról, me­lyekét természetszerűleg teljes1 egészében még nem tudtak befejezni1, jelenítették azon­ban;, hogy a legtöbb községben már uj és egészséges vizű kutakat készítettek. A várme­gyei prefektus ezzel kapcsolatban utasította az összes községi elöljáróságokat, hogy a költségvetési feleslegeket elsősorban és kizá­rólag kutak létesítésére kell fordítani, mint­hogy a megyei községek költségvetési feles­lege közel másfélmillió lejt tesz ki, ez év, őszére már minden községnek lesz, egészsé­ges ivóvize. rcKplIlh ai d| clnjl lârvânokOrhâzot A klinika adja a területei az épiíkezéshez CLUJ, augusztus 6. Baritiu Septimiu közegészségügyi ve­zérfelügyelő dicséretes buzgalommal elha­tározta, hogy az úgynevezett cluji jár­ványkórházban uralkodó állapotokat meg­szünteti és a város jelentőségének és a közegészség követelményeinek megfelelő uj járványkórházat fog építtetni. Úgy tervezte, hogy ezt az épületet a Grigo- rescu-ut elején, az állam tulajdonát ké­pező azon a területen építik fel, ahol a Balneológiái Intézet épületének alapjait már vagy tiz évvel ezelőtt lerakták. Ter­veihez az egészségügyi minisztérium is hozzájárult, ennek kivitelét azonban a környék háztulajdonosai és több egyetemi tanár elgáncsolták, mert meggyőzték az egészségügyi minisztert arról, hogy a jár­ványkórháznak a tervbevett helyen való felépítése veszedelmet jelent a városra. A kórházból kikerülő bacillusok és bakté­riumok ugyanis megfertőznék az egész környéket, sőt a Szamos egész vizét is. így a terv annyiban maradt. A közel­múltban, — amint már hirüf adtuk — Marinescu tábornok, közegészségügyi mi­niszter Clujon futó vizsgálatot tartott s ez alkalalommal dr. Baritiu Septimiu egészségügyi vezérfelügyelő részletesen is­mertette a járványkórház felépítésének ügyét. Jelentette, hogy a klinika igazga­tósága hajlandó lenne egy modern jár­ványkórház építésére a klinika területé­nek egy részét erre a célra rendelkezésére bocsátani. Ugylátszik, hogy Marinescu tábornok elhatározta ai járványkórház kérdésének végleges megoldását. A kérdéssel ugyanis, — melyet a közegészségügyi miniszter is támogat — az egyetemi tanács a közel­jövőben fog foglalkozni. Valószínű, hogy az egyetemi tanács a célra való tekin­tettel a szükséges területet a jelenlegi elkülönítő osztály mellett fogja áten­gedni és talán már az ősz folyamin megkezdik az uj járványkórház felépí­tését, annál is inkább, mert a közegészségügyi minisztériumnak járványkórházak építé­sére hetvenmillió lej áll rendelkezésére. Nagyszabású egészségügyi tervezetet dolgozott ki Clujmegye prefektusa Fontos intézkedések a falvak tisztaságának biztosítására CLUJ, augusztus' 6. A kormány egyik fontos programja volt a népegészségügy iszinvonalátnlak emelése. Megalakulása után felhívta erre a körülmény­re az összes megyefőnökök figyelmét és kér­te, hogy teljes hatáskörükben mindent tegye­nek meg a falvak lakosságának egészsége ér­dekében. A .kormány utasításának értelmé­ben Enescu ezredesi, vármegyei prefektus, már hónapokkal ezelőtt utasítottál a várme­gyei egészségügyi hatóságokat csendőrpa- rancsnokságokat és iskolai felügyelőségeket, valamint aí községi elöljáróságokat, főszolga- birói és körjegyzői hivatulokáit, orvosokat és állatorvosokat, lelkészeket és tanítókat, hogy a kormány rendelkezéseit ‘Szívleljék meg és kövessenek el mindent, hogy a kormány programja sikerüljön. Enescu ezredes-prefektus utasította az or­vosokat, főszolgabírókat és jegyzőket, hogy minden járási székhely területén állítsanak fel orvosi rendelőket és ezekben a rendelők­ben a járási orvosok havonként vizsgálják meg az egyes községek területén lakó, egy Visszaélt testvére nevével. Satumareró. András Câmpulung la tisai földműves jelentik: Érdekes ügyet tárgyalt a satu- maréi törvényszék szünet! tanácsa. Oláh kér vénvéről volt szó, akit büntetésének kitöltése végett’ kísértek a satumarei tör­vényszék fogházába. A földműves oió* adta. hogy Sándor nevű rovottmuiíu fi vére ellopta iratait s az ő nevét és sze- mélyi adatait mondta be, hogy félreve­zesse a nyomozó hatóságokat és az Ítélő bíróságot. Oláh András azt is közölte hogy Sándor nevű-fivére jelenleg a sigheti törvényszék fogházában van. Elrendel­ték elővezetését. ú

Next

/
Oldalképek
Tartalom