Ellenzék, 1938. augusztus (59. évfolyam, 172-196. szám)
1938-08-28 / 194. szám
/938 augusztus 2is. mmsmmr, igyastnK t, atarjlh ELLENZÉK ri'ijuik -volt, de, ha me^támadték vagy sízem- befizálllilk'.lk véltük, öltek, védték iniaigukiat. U.RI BANDITÁK Próbáljon a keres'z'tyén Hál-isiatdiaflionx e boleşte enség néHkül követ dohnti 'reájuk. Termé- szc testen itt nincs szó .azokról, alkuk lelkiite- tueg gonosztevők. Már irtaim egy helyt, hogy ;.ok jámbor kimai déliről, feljön Mandzsuir-'áiba, felcsap ibiaindi'tátfielk (.niagyon egysze:iü mester, sfg, már M'tlaim is, hogy mii a módszere) s miután egy kiis pénzt összeszed, megy baza ,,becsületes embernek“. Vannak családok, akik csak bamditiaságtból élnek. Rirtiheiford kiseisiszotiy egy leben falum volt prédltklálllní. Fegyveres ember jött látogatóba. Teái mellett kediv-esen elbeszélgettek Mnkor a fegyveres fléuf.i elment, a házbeliiek mondták miéig, hogy ez az ur 'bandiita, emaek és ennek a ibandámiaik tagjai. •— S maguk miiért! nem jelenítik ifel? — szók csodálkozva a miissziónárrusnö. — Óh, ezt nem tudja Rutherford ki.sasz- szony, ezt nem érti. Nem lehet teljetetuteni, mert akkor rámkgy.ujtjáik & házait. Aztán iuég sok mádén eszembe jutott abban az áltmiafiloin éjszakáiban.. , A pénzem a gyékdn.y mögött. Nem haragudtam iái 'biűr.dlták'ua, inklább azon csodálkoztam, hogy miiéi it olyan mérgesek, mikor betörnek a szobába, vagy meg" koppeisiztják az embereket? Csodálkoztam elzon is, hogy olyan kevés holmit) szedtek el tőlem. Igen jóiimdiilait'uak voltak hozzám. Az óiámat se ívelték elf vagy félnek, hogy ezt a furcsa alakú órát nem •tudják majd eladni. S irrem (vertek meg, mert talán fi éltek, hogy csak nagyobb bajt okoznak vele maguknak. Vagy nem volt mlég sok gyakorlatuk a mesterségükben, mert. pld a bandita, nekem tudat fordítva iiekte a zsebeibe vagy pakolta be a flörüliklözőmbe a hakniikat. M indegy, én igatzán nem. íanitbatom ki őket a bam ditö'sóig e'méletére. Eszembejntott, hogy megjósolta Rutheford kiseisszoniy ai banditákat. Eil is halároztam, hogy aihogy találkozni fogóik vele, a legelső szavam az lesz hozzá: felcsaphatna jósnömek. Azon is tanakodtam., hogy meglrjam-e hre za Erdélybe ezt eiz esetet? Nem-e fogok el- r-asztam; 'teld sokakat, akik talán ei misisizió* lvn szeretnek .az Urat ‘szolgálni ? De hiszen az iílyen eset különös és nem állandó kísérője a mis'szióná'niusii életnek. Hiszem vannak itt Miaudzsuiriában emberek, akik negyven éve, hogy missizáómáriusiok és1 még csak ai színét se láttáik a nablókinaik s 'tin' csak két éve, hogy itt vágyók s .máris egy sereg rendkívüli dologban volt részem. Effélére nem szabad «te nem is leheti építeni, de szabad, lehet, keli az Ur Istenre építeni és' Benne bízni. És ebben az ösiszevisszaiságlbűm, mely az agyamban végbement, valahonnan a mélyből, regyon e’dugott kis tymkketrec.böl kis1, fiatal, erőteljes ikalkBls 'rekedt, gyakorlafllan haragjai hullámzott! bele, de nekem olyan volt rn'nt várat felszabadító seregi d'adalimiais. kürtje, hoirsonájat. Reggel, lesz nemsokára . . . Már nincs mitől tartami . . . Úgy elömilött hirtelen rajtáim a fáradtság, hogy menten elaludtam, mint a megvert gyermek. Reggel arra. ébredtem, fel1, ho'gy alattam a kárig igen meleg. Már ktelszült a reggeli >a család számárai. Felkeltem és áthurcolkodtam az ; ma házba. Társia.im is akikor keltek fel'. Szót- l.'.nok és fáradtak ivoMumk. A rreggelinél efhatároztuk, hogy még ma délután ívis'szűmegyümik Hsiao Pei Ho-îbe, mert nem tudm! !k még egy éjszakát itt tölteni. A kiniafak sem akartak maradni. Yamg urat elküldtük Hsiao PeDHo-fbe prédikálni, aki a reggeli után útnak 6v indu’t. Vissza a földhöz! NEWYORK, augusztus hó. Henry Ford, az amerikai autókirály, a modern ipar egyik úttörő vezére arra biztatja 'Oz ifjúságot, hogy a várasbái térjen vissza a földhöz, a farmhoz. Jelszó- oá: „Ha magad vágod a fádat, kétszeresen fog melegíteni!“ A NewYork American cimii lapban szózatot intéz az amerikai ifjúsághoz: — A farmot jó elindulási helynek szokták tekinteni; most már jó megérkezési helynek tartjuk. A gazdálkodás, mint hivatás és mint üzlet, egyre erősebben vonzza a mai ifjúságot. Ez uj dolog. Es még meglepőbb, hogy a gazdálkodói hivatás felé tekintő fiuk közül nagyon sok városban született. Kezdik megérteni, hogy mindenkinek magáról kel! gondoskodnia s ha körülnéznek, azt látják, hogy nincs a földön olyan független ember, mint a gazda. A gazdálkodónak erről a tulajdonságáról keveset beszélnek, de mégis ec a magyarázata annak, hogy ma már oly sokan megmaradnak a farmon s oly sokan visszatérnek a farmra rövid városi kísérletezés után. A gazda biztonságérzetét semmi más foglalkozásban nem lehet megtalálni, HARSÁNY! ZSOLT: Az összes emberiséghez V. rend.-béli instantzták t. Fel-emelvén szavamat, hogy mind az Glóbuson élő Homo Sapiens fi és nőnem-béli egyénjei azt halUon-haUgassák és elméjükben vésni ne is késlekedjenek, a‘ könyörgésnek buzgó hevweiu meg- környékezem a‘ Pőígárosodás bánnod ly államában és nóitKlójában található derék szabó-Mestereket, ha-hogy akár újonnan rendelt és akkurátosan Isi mik áj köntöst, akár penig tsupán vasaltatás 'tzéŰyábúl nékiek által-adatott ruházatot a‘ rendelőnek szállására hozaküldenénck, No. I. számú instantziámett megfogadván és tellyesitvén, mostani jelen időiül kezdve a‘ kabátnak belső zsebin lévő gombokat hogy be ne gombollyák, ellenben azokát gombolatlan haggyák, alázatosan esedezem. Mert annál ugyan kevés nagyobb bosszúság találtai k, mint mikoron a- ember ez ruhát, akár újonnan tsinál- tat, akár tstap vasaltat, magáira ölti, s annak tsinosságán szemét vigalmas kedvvel legelteti, majd penig sok-féle holmiját ac zsebekben hely he zni szándékozik, sokáig lökdösi újjaival a tártzát, mcllyet burkus szóval Brieftaschninak is számos hazámfiajl neveznek, de a‘ zsebnek nyílását találni nem képes. Az ember a: ő hamar sietségiben bosszankodva bökdösi I a‘ tártzát, azomba e‘ dártza furtom-furt a‘ tzélzott zsebnél lejjebb tsúszik, katu- frékja bélésinek simaságán, miqnem az immáron tzifrákat káromkodó polgár, hogy ac zsebnek nyílása gombbal szorostan el-zárafott, észben nem veszi. Természettől adatott körmejivel iigyekszik n* zsebet tílrgombolni ekkor, de kivált ha a gúnya új, a‘ kemény és gonosz gomb-lik néki engedelmeskedni semmiképpen nem hajlamos. Igen meg-tördösöd ujjaid bogyót, mig ez átkozott zsebet hogy kigomboltad, sóhajtva és dühösen el-mond- danod lehető. II, Hasonlatos-kép pen fennen szállók e‘ mi Világunknak minden tzigaretta- gyártóihoz nagy esdekléssel, lakjanak a< Zodiacusnak bár-melly öve alatt s neveztessenek akár égyiptusiaknak, akár bolgároknak, akár ánglusoknak, akár szeretett hazánk nagy-tekintetű fiskusának, hogy a‘ tzicfQrettának tetszetős csomagolásakor a‘ több rend-béli ezüstből való, vagy hártya-formán tsinált papirosokat el-ki hagy ni az iskátulyábul kegyes- keggyenek. Mert hogy ez No. //. számú I instantziámat árgómentomokkal támasz- szam, ha az ember pöfékelni vágyik s rá-gyujtani kedve szottyan, elsőbb a‘ kii- lömb-külömb lepleket el-háritani kénytelen s mikor dühiben a‘ fennebb említett béléseket a‘ fenébe dobni törekszik, fi ni:nd a tziyarettákat kiborittya s a föld- I re is él-clhullattya, közben vitsorgó fogai I közölt ama problémát harapdódvn, hogy vájjon a‘ tziga-retta fejiben fizetett pénzért mit tzéllál ád nékie a‘ gyártó ezüst- papirost, hol ottan aztat útállya a vevő, s miiért nem fordiffafík e‘ nyavalyás papír költsége «* tzigcirettárnak zamatosb öregbítésére, mellyet a‘ vásálló bizony mondom kedvesnek mondana. III. Ugyanilyen módon emelem hangomat a‘ rimánkodásnak erejével <r kenyeret tsinálókhoz szerte e világon bárhol találtassanak, No. III. számú in.dan- tziámfl't commendálvún jól-tévő indulatukba, hogy a‘ kenyérnek hátára semmi- némü néven nevezendő tzédulákot ne raggassanak, mert imc, a‘ kenyeret evő ember annak héjját egyéb közönséges es generális gangyaV közepette hogy fi- gyellye, nem kénszeríthetö, no már most a‘ kenyérnek külömben jó-ézü héj jóval egyetemben a‘ tzédulát is bé-pofázza s irtkoron már hogy papirt eszik, észben veszti, öreg zavarba kerül, mert eqy-felöl a‘ papirost maga elé pökni restellj, másfelől hogy tzédulát nyeliyen, indnlattya j ellen vagyon. . IV. Nemkülönben amaz érdemes és betsülésünkre kétségtelenül sine dubio méltó uri-emberekhez fordulok jelen No. IV. száma instavíziómmal, kik is az újabban fel-találf ennen-beretvóba való pengéknek (dő-á litásóval foglalkoznak, ez mívelt világ akár-melly országában, hogy portékájokat ha már ama tzellofán neve» zetü holmiba tsomagolni minden módon tsökönyösen akarják, leg-alább hat igyanak a‘ tzellofánon valamedy kitsiny helyet, hogy azt a‘ bontogatni? készülő ember megtalálhassa, mert ez üdő szerént tetemes pertzeket azzal tőlttert; kéníelen, hogy elsőbb körmejivel, majd fogával szagatlya és marja heában nma! büdös tvellofánt, de nyittyára rá-jönni eggyik tsütskön is hogy tudna, a‘ sivár reménytelenséggel eggyenlő. V. De leg-hangosabb szavammal jelen No. V. számú instant dióimmal az V. világ-rész valamennyi mosó-nőjéhez fordú- lók, nem-különben a‘ tisztelt is nagyra- b&tsült• ügyek vő mosó-intézetekhez is, hogy a‘ haza-küldött és t'sinos szerrel hajtogatott üngekbe gombos-tőt soha ne tegyenek, mindenre, ac mii szent, töltök ezt kérem, mert mikor az ember estvéli meghívásnak eleget teendő otthonában öltözködik s legelsőbb az iinget ennen- magára ölteni szándékozik, nem teheti ezt, mert a‘ gombos-tőket az fingból gyomlálgató kertész gyanánt kiszednie késztetik, s nagy vizsgálattal kell rá számos gombos-tő ugyan agya-fúrl búvóhelyeit meg találni leg-inkább rá mell- vértnek töviben, de meg az uj jaknak ac stukló felőli ravasz rejtek-helyén, s már nagy fáradsággal mikor mindet ki- brf.hászta, olly hiszemben képzeleg a‘ jámbor, végre fejin keresztül az iinget magára húzza, de meg is járja tsúnyán, mert egy gombos-tő mégis fsak meg-bújt, ott maradt, s az öltözködő evvel ennen- képet végig-kartzolni nem késik, melly malőrtől ábrázrátyán veres tsík marad szapora vértseppekkel és e‘ lseppek az üngnek melle elejire hullván aztat pot- sékká teszik úgy hogy már veheted ac másik ünget rá komó’fbúd és ebből is a* teméntelen sok gombos-töket, meilyek újjadot s körmödet matzerállyák, méretesen szedegetni újra kezdheted. A „sztárgyártás“ titkai Propa^atidaszakemberek sei hírnevét. — Polgármesterek HOLLYWOOD, augusztus 28. Egyik laimerikiai filmgyár reklámfőnöké egy interjúban elrriondőlte., hogyan kell a 'leendő sztárból ,,ünnepelt istennőt“ csinálni. Nem szabad ugyanis a>zt hinni, hogyha tehetségeken fedeznek fel Hollywoodban, akkor megjvárják, amíg a tehetség filméin keresztiül érvényesül. Elsőrangú propaganda-szakemberek gondoskodnak róla, hogy a leendő s:tár még filmjének megjelenése előtt közismert személyiség és ünnepelj: nagyság legyen, akinek nagyságát f’iilmjei már csak növelik, vagy konzerválják. A sztárgyárilás első titka: a leendő sztárt a, szó szoros értéltnében minden városban ünnepelni' kellll. E célból a sztár minél1 több várost köteles meglátogatni. •ege „készíti elő" az uj sztár a filmkiráíyiíő fogadtatásán A repülőtéren kell megérkeznie, mert a leendő sztár természetesen repülőgépen közlekedik. Fogadtatásai« megjelenik a polgármester, a város két legszebb nője és egy zenekar. A repülőtértőlli a szállodáig a leendő sztár diadalmenetben halad. Az út széléin néhány tucat hófehérbe öltözött kislány áll, aki torkaszakadtából kiabál és virágokat szór a filmkirálynő útvonalára. Természetesen minden királyi pompával és szertartásossággal folyik le. A teendő sz'tár, amiig a. városban tartózkodik, tartozik légalább egyszer megjelenni a legjobb vendéglőkben éspedig ..hatásos“ módon. A polgármester kötelessége a sztár ott tartózkodása idején „szépséghetel“ rendezni, amikor kiváló alllkailiom. nyúlik, hogy a .sztárjelölt éré» nyeit hirdetni lehessen. A szépséghetével össizeíuigjgésben a szépészeti intézetek, di- vatiüzletek, kalaposok mind külön felvonulnak és kölcsönös reklám alapján propagálják a sztár jelölt szépségét és tehetségét. A sztár jelölt kötetes meglátogatni a legnagyobb péküzietef és a legnagyobb 'tejközpontoit, amj által közismertté válik, hogy a sztárjelölt kizárólag tejet iszik és kenyeret eszik, aminek szépségét és kifogástalan alakját köszönheti. Jelöltségének pillanatától a sztárt szünet nélkül fényképezni kell. Le keli fény» képezni, mikor meglátogatja a lap szerkesztőségét, mikor cikket ir, mikor megjelenik a cikk szedésénél, nyomásánál és mikor a kész lapot hivassa. Minden városban van egy legdivatosabb virágkertészet. A sztárjelök nevéről virágot kell elnevezni és a keresztelés pillanatában fényképészeknek kell jelen lenni. A városi rádióteadóáliomásnái (Amerikában minden nagyobb városnak saját rádióleadó vagy közvetítő állomása van) — meg kell állapodni, hogy a sztár jelölt előadást tart a szépségápolásról és elmeséli, hogy sugárzó szépségét kizárólag’ egyszerű és jámbor éleiének köszönheti. Ezzel egyidejűleg a város lérfilakosai között szépségversenyj rendeznek és a1 tegszebb férfi jogot kap. hogy a sztár- jelöitet kisérgesse. Ekkor jön a fődolog — Írja a reklámfőnök. Megérkezése után rövid idővel a s/ttárjelöli! rendőrség;, védelmet kér egy nemkivánatos imádójával szemben, aki akarata ellenére Hollywoodtól idáig követte. Azután a sztár jelölt elveszt egy kis aranyból való Vénusz-szcbrot, amely leg. drágább kincse és talizmánja. Nagy pénzjutalmait fűz ki a megtalálónak, de a szobrot természetesen nem találja, meg senki. Ezenkívül a szótár jelöl t szállodájának közelében teherautó áll, amely állítólag naram csők ka.1 vám teli, tekintve, hogy a sz'tárjelöllt — mint azt a helyilapok lehetőleg sűrűn közük — naponta: négy 'fiber nairafncslevet iszik. Ez is egyik titka szépségének. Esetleg hirtelen fellépő narancshiány ugyancsak kitűnő propaganda-alkalmat nyújt. Végül a város parkjának egy kis részét elkerítik, hölgy a .sztárjelölt délelőttönként ott napozhasson. merít napozhatna ugyan szállodája; tető terra szán is, de — mint a he. ityi lapok nem győzik hangsúlyozni — semmi se tesz olyan jót az idegeknek és •a bőr szépségének, mint a napozás az egészséges harmatos füvön. Angolok LONDON, augusztus 28. A londoni bíróság hathónapi kényszer" munkára Ítélte Anthony Bevan gyári munkást, mert kegyetlenül összeverte hétéves mostohafiát és a feleségét. Néhány nappal ezelőtt történt, hogy Anthony Bevan hazament és szigorúan rászólt a feleségére, — akinek második férje Bevan és első házasságából származó gyereke a kis hétéves Tony — hogy hívja be a szobába a gyereket. Amikor a gyerek bent volt, Anthony Bevan kilökte a szobából a feleségét, magukrazárta az ajtót és öklével véresre verte a gyereket. A biró, amikor kihirdette az ítéletet, amely szerint Anthony Bevan hathónapi kényszer- munkával bűnhődik! kegyetlenkedéséért, ezt a megjegyzést fűzte az ítélethez: „Figyelembe vettük, hogy tehetetlenek vagyunk: nem emberrel, hanem egy brutális állattal állunk szemben . .Az angol újságok óriási cikkekben számolnak be az esetről és az Ítéletről, teljes oldalakon hozzák a kisgyerek fényképét. Anthony I Bevan esetével foglalkozó cikkek cime: „It can happen here?“ (Nálunk ez is le- I hetséges?) Állandóan tartson magánál» A hegyeken — a tengeren Önöket én őrizem
